Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-03 / 206. szám

1951. szeptember 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A srácok IOSZKVAI EMLEKEK Ezév január 15-én O. Papp István, a nagyszokolyj Béke Tsz akkori elnöke megjelent a csira-istállóban, félre­hívta Teszler Vendelt, és bizonytalan hangon mondta neki: — Vendel bátyám, átadom az elnö­ki funkciót, összehívjuk gyorsan a gyűlést, s ha az egész tagság úgy akarja, maga lesz az elnök, én meg ittmaradok maga helyett az istálló­ban ... Tehát hiába állították félre az el­lenforradalmárok az októberi esemé­nyek idején id. Teszler Vendelt, mi­helyt egy kicsit rendeződtek a viszo­nyok, megint ő lett a nagyszokolyi Béke Tsz elnöke. A minap, mikor meglátogattuk, az üzem kovácsaival beszélgetett, intéz­kedett, hogy siessenek megcsinálni a traktort és kezdjék el a szántást. — A csuda vigye el, van itt mindig intéznivaló, dehát megszoktam már... Intézem az ügyeket szépen, sorjában, — mondotta hozzámfordulva, miután kiadta az utasítást a kovácsoknak. Vendel bácsiról el kell mondani, hogy 1949 óta tagja a nagyszokolyi Békének. Mikor tanácselnök volt a községben (mert az is volt 1950— 1953-ig), akkor sem lépett ki, s egy alkalmas pillanatban megint esak visszament a szövetkezetbe és im­már négy esztendő óta elnöke a Béké­nek. — Hiába, na, engem idehúz a szí­vem — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Hogy jól irányítja-e a 425 holdas gazdaságot? Arról ő nem beszél, de a tények mindent elmondanak ... A nagyszokolyi Béke a tamási járás egyik legjobb szövetkezete. Megfon­toltan, jól gazdálkodnak itt. Az irányt — nagyon helyesen — az állatte­nyésztés fejlesztésére vették. Jelenleg 2. A gabonafélék csak kellően üllepe. dett talajban kelnek ki gyorsan, ez az felső feltétele annak, hogy megerősödve kerüljenek a télbe. Jó elővetemény esetén, ha súlyosabb agrotechnikai hibát nem követünk el, rendszerint biztosítható az aprómorzsás üllepe- dett magágy, de miután helyenként a búza 40—50 százaléka kukorica után kerül elvetésre, rendszerint csak egy szántásba tudjuk vetni a búzát. — A szántás minőségét legtöbb esetben rontja a talaj gyomossága is. Ebben az esetben sok szervesanyag kerül a ta­lajba, ez a körülmény időleges nitro­gén szegénységet okoz a talajban. — Ennek ellensúlyozására a kukorica- tarlóra leszántása előtt szórjunk ki 40—50 kiló nitrogén műtrágyát ka­taszteri holdanként. Ez elősegíti a talajélet kifejlődését, a szerves anya­gok bomlását és a búzanövény gyors már 73 szarvasmarha — ezen belül 36 tehén — és 219 sertés van a 425 holdhoz. A 10 forintos havi munka­egységelőleget. a gépállomási munka­díjak kifizetését és iaz esedékes hite­lek törlesztését az állattenyésztés ho­zamából biztosítják. Mégpedig úgy, hogy a megtermelt takarmányokat nem adják el, nem osztják ki a ta­goknak munkaegységre, hanem álla­tokon keresztül értékesítik, őszi ár­pából, és őszi búzából például 8 vagon termett a tsz-ben és ebbői csak két vagonnal osztottak ki, a többit meg­hagyták a közös állatok takarmányo­zására. A nagyszokolyi Békében gabonából és szálastakarmányból kiváló termés volt. Kukoricából is várnak vagy 30 mázsa holdankénti átlagtermést. Jó ütemben halad az ősziek talajelőké­szítése, valamint a magtisztítás. Úgy. hogy a jövő héten megkezdik a ve­tést. Ami pedig az évvégi részesedést illeti a betervezett 42 forintos munka­egység meglesz. És mindezt annak köszönhetik a nagyszokolyiak, hogy alapszabály szerint gazdálkodnak. — Részes művelésről, megkétszerezett háztájiról, itt szó sincs. Mindent a maga idejében, mindent munkaegysé­gért végeznek a tsz-ben. A tagság el­várja a vezetőségtől, hogy jól irá­nyítsa a gazdaságot, a vezetőség pe­dig elvárja a tagságtól, hogy minden munkából kivegye a részét. — A munkával nálunk nincs is baj. Itt vannak a srácok, az én ara­nyos gyerekeim, akije egykettőre be­takarodták azt a sok gabonát. Mert tudják, ennek a szövetkezetnek leg­jobb munkásai a fiatalok, akik van­nak vagy huszonötén. A Kelemen. Pisti, a Mészáros Jani, meg a töb­biek olyan jó dolgos gyerekek, hogy elmennék velük akár a világ végére kikelését és fejlődését. A szántás Után feltétlenül gondoskodjunk a ta­laj tömörítéséről, hogy a keletkezett üregeket megszüntessük. Ha kukorica után vagy későn takaruló cukorrépa után október második felében kény­szerülünk búzát vetni, tapasztalatom szerint igen jó eredményt érhetünk el, ha a vetést gyűrűshengerrel lehen- gerezzük. Ez természetesen csak megfelelően megszikkadt vagy szá­raz talaj esetén alkalmazható. Az el­múlt 1956. évi száraz őszön, ennej^ a módszernek a hatására egy héttel korábban kelt, jobban bokrosodott a búzavetés. Ezt az egyheti fejlődési előnyét egészen az érésig megtar­totta. Az elmondottakban csak néhány legkirívóbb 'hibára kívántam rámu­tatni, valamint a hibák kijavítására alkalmazható néhány agrotechnikai módszerre. is, — mondja örömtől sugárzó arccal Vendel bácsi. — De azért vigyázni kell rájuk, mert mindaféle fiatalok, hát csintalanok is. Ezért mindig úgy teszek, hogy a fiatalok mellé beosztok egy idősebb, tapasztaltabb tagot is. KL tudja, mikor fogyott volna ki a fiatalok dícséréséből Vendel bácsi, ha közben be nem toppan Pech Károly, idősebb tsz-tag, három fiatallal. — Befejeztük a téglarakást — szólt oda az elnöknek, s a fiatalokra mu­tatva megjegyezte: — Itt vannak a srácok is. Az idősebb tsz-tag a fiatalokkal to- vábbállt, Vendel bácsi pedig sokat sejtetően megjegyezte: —• Azt elhiszem, hogy végeztetek — s hozzánk fordulva mondta: — A srá­cok dolgoztak ám sokat, nem a Gábor. Nyugodtan lehet mondani, a nagy­szokolyi Béke Tsz jól gazdálkodik, jók a vezetők, lelkiismeretesen dolgozik a szövetkezetnek mind az 58 tágja. S már azok is gyakran bejárnak a szö­vetkezetbe, akik az ősszel, illetve a tavasszal kiléptek. Az egyik Béndek Istvánné már be is jelentett« a veze­tőségnél. hogy a gazdaság; év végén szeretne újra tagja lenni a Békének. — Hát így vagyunk itt mi a szö­vetkezetben. Én jó magam már nem vagyok fiatalember, négy unokám van. De fiatalnak érzem magam, még egy pár évtizedig el sem tudnak za­varni ebből a szövetkezetből. Mert az igazság az ám, hogy ebben az évben 2000 forint lesz átlagban a havi jö­vedelmem. Itt közbeszóltunk, így: — De egész biztos meg is dolgozott érte. —1 Azt hiszem „igen. Nem panasz- kodásképpen mondom, de higyjék el, azért nem könnyű ám szövetkezeti elnöknek lenni. MOLNÁR LÁSZLÖNÉ A biztos gabonatermés másik döntő feltétele a korai vetés. Szélső­séges időjárásunk mellett, ha gabona­féléink nem megerősödve mennek a télbe, a száraz tavasz hatására nem tudnak elbokrosodni és az átmenet nélküj bekövetkező meleg hatására szárba indulnak. Kísérleti és állami gazdaságaink tapasztalain szerint a korai vetés 1—2 mázsával növeli hol­dankénti termésátlagainkat. Tapasz­talataink szerint az őszi árpa legked­vezőbb vetési időpontja augusztus vége és szeptember első napjai, a rozs legkedvezőbb vetésj időpontja szeptember 5—15-e. A búza legked­vezőbb vetési időpontja szeptember 25—október 10-e. Ha ezekben az idő­pontokban vetjük el őszi gabonáin­kat, úgy megvan a biztosíték arra, hogy kellően megerősödve kerülnek a télbe. (Folytatjuk) Walter János VI. Másfél napig utaztunk gyors­vonaton Moszkvától—Kievig. Mind­annyian izgalommal vártuk a híré­ből ismert gyönyörű várost, a Dnye­pert, amely a város alatt folyik. Ukrajna fővárosában A hegyen épült Kievben egy na­pig tartózkodtunk. A rövid néhány óra alatt is meglepett a teljesen újjáépült város, rendezett utcáival, hatalmas épületeivel, rengeteg üz­letével. Megnéztük a város törté­nelmi nevezetességeit, a Dnyeper partján lévő strandot, átmentünk a mintegy másfél kilométer hosszú hídon, ültünk a városi park árnyé­kos padjain. A város egyik része a folyó partján a völgyben húzódik. A közlekedést a fogaskerekűhez ha­sonló sikló bonyolítja le. Gyönyörű a kilátás a völgyre. Lent a folyón sétahajók úsznak. Gyönyörű város, kár, hogy keveset láttunk belőle. Az emberekről annyit; barátságo sak, kedvesek, mint mindenütt. HAZAFELÉ Felejthetetlen élményeket szerez­tünk a Szovjetunióban. Ezekről be­szélgetünk a vonaton. Csak akkor csendesedünk el, amikor a Kárpá­tokba érünk. Mindenki az ablakok­nál szemléli a magas csúcsokat. A vonat felkapaszkodik a magas hegy oldalra, majd szűk völgyeken fut keresztül, máskor hosszú alagúta­— A hivatalos vizsgálat 5500 fo­rintra becsülte a kárt, amely csütör­tökön, a szekszárdi szérütűz alkal­mával keletkezett. 14 gazda kazla vált a tűz martalékává. A tűzoltók eredményes munkájáról az alábbi adatok tanúskodnak. 11 óra 54 perc­kor kapták a riasztást, 5 perc múlva — a lezárt sorompó miatt el kellett ke­rülni a szeszfőzde felé — már a helyszínen voltak. 10 perc múlva a második fecskendő is a helyszínen volt és 12 óra 30 perckor sikerült el- hárítaniok a tüzet a szovjet katonák és a karhatalmisták segítségével. Dél után három órára már teljesen el­fojtották a tüzet, a segítségül hívott tolnai és faddi tűzoltók segítségével. — Mónus István országgyűlési képviselő szeptember 13-án ellátogat Simontornyára, ahol foglalkozik a község lakóit érintő problémákkal és résztvesz különböző rendezvényeken is. — A mórágyi kommunisták az el­múlt héten tárgyalták meg az. MSZMP agrárpolitikájának téziseit és ennek már gyakorlati eredménye is van. A meglevő gyümölcs és zöld­ségtermelő szakcsoport mellett hoz­záláttak egy állattenyésztő szakcso­port létrehozásához is. — Vasárnap rendezték meg Hőgyé- szen a megyei tűzoltóversenyt számos önkéntes községi, vállalati és más tűzoltócsapat részvételével. A ver­kon haladunk át. Láttunk még 2000 méter magas hegyet is. Amer­re megyünk, mindenütt fenyőerdők, patakok. A hegyoldalakon, a festői völgyekben kis falvak, települések. Sokat fejlődött Ukrajnának ez a ré­sze is. A szovjethatalom sokat tett a mezőgazdaság korszerűsítéséért, az ipar fejlesztéséért. Erről legjob­ban azok a kisebb városszerű tele­pülések győznek meg bennünket, amelyeket útunk közben érintünk. Apró, szétszórt falvak alakultak át várossá az utóbbi évek alatt. Gya­kori látvány erre, hogy egy-egy fa­lusi házakból álló település közepén új, emeletes házak emelkednek. Több helyen új gyárat látunk, körü­lötte új várossal, újonnan épített lakóteleppel. Sok érdekes dolgot, gyönyörű tájat láttunk Csapig, az utolsó szovjet állomásig. Búcsúz­tunk a szovjet emberektől, akiknek vendégszeretetét élveztük és még jobban megerősödött bennünk a tisztelet a szovjet nép iránt, a barát­ság nagyszerű barátaink iránt. A kanyargós Tiszától búcsútvéve érünk Záhonyon keresztül haza. Itthon vagyunk. Nagyon sok ember nek elmesélem mit láttam, mit ta­pasztaltam, hogy képzelete a szov­jet népről reális legyen, hogy még inkább becsülje a hatalmas ország népeinek barátságát. Vége. Pctrits Ferenc seny eseményeiről a közeli napokban adunk ismertetést. — A Garay moziban szerdán ün­nepi előadás keretében mutatják be az idej Karlovy Vary-i filmfesztivá­lon I. fő-díjat nyert „Hannibál tanár úr1’ című magyar filmet a Tolna megyei tanács VB. és a Tolna megyei Mozi­üzemi Vállalat rendezésében. Az ün­nepi előadás délután fél ötkor kezdő­dik Bősz József művelődési osztály- vezető mond bevezető beszédet. — Ma este fél 9 órai kezdettel mu­tatja be a Magyar Játékszín Szek- szárdon a Városi Kultúrotthonban Ábrahám Pál „Viktória“ című három felvonásos operettjét. A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat moz'uépész-gyakornoki tanfolyamot indít szeptember hónapban. A tan­folyamra jelentkezni lehet: Szekszárd, Tolna, Konyhád, Tamási filmszínházainkhoz. A jelentkezést írásban kérjük a pontos személyi adatok, va­lamint a munkahelyük meg­jelölésével. MOZIÜZEMI VÁLLALAT, Szekszárd, Garay-tér 4. Az őszi mezőgazdasági munkák küszöbén hírek Ssarvasbögés idején GEMENC Az országszerte ismert „Parti Pista bá­csi”, a vadgazdaság vezetője, egy leve­let mutat, amely az ő nevére érkezett. „Mein lieber Freund” — kedves bará­tomnak szólítja a levél írója, egy nyu­gatnémet „nagypénzű” és világjáró va­dász, s amint a levélből kitűnik, alig várja már, hogy megérkezzen Gemenc- be. Ez a vadász már tavaly is volt itt, értékes trófeával tért vissza hazájába, de annyira megszerette ezt a vadászterületet, hogy a szenvedély az idén is visszacsalta. Tavaly sikerült neki megmutatnom egy „bikaviadalt”, amikor a bőgés ide­jén két bika összeveszett és egy erdei tisztáson harcoltak a „jogért”. Ez a né­met vadász nem tudott szóhoz jutni a csodálkozástól — meséli „Parti Pista bácsi.” A vadászélmények visszacsalják őt is, csakúgy, mintahogyan idevonzanak sok külföldi vadászt. Sorra érkeztek a kül­földiek levelei — köztük nem egy nagy­tőkésé. vagy éppen hercegé — és kérik a magyar hatóságokat, hogy szeretnének kilőni szarvasbőgés idején egy vagy két bikát, s hozzáteszik: „Ar nem számít.” Nekik tehát nagy érték a trófea, az agancs, a sok vadászélmény, amit innen hazavihetnek a sikeres vadászat után, nekünk érték a valuta, amit fizetnek a vadászatért — tehát mindkét félnek hasz­nos ez az „üzlet”. Sokszáz dollárt kapunk egy-egy kilőtt szarvasért, tehát nekünk is érdekünk, hogy megszeressék ezt a helyet a külföldiek. Megmutatják a gyönyörű vadászkas­télyt, amelyben majd laknak a külföldi vadászok, míg az erdőben tartózkodnak. A legnagyobb rend, pompa mindenütt és nem belvárosi, hanem kimondottan „er­dei” jelleggel. Három pompásan beren­dezett vadászkastély és egy úgynevezett tanya-hajó várja a vendégeket. „Pista bácsi” előkotor a papí­rok közül egy szerződést .amint mondja, nem megy ám ez csak úgy „találomra”, nemzetközi kereskedelemről van szó, itt mindkét félnek komoly kikötései vannak. Az egyik fél, a vadgazdaság például arra kötelezi magát, hogy öt esti és öt hajnali vadászat alatt a kilövésre szánt vadhoz legtöbb 150 méter lőtávolságra vezeti a vadászt, úgyhogy legalább három perc álljon rendelkezésére a gondolkodásra, a nyugodt célzásra.. Ez természetesen nagy kötelezettség, mert hiszen a szarvasnak gyors lábai vannak . .. A vadász pedig arra kötelezi magát, hogy csak felügyelet mellett megy az er- dőbe. csak azt lövi meg, amelyiket a kísérője megengedi, kötelezi magát, hogy mennyit fizet egy elhibázott lövésért, egy sebzésért, vagy mennyi büntetést fizet, ha nem azt lövi meg, amelyiket enge­délyeztek számára. A szerződéseket ter­mészetesen már megkötötték — az or­szág, sajnos, nem is tudja kielégíteni a külföldi vadászok igényeit. Ezután elindultunk egy kis „kóstolóra” az erdőrengetegbe, mert néhány nap múlva már itt lesznek az első vendégek, s a vadgazdaság szakemberei ilyenkor állandóan figyelik a vadak tartózkodását, vonulását, mert a „cső elé kell hozni a vadat”, ilyenkor figyelik a szarvasbőgés indulását... Szarvasbőgés? Erről sokat mesélt „Pista bácsi”, és így sikerült kissé megismerni a vadvilágnk ezt a rejtélyét. Ez az időszak, szeptemberben, a szarvasok — májusa. A bika alkonvattáj- ban és a hajnali órákban, később pedig éjszaka is feltartja a fejét és erős bőgő hangot hallat. Ilyenkor igyekszik magá­nak „szeretőt” szerezni és nem elégszik meg eggyel, hanem egész háremet kíván magának. Ezért, aztán ha egy másik hika is ugyanezt a háremet akarja magának, vérért, életért menő harc kezdődik a két „udvarló” között, és az erősebbik lesz a „hárem-tulajdonos”. Ez egyébként fontos mozzanata a természetes kiválasztódás­nak. Eközben érünk egy magaslati leshely­re, amelyet az erdő és egy megművelt terület szélén építettek. — Látják ezt a kukoricát? Ezt csinál­ják a vaddisznók. Hiába kerítettük el, mégis ideszoktak. Valamit kell már velük csinálni, mert mindent lebitangolnak. A leshelyen természetesen csendben kell lenni. Figyelünk. „Pista bácsi” fi­gyelmeztet, hogy körülbelül egy óra múlva abból a csicsókásból jönnek majd elő a kocák. Hittük is, nem is ezt a határozott tájékozottságot, mert mint lai­kusok, nemigen tudunk többet, minthogy a vadak senkivel sem szokták közölni az útirányukat. Csak akkor volt nagy a meglepetés, amikor felemeli a puskáját és a csicsókás felé céloz. A sűrű bozót­ban alig láttunk egy kis feketeséget, de már dördült is a fegyver. „Pista bácsi” ezután nyugodtan leül és cigarettázik tovább. Kérdően nézünk rá, mert a fe­keteség. mármint a disznó, a durranás után eltűnt. — Talált! — mondja, és amikor indul­tunk volna utána, nyugalomra intett ben­nünket. — Szívjuk el először a cigarettát. So­sem lehet tudni, mikor támad a kan. A cigaretta után is csak egyedül ment, mert ha támad, bozótos helyen még a fegyveres ember is sokszor tehetetlen vele szemben. Mi távcsővel figyeljük; amíg lehet látni. Integetünk neki, hogy merre láttuk eltűnni, de ő határozottan más irányba megy, majd eltűnik a csi- csókásrengetegben. Kis idő múlva füty- tyent, hogy mehetünk utána. Az álló embert is alig találjuk meg a csicsókás- ban, mert hiszen még egy métert sem lehet előre látni. Ott fekszik előtte élet­telenül az áldozat, egy fiatal vadkan. — Megtaláltam a vémyomokat, lát­tam, hogy szívlövés volt, mindjárt tud­tam, hogy ez nem ment messzire. Kihúzzuk a disznót egy tisztásra; „Pista bácsi” zsebéből előkerül egy jó­kora bicska és már hasítja is a disznót. — Az a legelső, hogy a herét és a belet kidobjuk belőle, mert különben a hús élvezhetetlen.. Pár perc múlva ott van a belső rész a „természetes asztalon”. Megmutatja a szívet, hogyan roncsolta szét a lövedék. Pontos találat volt. A legboldogabb ter­mészetesen a kocsis, mert ez már nem eszi meg a kukoricáját... Besötétedik, indulunk hazafelé. Mind- úntalan helehasít a levegőbe a szarvas­bikák „szerelmi zenéje”. „Ez jó jel — állapítja meg »Pista bácsi«. — Jöhetnek a külföldiek — az idén sem lesz pana­szuk Gemencre — és ismét vihetik a vadállomány hírét egész Európába.” Boda Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom