Tolna Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 180-204. szám)

1957-08-10 / 187. szám

Jt TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951 AUGUSZTUS 10. Ho Si Mink elutazott Jugoszláviából Pula (Tanjug). Ho Si Minh, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság el­nöke pénteken délelőtt elutazott Jugoszláviából. Búcsúztatására á pulai repülőtéren megjelent Joszip Broz Tito köztársasági elnök is. Ho Si Minh elnök reggel 8 órakor búcsúlátogatáson volt Tito elnöknél. Rövid baráti beszélgetés után Tito elnök vendégével együtt motornaszá­don Pulába utazott. Pula utcáin több mint tízezren üdvözölték a baráti or­szág államfőjét. A pulai repülőtéren elhangzott a vietnami és a jugoszláv Himnusz, Ho Si Minh Tito elnök kí­séretében ellépett a jugoszláv hadi­tengerészeti díszszázad előtt. Ezután Ho Si Minh elbúcsúzott Tito elnöktől s kíséretének tagjaival együtt beszállt a gépbe. Ollenhauer támadja as Adenauer kormányt Mint a DP A hírügynökség írja, Erich Ollenhauer, a Német Szociál­demokrata Párt elnöke csütörtökön este pártjának herteni választói gyű­lésén kijelentette, hogy a „német nép sohasem éri meg az crszáz újraegye­sítését, ha az Adenauex-kormány to­vábbra is uralmon marad. Ollen­hauer hangoztatta, ha Adenauernek módja lenne tovább folytatni erőpoli­tikáját, akkor végső soron új háború robbana ki. A szociáldemokrata párt elnöke felszólította a nyugatnémet­országi anyákat és nőket, hogy ne tá­mogassák a „fegyverkezési őrület po­litikáját“. A német népnek á nemzet­közi enyhülési és békepolitikában nem az utolsó, hanem az első helyen kell állnia. Ollenhauer szerint ha a szociál­demokraták győzelmesen kerülnek ki a választásokból, ez egész Német­ország „szabadságát és biztonságát jelentené.“ SziriábaD Zsukov látogatására számítanak Kairó (DPA). A kairói rádió csütör- marsall résztvett a Moszkvában foly­tukon jelentette, hogy Szíriában vár- tatott Szíriái—szovjet katonai és gaz- ják Zsukov marsall, a szovjet honvé- dasági tárgyalásokon is. delmi miniszter látogatását. Zsukov Magyar áttörök Moszkva mellett T. Kircova riportja A magas fák övezte úton egy kék- mele;|'tős legényke fut elém. — Ez a karburátorgyár tábora? — kérdeztem természetesen oroszul. A fiú igenlően bólogatott és nevet­ve mondta: — Da, da eto tábor karburátor. Most már biztos voltam, hogy jó helyen járok, hiszen ha valaki az orosz, magyar és műszaki szavakat ennyire összekeveri, az csak ott lak­hat, ahová én igyekszem. — És hol vannak a pajtások? — kérdeztem. — A gyerek karjával integetett és röviden válaszolt: — Tam futball, tam kert. Miután többet nem szólt, elindul­tam a „tam futball“ irányába. A házak ajtaján orosz és magyar- nyelvű feliratokat láttam: „Étkezde“, „1-es számú fiúraj“, „Az ügyes kezek klubja“, s a klub előtt nagy tér terült el, amelyre minden felirat nélkül is ráismertem, mert már előzőleg kife­szítették a röplabdahálót, felállítot­ták a kosárlabdaállványokat. Rövid nézelődés után megismer­kedtem Jekatyerina Pefrovna Grisa- jevával, a tábor parancsnokával. — A moszkvai karburátorgyár tá­borában 220 szovjet és 80 magyar út­törő nyaral. A magyar gyerekek a szakszervezet meghívására érkeztek hozzánk. Mind a 300 pajtás családi barátságban él együtt. Az első ismer­kedéseken már túl vagyunk. Vendé­geink gyorsan megszokták a közös táboréletet, a napirendet, a számukra szokatlan étkezést, a közös játékokat. Megköszöntem a rövid tájékoztatót és elindultam a „gyermekek birodal­mába“. — Davaj, gyerünk, davaj, gyerünk — hallottam kissé távolabb. Amikor odaértem, rájöttem a bábeli nyelv­zavar okára. Mintegy 100 pajtás buz­dította a futópályán versenyző úttörő­ket. Mellettük két gyerekre lettem fi­gyelmes. Miről is beszélnek? „Hát nem érted? Ez jelvény, az szandál, ez meg itt ceruza. Karandas? Igen, igen, da, da“. Ja, itt nyelvóra folyik, így hát tovább nem is zavartam. Az „Ügyes kezek klubjában“ Bon­dar jev mester tanítja a gyerekeket, hogyan faragjanak, mit készítsenek a lombfűrésszel. Sok magyar pajtás a klub állandó vendégei közé tarto­zik. A táborban szoros barátság fejlődik ki a szovjet és magyar úttörők kö­zött. Tanja Siskina és Ljugye Tul- jankina — ahogy meghitt beszélge­tésükből közvetlenül tudom — egy­hamar nem felejtik el Fazekas Mari­kát és Szmicsek Erzsébetet. Ahol nem segít az orosz tudás, ott segít a kéz, sőt sokszor a láb is. Fontos, hogy megértik egymást. Ki ez a kis parancsnok, aki az ebédlő előtt utasításokat osztogat? Kovács Laci, az ebédlőügyeletes. El­mondta, hogy nagyon örül az első szolgálatának, mert nagy megtisztel­tetésnek tartja. Hátha még a tábor­parancsnok az esti parancshirdetés­nél meg is dicsérné...! Lehetetlen a vidám tábor meg­annyi érdekes eseményét felelevení­teni e riport keretében. Hiszen szólhatnánk még az első napok iz­galmairól, az általános csereberéről, a vidám tréfákról, az ünnepélyes percekről. Elmondhatnánk, milyen sok, kellemes szórakozás várja a pajtásokat. Esteledik. János és Ludmila oda­lépnek a zászlórúdhoz és az egész tábor tisztelgése, a dobok pergése közepette levonják a zászlót. S hol­nap minden kezdődik élőiről. II. Dezső bácsi — a homoki rizling hű pár­tolója és futballbíró, a pihenés után egy darabig még védi kedvenc borát, de amikor látja, hogy a többiek nem tágí­tanak a vörösbor mellől, elcsendesedik, újságot olvas, méghozzá sportújságot. Később pedig sorra megkérdezi minden­kitől, hogy nem óhajtja-e elolvasni a „Sport”-ot, szívesen odaadja. Egy fiatal­ember elkéri, ebből Dezső bácsi meg- Szimatolja, hogy érdekli a sport, s így aztán nem mulasztja el megkérdezni sem: — Mi lesz a Vasas—Vojvodinán? A fiatalember, aki mellesleg nem so­kat ért a sporthoz, s érdeklődési köre sem ilyen irányú, „diplomatikus” vá­laszt ad: — Három dolog lehetséges: nyerünk, vesztünk, vagy döntetlen. Mindenesetre annak a csapatnak lesz szerencséje, ame­lyik több gólt tud rúgni. A közvetítés után mindenesetre többet tudunk .. . Zarin levele Di Vittorióhoz és Louis Saillant-hoz 4 Makariosz érseket meghívták a Szovjetunióba Athén (Tanjug). Makariosz ciprusi érsek meghívást kapott, hogy látogas­son el a Szovjetunióban és vegyen részt az orosz pravoszláv egyház ez év novemberében megtartandó gyű­lésén. Makariosz érsek egy korábbi nyi­latkozatában kiemelte, semmi sem zárja ki látogatását a Szovjetunióban, vagy bármely más országban, ameny- nyiben a látogatás hozzájárul a cip­rusi kérdés megoldásához. Nem kell újabb hidegtől tartani Az időjárás alakulásával kapcsolatban a Meteorológiai Intézet távprognózis osz­tálya közölte: — Hosszas várakozás után az őszies, hűvös, csapadékos idő a hét folyamán ismét nyáriassá vált: a hőmérsékleti maximumok országszerte a huszonöt fok fölé emelkedtek, sőt csütörtökön a ke­leti megyékben harminc-harmincegy fo­kot is mértek. Az elmúlt napokban azonban dél­nyugatról kissé hűvösebb, párás óceáni légtömegek érkeztek ismét az európai kontinens fölé. Csütörtökön délutánra el­érték hazánkat is, s a Dunántúlon heves záporok, zivatarok vonultak át. Egy-két helyen jégeső is volt. Pénteken ez a föl­sikló irányú légtömeg réteges felhősö- dést okozott országszerte. Előreláthatólag néhány napig válto­zékony lesz az idő, helyenkint kiadós záporokra, zivatarokra lehet számítani, megélénkül a széljárás ugyan, de je­lentősebb lehűléstől nem kell tartanunk. ESEMÉNYEK SOROKBAN Párizs (MTI). Közeledik az ENSZ-köz- gyűlés, amelyen újra vitát kezdenek az algériai kérdésről. A francia kormány most a pénzügyi kérdések tanulmányo­zása mellett ismét előveszi az „algériai dossziét”. A kormányhoz közelálló kö­rök véleménye szerint Bourges-Maunoury miniszterelnök augusztus 25-e körül meg­kezdi tárgyalásait a pártok vezetőivel az algériai kérdés rendezéséről. • Párizs (MTI). Csütörtökön este indult haza Párizsból a huszonötödik hazatérő csoport. A csoportban tizenketten voltaki közöttük hat kiskorú. Most utazott házé a tizenöt éves Kaltenecker László is, aki már hét hónapja kilincselt a francia ha­tóságoknál, hogy engedjék haza. Eddig mintegy kilencven kiskorú je­lentkezett hazatérésre a párizsi magyar külképviseleti szerveknél. * A TASZSZ jelentése szerint a Nemzet­közi Szövetkezeti Szövetség XX. kong­resszusa szerdán befejezte munkáját. Megválasztották a nemzetközi szövet­kezeti szövetség központi bizottságát, amelybe a szovjet szövetkezetek tíz kép­viselője került be. A központi bizottság ülésén ismét Brot-t (Franciaország) vá­lasztották meg a Nemzetközi Szövetke­zeti Szövetség elnökévé. Klimov (Szov­jetunió) és Bonov (Svédország) alelnök lett. Megválasztották a végrehajtó bizott­ság tagjait is. London (TASZSZ). V. A. Zorin, az ENSZ leszerelési albizottságának munkájában részvevő szovjet kül­döttség vezetője augusztus 8-án leve­let intézett Di Vittoriohoz, a Szak- szervezeti Világszövetség elnökéhez. Louis Saillanthoz az SZVSZ főtitká­rához. A levél a többi között a következő­képpen hangzik: — A világ dolgozóinak érdekeit tolmácsoló Szakszervezeti,. Világszö­vetség végrehajtó bizottsága joggal hívja fel a figyelmet arra a veszélyre, amellyel a fegyverkezési hajsza, mindenekelőtt pedig a legpusztítóbb fegyverfajtákkal — az atom- és hid­rogénfegyverekkel folytatott hajsza fenyegeti a népek békéjét és biztonsá­gát. Az északatlanti tömbnek fegy­veres erői atom- és hidrogénfegyve­rekkel való ellátására irányuló tevé­kenysége kiélezi a veszélyt és olyan belvzetet teremt, amelyben az elővi­gyázatlanság pusztító következmé­nyekkel járhat Európa és nemcsak Európa népeire nézve. Napjaink égetően sürgős feladata megegyezésen alapuló olyan intézke­dések megtétele, amelyek gátat vet­nének a nukleáris fegyverkezési haj­sza folytatásának és megteremtenék a feltételeket az atom- és hidrogén­fegyverek későbbi teljes betiltására és a fegyverzetből való kivonására. A kísérleti robbantások beszünteté­sének egyéb leszerelési kérdésektől függetlenített önálló megoldása, amint azt a Szovjetunió javasolja, már most, minden halogatás nélkül lehetővé tenné a nukleáris kísérletek beszüntetésére vonatkozó megállapo­dást. A Szovjetunió javaslatai azonban nem találtak támogatásra a nyugati hatalmak részéről, amelyek különböző feltételekhez kötik az atom- és hid- rogénfegyver-kísérletek beszünteté­sét és azzal akadályokat gördítenek a megegyezés útjába. Szeretném biztosítani önöket afelől, hogy az albizottságban működő szov­jet küldöttség további erőfeszítéseket tesz. hogy mielőbb megegyezés jöjjön létre a tömegpusztító fegyverekkel folytatott kísérletek beszüntetésére. A belgrádi Kommuniszt a szovjet és a jugoszláv vezeték romániai megbeszéléseiről és a szovjet—jugoszláv viszonyrél Belgrad (MTI). A Kommuniszt, a A jugoszláv közvéleménynek éppen azért elegendő oka van arra, hogy Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek központi hetilapja „Hasznos tár­gyalások“ címmel foglalkozik a szov­jet és a jugoszláv vezetőknek a közel­múltban lezajlott romániai megbeszé­léseivel és a szovjet—jugoszláv vi­szonnyal. A lap egyebek között ezeket írja: A Romániában folytatott szovjet— jugoszláv tárgyalások eredményei mindenekelőtt a belgrádi és a mosz­kvai nyilatkozatok elveinek ismételt megerősítését jelentik. Mindig hit­tünk a Szovjetunió és Jugoszlávia, valamint az SZKP és a JSZK viszo­nyáról szóló ezen dokumentumok tar­tós értékében és abban, hogy biztos alapot jelentenek a két ország együtt­működéséhez, valamint általában a nemzetközi kapcsolatok fejlődéséhez. Meg voltunk győződve arról: a szo­cialista országok között a teljes füg­getlenség, egyenjogúság, a mások ügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös bizalom elve kihat abban az irányban, hogy ezeket az elveket az egész nemzetközi életben elfogad­ják. A romániai találkozó feltétlenül erő siti azokat az alapokat, amelyeken a megújhodott szovjet—jugoszláv együttműködés épülni kezdett, s ked­vező feltételeket teremt az együttmű­ködés további előrehaladása számára. Termelőszövetkezeti könyvelői tanfolyam indul A földművelésügyi minisztérium a ter­melőszövetkezeti munkakörben dolgozó számviteli és pénzügyi dolgozók szak­mai képzettségének fokozásáért szeptem­berben kezdődő, háromhónapos termelő­szövetkezeti mérlegképes könyvelői le­velező tanfolyamokat rendez. A tan­folyamokra jelentkezhetnek azok a 22 évesnél idősebb, termelőszövetkezeti elegedett legyen e találkozóval. A szovjet jugoszláv kapcsolatok je­lentőségét figyelembe véve érthető az az érdeklődés, amelyet a romániai találkozó világszerte kiváltott. Meg­állapíthatjuk, hogy a kommentárok többsége — beleértve sok nyugatit is — lényegében tárgyilagosan és reá­lisan értékelte ezt az eseményt, mint a szovjet—jugoszláv kapcsolatok to­vábbi rendezésére és fejlesztésére, a zavaró körülmények eltávolítására irányuló törekvést. Természetesen ez alkalommal sem maradhattak el a nem objektív, sőt helyenkint nyíltan rosszindulatú kombinációk akörül, hogy ki kinek „engedett“. Az effajta „kombinátorok“ egy szerencsére ki­csiny részét az a gond aggasztja, hogy kit „fenyegethet“ Szovjetunió és Jugoszlávia jó viszonya. Ezeknek már válaszolt az élet, amely megmutatta, hogy a sikeres és baráti szovjet— jugoszláv együttműködés a béke meg­szilárdításának és az európai jó ál­lamközi kapcsolatoknak egyik fontos eleme. Attól függetlenül, hogy vala­kinek szívén fekszik-e a szocializmus jövője, vagy nem, ha érdekelt a béke és a békés együttműködés ügyében, elégedettnek kell lennie a tárgyalá­sok megtartásának tényével és ered­ményeivel — fejezte be a lap. munkakörben dolgozók, akiknek köny­velői vagy annak megfelelő képzettségük van és legalább öt éves gyakorlattal ren­delkeznek. A jelentkezés határideje augusztus 31. A jelentkezési lapokat a megyei mezőgazdasági osztályok terme­lőszövetkezeti főkönyvelőitől lehet igé­nyelni. Hogy ér&i magát? — Ha nincs kifogása, hallgassuk együtt a közvetítést. — Maga nem jön, János bácsi? — Mennék én, de még nem uzson­náztam — mondja, — s közben fel sem néz, mert már hozzálátott a „szalonnás csomag” pakolásához. — Mert azelőtt ilyen időtájt sosem tudtunk nyugodtan enni, mert ilyenkor ősz tájban már kö­zeledik a Borbála. .. Persze a mai fia­talok már nem is tudják. Szóval a bá­nyász mindig Borbálához imádkozik, az a védőszentje. Dezső bácsi és a fiatal már menné­nek a közvetítést hallgatni, de ha valaki beszél, illik meghallgatni. — A mai fiatalok már nem is tudják, hogy ment az. A Borbála volt a bányá­szok védőszentje, de tudtuk, hogy ez a nap mindig szomorúságot hoz a bányá­szokra, mert ilyenkor tájt mindig valaki lent szokott maradni a bányában. Ha egész évben nem is volt baj, ilyenkor mindig jött. Ilyenkor már mindig arról szoktunk beszélni, hogy na, vajon ki marad lent az idén, aztán rendszerint mindig az maradt a mély temetőben, akire nem is gondolt emberfia. Szóval ilyenkor már nyugtalankodott az ember Borbála nap miatt. Hát most csak ehe­tek nyugodtan, a fene vigye azt a köz­vetítést. A két „drukker” ahelyett, hogy sértés­nek vette volna a közvetítés háttérbeszo- rítását a pocakkal szemben, nevetgélve elillant a szobából, mert nekik mégiscsak a közvetítés a fontos. János bácsi a falatozás után szokása szerint kisétált az erkélyre, rágyújtott. Ott kint volt az „égett ember” is, akinek a felső testrésze annyira összeégett a traktor begyújtásakor (egy fiatal trak­toros rosszul kezelte a melegítőlámpát), hogy még a kanalat sem tudta megfogni, s következésképpen még a cigarettát sem. Az öreg bányász nagyot szippantott a cigarettából, de szeme rajta ragadt az égett emberen, aki valóságos múmia volt, felső testén alig látszott valami a sok kötéstől. Talán ez a szegény magatehe­tetlen ember is cigarettázna — gondolta — s szó nélkül elővette a dobozt: — Szívesen meggyújtok egy Kossuthot; majd segítek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom