Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-10 / 108. szám

1957 MÁJUS 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S Három és fél év Horthy börtönében Egy forradalmár visszaemlékezései Tolna megyei %ífiU$tíé# Gyermek szépségversenye \ A 920-as lépjen ki a sorból.. Igen, ezekkel a szavakkal ki­áltott rá a börtönéiig ha a reggeli séta alatt észrevette, hogy szót vál­tott az előtte haladóval. A 920-as számú politikai rab ... kommunista. Az élet megvadult szadista ellenfor­radalmárok kezében volt... Ha agyonütötték volna, senki nem von­ta volna őket felelősségre. Bakits Ernő akkor nem élt emberi életet, nem is számították embernek, csak 920-as volt, egy szám volt, semmi más. Sokan meghaltak már azok közül, akikkel együtt szenvedett, de ő él még. Itt él megyénkben Sió- agárdon, ahol hajlott kora ellenére még jó kovácsnak, szorgalmas, pon­tos embernek emlegetik. De hadd beszéljen ő, az egykori 920-as számú politikai rab... * A Jeszenszky-uraság alsóhídvégi pusztáján dolgoztam, mint gépész, amikor a proletárdiktatúra 1919-ben hatalomra jutott. Résztvettem a dik­tatúra megszilárdításáért folyó harc­ban, beszédeket tartottam cselédtár­saimnak a pusztákon. Beválasztot­tak a járási tanács tagjának is. Mikor a proletárdiktatúra elbu­kott. az urak osztálybírósága „izga­tás bűntette, magánlakás megsértése és személyes szabadság elleni vét­ség bűntettei miatt’“ három és fél­évi börtönre ítélt. D áró Jeszenszky a bírósági tár­gyaláson főleg a „magánla­kás megsértése“ vagyis az ő palotá­jának a „megsértése“ miatt kérte rám a legkeményebb ítéletet. A pro­letárdiktatúra alatt ugyanis hoz­tunk olyan határozatot, hogy azok­ból a cselédházakból, ahol néhány család lakott eddig egy szobában, i zeket a családokat át kell telepíteni a báró Jeszenszky-féle kastélyba. — ..Nem fognak többé rühes cseléd fattyúk ugrándozni kastélyom park­jának évszázados fái alatt. Ezt je­gyezd meg Bakits“ — fordult felém a bírósági tárgyaláson báró Jeszenszky, majd így folytatta: „Ar­ról pedig majd gondoskodunk, hogy a hozzád hasonló véresszájú kom­munisták elnémuljanak mind­örökre.’“ A bírósági komédia után követke­zett a börtön. Még most is megbor­zongat az emlékek hatása, ha Szek- szárdon meglátom közelről ezt a ri­deg épületet, amelynek évekig la­kója voltam. A cella tetvekkel, poloskákkal volt tele. A berendezés egy ülőké­ből, asztalból és fapriccsből állt. amelyen egyetlen, szalmával bélelt fejvánkos és egy szál pokróc volt. Télen sem fűtöttek. Reggel 10 deka fekete, nyúlós, csirízszerű kenyeret kaptunk, délben egy bögre színtelen íztelen levest, vagy borsófőzeléket, este pedig semmit. A vacsora isme­retlen fogalom volt akkor az ellen- forradalom szekszárdi börtönében. jV/I ikor dr. Kozacsek Józsefnek, a megyei ügyészség akkori vezetőjének panaszt tettünk, ezt a választ adta: „Kommunistáknak még ez is sok ...“ Az első napon egy sunyiképű fegyőr jött értem, hogy kihallga­tásra vigyen. Egy üres cellában volt a kihallgatás. A hirhedt Haidekker főhadnagy, a hirhedt terrorista hallgatott ki. Csípőretett kézzel állt előttem, gú­nyosan végigmért, aztán megkér­dezte: — Miért vagy itt? — Nem tudom miért, semmi bű­nöm nincs — válaszoltam. — Nincs? — kérdezte ordítva. Az­tán ököllel verni kezdett. Azóta hal­lok nagyot a bal fülemre. A bal sze­memet is tönkreverte a gazember ... Amikor a nyirkos kőre zuhantam rámállt és tiporni kezdett csizmájá­val. Két fegyőr húzott végig a folyó­són karomnál fogva „kihallgatás után“, mert nem bírtam a lábamra állni és a cellába löktek. Éjszaka gyakran riadtunk fel két­ségbeesett kiáltozásokra. A tiszt urak éjszakai dorbézolásaik után lerészegedve gyakran látogatták ak­kor a börtönt, hogy „kihallgassák a kommunistákat“. 'C’gy éjszaka Bernrieder József nagybirtokos rontott be a cellámba. — „Na, te hirhedt kazán­kovács, el akarsz-e még kergetni bennünket a földjeinkről, amiket őseink szereztek?’“ — ordította, az­tán kivette az egyik fegyőr kezéből a puskát és tusával verni kezdte a lábamfejét. Majd kiadta a paran­csot: — „Amiért nem válaszolt a kérdésemre, vigyétek 7 nap sötét zárkába.“ Minden „szabálytalanságot“ a leg­nagyobb szigorral büntettek. Egy­szer egy éjszakai motozásnál (na­gyon gyakran volt) egy cigarettát ta­láltak a zsebemben. Nem árultam el, hogy kitől kaptam. Véresre vertek érte, aztán felnyalatták velem az al­vadt vért a cella kövéről, lecipeltek a pincébe és rövidvasba vertek. Ott fetrengtem a pincében patkányok és békák között 7 óra hosszat. Mielőtt a három és félévem letelt volna, elszállítottak a szekszárdi börtönből Vácra. Kövendi Sándor szekszárdi forradalmárral voltam az úton égj láncra verve. Később, ahogy értesültem róla, neki sikerült kijutni csere útján a Szovjetunióba. Én ittmaradtam. Szenvedtem sz urak bosszúját. Ez a sors jutott volna osztályrészül siók becsületes embernek, ha november 4-én nem jön segítségünkre a Szovjetunió. H. T. AAAAAAAAAAAAAAAÍ.AAAAAAAAAAAAAAAAAJSAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAiAAAA* SAAAAAAAáAAAAAAAAAi &A AAA Hasznos-e az államosított házak visszaadása? Régi sérelmet orvosol és sok gazda sági vonratkozású észszerűtlenséget javít ki a kormányzat új intézkedése az államosított házakra vonatkozóan. A rendelkezés szerint igen sok álla­mosított házat vissza kell adni tulaj­donosának. Ez egyrészt egyéni sérel­meket orvosol, mert igen sok azoknak az embereknek a száma, akiknek há- rom-négy-ötszobás házát államosítot­ták, sőt, még ki is lakoltatták belőle, s így nem rendelkezett megfelelő la­kással, vagy ha benne is maradha­tott, nem mondhatta sajátjának azt a házat, amely telekköifyvileg is a nevén szerepelt, vagy amelynek jo­gos örököse. A hatóságok a megmond hatói, hogy az emberek mennyire sé­relmezték ezt az állapotot, mert a pa­naszok, fellebbezések jelentős részét éppen az ilyen ügyek tették ki — s a hatóságok vajmi keveset tehettek, mert ezeknek a kisebb épületeknek az államosítása a „törvényesség’’ je­gyében történt. Ez azonban többet jelent egy cso­mó ember egyéni sérelmének az or­voslásánál. Az államot mentesíti egy nagy tehertől és tegyük hozzá feles­leges tehertől. Az államosítással sok ház állami tulajdonba került, a gazda az állam lett és ezzel nyilvánvalóan- a tatarozás, karbantartás terhét is neki kellett, vagy kellett volna vi­selnie. A tatarozás pedig — tudja mindenki —, nem olcsó dolog. Rá­adásul az államosított házak többsége régi, ósdi', félig elhasználódott épület volt, amely államosítás előtt is azért volt egyáltalán lakható, mert lakója, nem mint „lakó’’, hanem, mint tulaj­donos gondozta. De az új épületek is tatarozásra szorulnak előbb-utóbb és ha hiányzik a rendszeres tatarozás, az épület életkora felére, vagy negye­dére csökkenhet. Így tehát állami tu­lajdonban volt egy csomó ház — mérhetetlen nagyságú gonddal. A la­kók pedig állandóan zörgettek, nyug­talankodtak a KIK-nél, mert beázik a tető, nedves a fal, ledőlt a kémény, düledezik a fal stb. A KIK javítga­tott is — már amennyire erejéből tel­lett — százezreket, milliókat áldozott az állami tulajdonban lévő épületek tatarozására de így is csak kis részü­ket tudta karban tartani. Felvetődött a kérdés: honnan van erre pénz és honnan vegyen elő az állam még többet* a javítatlan házak tatarozására? Az államháztartásból. Igen, de onnan csak úgy lehet kiven­ni, ha oda be is folyik. A lakbérekből pedig nem folyik be annyi, amennyi a tatarozásra kell. Ha egy épületre 4—5000 forintot ráköltöttek, jóformán észre sem lehetett venni és még be sem folyt ez az összeg a lakbérekből, „sürgősen” kellett egy újabb, de most már költségesebb javítás. Az állam tehát súlyos milliókat ál­dozott lakáscélokra, de a lakáshelyzet mégsem javult, hanem romlott, mert nem győzte még a karbantartást sem. Mennyivel hasznosabb lett volna, ha ezt az összeget új lakások építésére fordítja az állam és a jövőben is csak ez enyhít majd a lakáshiányon. Túl sok A „Frankfurter Rundschau” című nyugatnémet lap szerint öt év alatt, te­hát 1962-ig bekövetkezik az „uránvál­ság”. Kiderült ugyanis, hogy a Földön nagy uránérctartalékok vannak és min­dig újabb lelőhelyeket fedeznek fel. 1956-ban csupán Kanadában ötezer új lelőhelyet fedeztek fel, idén áprilisban pedig Ontario államban üzembehelyezik a napi 6000 tonna uránércet feldolgozó Már dolgoznak a bizottságok a já­rásoknál, amelyek azt bírálják el. hogy kik kapják vissza az államosí­tott házat és döntenek a beérkező ké­relmek sorsáról. Úgy értesültünk, hogy a tamási járásban előrelátható­lag jóval több, mint 50 százaléka visz- szakerül a régi tulajdonosok nevére — a rendelkezés értelmében. Néhol felvetették azt a kérdést, hogy ez az intézkedés nem jelent-e visszafelé haladást a fejlődésben? Nem. Először is azért, mert a tőkés- osztály maradványait háttérbe szo­rítja ez az intézkedés, másrészt pedig azért, mert a társadalom fejlődését nem lehet pusztán statisztikával le­mérni. Olyan államosított javakra nincs szüksége az államnok, amelybő; semmi haszna nincs sőt, ráfizet és ráadásul a társadalomnak is hátrá­nyos. Az állam tehát ezáltal anyagi­lag előnyös helyzetbe kerül, a tulaj­donosok pedig házilag, kisebb költ­séggel el tudják végezni a karban­tartást és így a lakásviszonyok is bi­zonyán javulni fognák. Ez semmi- esetre sem jelent visszafelé haladást, sőt, előrehaladást. BODA FERENC az urán? üzemet. A három nagy urántermelő or­szágon kívül (Kanada, Szovjetunió, Bel­ga-Kongó) még igen sok országban van­nak uránlelőhelyek. Ezek az országok is nagy összegeket fordítanak az urán­érc-kitermeléssel kapcsolatos beruházá­sokra. A „Frankfurter Rundschau” vélemé­nye szerint a felsoroltak következtében esni fog áz urán ára a világpiacon. HALÁSZ GABRIELLA Bátaszék. BERTA ÁGIKA Dunaszentgyörgy. BERNÄTH MÁRTUSKA Szekszárd. DOMBI IMRE Hőgyész. SZABÓ SZILVESZTER, ZOLTÁN Szedres. DELI KLÁRIKA, JULISKA Bátaszék, Lajvér puszta. Bulgária „üveg-városai“ A Bolgár Népköztársaságban évről évre jobban kihasználják a hőforrásokat korai zöldségfélék termesztéséhez. A Nyugat-Bulgáriában fekvő Küsztendilben egész „üvegvárost” létesítettek meleg­házakból. Ezekben a legutóbbi idényben dekaronkint (egy dekár = 0,1 hektár) több, mint 12,5 tonna paradicsomot, il­letve 25 tonna uborkát termeltek. A kas­kovói melegházakban 14,5 tonna paradi­csomot termeltek dekáronkint. A levszki- gradi járásban fekvő Vanja faluban ugyancsak szép paradicsomtermést értek el a melegházakban. A „Marica-Kelet” hőerőmű közelében 1960-ig felépítik Európa legnagyobb „üveg-városát”, összesen 120 hektárnyi területen. filár az NDK-ban is közlekednek légitaxik A Német Demokratikus Köztársaság­ban április elején megindult a légitaxi- szolgálat. A „Super-Aero” típusú két- motoros légitaxi a lipcsei, illetve a ber- lin—schönefeldi repülőtérről felszállva, rövid körútra viszi a magasba vágyó­kat. A Lufthansa tervbevette hosszabb körutak bevezetését, amelynek során több várost érintenek. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom