Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-25 / 251. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 október 25. Doktor űr Az emberek előre köszönnek neki. Még az idősebbek is, a nagypapák, akik már akkor is ismerték, amikor még együtt játszadozott a többi falusi gyermekkel. Mert dr. Kintli József itt is nevelkedett Pincehelyen. Nem várja ő ezt el senkitől, ő is igyekszik előre köszönni mindenkinek, dehát a doktor úr annyi jót tett már az emberekkel, hogy azt mással nem is tudják neki meghálálni, mint szeretettel, amelynek egyik megnyilvánulása az is, amikor este a sötétben a táskával a kezében rohan az utcán, arra sincs ideje, hogy szemügyre vegye a vele szembe jövőket és záporoznak feléje a köszönések: „Jó estét doktor úr.. S a „jó estét” tele van melegséggel, szeretettel, olyannyira, hogy utána ösztönösen is meggyorsulnak léptei. Siet, rohan a betegeihez, aki talán meg is hal reggelre, ha nem kap sürgősen segítséget. Versenyfutás — az életért. Ilyenkor nem az ad erőt az orvos lábaiba, nem az sietteti a lépteit, hogy az apa ezzel ront be hozzá: „Doktor úr, aranyos doktor úr, mentse meg a gyermekemet,- odaadom a fél vagyonomat” Nem. Hanem az ember szeretete. az élet megbecsülése, s nem pénzért, A király^ udvari emberei sok jó tulajdonságáért szerették, de legkivált szorgalmáért. Mind nagy dolgokban s mind kicsinyekben serény volt, s tömérdek tennivalója mellett még azt a sok levelet is mind elolvasta, melyet naponta írtak neki, nemcsak innen e hazából, hanem még külországokból is. Mert Mátyás nemcsak a vitézséget kedvelte, hanem a tudományokat is igen megbecsülte! Budai királyi palotájában egyik tudós a másiknak adta a kilincset, s akik nem jöhettek el, azokkal deákul levelezett. Az egész világon híre volt Mátyás gyönyörű budai könyvtárának s aranykötésű könyveinek a Corvináknak. Különösen büszke volt Mátyás arra, hogy a palotájába érkezett vendégekkel édes anyanyelvükön tudott szólani. Beszélt bolgárul, románul, csehül, szlovén, dalmát nyelven, a német szót még akkor megtanulta, amikor Pogyebrádi György udvarában raboskodott. Szerette hát derék tudósait, akik legtöbbnyire szerény emberek voltak. Egyedül a kérkedő, hencegő embereket utálta teljes szívéből. Egy alkalommal észrevette, hogy egyik csillagásza igen magas polcra teszi tudományát, s azt állítja magádról, hogy csak rápillant az égre, és meg tudja mondani. hogy milyen idő lesz aznap, másnap s az egész héten. Egy nap a király vadászni ment a budai hegyekbe, s magával vitte a kérkedő csillagászt. hanem egy jóságos szóért, meleg köszönésért, szívből jövő háláért. Becsüli embertársai életét, mert maga is szereti az életet. Szeret élni a szó igazi értelmében véve: néha szellemes tréfát hallani, vagy mondani a társaságban, megkóstolni a rizlin- get, jókedvre derülni tőle és érezni a nap minden percében a családi otthon melegét. S aki nem tiszteli embertársai életét, az saját magát sem szeretheti igazán, s neki mindene az élet. Aki nem ismeri dr. Kintli Józsefet, az könnyen összetévesztheti az olyan orvossal, aki csak az ember testét ismeri és csak annak a gyógyításához ért s nem tud, vagy nem is akar mást mondani az embertársainak, mint: „Sóhajtson ... Még jobban .. Igen, magának komoly baja van Vásárolja meg az orvosságot és minden órában szedjen belőle ...” Dr. Kintli József az emberi lélekkel is foglalkozik. Aki nem hiszi, néha látogasson el a község kul- túrházába. Vele ott is találkozhat. A falu már régen alszik, csak néhány fiatal legény, leány van itt és ott van köztük a színpadon dr. Kintli József is, aki már javában benne jár a férfikorban s nem életévei, hanem szíve viszi a fiatalok közé. Most éppen egy hősszerelmest alakit, Ahogy kiléptek a palotából, megkérdezte tőle: — No, lesz-e eső, mit gondolsz? A jós igen komoly ábrázattal vizs- gálgatta az eget, s kibökte: — Uram, királyom, szerencsénk van, verőfényes idő lesz! Nyugodtan mehetünk köpeny nélkül. Meghallotta ezt Mátyás juhásza, s odaszólt félhangosan. hogy a király meghallja: — Uram királyom, én azt mondom, hogy eső leszen, vigyél csak köpönyeget magaddal. Mátyás a csillagászhoz fordult: — Hallod-e ,hogy mit mondott? — Ugyan, királyom! Szamár ez a jufiász! No, azzal kapták magukat, s kimentek a hegyekbe. Alig értek azonban fel az első dombhajlatra, felhők tornyosultak az égen. Hirtelen vihar kerekedett s mind ketten bőrig áztak, de úgy, hogy még a fehér alsó sem maradt száraz rajtuk. Szótlanul visszatértek a palotába. A juhász ott ténfergett az udvaron, Mátyás odaintette magához. — Hallod-e, honnan tudtad hogy eső lesz. amikor egy gombostűjejnyi felhőt se láthattunk az égen? — Mert a szamaram ordétott, az pedig esőt jelent! — felelte. Erre a király így szólt a csillagászhoz: — Látod, így van ez, ha a szamár csillagász, s a csillagász szamár. egy fiatal, bohó hódolót, aki rajong imádottjáért s az udvarlás minden figuráját megjátsza, hogy közelebb kerülhessen hozzá. A többiek pedig figyelik: először egy kicsit kuncognak, mert hát milyen érdekes a doktor úr, amint szerelmi vallomást tesz, de azért ellesik mozdulatait s igyekeznek utána csinálni. Alig, hogy hozzáfog egy másik jelenet „bemutatásához”, nyílik az ajtó és egy bánatos férfi lép be: — Doktor úr... Ha nem zavarnám, nagyon rosszúl van a feleségem. — Gyerekek, várjatok, majd jövök ... — Ezzel fogja a táskáját — mert az mindig ott van vele — és eltűnik kint a sötétségben. A próba ezzel félbeszakad, s a szereplők várnak, esetleg összeolvassák a szerepet. Éjfél felé ismét nyílik az ajtó. A doktor úr lép be. Verejtékezik az izzadtságtól, s gondterhelt az arca. Amikor meglátja a kis társaságot, elmosolyodik, nem is gondolta, hogy még mindig együtt vannak s csak ennyit mond: — Gyerekek, hol is hagytuk abba? Folytatják tovább. Másnap a próba kezdetére sem ér oda a doktor úr. Csak egy üzenetet küldött. Beteghez mentem, majd jövök ...” S a kis együttes várja a doktor urat: várja a parasztlány, pedig egész nap "dolgozott és reggel is korán indulnak, várja a tanító is, pedig jó lenne otthon „szundizni”, várja a hivatalnok is, pedig ma este randevúra hívták... A doktor úr őket is „meg- szugerálta”... De nem Ígéretekkel, csak ennyit mondott nekik: — Csináljunk már valamit mi is ebben a faluban, valami olyat, aminek mindenki örülne. Tanuljunk be egy színdarabot... Tudjátok, milyen szép, magasztos, amikor embertársainkat taníthatjuk? Tudjátok milyen szép lesz majd, amikor fenn állunk a színpadon és mindenki nekünk tapsol? S valóban mindenki tapsol, aki megnézi az első előadást. Akik pedig nem látták, kérik, azaz dehogy kérik, követelik, hogy mutassák be mégegyszer és mégegyfezer, mert mindenki látni akarja ... Utána pedig hívják őket egyik községbe is, a másikba is, alig győzik a sok meghívást. — Igen mi is hallottunk a sikerről s hallottuk „fél füllel”, hogy állítólag igen jól jövedelmez a társulat tagjainak a nagy siker ... A doktor úr meglepődik, elkomorul az arca, valami sértődöttségféle is látszik rajta: — Bocsánat, itt nincs valami tévedés, ami az anyagiakat illeti? Ezt kikérjük magunknak. Alig győzzük fedezni a kiadásainkat s ha az anyagiakra alapozzuk az ambíciót, nincs ilyen szív és ilyen áldozatvállalás. Tudja, mit mondok én? Van köztünk „kispénzű” szereplő is, akinek minden fillérjére vigyáznia kell s mikor vidékre mentünk szerepelni, bizony nem tudta megpakolni a táskáját. Már több, mint egy tucat előadás — siker — van mögöttük. Sok száz, ezer embernek szereztek már kellemes órákat: üdítik a lelkeket, szórakoztatnak, tanítanak. Mert az embernek nem csak az kell, hogy: — Sóhajtson ... Még jobban ... Boda Ferenc G YERMEKEK^EK Még egyszer Mátyásról Zsikó Gyula: Hasad a tarló öreg paraszt áll a tarló szélén. Szemébe húzott kalapja árnyékot vet ráncos arcára. Ügy kémleli alóla, napot már nem biró, fáradt szemmel, a furcsa állatként, nehézkesen mászó traktort, s mögötte a zirgő-zörgó tárcsákat. Néha lelenyúl, felmarkol a földből, morzsolgatja, ühmeget melléje és csóválja vékony, szikkadt nyakán a fejét. — No, mi nem tetszik, öreg? — kérdezi tőle a szövetkezeti ember', aki a fa árnyéka alá húzódott és láthatóan az öreggel együtt a traktorosra vár. — A fészkes fene hallotta így felkarcolni a földet — dörmögte az öreg félig magának. Aztán nem is ekével, hanem ilyen csörömpölő bolondsággal. A szövetkezeti embernek felcsillant a szeme. Hűh! Itt lehet vitatkozni, magyarázni. Ilamarin, mohón megkérdezte: — Hallja-e, öregapám! Látott-e már maga úgy tavasztájt gazos földet? — Hogyne láttam volna. Sokat is! — válaszolta hetykén, magabiztosan a vénembe:-. — Aztán ugye örült neki, amikor a disznóparaj, a konkoly, a kutyatej, a vadzab, a nyúlszapúka, meg a mezei cso- molya elnyomta a nemes növényt? — Hát bolond ember az, hallja, aki a gaznak örül! De mit lehet ellene tenni? Terem, mert jussa van annak is az élethez. Talán maga azt hiszi, ha megpiszkálják itt a földet ezzel a nyavalyával, elpusztul tőle a gyimgyom? — De azt ám, öregapám! — emelte meg hangját a szövetkezeti. De azt ám! Meg is magyarázom mindjárt, ha idehallgat, hogyan. Hát idefigyeljen! Betakarítás után a letarolt mező minden talpalatnyi földje tele van a gyomok millió magjával. Ha száraz az időjárás, akkor persze nem kelnek ki, hanem az ősziek alászántásakor betemetődnek, alszanak jóhosszat, de aztán tavasszal annál vígabban bújnak ám ki a földből. Nem így, ha ezekkel a tárcsákkal, ahogy maga mondja, megkarcoljuk a föld hátát. Mert mi történik ilyenkor a magokkal? Alábuktatva legtöbbjük kikel az őszi esőktől. Igen ám, de magot nem tud hozni, s mikor az őszi mélyszántással újból a földbe fordul, akkor már csak trágya lesz belőle, nem pedig új gyomok termőágya! Aki nem hiszi, hogy igaz, az nézzen meg tavasszal két különféle módon szántott földet. Majd megokosodik tőle. Nagyot fújt, leeresztette a hangját. De az öreg nem hagyta a maga igazát: — Aztán mire jó ez a nagy igyekezet? Már mint a gazirtással? A szövetkezeti ember meghökkent az öreg konok ellenkezésén. Mérgesen hadarta: — Ejnye, hát magának mindegy, mit takarít be a földről? Tiszta gabonát, vagy gyommal kevertet? Vagy azt gondolja, okos és tudós emberek egész sora ezeket a dolgokat csak azért eszeli ki, hogy csak kitaláljon valami újat? Látott már ugye vadfát? Annak is van termése, meg a szelíd, gondozott gyümölcsfának is. De mekkora köztük a különbség?! Akkora, mint a tárcsázott, meg a csak ősszel szántott föld termése között. Ügyám! Az öreg csak nem tágított: * — De minek kell ezzel a benzinlóval csinálni? — Hogy hamarabb menjen — kiáltotta a szövetkezeti. — Nem mindegy ám, hallja, meddig piszmog el az ember egy holddaL Őrák alatt végez-e, vagy egy napot szán rá! De meg a földnek se mindegy, hogy az őszi esők így fel- karcoltan hullnak rá, amikor a víz bele- szívárog a hantok közé, vagy úgy, hogy a tarló sok gyökere összefogja, aztán Asszonyoknak—lányoknak HOGYAN ÖLTÖZZÜNK SZÍNHÁZBA? Színházba készülődés közben asz- szonyoknál, lányoknál egyaránt nagy gond szokott lenni, hogy milyen ruhába öltözzenek, mert amikor előzőleg színházban jártak, láttak ott legalább tízféle színű ruhát. Természetesen nem lehet előírásokat adni errevonatkozólag, legfeljebb arról lehet beszélni, hogy mi illik? Az semmiesetre sem illő dolog, hogy egynémelyik nő ritkító színű ruhában megy színházba, még akkor sem, ha az értékes anyag, és a legújabb divatot követi a szabása. A színházba a sötétszínű ruha illik a nőknek. Fővárosi és nagyobb vidéki városok színházaiban általában nem is szegik meg a nők ezt az íratlan „törvényt”, de Szekszárdon s a megye nagyobb helyein, ahol még most „fejlődik ki’* a színházi élet, bizony nem sokat adnak erre. Pedig a nőknél a sötét színű ruha a hagyományok sze. rint bizonyos mértékű tiszteletet, elismerést jelképez a művészek és a színház iránt. Ez alól még nyáron sincs feloldás — kivéve a szabadtéri színpadokat, ahol az emberek rendszerint kirándulással kötik össze a szabadtéri színpadok műsorainak a látogatását. Természetesen nyáron a színházlátogató nő nyugodtan öltözködhet bővebb kivágású, kényelmes szabású sötét ruhába. A férfiak színházi öltözéke is legyen lehetőleg sötétebb színű — az illendőség ezt is megkívánja. HOGYAN TERÍTSÜK MEG AZ ASZTALT? Nem is olyan egyszerű dolog ez, mint ahogyan gondoljuk, mert addig helyes, hogy amit megfőz a feleség, azt az asztalra rakja és utána elfogyasztja a család. Igen ám, de evés közben kiderül, hogy a feleség kevés kést tesz az asztalra. Ilyenkor a feleségnek rendszerint fel kell kelni és mire visszatér az asztalhoz a késsel, már mérgelődik, hogy „nincs egy nyugodt ebédje, mert mindig fel kell kelni az asztaltól.“ Arról nem is beszélve, hogy közben kiürül a vizespohár és ismét fel kellene valakinek kelni az asztaltól, de erre a feleség már kitör magából, mert elvégre, a férjnek is annyi kimenni a vízcsaphoz, mint neki... Ebben természetesen igaza is van, de a férj sem szívesen kel fel az asztaltól evés közben. így aztán gyakran a kellemes, családias ebéd megváltozik, valami a feleségnek sem tetszik és* a férjnek sem. El lehet ezt kerülni? Természetesen, csak a feleségnek gondosan kell megterítenie az asztalt és nem csak arra kell gondolnia, hogy a főtt étel az asztalon legyen. Ne restelje odarakni pontosan az evés kellékeit, mert hiszen így kényelmes az ebéd — a feleségnek is és a férjnek is. Tanácsos nem csak ivópohárban, hanem kancsóban is vizet tenni az asztalra, só, a csontnak külön tányér, szintén legyen az asztalon és mindezt akkor sem szabad a jó feleségnek elmulasztania, ha a férj egyedül ül az asztalhoz, mert ez tükrözi a férj megbecsülését és sok esetben elejét veszi annak is, hogy „meg- zörrenjen” a tányér. HOGYAN LEHET GÉP NÉLKÜL ESPRESSO-KAVÉT FŐZNI? Különösen vidéki háztartásokban érdemes megtanulni a gép nélküli espresso-kávéfőzés receptjét, mert itt még nem terjedtek el széles körben a kávéfőzőgépek. Márpedig a „pressokávé“’ kedvelt élvezeti cikk, üdíti az embert és gyakran érkezik a házhoz olyan vendég, akiről tudjuk, hogy nagyon szereti az ,,espresso- kávét“, talán szívesebben megissza, mint egy pohár bort és neki nyilván „pressokávéval” illik kedveskedni. A finomra darált kávét töltsük fehér vászonzacskóba, a zacskót kössük össze és olyan edénybe tesszük fel vízzel együtt főzni, amely jól zárható. A forrástól kezdve körülbelül 10 percig kell főzni. Ha jó, erős kávét akarunk vendégeink elé tenni, akkor fél liter vízhez 3 deka kávét kell számítani. VASÁRNAPI EBÉD CSONTLEVES juk. A többi zöldséggel együtt a csontokhoz adjuk és együtt főzzük. Hozzávalók: 60 dkg marhacsont, 40 Leszűrjük és bánmilyen metéltet vagy dkg leveszöldség, 5 dkg gomba, 5 dkg galuakát íőzünk m«. kelkáposztalevél, 1 zöldpaprika, 1 paradicsom, 2 dkg zsír, hagyma, só. KÖRÖMPÖRKÖLT A csontot jól megmosva, főni tesz- szük és 2—3 órán keresztül főzzük. A sárgarépát, petrezselyemgyökeret — hosszába vágjuk, a karalábét, hagymát szeletekre és a zsírban lepirítcsak leszalad róla a víz. A traktor gyorsan. dolgozik és .. . Észre sem vették a nagy beszédben, s a motor dürrögése közben vékony morgássá szelídült, melléjük ért, s gazdája leszállt a nyeregből, odaállt hallgatni a beszélgetést. Olajtól-.csillogó, maszatos arcán ingerkedő mosollyal egyszer csak közbeszólt:-— Már megbocsássanak a félbeszakításért, de nem érek rá. Elhozta az ebédemet, nagyapa? — fordult az öreghez. A szövetkezeti ember megrökönyödött. Az öreg meg vígan magyarázott: — A tarló végibe vártalak. Odaakasztottam a szilvafára a tarisznyádat. Közben ez a jó ember itt szóval tartott. Meg- magyaráztattam vele, ráértemben, milyen okos és hasznos dolgot is csinálsz te, azon a masinán. Nem mondom, nem üres szalmát csépeltünk, volt magja is annak, amint hallottad. A szövetkezeti ember nagyot nyelt, már- már haragosan elakart iramodni, aztán ránézett a hunyorgó vén emberre* elnevette magát, s azt mondta: — Maga most megtréfált engem nagypapa. De igaza volt. Nem vettem észre, hogy már vetett földbe vetem a magot No, majd az unokájával szemben okosabb leszek. S élénken tárgyalni kezdett a még mindig mosolygó traktorossal.;: Hozzávalók: 1 kg sertésköröm, 5 dkg zsír, 1 fej hagyma, paprika, só. A tisztára mosott körmöket az ízületeknél néhány darabba vágjuk. A -hagymát megpirítjuk világossárgára, beleadjuk a körmöket, pirospaprikával meghintjük, megsózzuk, vízzel bőven felengedjük és olyan puhára főzzük, hogy a hús a csontról leválik. Leve bőséges legyen. Burgonyával, savanyúkáposztával tálaljuk. DIÓSLINZER Hozzávalók a tésztához: 10 dkg cukor, 20 dkg vaj, vagy margirn, 30 dkg liszt. 1 tojás. Töltelék: 10 dkg lekvár, 3 tojás fehérje, 10 dkg cukor, 10 dkg dió, 1 kanál liszt, vapiliacukor, vagy citromhéj. A tésztához való anyagokból linzeralapot készítünk, egy lapban kinyújtva, félig megsütjük és még melegen a lekvárral megkenjük és ráöntjük a tölteléket. A tojásfehérjét a cukorral gőz felett nem túlságosan kemény habnak felverjük, hozzáadjuk az apróra vágott diót, egy kanál lisztet, a vaniliacukrot vagy citromhéjat és a tésztán egyenletesen elkenjük. Előbb 8—10 percig szárítjuk és azután gyenge meleg sütőben még 10 percig sütjük. Melegen felvágjuk 2 centiméter széles és 8 centiméter hosszú szeletekre.
