Tolna Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 153-178. szám)

1957-07-04 / 155. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 JÜLIUS 4. Hz SZKP Központi Bizottságának határozata (Folytatás az 1. oldalról.) vetlenebb létérdekei iránt és nem hisznek a szocialista gazdaságban rejlő óriási lehetőségekben, a szov­jet nép tej- és hústermelés rohamos fokozásáért indított egyetemes moz­galmában. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Molotov elvtárs. a pártellenes csoport egyik tagja, konzervativiz­musból és közömbösségből nemcsak, hogy nem értette meg a szűzföldek hasznosításának szükségességét, ha­nem még szembehelyezkedett a 35 millió hektár szűzföld feltörésével is, ami pedig óriási jelentőségűvé vált országunk gazdasági életében. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársak makacsul ellenezték azo­kat az intézkedéseket, amelyeket a központi bizottság és egész pártunk a személyi kultusz következményei­nek felszámolására, a forradalmi tör véfnyesség annakidején elkövetett megszegéseinek kiküszöbölésére és olyan feltételek megteremtésére fo­ganatosított, amely feltételek kizár­ják ezek megismétlődésének lehető­ségeit a jövőben. Amikor a munkások, a kolhoz­parasztok, dicső ifjúságunk, a mér­nökök, a technikusok és a tudósok, az írók, egész értelmiségünk egy emberként támogatta a pártnak az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok alapján tett intézkedé­seit. Amikor az egész szovjet nép aktív harcba indult ezeknek az intézkedé­seknek a megvalósításáért, amikor országunkban páratlan arányokban fellendült a nép aktivitása és újabb alkotóerők törtek a felszínre — a pártellenes csoport résztvevőinél sü­ket fülekre talált a tömegek alkotó mozgalma. Külpolitikai térén ez a csoport, kü lönösen Molotov elvtárs tehetetlen­nek bizonyult és minden eszközzel gátolta a nemzetközi feszültség eny­hítésére, a világbéke megszilárdítá­sára irányuló újabb, megérett intéz­kedések keresztülvitelét. Molotov elvtárs hosszú időn ke­resztül, mint külügyminiszter nem­csak, hogy nem tett semmit, külügy- minisztériumi vonalon a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának megjaví­tására, hanem ismételten szembe is szegült azokkal az intézkedésekkel, amelyeket az SZKP Központi Bizott­ságának elnöksége a szovjet—jugo­szláv viszony megjavítása érdeké­ben tett. Az SZKP Központi Bizott­ságának 1955 júliusában tartott ülése egyhangúlag elítélte Molotov elv­társnak a jugoszláv kérdésben elfog­lalt helytelen álláspontját, „mint amely nem felel meg a szovjet állam és a szocialista tábor érdekeinek, valamint a lenini politika elveinek.’“ Molotov elvtárs fékezte az osztrák államszerződés megkötését és a kap­csolatok megjavítását ezzel az Európa szívében fekvő állammal. Az osztrák államszerződés megkötésének fontos jelentősége volt az általános nemzetközi feszültség enyhítése szem pontjából. Molotov elvtárs ellenezte továbbá a szovjet—japán viszony ren dezését, pedig ez a rendezés nagy szerepet jászott a távolkeleti nem­zetközi feszültség enyhítésében, szembehelyezkedett a párt által ki­dolgozott elvi tételekkel, amelyek szerint a jelenlegi feltételek között elháríthatok a háborúk, a különböző országokban a szocializmusba való átmenetnek különböző útjai lehetsé­gesek, s fokozni kell az érintkezést az SZKP és a külföldi haladó pártok között. Molotov elvtárs ismételten ellenez te a szovjet kormány elengedhetetle­nül szükséges újabb lépéseit a népek békéjének és biztonságának védel­mében. Egyebek között tagadta an­nak célszerűségét, hogy személyes érintkezés jöjjön létre a Szovjetunió és más országok vezető államférfi ai között, ami pedig _ nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatok megjaví­tása. és a kölcsönös megértés szem­pontjából. Molotov elvtárs véleményét e kér­dések közül sokban támogatta Kaga­novics elvtárs, valamint több eset­ben Malenkov elvtárs. A Központi Bizottság elnöksége és maga a Köz­ponti Bizottság türelmesen helyre­igazította őket, harcolt hibáik ellen arraszámítva, hogy levonják hibáik­ból a tanulságokat, nem fognak ra­gaszkodni azokhoz, és lépést tarta­nak a párt vezető kollektívájával. Ök azonban kitartottak helytelen, nem lenini álláspontjuk mellett. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársaknak a párt irányvonalától eltérő állásfoglalása azon a körülményen alapult, hogy régi el­képzelések és módszerek rabjaivá váltak és maradtak, elszakadtak a párt és az ország életétől, nem látják az új körülményeket, az új helyze­tet, konzervatívak, makacsul ragasz­kodnak a magukat túlélt, a kommu­nizmus felé tartó előrehaladás ér­dekeinek megnemfelelő munkafor­mákhoz és munkamódszerekhez, el­utasítják azt, ami az életből szüle­tik és ami a szovjet társadalom fej­lődésének érdekeiből, az egész szo­cialista tábor érdekeiből következik. Mind bel- mind külpolitikai kérdé sekben szektások és dogmatikusok, betűrágók, élettelen módon kezelik a marxizmust—leninizmust. Nem tudják megérteni, hogy a jelenlegi körülmények között az élő, cselekvő marxizmus— leninizmus, a kommunizmusért ví­vott harc a XX. pártkongresszus ha­tározatainak végrehajtásában a bé­kés egymás mellett élés politikájá­nak álhatatos keresztülvitelében, a népek közötti barátságért kifejtett erőfeszítésben, a szocialista tábor általános erősítésének politikájában, az iparvezetés tökéletesítésében, a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztésé­ért, a termékbőségért, a nagyarányú lakásépítkezésért, a szövetségi köz­társaságok jogkörének kibővítéséért, a nemzeti kultúrák felvirágoztatásá­ért, a néptömegek kezdeményező készségének sokoldalú fejlesztéséért folytatott küzdelemben ölt testet. Amikor Molotov, Kaganovics, Ma­lenkov elvtársak meggyőződtek arról, hogy helytelen megnyilvánulásaik és cselekedeteik állandó visszautasítás­ra találnak a Központi Bizottság el­nökségében, amely következetesen valóraváltja a xx- pártkongresszus irányvonalát, ráléptek a pártvezető­ség elleni csoportos harc útjára. Párt- ellenes alapon összebeszélve, azt a célt tűzték maguk elé, hogy megvál­toztatják a párt politikáját, visszavi­szik a pártot azokhoz a helytelen ve­zetési módszerekhez, amelyeket a XX. pártkongresszus elítélt. Intrikus ■módszerekhez folyamodtak és titkos összeesküvést szőttek a Központi Bi­zottság ellen. A Központi Bizottság ülésén napvilágra került tények azt mutatják, hogy Malenkov, Kagano­vics, Molotov elvtársak éa a hozzájuk csatlakozó Sepilov elvtárs a frakciós harc útjára lépve, megszegték a párt szervezeti szabályzatát és a X. pártkongresszusnak ,,A pártegység­ről” című határozatát, amelyet Lenin dolgozott ki és amelyben többek kö­zött ez áll: „Hogy a párton belül és az egész szovjet munkában a legszigorúbb fe­gyelmet valósítsuk meg és minden­nemű frakciózást kiküszöbölve, a legnagyobb egységet érjük el, a kon­gresszus felhatalmazza, a Központi Bizottságot arra, hogy fegyelemsértés vagy frakciózás felújítása, illetve megtörése esetén (eseteiben) alkal­mazza a pártbüntetés minden formá­ját, beleértve a pártból való kizá­rást is, a Központi Bizottság tagjai­val szemben pedig póttaggá való visszaminősítést, sőt, mint végső rendszabályt, a pártból való kizárást. Ez a végső rendszabály (KB. tagjai­val és az ellenőrző bizottság tagjai­val szemben) csak azzal a feltétellel alkalmazható, ha egybehívják a KB. teljes ülését, amelyre meg kell hívni a KB. minden póttagját és az ellen­őrző bizottság minden tagját. Ha a párt legfelsőbb vezetőinek ez az együttes ülése kétharmad szótöbb­séggel a Központi Bizottsági tag pót­taggá való visszaminősítése vagy a pártból való kizárása mellett foglal állást, ez a rendszabály haladéktala­nul foganatosítandó.” A lenini határozat arra kötelezi a Központi Bizottságot és az összes pártszervezeteket, hogy fáradhatatla­nul erősítsék a pártegységet, határo­zottan utasítsák vissza a frakciózás és a csoportosulás minden megnyil­vánulását, biztosítsák a valóban ba­ráti, a munkásosztály élcsapatának — a kommunista pártnak — akarati és cselekvési egységét valóban megtes­tesítő munkát; A Központi Bizottság ülése nagy meg­elégedéssel állapítja meg az SZKP Köz­ponti Bizottsága összes tagjainak és pót­tagjainak, az SZPK Központi Revíziós Bizottsága tagjainak szoros egységét és összeforrottságát, amellyel egyöntetűen elítélték a pártellenes csoportot. A Köz­ponti Bizottság ülésének résztvevői kö­zött egyetlen ember sem volt, aki támo­gatta volna ezt a csoportot. Amikor kitűnt, hogy a Központi Bi­zottság ülése egyemberként elítéli a csoport pártellenes tevékenységét, ami­kor az ülésen jelenlevők egyöntetűen kö­vetelték a csoport tagjainak kizárását * Központi Bizottságból és a pártból, ők beismerték az összeesküvést, pártellenes tevékenységük káros voltát, vállalták, hogy alárendelik magukat a párt határo­zatainak. Az SZKP Központi Bizottságának ülése a fent elmondottakból kiindulva és a párt lenini egységének minden eszközzel való erősítését szemelőtt tartva, elhatározta: 1. Elítéli Malenkov, Kaganovics, Mo­lotov, és a hozzájuk csatlakozó Sepilov pártellenes csoportjának frakciós tevé­kenységét, mint amely összeegyeztethe­tetlen pártunk lenini elveivel. 2. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársakat kizárja a Központi Bizottság Elnökségéből és a Központi Bizottságból: Sepilov elvtársat leváltja az SZKP Köz­ponti Bizottsága titkári tisztségéből, ki­zárja az SZKP Központi Bizottsága El­nökségének póttagjai és a Központi Bi­zottság tagjai közül. Az egyöntetű elítélés, amelyben a párt Központi Bizottsága Malenkov, Kagano­vics. Molotov elvtársak pártellenes cso­portjának frakciós tevékenységét részesí­tette, lenini pártunk sorai egységének to­vábbi szilárdítását, vezetésének erősítését, a párt fő irányvonaláért vívott harc ügyét szolgálja. A párt Központi Bizottsága felhív min­den kommunistát, tömörüljenek még szo­rosabban a marxizmus-leninizmus le­győzhetetlen zászlaja köré, összpontosít­sák minden erejüket a kommunista épí­tés feladatainak sikeres megoldására. (E határozatot 1957 június 29-én egy­hangúlag elfogadta a Központi Bizottság valamennyi tagja és póttagja, a Központi Reviziós Bizottság valamennyi tagja, Molotov elvtárs egymaga tartózkodott a szavazástól.) (MTI) Közleményl az SZKP Központi Bizottságának üléséről Moszkva (TASZSZ). Június 22— 29-én ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága. Az ülésen G. M. Malenkov, L.. M. Kaganovics, V. M. Molotov pártellenes csoportjának kérdését vi­tatták meg, s megfelelő határozatot hoztak. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársakat kizárták az SZKP Köz­ponti Bizottságának elnökségéből és a Központi Bizottságból, Sepilov elv­társat leváltották az SZKP Központi Bizottságának titkári tisztségéből, ki­zárták a Központi Bizottság elnöksé­gének póttagjai és a Központi Bizott­ság tagjai közül. Az ülésen az SZKP Központi Bi­zottságának Elnökségét a következő összetételben választották meg: Az elnökség tagjai: A. B. Arisztov, N. I. Beljajev, L. I. Brezsnyev, N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, G. K. Zsukov N. G. Ignatov, A. I. Kiri- csenko, F. R. Kozlov, O. V. Kuusinen, A. I. Mikojan, M. A. Szuszlov, J. A. Furceva, N. Sz. Hruscsov, N. M. Svernyik elvtársak. Az elnökség póttagjai: N. A. Mu- hitdinov, P. N. Poszpjelov, D. Sz. Korotcsenko, J. E. Kalnberzin A. P. Kirilenko, A. N. Koszigin, K. T. Mazurov, V. P.. Mzsavandze, M. G. Pervuhin. Kiegészítették a titkárságot, az SZKP Központi Bizottságának titká­rává O. V. Kuusinent választották meg. ESEMÉNYEK SOROKBAN Kairó (TASZSZ). A kairói A1 Bulisz című hetilap legutóbbi szá­mában cikket közöl „Amerikai ösz- szeesküvés” címmel. A cikk leleple­zi, hogy az Egyesült Államok az Egyiptom elleni angol, francia, iz­raeli agresszió idejében kétszínű po­litikát folytatott. Rámutat, „hogy bár az amerikai politikusok külsőleg el­ítélték az agressziót, az Egyesült Államok lényegében az agresszorok oldalán áll.” „Mi Egyiptomban tudjuk — írja a a lap —, hogy miközben az Egyesült Államok megbízottja az ENSZ-ben ellenezte az egyiptomi agressziót, az­alatt az amerikai Port Szaid-i tenge­részeti attasé rádión keresztül ada­tokat szolgáltatott a támadók csapa­tainak az egyiptomi katonai objek­tumokról.“ Damaszkusz (TASZSZ). Az AI Hadara című szíriai lap közli, hogy az izraeli hatóságok kiürítették Eilath kikötőjét. A lap szerint ennek az a célja, hogy a kikötő vidékét át­adják az Egyesült Államok fegyve­res erőinek haditámaszpont beren­dezésére. • Washington (AFP). Az amerikai szenátus kedden este elhatározta, hogy az 1957—58-as költségvetési évre harmincnégymilliárd-ötszázmil- lió dollárba állapítja meg az Egye­sült Államok katonai kiadásainak összegét, minthogy ez az összeg csaknem egy milliárd dollárral ma­gasabb annál, amelyet a képviselő­ház jóváhagyott, parlamenti vegyes bizottságnak kell megáUapodnia a végleges számadatban. * Phcnjan (Uj Kína). A Koreai Köz­ponti Távirati Iroda jelentése sze­rint a japán egyetemeken tanuló délkoreai diákok hétfőn tüntettek az Egyesült Államok tokiói nagykövet­sége előtt az ellen, hogy újabb fegy­vereket szállítottak Koreába. Helsinki (DPA). Sukselainen finn miniszterelnök kedden átalakította kormányát, s ezzel egyelőre elhárí­totta a kormányválság veszélyét. • New York (AP). Szaud Arábia kedden azzal vádolta meg Izraelt, hogy repülőgépei és hadihajói meg­sértették a szaudarábiai felségvize­ket és behatoltak az Akabai öbölbe. Tizenegy hét leforgása alatt ez volt Szaud Arábia hetedik tiltakozása. • Washington (Reuter). A louisianai orkán áldozatainak felkutatását vég­ző mentőalakulatok újabb 293 holt­testet kutattak fel. Az orkán áldo­zatainak számát ötszázra becsülik. A holttestek felének személyazonos­ságát nem sikerült megállapítani. III. Azt képzeltük itthon, hogy a Kárpátok felé haladva, mindig kisebb és fejletle­korrépa- és burgonyaföldek, kukorica- táblák fogadtak bennünket. Nagyon szé­pek az őszi búzavetések is. Meglepően sok a tavaszi árpa s nagyon jó fejlett­Hat nap nebb növényi kultúrákkal találkozunk. Bizony nem így van. Nagy általánosság­ban elmondhatjuk, hogy jól ápolt cu­dési állapota nem annak tudható be, hogy talán kedvezőbb volt ott az időjárás, vagy több csapadékot kaptak, mint mi! Sőt, kedvezőtlenebb volt ott az időjárás, és a nyár eleje nagyon száraz és esőnél­küli volt. Kerestem az indokot, hogy mi­vel magyarázható s minek köszönhető a növényzet ilyen jó s bő termést Ígérő állapota. A vizsgálódás következtében a következőkre jöttem rá: Egyik döntő tényező az, hogy több az állat, mint minálunk, s így az istálló- trágya is, jobb a talajerő-visszapótlás, talajerő-gazdálkodás. Három-négy éven- kint rendszeresen istállótrágyáznak. Pl. a berencsi egységes földművesszövetke­zetnek 493 hektár közös művelés alatt álló szántóterületére 235 szarvasmarha (ebből tehén és két éven felüli üsző 102), 536 sertés (ebből anyakoca 68, hízó 274), 155 juh és 1510 baromfi jut. Ezt a nagy létszámú állatállományt ségű, úgy nagyságra, mint sűrűségre csak úgy tudják eltartani, ha biztosítják és kalászra egyaránt. Meg kell még azt a szükséges takarmányalapot. A takar- jegyezni, hogy a növények ilyen jó fejlő- mányalap egyik lényeges tétele a lucerna. Már utazás közben megállapítható volt; hogy lényegesen több a lucernaterületük, mint nálunk, s ezt mutatják a számszerű adatok, is. Pl. a berencsi tsz-nél 60 hek­tár lucerna- és 11 hektár herefüves ter­mőterület van, amely a szántóterületük 15 százalékát teszi ki. A pillangós-terü­letek pedig szintén nagyban növelik a talaj tápanyag- és humusztartalmát. Te­hát ez is lényeges tényező a magas ter­méseredmények eléréséhez. Jobbnak tartom a vetésforgóikat, ve­tési sorrendjüket is. Kevesebb az őszi és tavaszi kalászos területük, mint nálunk. Az összes kalászos terület 40 százalékát teszi ki a szántónak, míg nálunk 50 szá­zalék körül mozog. Ebből a 40 százalékból őszi kalászos 22—25 százalék körül van, és több a kapásnövény, mint nálunk, így könnyebb a jobb előveteményt kiválasz­tani. A kenyérgabona- és takarmánykalá­szos-szükségletet nem a terület művelésé­vel igyekeznek biztosítani, hanem az egységnyi területre eső terméshozam nö­velésével, emelésével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom