Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-10 / 108. szám
4 Tolna megyei népújság 1957 MÁJUS 1«. A rock and roll „mennyiségtana" Egy amerikai karikaturista a rock and roÜt zenével kísért vitustáncnak nevezte. Az amerikai karikaturista kétségtelenül értelmes ember és szemléltető hasonlata hűen adja vissza az amerikai zenei élet ezen elfajult jelenségének lényegét, bár nem meríti ki teljesen a rock and roll fogalmát. Kiderült ugyanis, hogy a rock and roll nem csupán zenei őrület, hanem elsősorban kitűnő pénzforrás, amelynek kihasználásával a vállalkozó szellemű üzletemberek milliós jövedelmet vágnak zsebre. Az üzletemberek mesterségesen felfújják a tömegőrületet és rengeteg hanglemezt, ruházati cikket, jelvényt, stb. adnak el, amelyeknek alig van valami közük a rock and rollhoz. Különösen nagy hasznot vágnak zsebre a hanglemezgyártó társaságok. Egyedül a „Victor” cég 13 és félmillió hanglemezt és 2,750.000 albumot adott el Elvys Presley, a „rock and roll király” dalaival és fényképeivel. A textilnagykereskedők 1956-ban húsz millió dollár értékű különböző ruházati cikket adtak el. A ruhadarabokra előrelátóan a felkapott énekes nevének kezdőbetűit hímezték. Az amerikai táncos helyiségekben most különösen nagy divat, hogy fekete-zöld mintás nadrágban táncolják a rock and rollt. Az üzletemberek rövid idő alatt több mint 70 000 ilyen egyébként ócska anyagból készült — nadrágot adtak eL Egy nagyvállalat, amely jelvényeket és emblémákat készít — havonta mintegy 50000 darab tenyérnyi nagyságú jelvényt szállít a rock and roll kluboknak ezzel a felirattal: „Szeretem Elvyst”. Még a kozmetikai gyárak is kihasználják a járványt és a különböző árnyalatú rúzsokat Presley különböző dalairól nevezik el. A rock and roll-őrület természetesen a filmgyárak számára a legkifizelőbb. A „Columbia Pictures” filmgyár, amely elsőnek készített filmet a rock and coliról, hárommillió dollár haszonra tett szert, bár a felvételek mindössze 350 000 dollárba kerültek. Ugyanez a gyár néhány nappal ezelőtt bocsátotta a közönség elé legújabb gyártmányát a következő címmel: „Ne civakodjatok a rock and roll miatt”. Az Üzletemberek még jóval a film megjelenése előtt mesterségesen fel- fűtötték a légkört és a legváltozatosabb reklámokkal dolgozták meg a jövendő nézőket. A |számítás helyesnek bizonyult. A lapok közlése szerint többezer ifjú ostromolta három napon keresztül az egyik Neiv York-i filmszínházat, ahol ezt a filmet játszották. Több mint 400 rendőrt kellett kivezényelni. A mozitulajdonosok is kihasználták a helyzetei és a jegyek árát másfél dollárról két és fél dollárra emelték. Az eredmény felülmúlt minden várakozást: a mozi egyetlen hét alatt 125 000 dollárt keresett. A rock and roll „mennyiségtana” tehát nagyon egyszerű: az ifjúság tömegőrülete plusz a zenei élet további hanyatlása egyenlő a vállalkozókedvű üzletemberek sokmilliós hasznával. VASÁRNAPI ebéd SPENÓTLEVES Hozzávalók: 20 dkg spenót, 2 dkg zsír, 3 dkg liszt. 1 tojássárga. 1 kanál tejföl, citromlé. A gyenge, tavaszi spenótot jól megmossuk, nyersen megvagdaljuk As forró zsírban kevés sóval, fedő alatt puhára pároljuk. Amikor zsírjára sül, liszttel lehlntjük, először hideg vízzé', aztán meleg vízzel engedjük fel. jól felfözzük és tojássárgára, tejfölre tálaljuk. Pár csepp citromlével ízesítjük. Nagyon kellemes. üde, tavaszi leves. Tetejére pirított zsemlyekockát szórunk. TEMESVÁRI SERTÉSBORDA ZÖLDBABBAL Hozzávalók- 4 szelet hosszú sertéskaraj. fél kg zöldbab, 6 dkg zsír. 1 hagyma, 4 dkg füstölt szalonna, 2 darab paprika, 2 darab paradicsom, másfél deci tejföl. A sertéskarajt kissé kiverjük, lisztbe mártva, forró zsírban mindkét o’dalát világosra sütjük. A szeleteket kivesszük és a megmaradt zsírban kissÄ megpirítjuk a metéltre vágott hagymát a szalonnával, behintjük paprikával és hozzákeverjük a negyedekre tördelt gyenge zöldbabot, szeletekre vágott zöldpaprikát, megsózzuk, tetejére helyez zük a hússzeleteket, vizet öntünk alája és csendesen pároljuk Amikor a zöldbab puhulnl kezd. hozzátesszük a para dicsomot is, szeletekre vágva. Ha a hús és a zöldbab egészen puha és zsírjára sült kávéskanál liszttel lehintjük és a tejföllel felöntjük. Szükség szerint még vizet öntünk alája és egyet forraljuk. NŐI SZESZÉLY Hozzávalók: 4 dkg vaj, 4 dkg cukor, 4 tojás, 30 dkg liszt, 1 dkg élesztő, 1 dl tej. 10 dkg lekvár és plusz 25 dkg cukor. A vajat a cukorral habosra kavar, juk, hozzáadjuk a négy tojás sárgáját, az élesztőt langyos tejben feloldva, a lisztet, nagyon kevés sót és még annyi langyos tejet', hogy könnyen verhető puha tészta legyen. A tésztát jó' kidolgozzuk, s fagyos zsírral bekent sütőlemezre rákenjük 1 cm vastagon és langyos helyen 30 percig kelesztjük. Világos rózsaszínűre sütjük. Ha megsült a tészta, tetejét lekvárral megkenjük. Előre négy tojás fehérjét kemény habbá felverjük a 25 dkg cukorral és azt a tésztára ráöntjük, elsimítjuk, gyenge tűznél 10 percig szárítjuk. Melegen kockákra vágjuk. Űj híd a Dnyepr felett A kieviek kedvenc pihenőhelye a város közelében fekvő Truhanov-sziget. A szigeten nagyszerű strand és jól felszerelt vlzitelepek vannak. Csak az volt a baj, hogy nehezen lehetett megközelíteni. Igaz, hogy jártak propellerek, motorcsónakok, ünnepnap hajók is, de ez sok időt vett igénybe. A kievi dolgozóik javaslatot tettek a városi szovjetnek, hogy építsenek a szigetre gyalog-hidat. Ma már hét méter széles és félkilométer hosszú híd köti össze a két partot 26 méter magasságban a folyó tükre felett. A hidat, amelyen még szerelési munkálatok folynak, júliusban adják át rendeltetésének. Növendékhangverseny lesz ma este fél 6 órai kezdettel a Zeneiskola nagytermében. A hangversenyen ismét szerepel az iskola két csalogánya: Besenyő Hedvig és Szakály Ilona. Ezúttal már szóhoz jutnak a zongoristákon és hegedűsökön kívül a fúvóstanszak növendékei is. Sőt hallunk majd egy hattagú vonósegyüttesi is. A hangversenyen a következő növendékek lépnek fel: Szendy M., Ilorvay E., Klézli E., Töttös Zs., Erdélyi J., Erdélyi R., Sólyom I., Hintesszer J., Lányi P., Nagy K., Gálos Ä., Péter J., Fülöp I., Varga M., zongora, Szatmári József trombita, Fehérvárv Matild hegedű, Andróczky Imre klarinét, Szakály Ilona ének, Sás- di Zoltán hegedű, Besenyő Hedvig ének, Bölcsföldi Sándor basstrombita, Méhn Imre hegedű, Kovács István ének. A Zeneiskola ezúton is minden érdeklődői szívesen lát idei második növendékhangversenyén. Belépődíj nincsen. Műsormegváltás 1 forint. Az első nagysikerű növendékhangverseny után kíváncsian várjuk a pénteki folytatást. 361 szórakoztunk Az egyik vasárnap egy dombóvári „művészegyüttes” látogatott el Ko- csolára, hogy hozzon egy kis fényt a megszokott hétköznapok után, s nyújtson pár órai szórakozást nekünk, falusiaknak. Valóban jól szórakoztunk, sajnos, sokszor nem a műsoron, hanem a bemondó zeng- zetes, „művészi" magyar kifejezésein. Többek között a következő kifejezéseket hallottuk: ,,Jól-e tudok hegedülni...” „Kívánom, hogy sokat, jól érezzék magukat”, „Rám fogahassák...”, „Van otthol két lányom ..„Tasziló meglássa a lovakat ...”, „összeállítottunk egy nagyon szép, felejthetetlen dallamokat ...” Azt hiszem ez elég ahhoz, hogy elképzeljük, milyen jól mulattunk. Ha már a kritikánál tartunk, hadd mondjam el, milyen visszatetsző dolog volt az is, hogy majdnem minden szereplő „leöntötte” a szereplés előtt, a lámpaláz ellen eddig leg jobban bevált „gyógyszert”. Erről az első sorokban ülők meggyőződhettek, mert bizony a „gyógyszerszag” erősen terjengett a levegőben. Nem lennék azonban igazságos, ha csak a negatívumokat vettem volna észre. A spicces állapot és a magyartalan kifejezések mellett feltétlenül nagy tetszést arattak a közönség soraiban a zenekar számai. Szerintünk minden dicséretet megérdemelnek. Végezetül még annyit, hogy a falunak sem felel meg akármilyen műsor. Szeretnénk egyszer már olyan előadást is nézni, élvezni, ahoi nemcsak a helyárak jelzik az együttes jó hírnevét, hanem a produkció is. EGY NÉZŐ A „Doktor úr“ Szekszárdim Hétfőn este ismét megteli a Városi Kultúrház színházterme érdeklődőkkel, akik kíváncsiak voltak a Pécsi Nemzeti Színház „Doktor úr” című előadására. Az érdeklődést nyilván nagyban növelte azoknak a száma, akik Szabó Samu Kossuth-díjas színművészt akarták látni színpadon. Mielőtt az előadás részletes elemzésére térnénk, érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy — nem új, de régebbi észrevételeinkre is alapozva tapasztalatunkat — Szekszárd színházlátogató közönsége inkább a vidám, zenés darabok után érdeklődik, mint a komoly, többet nyújtó prózai színművek iránt .A hétfő esti előadás például telt ház előtt játszódott, holott maga a darab semmivel nem volt jobb, sőt... — mint a Veszély es forduló című dráma, amelyet szintén a Pécsi Nemzeti Színház művészei mutattak be nemrég. Erre az előadásra mégis megtelt a kultúrház, az előbb említett pedig félház előtt — talán még annyian sem voltak — játszódott le. A „Doktor úr", mint mű, sok tekintetben kifogásolható, alakjai nem mondhatók tökéleteseknek, s éppen ezért, ebbői eredően a szereplők, az előadás során nem nyújthattak kiemelkedő alakítást, a darab nem nyújtott erre lehetőséget. Vegyük példának Szabó Samut. Aki ismeri a művész képességeit, vagy csak látta egy-két darabban szerepelni, észrevette, hogy szerepe nem elégítette ki, nem adott lehetőséget arra, hogy tudását, színészi képességeit megcsillogtassa, pedig sokan várták ezt. Sárkány ügyvédet Somló Ferenc alakította. A szerep és az alakítás is középvonalon mozog. A művész különösen a darab első részében a szövegmondásra helyezte a fősúlyt, s játéka csak a harmadik felvonásban emelkedett felül a közepes teljesítményen. Nem minden esetben volt meggyőző (Bertalan) Galambos György és (Lenke) Gyapay Yvette alakítása sem. Közel állt a tökéletességhez viszont (Sárkányné) Takács Margit játéka. A művésznő mesterien kihasználta a darab nyújtotta lehetőségeket s ha rangsorolni próbálnánk a szereplők teljesítményét Szabó Samu Pu- zsérja után ő következne. Élvezetes volt Szalma Lajos (Csató rendőrfogalmazó) játéka is. Pataki Erzsi (Marosiné) kis szerepében szintén jól alakított. B. G. Kozmetikai tanácsadó Egy régebbi cilckben foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy árt-e a kozmetikai arcápolás, hagy-e káros nyomot, ha abbahagyja az illető a kezelést? Most ismét visszatérek erre a kérdésre, mert sok nő olyan szert használ, ami igen káros hatással van a bőrre. Amint már írtam is, valamikor a bőrt nem kezelték ki a borhibákból, hanem igyekeztek azt elfedni, eltakarni különböző fedőkrémekkel. Ez a krém tökéletesen szépített is, a baj azonban ott volt, hagy teljesen elzárta a pórusokat, a bőr idővel elveszítette rugalmasságát. természetes üde színét, s később enélkül a krém nélkül már nem mu tatkozhatott az illető senki előtt. Innen terjedt el az a téves hiedelem, hogy árt a kozmetikai kezelés. Nemrég tudomásomra jutott, hogy a ma forgalomban levő alapozó, fedő Krémet sokan arcápoló szerként használják állandóan. Ez a krém már nem olyan ártalmas, nem zárja el annyira a pórusokat. de ez is csak alkalmi esti kikészítéshez használható, sőt ló is. mert tartósítja a kikészítést, de állandó nap. pali használatra egyáltalán nem nlkal; más. Különösen szárazbőrű egyéneknél komoly bőrhibát is okozhat Tehát az egészséges arcápolás csak javára van bárkinek bármilyen korban, de '■ossz és rosszul alkalmazott ápolószerek idővel káros nyomokat hagynak a bőrön. Most válaszolok azokra a leve'ekre, amelyekben valamilyen tanácsot ,tértek. (Válaszokat szívesen adok a lapon keresztül.) 1 Először a gyantás kezelés iránt érdeklődőknek válaszolok. A gyantás kezelést csak szakember végezheti el, mert a gyanta nem por és nem folyadék. Az előnye a porral és folyadékkal szemben az, hogy nem bántja a piheszá- lakat, tövestől jön ki. selymesen nő vissza, nem szúrós, mint a borotváit szakái és nem lesz több Arcon havonta, lábon három hónaponklnt kell alkalmazni. 2. Bőrhámlást lehet kvarccal, folyadékkal és krémmel csinálni. Mindegyik gyulladással jár. ezért fájdalmas és csúnya is nyolc-tíz napig Foltot végérvényesen nem lehet eltüntetni. Hámlasz- tástól elhalványodik, azután fényvédő krémet kell használni kora tavasztól késő őszig. 3. Mitesszerek krémtől nem múlnak el. Legjobb szakemberrel kitisztíttatni Lassan múlik el, de türelemmel biztos eredményt lehet elérni. Este mossa az arcát olajjal. A zsirt az olaj oldja, utána vízzel, szappan nélkül kell lemosni. Házilag kinyomkodni nem sza. bad. Hígított citrom leve, aludttej savóin. ugorka leve mind jól tisztítja a bőrt. Hetenkint kétszer-háromszor Is lehet mosni az arcot azzal, ami éppen a ház. nál van. _ . , Szűz Lászlóné Űj csehszlovák orvosi műszer A fejlődő csehszlovák gyógyszeripar újabb orvosságokat, műszereket állít elő. Prágában a Műszaki Múzeumban a közelmúltban kiállítást nyitottak meg, amelyen bemutatták a legújabb orvosi műszerekét. A kiállításon az „Elektroforesa” nevű műszer örvendett a legnagyobb érdeklődésnek. Segítségével pontosan meg lebet állapítani a gyermekparalizises és a fertőző sárgaság okozta megbetegedést egészen kezdeti stádiumban, sőt segítségével megállapítható a szellemi megbetegedések foka is. NINCSEN talán olyan ember, aki ne várná, ne örülne már előre is a gabonatengert érlelő nyárnak, amelybe annyi, de annyi előre kigon dőlt s elhatározott terv, álom megvalósulását várja. Azon a napon is, amikor Füredi András a szomszédos városba akart menni, hogy malacokat vegyen, szinte hétfelől sütött a nap. Elhatározásán erősen gondolkodott, mert vályogot is szeretett volna vetni az asszonnyal. Házat, piroscserepes ... hófehérfalú házat akartak építeni, a virágágyba muskátlit, violát vetni, és úgy gondolták, hogy a zöld zsalukon pedig hajnalka dugja majd be kandi kék fejét. —| Nos asszony, mi legyen. Jössz te ia, vagy ... — Menjen csak kedves egyedül, hamarabb megjárja az utat, a gyerekek ia sok dolgot adnak nekem. Azután ha megjön, együtt hozzálátunk majd a vályogvetéshez és jövő ilyenkorra már;. Terveket szőtt a két ember, de a sors a maga kiszámíthatatlanságával közbeszólt. Nem ment András a városba, nem vetettek vályogot, soha nem építették fel a piroscserepes, zöldzsalus házat, mert Andrást kórházba vitték. — Doktor úr... Jobban van-e már az uram? Mikor vihetem haza? — szólt reszkető hangon az asszony. — Ne sírjon lelkem, a férje már jól érzi magát... Az asszony az orvos hangjából a részvétet, a vigasztalást érezte, s nem sejtette, hogy a „Kaszás“ már megkérte áldozatát. A VALÓSÁGOT persze nem lehetett eltitkolni, s meg kellett mondani, hogy a hét gyermeknek nincsen már édesapja. Az özvegy a fájdalomtól alig jutott szóhoz, megfordult, s miközben a szántóföldeken keresztül hazafelé tartott, egy egész világ omlott benne össze. Múltak az évek, lassan cseperedtek a gyerekek, az édesanya napszámba járt, éjt nappallá tett, hogy a gyerekeket becsülettel felnevelje, akik majd az életben jól megállják a helyüket s öregségére majd támaszai lesznek. HŰ8Z ÉV telt el azóta, a fészekből kirepültek a gyerekek, sőt már unoka tipegett a nagymama körül. Az édesanya boldognak érezte magát népes családja körében és a mun kában elfáradt test, már csak a jól megérdemelt pihenésre vágyott. Egy napon azután megbetegedett, rakoncátlankodott az öreg szív, baj volt a tüdővel és az állandó köhögési rohamok pedig szinte majd megfojtották. Kórházba került, sokáig ápol ták és annyira erősnek hitte magát, hogy gyerekeire hallgatva elhagyta a kórházat. Azután a suttogás, tanakodás megindult a gyerekek között s ahelyett, hogy az édesanya még visszalévő éveit megköny- nyítették volna, azon reszkettek, hogy az örökségből ki, hogyan részesül. — A fele ház az enyém — szólt a legidősebb fiú, én dolgoztam, én kerestem arra, hogy legyen fedél a fejünk felett. — De édes fiam, akkor te voltál az egyetlen támaszom, a kicsikre a kény ér kereső, ennyivel tartozol a testvéreidnek, nem lehet a fél ház a tied, hiszen még rajtad kívül 6 gyermekem van. — Engem mindez nem érdekel —, pattant fel a fiú. így ment ez nap-nap után, a beteg édesanya állapota szinte percről- percre rosszabbodott, s éjjel lázálmok gyötörték. — Fiam, nem kelsz fel.. t hajna- lodik... vetni kell... de siess ... Az örökösök... Annuska, gyere ide... hol a töltött paprika ... nem tudom megint, hol vagyok... de féltízre vissza kell mennem-... a főorvos úr... vizit... Jaj... a házat nem adhatod el... ÁLMÁBAN mindig viaskodott, nem tudott megnyugodni, s mikorra meg- békült volna, a gyerekek ismét felizgatták. — Anyám, — szólt az egyik délelőtt, Éva — Jóska eladta a fél házat, hova menjünk mi most? — Az engem nem érdekel, — toppant be az utolsó szóra Jóska, s megelőzve az anya válaszát: — Nekem pénz kell... pénz, értik? ... kész! Igazán nem várhatok addig, amíg az... — Nem szégyeled magad! — szóltak rá a többiek. — Anyánk halálos ágyánál, hogy beszélhetsz így?! — Ejh, nem vagyok én vénasszony, hogy pityeregjek — majd otthagyva a betegszobát, jól bevágta maga után az ajtót s egyenesen a szomszédos kocsma felé vette az útját. — Fél liter bort ide a javából, de ha már itt lenne is későn volna — rontott be köszönés helyett. Sűrűn fordult a kocsmáros, s Füredi Jóska arcára kiült a mámor pírja. Minden szomjastorkú-potyaleeö ember egyetlen komája lett és ilyenkor természetesen inni kell! — Hát maga bátyám, mit búsul ott a sarokban, tán nem jutott dinnyeföld? Jöjjön csak, majd fizetek ... nemsokára úgyis gazdag leszek ... addig meg hitelbe is a főnök! — Nem iszom én öcsém, nagy bánatom van. Tudod egyszer nekem is volt egy édesapám, egy áldott jó ember. Volt egy kis vagyonkája és nagyon megéheztem rá. Kívántam az öreg halálát, de nagyon megvert az isten. Én is megöregedtem, nyomorék lettem és most saját gyermekem adja vissza azt, amit egykor én tettem. — Aztán meghalt az öreg, ideig óráig gazdag voltam, volt pénzem, bár soha ne éreztem volna meg az ilyen módon szerzett gazdagság szagát. Csak élne még az édesapám és mondaná nekem: — Fiam, édes fiam. — Az utolsó szavak zokogásba fulladtak, a szavait hallgató Füredi Jóska egyszerre kijózanodott. Nem szólt az asztalnál ülőkhöz, egy mozdulattal lesodorta az asztalról a borosüveget, poharakat s kirohant. — ANYÁM, édes jó anyám — kiáltotta elfulladva, amikor felszaki- totta a betegszoba ajtaját. Bent néma csend, őrjöngve meredt az ágyra, az ágy mellett könnyesszemű testvérek... elkésett!... BODOLAY RÓZA 7
