Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-10 / 108. szám

TOLNA MEGYEI NEPCJSAG

1957 MÁJUS 16.

Megkezdődött az országgyűlés űi ülésszaka

(Folytatás az 1. oldalról.)

a nlovember 4-re virradó éjszaka Nagy Imre áthozatta Mindszentyt Budáról a parlamentbe és ha a prímás elmékiratainak hinni lehet, 5 ajánlotta neki, hogy menjen az amerikai követségre.

A Szovjetuniótól és a többi szocialista barátunktól való eltávolodás po litikájának fontos lépése volt Ma~ gyarország semlegességének kinyilatkoztatása.

— A következő, döntően fontos Bzovjetellenes lépés az a javaslat volt, hogy Magyarország az ENSZ-től kérje semlegessége biztosítását és lépjen ki a varsói egyezményből. Jelen voltam a kabinet ülésén és megpróbáltam kifejteni, hogy nekünk semmi szükségünk nincs ENSZ-biztosítékok- ra. Mi szövetségesei vagyunk a Szovjetuniónak, tagjai vagyunk a varsói egyezménynek, amely többoldalú szer ződés.

Többé nem hívtak és nem vettem részt a "kabinet megbeszélésein. Az Országház tele volt ismeretlen emberekkel, civilekkel és katonákkal. Ismételten hallottam hírét, hogy valakinek az volt a véleménye, engem félre kell állítani, meg kelj tőlem szabadulni. A november 4-re virradó éjszaka belépett hozzám egy őrnagy, régi horthysta őrnagy volt, az ellen- forradalmi napokban többedmagával ott teljesített szolgálatot a maga régi egyenruhájában. „Maga jöjjön velünk” — mondotta és én velük mentem. Rónai Sándor éppen nálam volt, őt is mellém szólították és lekísértek mindkettőnket az északi szárny egyik alagsori szobájába. Mielőtt kiderülhetett volna, hogy tulajdonképpen miért kísértek le oda, megjelentek a szovjet csapatok. Nagy Imre már elment a jugoszláv követségre barátaival együtt. Az Országházban végétért az ellenforradalom. (Nagy taps.)

A forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy Imre és kormányának működése veszélyeztette a Magyar Nép- köztársaság állami és társadalmi rendjét, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa november 4-én Nagy Imre kormányától megvonta bizalmát és felmentette a kormányt. Ezt követően alkotmányos jogkörében eljárva, miniszterelnökké választotta Kádár Jánost (Hosszantartó taps.), elnökhelyettesé dr. Münnich Ferencet, a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjaivá Marosán Györgyöt, Horváth Imrét, Kossá Istvánt, Apró Antalt, Dögéi Imrét és Rónai Sándort. (Taps.)

A forradalmi munkás-paraszt kormány fellépésével és alkotmányos úton történt kinevezésével, bátran elmondhatjuk, új lapot nyitottunk Ma- gvaro^jhzág történetében. Kádár Jánosnak volt bátorsága, elszántsága és tisztánlátása a cselekvéshez. Szovjet csapatok segítségével, először meg

fékezte, letörte az ellenforradalmat, azután a Szovjetunió és a baráti országok segítségével megmentette a nyomortól, az éhségtől az országot. Megint elkezdtük és folytattuk a szocializmus építését. Május elseje tapasztalatai bizonyítják, hogy a dolgozó magyar milliók egyetértésével tesszük.

Tisztelt országgyűlés! Ez Kádár János a munkás-paraszt kormány és a szervezkedő Magyar Szocialista Munkáspárt történelmi érdeme. (Nagy taps.)

Ezután Dobi István ismertette a kormányban februárban bekövetkezett változásokat, a hozott törvény- erejű rendeleteket, majd hangsúlyozta, hogy az Elnöki Tanács működését az ellenforradalom alatt és november 4 után mindvégig az alkotmányban meghatározott keretekben látta el.

Kérte az országgyűlést, hogy az Elnöki Tanács munkájáról szóló beszámolóját vegye tudomásul.

Az országgyűlés határozata

Az országgyűlés ezután egyhangúlag jóváhagyólag tudomásul vette az Elnöki Tanács beszámolójában, s a beterjesztett jelentésben foglaltakat, egyben megerősítette Kádár Jánosnak a Minisztertanács elnökévé, Münnich Ferencnek a Minisztertanács elnökhelyettesévé. Marosán Györgynek államminiszterré, Apró Antalnak iparügyi miniszterré, Horváth Imrének külügyminiszterré, — Eiszku Bélának belügyminiszterré, Révész Gézának honvédelmi miniszterré, Kossá Istvánnak pénzügyminiszterré, Dögéi Imrének földművelés ügyi miniszterré, Kállai Gyulának művelődésügyi miniszterré, dr. Doleschall Frigyesnek egészségügyi miniszterré, valamint dr. Szénási Gézának legfőbb ügyésszé választását az Elnöki Tanács által.

Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 23. paragrafusának (2) bekezdése aljapján javaslatom erjesztett az országgyűlés elé a Minisztertanács kiegészítésére. Az Elnöki Tanács javaslatára az ország- gyűlés Apró Antal iparügyi miniszteri, Kossá Istvánt pénzügyminiszteri tiszte alól felmentette, egyben Apró Antalt a Minisztertanács elnökhelyettesévé, Kossá Istvánt közlekedés- és postaügyi miniszterré, Nezvál Ferencet igazságügyminiszterré, Csergő Jánost nehézipari miniszterré, Nagy Józsefnét könnyűipari miniszterré. Incze Jenőt külkereskedelmi miniszterré, Tausz Jánost belkereskedelmi miniszterré, Kovács Imrét élelmezés- ügyi miniszterré, Trautman Rezsőt építésügyi miniszterré, Kisház, Ödönt munkaügyi miniszterré, Kiss Árpádot az Országos Tervhivatal elnökévé az országgyűlés megválasztotta.

Szünet után Rónai Sándor megemlékezett az országgyűlés két halottjáról, Szentiványi Lajos és Guba Mihály képviselőkről.

Az elnök ezután bejelentette az országgyűlésnek. hogy képviselői mandátumukról a következő képviselők mondtak le: Andics Erzsébet, Ács Lajos, Bata István. Bozsik József, Dénes István, Erdei-Grúz Tibor, Gerő Ernő Hegedűs András, Hidas István, Horváth Márton, Kovács István! Kónya Lajos, Kömyei József Lukács

Rónai Sándor ezután a következő javaslatot tette az ülésszak tárgy- sorozatára:

1. A Minisztertanács elnökének beszámolója és annak megvitatása,

2. „Az 1953. évi május hó 17. napján megválasztott országgyűlés megbízatásának {meghosszabbításáról” szóló törvényjavaslat tárgyalása,

3. „A Magyar Népköztársaság alkotmányának módosításáról” szóló törvényjavaslat tárgyalása.

4. A Népköztársaság Elnöki Tanácsában és az országgyűlés bizottságaiban megüresedett tagsági helyek betöltése.

Az országgyűlés az ülésszak tárgy- sorozatát elfogadta.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsában a képviselői lemondások foly tán öt tagsági hely megüresedett. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége a megüresedett

tagsági helyek betöltésére javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. A javaslatot Pesta László jegyző olvasta fel:

,,A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége javasolja a tisztelt országgyűlésnek, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsában megüresedett tagsági helyekre Kiss Károly, Olt Károly, Péter János, Reszegi Ferenc és Szobek András országgyűlési képviselőket válassza meg.

Budapest, 1957 május 6-án.‘‘

Az országgyűlés Kiss Károly, Olt Károly, Péter János, Reszegi Ferenc és Szobek András képviselőket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjává megválasztotta.

Kádár János elvtárs beszéde

Az ellenforradalom zászlóvivői

György, Madarász Ferenc, Piros László Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Vajdai Lajosné és Vas Zoltán.

Vannak továbbá olyan lemondott képviselők, — folytatta Rónai Sándor — akik az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban olyan politikai és erkölcsi magatartást tanúsítottak, hogy ügyükben az összeférhetetlenségi bizottságnak kellett volna vizsgálatot folytatni és az országgyűlés elé javaslatot terjesztenie. Ök azonban maguk is érezték, hogy cselekményük és magatartásuk következtében méltatlanokká váltak a nép bizalmára, ezért lemondtak képviselői mandátumukról. Ezek a következők: Kiss Imre, Kopácsy Sándor, Ilkovics Mária, Elek János, Földvári Rudolf, Márton András, Süveges Dániel és Szigeti Attila.

A megüresedett képviselői helyekre a következő pótképviselőket hívtam be: A Baranya megyei választó kerületből Sziveri Kálmánt, a Borsod megyei választókerületből Csergő Jánost, a Bács-Kiskun megyei választó- kerületből Orosz Józsefnét. Szeleczki Imrét, a Fejér megyei választókerületből Kovács Gy. Pálnét, a Győr megyei választókerületből Kalmár Pálnét, Varga Jenőnét, Zierhut Antalt, Ökrös Illést a Hajdú megyei választókerületből Kiss Jánost, Nagy Istvánt, a Heves megyei választókerületből Mucsi Sándort, a Komárom megyei választókerületből Musrisz Józsefet, a Pest megyei választókerületből Becseics Lyubomirt, a Somogy megyei választókerületből Füstös Jánost, a Szabolcs-Szatmár megyei választókerületből Kovács Sándort, a Szolnok megyei választókerületből Szabari Istvánt, Győri Gyulát, a Vas megyei választókerületből Giczi Ferencet, a Veszprém megyei választó- kerületből Bakos Istvánt. a budapesti választókerületből Horváth Károlyt, Varga Istvánt, Schumeth Jánost, Petrovics Jánosnét, Balogh Lajost, Dóra Jánost, Vankó Gyulát, Vári Mártonnét.

A mentelmi és. összeférhetetlenségi bizottság javaslata alapján az ország- gyűlés egyhangúlag megállapította Miklós Árpád képviselő összeférhetetlenségét és országgyűlési képviselői megbízatásától megfosztotta.

:Hl.u janos eiviara a lovauuiaii során részleteseit beszélt az ellenforradalmi terror állati kegyetlenségeiről, hogy november 4-re virradó éjszaka csak Budapesten háromezer olyan megkínzott hazafi volt az ellenforradalmár banditák kezében, akiknek kivégzését november 4-re, 5-re és 6-ra tervezték.

— Aki a rémtetteket „véletlen kilengéseknek“ nevezi, az a legjobb esetben nem tudja miről beszél, vagy az ellenforradalmat akarja mentesíteni szörnyű népellenes bűneitől, vagy a legrosszabb esetben saját, nem egészen tiszta lelkiismerete kényszeríti őt erre. Ha van jóhiszemű ember a világon, akinek még kétsége van az októberi magyar országi események ellenforradalmi jellegét illetően, az vessen egy pillantást a felkelés zászlóvivőire és harcosaira és akkor minden kétsége eloszlik.

Beszélt Kádár elvtárs Mindszenty, Nagy Ferenc, Dövényi N. Lajos nyilas újságíró, Meskó Zoltán, gróf Eszter - házy Pál, Takách Tolvaj József és más közismerten népellenes, hazaáruló háborús és egyéb bűnökért bebörtönzött és októberben kiszabadult személyekről, akik az első pillanatban aktívan felléptek az ellen- forradalom mellett.

Az ellenforradalom támadott a politika porondján a politika eszközeivel is. Abban már politika volt, hogy az ellenforradalom fegyveres erejét, mint legfontosabb célokra, a párt épületeire, intézményeire, funkcionáriusaira és tagjaira irányította, hogy elsősorban a pártot akarta — intézményei és hű tagjai megsemmisítésével — fizikailag is elpusztítani.

Nagy csapásokat mértek a pártra, mocskolták, gyalázták, rombolták. Ágyúval lőtték szét székházait, gyilkolták városon és falun legjobb fiait, de nem tudták elpusztítani. A párt él és napról napra erősödik! (Hosszantartó, ütemes taps.) És, ahogy annak történnie kellett, a talpraállt párt vezetésével és sugárzó erejének segítségével talpra- álltak, tömörültek a szocializmus ügyéhez hű magyar dolgozó tömegek és a rátámadó ellenséget lerázva él és napról napra erősödik

araga nazann, a magyar xxepKoz- társaság is! (Lelkes nagy taps.)

Rámutatott Kádár János, hogy az ellenforradalom első és döntő jelentőségű győzelme volt, hogy Nagy Imre régebbi politikai elgondolását megvalósítva kiharcolta a politikai pártok koalíciójának kormányát és feladta a Magyar Dolgozók Pártja vezető szerepét.

A II. világháború időszakában létrejött már egy pártszövetség, koalíció, a Magyar Kommunista Párt vezetésével, a kisgazda, a szociáldemokrata és a nemzeti parasztpárt részvételével. Ez a pártszövetség akkor a haladást szolgálta, tartalma demokratikus, antifasiszta volt.

Az októberi koalíció

— Az 1956. október végén, az ellenforradalom fokozódó támadása és nyomása alatt létrejött koalíció — bár ugyanazok a pártok vettek részt benne — nem a haladást szolgálta. A koalícióban résztvevő pol— Az ellenforradalom, célja nyílt feltárásával meglehetősen óvatos volt. Pünkösdi királysága sem tartott sokáig, de ez a néhány nap is elegendő bizonyítékot nyújt ahhoz, hogy a társadalmi rend ellenforradalmi megváltoztatása nem sokáig váratott volna magára. Mindszenty homályos nyilatkozatának szavaiból amelyekkel kinyilatkoztatta, hogy ő a magántulajdon elvének alapján áll s az egyháznak mindent vissza kell kapnia, tömegek értették meg, hogy a gyárak, a bankok, a bányák, s a kiosztott földek magántulajdonáról, azok visszaadásáról van szó. Mihe- lics Vid, a Demokrata Néppárt Hazánk című lapja november elsejei számában még csak kártérítést követel az államosított gyárak és a kiosztott földek volt tulajdonosai számára. De már ugyanaznap bent járt a parlamentben egy küldöttség, amely a száznál kevesebb munkást

alkalmazó üzemek visszaadását követelte a volt tulajdonosok számára. A Magyar Függetlenségi Néppárt beadványában a „magántulajdon sérthetetlensége" és a „tiszta, örök

és magyar polgári demokrácia“ megvalósítását követelte.

A Népköztársaság elleni fegyveres támadás, a fehér terror, a bur- zsoá pártok feltámasztása, a gyárak, a földek visszakövetelése, a régi tulajdonosok számára pontosan megfelel a társadalmi reakció, másszóval az ellenforradalom elveinek és gyakorlatának. Az a körülmény, hogy a Nagy Imre—Losonczy-cso- port egyvonalba harcolt a Horthy- fasiszta burzsoá ellenforradalommal a Magyar Népköztársaság életérdekei ellen, az ellenforradalmat nem változtatja forradalommá.

— Vannak, akik szemünkre vetik, hogy mi sokat beszélünk az ellenforradalomról és ezzel összefüggésben a Nagy Imre-féle árulókról. Szemünkre vetik, hogy ehelyett miért nem beszélünk inkább a régi hibákról, a Rákosi-féle vezetés szektás és dogmatikus irányvonala által okozott károkról, a tön-énysértések- ről.

— Világosan meg kell mondanunk, hogy két gyökeresen különböző kérdésről van szó. Ha nem

(Folytatás az 5. oldalon.)

ozuuei uuui xvauai ucuiuö, a .vü

nisztertanács elnöke tartotta me; beszámolóját.

— Tisztelt Országgyűlés, Kedve Elvtársak!

A magyar nép békés, szociálist; alkotómunkáját megszakító ellenfor radalmi támadás sötét és vészterhe napjai után immár békésebb, ■ nor mális körülmények között mutat kozik be az országgyűlésnek a for radalmi munkás-paraszt kormány - mondotta bevezetőben többek kö zött.

— Népünk szocializmushoz hű tö megeinek harca és munkája ered ményeként, továbbá a nemzetköz munkásmozgalom, a szociálist; tábor, a Szovjetunió testvéri segítsé gének eredményeként elmondható hogy ma már túl vagyunk a legna gyobb nehézségeken. A kormány sz;

Izúróv» «-i rí va i orr nrevó rf rtm'í lAov» q!

It V f U1 Cö ClAUIVI. Ui ct ÍVŰI U1ményekről, amelyek között munkáját megkezdte és végezte.

Az 1956 október 23-án kitört ellenforradalom meg akarta dönteni a Magyar Népköztársaság törvényes állami rendjét, társadalmi rendjét, a parasztsággal szövetséges munkás- osztály hatalmát és helyébe a burzsoá diktatúra legreakciósabb rendszerét, a fasiszta diktatúrát akarta állítani.

A forradalmi munkás-paraszt kormányt az ellenforradalom elleni harc múlhatatlan és halaszthatatlan történelmi szükségszerűsége hívta életre. Azok az emberek, akik a tényeket nem ismerik, vagy képtelenek az események lényegét megérteni és mindazok, akiknek érdeke fűződik ahhoz, megkísérelték, s részben még ma is megkísérlik vitatni a hazánkban kitört fegyveres felkelés ellen- forradalmi jellegét de a tények ereje megtöri a ködösítés minden kísérgári pártokat most a kommunista- ellenesség, a burzsoá restauráció szándéka és ennek megfelelően a szovjetellenesség vezette. A Magyar Dolgozók Pártja ebben a koalícióban nem vezető, hanem alárendelt helyzetben volt. A párt, a Nagy Imre— Losonczy-csoport a polgári pártok képviselőivel kezdettől fogva teljes egyetértésben, egy fronton harcolt a munkásosztály és forradalmi pártja, a szocializmus állásainak feladása, az ország külpolitikai elszigetelése, a szocializmus táborából való kiszakítása, a Szovjetunióval való szembeállítása kérdésében. A polgári pártokban kezdettől fogva a szélső jobboldali elemek ragadták kezükbe a vezetést.

— Az októberi koalícióban részt- vett, akkor újból megszervezett szociáldemokrata pártnak puszta létrehozása is az ellenforradalom, legveszélyesebb politikai támadását jelentette a munkásosztály hatalma ellen. Célja a munkásosztály ketté- szakítása, a testvérharc felújítása volt. Az ellenforradalmi kommunista-ellenes áradat legfontosabb részeként, hogy céljaikat mindenki félreértés nélkül lássa, élesen elhatárolták magukat azoktól a volt szó ciáldemokrata elvtársaktól, akiknek pozitív szerepük volt a magyai munkásosztály történelmi vívmányainak, a két munkáspárt egyesülésének létrehozásában.

— így az októberi pártszövetség ben résztvevő kisgazda, (szociáldemokrata és Petőfi párt Tildy, Csór ba, Kéthly, Kelemen, Bechtler, Bib< Lajos vezetése alatt Mindszenty ál dását élvezte, minden fellépéséve az ellenforradalom kommunista- éi népellenes, szovjetellenes céljait tá mogatta.

Ez az októberi koalíció még íg; is, minden ellenforradalmi iparkodó ellenére is, csak a beköszöntő és ; fügefalevél szerepet játszotta az el lenforradalom számára.

Kádár elvtárs ezután az október ben alakult pártok egész sorát em iítette, amelyek minden szépe: hangzó demokrata elnevezés ellené

Az ellenforradalom célja

azután az országgyűlés elnöke be elentette, hogy az igazságügyminisz er „Az 1953. évi május hó 17, nap án megválasztó^ országgyűlési meg ízatásának meghosszabbításáról”,

,,A Magyar Népköztársaság alkotna nyának módosításáról” szóló törvén; javaslatot nyújtott be.

Az országgyűlés a bejelentést tud

máidul

Az ülésszak tárgysorozata