Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-25 / 147. szám

1957 JÜNIUS 25. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Növekedik a bonyhádi MSZMP; szervezet tekintélye A bonyhádi ellenforradalmároknak nagy híre volt az egész megyében. A nemzeti bizottságban megtalálha­tók voltak a községbeli és a máshon­nan odavetődő kalandorok, a Köve­cses Vilmosok és társai. Az ellenfor­radalom idején a fegyveres félelem- keltéstől a letartóztatásokon keresz­tül igyekeztek a maguk malmára hajtani a vizet. Ilyen labilis tömegbá zisuk volt akkoriban. Azóta megmu­tatkozott, hogy a bonyhádi dolgozók egyre nagyobb része vesz részt az el­lenforradalmárok felszámolásában! Egyre kevesebben sajnálják most őket a felelősségrevonás idején. Természetesen a hangulat fokozó­dásához a pártszervezet munkája is hozzájárult. Határozottan mondják el véle­ményüket, hogy azokat, akik tu­datosan romboltak, becsületes embereket bántalmaztak, meg- hurcoltatták őket, a népi hatalom eilen törtek, felelősségre kell vonni. Ez már meg is kezdődött. Azokat azonban, akiket az ellenforradalmá­rok megfélemlítettek, vagy megté­vesztettek, s bűnös cselekményekben nem vettek részt, nem szabad bán­tani, hanem meggyőző munkával kell felvilágosítani, szilárdan a népi ha­talom mellé állítani. Különösen sokat beszéltek az el­lenforradalmárok az elmúlt évek hibáiról, s főként csak a hibákról beszéltek óriásivá dagasztva azt. Ez sokakat megzavart, de lassan tisztul­nak a fejek, hiszen csak széjjel kell nézni Bonyhád községben is, meny­nyit fejlődött a felszabadulás előtti időkhöz viszonyítva a község. Csak a legszemmelláthatóbbat idézzük. egy autóbusz helyett ma 40 áll a dol­gozók rendelkezésére. A zománc­gyár szinte újjáépült több millió fo­rintos költséggel, hasonló változások történtek a cipőgyárban is. A dol­gozó parasztok földet kaptak, s egy közel 100 házból álló újtelep épült. S azt is elmondják a kommmu- nisták, hogy az ellenforradalmi elemek ezeket az eredményeket is le akarták rombolni, miután megdöntötték a proletárhatalmat. Ebben a harcban egyre inkább nö­vekedik a pártszervezet tekintélye, s ez megmutatkozik egyszerű hétköz­napi tényekben is. Egyre nagyobb bizalommal fordulnak a pártszerve­zethez ügyes-bajos dolgaikban is, sőt tanácsokat is adnak egyes kérdé­sekben. Főként lakásügyekben, de családi problémákban is felkeresik a pártszervezet vezetőit, tanácsot kér ni tőlük. Hauk Antal házhelyének ügye például már egy éve húzódott, halasztódott. Miután felkereste a pártszervezetet, (megvizsgálták kéL relmét, mivel jogosnak találták, ja­vaslatukra rövid úton el lehetett intézni. Javaslatként hangzott el egy új színház, új mozi, fürdő létesí­tésének terve, valamint a köz­ség csinosítására utak és dűlő- utak javítására irányuló javasla­tok. És a pártszervezet ezeket a javasla­tokat nem ereszti el a füle mellett. A 800 személyes színház felépítésé­vel kapcsolatban már fel is vették a kapcsolatot a Mélyépítési Tervező Vállalat MSZMP intéző bizottságá­val, s ígéretet kaptak arra, hogy a tervezési, felmérési, kijelölési mun­kákban műszaki segítséget kap-r nak. A megvalósítás pedig a község üzemeinek, vállalatainak, a közel 14 000 főnyi lakosságnak anyagi és társadalmi segítségére támaszkodik. Látják ezt azonban az ellenforra­dalmi erők maradványai is, s több oldalon is igyekeznek támadást indí­tani. Egyrészt a becsületes kommu­nistákat igyekeznek megrágalmaz­ni, rá akarták sütni például Nemes elvtársra, a malom igazgatójára, hogy ellenforradalmár. Olyan híreket terjesztenek, hogy Molnár István tsz-tagnak, amiért egy felvonuláson részt vett, külföldre kell szöknie. Néhány napig valóságos vásárlási láz volt híresztelésükre a köz­ségben, hogy felemelik a cukor és a liszt árát. Négy-öt nap alatt csak egy üzletben 8—10 mázsa cukorral fo­gyott több ennek következtében, mint máskor. Ez tudatos zavarkeltés, hogy a becsületes emberék hangula­tát a szocialista rendszer ellen han-i i golják. i • Ezek az elemek természetesen nem,1 a zománcgyári dolgozók és nem ai* cipőgyáriak, hisz maguk közül ki-'1 szórták az ellenforradalmárokat s' termelésük napról-napra nő. |( Ha megnézzük ezeket az eleme­ket, mind olyanok, akiknek vaj {| van a fejükön, s most a piacokon, , üzletekben igyekeznek mételyt , i hinteni. , i Gaál horthysta ezredesnének nyilván(| érdeke, hogy a történtek után kisirtjl szemmel sajnáltassa magát, de ami-í kor kellett volna, akkor nem tudott férjével beszélni, s inkább nem is1* akart. Ilyen Sliktemé, vagy Köp-* pányné, s Béreséknek sem tetszett,! hogy férjét ellenforradalmi tevékeny! ségért bezárták. Félnek és uszítanak^ ők is, meg azok is, akik még hátra í vannak a felelősségrevonásban, kez-f denek gondolkodni azon, hogy mit’ tettek. A felvilágosítás, a meggyőzési nyomán nap mint nap többen van-f nak azok, akik elítélik őket, s nem J hallgatnak rájuk, azokra, akik mostg a nagy munkák idején is a zavaros-* ban igyekeznek halászni. (| A pártszervezet azon dolgozik A hogy minden becsületes ember se-g gítségét felhasználhassa az ellenfar-1' radalmi elemekkel való végső le- \ számolásban. E közben levonják ai1 tanulságokat, s a múlt hibáit kija-J vítva haladnak újabb győzelmek»' felé. Elismerés a dombóvári KISZ fiataloknak Még valamikor májusban történt. A Dombóváron tartózkodó szovjet alakulatok egyik autóján dombóvári ifik robogtak be a dalmandi gépállo­más portájára. Hogy kik és mit akartak a dalmandi gépállomáson? — A dombóvári KISZ-szervezet tagjai, vezetői összeverődtek néhányan, és a járási KISZ-titkár kezdeményezésére Dalmandra, a gépállomásra mentek és segítettek megszervezni a Kommunista Ifjúsági Szövetséget... Mikor ez történt, akkor még a d ombóvári KISZ-szervezetnek is’ kevés tagja volt. De azóta más a helyzet. Tóth Kálmánnak a Fémtömegcikk­gyártó Vállalat ifjúmunkásának, Gyimesi Józsefnek a vasút egyik ifijének Prehalech Istvánnak, a vasútforgalom egyik dolgozójának köszönhető jó­részt, hogy Dombóváron, van ma a megye egyik legjobb KISZ-szervezete ők és még néhányan estéről-estére megjelentek a járási pártbizottság épületében kapott kis irodában, várták a fiatalokat, beszélgettek velük a KISZ terveiről, célkitűzéseiről. A munka meghozta a gyümölcsét. Ma már közel 100 tagja van Dombóváron a KISZ-nek, akik az ifjúsági szerve­zetben szórakoznak, vitatkoznak és merész terveket szőnek a szervezeten belül. A balatoni kirándulástól kezdve a falujárásig minden szerepel a dombóvári KISZ-szervezet tervében. Ma már 14 tagú színjátszó együttese, saját zenekara van a KISZ-nek. A közelmúltban tartottak a KISZ-szervezet vezetői politikai konzultációs vitát Dombóváron a tanítónőképzőben. Itt Tóth Kálmán a KlSZ-szenve- zet titkára és Gyimesi József a vasút KISZ-szervezetének a titkára vála­szolt a diákok által feltett kérdésekre. Két héttel ezelőtt kerékpárkirán­dulást szervezett a KISZ Sikondára, ahol egy kellemes vasárnapot töltöt­tek. Az elmúlt vasárnap pedig Tarka-barka címmel esztrád műsort adott a dombóvári KISZ-szervezet kultúrgárdája a dalmandi gépállomáson. — Nagyon szeretjük a dalmandiakat, az a tervünk, hogy a közeljövő­ben is együttműködünk és ahol tudunk, mi segítünk nekik, vagy for­dítva. Egyelőre azzal tudtunk nekik segíteni. hogy elmentünk hozzájuk szerepein; és a bevétel felét otthagytuk a KISZ-szervezetnek, így lesz nekik is néhányszáz forintjuk és tudnak valamit kezdeni, — mondotta Prehalech István, a dombóvári KISZ-szervezet kultúrfelelőse. A dalmandi gépállomás kiszistái hálásak is a dombóváriaknak. Elége­detten és egy kicsit irigykedve mondotta el Somogy vári János a gépállo­más KISZ titkára és Szabó János a vezetőség egyik tagja: „Teljesen a dombóváriak érdeme, hogy ma KISZ-szervezet van a gépállomáson, s a fiatalok lelkesednek a KISZ munkáért. Bíznak abban, hogy a KISZ sokban különbözik majd a DISZ-től.” A dalmandiakkal együtt mi is azt mondjuk: „Elismerés jár a domb­óvári KISZ fiataloknak. Csak így tovább, ahogy elkezdték. Minél több közös programot szervezzenek a fiataloknak a KISZ-en belül. S ha mód van rá, járjanak gyakran falura, a falu fiataljai közé. Segítsenek abban, hogy úgy, mint ők, a falusi fiatalok se csalódjanak a Kommunista Ifjú­sági Szövetségben. ( — Nem maradhatnék itt még addig? öt óra harminc perc. Beérkezik a szekszárdi állomásra a Sárbogárd felől jövő vonat. A másik szerelvény már bennáll, felszálltak az utasok, de valami megragadja a most érkezett vonat mozdonyvezetőjének a figyel­mét, oda is szól a fűtőnek, aki mel­lette könyököl: — Úgy látszik, kirándulásra men­nek a gyerekek ... Mert a másik vonat egyik kocsijá­nak ablakaiban gyerekek szoronga­nak, integetnek a lent álló felnőttek­nek. Éppúgy, mint amikor a kirándu­lásra induló gyermekek integetnek a szüleiknek. Pedig nem is szüleik a vonat mellett állók, akik közűi nem egy a szemét törülgeti. De mégis csak azok, második szülők, az igaziak bi­zonyára nagyon várják már őket Budapesten. — Annus néni, mikor érik a mák? — Az még soká. Majd még egy hó­nap múlva... — Nem maradhatnék itt még addig?... Búcsúzik egy másik gyerek is. — Aztán ha apu, vagy anyu meg akar verni otthon, akkor majd eljövök ide... Aztán elindul a vonat, kilenc hét élményeivel viszi vissza Budapestre szüleihez a gyermekhadat, akiknek az októberi események okozta anyagi nehézségein segítettek azok a szek­szárdi családok, akik magukhoz fo­gadták erre az időre a kis pesti gye­rekeket. 1—3 óráig zárva... Néhány lelkes irodalmár ,művész ismét összeverődött abból a célból, hogy egy estén át szavaljon, felol­vasson, énekeljen, zongorázzék, szín vonalas kellemes, értékes szórako­zást nyújtson a hallgatóságnak. Nehéz lenne leírni, mennyi lelke­sedésen, csalódáson, újrakezdésen át vezetett az út az előadás napjáig. De ez a közönséget — érthető okok­ból — nem érdekli és nem is erről akarok szólni. Arról inkább, hogy a Babits Társaság „Szállj költe­mény” előadása előtt két nappal valaki, aki művelt embernek hiszi magát, ripacsnak nevezte az est sze­replőit, rendezőit. Mindez az el­adás előtt történt ,anélkül tehát, hogy kijelentését valami csekély­séggel alátámasztani tudta volna. Felelőtlenség? Igen! Rosszakarat? De mindezeknél több is. Rosszabb is. A művelt embert az jellemzi, hogy előadás előtt együtt izgul a szereplőkkel, minden jót kíván ne­kik és ha rajta múlna, minden esz­közzel segítene is, mert ő, a néző rövidül meg, ha a színész, vagy előadóművész gyenge teljesítményt nyújt. És csak az előadás után alkot véleményt az ott elhangzottakról. — Tehát műveletlen ember ,aki előre rosszait mond egy előadásra, egy szereplőre? Igen! És ez az eredendő ok, amibői származik a felelőtlen­ség, a rosszakarat, a kárörvendés, az irigység. Én büszke vagyok, hogy némi kö­zöm lehetett ehhez az esthez és az ezután következőkhöz, vállalom a „ripacs” nevet is, ha ez Szekszárdon egyet jelent József Attila, Koszto­lányi Dezső, Kodály Zoltán, az iro­dalom és a művészet terjesztésével. Tudom, egyszer sem lesz olyan si­kerünk sem tapsban sem bevétel­ben, mintha a Csárdáskirálynőt, vagy a Luxemburg grófját mutat­nánk be, de ilyen sikerek nem is kellenek. Bennünket egy dolog ér­dekel csupán: mennél több rajongót szerezni az irodalomnak, minél több emberhez eljuttatni az igazi irodal­mat, az igazi művészetet. Igaz, a színvonalban még akad kívánnivaló, de itt hadd idézzem Juhász Gyulát: „Nem a pacsirta fontos, hanem a dal.. (I. gy-) hirdetik egyes üzletek. Ezen nincs is megütköznivaló, de ha gyógyszertár­nái látjuk az ilyen feliratú táblát, megdöbbenést kelt. Pedig így van ez Dombóvárott a 11/10. számú gyógy­szertárnái. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy az ország, de főleg a megye nem éppen legutolsó helyén egy órától há­rom óráig gyógyszer hijján meg lehet halni, mert ezalatt az idő alatt gyógy­szert nem adnak ki. Igaz, hogy van még Dombóvárott egy másik gyógy­szertár is. Igen ám, de ennek a táb­lája meg azt hirdeti, hogy szombaton délután 1 órától hétfőn reggel 8 óráig tart zárva. De nemcsak a tábla hir­deti, ezt a felvilágosítást megkapjuk szóban is azzal a kiegészítéssel, hogy „Ügyeletes a 11/10. számú gyógyszer- tár.” Még szerencse, hogy hivatali motor- kerékpár engedélynélküli használa­táért nem kapott el a rendőrség. És mi lesz abban az esetben, ha az ilyen zárva-nyitva gyógyszertárak mellett esetleg emberélet esik áldozatul? — Gondolkodjanak ezen kissé az illeté­kesek, és ha lehetséges, Dombóvárott létesítsenek olyan gyógyszertárat is, amely vasárnap délután 1-től 3 óráig nyitva tart. HORVÁTH JÓZSEF Dombóvár. Az út kezdetén... Érettségi, gond, jövő (Folytatás a 2. oldalról.) Jóskának nem sok kedve volt a paraszti munkához, nem igen szokta, legfeljebb a nyári időszakban dolgo­zott egy kicsit a vakáció alatt. De mégis otthon maradt. Fülig szerel­mes lett a kislányba. Azóta majdnem minden este eljár hozzá, napközben dolgozik. A tavasszal szőlőt ültettek az apjával, leszerződtek egy növen­dékbikát, tehát igyekeznek észsze­rűen gazdálkodni. Tervezik, hogy jö­vőre új istállót építenek, lovakat akarnak vennie mert 6—7 év óta csak tehenekkel dolgoztak, ahogyan tud­tak. Szóval igyekeznek most vissza­állítani gazdaságukat legalább arra a szintre, mint amilyen volt. Az apja nemrégiben újságolta, hogy fia már egyre kevesebbet beszél arról, hogy előfob-utóbb azért mégiscsak el­megy valahova valamilyen állásba. Kezdi megszeretni a paraszti mun­kát és jövőt lát benne. Nem lehetünk jósok, de lehet, hogy Jucikéból, aki miatt főként otthon maradt, még ki is ábrándul, mert a szerelem múlandó de annyi bizonyos, hogy a földnek egyre inkább szerelmese lesz és nem hagyj3 ott. Most, amikor kezdi ismét virágkorát élni a falú, a mező- gazdaság ez legalább olyan vonzó éppen a haszon miatt egy fiatal szá­mára, mint egy szépszemű kislány ... Ennek is megvan a maga vonzóereje. (Folytatjuk.) BODA FERENC FELHÍVÁS! Hírlapárusokat keres a Megyei Hírlap Hivatal az alábbi helyeken Szekszárd, Bonyhád, Paks, Tamási, Gyönk és Dunaföldváron. A hírlap- terjesztés kevés elfoglaltsággal, jó kereseti lehetőséget biztosít. Az ér­deklődők jelentkezzenek a fenti postahivatalok vezetőinél, ahol bő­vebb felvilágosítást kaphatnak. Megyei Hírlap Hivatal * — Tegnap este jó előadásban mu- 'tatta be Szekszárdon a Faluszínház este fél 9 órai kezdettel Szinetár György „Déryné útrakél“ című három felvonásos daljátékát. Hírek — A KISZ-szervezetek száma napról napra növekszik a megyé­ben. Tegnap este a decsi fiatalok tartották meg a Kommunista Ifjú­sági Szövetség alakuló ülését. * — Varsóban is megkezdte műkö­dését az első olyan filmszínház, ahol csak régi filmeket vetítenek. Első­nek René Clair, a haladó francia rendező 18 filmjét mutatják be idő­szerinti sorrendben: először az 1923- ban készült „Párizs alszik“ című némafilmet játsszák. * — Az utóbbi időben ugyancsak megnőtt a háziasszonyok érdeklő­dése a naposcsibék iránt. Szekszár­don a szerdai és szombati piacokon másfél hét alatt 6400 naposcsibét ér­tékesített a tolnai keltetőállomás. * — Az Alsólcperdi Állami Gazda­ság vezetősége sok segítséget ad a gazdaság KISZ-szérvezetének műkö­déséhez. A segítség, az elismerés ki­fejezésére a közelmúltban zászlót ajándékozott a gazdaság a KISZ- nek. * — Ezcvben Tolnán rendezték meg az Építők Napját a megye építőipari dolgozói. Az Építők szakszervezeté­nek Országos Elnöksége levélben mondott köszönetét és elismerést az ünnepség megrendezéséért az előké­szítésben és a megrendezésben köz­reműködő szakszervezeti vezetőknek és tagoknak. Szép szándék és rágalmazás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom