Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-06 / 209. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1957 szeptember 6. Jegyzékváltás a szovjet kormány és az Egyesült Államok, valamint Anglia és Franciaország kormányai között a közel- és középkeleti helyzetről Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió külügyminisztériuma április 19-én a szovjet kormány megbízásából jegy­zéket küldött az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányá­nak a közel- és középkeleti helyzet­ről: egy jegyzéknek szövegét a szov­jet sajtó április 21-én közzétette. Június 11-én Anglia és Franciaor­szág nagykövete, valamint az Egye­sült Államok ideiglenes ügyvivője N. Sz. Patolicsev külügyminiszterhelyet­tesnek jegyzéket nyújtott át: e jegy­zékek szövege szerint az említett ha­talmak kormányai elutasították a szovjet kormány­nak azt a javaslatát, hogy a négy nagyhatalom tegyen nyilatkoza­tot a közel- és középkeleti bé­kéről és biztonságról és az e te­rületen fekvő országok belügyei- be való be nem avatkozásról. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai arra törek­szenek, hogy jegyzékükben igazolják a közel- és középkeleti országokkal kapcsolatos politikájukat és megpró­bálják bebizonyítani, hogy az itt uralkodó feszültség legfőbb oka nem e hatalmaknak a közel- és közép-_ keleti országok belügyeibe való be­avatkozása, hanem az arab—izraeli konfliktus, továbbá, hogy az agresz- Szív bagdadi paktumnak védelmi jellege van. Egyetlen konkrét javas­latot sem terjesztenek elő, amely elő­segíthetné a közel- és középkeleti hely zet tényleges megjavulását és nor­malizálását. A. A. Grcmiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere szeptember 3-án fo­gadta L. Thompsont, az Egyesült Ál­lamok nagykövetét, Sir Patrick Reillyt, Anglia nagykövetét és M. Dejean-t, Franciaország nagykövetét és átnyújtotta nekik a szovjet kor­mány jegyzékét. A jegyzék rámutat arra, hogy az Egyesült Államok egyáltalán nem tanúsít érdeklődést a közel­és középkeleti feszültség enyhí­tése iránt, szemlátomást a jövőben is az úgyne­vezett erőpolitikát akarja folytatni a a Közel- és Közép-Keleten és e te­kintetben az amerikai olajmonopó­liumok érdekeihez, valamint hadá­szati megfontolásokhoz igazodik. Az Egyesült Államok kormánya elutasít­ja a szovjet kormánynak azt a javas­latát, hogy ítéljék el az erő alkalma­zását, s kijelenti: az Egyesült Nemze­tek Szervezetének alapokmánya ki­mondja azt az elvet, amely szerint a nemzetközi vitás kérdések megoldá­sában erőt alkalmazni nem szabad, s ezért állítólag nincs szükség arra, hogy e kérdésről külön nyilatkozatot tegyenek. De közismert tény: az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya nem akadályozta meg például azt, hogy Anglia és Francia- ország Izraellel együtt fegyveres tá­madást intézzen Egyiptom ellen, sem azt, hogy az Egyesült Államok kor­mánya a 6. amerikai hajóhad fel- használásával flottatüntetést rendez­zen a Jordániában történt események kapcsán és így nyíltan az erő alkal­mazásával való fenyegetéshez fo­lyamodjék. Az „Eisenhower-doktrina" nyíl­tan számol azzal a lehetőséggel, hogy a Közel- és Közép-Kelet or­szágai ellen amerikai fegyveres erőket használnak fel. Az e területen fekvő országok bel­ügyeibe való beavatkozásnak a poli­tikája már eddig is a helyzet fokozott kiélesedésére vezetett, erről tanús­kodik egyebek közt a nemrég Szíriá­ban leleplezett kormányellenes ösz- szeesküvés, amelynek a szervezői amerikai hivatalos személyiségek voltak. Az angol kormány sem terjesztett elő semmiféle konkrét javaslatot, amely a közel- és középkeleti hely­zet normalizálására vezethetne, ezzel szemben most újra — ezúttal Omán­ban és Jemenben — a katonai erő alkalmazásához folyamodott. Az an­gol fegyveres beavatkozás Ománban, amelynek függetlenségét Anglia szer­ződésben ismerte el, a durva erőszak megnyilatkozása. Az angol kormány az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában előírt kötelezettsé­geinek megszegésével továbbra is erőt alkalmaz annak a népi mozga­lomnak elnyomására, amely Oman függetlenségének helyreállítására irányul. Az angol kormány ki akar térni az Oman ellen intézett jogtalan támadás felelőssége alól, s meg akar­ja akadályozni, hogy ezt az agresz- sziót az ENSZ szerveiben tárgyalják. Ezért ellenezte e kérdésnek a Bizton­sági Tanácsban való megvitatását. Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország most fokozza a hideg­háborút Szíria ellen és újabb közös, a Szíriái Köztársaság ellen irányuló lépésekre készül. A szovjet kormány aggódik a kö­zel- és középkeleti feszült helyzet miatt s úgy véli, hogy Moszkva (TASZSZ). A Pravda leg­utóbbi száma cikket közöl a gyarma­tosítók kegyetlenkedéseiről az ara­bokkal szemben. A lap a többi között ezt írja: Az egész világot felháborítja a gyarmatosítóknak az arab országok­ban elkövetett kegyetlenkedése. A közvélemény egyre hangosabban kö­veteli, hogy az ENSZ lépjen közbe és Szűnjék meg az arab országok ellen irányuló agresszió. Közismert tény: a gyarmati hatalmak az Egyesült Álla­Little Rock (Reuter). Az Arkansas állambeli Little Rockban, ahol a szö­vetségi bíróság határozata szerint néger diákok együtt tanulhatnának fehérbőrűekkel, Orvai Faubus kor­mányzó katonaságot vezényelt a köz­ponti középiskola épülete elé annak megakadályozására, hogy a néger diákok beléphessenek az iskolába. Közben Washingtonban Herbert Kairó (AFP). Mahmud Favzi, egyiptomi külügyminiszter a nemzet gyűlés ülésén az algériai problémá­ról szólva követelte az algériai nép törvényes önrendelkezési jogának biztosítását, majd megerősítette, hogy „Egyiptom a végső győzelem kivívásáig kitart Algéria mellett.” ♦ Buenos Aires (DPA). Az argentin alkotmányozó nemzetgyűlést viharos jelenetek és tumultusok szakítják félbe. A képviselők száma egyre csökken, az ellenzék kivonult, s így csak 118 képviselője maradt a 205-ből a többiek kétségbevonták a nemzet- gyűlés törvényességét. Buenos Aires­ben kétségbevonják, hogy a nemzet- gyűlés egyáltalán tud-e hivatásának megfelelő munkát végezni. * Damaszkusz (TASZSZ). Szabri Aslszali szíriai mmiszterelnfok ki­jelentette: „A szíriai kormány, Szíria népe és hadserege támogatja Oman és Jemen népét az imperializmus el­leni harcában. A szíriai kormány tőle telhetőleg igyekszik segítséget nyúj­tani ennek a két arab országnak az imperialista támadás visszaverésében. * Berlin (PAP). A nyugatnémet revi­zionisták Lengyelország Odera-Neisse határa ellen folytatott kampányuk keretében szeptember 2—9 között úgynevezett „keletnémet hetet" ren­e feszültségnek legfőbb forrása az az erőpolitika, amelyet ebben az övezetben Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország foly­tat. • Nem lehet hallgatással mellőzni azokat a legutóbbi időben megjelent sajtóközleményeket sem, amelyek szerint Franciaország az arab orszá­gok ellen irányuló szövetségbe akar lépni Izraellel. A szövetségnek leg­elsősorban katonai kihatása volna, s felbátorítaná az izraeli urlakodó kö­röknek az arab országokkal szemben leginkább ellenséges érzületű elemeit s így minden bizonnyal a közel- és középkeleti helyzet további rosszab­bodására vezetne. A szovjet kormány végül kijelenti: meg kell akadályozni a konfliktuso­kat a Közel- és Közép-Keleten, s ezért szükséges, hogy a négy nagy­hatalom első lépésként nyilatkozatot tegyen: Nem alkalmaz erőt a közel­és középkeleti rendezetlen kérdések megoldására és nem avatkozik e terület országainak belügyeibe. mok közreműködésével meg tudták hiúsítani, hogy a Biztonsági Tanács napirendre tűzze az Oman elleni agressziót, viszont az Egyesült Álla­mok és a gyarmatosító hatalmak nagy sebtiben ráerőltették az ENSZ közgyűlésének legközelebbi üléssza­kára az úgynevezett „magyar kér­dést." A nem létező „magyar kérdés1’ lepel csupán, amely arra szolgál, hogy elrejtse az igazságot a nyugati hatalmaknak a keleti országok ügyeibe való beavatkozásával kap­csolatban. Browhell igazságügyminis'zter szer­dán este bejelentette: utasította az FBI-t, hogy lépjen közbe Little Rockban és „vizsgálja ki a helyzetet“. Faubus kormányzó azt állítja, hogy a „közrend fenntartása érdekében" vezényelte ki a katonaságot. Valószínű, hogy végső döntés vé­gett az Egyesült Államok Legfelső Bírósága elé terjesztik a kérdést. deznek Nyugat-Berlinben. Ezt az al­kalmat használják fel arra, hogy az iskolai oktatás keretében részletesen foglalkozzanak Lengyelország nyu­gati területeinek történelmével, „az Odera és Neisse mentén fekvő ősi né­met területek” című előadásokban. * Varsó (PAP). Ez év eleje óta több, mint hatvanezer külföldön élő lengyel telepedett ismét Lengyelországban és arra számítanak, hogy az év vé­géig további hatvanezer külföldön élő lengyel tér haza. A hazatelepülő lengyelek legna­gyobb része Ukrajna nyugati részé­ből, Bjelorussziából és Litvániából érkezik. 1955 eleje és 1957 augusztusa között a Lengyelországba visszatért lengye­lek száma a 102.000 fölé emelkedett. Közülük 97.000 személy korábban a Szovjetunióban élt_ a többiek pedig Nyugat-Németországban, Angliában, Franciaországban, Kanadában, az Egyesült Államokban és más orszá­gokban. * Newyork (Reuter): Szerdán hivata­losan közölték, hogy a Biztonsági Ta­nács pénteken összeül a jordániai panasz megvitatására, amely szerint Izraei a jeruzsálemi „senki földjén” megsértette a fegyverszüneti egyez­ményt. 11 Pravda az imperialista mesterkedésekről Katonaság zárja el az iskolát az amerikai néger gyermekek elől ESEMÉNYEK SOROKBAN A Szovjetunió továbbra is küzd az atom- és hidrogénlegyver kísérletek beszüntetéséért A leszerelési értekezlet ülése Mint az AP jelenti, a Szovjetunió kép­viselője az ENSZ leszerelési albizottságá­nak szerdai ülésén újból hangsúlyozta, hogy az a terv, amelyet a nyugati hatal­mak terjesztettek he a fegyverkezési ver­seny megszüntetésére — elfogadhatatlan. Zorin a hírügynökség jelentése szerint elítélte a nyugati hatalmak magatartását, mert szembehelyezkednek az atom- és hidrogénbombák kísérleti robbantásának haladéktalan beszüntetésére vonatkozó szovjet javaslattal. • London (TASZSZ). A nyugati hatalmak képviselőinek kérdéseire válaszolva Va­lerian Zorin, az ENSZ leszerelési albizott­ságának szeptember 4-i ülésén telt nyi­latkozatában rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia és Franciaország továbbra is akadályozza az atom- és hidrogén- fegyver-kísérletek haladéktalan be­szüntetését. Stassennak arra a kérdésére vonatkozó­lag, vájjon elfogadliató-e a Szovjetunió számára az a javaslat, hogy két évre szüntessék he a kísérleteket, továbbá hogy megválloztatta-e a Szovjetunió ál­láspontját az ellenőrzés tekintetében. Zo­rin kijelentette, hogy az ilyen kérdések „elég furesának tűnnek e kérdések fel­tevése úgy fogható fel. hogy bizonyos mértékig he akarják feketíteni a Szovjet­unió álláspontját és ki akarnak térni a válasz elől azokra a kérdésekre, amelye­ket moSt az emberek milliói vetnek fel a nyugati hatalmaknak az atom- és hid- rogénfegyver-kísérletek haladéktalan be­tiltására vonatkozó álláspontjával kap­csolatban.” Zorin emlékeztetett arra, hogy az atom­fegyver-kísérletek teljes beszüntetésére vonatkozó javaslatot a szovjet küldöttség még az albizottság munkájának kezdetén terjesztette elő. Ez a javaslat a nyugati hatalmak küldötteinek ellenállásába üt­között. Az albizottság azért nem tudott meg­egyezni az atomfegyver-kísérletek be­szüntetésében — jelentette ki Zorin —; mert a nyugati hatalmak lényegében elle­nezték e kérdés pozitív megoldását. E hatalmak küldöttségei a maguk „mun­ka-dokumentumában” egyértelműen ki­jelentették, hogy nem hajlandók önálló megoldást keresni az atomfegyver-kísér­letek kérdésében. Ha a nyugati hatalmak dokumentumá­nak útján haladnánk, az ebben foglalt valamennyi kérdés megoldásában minden egyes lépés mindenféle ‘feltételbe és ki­kötésbe ütköznék. Vájjon — tette fel a kérdést Zorin — ez nem leplezett, de minden értelmes ember előtt világos huza-vona-e, amelynek célja, hogy meg­határozatlan időre elodázza az atom­fegyver-kísérletek beszüntetése egyszerű és halasztást nem tűrő problémájának megoldását? A Szovjetunió — jelentette ki V. Zorin — továbbra is változatlanul küzdeni fog az atom- és hidrogén- fegyver-kísér letek beszüntetéséért, ami e'ső lépés lenne az atomfegyverke­zési verseny beszüntetése és az atom­háború veszélyének kiküszöbölése felé. A szíriai hadügyminiszter nyilatkozata a Szovjetunió gazdasági segélynyújtásáról Damaszkusz (Reuter). Haled Azem szíriai hadügyminiszter, aki augusz­tusban Szíriának nyújtandó szovjet segélyről tárgyalt Moszkvában, kije­lentette. reméli, hogy a szovjet se­gély összege igen jelentős lesz. Arra a kérdésre, vajon szándéko- zik-e hasonló küldöttség élén Wa­shingtonba utazni amerikai gazdasági segély biztosítására, Haled Azem ki­jelentette: „Tudjuk, hogy az Egyesült Államok milyen feltételekhez köti a segélynyújtást. Ezek a feltételek el­fogadhatatlanok. mert korlátoznák szabadságunkat. Elfogadjuk a szovjet segélyt, mert az nem jár sem gazda­sági sem politikát vagy katonai fel­tételekkel. Haled Azem kijelentette továbbá: Valóban hajlandó-e az Egyesült Álla­mok tárgyalni velünk? Miért nem jött Henderson külügyi államtitkár Damaszkuszba ahelyett, hogy Török­országba és Libanonba utazott volna? A probléma, amelynek megoldására Henderson a Közel-Keletre utazott, Szíria és az Egyesült Államok között merült fel, „Miért kellett ehhez Bei- rutba és Isztanbulha utazni?’’ A hadügyminiszter hangoztatta re­méli, hogy normális kapcsolatok jön­nek létre a nyugattal a következő két feltétel mellett: 1. a nyugati or­szágok elfogadják, hogy Szíria a po­zitív semlegesség politikáját foly­tassa; 2. a Nyugat semleges marad az arab—izraeli vitában. „Ha ezeket a feltételeket teljesítik, akkor kapcsola­taink a nyugattal éppen olyan jók lesznek, mint amilyen jók Oroszor­szággal” — mondotta. Haled Azem kijelentette végül: „Az elmúlt tíz év alatt Izrael volt az, amely agresszív magatartást tanúsí­tott az arab államokkal szemben. Mi nem folytatunk agresszív politikát Izrael ellen.” Heves vita as angol ssaksservesetek kongresszusának ülésén London (MTI). Az angol szakszerveze­tek kongresszusa szerdai tanácskozásán érintette a főtanács jelentését a múlt évi magyarországi eseményekről. Ezzel kap­csolatban Leo McGree, a faipari munká­sok egyesült szakszervezetének liverpooli küldötte kijelentette: A jelentésnek ez a része egyáltalán nem használ a szakszer­vezeti mozgalomnak. A jelentés —- folytatta a szónok — csu­pán visszhangozza azokat a nézeteket a magyarországi eseményekről, amelyeket a politikai reakció szóvivőitől oly gyak­ran hallottunk. A jelentés tökéletesen el­hallgatja az olyan köztudomású ténye­ket, mint az ellenforradalmárok ezrei­nek heözönlése Magyarország nyugati ha­tárán és a fehérterror dühöngése Buda­pesten. Egyetlen szóval sem említi a fő­tanács jelentése azt a felforgató hadjára­tot, amelyet az Egyesült Államok szer­vezetit Kelet-Európábán. Rengeteg sajtó­fénykép, sajtó jelentés és híradófilm mu­tatja, mi történt a valóságban Budapes­ten a múlt év októberében (felkiáltások: igen, így van!). Mialatt a jobb-. é.s baloldal közbekiál­tásai mind hangosabbá váltak és kigyúl- ladt a vörös lámpa, amely jelezte, hogy lejárt a felszólalásra kiszabott idő, Mc­Gree így fejezte be beszédét: — Vannak, akiknek az a meggyőző­dése, hogy mindez a szocializmus és az ellenforradalom közötti összeütközés-volt és hogy a szovjet kormány egészen helyesen tette, hogy felelt a magyar kormány segély kérelmére. — Az ellenforradalmi zendülés leve­rése nemcsak megmentette a szocializ­must Magyarországon.. . A szónok szavai itt a tüntetések és el- lentünteltések viharába fúlladtak és mi­dőn lement a szónoki emelvényről, sír Thomas Williamson, a kongresszus el­nöke, figyelmeztette a küldötteket: „Meg­lehet, hogy önök nem értenek egyet az­zal, amit a szónok mondott, de kétségte­lenül joga van megmondani azt, amit gondol.” Ezután Robert Edwards munkáspárti „.jobbszárny” képviselő, a vegyipari mun­kások szakszervezetének küldötte, szen­vedélyes jobboldali ízű felszólalással szállt szembe McGree beszédével. A kongresszus elfogadta az elektromos- ipari szakszervezet javaslatát, amely hangsúlyozza Németország egyesítésének fontosságát. Gordon Cushing, a kanadai munkás­kongresszus alelnöke, ecsetelte az Egye­sült Államok tőkéjének beözönlését Ka­nadába, ahol az ipar és a kereskedelem mind nagyobb része fölött szerez irányító befolyást. Ez korántsem válik a kanadai munkások és az egész nemzetgazdaság hasznára. A kanadai vállalatoknak kö­rülbelül egyharmadát idegen, túlnyomó- részt amerikai tőke irányítja. A gyáripar­ban ez az arány ötven százalék, a bányá­szatban, kohászatban és a petrólcumter- melésben hetven százalék. Végül a kivándorlásról szólva figyel­meztette a kongresszust, hogy Kanada nagy területeinek betelepítése csak na­gyon óvatosan, fokozatosan lehetséges. A bevándorlók nem várhatják, hogv azon­nal lakást és munkát kaphatnak Kanadá­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom