Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-25 / 251. szám
1957 október 25. kKv rxf i \ /.v-i TOLNA MEGYEI NfPOJSAG Csámpa-pusztán, a Kanacsi Állami Gazdaság éjjeliőre, Bernáth Istvári bácsi mesélte el ezt a kis történetet, aki Szarátovban mint vörös katona megsebesült 1918 telim IVyugtalanul hánykolódtam a fehérre festett kórházi ágyon. A fejemen a kötés alatt lüktetni kezdett egy ér, s úgy éreztem, mintha ki akarna szakadni a fejemből. Kínomban a külső ablaküvegre fagyott jégrózsákat bámultam. A jégrózsák egzotikus rajza mögött most is, mint mindig felelevenedtek sebesülésem ezerszer is visszatérő pillanatai. Megfeledkeztem róla, hogy a kóházi ágyon fekszem. Úgy tűnt felzaklatott képzeletemben, mintha tehergépkocsin áll ■nék. Jobbkezem felől a vezetőfülke tetejére erősített géppuska fülsiketítő hangját, s a bal kezem felőli vöröszászló csattogását, mintha most itt a kórház néma csendjében is tisztán hallottam volna, mint akkor ott a szarátovi utcán. S aztán még hallottam azt is, hogy vészes sípoló hang közeledik felém, riadtan húzódtam a kocsi belsejébe, többre aztán már nem emlékeztem. Itt megszakadt a feledhetetlen utcai harc története. Életem utána történő fejezetét itt a kórháziágyban éltem tovább. A mellettem fekvő Alekszandr keservesen nyöszörögni kezdett. Félkö- nyékre emelkedtem és figyelni kezdtem az arcát. Elhallgatott. A szemeit, amelyekkel többet nem láthat, fehér kötés takarta. Kis idő múlva megint nyöszörgött, s álmában beszélt is valamit. Bejött Katyusa, az ápolónő. Fiatal, üde alakjával, mosolygós szemeivel úgy hatott, mint egy mesebeli angyal. Megigazította rajtam a takarót, aztán a bal kezem felől fekvő Ivánhoz a leamputált karú komisszárhoz lépett. A várakozó, szinte könyörgő tekintetű Iván felé könnyedén csilingelt Katyusa örökké vidám hangja. — Elhoztam, amit megígértem komiszár elvtárs. — S miközben a szavakat mondta, már húzta is elő a pirostáblás kis füzetecskét a köténye alól és odanyuj tóttá az épségben maradt -bal karját nyújtó komiszárnak. Tván nagyon megörült a könyvnek s a szobában fekvő, lábadozó betegeknek, akik köréje gyűltek, örömmel mutogatta. Szédültem, amikor felkeltem az ágyból. Gyengének, erőtlennek éreztem magam. Amikor Iván ágyához értem, lerogytam az ágy szélére, s tompán, lázasan súgtam a szavakat Iván felé. — Mutasd .. . Mutasd meg, milyen könyv ez? Kezembe adta a füzetet, s én akadozva olvasni kezdtem a szavakat, amelyen nagy fekete betűkkel voltak szedve a piros fedőlapra. L E KIN: Állam és forradalom Bejött az orvos. Visszaküldött bennünket ágyunkba. Megkezdődött az orvosság és az injekcióosztás. — Két egészségügyi pedig a kötéseket szedte le. Alekszandr keservesen ordított, amikor a kötést leszedték a szeméről. S aztán megint csend lett. Az orvosok és ápolók elvonultak, s mi ottmaradtunk mozdulatlanul, mélázva az orvosságszagú csendes szobába. Sok idő telt el, míg végre az egyik sarokban megszólalt egy sebesült. — Iván.., Komiszár ... Ébren vagy? Iván sietve válaszolt. — Ébren... Mit akarsz? — A komiszár kérdésére négyen is válaszoltak egyszerre a szöbában. — Azt akarjuk, hogy olvass nekünk fennhangon abból a könyvből. Iván nem kérette magát. Szép, egyenletes hangon olvasni kezdte. — A marxizmus tanítása az államról és a proletariátus feladatairól a forradalomban. — Néma csendben hallgattuk. Sebesülésem perceinek visszatérő vi- ziói, amelyek napok óta nyugtalanítottak, elmerültek a feledés homályába. Minden figyelmemet lekötötték a bűvös erejű szavak, amelyeket Iván tolmácsolt a pirostáblás könyvből. JTéső este ért véget a felolvasás. Iván megjelölte a könyvben, ahol félbehagyta az olvasást. Megint csend lett. Mindenki a hallottakon gondolkodott. Elalvás előtt Pjotr, a pityeri munkásból lett tengerész ünnepélyes hangon mondta. — Lenin szava az igazság szava. Mindenhol bólogattak az ágyakon, s valahonnan távolból ágyúk hangja szűrődött be a szobába, figyelmeztetőn jelezte, hogy ezért az igazságért kemény harcokat kell még vívnunk. (Haypál) HÍREK — Tűz ütött ki az elmúlt napok- — Tibai Sándor dunakömlődi lábán Daradics Imréné kakasdi lakos szérüskertjében és leégett a szalmakazal. A tűz tovaterjedését sikerült megakadályozni, de így is keletkezett mintegy 2000 forint értékű kár. A tüzet két ötéves gyermek okozta. — A Tolnai Ruházati Szolgáltató KTSZ háromnegyedévi tiszta nyeresége az idei évben 98 600 forint volt. — Fogadónapot tart október 26-án Szekszárdon Sebestyén István országgyűlési képviselő. A fogadónap délelőtt 9 órakor kezdődik és a Hazafias Népfront megyei irodáján (Vörösmarty u. 5 sz.) alatt tartja Sebestyén István. — Eljárás indult Szilárd Kálmánná belecskai lakos ellen, mert mintegy 4000 tojást vásárolt különböző személyektől és adott el Budapesten jelentős haszonnal. Amikor tetten- érték, 400 tojást foglaltak le nála bűnjelként. Szilárd Kálmánná ellen árdrágító üzérkedés miatt indult eljárás. — A Szekszárdi Zeneiskolának egy fiókja működik a Bonyhádi Járási Kultúrotthon keretében és ennek több mint 100 hallgatója van. Az idén már több hangversenyt adtak az iskola növendékei s nagy sikert arattak a közönség körében. Havi 3816 forint... Az elmúlt napokban Felsőnánán találkoztam Erős Mátyással. Neve teljes egészében összhangban van termetével. Megvan vagy 2 méter magas, súlya megközelíti az egy mázsát. Máskülönben fiatalember, közelebb van még a 30-hoz, mint a 40- hez. A felsőnánai Zöld Mező Tsz-nek egyik „oszlopos" tagja. A tsz-t keresvén az ő portájára tévedtem be, mert éppen többedmagával beszélgetett a kapuban. Mikor előjött a szó arról, hogy mi lesz ebben az évben a jövedelme egy tsz tagnak, Erős Mátyás megszólalt: — Fáradjunk beljebb, ülve talán jobban lehet beszélgetni... Ha nem maga Erős Mátyás mondta volna, hogy 159 forintot keresett átlagban egy nap ebben az évben a tsz- ben — nem hittem volna el. Elsorolta, hogy mit kapott eddig például terményből. Gyorsan összeadtam és a számadás végeredményeként kijött, hogy Erős Mátyás 76 mázsa kenyér- és takarmánygabonát kapott eddig. — Ezenkívül kaptam még szénát, répát, kapok még kukoricát és pénzt is — mondotta. — Úgy, hogy a 80 forintot megközelíti ebben az évben egy munkaegység értéke a tsz- ben, hogy jó órában mondjam, meg is vagyok elégedve. De tessék körülnézni a padláson meg az udvarban — mondja nem kevés büszkeséggel. Erős Mátyás padlása roskadozik a sok terménytől. Annyi búzát láttam ott, hogy öttagú családnak három évig elég volna. Tíz koca is hízik Erősék háztáji gazdaságában, amit majd eladnak az államnak, amint a családfő mondja, kell a pénz, amiből soha sincs annyi, hogy ne lehetne elkölteni. A faluban, ahol Erős Mátyás lakik — csak úgy, mint máshol — sok szó esik mostanában a tsz-ről. Latolgatják a parasztemberek, hogy közösben jobb, vagy egyénileg. Minden felsőnánai parasztember ezzel kapcsolatos véleményét nem tudom tolmácsolni. Arról azonban meggyőződtem, hogy Erős Mátyás, a Zöld Mező Tsz valamennyi tagjával együtt semmi pénzért sem cserélné fel a közös gazdaságot egyéni gazdálkodásra.... Megtudtam még azt is, hogy a Zöld Mező Tsz-ben nap-mint nap újak jelentkeznek tagnak. Az elmúlt napokban például hatan, a helybeli Hunyadiból is a Zöld Mező Tsz-be léptek át, mondván, a Hunyadi Tsz kicsi, nincs megalapozott gazdasága. S úgy döntöttek, hogy felszámolják a Hunyadi Termelőszövetkezetet, illetve egyesítik a Zöld Mezővel, mert ez egy jó gazdaság, és ha bővítik, akkor még jobb lesz. S mindezt azért teszik, mert látják, hogy mi a helyzet, mit jövedelmez a felsőnánai Zöld Mező Tsz egy-egy tagjának. • Hogy milyen közös gazdaság az, ahol Erős Mátyás 24 nap alatt átlagban 3816 forintot keres? Arra még lapunkban visszatérünk. M. L-né. kost lőszerrejtegetés bűntette miatt 3 hónapi börtönbüntetésre ítélte a paksi járásbíróság. Tibai Sándor, miután a télen leszerelt, nem szolgáltatott be 83 darab géppisztolylőszert és azt házkutatás során megtalálták nála. Az ítélet jogerős. — A KISZ I. Országos Értekezletére tegnap délután indultak el megyénk fiataljainak képviselői. Megyénk KISZ-ifjúságát 10 küldött képviseli. A kis csoportot Siklósi Imre megyei KISZ-titkár vezeti. A tanácskozás előreláthatóan három napig fog tartani. — Kardos Jánosné simontornyai lakos lakásába ablakbetörés útján ismeretlen tettes behatolt s elloptak onnan 240 forintot és különféle használati cikkeket. A nyomozás során megállapították, hogy a betörést Sz. S. Dombóvár, szarvaspusztai lakos, fiatalkorú bűnöző követte el. — A csibráki KISZ fiatalok a „Vihar a vasútállomáson’1 című színművet tanulják és a tervek szerint november 7-én mutatják be a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére. — A dombóvári malomban naponta 600—700 mázsa gabonát őrölnek meg. Ezzel fedezni tudják Dombóvár lakosságának szükségletét, s vámőrlést és kereskedelmi őrlést is tudnak végezni. — Eljárás folyik három dunaföld- vári Népbolt boltvezető ellen: Fellegi Gusztáv boltjában 81 000 forint, Szigeti Lajos boltjában 26 000 forint, Takler István boltjában 29 000 forint hiány mutatkozik és megállapították, hogy ez a hiány bűnös úton keletkezett. — A szekszárdi Béke Termelőszövetkezet szombaton este nagyszabású ünnepséget rendez a Szabadság Szálló nagytermében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából. Az ünnepséget — amely zártkörű lesz — vacsorával és tánccal kötik össze. — Ellopták Leipold Sándor bogyiszlói lakos kerékpárját a mözsi földművesszövetkezet elől. Ugyancsak ellopták Kovács Péter tolnai lakos kerékpárját is — a tolnai halászcsárda udvarából. A kerékpár- tolvajok elfogásáról még nem érkezett jelentés. — A bonyhádi kultúrcsoport október 26-án mutatja be a Két testvér I című mesejátékot. Másnap, vasárnap pedig tánciskola záró koszorúcska lesz, amely szintén a járási kultúrotthon keretében működik. > Néhány számadat az SZTK fejlődéséről Összeállította dr Matzon Gábor főorvos A fennálló hibákkal az egészségügyi vezetés tisztában van és évek óta szorgalmazza az új rendelőintézet megépítését. Az ehhez vezető út már nyitva is áll, s minden remény meg van arra, hogy az új épület megépítését a kórház mellett a közeljövőben megkezdik. Az egészségügyi szervezet ellen régebben felhozott panasz, hogy az SZTK csak olcsó orvosságot ad, már csak a múlt emlékévé vált, mert ma már azt csak a kimondottan rosszhiszemű igényjogosult perseverálja, mindenki tapasztalhatja, hogy nincsen az a belföldi, vagy külföldi orvosság, ami ne lenne felírható szükség esetén és a szükséges mértékben. „Szükség esetén és szükséges mértékben” ezt hangsúlyozni kell. A gyógyszer kis adagban gyógyszer, nagy adagban méreg. Ami megfelelő mértékben gyógyít, túlzott mértékben súlyos károkat okozhat, megtámadhatja a májat, vesét, tönkreteheti a gyomrot, megviselheti a szivet. A felírt gyógyszer esetleges káros hatásáért pedig az orvos felelős. Az pedig, hogy valaki hangyaszorgalommal lakásában egy egész fiókgyógyszertárt szervezzen, a nemzet- gazdaság és a közösség elleni bűn. Ehhez sem adhat lelkiismeretes orvos segédkezet. Amire a betegnek szüksége van, azt meg*kell adni és annyit kell megadni, amennyire szüksége van, ez a rendelőintézet vezérlő princípiuma. De jogtalan visszaélésekhez hozzásegíteni a beteget sőt ezzel esetleg lehetőséget adni arra, hogy magának kárt okozzon, nem szabad. A gyógyszerelés terén is óriási a fejlődés, amennyiben úgyszólván minden gyógyszert felírhat a körzeli, vagy esetleg a szakorvos. Nem ritka a 100—1500 forintos vény. (Például emlőrákos esetben az Androfort). Az egészségügyi szervezettel más fennáló — rendszerint alaptalan — panaszok a táppénz kiutalása körül adódnak. Táppénz annak utalható, akinek betegsége olyan természetű, hogy azzal kereső foglalkozást nem űzhet, annak teljesítése egészségének károsodásával jár. Tekintve, hogy nincsen olyan jól képzett és lelkiismeretes orvos, aki ne tévedhetne, legyen az akármilyen kiváló orvos, az egészségügyi kormányzat a táppénzkérdés megítélésének megnyugtató elintézése céljából módot ad a beteg dolgozó többszörös felülvizsgálatára. Ha a körzeti orvos nem találja keresőképtelen betegnek a hozzáforduló dolgozót, a következő „fellebbező” fórumokhoz van joga: felülvizsgáló főorvosok, táppénz felülvizsgáló bizottságok, kórházi döntőbizottságok. Mindegyik fórumnak jól képzett szakorvosi gárda áll rendelkezésére, a kórházi döntőbizottságokban pedig kórházi főorvosok ítélik meg a beteg keresőképességének kérdését. Nehezen elképzelhető, hogy akit ennyi fórumon keresőképesnek nyilvánítanak, ne tudna valóban dolgozni. A rendelőintézettel szemben leg- gyakraban felmerülő „panaszok” után térjünk át arra, hogy melyek az SZTK ellen felmerülő panaszok. Sokat hangoztatott panasz, hogy az SZTK igényjogosultság igazolása nehézkes, hosszadalmas és bürokratikus, sok „papír” kell, amig az igényjogosult megkapja az őt megillető és előzőleg az egészségügyi részleg által már jogosnak minősített szolgáltatásokat. Nem lehet letagadni, hogy az igény jogosultság igazolása sokszor nem gyors és hogy nem kell hozzá sok „papír”. Ennek kevésbé bürokratikus és gyorsabb elintézésére már az SZTK fennállása óta számtalan kisérlet és komoly igyekezet történt. A megoldás nem könnyű és állandóan javulás mutatkozik e téren is. A nehézség két fő oka közül az egyik az, hogy az igényjogosult — bár erre vonatkozólag számtalan oktatásban részesül napilapokban, figyelmeztető táblákon, előadásokon, nem hajlandó magának azt a fáradtságot venni, hogy mielőtt a neki kiutalt szolgáltatásért jelentkezik, tájékozódjon, hogy milyen papírokra van szüksége, és halálosan meg van sértve, ha végre odakerül az „ablakhoz”, és a megfelelő igazolások hiányában nem kapja meg azt, ami neki „jár”. Pedig ez a sértődöttség pontosan annyi alappal bír, mintha meg lenne sértődve egy elárusító boltban az, aki pénz nélkül akarna vásárolni, vagy a vonaton és autóbuszon jegy nélkül utazni. Az igazolás nehézkességének másik fő oka, hogy nem mindenkinek van állandó munkahelye, van aki önszántából, vagy szükségkéonen cseréli, vagy idénymunkás, aki nem állandó és nem egy helyen dolgozik és igényjogát biztosító munkaidejének ^összeszedése, igazolása, megállapítasa időt vesz igénybe. Ha minden igényjogosult egyrészt tisztában volna azzal, hogy milyen szolgáltatáshoz milyen igazolásokra van szüksége és azokat igényeinek benyújtása esetén azonnal be tudná az SZTK-nak nyújtani, ügyének elintézése simán és gyorsan történne. Az SZTK tisztviselőinek nem érdekük, hogy „akadékoskodjanak”, sokkal könyebb lenne a helyzete és kevesebb a dolga, ha azonnal elintézhetné az igényjogosult kérését és nem kellene vitákba és levelezésekbe bocsátkoznia, de őt>*is kötik a rendelkezések és eleget kell tenni azoknak. Még mindig vannak makacs elégedetlenkedők, akik nem hajlandók engedni abból a véleményükből, hogy az „SZTK nem ad semmit”. Az SZTK ad orvost, szakorvost, gyógyszert, kórházi ápolást, sziülési segélyt, gyermekágyi segélyt, utazási költséget ellátásos fűrdőkórházi ápolást, gyógyászati segédeszközt, temetési segélyt, hogy csak a legáltalánosabbakat említsük. És, hogy milyen mértékben, erre elég egyetlen számadatot közölni. 1956-os esztendőben Tolna megyében közel 24 miihó (egész pontosan 23.933 148) forintot fizetett ki az SZTK szolgáltatásokra. Hogy mégis vannak, akiknek ez kevés, az az emberi gyengeségből fakad. Akinek jogtalan igénye nem nyert kielégítést, azt nehéz meggyőzni, hogy vele nem történt méltánytalanság. Ha valaki bokája karcsúságának biztosítása céljából nem kapja meg a gumizoknit, nem gondol arra, hogy azért nem kapta meg, mert az a beteg lábuaknak kell és nem lehet azoktól elvenni kozmetikai igények kielégítése céljából. Ha valaki a rengeteg rheumatikus közül nem kapja meg azonnal az ellátásos fürdőbeutalást — sajnos — nem gondol arra, hogy az igazság az, hogy az ország ma még nem kielégítő számú korlátolt fürdőhelyeiből szüksége rc- het nála betegebb, jobban rászorulóknak is. Minden éremnek két oldala van. SZTK vonalon az érem egyik oldalán áll az egyéni kívánság, a másik oldalán állnak a lehetőségek. Az egyik oldalon a nem jogos és indokolt igény a másik oldalon ennek az igénynek igazságos elbírálása. Ahhoz, hogy a panaszok minél kisebb mértékben állhassanak elő, az SZTK részéről végtelen türelem és alapos körültekintés, az igényjogosultak részéről több megértés és belátásra van szükség. (Vége) Olvasd, terjeszd a TOLNA MEGYEI Népújságot!
