Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-05 / 208. szám

1951 szeptember 5. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 A bonyhádi pártszervezet bízik a nevelőkben JX/I i, bonyhádi kommunisták mindig nagy érdeklődéssel figyeltük és 1 figyeljük ma is az értelmiség és ezen belül is a nevelők munkáját. Tudatában vagyunk annak, hogy az ő becsületes munkájuk nyomán nevelődik az új értelmiség és, azok a vezető káderek, mérnökök és tech­nikusok. állami funkcionáriusok, a tudomány és művészet, irodalom stb. munkásai és építői, akik az előrehaladást biztosítják a politikai, gazda­sági és szellemi élet egész területén. Jóleső érzéssel állapítjuk meg. hogy a bonyhádi iskolákból és itt kü­lön kihangsúlyozzuk a középiskolákat, olyan fiatalok kerültek ki, akik ma már egy község, vagy város, ezen túlmenőéin az ország élén vezető­helyen dolgoznak. Kardos Tibor Kos suth-díjas egyetemi tanár is Bonyhá­dion kezdte pályafutását. Bonyhádról indult el termékeny útjára Kerti Károly országoshírű grafikusunk is, vagy említsük meg Kun Pált_ aki ugyancsak a bonyhádi gimnázium tanulója volt, ma már komoly és fontos diplomáciai megbízá­sokat végez országunk, a dolgozó nép érdekében. Varga Zoltán mérnök százados is megállja a helyét beosztásában és az iskola rá is büszke­séggel gondol. Mező Lm jós műegyetemi kutató is a bonyhádi nevelőktől kapta az élet útjaihoz szükséges első útmutatásokat. Dr. Bárdi Ilona a szomszéd járásban járásbíró, dr. Szepesi János volt bonyhádi tanuló a szekszárdi Jcórházban főorvos. Joggal mondhatjuk el azt. hogy az eredmények igen számottevőek, amelyek ékes bizonyítékai annak, hogy a bonyhádi tanulók és nevelők rnegállják a helyüket, és őszinte áldozatkészséggel, fáradtságot nem is­merve, tudásuk legjavát adják hivatásuk gyakorlásában. A pártszervezet mindig támogatja és támogatni fogja a jövőben is a nevelőket, mert elismeri munkájuk eredményeit. Arra törekszünk, hogy a nevelők a község lehetőségeihez mérten megfelelő lakást kapjanak — amennyiben természetesen erre szükségük van. Anyagi helyzetük további megkönnyítése érdekében segítettük a nekik járó földek kiadását is — számukra igen előnyös körülmények között. Segítséget nyújtunk abban Is- hogy részben társadalmi úton az iskolák termei és udvarai rendben legyenek. Igen fontos tényként említhetjük meg azt is, hogy minden erőt latba- vetve igyekeztünk megszüntetni az úgynevezett „eszmei zűrzavarti” is, ami nyugtalanítólag hatott a „kedélyekre”. Ennél a kérdésnél ezelőtt, ker­telés nélkül meg kell mondani, hogy a párttagság és az értelmiség kö­zött bizonyosfokú feszültség volt tapasztalható. Véleményünket és állás­pontunkat együttesen tisztáztuk, ideértjük az ellenforradalmár fogalmát is s ez igen megnyugtató helyzetet teremtett és örömmel állapítjuk meg, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Elmondtuk azt is, hogy az ellen forradalmár nevelők többek közt a bonyhádi, megyeileg is elismert, tanügyi dolgozók jó hírnevét is veszé­lyeztették az ellenforradalom idején tanúsított népellenes magatartásuk­kal. . Segítettünk ezeknek az elemeknek az eltávolításában és a bonyhádi dolgozók újra elismeréssel tekintenek a nevelőtestület elé, újra megjött a bizalom munkájukkal kapcsolatban. A pártszervezet jól tudja, hogy a jelenlegi tantestület tagjai — ha van is köztük olyan, aki az ellenforradalom alatt kissé engedett meggyő­ződéséből, de rosszat nem cselekedett — az új tanévben meg fogják állni a helyüket. Minden nevelő láthatta, milyen sors vár azokra a nevelőkre, akik iránt megrendült a bizalom. Nem lehet tanítani 10 éven át helyesen és azután rövid 2 hónap alatt ennek az ellenkezőjét bizonyítani. Megérdemelt sors vár azokra, akik így tettek az ellenforadalom alatt. Nálunk Bonyhád községben alig 1—2 ilyen nevelő akadt, mint Sass Béla és társa. Ez azt bizonyítja. hogy jó a kapcsolat a pártszervezet, a szülők, valamint az iskola és nevelői között.Igy minden lehetőség megvan arra, .hogy munkánkat egyforma alapelvekből kiindulva, ezután még jobban végezzük. Örömmel tapasztaltuk már most, hogy a bonyhádi iskolában min­dent megtettek azért, hogy az új tanév beindulása biztosítva legyen. Bí­zunk abban, hogy az eljövendő oktatási év eredményes munkája tovább öregbíti a bonyhádi iskolák tekintélyét. Ezt kérjük és ezt várjua ne­velőktől, minden értelmiségitől, mert erre van szüksége a hazának, tár­sadalmunknak. BLÉNESI KÁLMÁN bonyhádi MSZMP községi titkár. HÍREK — Paksnál egy női hullát fogtak ki a vízből a halászok. Semmiféle személyi adat nem volt nála, személy azonosságát így nem sikerült megál­lapítani. Életkora körülbelül 25—30 év. A rendőrség ezúton is kéri a la­kosságot. hogy aki tud valamit sze­mélyével kapcsolatban, jelentse a Paksi Járási Rendőrkapitányságon. — JUTALOM a jó munkáért, a jó tanulásért. Az Ady Endre ipari tanuló­iskola tanulói közül negyvenen vettek részt a nyár folyamán kéthetes üdülé­sen. négy tanulót részesítettek külföldi üdültetésben — Romániában —, 16 ta­nuló vándortáborozáson vett részt. Ér­demes megemlíteni még azt is, hogy az elmúlt tanévben ,háromnapos tanulmá­nyi kiránduláson volt az iskola Buda­pesten. — A bányásznapi versenyt Bódog János brigádja nyerte meg a Nagy- mányoki Brikettgyárban. A 31 tagú brigád jutalma — 100 liter sör volt. Volt tehát mivel ünnepelni a bá­nyásznapot. — EGY HÉT ÓTA rendszeres orvosi rendelés van a Tolnai Selyemfonóban az üzem dolgozói részére, naponta dél­után félkeftőtól. 'A rendelőhelyiséget most rendezték be a szükséges felsze­reléssel. — Van egy mondás, amely azt tartja, hogy az aratás ideje alatt a parasztember nem ér rá még meg­halni sem. Ezt a mondást igazolják a kisvejkei anyakönyvi adatok. Az el­múlt hónapban, augusztusban nem fordult elő haláleset, júliusban egy volt, azt is takarodás, asztagrakás közben villámcsapás okozta. — A JÓ BONYHÁDI pirostarka te­hénnek jó ára van. Mostanában a bonyhádkörnyéki vásárokon 7000—8000 forintért cserél gazdát egy-egy jól te­jelő tehén. — Nemrégiben megindult a köz­vetlen autóbuszforgalom London és Kalkutta között. A közvetlen járat autóbuszai Pakisztánon, Iránon, Tö­rökországon, Jugoszlávián. Olaszor­szágon és Franciaországon át 50 nap alatt teszik meg az utat az angol fő­városig. A viteldíj 85 font sterling. Ehhez hozzájárulnak még az útköz­ben felmerülő szállodai költségek is. — IGAZGATÓI ÉRTEKEZLETET rendez a megye középiskolai igazgatói részére a Megyei Tanács Művelődési Osztálya szeptember 6-án Szekszárdon. Az értekezleten megbeszélik az idei tanévben a középiskolai nevelők előtt álló feladatokat. Hibaigazítás Lapunk szeptember 4-i számának 3. oldalán „A párt törvénye'’ című cikkbe a nyomda hibájából hiba ke­rült. A cikk első bekezdésének végén a szöveg helyesen így hangzik: „... mert a szervezeti szabályzat be­tartása biztosítja csak az akarat és cselekvés egységét”. Interjú a legújabb esoporttaggal Vasárnap este, szeptember 1-én vették fel a csoportgyűlésen. A kis­vejkei Szabadság Termelőszövetke. zet legújabb tagja — csupán csak ennyit tudtam Sámoly Istvánról, amikor a girbe-görbe kisvejkei ut­cán a háza felé igyekeztem. Otthon volt az egész család. A leg idősebb fiú éppen ezen a napon ér­kezett. Az idén végezte el az egyete­met. Közlekedési mérnök lett be­lőle. Sámoly Pista bácsival, a <Aalúd fejével beszélgettek. A csoport is szóbakerül. — Már tavaly be kellett volna lépnem — mondja Pista bácsi, mi­közben rövidre faragott ceruzájá­val az asztalon fekvő papíron szá­molgat, aztán kis szünet után hoz­záteszi. — Ahogy számolom, körül­belül 10 000 forint károm van ab­ból hogy nem dolgoztam ebben az évben a csoportban. — Saját földjén dolgozott talán a Pista bácsi? — Kissé csodálkozik a kérdésemen, aztán úgy látszik rádöbben arra, hogy nem ismerhetem a körülmé­nyeit, s magyarázni kezd. — Tudja, én nincstelen vagyok. A múlt évben is, meg most az idén is a lányommal együtt napszámban jártunk a gazdákhoz. S ezért a nyomorúságos napszámért a nyáron volt úgy, hogy este 11 óráig is dol­goztunk ... Az idén láttuk, hogy a szövetkezetben érdemesebb dolgoz­ni. A Buchmann Antalné és az Oszbach Péterné özvegy asszonyok egyedül dolgoztak a csoportban, mégis akkora kocsi búzát vittek haza nekik cséplés után, hogy alig fért a kocsira és még két év múlva sem fogyna el, ha meg akarnák en­ni. összetartanak az idén nagyon a csoportban. Senki nem húzódik a munkától, s meg is van az eredmé­nye. Talán dolgozott már a csoport­ban? — Elkomorodik az arca, amikor válástól. Dolgoztam. 1951-ben az alakítók között voltam. De akkor másként ment. Akkor még sem az eszünket, sem a kezünket nem tud­tuk úgy használni, ahogy kellett volna. Sok volt a civódás. Azért lép tem ki én is. Az idén úgy láttam, más a helyzet. Mert a kapcsolatot nem szakítottam meg a csoporttal. A szemem mindig rajtuk volt. A cukorrépa egyelésénél lányommal együtt, mint kívülálló ott dolgoz­tunk tavasszal a csoport földjén, amikor szükség volt az emberre. Ment a munka civódás nélkül, és szinte öröm volt dolgozni velük. Még mielőtt elbúcsúztunk volna, Pista bácsi megjegyzi: — Ne gon­dolja, hogy ez a belépés elhamarko­dott elhatározás. Április óta vajú­dik bennem ez a dolog. S most, hogy látom a csoport eredményét, amely mindenféleképpen felülmúlja az egyéniekét, döntöttem ... Úgy érzem, végérvényesen. (1—r) Van-e, less-e elég dissnóhús ?... Hivatali titok!? Manapság az em­berek nagyon kíváncsiak. Különösen az olyan újsághírekre „harapnak”, amelyek valamilyen formában kapcso­latban vannak az életszínvonallal. Joggal várják el, hogy az újságok fog­lalkozzanak az áruellátással, azzal, hogy lesz-e elég hús, zsír, ruha, stb. Ami a kenyeret illeti, azzal kapcsolat­ban már többször megírtuk, hogy van és lesz elég, mert az állam raktárai megteltek gabonával. Hogy a kenyér mellé hús is lesz-e? — azt mi is sze­retnénk tudni, de ez egyelőre hivatali titok. A helyzet ugyanis az, hogy a napokban jártunk az \ÁUatforgalmi Vállalat megyei központjánál, hogy megtudjunk egyet-mást a húsellátásra vonatkozóan. A iszerződltetési osztály helyettes vezetője nem tájékoztat* hatja az újságírót. Kijelentette, hogy a központ utasítására semmiféle ada­tot nem adnak ki. Hogy miért? — annak csak az Állatforgalmi legfelső mindenhatósága a megmondhatói ai óda pedig már nem utazunk el, hogy interjút készítsünk. De bátorkodunk megjegyezni a következőket: A szer­kesztőség véleménye az, hogy semmi­féle káros következménye nem lett volna, ha a Tolna megyei Népújság megírja: 1. A megye sertéstartó gazdái a maguk részéről jónak találják-e a mostani sertéshizlalási szerződés fel­tételeit. 2. Szerződtek-e apnyi sdrtéshízla- lásra az idén, mint tavaly ilyenkor. 3. Leszállítják-e a megállapodott időre a sertéseket a szerződők. LEVELEZŐK ÍRJÁK: Esernyő alatt aludni, vagy a keretből engedni ? Több mint két évvel ezelőtt, 1955 áprilisában kerültem a györei postahiva­talhoz vezetőnek. Az elmúlt két év alatt az ügyiratok tömkelegét készítettem el addig, amíg tisztázódott, hogy melyik helyiség a hivatal és kinek a tulajdonát képezi. Ezt sikerült is 23 hónap alatt rendezni. .4 fő kérdés azonban még mindig nincs megoldva. Ugyanis a hivatal te­tőzete beázik, a gerendák elrothadnak és ki vagyunk téve annak, hogy a mennyezet leszakad. Ha ez tényleg be­következik, megítélésem szerint egy 50—60 000 forint értékű ház megy tönkre. A háztulajdonos a községi tanács, ahol többször jelentettem az ügyet és Kovács István, a községi vb elnöke ígé­retet is tett a ház rendbehozására, ez azonban csak ígéret maradt. A posta- igazgatóságnak is tettem jelentést, on­nét a bérlőhöz, a községi tanácshoz uta­sítottak. Egy szó mint száz, a helyzet változatlan, >mert — mint mondották — nincs keret. Ifa ez így van, akkor szomorú a helyzet_ Ugyanis a ház a nép vagyona és szemünk előtt megy tönkre, mert amelyet néhány ezer forint költséggel ma rendbe lehetne hozni, a késlekedés miatt később 50—60 000 forint költ­ségbe kerülne. A másik szempont az, hogy beszélünk az egészség-, a család- védelemről. Figyelembe veszik-e a mi falunkban akkor, amikor ötödmagam- mal egy kis szobában lakom és ott sem lehetek nyugodt, mert ernyő alatt kell aludni, ha esik az eső. Népgazdaságunk sokat költ új épít­kezésekre, ami feltétlenül helyes és a dolgozó nép érdekeit szolgálja. De jo­gosan merül fel a kérdés, miért hagy­juk tönkremenni a meglévőt? A keret miatt? JJgy gondolom, ezt a problémát helyileg is meg lehetett volna oldani, A dolgozó parasztok, tsz-tagok és egyéni gazdák egyre inkább felismerik a burgonyabogár, az arankairtás nagy jelentőségét, s ebben a felismerésben segítséget adtak a községekben a gazda­sági felügyelők, akik a gyakorlatban adnak segítséget a gazdáiénak. Hogy ez a segítség mégsem érezteti olyan mértékben hatását, ennek az az oka, bogy baj van a növényvédő állo­mással, illetve vezetőségével, akik nem veszik figyelembe a bejelentéseket. A községi felügyelők járásunkból soroza­hisz a faluban nagyobb beruházással egy sörkert építését kezdték meg, amelyből egyelőre senkinek haszna nem volt, csak talán annyi, hogy ■— elfogyott a keret. Hivatkoznak a köz­ségben arra, hogy ezt az építést a falu­fejlesztési hozzájárulásból kezdték meg. Hát a posta nem a falué? Az néma dol­gozók érdekét szolgálja? Azt hiszem, hogy igen. Es befejezésül csak annyit. Gazdál­kodni tudni kell és a helyes és jó gaz­dálkodáshoz pedig szív kell. Kíméljük, védjük a nép vagyonát, s ne engedjük, hogy tönkremenjen, rombadőljön az, ami megvan és amelyet kevesebb költ­séggel rendbe lehetne hozni. tosan jelentik a burgonyabogár fertő­zést a tamási járás mezőgazdasági osz­tályára. A járási főagronómus ismétel­ten kérte telefonon a Fácánkerti Nö­vényvédő Gépállomást, hogy a szüksé­ges védekezési szerrel és a gépekkel jöjjenek ki, mert sok a burgonyabogár. így volt ez augusztus 15-én, 24-én, 25-én, de még sorolhatnánk tovább is. Sorozatos kérésünk nem talált meghall­gatásra, s így történt meg az, hogy a tamási Uj Élet Tsz 20 holdas burgonya­tábláján nem végezték el a szükséges védekezést, de ugyanez a helyzet a Vö­BÖ.ITÖS GYÖRGY postahivatal vezető, Győré Reméljük, kérésünk meghallgatásra talál rös Szikra Tsz-ben és az egyéni gazdák­nál is. Kérjük a lapon keresztül is a növény­védő gépállomást, bogy a dolgozó pa­rasztok kérése találjon meghallgatásra a növényvédő gépállomáson is, külö­nösen akkor, amikor a kártevők pusz­títása nemzetgazdasági érdek. SZALAI SÁNDOR tamási járás tsz-előadó Még egyszer a lengyelt szakiskoláról A Tolna megyei Népújság augusztus 30-i számát kézbe véve, felfigyeltem egy cikkre, amely a Lengyeli Mező- gazdasági Szakiskola problémáival fog­lalkozik. Olvastam a javaslatokat is, amelyben a cikkíró próbálkozik a probléma meg­oldásán segíteni. Igen, a cikkírónak igaza van a má­sodik és a harmadik pontban javasol­taknál. Sőt, az idő rövidsége miatt iga­zat kell adnom az élső pontban foglal­takkal is, bár ezzel nem érlek egyet. Nem kívánok vitába szállni a javas­lat első pontjával (már mint a tanév­nyitó elhalasztásával), csupán annyit kívánok megemlíteni, hogy amit most megírtak a Népújság hasábjain, arra az intézmény vezetői már jóval korábban felfigyelhettek volna. Az én javaslatom is megegyezik az­zal, amely a második pontban van, az­zal a kiegészítéssel, hogy a szakiskola vezetői, nevelői, pedagógusai sürgősen vegyék fel a kapcsolatot a környező ál­lami gazdaságok, termelőszöuetkezetek vezetőivel: küldjenek ezek fiatalokat a saját gazdaságukból, a tsz-ekből, tanul­ni. Ezek a fiatalok aztán az iskola el­végzése után oda mennének vissza dol­gozni., ahonnét iskolára kerültek. Ez annál is fontosabb lenne, hogy így is biztosítsuk a mezőgazdaságban dolgo* zók képzését. Még egy javaslatom lenne: Kezdjék meg már most a fenti módon szervezni a tanulókat a következő tanévre, s ak­kor reméljük, hogy a következő éti be* indítása már nem lesz ilyen probléma és nem kell hasonló intézkedéseket fo­ganatosítani. Lehet, hogy a cikk kissé talán éfesy ezért elnézést kérek, de úgy érzem, hogy mindezt meg kellett írnom. GYŰRI JÁNOS Dombóvár, járási kultúrház * Telefonon értesítették a szerkesztősé­get, hogy szeptember 3-án délelőtt tar­totta meg a Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskola az évnyitót. Cikkünk nyo­mán négy tanulóval szaporodott a lét­szám, de mint értesültünk, továbbra is lehet még jelentkezni, sőt a pedagógu- sek és nevelők egy része jelenleg is a megyét járják és szervezőmunkát vé­geznek, bogy a létszámot feltöltsék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom