Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-03 / 154. szám

1957 jtLIUS 3. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 Munkások-parasztok találkozója Sárszentlőrincen Vasárnap Sárszentlőrincen egésznapos sport- és kultúrműsorral egybe kötött munkás-paraszt találkozó volt■ Eljöttek a környék lakói is Kistor­másról, Vzdról, Nagydorogról, Nagyszékelyből, Bikácsról, hogy még em- lékezetessebbé tegyék a sár szentlőrinciek ünnepét. Budapestről a XXII. kerület üzemeinek képviselői: a Metalo Chemia, a Zománcgyár, a Hungária Gumigyár és az Állami Pincészet budafoki üzemének dolgozói, mintegy 80-an jöttek el a találkozóra. Ismerősök ők ezen a tájon: Falu­járók. A járás számos tsz-ét patronálták. Már 1947 óta járják vasárnapon­ként a vidéket — szabadságukat is sokszor vidéken töltötték; arattak, ku­koricát törtek, kőműveskedtek, s ki tudja sokrétű tevékenységüket fel­sorolni? ... A munkás-paraszt találkozó alkalmával megvitatták a megye mező- gazdaságának fejlesztési tervét. A gyűlésen megjelent és felszólalt Dögéi Imre földművelésügyi miniszter. A délutáni órákban pedig békegyűlés ke. rétében Ratkó Anna, az Országos Béketanács alelnöke mondott beszédet. Az ünnepélyen a helyieken kívül a budapesti üzemek dolgozói, a bátai népi együttes és a megyében állomásozó szovjet helyőrség Komszomol tagjai adtak színvonalas sport- és kultúrműsort. Az ünnepélyen mintegy 2000 ember vett részt. Az egyik hűs árnyékot adó fa alatt üzemi munkás beszélgetett egy 60 év körüli paraszt bácsival. — Jó a termelőszövetkezet. Ezt tapasztaltam én is. Most, hogy egyé­nileg gazdálkodom, bizony, többet kell dolgoznom, nehezebb ez így. Baj volt a szövetkezetben is: nem dolgozhatott ott mindenki teljes szívvel, meg aztán a közös vagyon sem volt egyesek részéről megbe­csülve ... — Ezért nem kell elkeseredni — vágott szavába az idős munkás. — Mi üzemi munkások többségünkben már kora ifjúságunk óta üzemben dolgozunk, s 1945 óta a gyár közös vagyonunk mégis előfordul hasonló eset. Hát akkor hogyne eshetne meg egy tsz-ben ,amely csak néhány év­vel ezelőtt alakult. Természetesen fel kell lépni az ilyenekkel szemben. Amíg beszélgettek, közben kom­bájn ment el az úton, a szó mind­járt a mezőgazdasági gépekre tere­lődött. Azért drága egy kicsit a mezőgaz­dasági kisgép... — Nem drága az, főleg ha figye­lembe vesszük az új felvásárlási árakat. Jobban ki kellene használni azokat a gépeket... Persze jó ki­használni csak táblás gazdálkodás­ban lehet. Ebben egyetértettek. A munkás neve: Králik János, a paraszt neve: Somogyi Gyula. ♦ A délelőtti gyűlés után a sörös­sátrak árnyékába húzódtak az em­berek. Ott aztán megoldódott az em­berek nyelve. Egy ilyen beszélgeté­sen . következő hangzott el: — Azért van igaza ennek az em­bernek. Nem valami rózsás a mező- gazdálkodás helyzete. Mi azért nem panaszkodhatunk, hiszen általában — ahogy mondja — világpiaci áron veszik meg terményeinket, vagy még föle is akad. — Nekem inkább az tetszett — mondja a másik —, amikor arról beszélt, hogyha csak egy literrel emelkedne az országban minden te­hén napi hozama, az mintegy 900 ezer liter tejet jelentene. Bizony, lehetne itt tenni egy,et és mást, megoldható ez. — Igaza van a miniszternek, ami­kor azt mondta, hogy azt az embert, aki ma cséplőgép helyett a nyomta­tót használná, kinevetnék. Én is bo­londnak tartanám. De nem járunk-e lassan így a cséplőgéppel is? Hiszen annál már van jobb is, a kombájn, — legalább ezt mondják. Mégis csak kevesebbet kell izzadni amellett, mint a kasza mellett, no, meg a cséplőnél... és ez igaz is. — Dehát nem kifizetődő egy holdra kombájnt hozatni... * Délután a békegyűlésen sok fiatal édesanya is megjelent. A gyűlés résztvevői egyhangúlag úgy határoz­tad, hogy gyermekeik, az élet érde­kében tiltakozó szavukat fejezik ki a hidrogénfegyverek kísérleti rob­bantása ellen. * Az emelvényen egymásután jelen­tek meg a kultúrmunkások. Előbb a szovjetek jöttek. A sajátkészítésű harmonika hangját messze vitte a lengedező szellő. Mosolyogva járták a komszomolisták a legnehezebb orosz népi táncot. Az egyik idősebb néni megszólalt: — De kár lelkem, hogy ezek nem tudnak magyarul... S alig mondta el a néhány szót, a harmonikán magyar csárdás üte­meit csalogatta ki egy fiatal harcos, s a másik, aki kárpátukrajnai szár­mazású, már énekelte is: „Repül a szán ..., Már minálunk babám ...” A néni fekete kötényében matat, s fehér zsebkendőjét szeméhez emelte... A lelkes közönség nem akarta le­engedni őket az emelvényről. Egy- egy műsorszámot kétszer, három­szor kellett megismételniük. Nem sok tolmács volt — azok vállalkoztak ilyen „szerepre’’, akik valamikor orosz hadifogságban vol­tak — de megértették egymást tol­mács nélkül is. Este ,amikor a Nap leszállt, az üzemi munkások elbúcsúztak ven­déglátóiktól. Valamennyien így kö­szöntek: „A viszontlátásra!’’ K. BALOG JÁNOS ÜZEMI ŐRIÁRAT. A Népújság takarékossági rovata Üzemeinkben rengeteg javaslat hangzik el a termelés javítására, az önköltség csökkentésére, a takaré­kosságra. S a javaslatok megvaló­sítása sokezer forint megtakarí­tást jelentenének a népgazdaság számára, ha a felvetett hiányossá­gokat, észszerűtlen költekezéseket megszüntetnénk, helyes javaslatok­kal, eredményessé tennénk a terme, lést. Lapunk hasábjain a közeljövő­ben rendszeresen beszámolunk egy- egy Tolna megyei üzem munkájá­ról. Szakemberek segítségével az .első ilyen értékelés a takarékosság szempontjából már megtörtént. A Bonyhádi Zománcművekben tapasz­taltakhoz hasonló bizonyára más üzemekben is fellelhető. Nagy szol­gálatot tesznek azok a gazdasági ve­zetők a népgazdaság fejlesztése ér­dekében, akik üzemükben a taka­rékossággal, gazdaságossággal kap­csolatos problémákat felvetnék és közölnék szerkesztőségünkkel. Biz­tosak vagyunk abban, hogy az egyes üzemek problémáihoz többen hozzá­szólnak majd, s ez alapja lesz an­nak, hogy helyes megoldásokat ta­láljunk üzemek, vállalatok munká­jának gazdaságosabbá tételéhez. Milyen takarékosság érhető el a Bonyhádi Zománcművekben A vizsgált időszakban, június vé- :gén, a gyár termelése nem érte el a múlt év III. negyedévi színvona­lát. Április hónapban a bázisnak 82 százalékát, májusban 89 százalékát termelte. Májusban lemaradt az egy főre eső termelési érték tekintetében is .amikor a múlt évhez viszonyítva csak 99.3 százalékot teljesítettek. A termelékenység visszaesése május hónapra 11.000 forint termeléscsök­kentést eredményezett. A szakmákra érvényes bérügy} in­tézkedések nyomán a tervezett bér­alap a múlt évi 120.7 százalék, a tel­jesítés áprilisban 118 míg májusban 121.2 százalék. Az indokolatlan bér- növekedés tehát május hóra 3000 fo­rint volt. A bérezés még június folyamán is prémiumos időbérben történt. Június 1-ével áttértek a teljesítménybére­zésre. A Zománcművekben a mélyhúzá­sok alkalmával anyaghibából selej­tessé váló félkész termékek, hulládé, kok további feldolgozásával, az edé­nyek fenekének kivágásával fedő készíthető egy negyedévben körülbe­lül 300 kilogramm ilyen anyagot lehet megtakarítani, aminek hulladékérté­ke mázsánként 18 forint. Az ebből előállítható zománcozott fedők értéke egy negyedévben 12.000< egy évben 48 ezer forintot tesz ki. Az új gyárrészleg építkezésénél a kivitelező vállalat pontatlanul készí­tette a kemencék tüzelőajtaját, emiatt a kemencék sok úgynevezett mellék­levegőt kaptak. Nemcsak a kemencék mentek ezért idő előtt tönkre, hanem a tervezettnél több tüzelőanyagot is felhasználtak. Műszakonként 250 kiló pécsi alapszenet és 250 kiló várpa­lotai nemesített lignitet tüzeltek el. A kemenceajtók megjavításával elér­hető, hogy műszakonként 144 kiló pécsi alapszenet és 260 kiló lignitet használjanak el. A fűtőanyagkülönbö­zet érték egy negyedévben 17.934 fo­rint, egy évben 71.736 forint. A zománcműveknél azt tervezik, hogy a kemencék javítását a jövőben elektrokorund betéttel végzik. A sa- mottbetétes kemencéket általában 3—4 naponként kellett javítani, a ter­vezet szerint, a korundbetétes javítás 12—16 hónapra növeli a kemence élet tartamát. A régi javítás mellett az összes kemence egy évben 1296 mű­szakot esett ki a termelésből. Az új előírás mellett mindössze 378 műszak esik ki javítás miatt. Az évenkénti egyszerj kemencejavítás mellett egy kemencéhez felhasználandó korund- anyag értéke nem sokkal kevesebb, mint a három-négyszeri javításhoz szükséges samott értéke. Megtakarí­tás azonban a kőművesmunkában lé­nyeges. Korundos eljárással egy kemence egyszeri javításnak költsé­ge 19.000 forint. A régi eljárással egy kemence javítási költsége 11.000 fo­rint, azonban ez utóbbi költség egy évben négyszer merül fel, azaz 44.000 forintba kerül. Megtakarítás tehát kemencénként 25.000 forint, egy ne­gyedévben összesen 37.500, egy évben 150.000 forintos megtakarítás. A három takarékossági lehetőség­gel a zománcműveknél egy negyed­évben összesen 68.634 forintot, egy évben 274.536 forintot takaríthatnak meg. A Bonyhádi Zománcművek takaré­kossági lehetőségének figyelembevé­telével a Népújság takarékossági ro­vata 274.536 forintot hozott nyilvá­nosságra. Helyreigazítás helyett Kedves Pártái Elvtárs! Ne lepődj meg, hogy levélben válaszolok hétfőn reggeli telefonbe­szélgetésünk alkalmával felvetett kérdéseidre. Talán nem illik túlságo­san ide, mégis megemlítem, hogy három ízben kerestelek beszélgetésünk után, de nem találtalak, részben ez indokolja, hogy így válaszolok, egyéb­ként — és ez a fontosabb — e probléma ami e pillanatban látszatra mégcsak a kettőnk vitája, túllépett a kereteken és problémája másoknak is, azoknak, akik figyelemmel kísérik kulturális életünket, aggódnak hiá­nyosságai miatt, örülnek eredményeinek. Ezek közé az emberek közé so­rolom én is magamat, s azt hiszem Te is ide tartozol hivatásodnál fogva is. Felesleges talán megemlíteni — de mivel kétségbevontad megteszem — tiszta lelkiismerettel merem leírni, hogy minden tehetségemmel a város és a megye kulturális életének fellendítését kívánom szolgálni. Ebben a tudatban — kihangsúlyozom, hogy segítőszándékkal — írtam meg a va­sárnap megjelent „Kultúrház vagy színház” című rövid cikket is. Fel­tételezem, hogy vele kapcsolatban találkozom véleménynyilvánítással, de arra legkevésbé gondoltam, hogy a Te részedről olyannal, amilyennel találkoztam: ,,Kedves fiam, elég a szemtelenségből” közölted velem. — Megértem, hogy fiadnak nevezel, tetted azt máskor is, soha nem sértőd­tem megt mert jóval idősebb vagy nálam, ezután sem fogok érte meg­sértődni, de hogy szemtelenségnek nevezed, hogy segíteni próbálok azok­nak a hibáknak a kijavításában, amit én a kultúrháznál hibának látok, az meglep. Lehet, hogy tévedtem valamelyik megállapításomban, — csak az botolhat meg, aki jár, — de ennek elintézési módja, szerintem, más. E(z esetben azonban álláspontom lényeges részét fenntartom. Továbbra is az a véleményem, hogy a kultúr-ház legyen kultúrház amellett, hogy színpadán lehetőséget ad hivatásosművészek előadására is. Továbbra is az a véleményem, hogy a kultúrház szakkörei nem működnek kielégí­tően. De nézzük meg alaposabban. A balett „szakkör” nem szakkör: iskola Tandíj van és még egyéb okok miatt is elveszti szakköri jellegét. Szám szerint megjelölsz még másik hat szakkört, ami a kultúrháznál működik. Említed a képzőművész szakkört is. Emlékszem a tolnai képzőművész szakkör kiállítására, de arról nem tudok, hogy a szekszárdi kultúrház képző művész szakköre hasonló életjelt adott magáról. A fotószakkörről is be­szélsz, ami, szerinted, a kultúrház ke belébe tartozik, s működési helyéül a városi tanácsot jelölöd meg, a kultúrház zeneszakköre — úgy mondod a zeneiskolában működik. Szerintem vitatható, hogy ezek a kultúrház szakköri s e szakkörök munkájába lényeges beleszólása lenne a kultúr­ház vezetőjének. A cikkben azzal foglalkoztam, hogy a kultúrházban nem működnek szak­körök, nincs tömegbázisa a kultúrháznak, holott a szakkörök kiválóan alkal­masak arra, hogy tömeget vonzanak a kultúrházhoz. S ha a kultúrház szak. körének nevezed is a fotószakkört, vagy a zeneszakkört, abból, szerintem mégsincs semmi haszna a kultúrháznak, — az emberek megnyerése szem­pontjából legalább is nincs — mert nem ott folyik az élet, nem oda szoknak az emberek, hanem a zeneiskolához, vagy éppen a tanácshoz. A kivezető útnak továbbra is azt tartom, hogy a kultúrházban klub­életet kellene berendezni. A klubélet kialakítására a KISZ-szervezettel kínálkozó lehetőséget jelöltem meg, de senki sem mondja, hogy ezt elfo­gadni törvény, ugyanígy lehetne, alapozni a klubéletet a munkásokra — ha ez megoldható lenne, helyesebbnek is tartanám — vagy az értelmi­ségre. Azt kell elfogadni, amelyik több előnyt, nagyobb lehetőséget bizto­sít. Jelen esetben én az ifjúság részéről látom ezeket a lehetőségeket. Számos esetben tolmácsoltam feléd lehetőséget, hogy a szerkesztőbi­zottság módot ad arra, hogy nyilvános vitában elmondd véleményedet a kultúrház problémáival kapcsolatban, amelyekkel a lap foglalkozott. Mind- ezideig nem fogadtad el ezt a lehetőséget, s a jelen esetben sem éltél vele, hogy a nyilvánosság előtt^ vita formájában felvesd azokat az észre­vételeidet, amelyeket helytelennek tartasz. Helyette személyeskedéssel, rosszindulattal, s szemtelenséggel vádolsz. BUNI GÉZA Sí Újra itt a kánikula Csak néhány na­pos hűvösebb idő ijesztette meg a strandolókat, de most, hogy ismét melegebb lett, az igazi kánikulát enyhíteni lehet. Képünkön egy csi­nos fiatal asszony a zuhanyozót hasz­nálja, mielőtt a medencébe megy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom