Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-17 / 114. szám
TOLNA M VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! célnál ff Könyvtől* ' W& MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KS A TANaCSQK LAPJA * II. ÉVFOLYAM, 114. SZÄM. ÁRA: 50 FILLfiR PÉNTEK, 1957 MÁJUS 17. Készülődés a Budapesti Ipari Vásárra a Bonyhádi Zománcgyárban Országszerte folynak az előkészületek a Budapesti Ipari Vásárra, a magyar ipar e nagyjelentőségű bemutatójára. Megyénk iparát a Bony hádi Zománcgyár képviseli majd e kiállításon, ellátogattunk a gyárba, hogy megtudjuk: Milyen meglepetést tartogat a vásár — előreláthatólag sokszázezres — látogatóközönsége számára a gyár. Természetesen bemutatjuk „hagyományos'“ gyártmányainkat, különböző fajta, méretű és színű zománcedényeinket — mondja Csatári elvtárs, a gyár igazgatója. — De a vásár érdekessége elsősorban abban lesz, hogy sok újdonsággal vonul majd fel az egész magyar ipar. Úgy hiszem, mi sem maradunk le e téren. De erről talán gyárunk két kisebb üzemrészében, a dekoredény részlegnél és a táblaüzemben tudnak többet mondani — és most már mutatni is. A Dekor-részlegnél Stekly Gyula dekortervező éppen Hübel János üzemasztalossal tárgyal. Előttük a gyár elkészítendő vásári pavilonjának rajza. Stekly elvtárs tervezte — szakmájába tartozik, valamikor díszletfestő volt az Operaháznál — Hübel elvtárs fogja elkészíteni. Legnagyobb gondunk most az — mondja Stekly elvtárs —_ hogy kevés helyet kaptunk. Három méter széles és négy méter mély pavilonban nem lesz könnyű úgy elhelyezni a kiállítandó áruinkat, hogy zsúfoltság se legyen és mégis minden elférjen. így aztán az egyik elképzelésünkről le kell mondani, Szerettük volna bemutatni, hogyan készül a zománcedény. Milyen utat tesz meg a lemez a kiszabástól addig, míg húsleves főhet a fazékban. De azért azt hiszem, így sem vallunk szégyent a kiállításon. Készülnek az új minták a dekor- edényekre, Stekly elvtárs albuma tele van tervekkel, rajzokkal, új ötletekkel, elképzelésekkel. Amikor egy-egy új minta elkészül, először a dolgozókkal beszéli meg, tetszik-e, vagy sem, ezután kerül kivitelezésre. Versengés van a három zománcgyár között, melyik szerepel majd szebb dekor-edényekkel a kiállításon. A bonyhádiak abban bíznak, ők viszik el a pálmát. Uj gyártmányokkal készül a táblaüzem is a kiállításra. Igaz, ezek egy része mint gyártmány, nem teljesen új, 12—15 évvel ezelőtt is gyártottak például zománcozott falvédőt,' reklámtáblát, de ilyet, mint most, nem. A tűzhely fölé felszerelhető falvédők elsősorban a vásár vidéki látogatóit érdekli majd. Tízféle rajz — ami szinte művészi festményként hat — több színben variálva van beégetve ezekbe a falvédőkbe. — Elárulhatom azt is — mondja Kollmann elvtárs, iparművész e gyártmányok tervezője — lehetséges, mire megnyílik a kiállítás, nemcsak ott lehet majd látni ezeket a falvédőket, hanem talán ott lesznek már az üzletekben is. A kereskedelem ugyanis ötezer darabot rendelt belőlük. A táblarészleg másik gyártmánya inkább majd a külföldi vendégek, az exportra termelő hazai vállalatok közt számíthat érdeklődésre, a reklámtábla. Elkészítették néhány külföldi gyár egyes cikkeinek reklámtábláját, és itteni vállalatok részére is ilyen táblákat. Titokzatos versenyzők— jó termelési eredmények Cimo-n József elvtárssal, a keszőhidegkuti téglagyár vezetőjével beszélgettem az elmúlt napokban, és amikor már úgy éreztem, hogy nincs mit kérdezni, szinte bátortalanul megkockáztattam még egy kérdést. — Úgy hallottam hogy az elmúlt években itt szerettek versenyezni, szerették a munkaversenyt, most van-e ilyen, vagy valami hasonló? Van! Van munkaverseny, olyan, amihez hasonló talán minden téglagyárban akad, de erről senki nem tud semmit. Nem tudják a hivatalok emberei, hogy esténként, a munka befejezésekor, amikor már alkonyodni kezd, akkor a fáradt, sároslábút kezű téglavetők sorra nézegetik egymás napi munkáját. S ez a veseny alapja. Ez az indítója. Ugyanis egy-egy ilyen szemrevételezés többet ér minden értékelésnél és versenynyilvánosságnál. Többet ér mert, amikor például Lajkó Ferenc befejezi este a munkát, és csak úgy nagyjából a vízgyűjtő gödörben lemossa lábáról a sarat, és feleségével és Simonnéval, két vetőtársával elindul felfelé a lakásukhoz, nem restelli végignézni a többi' „placcát”. Sokat tudnak ezek a placcok a hozzáértő embernek mesélni. Egy látásról meg tudja állapítani, hogy az idősebbik Francz Istvánék jó ötszáz darabbal kevesebbet csináltak, s amikor Francz nézi meg Lajkóék munkáját, akkor ő is látja, hogy baj van. S másnap meg kell nyomni. Még többet kell dolgozni. De nem szól egyik a másiknak egy szót sem. Még este sem, amikor kiülnek a ház elé és ott beszélgetnek a világ soráról, mindenről, csak éppen arról nem, hogy ki mennyit „vert” aznap. Jó ez a vetélkedés. Jó, mert a termelés egyre emelkedik és ha hozzávesszük azt is, hogy a fizetés is e szerint nő, akkor nem csodálkozunk azon, hogy elégedettek az emberek. A kora tavasszal egyszer kint jártam riportúton Hidegkúton. Akkor azt mondják a téglaverők: „Úgy sem adják meg a 85 forintot ezere után.” S mit meg nem érnek ők is. Most már 85-ért verik a tégla ezerét... Csak olyan futólagos számítást csináltunk és úgy állapítottuk megt hogy naponta több mint száz forintot keresnek átlagosan a téglaverők. Persze van olyan is, aki száznál jóval többet. Az ősi, téglaverő virtus így él, és így járul a több tégla készítéséhez. S amikor a kézivetők a 15 napi termelését, a közel 300 ezer darab vályogot nézzük a szárító színekben, akkor látjuk, hogy jó ez a verseny, melyet olyan titokzatosan csinálnak, hogy még a gyárvezető is csak úgy tud erről, hogy a felesége is résztvesz ebben a versenyben. 1 P. J. A kapitalista világban, ahol erős a verseny, nem csak jó minőség, hanem ügyes kereskedői tevékenység is kell az üzlethez, ennek fontos feltétele a jó reklám. Az Albertfalvai Tinta- és Festékgyárnak, az Irószergyárnak, a VIM- nek készítettek ilyen táblát. A „Csepel Autó Service“, „Pannónia Service“ feliratú táblákon a szövegen kívül ott van az autó, illetve a motorkerékpár is. Idegennyelvű feliratok vannak a MOM óra reklámtábláján. A gyár már megkapta az első rendelést is a reklámtáblákból, a Forte gyár rendelt ezer darabot — külföldi reklámcélra — a gyár márkáját ábrázoló táblából. W. Géműik« beszéde (2. oldal) Műszaki alkotások csodái a Budapesti Ipari Vásáron (4. oldal) Visszapillantás (5. oldal) Elítélték a mérágyi földmíívesszövetkezet slkkaszté ügyvezetőjét Szerdán hirdetett ítéletet a bonyhádi járásbíróság a mórágyi föid- művesszövetkezeti sikkasztási ügyben. A tárgyalások során Lieszkovszky Károly ügyvezetőre mintegy 65 ezer forint sikkasztás bizonyult, a sikkasztás tényleges mértékét sikerült elleplezni. (A MÉSZÖV és a JÁSZÖV együttesen 125 napot töltött kint ellenőrzéssel annélkül, hogy rájöttek volna a sikkasztásra. A járásbíróság . Lieszkovs/zky Károlyt 5 évi börtönre, a közügyektől való 5 évi eltiltásra, két hold föld vagyon elkobzásra ítélte és az összes bűnjeleket elkobozta. A vádlott enyhítésért fellebbezett. A másodrendű vádlottat, örményi Miklósnét 8 hónapi börtönre, Csé- falvi Dezsőt 6 hónapi börtönre, 500 forint pénzbüntetésre, Novotni Józsefet 500 forint pénzbüntetésre ítélte a bíróság, örményi Miklósné enyhítésért, az ügyész súlyosbításért fellebbezett, Cséfalvi és Novotni megnyugodott az ítéletben. Tizenötezer forint egy növendékbikáért Nem általánosítani akarunk hiszen egy-egy községben négy—öt gazdáról nem lehet valamennyire következtetni, de elmondhatjuk, tekintélyes jövedelmet jelent részükre az állattenyésztés. Úgy is lehetne mondani, hogy az állattenyésztés jelentette mindenkor a legbiztosabb jövedelmet, még a beszolgáltatás nehézségeit is könnyebben elviselték azok a gazdák, akik komolyan foglalkoztak sertés- és szarvas- marha tenyésztéssel. Sokszor elhangzott már, hogy a beszolgáltatás megszüntetésével komoly lehetőséget kapott a parasztság a gazdálkodáshoz. Hogyan tudja legjobban kihasználni ezeket a lehetőségeket? Állattenyésztéssel. Úgy, mint a döbröközi, kop- pányszántói, értényi gazdák, akik egy-egy tenyészállatért súlyos ezreket kapnak. Döbröközön például hat gazda — köztük olyan elismert állattenyésztők, mint Kakas János, Antal János — hat darab 16—18 hónapos bikát adott el továbbtenyésztésre. A hat bikáért együttesen 74 406 forintot kaptak. Máthé János még fiatal állattenyésztő —, de 12 700 forintot kapott a tenyészbikáért. Koppányszántón ugyancsak 6 darab tenyészbikát vásároltak fel a gazdáktól, amelyek együttes ára 73 585 forint volt. Korpádi József értényi gazda ugyancsak komoly értékű tenyészbikát nevelt nem kevesebbet, mint 15195 forintot kapott érte. (A bika anyja 6583 kiló tejet adott 300 nap alatt 3.9-es tejzsírtartalom mellett.) Főg- lein Márton mözsi gazda 14 645 forintot kapott növendékbikájáért. E néhány gazdán kívül még jó- néhányat fel lehetne sorolni, de őszintén megmondva, kevésnek találnánk ezt, a számot. A parasztság nagy részének részesülnie kellene az állattenyésztés nagy jövedelméből. Most, hogy a gazdálkodáshoz minden kedvező feltétel adva van, ez azon múlik, ki hogyan tudja kihasználni. Épül a falu Pálfa községben a felszabadulás óta a hajdani Apponyi birtokon új ía’urész épült. 180 család épített magának szép két szoba, konyhás, mellékhelyiségekkel ellátott családi házat. Ahogy a községi tanácsnál erről tájékoztatást kaptunk érdekes megemlíteni azt. hogy az építtetők többsége állami segítség nélkül, saját erőből kezd az építéshez. Ugyanis a község lakóinak anyagi erősödését nagyban elősegít) a jó) jövedelmező dohány- termelés, s az elmúlt évben nem volt ritka az olyan gazda, aki csak dohányból 24.000 forintnyi jövedelemhez jutott. Ezenkívül jól bevált az elmúlt években az állattartás is, és ha valakinek 3—4 szerződéses állata (disznója) volt, már hozzáfogott a házépítéshez. Most ,hogy az épületanyag megdrágult, sem csökkent Pálfán az építtetők száma, at, elmúlt napokban négyen kértek engedélyt házépítésre, s előreláthatólag még ebben az évben 8—10 ház felépítésére kerül sor. Májusban két vagon sajtot szállítanak külföldre Szekszárdról Tegnap kezdték meg a sajtérlclő pincében egy vagon trapista sajt válogatását, a bíráló bizottság értékelése után. A trapista sajt, mely a szakályi üzem gyártmánya, kiváló minőségű. Úgy tervezik, hogy május 23-án egy vagonnal szállítanak a Némef Demokratikus Köztársaságba, és még e hónap végén, egy újabb vagonrakomány sajtot küldenek köz vetlen Szekszárdról a külföldi fogyasztóknak. Hamis, de hasonlít Tiszta kép9 a szekszárdi piszokról Aki elvetődik Szekszárdra és kényszerűségből vagy kedvtelésből hosszabb ideig szívja a kitűnő Tolna megyei levegőt és borokat, az rövidesen megtanulja sóhajtani: Bárcsak jönne egy kiadós záporeső! Ez a sóhaj független minden különleges mezőgazdasági szemponttól tudniillik az óhajtott eső részleges köztisztasági szerepet tölt be; a város egy részéről lemossa a piszkot, — és hátrahagy cserébe egy csomó port.., A piszok származása Szekszárdion nem valami előkelő, ugyanis eléggé vegyes. A piac állandóan termeli ezt az egyáltalán nem nélkülözhetetlen elegyet, de hozzájárul ehhez — amennyire teheti — majd minden háztartás. A megszokottnál több szemetet például előszeretettel az utcára öntik. Most egy minőségi változás következik, amelynek gócpontjai a Béla-tér, a Garay-tér és a város egyes külső területei. Ezt a minőségi válogatást rendszeresen végzi a kóbor kutyák hada, amely megdöbbentő szívóssággal tengődik Szekszárdion. Aztán jön az eső, lemossa az utcákat és marad a por. Ennek megint külön jelentősége van. Reggelenként, mikor a legtöbb ember siet munkába, szórványosan, hosszú seprőkkel felszerelj emberek lepik el az utcákat és diszkrét porfelhőbe burkolják az arra járókat. Ilyenkor nincs mást tenni, az ember félrerúg egy kóbor kutyát az útból és belép az italmérésbe, hogy leöblítse a torkát. Átvereksz' magát egy felettébb népes cigánycsaládon és rokonságánt megállapítja, hogy egy pár ember gyanúsan, de sikeresen állandóan itt lopja a. napot, — pénzük mégis van — megiszik egy pohár sört és rég megszokott bosszankodássai továbbáll. Meg kell azonban vallani, reménykedni lehet, hogy mindez megszűnik Szekszárdion. A városi egészségügyi osztály, a rendőrség és különböző szervek segítségével reformálni akarja a köztisztaságot. Az utcákat csak hajnalban szabad, sőt, kell söpörni. A piacot a rendőrséggel együtt ellenőrzi az egészségügy. Igazoltatják a kóbor személyeket. Nem szabad szemetet önteni az utcára és eljön a kóbor kutyák alkonya is. Körülbelül 300 egészségügyi dolgozó vesz részt abban a munkában, amely valódi köztisztaságot akar teremteni Szekszárdon és ebben támogatja őket a rendőrség. Végül, talán az emberek is rájönnek idővel: Szekszárd nem lehet büszke arra, hogy úr a maga szemét dombján. V