Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-04 / 129. szám

TOLIVA MEGVF» VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MAG Y AR SZÓ CIALIST A M ü NK'Á II. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. KEDD, 1951 JÚNIUS 4. 800 millió forint bevételi többletet mutat a költségvetés mérlege Kiss Árpád és Antos István beszámolója az országgyűlés előtt Az országgyűlés, amelyet a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa új ülésszakra összehívott, hétfőn délelőtt megkezdte tanácskozásait. Tíz óra után néhány perccel a kép­viselők tapsa közben lépett az ülésterem­be Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János ,a for­radalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Antos István, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Do- ieschall Frigyes, Horváth Imre, Incze János, Kisházi Ödön. Kovács Imre, Ma­rosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyban helyet fog­lalt a budapesti diplomáciai testületek számos vezetője és tagja. Az egyik földszinti páholyban ott vol­tak a Francia Kommunista Párt küldött­ségének tagjai, élükön Raymond Guyot- val, a Francia Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagjával. A Francia Kommunista Párt küldöttségét az ülés megkezdése előtt a páholyban felkereste és -üdvözölte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Marosán György, az MSZMP intéző bi­zottságának tagja, államminiszter. Az ülést Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke nyitotta meg. Megállapította, hogy az országgyűlés tagjai határozat­képes számban vannak jelen, majd kö­zölte, hogy a legutóbbi ülésszakra be­jelentett, lemondás folytán megüresedett képviselői helyre a budapesti választó- kerületből Horváth Richárd pótképvise­lőt hívta be. Az ügyrend 23. paragrafusa (2) bekez­désének megfelelően a pénzügyminiszter az 1957. évi állami költségvetést és költségvetési törvényjavaslatot, az igaz­ságügyminiszter az államigazgatási eljá­rás általános szabályairól, az állampol­gárságról, továbbá a magyar állampol­Az ülésszak Ezután az országgyűlés a következő tárgysorozatot fogadta el a mostani ülés­szakra : 1. Az 1957. évi népgazdasági terv is­mertetése és megvitatása. 2. Az 1957. évi állami költségvetés és költségvetési törvényjavaslat tárgyalása. 3. Az államigazgatási eljárás általános Szabályairól szóló törvényjavaslat tár­gyalása. 4. Az állampolgárságról szóló törvény- javaslat tárgyalása. 5. A magyar állampolgárnak külföldi górnak külföldi állampolgárral való há­zasságkötéséről, valamint külföldi állam­polgárok örökbefogadásáról szóló tör­vényjavaslatokat nyújtotta be az ország- gyűlés elnökének. — A költségvetést előzetes tárgyalás céljából kiadtam az illetékes terv- és költségvetési bizottságnak, ezenkívül a többi állandó bizottságnak is, hogy a költségvetést az országgyűlési tárgyalás előtt a képviselők minél szélesebb kör­ben megvitathassák. Az országgyűlés a bejelentéseket tu­domásul vette, majd az elnök bejelen­tette, hogy öt képviselő hat interpellá­ciót jegyzett be. tárgysorozata állampolgárral való házasságkötéséről, valamint külföldi állampolgárok örökbe­fogadásáról szóló törvényjavaslat tárgya­lása. 6. Az ügyrend 15. paragrafusa kiegé­szítésének tárgyalása, a jogi. igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata alapján. 7. Az interpellációk előterjesztése. Ezután az országgyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy a költségvetés általá­nos és részletes vitáját együttesen foly­tassa le és vele együtt tárgyalja a költ­ségvetési törvényjavaslatot, valamint az 1957. évi népgazdasági tervet. évi népgazdasági terv Az 1957. Ezután a napirend szerint Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke ismer­tette az 1957. évi népgazdasági tervet. Bevezetőben ismertette azokat a té­nyezőket, amelyek a terv kidolgozását erősen nehezítették. Az előadó rámutatott arra, hogy- a ki­alakult helyzet és erőforrásainak mérle­gelése alapján a kormány a tervezés szá­mára a következő feladatokat tűzte ki: 1957-ben biztosítani kell az ellenforra­dalom által szétzilált gazdaság rendbe­hozását. — A rendelkezésre álló energia- és nyersanyagbázis alapján olyan termelési és elosztási arányokat kell kialakítani, amelyek egyrészt lehetővé teszik a munkaerőfoglalkoztatás legnagyobb mér­tékét, másrészt biztosítják a kormány intézkedései alapján megemelt életszín­vonal megszilárdításához szükséges áru­alapokat. E feladatok megoldása az 1957. elején kialakult körülmények folytán még a ba­ráti országok hiteleinek felhasználásával is igen nehéz feladatot jelent és olyan arányok kialakítását követeli meg, ame­lyek a népgazdaság további fejlődése szempontjából nem teljesen kielégítőek, de amelyeket 1957-ben nem lehet el­kerülni. A továbbiakban ismertette a nép­gazdaság 1957. évi tervét. A terv elő­irányzata szerint a nemzeti jövedelem mintegy kilenc százalékkal, kilenc mil­liárd forinttal lesz kisebb, mint ameny- nyit az 1956. évi terv irányzott elő és csak mintegy' kétmilliárd forinttal lesz több, mint amennyit 1956-ban ténylege­sen elértünk. Az a célkitűzés, hogy 1957-ben biztosítsuk a kormány intézke­dései alapján jelentősen meg­emelt életszínvonal anyagi meg­alapozását. Amíg a nemzeti jövedelem 1956-hoz képest csupán két százalékkal nagyobb, a lakosság fogyasztása több mint hat százalékkal emelkedik. Ezt az ellentmondást áthidalni, a la­kosság fogyasztási alapjának tervezett színvonalát fenntartani a baráti hitelek igénybevétele mellett is csak a felhalmo­zás, különösen pedig a beruházások erő­teljes csökkentésével lehetséges. Az ipari termelés A nemzeti jövedelem létrehozásában nagy szerepet játszó ipari termelés mintegy 68.7 mil­liárd forintban irányozható elő, ami 2,4 százalékkal magasabb ugyan, mint ami 1956-ban megvalósult, de kö­zel hét százalékkal alacsonyabb, mint amennyi az 1955. évi volt. Az átlagot meghaladó mértékben, kilenc százalékkal magasabban irányoztuk elő a könnyű- és élelmiszeripar termelését. Ennek megfelelően megváltozott a nehéz­ipari és a könnyű- és élelmiszeripari termelés aránya. A nehézipar aránya az 1956. évi 56 százalékról 53 százalékra csökken, a könnyű- és élelmiszeripar részesedése pedig 41 százalékról 47 szá­zalékra emelkedik. A nehézipar termelésének belső ará­nysait is meg kellett változtatni, ami ab­ban jut kifejezésre, hogy az átlagosnál jobban csökken a nagyon energiaigényes és a beruházási javakat gyártó iparágak termelése. Ezek a tendenciák még világosabban láthatók a legfontosabb termékek elő­irányzatai alapján. Az 1957. évi terv a pamutszövőter­melést 14 millió négyzetméterrel, a gyapjúszövet termelést közel 4 miihó négyzetméterrel, a kötöttáru termelést 1170 tonnával, a cipőtermelést 3 miihó párral, a szappantermelést 5600 tonná­val, a sörtermelést százezer hektoliterrel magasabban irányozza elő, mint ami 1956-ban megvalósult. A gépiparban ter­melt fontosabb fogyasztási cikkek közül zománcedényhől tíz százalékkal, alumí- nium edényből 43 százalékai, esőbútor­ból 24 százalékkal, rádióból 20 százalék­kal, mosógépből közel háromszor lesz nagyobb a termelés, mint 1956-ban volt. Ezzel szemben a beruházási javak ter­melése lényegesen az 1956. évi alatt ma­rad, de nem haladja meg az 1956. évi szintet a szén, a villamosenergia, a hen­gerelt acéltermelés előirányzata sem, a kőolaj, cement, timföld és alumíniumter­melés előirányzata pedig ennél is ala­csonyabb. Ezután az előadó részletezte az ipari termelés várható alakulását. A termelé­kenységről szólva bejelentette: — Azt irányoztuk elő, hogy az iparban már a harmadik ne­gyedévben elérjük az 1956. ok­tóber előtti szint 92,2 százalékát, a negyedik negyedévben pedig 99,1 százalékát. A termelékenység tervezett színvonalá­nak biztosítása annál inkább szükséges, mert a kormány jelentős mértékben fel­emelte a munkabéreket és csupán ebben az évben 5,1 mil­liárd forintot fordít bérpolitikai intézkedések végrehajtására. Az év utolsó negyedére — a termelé­kenység tervezett emelkedésének biztosí­tását feltételezve — a száz forint terme­lésre eső munkabér még mindig 22,3 forint lesz. Az önköltség pedig az ipar egészében 7,9 százalékkal magasabb, mint az elmúlt év harmadik negyedében. Ez a néhány adat önmagában is iga­zolhatja, hogy a reálbérek jelenlegi színvona­lát csak a termelékenység eme­lésével lehet biztosítani. Ezért minden erővel el kell érni, hogy az ipar teljesítse a termelékenységi ter­vet. Kiss Árpád a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy- az ellenforradalmi esemé­nyek nagymértékben hátráltatták a me­zőgazdaság idei termelésének előkészíté­sét is. A termelőszövetkezetekben külö­nösen súlyos károkat okoztak az ellen­forradalmi erők. Ezek a károk nem csu­pán a szövetkezeti gazdálkodást, hanem az egész mezőgazdaságot érintik. A mezőgazdasági termelés kilátásai A forradalmi munkás-paraszt kormány nagyjelentőségű intéz­kedés kedvezően befolyásolták idei mezőgazdasági termelésünk kilátásait. Ezek az intézkedések általában el­tüntették azokat az akadályokat, amelyek az anyagi érdekeltség érvé­nyesítésének útjában állottak és megadták a lehetőséget a kívánatos termelés szerkezeti változásainak és a mezőgazdasági termelés fokozatos növelésének. A terv szerint 1957-ben — az 1956. évihez képest — több mint 3 százalékkal emelke­dik a mezőgazdaság termelése. Ezen belül a növénytermelés mintegy hét százalékkal növekszik. Az állat- tenyésztés viszont a tavalyi szint alatt marad. A növénytermelésen be­lül alapvető változást jelent a ke­nyérgabona vetésterületének csök­kentése mintegy . 480 000 holddal, ugyanakkor a takarmányféleség ter­melésének előrelátható nagyarányú fejlődése. Ez a szerkezeti változás kétségtelenül egészséges a mezőgaz­dasági termelés, de az egész népgaz­daság szempontjából is, bár az 1957—58-as gazdasági évre jelentős problémát okoz, mert •— ha csak egé­szen kiváló termeléseredmények nem lesznek — jelentős kenyérgabona importra lesz szükség. Rámutatott az előadó a kialakult vetésszerkezet negatív vonására: — A tipikusan intenzív gazdálko­dást jelentő cukorrépa termeszté­sünk 1957-ben jelentősen, mintegy' 55 000 holddal csökkent a tavalyihoz képest. Ezen változtatni kell. A szőlő- és gyümölcstermesztés­ben joggal várhatunk kedvező ered­ményeket. Fejlődés tapasztalható a gyümölcsös és szőlő telepítésénél is. Növénytermesztési terve,ink megvalósulását segíti a mező­gazdaság javuló műtrágya ellá­tása. Az állatállomány összetétele és nagysága 1957-ben előreláthatóan nem változik lényegesen, kisebb fej­lődéssel számolhatunk a szarvas- marha. ezen belül a tehén és a juh­állománynál. Az idei sertés, vágóál­lat termelés viszont elég jelentősen, mintegy 14 százalékkal csökken. A mezőgazdaság ezévi feladatát ismertetve beszélt az előadó termelő- szövetkezeteink gazdasági megerősí­téséről, a mezőgazdaságról és a be­ruházások kérdéséről. A beruházási és költségvetési keretek elosztásánál a szűk lehetőségek ellenére jelentős összeget, mintegy 260 millió forintot fordítunk vízügyi beruházásokra. Ezekből a beruházásokból mintegy 206 milliót az árvíz, illetve a belvíz- veszély elhárítására és vízrendezésre fordíthatunk, ami nagyrészben ugyancsak mezőgazdasági célokat szolgál. A lakosság élelmiszerellátásának biztosítása Ezután Kiss Árpád arról beszélt, hogy a kormány által elhatározott bérügyi intézkedések, amelyeknek összege meghaladja az öt milliárd fo­rintot, valamint a kötelező beadás rendszerének megszüntetése igen je­lentősen — közel 14 százalékkal — emeli a lakosság vásárlóerejét. A terv biztosítja a megnövekedett vá­sárlóerő lekötéséhez szükséges áru­alapokat, s ezen kívül mintegy négy milliárd forint összegben előirányoz­za a kereskedelmi készletek feltöl­tését is. Az életszínvonal előirányzott emelkedése következtében az ipar­cikk-kereslet nagyobb mértékben nő, mint az élelmiszereké. A kiske­reskedelmi élelmiszerforgalom kis­mérvű növekedése mellett is biztosított a lakosság jó élelmi­szerellátása. A tervek szerint javulás várható a lakosság gyarmatáru ellátásában is. Az iparcikk-csoporton belül a ru­házati kiskereskedelmi áruforgalom 1955. évhez képest a tervek szerint 23.5 százalékkal, a múlt évi szokat­lanul magas forgalomhoz viszonyít­va körülbelül két százalékkal emel­kedik. Vas- és műszaki cikkekből a belkereskedelem beszerzése a terv szerint a múlt évhez képest mintegy 38 százalékkal, 1955-höz képest pedig 57 százalékkal emelkedik, részben a baráti államokból való behozatal se­gítségével. A terv szerint a kereskedelem 35 százalékkal több építőanyagot hoz forgalomba, mint 1956-ban. Több, mint nyolc milliárd forint beruházásokra A megnövekedett életszínvonal anyagi megalapozása azzal a követ­kezménnyel jár, hogy a lakosság fo­gyasztási alapja 1957-ben a nemzeti jövedelem szokatlanul nagy hánya­dát veszi igénybe. Ezért felhalmo­zásra csak igen kis összegek jutnak. Az elmúlt évek átlagánál mintegy 30 százalékkal alacsonyabb íelhalmo zási alapból beruházási célokra a terv kere­ken 8.2 milliárd forintot irányoz elő. Ebből az összegből mintegy 3300 mil­lió forintot, 40 százalékot tesz ki a lakás, kommunális, szociális és kul­turális beruházás. Állami eszközök­ből a terv szerint 21 100 lakást Ikell 1957-ben. át­adni, többet, mint 1953-ban és 1954-ben együttvéve. Ezenkívül mintegy 20 000 lakás fel­építéséhez az állam hosszúlejáratú kölcsönt és építőanyagellátást bizto­sít. A lakásépítések magas előirány­zata sokat vesz el az amúgy is ala­csony beruházási összegből. Igv mindössze 4880 millió forint jut az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem fejlesztésére. Ebből 3200 millió forintot az ipar és mintegy 1700 millió forintot a mező- gazdaság, a közlekedés és a kereske­delem számára irányoztunk elő. Minthogy beruházási lehetősége­ink igen korlátozottak, és mivel álló eszközeink eléggé leromlottak, a fel­újítások, a meglévő álló eszközök pótlása, a korszerűsítés fokozott biz­tosítása érdekében az 1957. évi terv a 8.2 milliárd forint összegű beruhá­záson felül 4.6 milliárd forintot szánt felújí­tásokra. A fogyasztási alap magas aránya miatt csak lényegesen alacsonyabb­ra irányozhattuk elő a könnyűipari és a mezőgazdasági exportot, mint az elmúlt években. Ugyanakkor az ipar működtetéséhez szükséges anyagimpert színvonalát fenn kel­lett tartani továbbra is. Emelni kellett a mezőgazdasági és a fogyasz tási cikkek behozatalát is. Az 1957. évi külkereskedelmi tervről szólva meg kell még mondani, hogy az elő­ző évekhez képest bizonyos pozitív vonást is tartalmaz. A csökkentett kiviteli előirányzatoknál már arra is törekedhetünk, hogy a népgazdaság számára előnyösebb áruszerkezetet alakítsunk ki. A forgalomból kizár­juk a kevéssé gazdaságos cikkeket, ezáltal kevesebb anyagi ráfordítás­sal valósítjuk meg feladatainkat. A külkereskedelmi áruforgalom eddigi tényszámai azt mutatják, hcev a kiviteli előirányzatokat túl lehet teljesíteni. Ezek az 1957. évi terv előirányza­tai és problémái. Reális, megvalósítható célok Az 1957. évi terv csak reálisan megvalósítható célokat tűz ki. Számol a népgazdaság valóságos lehetőségeivel és kedvező körül­mények között lehetővé teszi a túlteljesítését is. Az ipari termelés előirányzatának alapja a feltétlenül biztosítható energia- és nyersanyagforrás. Minden okunk megvan annak fel­tételezésére hogy a mezőgazdaság a tervet túlteljesíti. Az 1957-ben kialakult életszínvo­nal stabilizálása nehéz feladatok elé állít bennünket a következő évek­ben. Mindenekelőtt számolni, kell azzal, hogy nem rendezkedhetünk be tartósan a baráti országok anyagi támogatására, hanem mindent el kell követnünk, hogy mielőbb saját lábunkra álljunk és ne kényszerül­jünk további áruhitelek felvételére. Ez azt jelenti, hogy a következő években növekvő termelésünknek az ideinél nagyobb részét kell expor­tálni. Hároméves tervünk fő feladata előreláthatóan az lesz, hogy a lehető leggyorsabb mértékben csökkentse a fizetési mérleg hiá­nyait és növelje a népgazdaság további fejlődését, valamint a lakosság szociális és kulturális színvonalának emelését szolgáló beruházásokat. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom