Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-06 / 131. szám
1957 .JÜNIUS 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A Tolna megyei ellenforradalmi vezetők a bíróság előtt Megkezdték Dr. Nagy és öt társa ügyének tárgyalását Jónéhány ellenforradalmi ügy tárgyalásának színhelye volt már az elmúlt hetekben a szekszárdi megyebíróság épülete. Az elmúlt napi ügy tárgyalása azonban jelentőségében és látogatottságában valamennyit fe lülmúlta. Most került sor dr. Nagy p István és 5 társa, névszerint, dr. Tóth Lajos, dr. Tollár Tibor Székelyhídi Géza, Pillári Lajos és Szakái Ferenc ellenforradalmi ténykedésének tárgyalására. A pécsi megye bíróság Simándi különtanácsa kezdte meg az ügy tárgyalását. A VÁDBESZÉD rövid, tömör mondatokban ismerteti az egyes vádlottak ellenforradalmi tetteit. Dr. Nagy István orvos volt az, aki a Népfront Bizottságot alkalmatlannak találta, új társadalmi rendről beszélt és követelte a „Forradalmi Bizottsági'“ megalakítását. f Javaslata alapján nagygyűlést hirdetnek, ahol harcra szólítja fel a lakosságot, hangoztatva, hogy ő maga sem fél az orosz ágyúk csövétől, ha kell fegyverrel is harcol ellenük. A fegyveres ellenálláson kívül anyagi támogatásra szólítja fel a lakosságot, s maga jó példával 2000 forintot ajánl fel Budapest hős forradalmárainak. Lényegében a rendőrség felszámolását irányítja. Javasolja az államvédelmi tisztek őrizetbevételét felszólítja a helyőrség tisztikarát nyilatkozzanak: melyik oldalon állnak. Elbocsátásokat és kinevezéseket ja- ^ vasc.l. November 5-én még nem hajlandó irányító szerepéről lemondani. Ezután a vádlott, dr. Nagy István mondja el a dolgokat, természetesen egész másként, amelyből főként az tűnik ki, hogy az igaz, ott volt mindenütt, de semmi szerepe 'nem volt. Nem utalt soha a pesti dicsőséges forradalmi eseményekre, nem a pestieket akarta pénzzel támogatni — csak a Vöröskeresztet. Nem javasolta, hogy a helybeli szovjet csapatok tegyék le a fegyvert. De amikor a bíró jegyzőkönyvből olvassa fejére, bizonytalankodik: „Lehet, hogy mondtam ... nem emlékszem.“ Majd erőre kapva folytatja: ! „Ma is látom, hogy ez nevetséges. a 209 milliós Szovjetunió ■ hadseregének azt mondani, tegyék le a fegyvert.“ Általában ma már meglepő tisztán lát mindent. Azt is, hogy (a börtönben hallgatott Kádár elvtárs rádióbeszéde után) ellenforradalom volt itt, s azt is, hogy a tanácsok szétverésével végeredményben a proletár- diktatúra alapjai ellen tört. Minderre a felelete: „Nem tudtam, nem gondoltam rá, ma már látom, hogy hiba volt, de AKKOR ÜGY LÁTTAM HELYESNEK.. Először arról beszél, hogy a leváltásokban, kinevezésekben semmi része. A kérdésekben azonban bevallja, hogy például a régebben fe- gyelmileg elbocsátott megyei főorvost kifejezetten az ő kívánságára helyezték vissza állásába. Egyszóval, amikor terhelő' adat merülne fel, nem emlékszik, nem tudja: „Csak azt figyeltem — mondja —, hogy vér ne folyjon, engem a tiszta, jószándék vezetett.“’ Egyetlen pozitív válasza az egyenes kérdésre: „Most már tudja, mi a proletárdiktatúra.“ Elhisszük neki. A másodrendű vádlott dr. Tóth Lajos ügyvéd, szintén ott volt mindenütt, de a ránézve terhelő dolgokról mitsem tud, vagy nem emlékszik rá, vagy azt — úgymond — más csinálta. Szintén, mint az előbbi vádlott, ő sem érzi magát bűnösnek. A dolgok saját szavaival élve „szükségszerűségnek tűntek, hogy ne legyen vér- •mtás.“ Ő nem tett javaslatot személyek leváltására, nem is volt ott. amikor a városi elnökség azt határozta, hogy a kommunista vezetőket el kell távolítani. Csak az az érdekes, hogy a többi napirendi pontokról tud, csak éppen erről nem. Végül beismeri, hogy „sok olyat tettem, amit mai ésszel nem tennék." De nem hívta fel a megye községeit az ellenforradalom támogatására, nem is emlékszik, hogy küldötteket fogadott volna. „Talán az őcsényie- ket’“ teszi hozzá kisvártatva, majd habozva mondja, „de erre sem emlékszem biztosan.“ Csak akkor áll el a szava, amikor sokszorosított röplapot mutat neki az ügyész, amelyen elsőként az szerepel: „A legfőbb hatalom a megyében a Tolna megyei ideiglenes Nemzeti Bizottság kezében van. A bűnös vezetőket felelősségre kell vonni.“ Beismeri, ő fogalmazta. Egy másik röplapon is hasonló dolgok vannak, de ebből már csak a termelésre és rendre vonatkozó részt ismeri el, mint általa is javasoltakat. <3 már tudta akkor is, mi a proletárdiktatúra — amint mondja —, de nem tűnt fel neki, hogy a szekszárdi nemzeti bizottságban a munkásosztály 10 százalékos részesedéssel vesz részt. Nyilván azért nem tűnt fel neki, mert amint most kijelentette: „Szekszárdcn nincs is munkásosztály.“ És itt már kissé belezavarodik, TÖMEGNYOMÁSRÓL BESZÉL, aminek hatására, résztvett a „forradalomban.“’ Tömegnyomásként említve a szovjet emlékműveket és sírokat meggyalázók és a börtönből az elítélteket kiszabadítani akarók provokációját. Végül nem tud mást mondani, mint azt: „Kiabálni kellett, hogy valamit csendesen csinálni lehessen. Normális életet akartam a magam körében csinálni.“ „NEM TUD SEMMIRŐL“ a harmadrendű vádlott, dr. Tollár Tibor sem. Bár nem volt tagja a nemzeti bizottságnak, sem az elnökségnek, mégis aktívan tevékenykedett „végrehajtójává" vált a határozatoknak. Tagadja, hogy végrehaj tóttá az ügyészség és bíróság kommunistáinak eltávolítását és lefegyverzését. Ö csak átvitte az új kinevezési iratokat, a többit vagy dr. Pataki, vagy Pillári intézte — már nem tudja biztosan. Annyit azonban mégis tud, hogy nem lefegyverzés volt az, hanem átszámolás, a fegyverek átszámolása. Kiss István fegyverét nem vette el csak az igazolványát. Végeredményben arra lyukad ki, hogy ő nem vett részt semmiben. Délután folytatódott a vádlottak kihallgatása. Székelyhídi Géza, a nemzetőrség parancsnoka — ez természetes — nem érzi magát bűnösnek. Pedig ugyancsak súlyos bűnök terhelik. Saját bevallása szerint is a tolnai helyőrségtől fegyvereket — mintegy 80—120-at hoztak el és azokat a többi egyéb fegyverekkel együtt kiosztotta, amint mondotta: azt sem tudja kinek adták. Érdekes, hogy ezekben a vészterhes napokban egyetlen kommunista vezető sem kapott fegyvert, pedig őket valóban fenyegette veszély. Amikor az ügyész erre magyarázatot kért, lényegében egy szót sem tudott szólni. Átvette a rendőrség felett is a parancsnokságot és akkor hívta össze őket, s adott parancsot, amikor neki jólesett. Parancsára — bár ezt tagadja — „biztonságba" helyezték az ÁVH-sokat, és olyanokat is, akiknek semmi közük nem volt az ÁVH-hoz. Pillári Lajos a következő vádlott, akit a nemzeti bizottság börtönparancsnoknak iktatott be. Régi szakember, hisz egykor börtönparancsnok, százados volt. Megbízható volt az ellenforradalmárok részére, és híven a nemzeti bizottság utasításához a börtönnél nem maradhatott egyetlen kommunista: vagy a pártot vagy az állást kellett vá- lasztaniok. A párttagsági könyveket összeszedte és néhány nap múlva ugyancsak az ő jelenlétében elégették azokat. Amíg parancsnok volt, 22 deklasszált elemet engedtek szabadon, amint mondotta: olyanokat engedtek szaba dón, akik sokat voltak büntetve. Ezekután az csak természetes, hogy a kommunistákat igen „lelkiismeretesen“’ őrizte. Saját bevallása szerint ott, ahol politikai foglyok vannak, ott a rend, a rendszer 'megdöntéséről ven szó. Tehát amit az előző négy vádlott tagadott, azt Pillári beismerte: októberben a népi demokratikus rend megdöntéséről volt szó. Szakái Ferenc elmondja, hogy a hírhedt Újságíró Kamara előbb Erdélybe, majd Zalaegerszegre helyezte el a helyi laphoz. Részt vett a nemzeti bizottság munkájában — annak elnökségi tagja lett. Járt Győrben, ott az ellenforradalmi kormány tagjaival tárgyalt, majd Budapesten a Kisgazdapártnak vidéki szervezőjével folytatott . eszmecserét a párt újjászervezéséről. Átvette a Tolna megyei Népújság szerkesztését, s amint mondotta kényszerítő körülmények hatására kénytelen volt valamennyi kommunista újságírót elbocsátani. Sőt — kijelentette a szerkesztőségben, — de hogy itt milyen kényszerítő körülmény hatására erre választ adni nem tudott —, hogy mindenki, aki a népi demokrácia mellett írt cikket, a független bíróság előtt felelni fog. Az ügyész vád tárgyává tette a Harc című vezércikkét, amelyben a rendszer megdöntésére uszított. A tárgyalást a vádlottak kihallgatása után berekesztették, s ma délelőtt fél 9 órai kezdettel folytatják. A tanúk kihallgatására kerül sor a mai napon. Az ipari tanulók kiállítása Ezernél is többen tekintették már eddig meg Szekszárdon a Munkaügyi Minisztérium 505. sz. Ady Endre Helyiipari Tanulóiskola kiállítását. A fiatalok szebbnél szebb remekművekkel mutatták be képességeiket, de különösen nagy sikere van a Szekszárdi Vasipari Vállalat tanulói által készített gázfejlesztő készülékeknek. Dér Mátyás és Inhof István alacsonynyomású, Benczs István és Szili György magasnyomású gázfejlesztőt készített a kiállításra. Utóbbi a vasipari I. díjat, előbbi pedig a kiállítás nagydíját nyerte el. Mindkét készüléket az iskolai szemléltető oktatásnál fogják felhasználni. Gondoskodnak a munkásmozgalom régi harcosairól A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megbecsüli a régi munkásmozgalmi harcosokat. Ennek adta tanújelét a közeli napokban is, amikor Ozorára megérkezett a levél, hogy idős Kránicz Ferencet, aki többek között részt vett már az 1905-ös aratósztrájkban, nyugdíjban részesíti. Havonta 400 forintot kap Kránicz Ferenc a nyugdíjintézettől. , GYERMEK SZÉPSÉGVERSENY 1957 RUGÁSI BANDIRA Szekszárd. GYUGVI ÁGNESKA Szekszárd. MENGEL OTTÓRA Dalmand. LÖRINCZ ÉVIKE Szekszárd. DAJKA ERZSIRE Dombóvár.
