Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-06 / 209. szám

1957 szeptember 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Spanyol földön • • • AMIKOR VISSZANYERTE eszméletét, mindjárt az első pillanatban, ahogy meg­mozdult, éles szúrást érzett a lapockája alatt. A szobából először csak a repede­zett, szürke mennyezetet látta. Nótaszó szűrődött be az ablakon. Katonák mene­telték az épület előti úton Madrid felé. Sokáig feküdt mozdulatlanul. Végül is elúnva a mozdulatlanságot, óvatosan el­fordította a fejét baba. Valamikor iskolai tanterem lehetett ez a szoba. A falon még ott volt a fekete tábla, amelyen krétával nagy gyerekes betűkkel felírt spanyol írás volt olvas­ható. A mellette lévő szalmazsákon egy le­amputált karú, sovány fiatalember ült. Mikor találkozott a pillantásuk, a fél­karú fiatalember elmosolyodott és meg­szólalt magyar nyelven, jó hangosan, hogy a többi beteg is hallhatta: — Na, végre visszatért a túlvilágról a Miklós Pista barátunk is. A NEVETŐ, vékony, félkarú fiatal­ember odament hozzá. Ahogy jobban megfigyelte a fiatal sebhelyes arcot, hir­telen megismerte. A második magyar' közül az egyik meghal, a másik azonnal indítja a szomorú levelet a hazaiaknak Tolna megyébe... Va­jon életben maradt-e Takács Gyur­ka? S ha életben maradt, talán most azt hiszi, hogy ő már halott?! A gondo­latok lázas összevisszaságban kavarogtak az agyában. Becsukta a szemét. Akarat­lanul is a faluja, Ozora jelent meg kép­zeletében, ahonnan az urak diktatúrája elüldözte. Elaludt. Almában a Sár utcá­ban járt. Kicsit furcsa volt az utca. A csúf putrikat és földbe vájt kunyhókat, mintha kicserélték volna, és frissen va­kolt, szép tiszta kis családi házak álltak a helyükön. A kislánya jött feléje az ut­cán. Alig ismert rá. Amikor elment, apró kis gyermek volt, s most, hogy megérke­zett, már szép, felnőtt lány lett belőle. Keserves üvöltésre ébredt. A szemközti szalmazsák körül nagy sereg fehérruhás orvos és ápoló állt. A kör középpontjá­ban magas, őszhajú orvos kötést szedett le egy sebesült melléről. A szomszédja, a félkarú csepeli fiú, odaszólt hozzá: — Jól figyeld meg ezt az embert. Kanadai kommunista orvos. Te is neki köszönheted az életedet. Nagytudású em­ber. Sokat megmentett már közülünk, Bethunenak hívják. AZ ABLAKÜVEGET tompa morajlás rezegtette. S kis idő múlva erős, sípoló hang, aztán hatalmas robbanás hallat­szott. Egy darab vakolat lehullt a meny- nyezetről, a szalmazsákja mellé esett. A robbanások többször ismétlődtek. Majd elhalkult a gépek zümmögése. Csend lett. Az orvosok a légitámadás alatt sem sza­kították meg munkájukat. Bethune kí­séretével a szalmazsákhoz közeledett, amelyen ő feküdt. Furcsa, angolos kiej­téssel olvasta a falra akasztott láztáblá­ról a nevét. — Miklós István —, s aztán még mielőtt a sebét megnézte volna, megjegyezte az asszisztensének: — Ezek a magyarok még arcra is hasonlítanak egymásra . . . Nézd csak, majd ugyanaz az arc, mint a Lukács tábornoké, s a gyűlölet is egyforma bennük, amit az urak ellen, a fasiszták ellen éreznek. (h—p—t) A varázslástól a modern orvostudományig S. Leff és V. Leff angoi társszer- nális (materialista) orvoslás csíráit is zok népszerű áttekintést adnak az egészségügy fejlődéséről a legősibb időktől napjainkig. A könyv megvilágít egy olyan ösz- szefüggést, amelyet az eddigi nép­szerűsítő irodalom meglehetősen el­hanyagolt: az egészségnek a társa­dalmi viszonyokkal való szerves össze függését. A közegészségügy története tehát egyben a társadalom története is. — Miként az emberiség szellemi életé, nek történetén két szemléleti irány­zat húzódik végig, úgy az orvoslás fejődésében is minden korban szembe tűnik ez a két fő irányzat. Az irra­cionális (idealista), irányzat a primi­tív embernél a varázslat minden for­májában (ráolvasás, amulettek, va­rázsszerek) nyilvánult meg. A racio­megtaláljuk már a barlangkutató ős­embernél, aki gyógyfüveket keres sebei enyhítésére. A történelem rég­múltjában ez a racionalista elv a le­gendáshírű Hippokratészben testesült meg és a görög kultúra hippokratészi gyógyászatában érte el csúcspontját. De az ember még a középkor sötét sázadaiban, a boszorkányüldözés, a kegyetlen bünbakhajsza fanatikus korszakában is. ráeszmélt arra, hogy csupán imádsággal és böjtöléssel nem tud úrrá lenni a pestis és a lepra csa­pásán: csatornázással, elkülönítéssel és köztisztasági rendszabályokkal száll harcba a tömegpusztító járvá­nyok ellen, míg végül az újkorban a baktériumok és antibiotikumok felfe­dezésével a racionális irányzat az or­vostudományban végleges győzelmet arat... nemzetközi század örökké tréfás kürtöse volt. Budapestről jött, Csepelről. Sokat beszéltek róla a lövészárokban. Egyszer, ahogy mondták, a francóisták fogságába esett és nagyon megkínozták. A fiatal­ember leamputált balkarjára mutatott, s aztán miközben jobbjával haját simo­gatta, megjegyezte: — Egy-két hét és teljesen rendbejö­vök, s akkor megint kérem magam a raj­vonalba. így is többet érek egy göthes f raneóistánál. Nézte a megőszült hajú fiatalembert, s teljesen megfeledkezett saját magáról. Valahol a terem jobbsarkában, egy se­besült jajgatott, s aztán francia nyelven beszélni kezdett, mintha lázálmában be­szélne. A bejáratnál egy könnyebben se­besült német és egy román nemzetközi brigádos folytatott eszmecserét szláwal és magyarral vegyített keveréknyelven. HIRTELEN a földije jutott az eszébe, az értényi származású Takács Gyurka, akivel egy században harcolt. Harc köz­ben is mindig egymás mellett voltak, s megígérték egymásnak, hogy ha kettőjük A HÉT KÖNYVEI CORVINA KÖNYVKIADÓ Dickens: Karácsonyi ének. Prózában. Karácsonyi kísértethislória. Angol—ma­gyar nyelven. (Kétnyelvű olcsó könyv­tár.) EUROPA KÖNYVKIADÓ Greenc: A csendes amerikai. Regény. A német elbeszélés mesterei. Steinbeck: Érik a gyümölcs. Regény. EUROPA KÖNYVKIADÓ — SZÉP- ' IRODALMI KÖNYVKIADÓ Babits Mihály: A gólyakalifa. Kártya­vár. Regények. KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Ságvári Endre: Óriások és törpék. Me­sék. MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVKIADÓ Állattenyésztéstan. írták: Csire Lajos, Czakó József. Jáky Miklós—Jónap La­jos: Olajipari növények termesztése és feldolgozása. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Kosztolányi Dezső: Novellák. 1—3 kö­tet. TERRA KÖNYVKIADÓ Hadrovics László: Szerb—horvát—ma­gyar szótár. Munkatárs: Surányi Magda. (Kisszótár sorozat.) A Világ minden tájáról EJTŐERNYŐVEL A SZTRATOSZFÉRÁBAN Augusztus 20-án korareggel a „Szokol“ nevű repülőgép személyzete felszállásra készülődött az egyik Volga-menti repülőtéren. Közöttük volt Nyikolaj Nyikityin is, a késleltetett nyitású ejtőernyős ugrás világbaj­noka is. A hivatalos személyek még egyszer megvizsgálták, majd lepecsé­telték a repülőgépen és az ejtőernyőn elhelyezett magasságmérő készülé­keket. Az indító megadta a jelt, s afehérszárnyú gép a magasba emelke­dett. Néhány perc múlva a „Szokol“ már elérte, a 15 ezer méteres magas­ságot. Nyikolaj Nyikityin elhagyta a repülőgépet és megkezdte a zuha­nást. Ilyen magasságból az ejtőernyősugrás nagyon nehéz, mert a sztra­toszférában a repülés sebessége sokkal nagyobb, mint az alacsonyabb le­vegőrétegben. Nyikityin több mint 14 ezer métert zuhant, mielőtt ernyőt nyitott. Eredménye új szovjet és világcsúcs. A versenyrendezőség gondosan el­lenőrizte a magasságmérők állását, s az új világcsúcsra vonatkozó okmá­nyokat hitelesítés végett a nemzetközi szövetséghez terjesztette. 1945-TŐL TÖBB MINT 7000 TALÁL­MÁNYT SZABADALMAZTAK A Lengyel Népköztársaság szaba- dalmazási hivatalába 1945-től 1957 augusztusáig több mint 17 000 talál­mányt nyújtottak be szabadalma­zásra. A feltalálók szabadalmait szakemberek vizsgálták felül és bírál ták el. A benyújtott találmányok kö­zül összesen 7387-et szabadalmaztak. 1815 találmányt a különböző üzemek, 1241-et a tudományos kutatóintéze­tek, 1774-et pedig önállóan működő dolgozók nyújtottak be. A lengyel szabadalmazási hivatal jelenleg 22 külföldi szabadalmazási hivatallal áll kapcsolatban, s ezekkel rendszeresen kicseréli a különböző tudományos folyóiratokat. OBSZERVATÓRIUMOT ÉPÍTENEK A LOMNICI CSÚCSON A Magas-Tátra festői szépségű, 2634 méter magas Lomnici csúcsán, egy évvel ezelőtt hozzáláttak a teljesen új és korszerű obszervatórium építé­séhez. Az építési munkálatokat a Szlovák Tudományos Akadémia irá­nyítja. A csehszlovák kormány csak­nem 5 millió koronát biztosított e nagyszerű létesítmény felépítésére. Az obszervatórium építőinek rendkí­vüli nagy nehézségekkel kell meg­küzdeniük egyrészt, mert igen kis helyen kell dolgozniok, másrészt Pe­dig mert igen gyakran kell dacolniok az időjárás viszontagságaival, a gya­kori viharokkal, esőzésekkel és fa­gyokkal. 1600 ÚJ TERMELŐSZÖVETKEZET ALAKULT IDÉN CSEHSZLOVÁ­KIÁBAN ELSŐIZBEN RENDEZIK MEG A „VARSŐI NAPOKAT” A varsói Fővárost Nemzeti Tanács kulturális osztálya a közelmúltban elkészítette az 1957-ben elsőízben megrendezésre kerülő „Varsói Na­pok” programját. A program kereté­ben új színdarabokat mutatnak be, hangversenyeket rendeznek, amelye­ken Varsó történetével kapcsolatos közkedvelt dalokat adják elő. Való­színű, hogy a „Varsói Napok’’ kere­tében a legnépszerűbb lengyel színé­szek találkoznak a közönséggel. — A „Varsót Napok” a város történetének és kultúrájának ismertetése jegyében kerülne^ megrendezésre és éppen ezért a programban igen fontos helyet kap a múzeumlátogatás és a város­nézés is. NÖVEKSZIK A FORGALOM A LENGYEL HATÁROKON 1956-ban és különösen 1957-ben rendkívüli módon megélénkült a for­galom a Lengyel Népköztársaság ha­tárain. Míg 1956 első felében össze­sen 160 015 személy utazott ki, illet­ve be Lengyelország határain, addig 1957 hasonló időszakában 453.382-re emelkedett az útlevéllel utazók szá­ma. Hasonló az emelkedés a határ­átlépővel utazók esetében is. Míg 1956 első felében 434 426 személy ér­kezett, illetve távozott határátlépővel Lengyelország határain, addig 1957 hasonló időszakában ez a szám 736 842-re emelkedett. A festői szép­ségű Tátra-vidékét 1957 első hat hó­napjában több mint 27 000 külföldi turista látogatta meg. Egyre nagyobb sikerekről számol be a csehszlovák termelőszövetkezeti mozgalom. Jóformán egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy az ország területén ne alakulna újabb termelőszövetkezet. Csak augusztus első húsz napjában 599 új szövetkezetét alakítottak a kis- és középparasztok. 1957 elejétől, augusztus közepéig összesen 1600 termelőszövetkezet alakult az országban. Ezek közül 46 második típusú, a többi pedig harmadik típusú szövetkezet. Az év elejétől összesen 72 473 taggal és 304 722 hektár mező- gazdasági területtel gyarapodtak a szövetkezetek. Jelenleg az ország szán­tóföldjeinek 54 százalékán folyik közös gazdálkodás. TAPASZTALATÁTADAS — TELEVÍZIÓN A kievi televíziós központ rendsze- közvetlenül a műhelyekből közvetí- resen közvetít olyan adásokat, ame- tik, hordozható televíziós adókészü­, , , .. , , , lékek segítségével. A közelmúltban lyek kereteben az üzemek es epitke- , , . ,, ....... J emcsenko-Ribko esztergalyos-ujito zések újítói bemutatják munkamód- mutatta ^ fémforgácsoló módsze­szereiket. E bemutatókat gyakran rét. ELŐKÉSZÜLETEK A MŰHOLD MEGFIGYELÉSÉRE A Szovjet Tudományos Akadémia pulkovoi fő csillagvizsgáló intézeté­ben megkezdődtek az előkészületek a műholdak megfigyelésére. A műholdak útjának megfigyelése révén új pontosabb adatokat nye­rünk bolygónk alakjáról és felépíté­séről, véglgesen megállapíthatók a világrészek közötti távolságok. A műbolygó-megfigyelő állomás vezetőjévé D. Scsegoljevet, a fizikai és matematikai tudományok kandidá­tusát nevezték ki. A fiatal csillagász kijelentette, hogy a mesterséges hol­dak csillagászati megfigyelésében nemcsak a szakemberek, hanem a diákok és a tanulók is résztvehe.tnek. TIZENÖT MILLIÓ TONNA KAPA­CITÁSÉ ÉRCDŰSÍTÖ 4} Pár évvel ezelőtt a szovjet geoló­gusok a kusztanaji föld méhében igen gazdag vasérclelőhelyekre buk­kantak, Az egyik ilyen lelőhelyen épül most a Szokolovszk-Szárbaj-i ércdúsító, a hatodik ötéves terv egyik legnagyobb új építkezése. Az üzem tervezett kapacitása évi 15 millió tonna érc. Harmadik éve folynak itt az érc feltárásának munkálatai. Eddig több mint 8.5 millió köbméter földet emeltek ki. A feltáró munkálatokkal egyidejűleg azonban már a vasérc ki­termelése is megkezdődött. Az érc­feldolgozó óriás beállt a sorba... Mégegyszer: ÁGNES Amikor először — akkor még azt gon­doltam, talán utoljára — találkoztunk, még elfutott tőlem. Visszafutott abba a kocsmába, ahonnan elhoztam, vissza a parázslószemű fiújához, aki pálinkától dühödten várta vissza abba a mondhatat- Ian adom-veszem világba, ahol a nőt ügyesség és test szerint mérik, ahol az ember jaj-de-keservesen megcsúfolja ön­magát. Ahol a tizenöt éves Ágnes köny- nyei a pálinkáspohárba perdülnek, ha eszébe jut Apa, aki jó, Apa, aki elment, Apa, aki nem ír az ő nyusziszemű kis­lányának. Akkor azt hittem, tőlem futott el. Most már tudom, hogy önmaga elől futott. Ágnes, Agnes, miért nem kérdeztél meg engem, én már tudom, hogy önmagunk elől elfutni: vereséges versenyfutás. Még jó, hogy furcsa törvényei is van­nak a szívnek, hogy sok nagyszerű és furcsa parancsolat indul sokszor oktalan a legbelsőbb titkok rejtekéből. Az is ilyen, hogy aki egyetlenegyszer megszó­laltatott bennünk egyetlen kis húrocskát a millió meg millió közül, annak a hangja belül még sokáig szól tovább, s azután — legalább egyszer, csak egyetlen egy­szer —- még utána kell nézni, vagy ha nagyon hív a hang, utána kell menni. így indultam el, hogy megkeressem Ágnest. A szegény kis árva Ágnest. • A sarki kocsma. Az ajtó mögött a régi kép, a régi arcok, a kasszánál a régi pénztárosnő, aki rumot blokkol a málnához. Velem mennyi minden tör­tént azóta — egy hónap, két hónap csak? —, itt meg nem változott semmi. Két arcot azonban hiába keresek. Nincs itt a parázslószemű, aki kiköpött utánunk, és nincs itt Agnes. Az egyiket nem bánom, de a másikat előkeresem a föld alól is. Ha még nem késő. Vagy valakit megkeresni — sosem késő? Merre vagy Ágnes? Meg kellene kérdezni valakit, hiszen azt mondta, hogy őt itt ismerik. Ezt az egész kocsmát nyújtotta át ajánlólevélül kopott szatírjaival, rongyos csavargóival, amikor először találkoztunk. Ezek csak tudják, merre van? — Kérek egy kis málnát, de rum nél­kül.. . A pénztárosnő felkapja a fejét, egy pillanatra rámnéz, de nem hiszem, hogy emlékeznék, s elébem teszi a blokkot: — Forint. A sorbanállók között forgatom a fe­jem. Minden ajtónyllás új reménység, minden csukódás új csalódás. És közben lassan, lépésről lépésre tapogunk előre, zarándokmenet a szesz forrása felé, s egy eretnek, aki málnát iszik. Nincs keservesebb dolog a világon, mint a jószándék kudarca. Ki is mondta, hogy a pokol tornáca jószándékkal van kikövezve? Könyökölök az asztalnál, előttem a málna, és előttem az élet, csak Ágnes nincs. Nincs sehol. Az ajtó nyitódik, csu­kódik. Ki, be. Nem ö. Nem Ö. Pedig meg kell találnom . . . Még egy málna. És könyökölök to­vább, mint egy megszállott, és lesem az ajtót, hátha. . . Hátha. De mit is akarok én? Agnes, te sose-volt kislányom, mit is akarok én? * Végre egy „ismerős”. A parázslószemű. Megmondja a címet. Köszönöm. És az­tán: vágta! Útközben jut eszembe, hogy a parázslószemű biztosan bolondnak né­zett. Nem baj. Most ezt is megbocsátom. Az ajtóra F. Pál van írva. Csengetek. A lépcsőház visszhangozza a csengő ber­regését, de odabenn néma csend hallgat. Aztán fáradt lépések, kulcs fordul, ki­nyílik az ajtó, és egy őszülő férfi néz velem szembe: — Mi tetszik? Nem tudok mást mondani, csak az idáig űző nevet: —- Ágnes... Hol van — Ágnes? Csattan a hangja: — Mit akar tőle? Tényleg, mit is akarok én Ágnestől? Hogy lehetne ezt elmondani most egy­két szóban? Ember, hát nem érzed, hogy azért az Ágnesért jöttem, aki nem ma­radhat penészvirág, akinek új utat kell mutatni az elvesztett út után, akinek a lépését vissza kell vezetni a napfényes oldalra? Mindezt akarni lehet, de elmondani talán nem is szabad. És mire ezt végig­gondolom, újra a férfi szólal meg: — Nos, mit akar a lányomtól? Én vagyok Agnes apja ... Mint egy láva, úgy tör ki belőlem a boldog hitetlenkedés: — Nem igaz. .. Nem igaz! Ágnes apja elment. . . Mázsás csönd. Aztán ő: — Az igaz ... De hazajött . * Ott ebédelünk hármasban, ahonnan az a „régi” nyusziszemű kislány elfutott. „Apa” mesél, aztán Agnes, aztán egy­szerre mind a kettő, én meg csak hall­gatok, és folyton egy felejthetetlen vers­soron jár az eszem, hogy mentsem a sa­ját némaságom: „Wa man am meistens fühlt, weiss man nicht viel zu sagen.. .” így van. Ugye érzed Agnes, és érzed te messziről hazatalált Apa, hogy ahol az ember nagyon sokat érez, ott nem tud sokat mondani... (szegény kis Anette is így érezte, amikor az édesanyjának írta ezeket a sorokat). És amíg nézem ezt a két boldog em­bert, azon gondolkozom, hogy mi az az új, amit eddig nem láttam ezen a kis­lányon. Ágnes jó, mert Ágnes megoldja a vá­lasznélküli kérdést: — Apa, kérek egy málnát... — és közben diónyira nyitott szemekkel úgy néz az apjára, mint a középkor szent szüzei nézték a szeplőtelen eszmény­képet. Ezek a szemek. .. Nem a nyuszi sze­mei ezek már, dehogyis azok. Gyönyörű fényű, csodálkozó, rajongó, ujjongóan boldog gyerekszemek nevetnek rá Apára, és kacagnak bele ebbe a világba, ahol ez a sokatpróbált kislány újult lélekkel, új boldogságban tanulta meg egy veszni- indult élet megváltó, szép szavát: — Édesapám . . .! Jánosy Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom