Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-06 / 131. szám

1 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 195" JÚNIUS 6 Tovább folytatta az országgyűlés a költségvetés és a népgazdasági terv vitáját Az országgyűlés szerdai ülésén foly- tatla az 1957. évi költségvetés, a költ­ségvetési törvényjavaslat és az idei nép- gazdasági terv együttes tárgyalását. Az ülést Vass Istváné, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Hosnyánszki János felszólalása A szerdai vitában először Hosnyánszki János országgyűlési képviselő szólt a földművelési tárca költségvetéséhez. Be­vezetőben a Tolna megyei dolgozó pa­rasztság helytállásáról, a megye mező- gazdaságának helyzetéről beszélt, majd javasolta, bogy a kormány az adóked­vezményen kívül ipari takarmányt is juttasson a borjúnevelőknek. Ezenkívül szervezze újjá a tejfelvásárlást, mert je­lenleg a parasztság nem kapja vissza a tejtermék utáni másodrendű tejet, amit vár és amire szüksége volna a borjú­neveléshez is. Javasolta azt is, hogy a téli hónapokban a mezőgazdasági szak­emberek. agronómusok, valamint a pe­dagógusok legalább két-hároin hónapot fog­lalkozzanak a parasztfiatalokkal. Az esti iskolákon különösen nagy gon­dot kell fordítani az állattenyésztés for­télyainak megismertetésére. Javasolta, hogy az esti iskolákon 15—16 éves fa­lusi fiatalok vegyenek részt. A termelőszövetkezetei helyzetéről szólva kifogásolta, hogy egy sor ter­melőszövetkezetben nincs könyvelés és a járási tanácsok nem hangsúlyozzák eléggé a termelőszövetkezetek előtt a könyvelési rendszer fontosságát. A gépállomásoknak is jobban kell segíteniük a termelőszövetkeze­teket. Mi, szövetkezeti tagok, — mondotta — úgy véljük, hogy a gépállomás van a szövetkezetért és nem fordítva. Ma a gépállomás akkor dolgozik szívesen a szövetkezetnek, ha olyan munkát kap, amin sokat lehet keresni. Befejezésül javasolta, hogy az állat- tenyésztés területén működő két fel­vásárló szervet helyezzék a földművelés- ügyi minisztérium irányítása alá, mert nem egészséges, ha e két szervet két mi­nisztérium irányítja. A földművelésügyi tárca költségvetését a maga és a Tolna megyei képviselő- csoport nevében elfogadta. Javaslat a mezőgazdasági beruházások emelésére Mészöly Gyula országgyűlési képviselő az országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottságának megbízásából szólt a föld- művelési költségvetés néhány fontosabb kérdéséhez. Az 1957. évre előirányzott népgazda­sági beruházások összege az ellenforra­dalmi cselekmények, illetve az okozott károk miatt lényegesen kevesebb; mint az elmúlt évben. Ezért természetesen a mezőgazdaság részesedése is kevesebb — mondotta. — A mezőgazdasági bizottság­nak alapos mérlegelés után az a véle­ménye, hogy ez az összeg a mezőgazda- sági termelés volumenjéhez, illetve a kö­zel negyven százalékos nemzeti jövedel­met biztosító termelési produktumhoz mérve kevés. A beruházási keret bizonyos mértékű emelését az évek óta elhanyagolt belvíz­károk elleni védekezés, valamint export- lehetőségeink kibővítésének költségei is indokolják. Ezért kérem az országgyű­lést, hogy a mezőgazdasági bizottság ja­vaslatát fogadja el, vagyis a mezőgazda- sági beruházások 1957, évi részletezését 8,6 százalék helyett körülbelül 10 szá­zalékban hagyja jóvá — mondotta —, majd részletesen indokolta a javaslatot. A beruházások koncentrálására folytatta — a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. A hiteleket nem lehet elaprózni, azokat a legfontosabb és a leg­gazdaságosabban kihasználható területekre kell irányítani. Ezután a gyümölcs- és szőlőtermesztés speciális gépesítésének fontosságát hang­súlyozta. majd az értékesítés jó megszer­vezésére hívta fel a figyelmet. Foglalkozott a belvizek rendezésének kérdésével is. A munkálatokhoz szüksé­ges összeget a következő évekre elő kell irányozni, hogy a belvizek okozta ter­méskiesést elkerülhessük. Végezetül termelőszövetkezeteink hitef- visszafizetésének ügyéről beszélt. Ennek a kérdésnek a megnyugtató rendezése új szakaszt jelenthetne tsz-mozgalmunk éle­tében és mielőbbi megszilárdulására ve­zetne. A földművelésügyi minisztérium 1957. évi költségvetését, minthogy mezőgazda­ságunk fejlődését és népgazdaságunk megerősödését szolgálja a mezőgazdasági állandó bizottság által javasolt módosítá­sokkal elfogadom és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom — mondotta. Kaszapovics András országgyűlési kép­viselő is a földművelési tárca költség- vetéséhez szólt hozzá. A növénytermesz­tés egyes kérdéseit taglalta. Helytelení­tette, hogy a Magtermeltetö Vállalat által termeltetett szerződéses magvakat a ter­ményforgalmi vállalat veszi át. Szüksé­gesnek tartja, hogy a földművelésügyi minisztérium rendet teremtsen a vető­magtermelés körül és véleménye szerint a magtermelés minden fázisát — szerző­dés, begyűjtés, tisztítás, stb. egy vállalat­nak kell irányítani. A korai zöldségter­mesztést fejlesztenünk kell, mert ez min­den évben jelentős exportot biztosít az országnak. Ezután számos Baranya megyei prob­lémát sorolt fel, amelyek megoldása előbbreviheti mind a zöldség-, mind a gyümölcstermesztést. A mezőgazdaság 1957. évi költség- vetése — mondotta végül —, a párt és a kormány által kitűzött feladatok végrehajtását általában biztosítja és megadja a mezőgazdaság belterjes fej­lesztésének, a termésátlagok növelésé­nek, a termelékenység fokozásának le­hetőségeit. Az 1957. évi költségvetést el­fogadom. Ä közlekedés néhány kérdése Boros Gergely országgyűlési képviselő a közlekedés- és postaügyi tárca költség- vetéséhez szólt hozzá. Részletesen foglalkozott a vasút fel­adataival. Beszélt a távolsági autóbusz­közlekedésről is és megállapította, hogy az autóbuszállomány nem tart lépést a megnövekedett igényekkel. Hiányok van­nak a vidéki városok taxiközlekedésénél is. Tökéletesítenünk kell a gépkocsijavító üzemek munkáját is. A magyar hajózásról szólva elmondot­ta: helyes volna, ha hajóparkunk meg­felelő növelésével jobban kivennénk ré­szünket a nemzetközi hajózási szállítás­ból. Beszéde további részében arra figyel­meztetett, hogy a következő években na­gyobb gondot kell fordítani úthálózatunk karbantartására és tökéletesítésére. — A közlekedési tárca költségvetésé­vel kapcsolatban szeretnék még egy ké­nyes kérdést felvetni — folytatta fel­szólalását. Ez pedig a földalatti vasút dolga. Ahogy én tudom, a földalatti vasúiban csaknem egy milliárdunk fek­szik. Az az előirányzat, amely elsősorban az állagmegóvást szolgálja, annak csak több-kevesebb tényleges megóvására elegendő. A földalattit tehát évről évre óvjuk. Építését nem folytatjuk, pedig nyolcvan millió forint értékű tübing- anyag is rendelkezésünkre áll. Miután az állagmegóvás időről időre visszatérő fel­adat és kiadás, anélkül, hogy hasznot hozna, úgy gondolom, itt volna az ideje annak, hogy kormányaink állást foglaljon atekintetben, mi történjék a földalatti vasúttal. Véleményem szerint, ha annak építését anyagi erőnkhöz mért ütemben folytatnánk, még mindig jobban jár­nánk, mivel a már beépített milliárdos beruházás lassankint értékét veszti, sem­mivé válik. Látjuk azt is, hogy a felszíni közle­kedés túlzsúfoltságát csak alig-alig tud­juk enyhíteni. Mindennek figyelembe­vételével tehát bármilyen kényes is a földalatti vasút kérdése, előbb vagy Utóbb foglalkozni kell vele. Meg kell ta­lálnunk a helyes megoldást, amely nem­csak a közvéleményünket nyugtatná meg, de az amúgvis nehézkes közlekedé­sünk megjavítását szolgálná. Mindent összegezve és ismerve tény­leges gazdasági helyzetünket, a magam részéről a költségvetést elfogadom — mondotta. Molnár Ernő képviselő az építésügyi tárca költségvetéséihez szólt hozzá. A beruházások csökkentése miatt — mondotta — az építésügyi minisztérium vállalatainak kapacitását az idén az ed­digi tervek szerint csak hatvanöt száza­lékig lehet kihasználni, ugyanakkor még ma is gyakori eset, hogy egy-egy épít­kezésen az építésügyi minisztérium vál­lalatától tanácsi, vagy más minisztérium­hoz tartozó vállalat veszi át a munkát, sőt az is előfordul, hogy egyes tárcák külön építési vállalatot alakítanak. A drága pénzzel létrehozott nagy építőipari kapacitást a beruházások növelésével je­lenleg nem tudjuk jobban kihasználni, de arra volna lehetőség, hogy a ren­delkezésre álló pénzzel okosab­ban gazdálkodjunk, elsősorban a különböző tárcák építkezési tevékenységének jobb összehangolásával. Végül megemlékezett az építőipari munkások helytállásáról, az ellenforrada­lom okozta károk megszüntetésében. A terv- és a költségvetési törvényjavaslatot elfogadta és elfogadásra ajánlotta. Troutman Rezső építésügyi miniszter felszólalása Ezután Trautman Rezső építésügyi mi­niszter emelkedett szólásra. — A két törvénytervezetben lefektetett célok elérése nagy feladatot ró az építés­ügyi minisztérium, az építőipari és az építőanyagipar minden dolgozójára is. Az építőipar alapvető feladata a többi nép- gazdasági ágazat építési igényeinek ki­elégítése — mondotta. — így feladat­körét és nagyságrendjét lényegében a többi szakágazat tervszerű fejlesztésének irányvonala határozza meg. A jövő terveit reális határok kö­zött kell kialakítani. El kell kerülni a gyakori változtatásokat és azt, hogy az építési feladatokat a megépítés évében határozzák meg. Egyes kisebb építőipari feladatok el­látásában a műszaki felkészültségnek arányában továbbra is be kell vonnunk a kisipart, ügyelnünk kell azonban arra, hogy nehogy emiatt kivitelező nélkül maradjon az egyre nagyobb arányokban jelentkező magánépítési igény. Ezenkívül közszállílási szabályzatot kell alkotnunk, amely intézkedik arról, hogy a kisipa­rosok állami feladattal történő megbízá­sát versenytárgyaláshoz kössék. Bejelentette a miniszter, hogy egyes építkezéseken — egyelőre csak kísérlet­képpen — már idén rátérünk az úgyneve­zett rögzített áras szerződésköté­sekre. Ennek az a lényege, hogy a kivitelező az építkezés befejezésekor csak a költség- vetésben megállapított végösszeget kap­hatja meg. Ez a megoldás nemcsak arra ösztönzi majd a kivitelezőt, hogy ne lépje túl az engedélyezett költségvetési összeget, hanem arra is, hogy terven fe­lüli megtakarítást érjen el, annak min­den előnyével együtt. A lakásépítkezés kérdései A továbbiakban a lakásépítkezés prob­lémáival foglalkozott. — Annak ellenére, —- mondotta — hogy a kormány az elmúlt években és az idén is, nagy erőfeszítéseket tett a lakásépítés ütemének fokozására, a lakás­építés nem tart lépést a szükséglettel. A meglevő lakások állapota az elmúlt négy év alatt, különösen az októberi el­lenforradalmi események következtében, tovább romlott. Elsőrendű népgazdasági érdek a mielőbbi tatarozás, mert ezeknek a munkáknak az elhúzó­dása tovább fokozza a lakásproblémát és minél később kerül rá a sor, annál többe kerül majd. Mind a tatarozási feladatok, mind a lakáshiány szükségessé teszi, hogy mielőbb felmérjük az ország tel­jes lakáshelyzetét. Ezzel párhuzamosan behatóan meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetősé­gek vannak a lakásépítkezés további fokozására, mert míg az utóbbi idő­ben évente mintegy negyven-ötven­ezer új lakás épült, a jövőben száz­ezres tételekkel kell a lakáshelyze­ten javítani. A jó kivitelezés egyik előfeltétele, hegy az építőipar kellő időben és jó minőségben kapja meg a műszaki terveket. Ahhoz azonban, hogy ter­vezőinktől jó terveket követelhes­sünk, kellő időben és kellő részletes séggel kell megadunk a tervezési megbízásokat. Majd megállapította hogy a bü­rokrácia következtében a tervezési költségek igen magasak. Ezt az állapotot hamarosan és gyökeresen fel fogjuk számolni. A központi tervező vállalatok szer­vezetének egyszerűsítésével egyide­jűleg gondoskodni kell arról is. hogy minden megyének saját tervező iro­dája legyen. Ezt az építkezések ter­vezésének decentralizálásán kívül a község és városrendezési tervek ki­dolgozásának elősegítése is indo­kolja. Ahhoz, hogy a tervezők megfele­lően tervezhessenek, szükség van egységes építési szabályzatokra. Szükség van továbbá új tervpályá­zati szabályzatra. Az építőipar műszaki fejlesztése körül is igen sok a tennivaló. Két­ségtelen, hogy bizonyos ipari és energetikai építkezések műszaki megoldása: a nagyelemű helyszíni előregyártás Európa-szerte feltűnést keltett. A lakóházépítkezés műszaki fejlesztése terén azonban messze az európai színvonal alatt maradtunk. Szólott az építőanyagipar helyzeté­ről. A most készülő hároméves terv­ben az építőanyagipart hazai adott­ságaink és teherbíróképességünk alapján elsősorban műszakilag kí­vánjuk fejleszteni. Az építőanyag­ipar fejlesztése során figyelembe kell venni exportlehetőségeink kihaszná­lását is, elsősorban világszerte is­mert üveg- és porcelániparunkban. Az építésügyi miniszter a követ­kezőkben az építésügyi igazgatás ál­talános problémáival foglalkozott. Bejelentette, hegy a lehetőség sze­rint már az országgyűlés legköze­lebbi ülésszaka elé kívánja terjesz­teni az építésügy átfogó elvi jelen­tőségű szabályait tartalmazó építés­ügyi törvénytervezetet — mondotta többek között a miniszter. Zorin nyilatkozata a leszerelési albizottság ülésén London (TASZSZ). A Szovjetunió kész arra, hogy haladéktalanul egyezményt kössön az atom- és hid- rogénfegyver-kísérletek beszünteté­séről, ha ebbe beleegyeznek az ENSZ leszerelési albizottságában résztvevő országok és elsősorban ama hatalmak képviselői, amelyeknek atom- és hidrogénfegyverük van — jelentette ki Zorin, a Szovjetunió képviselője, a leszerelési albizottság hétfői ülésén. A TASZSZ tudósítójának értesülé­se szerint Zorin a Szovjetunió nevé­ben követelte: Az albizottság hívja meg ülései­re az indiai kormány képviselő­jét és tegye lehetővé, hogy az indiai kor­mány az általa szükségesnek látott módon kifejtse álláspontját a le­szerelés kérdéseiről. Zorin sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az albizottság munkája rendkívül lassan halad. A Szovjetunió képviselője meg­okolta, hogy miért célszerű, ha az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetésének kérdését elkülöní­tik a leszerelés általános problémá­jától és már most megoldják, mint ahogyan azt a szovjet küldöttség mái korábban is javasolta. Zorin hangsú­lyozta- az a próbálkozás, hogy az e kérdésre vonatkozó egyezményt mes terségesen összekapcsolják a lesze­relés más kérdéseivel, csak úgy ér­LONDON Az United Press amerikai hírügynök­ség Londonból érkezett jelentése hang­súlyozza, hogy' Hruscsov nyilatkozata jelentősen erősíti a megegyezés elérésé­hez fűzött reményeket az ENSZ leszere= lési albizottságában. Az angol lapok terjedelmes cikkekben számolnak be az angol közönség nagy érdeklődéséről és továbbra is kommen­tárokkal kísérik Hruscsov nyilatkozatai!. A News Chronicle külpolitikai munka­társa így ír: ..Meg kell adni, Hruscsov nagyon ész­szerű és rendkívül okos dolgokat mon­dott. Ez már televíziós diplomácia volt. A nyílt diplomáciáról áttértünk a katód- csövek diplomáciájára. Reméljük, kor­mányunk minden gondolkodó tagja vé­gighallgatta és nézte az adást. Ellentét­ben Eisenhower elnökkel, aki kijelen­tette: Még azt a fáradságot sem vette magának, hogy az első eredeti adást be­kapcsolta volna. Ez a magatartás érthe­tetlen és ostoba és csupán azzal ma­gyarázható, hogy vannak, akik nem ér­tik meg az idők szavát.” A Daily Herald diplomáciai szerkesz­tője szerint a Hmscsov-nyilatkozat való­ságos mestennű volt. A szélsőjobboldali Daily Mail vezér­cikkében megállapítja, hogy „az angol nép milliói látták és hallották Llruscso- vot és meggyőződhettek igazán szeretette méltó egyéniségéről, észszerű, okos, nyílt és őszinte kijelentéseiről.” „Meg kell őt hallgatnunk — folytatja telmezhető, hogy az ezt javasló ha­talmak nem kívánják komolyan e kérdés megoldását. A szovjet képviselő rámutatott: A közvélemény széles körei, sok ország parlamentje és kormánya szükséges­nek tekinti az atomfegyver-kísér­letek beszüntetését. Zorin rámutatott bizonyos nyilat­kozatok veszélyes jellegére amelyek az albizottság tárgyalótermén kívül hangzanak el. Ilyen például az, hogy a leszerelés kérdése — úgymond — még nem érett meg a megoldásra, vagy — ahogyan ez a NATO-ban résztvevő államok egyik képviselőjé­nek szájából elhangzott, hogy a le­szerelési egyezmény kidolgozása még csaknem két évig elhúzódik, ezen az alapon — figyelmeztetett Zorin — azt a következtetést vonják le, hogy szükség van a további fegyverke­zésre, így az atomfegyverkezésre. Amikor a szovjet küldött előter­jesztette javaslatát az indiai kor­mány képviselőjének meghívására, felhívta a figyelmet az indiai parla­ment 1957 május 22-én kimondott határozatára, amely hangsúlyozza: Az atom- és hidrogénfegyverrel ren­delkező államoknak meg kell egyez­niük az atomfegyverrel végzett kí­sérletek beszüntetésében. Az indiai parlamentnek ezt a ja­vaslatát — jelentette ki Zorin — a világ sok országának kormánya tá­mogatja. Ezekben az országokban él az emberiségnek több mint a fele. — és előbb-utóbb tárgyalnunk kell vele, hogy békében élhessünk. A leszerelést akarjuk, a külkereskedelem fokozását és a vitás nemzetközi kérdések rendezését és mindezt csak tőle lehet megkapni. Hruscsov minden nyilatkozatát és javas­latát meg kell vizsgálni. BERLIN A német demokratikus sajtó nagy fi­gyelmet fordít Hruscsov nyilatkozatának. A Neue Zeit azt emeli ki, hogy Hruscsov világosan síkraszállt a leszerelés mielőbbi megoldása mellett. A National Zeitung rámutat arra, hogy Hruscsov a Szovjetunió és az Egyesült Államok békés együttélése mellett van. VARSÓ A Trybuna Ludu hangsúlyozza: a be­szélgetés a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya és főképpen azon pro­blémák körül forgott, amelyeket elsősor­ban kell megoldani a viszony normali­zálódása érdekében. PÄRIZS A francia sajtó szintén nagy figyelmet fordít Hruscsov intervjújára. A párizsi lapok nagybetűs címek alatt közlik tudó­sításaikat: „Hruscsov kijelenti az ame­rikai televízióban: „A Szovjetunió kész részleges megegyezésre a leszerelésben” (Combat). Hruscsov kijelenti az amerikai televíziósoknak: „Unokáik már szocia­lista rendszerben fognak élni” (Figaro). Az Humanité címe így hangzik: ..Él­jünk békében, cseréljük ki a tapasztala­tokat. Döntse el a történelem és a nép, hogy melyik rendszer győz”. „Á Hruscsov nyilatkozat valóságos mestermű volt11 Hruscsov interjújának nemzetközi visszhangja ( i 4 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom