Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-29 / 124. szám

1957 MÁJUS 29. v

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

A kezdeményezés volt rossz,

vagy as útbaigasítás kevés? j

Olyan szervezetről van szó, amelyet még márciusban szerveztek ... A Mező és Erdőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének Megye - bizottsága és Országos Központja úgy látta: szükség van arra, hogy a mezőgazdasági szakemberek ügyes bajos problémáival egy olyan szerv foglalkozzon, amelyet lényegében a szakszervezet irányít, tagjai pedig olyan emberek, akik a mindennapi gyakorlati életben tapasztalják, hogy milyen gondjaik vannak a szakembereknek. Létrehozták tehát az agrár szakemberek megyei csoportját, melynek elnökéül Maul Jánost, a gerjeni állami gazdaság vezető agro- nómusát választották meg. A csoport azzal kezdte tevékenységét, hogy Maul János személyében küldöttet delegált a MEDOSZ Országos Központjában megtartott értekez letre. Az értekezlet jól sikerült. Maul elvtárs aktatáskájában

HOZOTT EGY SEREG SZEMPONTOT

melynek alapján összehívták ismét a megye ismertebb szakembereit.

Az agrár szakemberek megyei csoportjának lényegében első megbeszélése tehát a múlt hónap elején volt, amikor Maul elvtárs elmondotta, hogy az országos program alapján mivel foglalkozik majd a csoport. Itt megválasztották az elnökséget, melyben helyet kaptak olyan — megyei viszonylatban szaktekintélynek számító — szakemberek, mint Géczi Károly az állami gazdaságok főagro- nómusa, Szűcs Lajos megyei főagro- nómus, Kovács János a kajmádi állami gazdaság főagronómusa, Walter János megyei mezőgazdasági osztályvezető, és így tovább. A szakemberek elhatározták, hogy a következő problémák megoldásában segítenek. 1. Szám beveszik a munka nélkül lévő mezőgazdasági szakembereket és segítenek elhelyezkedésük megoldásában. 2. Készítenek egy tervezetet, mely szerint javasolják a mezőgazdasági szakemberek premizálásának a kidolgozását. 3. Javasolni fogják az illetékeseknek, hogy az iskolai végzettségek alapján tegyenek különbséget a mezőgazda- sági szakemberek címét illetően. S végül elhatározták, hogy az agrár szakemberek megyei csoportja részt- vesz a megye mezőgazdasági problémáinak a kidolgozásában...

Az említett ülés óta idestova

EGY HÓNAP TELT EL,

s még sehol semmi. Maul János a szakcsoport vezetője a programtervezetet dossziéba helyezve irattároz- ta, a szép célkitűzésekből nem lett semmi. A megyei szakszervezeti elnökség irodáját áttette Pécsre, a szakcsoport elnöke pedig azon fohászkodik, hogy vajon a kezdeményezés volt rossz, vagy az útbaigazítás kevés ahhoz, hogy az említett csoport tevékenykedjen is valamit.

Én nem vagyok ellene semmiféle kezdeményezésnek. De azt helytelenítem, hogy valamit életreh ívnak és mindjárt születése pillanatában — lelkiismeretfurdalás nélkül — halálra is ítélnek. Mire gondolok itt? Egyszerűen arra, hogy a MEDOSZ, amely az egész ügynek a kezdeményezője volt, nem gondolt

arra, hogy a kezdeti lépések nehezek lesznek és a szokott segítségnél jóval többre lesz szükség ahhoz, hogy az említett fiatal szerv betöltse hivatását. Nem így történt... íme a példa: A megye mezőgazdasági programja már kidolgozás alatt van és az említett szakcsoport nem vállalt részt ebben. A szakemberek elhelyez kedési problémáját — bár kisebb, nagyobb hibával —, de megoldották. Tehát a szakcsoport itt sem csinált semmit, s hogy pontos legyek, munkáját nem is hiányolták sem egyik, sem másik helyen. Ezt tehát nem lehet senkinek a szemére vetni. De azt igen hogy jónéhány mezőgazdasági szakember idejét már többször igénybevették. Az állam pénzén több szakember a megyeszékhelyre utazott, ezidő szerint feleslegesen. A jelenlegi kilátás ugyanis az, hogy a közeljövőben nem éri el célját és

NEM TUDJA ELLÁTNI FELADATÁT A CSOPORT.

A szakcsoport vezetőjének és a vezetőség tagjainak az a kérése — ezzel mi is egyetértünk — a MEDOSZ tisztázza, helyes volt-e megalakítani az agrár szakemberek megyei csoportját, vagy sem. Ha igen, akkor a MEDOSZ gondoskodjék arról, hogy a csoportnak legyen meghatározott hatásköre, kidolgozott munkaterve, egyszóval: tevékenykedjen. Ha pedig nem, akkor az érdekeltekkel sürgősen közölni kell: elhamarkodott lépés volt az agrár szakemberek megyei csoportjának a megalakítása. De okulni mindenképpen lehet, kell az esetből.

Molnár Lászlóné

Uj gépek __________

ké

nyszerpihenője

De sokszor lehetett hallani az elmúlt években a panaszt a tejipari üzemekben: „A követelmények egyre nagyobbak, de az üzemek berendezése maradt a régi.” És bizony, míg egyes iparágak milliárdokat kaptak beruházásra a lakosság ellátása, de még inkább az export szempontjából jelentős tejipar, jóformán semmit. Amikor külföldiek jártak a megye tejüzemeiben — mint tavaly nyáron is egy német tapasztalatcsere küldöttség — hitetlenül csóválták a fejüket, mondván: „Lehetetlen, hogy ezzel a berendezéssel gyártják azt a finom trappista sajtot, amibőt mt is sokat kaptunk.” — Ennek ellenkezőjéről csak az üzemben tartott „sajtbírálat”, a kóstoló győzte meg őket. „Minden elismerésünk a magyar szakembereké — mondták —, akik ilyen elavult berendezéssel ilyen kiváló minőségű sajtot tudnak előállítani."

Nos, az utóbbi években — de főként tavaly — változás kezdődött e téren. Uj gépeket kapott a tejipar, főként külföldről de a hazai gépipar is megkezdte a különböző tejipari gépek gyártását. A Tolna megyei Tejipari Vállalat többek közt hat új lemez-pasztőrgépet kapott, amit a külkereskedelem még az ellenforradalom előtt szerzett be és most kerültek az ország tejipari vállalatai között szétosztásra.

Szükség van az új gépekre nagyon. A pasztőrözés — a tejfeldolgozás egyik legkényesebb művelete és ezt az üzemekben elavult, vitorlás rendszerű pasztőrgépen végzik. Ezek kisteljesítményűek és nem lehet velük az előírt hőfokra pontosan felmelegíteni a tejet. A hűtés is nyitott hűtőn történik, sok a lehetőség a fertőződésre. Amellett a régi berendezés rendkívül sok energiát fogyaszt. Az új gépekkel gyorsabb, tisztább, tökéletesebb lenne a munka, az energiafelhasználás jóval kisebb.

Mégis ezek a gépek — a kölesdi és a dombóvári kivételével, amelyek felszerelése most folyik, — „kényszerpihenőre” vannak ítélve. A válalat- nak — a gépek felszerelésére benyújtott beruházási hitelkérelmét elutasították.

Jóllehet, nehéz az ország gazdasági helyzete. — Az ellenforradalom okozta húszmilliárdos kár miatt s°k mindenre nem jut pénz, amire kellene. De azért mégis meg kellene gondolni, hol „takarékoskodunk”. Az a pénz, amiből a gépeket fel lehetne szerelni, rövid idő alatt úgyis elmegy. Tüzelőanyagra (amiből kevés van és takarékoskodni kell és amiből sokkal többet fogyasztanak a régi gépek, mint az újak fogyasztanának), villamosenergiára (amiből szintén kevesebb fogyna a korszerű gépekkel), a minőségnél, ahol a javulásnak, a selejtcsökkentésnek a legnagyobb igyekezet mellett is határt szab az elavult berendezés. Akkor, amikor az új gépek ott pihennek a raktárakban.'

Ha már kiadtuk — devizaforintban — a súlyos százezreket, amibe a gépek kerültek, a népgazdaság érdeke követeli meg, hogy gondoskodjunk ■e gépek mielőbbi felszereléséről, üzembehelyezéséről,

JANTNER JÁNOS

^00000O0000000000000000000000000000Q00C30000CX3000000000000000000000Q000CXXXXO0O0CXXXXXXXXXl0CXXXXXJ

Június 5-én kezdődik az ellenforradalmát* dr. Nagy István és öt társának pere

Mint arról már beszámoltunk a Megyei Ügyészség vádat emelt dr. Nagy István, dr. Tóth Lajos, dr. Tollár Tibor, Szakály Ferenc, Székelyhídi Géza s Pillári Lajos ellen az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette miatt. Értesülésünk szerint a bűnper tárgyalása június 5-én. délelőtt 9 órakor kezdődik és a per nagy anyagára való tekintettel, valószínűleg több napig tart.

SZERKESZTŐSÉGI

ÜZENETEK

MÁRKI JÓZSEFNEK ÜZENJÜK PINCEHELYRE: A R. 3. §-a (2) bekezdése alapján a betegségi biztosítás szolgáltatásainak nyújtása, valamint a családi pótlék folyósítása ugyanahhoz a szervhez tartozik, amely a dolgozó munkaviszonyának fennállása alatt arra illetékes volt. Ha az átszervezés során a táppénzt, illetőleg a családi pótlékot folyósító üzemi kifizetőhely megszűnik, a betegségi biztosítás szolgáltatásainak nyújtása, valamint a családi pótlék folyósítása az SZTK-nak a megszűnt üzemi kifizetőhely szerint illetékes

helyi szervéhez tartozik.

*

KOVÁCS LAJOSNAK ÜZENJÜK SZARVASD-PUSZTÁRA: Házépítési kölcsöne ügyében forduljon az OTP dombóvári fiókjához, ahol a szükséges útbaigazításokkal egyidőben megkaphatja a házépítési kölcsön igénylési űrlapot is. A levélben írott másik kérdésével kapcsolatban az alábbiakat közöljük. Lapunk politikai lap, éppen ezért színdarabot nem közlünk. írásait elbírálás végett küldje el a következő címre: Népművészeti Intézet, Budapest, Corvin-tér 4. sz.

*

BAZSÓ LAJOSNAK ÜZENJÜK MÖZSRE: Levelében kérdezi kié a szövetkezet és egyben választ is ad „a dolgozó népé”. Ez így is van. Meg kell azonban mondanunk azt, hogy az ellenforradalom hatalmas károkat okozott államunknak, s ebben az évben a minisztertanács határozata alapján a beruházásokat csökkenteni kellett. A továbbiakban arról ír, hogy a dolgozóknak joguk van ahhoz, hogy szórakozhassanak. Ebben is igaza van a levélírónak, de sajnos, nemcsak szórakozóhelyek, hanem fontosabb egészségügyi intézmények, iskolák stb. építését le kellett állítani a fent említett okok miatt. Javasoljuk, hogy miután nem nagy összegről van szó és ha a tagság is hozzájárul, a földművesszövetkezet tagsága körében jegyeztessenek célrészjegyet s az így befolyt pénzből végeztessék el a tata- rozási munkákat, ügy gondoljuk, kifizetődő lesz a befektetés, mert mint írja a szórakozóhely havi forgalma 60—70.000 forint körül mozog.

*

TÓTH JÁNOSNAK ÜZENJÜK BONYHÁDRA: Panaszával kapcsolat ban közöljük, hogy az 1949. évi XXIV .tv. értelmében 1949. óta egyéni juttatást eszközölni nem lehet.

Kultúrpolitikánk néhány kérdéséről

Az ellenforradalom után — s nyilván annak hatására — kultúrpolitikánkban országos méretekben bizonyos ferde vonások jelentkeztek, melyeknek további futtatása, s a velük szembeni közömbösség káros következményekkel járhat. Egyre- másra hallani, kulturális téren tevékenykedőktől olyan kijelentése- : két, hogy nincs szükség politizálásra j a kultúrmunkában, hogy a kultúr- munka — lévén szó színjátszásról — a szórakoztatást kell, hogy szolgálja s ezt csak úgy tudja tökéletesen szolgálni, ha mentes a politikától. E nézet leple alatt természetes, hogy olyan színművek kerülnek napvilágra, jutnak színpadra, amelyeknek semmi nyoma nem marad a közönségben, még sok esetben annyi sem, hogy jól szórakoztak. Vagy ha nyoma marad, éppen az ellenkezője, mint amit helyes kultúrpolitikával kívánunk elérni.

Nemcsak kultúrcsoportoknál van ez így — nem állítható, hogy ez a csupán szórakoztatásra való törekvés tőlük indult el, hanem a színházaktól, melyek nagy részének műsor- politikája — bátran kijelenthetjük — nyugodtan megfelelne akár a 20 évvel ezelőttinek is. Elgondolkoztató, hogy szinte minden második színháznak Molnár Ferenc-darab van a műsorán, és hasonló íróktól hasonló, vagy rosszabb darabok, melye két jóindulattal sem lehet kiválóan szórakoztatónak nevezni, inkább semmitmondónak.

Igen! Mondják — a közönség ezt igényli. — Nem! A közönség nem igényel olyan színművet, amit haza- menet már elfelejt, hanem olyan elő adásokat kér, amiből tanulhat, ami fejleszti szépérzékét, s ez mellett jól szórakoztat. Természetes, hogy szükség van könnyű műfajok előadására is — operettre, vígjátékra —, de nem csak erre van szükség. A politikus és könnyű, szórakoztató színművek előadása között egy egészséges párhuzamot kell vonni, tévedés lenne abban a hitben, hogy a közönség igényeit elégítjük ki állandóan giccs és „limonádé” darabokkal traktálm a nézőket. Egyszerű emberek, munkások mondják egy-egy ilyen darab előadása után, hogy nem tudják miért kellett megírni a szín- ,művet és miért kellett lejátszani...

E téma keretében feltétlenül meg kell említeni a filmszínházak műsorpolitikáját is ... Az ellenforradalom alatt olyan kijelentések hangzottak el, hogy nem kell többé szovjet film, s azzal fenyegetőztek az ellenforradalmárck, ha szovjet filmet mutatnak be, felgyújtják a mozit. Nekik nyilván megvolt a politikai okuk az ilyen és hasonló fenyegetésekre, amivel meggátolni igyekeztek a szovjet filmek bemutatását, s nekünk szintén megvan az okunk, hogy jó szovjet filmeket igenis mutassunk be a mozilátogatóknak, akik részéről az igény mind fokozottabb mértékben nyilvánul meg ezek iránt.

A szekszárdi mozi is nyugodtan hagyhat műsoron szovjet filmet két napnál tovább, mert a mozilátogató közönség nagy része ismeri a szovjet filmművészetet, tudja, hogy a szovjet filmek többsége értékes, nevelő alkotás, amelynek mondanivalója és művészi kidolgozása helyes irányba neveli a látogatókat. Példa erre a Rumjancev-ügy című film, melyet a mozi csak két napig tartott műsoron, s ezzel szemben más silányabb, gyengébb filmeket napokig futtat. Ha nem is él még határozottan a mozilátogatókban — a kultúrmun- kások feladata az, s ennek szellemében kell végezni kultúrpolitikai munkánkat —, hogy a közönségnek mindig nagyobb része érezze; a szovjet filmekből jót, hasznosat tanulhatunk. Nyilvánvaló, hogy szocializmust építő állam létünkre, e munkában élen járó államtól tanulhatunk, ez állam művészete segíthet bennünket szocialista, nemzeti kultúránk továbbfejlesztésében, s arra kell törekednünk ,hogy a hétköz- pok munkásai ezekben a filmekben lássák meg azt, amit meg kell látniuk. De ehhez idő kell és film kell, s ha van film, nem két napig kell játszani Szekszárdon sem, szemben egy másik — teszem fel nyugati — sokkal kevesebb értékű filmmel, amit négy, vagy öt napig hagy műsoron a szekszárdi mozi.

Nem kétséges, hogy a szovjet film gyártásnak is lehetnek gyengébb alkotásai, de az említett film például a Rumjancev ügy, érdekességénél, izgalmasságánál és komoly mondani, valójánál fogva két napnál nagyobb érdeklődésre tartott volna számot.

B. G.

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

„Szent" tehenek Szekszárdon?

Nem vagyok válogatott focista, így nincsenek valami terjedelmes külföldi tapasztalataim pampákról, piramisokról, párizsi különlegességekről és egyéb csemegékről, de arról hallottam egyet-mást, hogy valahol Keleten szent tisztelettel veszik körül a teheneket, különösen ha forgalmi akadályt jelentenek.

Erről már valószínűleg többen hallottak, de arról nem, hogy megyénk székhelyén a köztisztaságért küzdő Szekszárdon ugyancsak felütötte a fejét a „szent” tehén, illetve az a szokás, hogy egy pár jámbor állat háborítatlanul sétálgat az utcákon. Mentségükre szolgáljon a négylábúaknak, hogy rendszerint felügyelet mellett hersegtetik az útszéli füvet a megyei tanács és az SZTK mögötti utcákban. Arra viszont nincs mentség, hogy ezek az egyáltalán nem illemtudó tehenek tekintélyes nagyságú névjegyeikkel veszélyessé teszik a közlekedést. Csalhatatlan érzékkel úgyszólván mindig a járdákra telepítik hagyatékukat, amelyek sok bosszúságot okoznak és nem egy embert rászoktatnak a káromkodásra (ez az erkölcsi szempont). Azon is lehet töprengeni, vajon az utcán legelő tehén („mint olyan”) hozzátartozik-e egy megyeszékhelyhez és azoknak következményei egy megyeszékhely tisztaságához. Valószínűleg nem. Remelhe- xőleg tehát van olyan testület vagy sz emély Szekszárdon, aki gondoskodhat arról ,hogy teljesítsék az itt lakó * e mberek kívánságát: Rejtsék el valahová a teheneket de véglegesen mert minden tavasszal megjelennek.

B. L.

JOOOOOOOOOOOOOOOCXXJOOOCOOOOOOOOOCOOOOOOOOCOOCOOOOOOOOOOOOOOCOOCOCCCGOOOOOCOGCOOOOOOCCOOOCCOC ccc< J

HÍREK

— A bölcskei KISZ fiatalok kirándulást terveznek június második felében Komlóra. A komlói bánya meg tekintése után tanulmányozzák a bányászfiatalok KISZ-\szervezetének életét. A dunaföldvári szovjet katonai parancsnokság tehergépkocsikat biztosít a kirándulásra készülő KISZ fiataloknak.

*

— Nagykároly és Szatmár kerületben már évszázadok óta mocsár borított több mint 1000 hektárnyi területet. 1953—54-ben hozzáláttak a mocsaras területek lecsapolására. És eddig már több mint 500 hektáron létesítettek rizsültetvényeket. A mocsártól visszahódított terület Európa legészakibb fekvésű rizsültetvénye.

— A bátaszéki Búzakalász Tsz- nek jól jövedelmező pulykatenyészete van. A meglévő 200 darabból álló pulykaállomány fejlesztése érdekében újabb 300 darab pulykát keltetnek.

*

— Az iregszemcsej községi tanács

a helybeli önkéntes tűzoltótestület részére 1000 forintért tizenöt öltöny ruhát vásárol a honvédség használatából kivont viselt gyakorló ruhákból. *

— Június 1-én mennek az 1937-es évben született őcsényi sorkötelesek Bátaszékre összeírás végett. Az őcsényi KISZ-szervezet kultúrcso- portja elkíséri őket Bátaszékre, hogy ott műsorával szórakoztassa az összeírásra várakozó sorköteleseket.