Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-15 / 139. szám

t TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957 JÚNIUS 15. Meg kell állapodni a béke fenntartásának halaszthatatlan kérdéseiben Hruscsov nyilatkozata a helsinki sajtóértekezleten Helsinki (TASZSZ). N. A. Bulga- nyin, ,a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnök­ségének tagja, a finnországi láto­gatás befejzésekor sajtóértekezletet tartott. Ezen felolvasták Bulganyin miniszterelnök nyilatkozatát, majd felszólalt Hruscsov. „Az államok közötti bizalomra van szükség — mondotta többek között. — Enélkül nem oldjuk meg a lesze­relés problémáját. E bizalom megte­remtésének megvannak a feltételei, csak ki kell használni őket. Ma min­denki számot vet azzal, hogy az atomháború szörnyű csapás volna az emberiségre. Ez pedig azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak, a Szovjetuniónak, Angliának, Fran­ciaországnak és az összes többi nagy és kisállamoknak is egyet kell érte­niük abban — ha nem akarnak a kalandorság veszélyes útjára lépni — hogy az egyetlen kiút az egymá9 mellett élés. Az államok társadalmi rendjüktől független, békés egymás mellett élés. Ez azt jelenti, hogy meg kell állapodni a béke fenntartá­sának halaszthatatlan kérdéseiben. Végleg sutba kell dobni a hideg­háború politikáját, ha lehet legféke- vesztettebb kezdeményezőivei együtt. Lehetségesnek tartják-e — kérdez­ték tőlünk —, hogy a leszerelés né­hány problémáját azonnal, az álla­mok közötti bizalom mostani fokán megoldják? Igen, vannak ilyen már most meg­oldható kérdések. Az egyik az atom- és hidrogénfegyverkísérletek meg­szüntetése. Sajnáljuk, hogy az Egye­sült Államok és Anglia ellenzi az atomfegyverkísérletek megszünteté­séről szóló egyezmény megkötését. Ha ebben a kérdésben a megegye­zést elősegítené az, ha megfelelő megfigyelési pontokat létesítenének a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia területén és esetleg néhány más térségben, úgy hajlandók vol­nánk elfogadni ezt. Meggyőződésünk, hogy az atom- és hidrogénfegyverkísérletek megszün­tetésének ellenzői rövidlátó politikát folytatnak és e poltika kárt okoz a világ minden országának, nem utolsó sorban a nyugati hatalmaknak. Felszólalását követően az újság­írók kérdéseket tettek fel Hruscsov- nak, amelyekre Hruscsov azonnal válaszolt. Bulganyin és Hruscsov visszatért a Szovjetunióba Viborg (TASZSZ). Június 13-án ta, moszkvai időszámítás szerint este IC Bulganyin, a Szovjetunió miniszter- óra tájban lépte át a szovjet állam­tanácsának elnöke és Hruscsov, a határt. Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnök­ségének tagja visszatért finnországi Bulganyin és Hruscsov a finn ha- látcgatásáról a Szovjetunióba. tár átlépésekor táviratot intézett a A szovjet államférfiak különvona- finn államférfiakhoz. KÜLFÖLDI HlREK A finn nép ajándéka Bulganyinnak és Hrusesovnak nek öltözve — a cári Oroszországból Finnországba menekült. • A felvirágozott mozdonyt Sukselainen finn miniszterelnök adta át Bulganyinnak amelyen Lenin 1917-ben mozdonyvezető- és Hrusesovnak. Helsinki (Reuter). A finnek csütörtö­kön odaajándékozták Bulganyinnak és Hrusesovnak azt a vasúti mozdonyt, Mikojan nyilatkozata a DPÁ moszkvai tudósítójának Moszkva. Mikojan, a szovjet minisz­tertanács első elnökhelyettese, a DPA moszkvai tudósítójának kijelentette, hogy a szovjet kormány rövidesen válaszol a szövetségi kormánynak a német—szov­jet tárgyalásokról szóló, múlt pénteken átnyújtott jegyzékére. Mikojan a szövet­ségi kormány késlekedésére utalt, amikor kijelentette: „Udvarias emberek vagyunk és gyor­san szoktunk válaszolni a jegyzékekre, különösen a szövetségi köztársaságéra, amit értékelünk.” A miniszterelnökhelyet­tes hozzáfűzte: „Azt gondolja, hogy mi néni vesszük észre, hogy Bonn elakarja odázni a tárgyalásokat? De ha önök rá­érnek, mi is ráérünk.” Mikojan vitatta, hogy a tárgyalások felvételéről szóló május 23-i szovjet jegyzék homályos volt és hogy a napi­rend pontos megállapítására van szük­ség. „Ebben az ügyben a homály nem tőlünk származik, azt az önök kormánya okozta.” Mikojan befejezésül a szövetségi köz­társaság és a Szovjetunió együttműkö­désére és arra emelte ‘poharát, hogy rö­videsen kiküszöbölnek minden vitás kér­désit. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió televízióinterjú-cseréjéről Mikojan kije­lentette: „Nem félünk az eszmék verse­nyétől. A televízióinterjú a verseny be­csületes eszköze, ott nem lehet csalni.” A Szovjetunió szívesen cserélne több küldöttséget. Az Egyesült Államok azon­ban csak öt főből álló csoportot enged be, mert fél, hogy tizenöt ember talán már kitűzné a vörös zászlót.” (DPA) Varsó (PAP). A közös gazdasági segítség tanácsa június 17-én Varsó­ban megkezdi VIII. ülésszakát. * Washington (Reuter). A Fehér Ház csütörtökön bejelentette, hogy Eisen­hower elnök nagyszabású beszédet mond június 24-én a tagállamok kormányzóinak Williamsburgban (Virginia állam) tartandó évi érte­kezletén. * új Delhi (AFP). Zsukov marsall meghívására 26-án indiai katonai küldöttség utazik a Szovjetunióba Thimajja tábornoknak, a szárazföldi hadsereg főparancsnokának vezetésé vei. Az indiai küldöttség részt vesz a hó végére tervezett légi bemuta­tón is. * Delhi (AFP). Nehru pénteken reg­gel elutazott Szíriába Az indiai mi­niszterelnök, aki egy hónapig lesz távol hazájától, damaszkuszi láto­gatása után a skandináv országokba utazik, majd Londonba, ahol részt- vesz a brit nemzetközösség miniszter elnökeinek június 26-án kezdődő ér­tekezletén. Lengyel párt- és kormányküldöttség látogat a Német Demokratikus Köztársaságba Varsó (PAP). A Német Szocialista Egy- A küldöttség vezetői: Wladyslaw Go- ségpárt központi bizottságának és a' Né- mulka, a LEMP központi bizottságának met Demokratikus Köztársaság konná- első títkára> ^ államteuács tagja, és Jo. nyanak meghívására a közeljövőben a . _ lengyel párt- és kormányküldöttség látó- sef Cyrankiewicz, a mimsztertanács el- gat el a Német Demokratikus Köztársa- nöke, a LEMP politikai bizottságának ságba. tagja. (MTI) Meleg helyzet előtt az új francia kormány Párizs (MTI). A kormány összetételé­vel kapcsolatban politikai megfigyelők felhívják a figyelmet arra a változásra, amely az algériai ügyek intézésében mu­tatkozik. Robert Lacoste, aki eddig algé­riai miniszterrezidens volt, most Algéria ügyeinek minisztere lett és ennek folytán székhelye egyszerre Párizs és Algír. Úgy tudják, hogy Robert Lacoste mellé két államtitkárt neveznek ki, s valószínűleg mindegyik muzulmán lesz. Az új kormány valószínűleg hétfőn tartja első minisztertanácsát. A nemzet- gyűlés előreláthatólag csütörtökön indít vitát az algériai kérdésről. Belpolitikai megfigyelők szerint az új kormány nehéz feladat előtt áll az adó­politikát illetően is. Mint ismertes, Bour- ges-Maunoury erre az évre 150 milliárd frank adóbevételt kíván biztosítani új adók életbeléptetésével. Úgy tudják, hogy az új adók nagyjából megegyeznek a Guy Mollet-kormány bukását előidéző adójavaslatokkal. Kérdésesnek tartják, hogy a jobboldali függetlenek, akiknek szavazata segítette hozzá Bourges-Mau- noury kormányát a beiktatáshoz, hajlan­dók lesznek-e az új adók kérdésében is támogatni a kormányt. kis hírek K . , NAGYVILÁGBÓL A FILOZÓFUSOK NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLETE VARSÓBAN Július hónapban Varsóban kerül sor a filozófusok nemzetközi értekezletére, me­lyen a Nemzetközi Filozófiai Intézet tag­jai, mintegy 60 tudós vesz részt külön­böző országokból, a többi között Angliá­ból, Franciaországból, Indiából, Japán­ból, Kanadából, Kínából, a Német De­mokratikus Köztársaságból, a Német Szövetségi Köztársaságból, a Szovjetunió­ból és az USA-ból. A gondolkodás és a cselekvés viszonyának problémája al­kotja az értekezlet tárgyát. Ez lesz Kelet és Nyugat filozófusainak, a különböző irányzatok és bölcseleti iskolák képvise­lőinek első nagyszabású találkozója egy, a szocialista táborhoz tartozó országban. PICCARD PROFESSZOR ÚJABB ÚTRA KÉSZÜL • Ki ne emlékeznék még a híres Piccard professzorra, aki évtizede­ken át nemcsak a tudománynak tett jelentős szolgálatokat, hanem Verne regényeibe illő utazásaival a napi­lapok érdeklődését is felkeltette? Piccard professzor most új útra ké­szül. A jeles kutató a geofizikai év alkalmából ismét a mélvteneerek vi. lágába ereszkedik le s úgy tervezi, hogy 5000 méteres mélységbe utazik. Az idős tudós újabb útját a világ minden táján nagy érdeklődéssel várják. HUSZONÖT 'FELESÉGE VOLT*.. Los Angeles (DPA). Az amerikai rendőrség csütörtökön este letar­tóztatta Franklyn Mills-et, aki a „dandártábornoki“ rangot adomá­nyozta magának és 25 nőt vett el fe­leségül. A letartóztatási parancsot akkor adták ki, amikor a 24. feleség panasszal fordult a rendőrséghez, hogy Mills tulajdonképpen nem neki, hanem takarékbetétjének tette sze­relmi vallomásait. Az őrizetbevételre akkor került sor, amikor a „boldog“ férj 25. feleségével éppen nász- utazáson volt. Mint a derült égből a villámcsapás, úgy hatott az ifjú fe­leségre a hír, hogy férjének életében nem ő jelentette az első szerelmet. „Úgy viselkedett, mint egy olyan férfi, aki még sohasem volt házas’1 — zo­kogta a rendőrségen. Később közölte, hogy férje tőle is „kölcsön kért“ háromezer dollárt. HOVA MENJEK UBUB.NB3 ii. Komolyan vette a nyilatkozatomat és tovább vallatott, hogy én, mint újság­író, hogyan írnám le ezt, meg ezt a szót. — Csak nem szakmabeli ön is? — kérdeztem, — miközben a feleségem kérdőre vont szempillantásával, hogy miért nem sietek, mert délutánra ismét jön a rossz idő és nem tudunk fürödni. — Hét, majdnem ... Észrevette ró­lam? Én költészettel foglalkozom. Külön­ben ügynök vagyok, de a vers a minde­nem. Nem tudok úgy megkötni egy szer­ződést sem, hogy utána ne énekeljem meg versben a rendelőt,' meg az alkut. Tudta, hogy hány versem van már? Kétszáz, vagy annál is több. Feleségem kitört magából, hogy indul­junk fürödni. Erre kollégám megkérdezte, hogy nem jöhetne-e velünk. Mondom magamban, öntudatos ember nem utasít­hat vissza egy ilyen ajánlatot, mert még utóbb azt mondja, hogy lebecsülöm, mint rokon-szakmabelit és igent mond­tam. Tehát velünk jött, de hozott magá­val egy csomó verset is, mert „látja”, hogy hozzáértő ember vagyok (titokban elárulom, sosem írtam verset) és majd megismerteti velem, elszavalja és mond­jak róluk véleményt. A vízben még csak meg sem márthattam a lábam, mert ő nem jöhet oda, nem hagyhatja a parton a verseit, mert valaki ellopja és álnév alatt kiadja, magával meg nem viheti, mert eláznak, én pedig őt nem hagy­hattam. Szavalt rendületlenül. Néha figyelmez­tet: —- Figyeli a rímeket? — Hogyne — mondom — és figyel­tem felségem bánatos arcát, aki nélkülem nem mert vízbe menni és mindenhová kívánta a „harmadikat”. — Ilyen rímekről maga még biztos nem tanult. De a fiai még tanulhatnak. Ez, ha jól megfigyelte, se nem kereszt- rím, se nem párosrím, hanem jolyah rím. . . ... és elmondotta, hogy milyen rím, amelyet én sehogysem tudtam megérteni, sem élvezni. Szerencsére jött az eső s szaladtunk hazáig. A nagy futásban el­maradtunk egymástól, ami igen meg- nyugtatólag hatott idegeimre. „Na, vég­re” — mondtam és az üdülőben bezár­kóztunk. Este vacsorázni sem mentünk le, nehogy találkozzunk vele. . . Lefek­szünk, de tíz óra felé zörgetnek az ajtó­mon. — Ki az? — kérdeztem fölindultán, mire egy hang válaszolt: — Én vagyok. Jaj, csakhogy’- végre megtaláltam, átkutattam az üdülőt, meg a mulatóhelyeket. Tudom, maga is ke­resett. Ügy szeretném hallani az értéke­lését. ■— Nagyon tetszettek •— nyögtem visz- szafojtott méreggel, mire őkért, hogyha már le is feküdtem, csak pár percre kel­jek fel, mert mást szeretne hallani ró­luk. valami részleteset. Nem mertem el­lenkezni, gondoltam, ezzel majd kielégí­tem és elmegy. — Szóval a versek formája nagyon jó, tehetséget árulnak el, kár, hogy még nem adta ki őket, csak némelyiknek a tar­talma különös. Nem értem, hogy maga demokratikus, vagy idealista elveket vall-e, mert az egyik sorban így beszél, a másikban meg úgy.-— Áldom a sorsot, hogy összehozott magával. Igazi kritika. Igaza van, hogy különös a tartalma, jó érzéke van, észre­vette. De tudja, miért van ez így? Mert én különös elveket vallók. Én a szocializ­mus híve vagyok, de az isteni szocializ­mus híve. Érti? Ez olyan dolog, amit sokan nem értenek. Ebben viszont neki volt igaza, mivel ilyet nem is lehet megérteni, én azonban megnyugtattam, hogy teljes egészében értem, nagyot ásítottam, álmosan meg­dörzsöltem szemeimet, hogy talán észre­veszi magát, de ő egy újabb verset hú­zott elő zsebéből: — Ezt olvassa . .. Ezt az önnel való megismerkedésemről írtam. Ezt a címet adtam: „Cigaretta és véletlen”. Na, mit szól hozzá? Természetesen ezt is megdicsértem, minden jót mondtam róla és közben „tol­tam” ki a szobából. Éjfél után kettőkor végre elbúcsúzott azzal, hogy ilyen ren­des embert, mint én, nem látott, de szá­míthatok is arra, hogy nagy művészi meglepetésekben lesz részem, míg üdü­lők, mert az ilyen hozzáértő ember meg­érdemli. Meglepetésbe^ lett is részem. Alig al­szom el, ismét zörgetnek az ajtón: — Riporter kartárs! — Ki az megint, az istenit? — Jöjjön csak egy pillanatra. Kimegyek, hogy be se jöhessen a szo­bába. Átölel: — Csak magának, de el akarom árulni a kulisszatitkaimat. . . Jöjjön velem. Ver­set írok a hajnalhasadásról. . . Végig­nézheti. Ha én nem is. legalább a feleségem aludjon nyugodtan, — gondoltam, ezért „beadtam a derekam”. Odaállított engem a park egy magaslati pontjára, ő pedig elindult. Először Kelet felé fordult, fi­gyelt, majd elővett egy noteszt és írt. Tovább ment, lehasalt a harmatos fűre, majd ismét írt néhány sort. “Letérdelt a virágok mellé, erről is írt, megállt a kerti padsor előtt, arról is írt. Én meg elbóbiskoltam, elnyomott az álom és arról kezdtem álmodni, amikor tavaly Tihanyban hajnalban felébresztettek ben­nünket, hogy nézzük meg a világhírű napkeltét. Erősen rázta valaki a vállá­rnál és felébredtem, de nem Tihanyban, hanem itt, és a „barátom” rázott. — Már kész is a vers. Hallgassa csak. De ne felejtse el, ezt nem azért mutat­tam meg magának, hogy megírja, mert én csak a jóbarátaimnak árulom el a költői-titkaimat. Én hallgattam a versét, mit tehettem egyebet. Hallgattam két héten keresztül, s nem tudtam tőle újságot olvasni, ki­rándulni, a feleségemmel szórakozni, nem tudtam este lefeküdni, mert ő a nyaka­mon lógott verseivel, ő állandóan írt és szavalt, s nekem hallgatnom, olvasnom kelett azokat, „bírálatot” mondani ró­luk, mert — mint öntudatos ember — nem sérthettem meg. Mikor jöttünk hazafelé, azon töpreng­tem, hogy jövőre milyen alapon men­jek üdülni. Azt elhatároztam, hogy ma­szek-alapon nem megyek, de beutalásos alapon is csak akkor, ha a szakszervezeti üdülőkből kiirtják a „fűzfákat” (tehát nem a valódi költőkről van szó) és a beutalásokon feltüntetik, hogy „üdülő fűzfapoétával”, vagy anélkül. Ezt néze­tem szerint úgy lehet elérni, hogy az üdülésre jelentkezőket „lekáderozzák” olyan szempontból, hogy vannak-e ilyen hóbortos-költői hajlamai, vagy nincsenek, Ha ezt nem lehet megtenni, akkor alkal­masint kénytelen leszek letagadni szere­tett hivatásomat, megnövesztem szaká­lamat, sátrat verek egy erdőben és ak­kor talán nem kell hajnalban a napkeltét „szemlélnem” — pihenés helyett. Vége Boda Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom