Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-08 / 106. szám

1957 MÁJUS 8.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

a

A rendeletek tükrében:

Továbbfejlesztjük vívmányainkat^ Elkerüljük a hibákat l

Felépítjük a szocialista Magyarországot

Igen!—Ne?

— Május elsejei harci programunk egyetlen mondatban is összefoglalható: továbbfejlesztjük a társadalmi haladás terén 12 év alatt elért vívmányainkat a jó tapasztalatokat felhasználva, a múlt hibáit gondosan elkerülve teljesen fel akar juk és felfogjuk építeni a mindenféle kizsákmányolástól mentes szocialista Magyarországot — hangoztatta Kádár elvtárs május elsején a több százezer főnyi ünneplő tömeg előtt.

Igen, továbbfejlesztjük 12 év alatt elért vívmányainkat, mert ezalatt az idő alatt nem csak hibák voltak, sőt az eredmények felülmúlták azokat. A reakció, az ellenforradalom hirdette csupán nagy előszeretettel, hogy minden, de minden hiba volt, ami a 12 év alatt történt. Ezt az állítást viszont maguk az események cáfolták és cáfolják meg.

A reakció reményeit az ellenforradalom után legjobban talán éppen a bányászok foszlatták szét, akiktől pedig azt remélték^ hogy sztrájkokkal, csökkentett termeléssel megbénítják az ország gazdasági életét. Nem így történt. A szénbányászat eredményeit tükrözi az április 28-án megszületett kormányhatározat:

„A Magyar Forradalmi Munkásparaszt kormány legutóbbi ülésén megvizsgálta a szénbányászat helyzetét. Megállapította, hogy öt hónapos kemény, megfeszített munka után a szénbányászat jelentős részben kiheverte az ellenforradalom okozta súlyos károkat. A széntermelés a decemberi átlagos napi 14 730 tonnáról áprilisra 67 312 tonnára nőtt/'

A kormányhatározat az alábbiakban állapítja meg e nagyarányú fejlődés okát: ..Elsősorban a bányászok osztályhűsége, áldozatos munkája ... Nagy ösztönzést adott a termelő- munkában a kormánynak az az elhatározása, hogy a bányászok régi kívánságára visszaállította a szak- mánybérezést és egyidejűleg méltányos béremelést hajtott végre/’

„A szénbányászat talpraállításáért megindított harcnak most is a kommunisták álltak az élére/’ „Az elért eredményekben nem kis része van az ellenforradalmi elemektől megtisz

tűit Nehézipari Minisztérium irányító munkája megjavításának ...“ „A megkezdett feladatok végrehajtásához — így a tízezer bányászlakás felépítéséhez, a külszíni szénfejtésekhez szükséges földgépek, dömperek biztosításához, a bányaüzemek elegendő anyaggal való ellátásához — a Kohó- és Gépipari, az Építésügyi és a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint a többi tárcák továbbra is a tőlük telhető legtöbb segítséget kötelesek megadni a szénbányászat részére.“

A tizenkét év alatt elért társadalmi vívmányaink között szerepel — habár általánosan sokat volt hangoztatva — az anya- és csecsemővédelem. Nem kell hangoztatni sokat, hogyan volt e tekintetben a múlt rendszerben, amelyet sokan úgy jellemeznek: „Amikor nyolc fillér volt egy liter bor, egy mázsa búza árán három pár lábbelit lehetett venni.. /’

Az eddig érvényben volt rendeletet így módosította a kormány március 22-én megjelent határozatában: „1. 1957 április 1-től kezdődően ingyenes csecsemőkelengye juttatásban részesülnek a társadalombiztosításra jogosultak és a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok: 2. Különös méltánylást érdemlő esetben — Munkaügyi Minisztérium által meghatározott keretben — ingyenes csecsemőkelengye juttatásban részesíthető az a szülő is, aki erre a jelen határozat 1. pontja alapján nem jogosult."

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete megszüntette a mezőgazdasági termények és termékek kötelező beadását. Mivel az államnak szüksége van gabonakészletre, szükségessé vált búzában fizetendő földadó kivetése Nem kell felsorolni mennyi jogtalan sérelem érte a parasztságot a beadások során. A Forradalmi Munkás— Paraszt Kormány nem akarja, hogy ezek a sérelmek megismétlődjenek, ezért hozott rendeleteket, szabályozta a búzaföldadó kivetésének és lerovásának módját.

A rendelet szerint búzában kell megfizetni a földadót, aki négy hold

vagy ezt meghaladó földterületet művel, vagy pedig egy hold, vagy», ennél nagyobb szőlőterületet. Pénz-£ ben fizetheti meg a búzaföldadót,- akinek használatában 400 négyszögölnél nagyobb, de négy holdnál kisebb földterülete van, a jóváhagyott alapszabály szerint működő legelő és' erdőbirtokossági társulat a tulajdonában levő földterület után. Kimondja a rendelet azt is< ha az adózónak a személyes szükségleten és a vetőmagon felül búzafeleslege nincs, a búzaföldadót más terményekkel is lehet helyettesíteni — ezeket a terményeket a Minisztertanács évenként határozza meg. (A jelenlegi rendelet szerint rozzsal, árpával, bor ral.)

Az ellenforradalom legelső ténykedései között szerepelt a tanácsok szétverése. Jól tudták, hogy a tanácsokon épül fel a népi demokratikus államrend és ha ezeket megsemmisítik, megsemmisítik országunkban a szocialista építést is

Miután az ellenforradalom kudarcba fulladt, a tanácsok is újból tevékenykedni kezdtek. Szétkergették az ellenforradalom által létrehozott különböző elnevezésű bizottságokat, újból elfoglalták helyüket a végrehajtóbizottságok.

Ilyen körülmények között született meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata, amely többek között ezeket mondja:

„A Magyar Szocialista Munkáspárt irányítása mellett a Hazafias Népfrontra támaszkodva valamennyi tanács végezzen az eddiginél még fokozottabb rendszeres és tartalmas munkát; a proletárdiktatúra demokratizmusának kiszélesítése érdekében szorosabbá kell tenni a tanács és a lakosság közti viszonyt.“

íme néhány rendelet és határozat, amelyek igazolják Kádár elvtárs május elsejei megállapításait. Tovább fejlesztjük a felszabadulás óta elért eredményeinket — okulva az elkövetett hibákon — felépítjük szocializmust, mégpedig az ország egész népének tevékeny részvételével.

edves Ismeretlen! Ne haragudj, hogy ismeretlennek nevezlek, de nem tudom a nevedet, annál a rád és rám is ragadt szokásnál fogva, hogy az ember amikor bemutatkozik valakinek, úgy mondja a nevét, hogy azt biztosan nem érti meg a másik, s ha éppen tudni akarja, akkor utána megkérdezi: „Bocsáss meg, nem értettem meg előbb a nevedet, mondd csak mégegyszer.” En ezt nem tettem, hisz futó, párperces együttlétnek Ígérkezett csak találkozásunk és először nem is gondoltam arra, hogy így is visszatérek a veled való találkozásra. De vissza kellett rá térnem, nem hagyott nyugodni az, amit te ott mondtál abban a társaságban. Szöget ütött a fejemben egy-két mondatod, s később egész felfogásod zavarossá vált előttem. Megvallom, még éjszaka is gondolkoztam azon, amit mondtál a politikáról, s mérlegre tettem, hogy igazad van, vagy nincs?

Megpróbálom mégegyszer felidézni elmondott gondolataidat. . . Neked az volt a véleményed, hogy a kultúrmunkás ne politizáljon. A kultúrmunkás az foglalkozzon kultúrával, a szereplő szerepeljen és ez elég politika. Te helytelennek tartod azt, hogy egy színész, vagy éppen műkedvelő politizál, de helytelennek tartod azt is, hogy mérnökök politizálnak, vagy orvosok, s végső fokon talán — ezt — ezt gondolom, nem merted kimondani — helytelennek tartod azt is, hogy vannak emberek, akik politizálnak — sejtem — helytelennek tartod, hogy Magyarországon az MSZMP van és lesz, s hogy ebbe a pártba tömörült erők vannak hatalmon. Pedig te nem politizálsz, legalábbis az a véleményed, hogy a hozzád hasonló emberek ne politizáljanak... Mégegyszer kihangsúlyozom, hogy szavaidon gondolkoztam s most úgy veszem észre, hogy rosszul politizáltál. Politizáltál azzal, hogy engem meg akartál győzni arról, hogy ne politizáljak s én gondolkoztam rajta. Rosszul politizáltál, mert nálam az ellenkező hatást érted el, mint szerettél volna. En ugyanis politizálni fogok, méghozzá veled szemben ellenzéki leszek és azt fogom hangoztatni, hogy politizáljon minden ember, még a kultúrmunkás is, szóljon ő is nyugodtan bele a politikába, legyen véleménye a nemzetközi vagy éppen országon belüli eseményekről, nem baj az sem, ha véleménye egyes kérdésekben eltér a miénktől, majd megvitatjuk és amelyik vélemény jobban szolgálja a mi és az emberiség boldogulását, azt fogadjuk el. i

No, de nagyon messze kalandoztam. Visszatérve a tárgyra, hidd el, te is politizálsz. Biztos vagyok benne, hogy magad is tudod. Bebizonyítom neked, hogy így van, annak ellenére, hogy te függetleníteni 'akarod magad minden politikai állásfoglalástól. Amikor te azt mondtad, hogy a Kádár-kormány se jobb, mint az előbbi, mert akkor is mindenkire rákényszerítették a politizálást, akkor már politizáltál, s különösen politizáltál akkor, amikor bzt mondtad, hogy a múlt rendszerben senkit sem erőltettek, hogy politizáljon... Ebben igazad volt. Sőt én tovább mennék. A múlt rendszerben meg se engedték a politizálást azoknak az embereknek, akik most szólásra emelkedhetnek akár a parlamentben is. Most joguk van ehhez is azoknak az embereknek, akik akkor, amikor te politizáltál — gondolom, hogy másfél évtizeddel ezelőtt neked jogod volt szórakozásból is politizálni, ha nem is értettél hozzá — nem mondhatták el véleményüket. . . Mi most emlékezünk meg a második világháború befejezésé- ,rő'H, melybe az akkori politikusok — lehet, hogy (te is — belerántották az országot. Ha akkor is azok az emberek politizáltak volna, akik most, Magyar- ország nem harcolt volna abban a szégyenletes háborúban.

Végezetül megnyugtatlak, hogy fogok politizálni, s biztatni fogok minden becsületes embert arra, hogy politizáljon, mondja el véleményét, nézetét minden problémáról. Te viszont ne politizálj, különösen úgy ne, ahogy a múltkor tetted. Az, amit te csináltál, az nem politika, hanem becsapás, megtévesztés, lehet, hogy régen, a ti időtökben így szoktátok, de ma „ez az út nem vezet Rómába.”

BUNI GÉZA

Nevessünk

A szingapúri népszámlálás bonyodalmai

„A fesztivál előtt"

így nevezik a VI. Világifjúsági Találkozó Nemzetközi Előkészítő Bizottságának rádióhíradóját. A híradó műsorát Moszkvából hetenkint 30 nyelven sugározzák a világ minden részébe.

A híradó mikrofonja előtt világhírű művészeket, tudósokat, sportolókat és más ismert személyiségeket szólaltatnak meg. Nemrégiben például G. Ulanova Lenin-díjas balettművésznő, D. Soszta- kovics zeneszerző, X. Bidotrup dán művész, V. Kuc olimpiai bajnok, I. Han- zelka és M. Zikmund csehszlovák világjáró, K. Stubnik német sportoló állt a rádióhíradó mikrofonja előtt.

A híradó szerkesztősége naponta sokszáz levelet kap a világ különböző országaiból.

KOMOLY LÉPÉS A LEFEGYVERZÉS FELÉ!

Kávéházban: — Ez aztán igen! Azt írja az újság, hogy a leszerelési konferencián megegyeztek, hogy ezentúl háború esetén egyetlen nemzet sem fog — szuronyt használni!

MARK TWAINRÖL MESÉLIK

Mark Twaintől, a kiváló amerikai humoristától megkérdezték egyszer, melyik a kedvenc hangszere. Mark Twain így válaszolt:

— Egyetlen hangszert se becsülök annyira, mint a zongorát. Ugyanis egy zongora megmentette az életemet. Gyermekkoromban óriási árvíz volt szülővárosomban. Amikor a víz már elsőemeleti lakásunkat is elérte, apám egy

fiókos szekrényre ült és azon sodródott lefelé a folyón, míg ki nem fogták . . .

— De mi köze ennek a zongorához?

— Én zongorán kísértem az apámat, -— felelte Mark Twain.

AGGLEGÉNYEK EGYMÁS KÖZÖTT

— Miért nem tanulsz meg te is főzni? Szerezz magdnak egy jó szakács- könyvet.

— Azzal nem érek semmit. Minden recept így kezdődik: Végy egy tiszta tálat. ..

TURISTÁKNAK OLCSÓBB

Egy Róma közelében levő parkban a következő felirat olvasható egy táblán:

„A fűre lépni 50 líra büntetés terhe mellett tilos. Nagyobb turistacsoportok árengedményt kapnak”.

A szingapúri kormány népszámlálást végzett a sziget lakossága körében, hogy megállapíthassa, hány főből áll a lakosság, mennyi ebből a gyermekek száma, hányféle nyelvet beszélnek és milyen vallásúak. Tíz év óta most tartanak első ízben népszámlálást Szingapúrban. Ez igen fontos, különösen most, hogy végetér a sziget feletti közvetlen angol uralom.

A népszámlálást végző tisztviselőknek nem csak a fajok, nyelvjárások, vallások és babonák kusza szálait kell kibogozniuk, hanem gyakran le kell győzniök a I lakosság ellenséges érzelmeit is. Az a

pergamentbörű idős ember például, aki nem nagyon szeret nyilatkozni, esetleg neheztelhet, ha megkérdezik: hány felesége, vagy ágyasa van és vajon Szingapúrban született-e, vagy máshonnan került ide? — mert ezeket maga sem tudja pontosan.

Az a méltóságos matriárcha, akit sofőrje kocsikáztat meg amerikai gépkocsiján, hasonlóképpen nehezményezheti, ha származásával kapcsolatos kérdéseket kell megvitatni egy idegennel. A tisztviselők a hatóságtól négynyelvű megbízólevelet kaptak annak elkerülésére, hogy a kérdezettek bizalmatlanságból megtagadják a válaszadást.

JUvdeU NYUGATRÓL

„Kívánom, hogy Magyarország gyorsan felépüljön

Egy chilei újságíró-hallgatónk írja: „Mély együttérzéssel olvastam levelüket és nyugodtan állíthatom azt, hogy itt Chilében nem létezik olyan ember, aki nem érzett volna együtt Önökkel azon események folyamán, mely gyászt hozott olyan sok családnak. Lehetséges az, hogy itt Chilében nem fogjuk megtudni, hogy mi is történt az Önök drága országában az októberi és novemberi hónapokban. (Hiszen a zsoldos újságírók mindent kiforgatnak.) Láthattuk azonban az anyagi károkat képekben és híradókban. Teljes szívemből kívánom Önöknek, hogy az egész Magyarország gyorsan felépüljön és újra elfoglalja — hibáit kijavítva — méltó helyét. . .

Önök azt kérik tőlünk, hogy bíráljuk műsorukat és tegyünk javaslatokat ezzel kapcsolatban. Véleményem szerint az Önök műsora a legjobb mindazon európai adók között, melyek Latin-Amerika részére sugároz.

Az én országom Chile, tragikus órákat élt át a kormány által gyakorolt nagy elnyomás miatt. Már eddig több mint száz halott az áldozat munkások és diákok között. Es mi a bűnük? Tiltakoznak a magas létfenntartási költségek miatt! így tehát üldözik a munkásvezéreket és lakatot tesznek a különvéleményüket hangoztató sajtóra.

Kívánom tehát, hogy Magyarország találja meg a boldogság útját, melyet népe megérdemel a szocializmus útján. Mi itt nagyon is jól tudjuk, mit jelent a gyarmatosító kapitalizmus. Maradok továbbra is hűséges hallgatója Rádió- Budapestaek.”

„Hogyan tartjuk fenn magunkat?“

Egy angol munkáshallgatónk írja:

„Biztos vagyok benne, hogy a magyar nép nagy ambícióval és erős akarattal véghez fog vinni mindent, amit kitűzött maga elé úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban és az egész nemzet kielégítésére is.

Most hadd beszéljek egy kicsit magamról is. Én a 8-ik hadseregben szolgáltam az 1939—45-ös háborúban és végigküzdöttem az összes nagy csatákat, beleértve El Alameint, Cassino-t, Voltumo-t, Sangro-t, Ravenna-t, Ravel- lo-t, Rimini-t, Salemo-t, Ancona-t stb. Ott voltam a szicíliai, olaszországi és franciaországi partraszállásoknál. Tulajdonképpen szakképzett fegyverkovács, vas munkás vagyok, szerszámkészítő. Dolgoztam még kézzel gyártott sportpuskákon, sőt elefántölő puskákon is. Készítettem fegyvert angol királyoknak és indiai maharadzsáknak is. Mégsem kapok most rendes munkát, csak olyant, hogy egy évben három hónapon keresztül tányérokat mosogatok egy szállodában. A további kilenc hónapban aztán nézhetjük feleségemmel együtt, hogy hogyan tartjuk fenn magunkat. Dolgoztam a nagy BSA szerszámkészítő gyárban, a Godrich acélárugyárban, stb., de most aztán nincs egyetlen egy sem, amely munkát adna egy részben rokkant háborús veteránnak, aki még mindig keményen tudna dolgozni, ha adnának rá alkalmat. 1926-ban résztvetteim a bányászok éhség-felvonulásán és most a saját helyzetem ugyanolyan, mint akkor volt az éhező bányászoké.

Nagyon szeretek hallani és olvasni az Önök népéről, harcukról és győzelmeikről. Szeretek hallani a Dunáról, az ottani madarakról, Budapestről, az ottani emberek életéről, reményeiről és sikereiről, ahogyan a rosszat legyőzik.”

(A levelek eredeti példányai a Magyar Rádiónál vannak.)

A szigeten nincs hivatalos vallás és a lakosság bizonyos rétegeiben a férj elválhat feleségétől olyan módon, hogy egyszerűen meghirdeti, hogy ezentúl semmi köze hozzá, vagy a válás tényét háromszor hangosan kikiáltja. Ezek a dolgok megnehezítik a népszámlálók munkáját. *

A szingapúriak között vallási szempontból találhatunk buddhistákat, muzulmánokat, keresztényeket, taoistákat, konfúciánusokat, hindúkat, zsidókat és zoroasztristákat. Faji és nemzetiségi szempontból vannak közöttük malájok, jávaiak, tamilok, ceyloniak, eurázsiaiak, európaiak, kínaiak, japánok, sziámok, burmaiak, arabok, fülöpszigetiek, stb.

A sziget átlagos népsűrűsége négy- szögmérföldenkint közel 6000. Mivel a bevándorlók csak az elmúlt 10—15 évben vitették maguk után feleségeiket, a lakosság 50 százaléka 21 éven aluli. A becslések szerint 15 év múlva a két- miDiónyi lakosság fele 14 éven aluli

lesz. (A Thnes-bűl)