Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-11 / 188. szám

1957 AUGUSZTUS 11.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Hová lettek a hitelfedezetek a felsőnyék! Vörös Csillag Termelőszövetkezetből?

Az októberi ellenforradalmi események óta örökké visszatérő beszédtéma Felsőnyéken; mennyi tartozása van a termelőszövetkezeteknek. S „nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél“ — tartja egy szólásmondás s ez jelen esetben így is van. Mi azonban nem erről akarunk írni. A felsőnyéki termelőszövetkezetek kérését szeretnénk eljuttatni végre az illetéke sekhez azzal a céllal, hogy öntsenek tiszta vizet a pohárba a termelőszövetkezetek hiteltartozásai körül. Mi a magunk részéről azzal szeretnénk ezt megkönnyíteni, hogy leírjuk, amit hallottunk és amit tapasztaltunk a községben...

Abból indulunk ki, hogy

az ellenforradalom előtt volt egy termelőszövetkezet Felsőnyéken, amelynek körülbelül egymillió forintot kitevő vagyona volt.

A vagyont körülbelül ennyi hosszú, közép és rövidlejáratú hitel terhelte. A termelőszövetkezet az ellenforradalom napjaiban feloszlott. A vagyont szana-széjjel hurcolták, a hitel pedig megmaradt.

Az ellenforradalmároknak azonban Felsőnyéken sem sikerült a számításuk. A feloszlott termelőszövetkezet tagjai két új termelőszövetkezetet alakítottak és most elégedettek len né-_ nek eredményeikkel, ha ... igen, ha | .nem nyugtalanítja őket, hogy a bank a többszázezer forintos tartozásra elég gyakran emlékezteti őket. S külö nősen azért van emiatt sok álmatlan éjszakájuk, mert meggyőződésük szerint

nem szabadna lenni egy fillér tartozásnak sem, ha mindenhol becsületesen elszámolt volna a Feloszlott Vörös Csillag Tsz vezetősége;.

De nem ez történt...

Beszéltünk Bakos Mihállyal, idős Nagy Lajossal és ifjú Nagy Lajossal, a volt Vörös Csillagból újjáalakult tsz tagjaival. ök mind a hárman kommunisták. Szilárd elhatározásuk, hogy kitartanak a szövetkezet mellett. De a tagok egyrésze kifelé kacsintgat, mert megúnták már. hogy hiába kérik a járástól a termelőszövetkezet ügyeinek kivizsgálását, kérésük eddig nem talált megértésre sehol. így most úgy érzik, becsapták őket...

Az történt ugyanis, hogy amikor feloszlott a Vörös Csillag Termelőszövetkezet,

Egyed Lajos volt pénztáros, Bertolt István volt brigádvezető és S. Horváth István volt tsz-el- nök „szabadkézből“ eladták a szövetkezet megmozdítható vagyontárgyait.

A pénz pedig nem folyt be a szövetkezet kasszájába. íme erre epy-két példa: 70 darab féléves bárányt 6

forintos kilónkénti áron „piacra dobtak“. Volt a tsz-nek egy vadonatúj vetőgépe, amelyet 7000 forintért vettek és 3500 forintért adtak el. A 170 sertésállományból 22 anyakoca és 15 hízónak való maradt meg, a többit eladogatták. A 9000 forintos nagyponyvát potom 1500 forintért bocsátották áruba. Négy kocsi-ponyvát, amelyet darabonként 2000 forintért vett a tsz, ugyancsak eladták 500 forintért. A 200 darab zsákból mindössze ’0 van meg, a többi szőrén-szálán eltűnt. S mindennek a teteje, amit Bodonyi Imre egyéni paraszt mesél;

megvett a termelőszövetkezettől az ősszel 50 mázsa szálastakarmányt és annak fizetett — mikor egy-cgy fordulót elvitt —, aki tartotta a markát.

De erről most senki nem tud semmit. Eladtak három csikót, 50 mázsa kukoricát és még néhány „apróságot“. S csakugyan jogos felháborodással mondják el a Vörös Csillag tagjai, hogy mindebből 40 000 forint ment a bank számlájára, a tartozások fejében. Akkor hát hol van a pénz, hova lett a hitelek fedezete? ...

Elmondták még Felsőnyéken, hogy azok a volt tsz-vezetők, akiket felelősség terhel a szövetkezet vagyonának

elherdálásáért, azzal mentették ki magukat, hogy alakítottak amolyan részes művelésen alapuló „szocialista“ gazdaságot s most élnek, mint Marci Hevesen, egyik új házat épít, a másik tataroztatja a házát, a harmadik a kocsmában boldog-boldogtalannak fizet, s nem zavarja őket senki azzal, hegy hova lett a termelőszövetkezet vagyona.

Mi nem győződtünk meg arról, hogy S. Horváth István, Egyed Lajos és Bertók István csakugyan elherdálták-e a szövetkezet vagyonát. Ez nem ránk tartozik, meghaladja hatáskörünket.

Arról azonban meggyőződtünk, hogy nincs papír arról, amiket eladtak, amiket felsoroltunk, s a bank több mint egymillió forint hiteltartozást mutat ki a volt Vörös Csillag Tsz számláján.

Arról is meggyőződtünk, hogy a Vörös Csillag volt vezetőit lopással, csalással és sikkasztással vádolják. Meg mernének esküdni a faluban többen arra, hogy a Vörös Csillagnak egy krajcár tartozása sem lenne, ha ezek az emberek becsületesen elszámoltak volna mindenről.

Molnár Lászlóim

Aparhcmton történt

a legutóbbi taggyűlésen. Elhangzott a pártvezetőség beszámolója, amely az országos pártértekezlet beszámolóit ismertette és néhány vonatkozásban igyekezett meghatározni azokat a legfontosabb teendőket, amelyek az aparhanti kommunisták előtt állnak. A beszámoló elhangzása után a párttitkár elvtárs arra kérte a jelenlévőket, hogy mondják el véleményüket, segítsenek kialakítani a kommunisták egységes állásfoglalását, s ennek szellemében tevékenykedjenek. Az első hozzászólásra sokáig kellett várnia a pórtvezetőségnek. Ez már megszokott dolog itt is, másutt is. Csak az első felszólalás a „nehéz“, a többi már megy magától.

, Ezúttal vagy 10 percig váratott magára az első felszólaló. De hamarosan csalódtak benne a taggyűlés részvevői. Ugyanis a felszólaló arra buzdította a kommunistákat, hogy mondják el véleményüket, hallassák szavukat az elhangzott javaslatokkal kapcsolatban. Csak erről beszélt, s ezután, mint aki jól végezte dolgát,- leült és a taggyűlés további részében nem vett részt a vitában. Vagy 10 percig tartott ez a felszólalás. De nem volt benne semmi, ami a párttagság előtt álló feladatok megoldásához segített volna.

Talán segítünk valamit, ha elmondjuk véleményünket erről a felszólalásról mi is. Véleményünk megegyezik abban, az aparhanti kommunisták észrevételében, hogy semmi haszSssakadáti látogatás

AZ UTASNAK, akit Szakadátra visz a véletlen, egyszerre két dolog jut az eszébe, amikor megérkezik a kis faluba. Az egyik, aminek emléke még ma is él a faluban, ha egyre elmosódottab- ban is, a nemzetiségi villongások, amelyek nem egyszer késhegyig menő harcokat hoztak a kis falura. Másik pedig az állampolgári kötelesség teljesítésének szép példája, amelyet Szakadát annyiszor bizonyított az elmúlt évek folyamán a begyűjtési és adófizetési tervek teljesítésében.

Két ellentmondó emlék: erről beszélgettünk a tanácselnökkel. S szavai nyomán két Szakadát jelenik meg előttünk. Az egyik az 1948-as esztendők faluja, a másik pedig, amelyik két-három évvel később alakult ki.

— Azok a nemzetiségi villongások — mondja a tanácselnök —, amelyeknek emléke még ma is él, 1948—49 körül voltak. Az előzményekhez tudni kell, hogy a mi falunk a felszabadulás előtt teljesen német község volt, s a kitelepítések után az itteni németek mellé bukovinaiak, felvidékiek és főleg Nógrád megyeiek kerültek. Nos, ebből lettek a bajok. Már nehéz lenne megmondani, hogy miért, de ezek a nógrádiak sok bajt okoztak nekünk, összeférhetetlen emberek voltak, akik nem is tekintették Szakadátot állandó lakhelyüknek, csak amolyan átmeneti

szállásnak. Az ellenségeskedést ezek szították, s bizony napirenden voltak a verekedések is. Az is igaz, hogy egyszer, bosszúból, egy német emberre támadtak, s — utólag ugyan azt mondták, hogy tréfából — de fel is akasztották. Szerencsére komolyabb baja nem lett s az akasztott ember ma is itt él Szakadáton, jó egészségben. Slégli Andrásnak hívják.

A NÓGRÁDIAK aztán eltűntek a faluból, s ezzel helyre is állt a békesség. Ma húsz bukovinaival 300 felvidéki él itt a német őslakossággal és teljes egyetértésben. Ez az egyetértés olyan, hogy éppen nem ritka az összeházasodás sem közöttük.

— A békességet a tanács hozta meg. Szép szóval sok mindent el lehet érni — mondja a tanácselnök. — S ezt azzal is segítették, hogy a tanácsba arányosan választottak be tagokat, minden nemzetiségből.

AZ ÁLLAMPOLGÁRI kötelezettség teljesítése, amely az elmúlt években a megye egyik leghíresebb falujává tette Szakadátot, ma is megtalálható. Igaz ugyan, hogy a begyűjtés teljesítésében most már nem lehetitek elsők a szakadátiak, de nem kell szégyenkez- niök az adófizetéssel és az adógabona leadásával. Az adógabonát mindenki a

cséplőgéptől vitte a begyűjtőhelyre, s adóhátralékos évek óta nincs a faluban. Legfeljebb a gabona szabadfelvásárlása miatt panaszkodhatnak, de ennek sem a szakadátiak az okai. Ugyanis a gabona átvételi ára a járásban itt a legalacsonyabb, s a szakadátiak — a termelőszövetkezettel együtt — inkább 13 kilométert kocsiznak és Keszőhideg- kúton adják el a gabonájukat. Sokat számít az ottani tíz forinttal magasabb ár, s úgy látszik, megéri a fuvart.

DE PANASZ IS VAN, amit ezúttal továbbítunk a járási és a megyei könyvtárnak. Kicsi falu Szakadát, de a népkönyvtár még kisebb: 200 kötetét mar úgyszólván mindenki elolvasta s most egyszerűen az a helyzet, hogy a könyvtáros nem tud kölcsönözni, mert nincs mit. Valószínűleg nem lenne nehéz ezen a bajon segíteni, csak egyszerűen ki kellene cserélni a 200 kötetet másik kétszázra.

S várják is a szakadátiak a könyveket, annál is inkább, mert most kezd megindulni a kulturális élet. Már megalakult a tánccsoport, amely hűen képviseli a falu minden nemzetiségét. A 25 fiatal most a gyönki ifjúsági napra készül, azután pedig a téli hónapokra szívesen megtanulnának egy színdarabot is. Ebben pedig a könyvtár sokat tudna segíteni nekik.

(cs)

nosat nem adott ez a felszólalás a taggyűlés számára. így nem lehet „aktivizálódni“. A taggyűlés az adott területen dolgozó kommunisták legmagasabb fóruma. Ez a kommunisták harci tanácskozása, amely meghatározza a feladatokat és azok megoldásának módját, felméri, értékeli és hasznosítja a munka során szerzett tapasztalatokat.

De ahhoz, hogy ez a tanácskozás elérje célját mindenekelőtt az szükséges, hogy a kommunisták mondják is el véleményüket. Akkor járt volna el helyesen a felszólaló elvtárs is, ha mások buzdítása helyett elmondja véleményét, vagy ellenvetését, ismerteti a taggyűlésen saját állásfoglalását és előadja esetleges javaslatait, észrevételeit a beszámolóval kapcsolatban.

Ez_segített volna a taggyűlés egységes állásfoglalásának kialakításában.

Könyvismertetés

Clara Zetkin:

Emlékezés Leninre

Amikor híres, nagy ember könyvét vesszük a kezünkbe, akkor akarva, nemakarva a szerző szellemén és jellemén vesszük tudomásul azt, amit a könyvben olvasunk. Clara Zetkin nagy szellem és kiváló jellem, mégis az Emlékezések Leninre című könyvében a megelevenítő mester észrevétlenül eltűnik, s helyét gigászi erővel foglalja el egy nálánál is sokkal nagyobb ember, Lenin, akinek az egyéniségében a világ összes elnyomott dolgozójának vágya és sorsa lüktet.

niusztrárlü

Erckmann: rherese kisasszony című könyvéből

A BÁTASZÉKI KÖZSÉGI PÁRTBIZOTTSÁG ^

munkájáról, terveiről

Az elmúlt napokban választották meg Bátaszéken véglegesen a községi pártbizottság tagjait. Most Tóth Tibor elvtárssal beszélgettünk az elkövetkezendő idők feladatairól, a bizottság tervéről:

— Tudjuk, hogy sok-sok munka áll előttünk — mondja többek között —, de vállaljuk. Van ebben útmutatásunk is, hisz az országos pártértekezlet anvaga. a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó tézi.sek mind-mind nagy segítség munkánkhoz.

Természetesen elsősorban a párt- szervezetek erősítését tűzték ki célul, de nemcsak számbeli fejlesztésre gondoltak. hanem az egységes állásfoglalás és cselekvés elmélyítésére is. Mindkét részről, már eddig is tudnak jó eredményeket felmutatni. A le- perdi alapszervezetnél négy tagjelöl tét, a falusinál 4 tagot és egy tagjelöltet vettek fel az elmúlt hetekben.

AZ EGYSÉGES ALLÄSFOGLALÄST

itt is nehezíti az itt-ott előforduló intrika és általában az ellenforradalmi események helytelen értelmezése, főleg helyi vonatkozásban. Éo- pen ezért a pártbizottság elhatározta, hogy az alapszervezetek segítségével

megvizsgálja és utána összeállítja, mintegy fehérkönyvszerűen, az ellen- forradalmi eseményeket. Ekkor aztán nem hallomás után lehet a bűnösök felelősségrevonását megejteni, hanem a konkrét tények alapján. De úgy lehet végérvényesen gátat vetni az alaptalan szóbeszédnek is, amely- lyel becsületes párttagokat és párton- kívülieket akar az ellenség rágalmazni. Fontos ez a körültekintő alaposság azért is, nehogy szektás gyakorlat alakuljon ki az elbírálásoknál, mert ez a párt tekintélyét és tömegkapcsolatainak továbbfejlesztését akadályozza. A világos, egyértelmű, a tényeken alapuló megállapítás egyúttal akadálya a jobboldali elhajlásoknak is;

A CSELEKVÉS EGYSÉGÉT

segíti az a határozat, melyet az ösz- szevont taggyűlés hozott, Lehőcz János elvtárs javaslatára: „Minden alapszervezet dolgozza ki az országos pártértekezlet határozata alapján feladatait a helyi követelmények és lehetőségek figyelembevételével.“

E közben azonban rendkívül fontosnak tartja a bizottság az alapszervezetek beszámoltatását. — Ne sablon szerint legyen ez az ellenőrzés, ez a legfőbb gondunk — mondja Tóth elv. társ. — Ennek megoldása csak úgy sikerülhet, ha közelebb kerülünk hozzájuk.

A TÖMEGKAPCSOLATOK

erősítése során a tömegszervezetekkel is többet foglalkoznak, hathatósabb segítséget igyekeznek számukra adni: A pártbizottság két elvtársat: Tirin- ger Györgynét és Bolyás Józsefet külön is megbízta, hogy közvetlenül segítsék a tömegszervezeteket amellett, hogy minden kommunista figyelmét felhívták, milyen fontos aktiv tevékenységük a tömegszervezetekben. Már öt KISZ-szervezet működik a községben igen jó eredményekkel. Most a bizottság azt tűzte ki célul, hogy a fő segítséget a területükön legtávolabbi, a lajvéri KlSZ-szervezet- nek nyújtják.

A NÖTANÄCSBAN

külön pártmegbízással küldték a kommunista asszonyokat, hogy ott tevékenykedjenek. A pártmegbízatások módszerét követik a Hazafias Népfront újjászervezésénél munkájuk további javításának elősegítésénél is.

A tömegkapcsolatok elmélyítését és a mezőgazdaság fejlesztése téziseinek ismertetését és annak megvalósí tására való mozgósítást egyaránt szolgálja egy régi bevált módszer alkalmazása. Evekkel ezelőtt nagy sikere volt például a Szabad Föld Téli Esteknek. Nemcsak sokat tanultak itt a megjelent gazdák, hanem a hasznosság mellett igen kellemesen töltötték el a hosszú téli estéket. A párt- bizottság terve az, hogy ezeket a hasz nos és kedvelt összejöveteleket újból megrendezik.

Az ellenforradalom hatása azonban még mindig mutatkozik. Tevékeny segítséget kívánnak adni például a sportkörnek is, de itt egyelőre az a hangulat, hogy egyedül is boldogulnák. Itt a felvilágosítás a legfőbb cél, hisz a sportélet terén volna jav tani- való épp elég. Mit mondanak el a tartózkodás ellensúlyozására? A kátyúba ragadt teherrel megrakott kocsit hasonlítják helyzetükhöz. Elmondják — fűzi hozzá Tóth elvtárs —, hogy ha e kocsi mindkét oldalára fogunk egy-egy lovat, nem sikerül a dolog.

HA KÖZÖS ERŐVEL

—, hogy ha résztveszünk gyűléseiken, egyirányba segítünk, a kettő együtt kiviszi a kátyúból a tervet.

— Az elgondolásunk az — mondja —, hogy ha résztveszünk gyűléseiken, tudunk egyes dolgokban javaslatot tenni számukra és a segítésükre is így tudunk mozgósítani. Be akarjuk bizonyítani, hogy a jó sportélet nemcsak az anyagiakon múlik.

Természetesen nem felejtkezik el a bizottság az oktatási év előkészítéséről sem. Az előadókat már kiválogatták, most a hallgatók szervezése folyik. Ebbe a munkába bevonják a pártcsoport bizalmiakat is.

Lehetne még sok mindent “(sorolni munkájukról, de úgy gondoljuk, ennyi is elég ahhoz, hogy lássuk, a bátaszéki községi pártbizottság jó úton halad. Csak így tovább.

(i—e)