Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-05 / 156. szám

1957 JÜLIUS 5. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 5 A meggyőző szó segít a vezetésben A madocsai pártszervezetek tapasztalataiból Hírek Senki előtt sem kétséges, hogy az októberi ellenforradalom alaposan felszította a kedélyeket, a nagyará­nyú demagógiával a fejeket is felka­varta. A demagógok és huligán ele­dnek igyekeztek ezt a helyzetet ki­használni. így tettek többek között Madocsán is január 4-én. A huligán elemek nyomására a tanácsülés olyan határozatot hozott, amelyet azóta el­vet, mint az ellenforradalom sugalta határozatot. Január 4-én a tanácsülés szavazattöbbséggel visszahívta a he­lyt tanács végrehajtó bizottságát. E határozatnak „erkölcsi” alapot adott az a tény is, hogy a járási tanácsnál is voltak egyesek, mint például Kör- tés István, akik támogatták az ilyen törekvéseket. * Az országban bekövetkezett kon­szolidáció Madocsán is éreztette ha­tását. Itt is visszavonultak az ellen- forradalmi elemek a nyílt térről, tisz­tultak a fejek, igyekezett mindenki reálisan értékelni az eseményeket. A HELYI SIKEREK elérésében jelentős szerepet játszott az egyre erősödő MSZMP alapszerve­zet is- A kommunisták állásfoglalása még a tél végén az volt, hogy addig, amíg a községi alapszervezet és a tsz pártszervezete meg nem erősödik annyira, hogy önállóan is képes fel­adatait megoldani, minden — községi viszonylatban fontos — kérdést kö­zösen tárgyalnak meg, s így kiala­kítva a kommunisták egységes állás­pontját közös összeegyeztetett plat­formmal lépnek fel. A két alapszer­vezet azóta is együtt tartja a taggyű­lést, bár mindkettő jelentős mérték­ben megerősödött. A megerősödött pártszervezetnek éppen a sok helyes javaslata alapján — amelyek rendszerint taggyűlések határozatai — ma nagyobb tekintélye van a községben, mint valaha. — A kommunisták vezető szerepe egyre erőteljesebben érvényesül a község életében. A kommunisták megvitatták A JANUÁR 4-1 ESETET. Megállapították, hogy helytelen volt a tanács részéről a VB visszahívása. A taggyűlés határozata kimondja: A tanácsülésnek javasoljuk határozatá­nak megváltoztatását és hívja vissza a január 4-én megválasztott VB el­nököt tisztéből. A visszahívott elnök helyett pedig olyat kell választani, akit szeretnek a község lakói, akinek szavára, tanácsára hallgatnak. A kommunisták pártonkívüli személyre tettek javaslatot. A madocsai párt- szervezet javaslata azt bizonyítja: a kommunisták nem becsülik le a pár- tonkívülieket, velük közösen akarják megoldani a község problémáit. Azo­kat a pártonkívülieket, akik hűek a proletárhatalomhoz, elismerik a pro­letárdiktatúra szükségességét — bát­ran javasolják vezető pozíciókba is. A kommunisták az általuk hozott ha­tározat szellemében érveltek, ma­gyaráztak a tanácsülésen. A meg­győző szónak meglett az eredménye: A tanácsülés visszavonta az elnöktől a megbízatást. Értesülésünk szerint azóta már a VB-ből is visszahívták a volt elnököt. A tanácsülés a párton­kívüli személyre tett javaslatot is el­fogadta — Madocsán pártonkívüli lett a tanácselnök. A KOMMUNISTÁK HARCI TANÁCSKOZÁSÁN egyéb határozatok is születtek. Az egyik határozat kimondja például, hogy a legeltetési bizottság vezetésé­be vissza kell helyezni a szegénypa­rasztság képviselőit, akiket az ellen- forradalmi időszakban eltávolítottak. Azóta e határozat is megvalósult és a kommunisták javaslatai alapján visszaállították a munkásosztály ter­mészetes szövetségesének, a szegény­parasztságnak jogait is. Ez a két példa is bizonyítja, hogy a kommunisták a község életében je­lentős szerepet betöltő kérdésekkel foglalkoznak és meggyőző szóval igye­keznek határozatuknak érvényt sze­rezni. És e határozatok egymásután meg­valósulnak. A megvalósításukat ter­mészetesen megkönnyíti az, hogy mielőtt határoznának, kikérik a köz­ség dolgozóinak véleményét, vitatkoz­nak, s így egy-egy taggyűlésen a kom­munisták állásfoglalásában rendsze­rint benne van a község becsületes dolgozóinak akarata, véleménye is. A pártszervezetek határozatai helyesek, s ezt a község mindennapi élete — a dolgozók állandó segítő szándéka is igazolja. — Az Egészségügyi Minisztérium az ismételten előforduló gombamér­gezésekkel kapcsolatban a gomba­forgalom fokozott ellenőrzését ren­delte el . Csak ismert gombafajtát tanácsos vásárolni és még ilyen eset ben is szükséges a gomba kétszeri le forrázása. A gomba csak friss fo­gyasztásra alkalmas. A gombát csak a piacon erre a célra kijelölt helyen lehet árusítani. * —A Marica grófnő című 3 felvo- násos nagyoperettet július 8-án este fél kilenc órai kezdettel mutatja be a Szekszárdi Városi Kultúrházban a Magyar Játékszín. A Magyar Játék­szín legutóbb a Néma levente című Heltai darabbal szerepelt a megyé­ben. A Marica grófnőt bemutatják Szekszárdon kívül a megye több községében is. * — Háztömbkörüli motorverseny lesz vasárnap Szekszárdon. A Szabad ságharcos Szövetség Zalka Máté mo­toros klubja délután két órai kez­dettel rendezi a motorversenyt, amelyre számos vidéki városból szá­mít a motorosok megjelenésére, töb­bek között Pécsről és Kaposvárról. A versenyen 125-ös, 250-es, 350-es és 500 köbcentis motorok vesznek részt. A versenypályát — az eddigi érte­sülésünk szerint — a Garay-tér és a Béla-tér útszakaszon jelölték meg. • — Pénteken és szombaton tartják a vizsgákat a Bonyhádi Járási Kul- túrház Zeneiskolájában. Közel 80 ta­nuló vizsgázik. • — A szekszárdi piac áthelyezését tervezi a városi tanács. Az elgondo­lások szerint a volt fiú diákotthon­nál lévő nagy telken lesz a piac. Ide építenek majd árusítópavilonokat is. A terv megvalósítására előrelátha­tóan a következő évben kerül sor az anyagi feltételek miatt. » — Ápolónőképző iskola (két éves) indul szeptember elején Pécsett. Az iskola ingyenes bentlakást is bizto­sít a rászorulóknak. Felvételi kor­határ: 18—32 év, szükséges VIII. ál­talános iskolai végzettség, vagy érettségi. Az iratokat — születési bi­zonyítvány, orvosi és iskolai bizo­nyítvány, önéletrajz és kérvény — helyben, a szekszárdi Városi Ta­nács Egészségügyi Osztályára kell beküldeni. A jelentkezőknek felvé­teli vizsgát kell tenniük. • — Csehszlovák, tangóharmonikák érkeztek Szekszárdra a rádió és vil­lany szaküzletbe. S — A csókos asszony című 3 felvo- násos operettet ma fél kilenc órai kezdettel mutatja be a Városi Kul­túrházban a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház együttese. — A szedresi általános iskola VII., VIII. osztályos tanulói nagyszámú közönség előtt bemutatták június 30-án, Muharai Eleméh: „Igazmondó juhász“, „A király kenyere“, és „A császár és a szegény ember“ című mesejátékot. A korhűséghez nagy­ban hozzájárultak az előadásnál használt fővárosi jelmezek. • — Ingyenes kirándulást szervez a bonyhádi községi pártszervezet Lengyelbe, a híres kastély és táj megtekintésére. A kirándulásra a párttagok és! pártonkívüliek egy­aránt jelentkezhetnek. Jelentkezni a pártszervezet irodájában lehet. A kirándulásra vasárnap kerül sor, reggel hat órai indulással. Járható-e a gazdálkodásnak ez az útja amelyen a gerjeni Rákóczi Tsz tagjai elindultak ? Miután az ember megismerte a tényállást mond­hatná: — A termelőszövetkezeti gazdálkodásnak az az útja amit a F.ákócziban bevezettek, ellentétes a ter­melőszövetkezeti mintaalapszabállyal. Tehát nem sza­bad így gazdálkodni. Ezt a szövetkezet tagjai nem akarják megérteni. Semmiképpen sem látják be, hogy ha egyszer nekik jó, amit csinálnak, miért nem jó azoknak, akik a többi kö­zött arra is hivatottak, hogy őrködjenek a termelőszö­vetkezeti alapszabály betartása felett. Ezt lenne jó' valahogy megértetni a Rákóczi Tsz valamennyi tagjá­val. De nem hatalmi szóval, nem adminisztratív eszkö­zökkel, mert ez a meggyőzésnek rossz módszere. Elmondjuk a tényállást, a mi véleményünket, s ha azt a Bákóczibeliek jónak látják elfogadják, ha nem, akkor vitatkozzunk, majd csak előbbre jutunk ... A helyzet az, hogy a Rákócziban a kukoricát, a cukorrépát, a takarmányrépát és a burgonyát részes művelésre adták ki a szövetkezet tagjainak. Aki az említett kapásriövényeket megműveli, az — a cukor­répa kivételével — a termés 40 százalékát megkapja. A cukorrépánál a beadott cukorrépa után kapott cukor 80 százalékát kapják meg azok, akik az említett nö­vényt megtermelték. A fennmaradó kukorica, burgonya és takarmányrépa 60 százaléka, illetve a cukor 20 szá­zaléka pedig befolyik a szövetkezet raktárába. Ebből, elsősorban az állattenyésztők járandóságát adják ki, a fennmaradó részből fedezik a közös állatok takarmány- szükségletét. Ez így eléggé egyszerűnek látszik, de ko­rántsem az. A gyakorlat az, hogy a szövetkezet növénytermelő brigádjának tagjainak, mikor a részesben dolgoznak, nem írnak jóvá munkaegységet. De azért számontart- ják, hogy tulajdonképpen mennyi munkaegységre dol­goztak rá, mert ezt az állattenyésztő teljesített munka­egységéből levonják. így ők is annyit kapnak a ka­pásnövényekből, mint egy átlagképességű növényter­melőnek jut a részes megművelés következtében. Lényegében tehát a megtermelt kukorica 40 százalékát a növénytermelő, a másik negyven százalékát pedig az állattenyésztő kapja. A különbség az, hogy az állat­tenyésztők jóval kevesebben vannak, így a számítás szerint ók az össztermésnek körülbelül 20 százalékát viszik el, s így 40 százalék marad a közösben. Vitatkoztunk több szövetkezeti taggal. De egyedül Engert Ferenc értett egyet velünk abban, hogy a gaz­dálkodásnak, illetve a jövedelemelosztásnak ez a for­mája rossz. És ő úgy mondta: — Biztosra veszem, hogy jövőre ezt meg is változtatjuk. — A többiek viszont azt mondják úgy van jól, ahogy most csinálják és zokon veszik, ha valaki ennek ellenkezőjét állítja. Pillanat­nyilag ugyanis az a helyzet, hogy az ő érvelésük kéz­zelfoghatóbb, mint a miénk. A kapásnövények ugyanis szinte kivétel nélkül mind megvannak kapálva, olyan szép a kukorica, a répák és a burgonya, hogy ha min­den jól megy, rekordtermés lesz a Rákócziban. Amit elmondtunk és amit a gerjeniek mondanak, az mind igaz. De valamivel tovább kell látni az ember­nek az orránál. Most még nincs probléma és egészen biztos, jövő februárig nem is lesz, mert addig elég lesz a közös jószág számára a takarmány. De mi lesz feb­ruártól májusig, mi lesz a szövetkezeti alappal, miből fogják fejleszteni gazdaságukat a Rákóczibeliek? Ha kiosztják a termés 60 százalékát, akkor már nem igen lesz mód arra, hogy fejlesszék a közös állatállományt, a belterjesség irányába fejlesszék gazdaságukat. S ez egy csomó jövedelemtől fosztja meg a szövetkezet tag­jait. . Mikor a fenti problémákról beszélgettünk, Kese- rűné a szövetkezet egyik tagja nyomatékosan figyel­meztetett bennünket: „Nehogy ledorongolják a szövet­kezetünket az újságban, mert akkor megint elveszik a tagság kedvét a munkától, az pedig nagy hiba lesz, mert akkor megint csak gazt teremnek a földjeink...’“ Mi a figyelmeztetést magunkévá tettük. Amit írtunk, azt nem rosszindulattal tettük. S még csak eszükbe se jusson a gerjenieknek azt gondolni, hogy mi azért ír­tuk meg a cikket, hogy most csináljanak vissza min­dent, állítsák fejtetőre az egész gazdaságot. Mi azt írtuk a cikk elején; cselekedjenek belátásuk szerint a gerjeniek ... De azt jól jegyezzék meg: a termelőszövet­kezeti gazdálkodásnak az az útja, amelyen ők elindul­tak, nem járható... I Hat nao Csehszlovákiában IV. A hatnapos zsúfolt program után hazafelé jövet agyunkban, mint a film, peregnek újra le az események. Visszapillantunk, visszagondolunk, beszélgetünk a tapasztalatokról... Elsőnek Fejős elvtárs szólal meg, egy tréfás megjegyzése van Hosnyán­szky elvtárshoz: „Biztosan azért kap­tatok Ti ajándékba anyakancát csikó­val, mert a csehek is látták, hogy jobban kedveled a lovat, mint a te­henet.’’ A tsz agronómusa gyorsan közbevág: „Nem azért, hanem azért, mert lovas-nemzet vagyunk.” Neve­tünk, majd megindul a vita. Eredmé- nye, Hosnyánszky elvtárs megígéri, hogy tovább csökkentik a tsz lóállo- mányát és javasolni fogja a tagság­nak, növeljék a tehenek számát . Mivel a lovak után adót kell fizet­ni, elhatároztuk, bemutatjuk a por­celán-lovat a vámőröknek, hogy le­rójuk az adóját. Derék vámőreink azonban a lótartók mellé álltak, mert határozottan kijelentették, porcelán­lovat nem adóztatnak. így történt, hogy a tengelici „Petőfi’’ lóállománya egy darab any,'»kancával és egy esi­kával gyarapodott, bár a versenyszer­ződésben megfogadták, hogy csökken­tik a lovak számát. Úgy látszik, a berencsiek ravaszok, azzal akarják a versenyt megnyerni, hogy gyarapít­ják a versenytárs lóállományát. Hol van az idő, amikor még Ten- gelicen csak a lovakat kedvelték! Máson j ár az elnök esze is. Öt az foglal koztatja az úton, hogyan tudná haza­szállíttatni azt a másfél vagonra való gumikereket, melyet neki, illetve a tsz-nek ígértek a nyitraj gépállomás vezetői. Hogy milyen jók lennének azok a tengelici traktorokra! Talán a miniszter segíthet, rajta keresztül kellene elintézni a hazaszállítást. — Szinte eszünkbe sem jut, hogy van ennél olcsóbb megoldás: A gépállo­más által végzett munka! Az emlékek időnként hazai képek­kel keverednek. Micsoda anarchiát hagyott ránk örökségül az ellenforra­dalom! Szedresen a tsz-ben a kifejt tejet még ma is minden tehenész hazaviszi. Alsónyéken napszámosok­kal dolgoztatnak. Bátán a harmadik részért kaszálják a tsz-tagok saját rétjüket, a .,Rákóczidban nem munka egység szerint, hanem családonként osztják szét a jövedelmet. Sok tsz- ben alapszabályellenesen felemelték a háztáji földeket. Emiatt a közös munkából ki-kimaradoznak. Faddon a háztáji földeken dohányt termel­nek ... Egy-egy pillanatra úgy tűnik, hogy sohasem lesz vége a szédületes zűrzavarnak. S azután újra feltűn­nek képzeletünkben a csehszlovák szövetkezetek. Hasonlítgatunk ... Óh, mennyivel megelőztek bennünket! — Szinte szemünk előtt lebegnek a lá­tottak, az 50—100 hektáros cukorrépa táblák, a lucernások, a bő termést ígérő ringó búzatengerek. S a mind­nyájunkat meglepő, megvalósulásban lévő tervek. Ugyanis a szövetkezetek­nek megvan a saját 5 éves tervük. Ezek a tervek magukba foglalják a szövetkezet építésétől kezdve a terméshozamok növekedésén keresz­tül a tagság jövedelméig mindent. Színes térképen lehet látni a szövet­kezet jövőjét. Megvallom, egy kicsit bizalmatlanok voltunk e tervek iránt. Úgy gondoltuk, más az élet, s megint más a papir. Ázonban a tsz-vezetők egymásután mutatták meg a tervben szereplő félig, vagy egészen kész épü­leteket. Arról is meggyőződtünk, hogy a mezőgazdasági hozamok is évről évre emelkednek náluk. Nem­csak lehet, hanem keli is tehát ter­vezni a mezőgazdaságban! Igen, igen fontos tanulság ez. Belterjesség és tervszerűség mennyire összeolvad náluk! Közben Hosnyánszky elvtárs moso­lyog egy jót, de olyant, hogy mind­nyájan meglepetten nézünk. „Tudjá­tok, mire gondoltam? Arra, hogy az öreg elnök nem bírja a bírálatot. (Már mint a berencsi tsz elnöke.) Ami kor megbíráltam a közgyűlésen, hogy hanyagul végzik el a széna betakarí­tást, sokáig kint hagyják a petrencé- ket a földön, veri az eső és kipusz­tul alatta a lucerna. Meg, hogy a vil­lanymotorok a szabad ég alatt van­nak az idő vasfogának kitéve. Hogy duzzogott az öreg, még másnap is azt emlegette. Még búcsúzáskor sem felejtette el. Azt mondta búcsúzóul: „Augusztusban megyünk hozzátok, csak nehogy kint találjuk a lucernát a földeken.” Megígérjük, hogy rendben találják a „szénánkat”, legalább is Tengeli- cen. Mert abban megegyezik küldött­ségünk minden tagjának a vélemé­nye, hogy a „Petőfi” felveheti a ver­senyt a szlovák szövetkezetekkel. Sőt, több tsz-ünk törzsállománya szebb és jobban tejelő egyebekből áll, mint az övéké. Ha rendezzük „szénánkat”, a többi tsz-nek sem kell szégyenkeznie az esetleges külföldi versenytársak előtt! Az meg, hogy a mi tsz-eink elnökei bírják-e a bírálatot, kiderül majd augusztusban, ha viszontlátoga- tásra itt lesznek a csehszlovák elv­társak! (Vége.) — SIMÖ —

Next

/
Oldalképek
Tartalom