Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-15 / 217. szám

8 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1957 szeptember 15, Bevezetés egy készülő eigánykönyvhöz Az európai népköltési gyűjtemé- majdnem kivétel nélkül másodlagos, nyék kiadása a Grimm testvérek ne- rendszerint magyar népdal variánsa véhez fűződik, akik 1812-ben adták s kizárólag a szöveg rögzítését szol­ki első gyűjteményüket. Tíz évvel ké- gálja. A cigányság egyébként is erő- sőbb már megjelenik az első magyar sen irodalmi hajlamú nép s verselő népköltési gyűjtemény is, igaz, hogy kedve ma sem apadt ki. A legidősze. német nyelven, Gaal György gyűjté­sében (Märchen der Magyaren), amely 17 népmesét tartalmaz. Ezt követi Mailáth János gyűjtése 1825- ben ugyancsak németül, 1830-ban pedig egy angol könyv jelenik meg John Bowring tollából „Poetry of the Magyars“, amely Rumy Károly György 80 népdalának fordítását közli. Ezekkel a könyvekkel válnak való­ra azok a régi tervek, amelyeket el­sőnek Révai Miklós sürgetett „a köz­népnek szájában forogni szokott régi versek“ gyűjtéséről. Az azóta eltelt több mint száz esztendő a magyar néprajzi gyűjtemények egész sorát adta. a magyar néprajz tudomány pe­dig meglehetős részletességgel feldol­gozta a különböző néprétegek életét, szokásait, hagyományait. A gyűjtők figyelmét azonban úgyszólván telje­sen elkerülte A CIGÁNYSÁG, amelynek életéről és népdalkincséről a múlt század végén érkezik az első tudósítás. Az első kutatók még a romantika bűvöletében élnek, Pus­kin, Merimé és Jókai regényvilágá­ban. Hermann Antal és Wlislocky Henrik 1887-ben sátoros cigányok közé állt s közvetlenül tanulmányoz­ta életüket. Munkásságuk eredmé­nyét 1891-ben a londoni folklore- kongresszuson mutatták be. Gyűjté­sük annyival is inkább érdekes, mert utánuk ötven esztendőre teljesen megszakadt a munka, amit csak a Csenki-testvérek folytattak. Az ő munkájuk eredménye az a 99 cigány­ének, amely a Zeneműkiadónál jelent ] meg az elmúlt években. I Az a gyűjtés, amit több mint fél éve j Szekszárdon és környékén végzünk t Eolytatása, de főleg kiegészítője kíván c lenni az eddigi munkáknak. t MIT BIZONYÍT AZ EDDIGI 1 GYŰJTÉS? A cigány dalokat költői alkotásnak 1 Eogtuk fel, amelynél a zenei elem 1 rűbb témákat is megéneklik, bizony­ságul elég egy újkeletű magyar nyelvű versük két sorát idéznünk: Bemegyek a tanácsházhoz, kikérem a munkakönyvem. Miután az írás-olvasás teljességgel ismeretlen a cigányságnál — okait most ne firtassuk — a verseket éne­kelni kénytelenek, mert az emlékezet csak így rögzíti meg. Ez az ének­kényszer magyarázza azt is, hogy egé­szen ellentétes témájú verseket is egybemondanak, a fontos csak, hogy a verssor hosszúsága, üteme egyez­zék. MIRŐL SZÓLNAK VERSEIK? Természetesen saját életük apró- nagyobb eseményeiről. Legtöbb a" szerelmi dal, de ellentétben a magyar népi versekkel, hiányzik belőlük az udvarlás, a férfi széptevése. A ré­gebbi versek, amelyek sajnos egyre jobban elsűlyednek, a férj jogát tük­rözik, azét a férjét, akinek szinte alattvalója volt az asszony. Ekkor még a hűtlen nőt megbélyegezték: szoknyáját körülvágták, a haját lé­ny írták. A férfi jogok azonban úgy látszik sokat vesztettek erejükből, mert az újabb versekben gyakori a térés, könyörgés a hűtlen asszonyhoz, íogy térjen vissza. Nem ritkán a ve- élytársat kérlelik: Add vissza, add vissza azt az [asszony nekem! A vetélytárs azonban él a győztes ogával: Nem adom. nem adom, mert én is * [szeretem! Gyakori téma, de hangsúlyoznunk cell, csak a régi versekben! — a ló- opás. Egyik legszebb lejegyzett bal- adánkban drámai erővel elevenedik neg, amint a pandúrok a lótolvaj igányházaspárt üldözik. Másutt a : öbb versben megénekelt „híres Jimi“ kukoricát lop, egy régi . ersben pedig a lóval hazatérő férjet zzal fogadja a felesége, hogy hol opta a lovat. Jellemző a régi cigány- ’ :öltő gondolkozására a férj válasza: ! Nem mondom meg, dehogy [mondom én meg, ha rossz leszek hozzád, akkor rögtön kibeszéled. A balladai tömörség, a valóságáb­rázolás egyik legszebb példája a „Kutka télé po fojóva“ kezdetű bal­lada a testvérgyilkos lányról. Egy­behangzó vélemények szerint 1945- ben keletkezett a komáromi tábor­ban, amikor a megmaradt cigányság hazatérőben volt a mauthauseni kon­centrációs táborból. Nincs helyünk ezúttal, hogy részle­tesen körvonalazzuk az eleddig majdnem teljesen ismeretlen cigány népköltészetet. Mindezt az érdeklődő a közeljövőben megjelenő könyvünk­ben kapja meg, amely reméljük nem­csak sok újat mondhat a cigányság­ról, hanem valódi irodalmi élményt adó verseskönyv is lesz. Gsányi László jEgyszer volt Értényben Értényben történt meg, nem is olyan régen, hogy a szövetkezethez egy teherautóra való dinnye érkezett. Volt is nagy keletje, hiszen ebből a kedvelt csemegéből alig láttak az idén a községbeliek. Bár csak ezt se látták volna! Mert meglátni és megkívánni a dinnyét egy pillanat műve volt, a vásárlás valamivel tovább tartott, mivel, hogy két forint volt kilója és az őszi dinnyevásárlási szokássai el­lentétben, nem lehetett meglékelni, megtudni, milyen a belseje. Csak úgy, szemre lehetett választani. Meg kell azt hagyni, így kívülről mutatós, szép, kövér, hat, nyolc kilós dinnyék voltak, hanem a gyanútlan vásárló akkor lepődött meg isteniga­zában, amikor felvágta a dinnyét. dinnyevásár Olyan éretlen volt a lelkem, hogy csak na. A sok dinnye között alig volt néhány, amelyiket el lehetett fogyasz tani és a vásárlók, miután kifizettek 10—12—14 forintokat, nem tehettek mást, mint porba sújtották az álnok gyümölcsöt, amelyik kívülről muta­tott csak valamit, a belseje azonban hasznavehetetlen volt. E hírek hallatára olyannyira meg­csappant a dinnye utáni érdeklődés, hogy jókora mennyiség ott maradt a szövetkezet nyakán, s az mentse a menthetőt, megetette a disznókkal. Ezekután csak annyit kérdeznek az értényiek, kinek az ötlete volt annyi éretlen dinnyét eladásra vinni. Vagy lehet, hogy csak ők, akik megvásárol­ták a dinnyét, csapódtak be? AVAROK — SZEKSZÁRD HATÁRÁRAN Az ásatások eddigi eredményei A rádióban is szerepelt a szekszárdi zeneiskola Másfél év óta működik Szekszár­don az Állami Zeneiskola, de máris országos híre van. Vasárnap délelőtt a Magyar Rádió riporterei is felke­resték és riportot készítettek az isko­láról. Husek Rezsőtől, az iskola igaz­gatójától kértek nyilatkozatot az is­kola életéről, fejlődéséről, terveiről. Szalagra vettek több hegedű- és énekszámot is. így aztán csütörtökön a „Fiatalok zenei újságja“ című mű­sorban a rádióban is szerepelt a Szek­szárdi Zeneiskola. Közvetítették Hu­sek Rezső nyilatkozatát, egy énekszá­mot (Mozart: Már int a hajnal rózsa újra...), amelyet Bodonyi Ferenc zenetanár dirigált. Ezenkívül közvetí­tettek egy duettet, amelyet Besenyei Hedvig és Szakái Ilona adtak elő. Júniusban a Sió védőgátjának erő­sítése során, a földmunkák közben avar-kori temetőre bukkantak a ku­bikosok Szekszárd határában. Ez a hir méltán keltett nagy feltűnést, nemcsak a régészek, hanem a lakos­ság kőiében is, főleg azért, mert Vosinszky Mór kutatásai óta nem volt számottevő ókori lelet, ami Szek­szárd határában előkerült. Most vi­szont már az első leletek sejttették, hogy a szekszárdi leletnek hasonló — vagy talán nagyobb jelentősége lesz —, mint a megye más részein, főleg Regölyben felszínre került avarkori leletnek. Az ásatásokra vonatkozóan a következőket mondta el dr. Kiss György Egész nyáron folyt a feltárás, ame­lyet egy öttagú kutatócsoport végzett. Két régészen kívül egy antropológus és egy zoológus is résztvett a munká­ban. Ök dolgozzák fel a lelet ember­tani és állattani vonatkozásait. A cso_ port ötödik tagja egy néprajzos, aki a lelet néprajzi vonatkozásaival fog­lalkozik, azzal, milyen volt a társa­dalmi rendszerük felépítése, milyen szokásaik voltak, milyen volt az élet­módjuk. és így tovább. Az ásatások során egy nagykiterje­désű avar temető került felszínre, ezzel együtt sok értékes adat a lovas, nomád néptörzsről, amely ezt a mo­csárból kiemelkedő kis dombot hasz­nálta temetkezőhelyül. Még érdeke­sebbé, egyúttal nehezebbé is tette a kutatást az, hogy egy korai középkori magyar település maradványai is napvilágra kerültek ezen a helyen, a temető felett. Az eddig végzett ásatások igen jó eredménnyel jártak és nem lehetetlen, hegy Európahírűvé emelkedik a szek­szárdi avar temető jelentősége. Az eddig feltárt, mintegy 70—80 sírból nagymennyiségű, igen értékes lelet került elő. Az értéket a sírokban levő sok használati tárgy, főleg a kerámia adja. Az előkerült edények kidolgozása sokkal gondosabb, fino­mabb az eddig feltárt avarkori sírok leleteihez képest, s ebből arra lehet következtetni, hogy az az avar törzs, amelyik ide temetkezett, magasabb fejlettségi fokon állt az előzőkhöz képest. Szokatlanul érdekes a temető még a kutatók számára is. Érdekes képet ad az avarok társadalmi berendezke­déséről, szokásairól, vallási felfogá­sáról. Érdekes például az, hogy a sí­rok nagy többségéből hiányzik a ko­ponya, amelyeket egy másik, ellensé­ges néptörzs rabolt el. Azt tartották ugyanis, ha elrabolják eltemetett el­lenségük koponyáját, akkor megfoszt­ják a túlvilági élettől is, a lelkét is megölik. Hitük szerint ugyanis a földi élet a halál után folytatódik a másvilágon, s hogy a meghalt ne szenvedjen hiányt semmiben sem, el­temették vele együtt lovát, fegyve­reit, használati tárgyait. (A túlvilági élettől való megfosztással a magyar nyelvemlékekben is találkozhatunk, innen ered a „halál halálával halsz meg“ kifejezés is, tehát nemcsak fi­zikai. hanem lelki halállal is sújtja az ellenséget.) A sírok elhelyezkedése képet ad az akkori társadalmi rendszerről is. Az illető ugyanis társadalmi rangját is magával vitte a másvilágra, ott ugyanazt a helyet töltötte be a társa­dalomban, mint életében. Középre te­mették a főrangú személyt, ebben a sírban találták a legtöbb használati tárgyat, a legdíszesebb fegyvert, szerszámot. Mellette jobbról, balról egy-egy női sír. E sírok körül helyez, kedik el a többi, társadalmi helyének megfelelő sorrendben. Egy temető­részben csupán gyermeksírokna, egy másikban csupán női sírokra buk­kantak. A kutatók mindezek mellett talál­koztak egyéb érdekességekkel is, például „maszek“ kutatókkal, akik a nagyszabású kutatómunka láttán azt sejtették, hogy gazdag ékszerekre, aranytárgyakra bukkannak. De csa­lódtak ... Egy ideig szünetelt a feltáró mun­ka, az eddig összegyűjtött anyagot kellett rendszerezni. Érdemes meg­említeni, hogy a leletekről mintegy 600 fényképfelvétel készült, jórész­ben színes fénykép. A jövő év elején pedig már megjelenik kiadványban, milyen eredményeket jelentett a szék szárdi avar temető régészeti, ember­tani. állattani, néprajzi és más vonat­kozásban. Ugyanakkor a Szekszárdi Múzeum egy egész kiállításra való anyaggal lesz gazdagabb. A napokban újból megindul a temető további feltárása, amelyhez a Megyei Tanács 4000 forint anyagi se­gítséget biztosított. Ez a segítség ép­pen a legjobbkor jött, ugyanis anya­giak hiányában veszélyben forgott a további munka. A kutatók örömmel említik meg azt is, hogy a termelő- szövetkezettől is sok támogatást kap­tak, ugyanis a szövetkezet területén van ez a temető. A további feltárások bizonyára sok érdekes eredményt, ta­pasztalatot hoznak, tovább gyarapít­ják Szekszárd történelmi hagyomá­nyait. B. I. VI. — Mit tegyünk? Az ember már szólni sem mer, mert azért is könnyen elviszik és nem törődsik senki a csa­ládjával. — Mit tegyünk ... Mit tegyünk ... Nagy kérdés ez. Olvastad a Nagy Pista versét? Ezt írja: Végső menekvésünk: Fel pajtás a vándorútra, Idegen zsarnoknak tán Enyhébb a béklyója. — Van benne valami igazság, mi? — Úgysem veszthetünk semmit, legfeljebb nem látjuk többet ezt a rongyos viskót — próbáljuk meg mi is a tengeren túl... Hátha ott jobb. Azt mondják, a Nagy Pista már ep is indult Kanadába. Igen, ő már elindult. Elindult a sokezer többi magyarral együtt, egy jobb világot keresni, ahol nemcsak a nyomorról írhat, hanem az emberek megelégedéséről i® és itthon erre nincs kilátás. 1919 már elmúlt és be­láthatatlan a jövő. A nagy lárma, a fénylő pompa, a sok autó a vándorút legelején elhó­dítja azt hiszi, hogy olyan a „tenge­rentúl”, mint amilyennek a partra­szállás után meglátta. De aztán neki is dolgoznia kell, ha meg akar élni és beáll a vidéki mezőgazdasági mun­kások soraiba. S versel tovább. Rí­mekbe önti ismét mindazt, amit érez, amit élete, munkája során lát, tapasz­A munkásélet krónikása Döbrököz — Kanada — Döbrököz N ép kormányunk Van minekünk Király' császár Nem kell nekünk! tál, rímekbe önti a hozzá legközelebb álló munkásoknak a sorsát, kapcso­latba lép a „Kanadai Magyar Mun­kás’’ című haladó újsággal, sorra meg jelennek benne az itthoni életről írt írásai, sok munkásmozgalmi dolgot tanul, olvas, szélesedik látóköre s megírja, amit érez. Meg is jelennek sorra ezek a versei, írásai is a Ka­nadai Magyar Munkás-ban és egyszer csak azt veszi észre, hogy lényegében ugyanazt írja erről a fénylő, gazdag országról is. mint a sötét Magyaror­szágról, ahonnét a sors elől eljött, vándorútra kelt. Ugyanazt írja, mert nem mondott le a látottak mélyére való betekintésről, az igazság hang­jának tolmácsolásáról. Rájön a szo­morú valóságra, hogy csöbörből vö­dörbe lépett. » — Mit tegyünk? — kérdezte önma­gától, kérdezte társaitól. — Ameri­kában vagyunk, a mesék élő birodal­mában és itt se jó a munkásnak, hát mit tegyünk? Hova menjünk innen? Ezentúl már nincs még egy újabb Amerika, ahova az itteni emberek kívánkoznának és vándorolnának. Csak lassan, lépésről-lépésre ha­ladva tud a ,,Mit tegyünk”-re felele­tet adni: Cukorgyároshoz hasonló Sok rabló ül nyakunkon, Pedig a sok miijó munkás Ülhetne az urakon. Hej testvérek, ti kapások. Rongyosok, robotosok, Ha ti egymást megéretnétek, Szűnne nyomorotok. A munkások célja, éppen életük miatt, itt sem más, mint odahaza s éppen ezért, az itteni munkássorsról írt verseinek: is ilyen a csattanója: Dobjuk hát szeméire Az ózsdi szolga láncot, Elnyomott nép kéz a kézben öltsük fel a szabadságot. Lelkes verset ír a spanyol nép sza­badságharcáról valósággal példakép­nek tekinti hősies küzdelmüket s hasonlóban látja a kiutat a szolga­sorsból. összefogásra buzdít és harc­ra — a zsarnok ellen. Amikor Kanada is a II. világháború híreivel telik meg. ő világosan látja hogy mi törté­nik és amikor hallja, hogy Magyaror­szágot végigszántotta a front, új rend­szer van születőben, nem a hazugsá­goknak hisz, hanem a valóságnak. A „Népé a hatalom” című versében a való igazat hirdeti a vándor magya­rok között: Mély mocsárba fulladt Horthy fehér lova, Sziklának szaladt Szálasiék nyila. Reakció sajtó útján Üzen megbújt fajtájának, Kanadából zabot kínál Horthy döglött lovának. Ez történt Magyarországon és en­nek nyomán a nép „Úri rablók zse­bére többé nem verejtékez”. — Mit tegyünk? Most már adva volt előtte a felelet, tudta, hogy hol az igazi álmok világa, amely „Amerikánál is jobb’’, ahova „Amerikából” js érdemes elvándorol­ni, mert ott nincs zsarnokság, szolga­ság, mert ott szabadok az emberek. Megírja a Kanadai Magyar Mun­kásban, mit érez hazájáról; a Kap>os völgyéről, s az egész országról. Nem látja még az új Magyarországot, de tudja, hogy má van ott: Most édes a Magyar haza: ügy lesz, hogy a Nép akarja! A nagy Duna Szép új hídját Orosz—magyar Kovácsolták. Kalapácsuk Olyat hangzott, Hogy a hangja Hozzánk hatolt. Hajóra ül és hazajön. Hazajön hó­na alatt a köteg verssel, élete szer­zeményével. Hazajön, hogy öregségén kipihenje élete sok fáradságát, meg­próbáltatását, hogy szabad levegőt szívhasson öregsége idején. Most itthon van, Döbröközön — próbálja feledni a múltat. De ez nem megy. Valahányszor kisétál a szőlőbe — itt van a második lakása — meg­áll a hegycsúcson pihenni és végig­tekint a Kapos völgyén — a ilyenkor mindig eszébe jutnak a régi emlékek is. A Kapos völgye népének a régi élete, eszébe jut az a világ, amikor az igaz verselési téma — a nép szomo­rúsága volt. (Vége.) BODA FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom