Tolna Megyei Népújság, 1957. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-03 / 102. szám
1957 MÁJUS 3. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Felépítjük szabad, független hazánkat, a szocialista Magyarországot (Folytatás a 2. oldalról.) Megmondottuk kertelés nélkül, hogy mindaddig, amíg az agresszív imperialista körök anyagi alapot létesítenek azzal a nyilvánosan bevallott céllal, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét megsemmisítsék és a cél érdekében sok éve fegyverben tartanak Nyugat-Németországban Hcrthy-fasiszta ellenforradalmi erőket is, amikor ennek a célnak az érdekében szégyenkezés nélkül atom fegyverrel látják el Európa népeinek és a magyar népnek Hitler-fasiszta hóhérait, addig mi is igazságos, jogos önvédelemnek tekintjük a szocializmus, a béke erőinek összefogását, a varsói szerződést és a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását is. (Nagy taps.) Újjászületett a magyar nép vezető ereje, a párt Erre a nyíltságra és határozottságra a magyar naptömegek napról napra fokozódó bizalommal és támogatással válaszolnak. Az eredmények a nyíltságon kívül továbbá annak köszönhetők, hogy világos helyzetet teremtettünk a Magyar Népköztársaság legfőbb társadalmi vezető ereje, a párt kérdésében. Leszámoltunk a pártot bomlasztó és az ellenforradalomnak ezzel kezére játszó, a párt vezető szerepét tagadó revizinionista nézetekkel. Ennek a harcos következtetésnek eredménye, hogy az ellenforradalom füzében újjá* született a magyar nép vezető ereje, p munkásosztály élcsapata, 4 Magyar Szocialista Munkáspárt. (Éljen a párt! Taps.) A politikai, a fegyveres és a gazdasági harcokban megedződött a párt, újjászervezte a Népköztársaság társadalmi erőit, elsősorban a munkásosztály osztályszervezeteit, a szakszervezeteket és a Kommunista Ifjúsági Szövetséget és ezek a társadalmi erők a proletárdiktatúra vezető erejének, a pártnak irányításával megvédték és megerősítették a népi hatalmat. Üdvözöljük május elsején a magyar munkásosztály nagy harci hagyományokra visszatekintő és ma már ismét egymillió nyolcszázezer tagot számláló szakszervezeteit. Üdvözöljük az újjászervezendő nőmozgalmat és a büszke zászlaját kibontó Kommunista Ifjúsági Szövetséget. (Nagy taps.) Ezeknek a nagy társadalmi erőt képező tömegszervezeteknek és mindjobban javuló munkájuknak jelentős szerepük van az eddigi eredményeinkben. A társadalmi szervezeteken kívül az eredményekben része van annak is, hogy országunk alkotmányos államhatalmi és államigazgatási szerveit, a tanácsokat, a minisztériumokat viszonylag rövid idő alatt munkába állítottuk. Az eredményekről szólva külön el. ismeréssel kell megemlékezni Nép- köztársaságunk újjászervezett fegyveres erőiről — a néphadseregről, a határőrségről és a rendőrségről, amelyeknek nagy szerepe volt a munka előfeltételét jelentő törvényes rend helyreállításában. A magyar fegyveres erők újjászervezésének valóságos hősi korszaka volt az első karhatalmi egységek megteremtése és ezek hősies helytállása az ellenforradalmi bandák szétverésében. A Magyar Népköztársaság erőinek megszilárdításában, politikai, gazdasági és kulturális életének helyre- állításában a fő szerepet kétségtelenül maguk a munkás és paraszt tömegek, valamint a munkások és parasztok erőfeszítéseit támogató értelmiségi dolgozó rétegek játszottak. Nekünk, akik a vezetésben dolgoztunk ezekben az időkben, meg kell mondanunk, hogy november 4-e után a központi irányítás — ha napról napra erősödött is — hosszú heteken át nem volt eléggé hatékony. Ebben az időszakban különösen döntő volt a tennivalókat helyesen felismerő és saját erejének tudatára ébredt munkások, bányászok, szövetkezeti és önállóan dolgozó parasztok, értelmiségiek öntevékeny munkája és helyes politikai fellépése az ellenforradalmár provokátorok és az úgynevezett „hőbörgők” ellen. A szocialista tábor országainak segítsége A hat hónap eredményeiben munkásosztályunk, népünk, pártunk és kormányunk erőfeszítései mellett a szocialista tábor országainak, elsősorban a Szovjetuniónak a proletárinternacionalizmus szellemében nyújtott anyagi, erkölcsi, sokirányú testvéri segítségének is nagy része van. Erőt adott a magyar népnek a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom politikai és erkölcsi támogatása is. A Szakszervezeti Világ- szövetség és több ország szakszervezeti vezetőinek látogatása és szolidaritási nyilatkozatán kívül 27 ország testvéri kommunista és munkáspárti nyilatkozatát kaptuk kézhez, amelyekben az egész nemzetközi munkásmozgalom egységesen elítélte a Magyar Népköztársaság és a béke ügye elleni ellenforradalmi támadást és biztosít bennünket támogatásáról. Ily módon elmondható, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje ellen 1956 októberében indított, az imperialisták által szított és támogatott ellenforradalmi támadás, az okozott károk mellett, megacélozta a magyar szocialista forradalom erőit, ugyanakkor szorosabbra fűzte, erősítette az élő, hatalmas, legyőzhetetlen proletárnemzetköziséget. Tovább fejlesztjük tizenkét év alatt elért eredményeinket Elvtársak! Elvtársnők! Május elseje a nemzetközi munkaszolidaritás harci ünnepe. Ezen a napon a nemzetközi munkásosztály, a dolgozó népek harci követelései zúgnak az egész világon. A japán tengertől az osztrák Al- pesekig terjedő szocialista világban a szocialista építés ügye, a tőkés országokban az elnyomott munkások és parasztok politikai és gazdasági követelései az imperialista iga és agresszív fenyegetések nyomása alatt élő gyarmati országokban a nemzeti függetlenségért folyó harc és minden május elsejei ünnepen az egész kerek világot átfogva a béke elszánt védelmének kérdései és követelései mozgatják ma a százmilliókat. Mi magyar dolgozók ezen a május elsején milyen főbb feladatokat látunk magunk előtt? Május elsejei harci programunk egyetlen mondatban is összefoglalható: Továbbfejlesztjük a társadalmi haladás terén tizenkét év alatt elért vívmányainkat, a jó tapasztalatokat felhasználva, a múlt hibáit gondosan elkerülve teljesen fel akarjuk és fogjuk építeni a mindenféle kizsákmányolástól mentes szocialista Magyarországot. (Nagy taps.) Mai, május elsejei ünnepünkön messzehangzóan hirdetjük — és ezt hallja meg barát és ellenség egyaránt, hogy népünk begyógyítja az ellenforradalom által okozott sebeket és eltökélt szándéka, hogy a magyar földön, amelyet annyi munkás és paraszt nemzedék vére és verejtéke öntözött és amelyben a bitang urj rend tizenkét évvel ezelőtt csak romokat hagyott örökül a népnek, felépítjük szabad, független, szocialista hazánkat, a szocialista Magyarországot. (Lelkes nagy taps.) Elvtársak! E nagy cél elérése érdekében a most soron levő feladatokra kell fordítanunk figyelmünket ' de tudnunk kell, hogy a mai viszonyok között minden irányú tevékenységünket a munkáshatalom erősítésének szempontjából kell vizsgálnunk. Mindenekelőtt erősítsük meg államhatalmunkat a vezető politikai erő, a párt további szervezésével, tömegkapcsolatainak szélesítésével, egységénekt fegyelmének megszilárdításával, tekintélyének növelésével. A pártépítésben szakítottunk a régi hibás gyakorlattal. A múltban szektásnak bélyegezték a régi 19-es elvtársakat. Félreállították az illegalitás éveiben helytállt káderek jelentős részét. Az ellenforradalom idején is bebizonyosodott a régi 19-es harcosok, a spanyol front magyar prpletár harcosai, a Horthy-fasizmus éveiben derekasan helytálló elvtársak hűsége és értéke. Most az élő három munkásnemzedék — a 19-esek, az illegalitás éveinek harcosai és a felszabadulás utáni fiatal káderek — szerencsésen együtt vannak és az a párt jelenlegi szilárdságának egyik legfontosabb biztosítéka. (Taps.) Most a párt tekintélyének növekedése idején óvakodva a szektás elzárkózástól, biztosítanunk kell, hogy utat találjon a pártba a szocialista forradalom ügyéért áldozatkész, önzetlen, harcra és munkára képes minden becsületes dolgozó, elsősorban munkás. De csak ezek jöjjenek. Ne legyen senki a párt tagja társadalmi illendőségből, vagy egyéni meggondolások miatt. Jobb a pártnak, a munkásosztálynak, az egész népnek, ha a pártot a jóindulatú rokonszenvezők és barátok széles tábora veszi körül, mintha bent volna a pártban a nehézségek idején ingadozók jelentős része. Ez október egyik tanulsága számunkra. Óvni kell a pártot az elvtelen karrieristáktól és különös éberségre van szükség azokkal az elemekkel szemben, akik Nagy Imre áruló vonalát követve harcoltak a párt ellen október előtt, október alatt és október után, de most szeretnének beépülni pártba és belülről harcolni a párt főirányvonala és egyége ellen. A munkás-paraszt szövetség Másodszor erősítenünk kell a magyar proletárdiktatúra államhatalmát három vonalon: Erősítenünk kell államhatalmunk alapját, a munkás-paraszt szövetséget, a munkásosztály vezetése alatt. Miközben hangsúlyozzuk, hogy el kell kerülni minden olyan hibát, amely a munkás-paraszt szövetséget lazította és a szocialista fejlődést gátoltá, meg kell mondanunk, hogy a szocialista társadalom felépítése a szocialista magyar falu felépítésé^ is jelenti. — egyénileg gazdálkodó parasztságunk sok fontos intézkedésből megállapíthatta, hogy ránézve káros körülményeket erélyesen felszámoltuk. Ugyan akkor nem titkoltuk, hogy a szocializmus falus; előőrseit, az állami gazdaságokat, a gépállomásokat és az önként társult, az ellenforradalom támadásával szemben magára hagyva is derekasan helytállt termelőszövetkezeti parasztságot helyes céljaiban teljes erővel támogatjuk. Az erős munkás-paraszt szövetség a mi államunkban az a politikai alap, amelyen létrejöhet a szocializmus felépítésének céljaival egyetértő ösz- szes rétegek nemzeti összefogása. Küzdünk azért, hogy a munkások és a parasztok alapvető tömegei mellett tömörítsük az értelmiségi dolgozókat, sőt, ezen túlmenően a városi kispolgárság összes haladó elemeit is. — A kommunisták találják meg a baráti, a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés módját mindazokkal az emberekkel, akik egyetértenek a szocialista társadalom felépítésének céljával. Erősítenünk kell a proletárdiktatúra államhatalmát és szocialista demokrácia fejlesztése vonalán is, — be kell vonnunk az egész párttagságot és a pártonkívüli tömegeket az alapvető kérdések eldöntésében, a törvények és rendeletek megalkotásába, végrehajtásába és a megvalósítás ellenőrzésébe. Végül erősítenünk kell a proletárdiktatúra államhatalmát az ellenforradalom megsemmisítésével és a népi hatalom ellenségeinek még következetesebb elnyomásával. A „Szabad Európa” és a Magyar Nép- köztársaság többi ellensége mérgesen köpködi rádióban és sajtóban, hogy nálunk szörnyű terror, véres bosszúhadjárat, tömeges internálás van. Persze ők is nagyon jói tudják, hogy mindez hazugság. Kiabálnak, mert nagyon féltik ellenforradalmi kádereiket. Önök, kedves elvtársak, nagyon jól tudják, hogy népünk joggal kifogásolja éppen azt, hogy nem eléggé büntettük meg a bűnösöket, (ügy van! Nagy taps.) Azt is mondják ellenségeink, és néha jóindulatú, de helyzetünket pontosan nem ismerő barátaink is hogy nem vagyunk eléggé megbocsá- tóak, nem vagyunk eléggé emberie- sek és demokraták. A mi népünk ellenségeinek emberiességét és demokratizmusát alaposan megismertük októberben. Mi azt gondoljuk, hogy a bűnösöket meg kell büntetni. A nép- köztársaság ellen, a nép nyugalma és munkája ellen áskálódókat kordában kell tartani. (Taps.) Az a véleményünk, hogy a nép hatalma, élete és békéje a legszentebb dolog a világon. Ezért törvényes szerveink akkor tesznek eleget az emberiesség és a demokrácia követelményeinek, ha a bűnösökkel minél keményebben bánnak el. (ügy van! Taps.) A gazdasági építés erősítése Harmadszor erősítenünk kell a népi hatalom gazdasági alapjait. Meg kell oldanunk a gazdasági építés előttünk álló és őszintén meg kell mondanunk, nem könnyű feladatait. Gazdasági életünkben jelenleg még vannak feszültségek. De dolgozóink munkájával és nagyrészt a teestvéri országok gazdasági segítségével biztosítottuk az egyensúlyt, emeltük a dolgozók életszínvonalát. Jelenleg azonban a megnövekedett életszínvonal és a termelékenység alacsony színvonala, valamint a magas önköltség között ellentmondás van. Ebben a helyzetben a feladat az, hogy a pénz vásárló értékét és a felemelt életszínvonalat megőrizzük és az ellentmondást a munka megjavításával, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével, takarékosabb anyaggazdálkodással és hasonló rendszabályokkal küszöböljük ki. Rövidesen közismertté válnak az ez évre kidolgozott gazdasági terveink. Ezt követően nyilvános vitára bocsátjuk új hároméves tervünket. Pártszervezeteinknek, a szakszervezeteknek azonban már most legfontosabb feladatuk, hogy a termelés mindennapi kérdéseivel nagyon komolyan foglalkozzanak és mozgósítsák az egész munkásosztályt, a dolgozó parasztságot, népünket a gazdasági termelési feladatok minél jobb megoldására. A gazdasági nehézségekről szólva hangsúlyoznunk kell, hogyha a néptömegek a kérdések megoldását kezükbe veszik, minden reális feltétel megvan ahhoz, hogy a Magyar Népköz- társaság gazdaságilag is erős és szilárd legyen. Negyedszer: Rendet kell teremtenünk a kulturális életben. Nem titok, hogy az oktatás, a művelődés a kultúra egyes területein az ellenforradalom és a revizionizmus súlyosan visz- szavetett bennünket. A burzsoázia a kultúra területén is álarcot öltött magára. A szocialista kultúra esküdt ellenségei a „sztálinizmus”, az adminisztratív módszerek megszüntetése, a hibák kijavítása zászlaja alatt léptek fel. De októberben kitűnt, hogy ez kalózlobogó volt. Elég egy pillantást vetni a kultúra területére, hogy lássuk: a kalózlobogó alatt fasisztákat, nyilas sajtófőnököket, burzsoá kufárokat rehabilitáltak. Ezek az elemek azután előkotorták a penészszagú burzsoá kul- túrtermékeket és ezeket népünk nyakába zúdították. Nyilvánvaló, hogy ezen a területen is rendet kell teremteni. Bizalommal tekinthetünk a jövőbe Elvtársak! Elvtársnők! Végezetül a magyar népi demokrácia erejét növelnünk kell az internacionalizmus elmélyítése útján. — Küzdjük le a nacionalizmus maradványait, az úgynevezett „nemzeti kommunista” nézeteket és erősítsük a magyar népben az igazi hazafiság, a proletár nemzetköziség eszméjét. Testvérünk a világ bármely országában élő internacionalista munkásember, de ellenségünk a magyar hazát és népet eláruló, magyar származású ellenforradalmár. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a szocialista tábor valamennyi országához, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő baráti szövetségi viszonyunkat erősítsük hazánk és az egész szocialista tábor egységének további szilárdítása érdekében. Bár viszonyunkban jelenleg ellentmondások vannak elv; engedményeken kívüj^ mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy viszonyunk Jugoszláviával nemcsak a békés egymásmelleit élés elveinek feleljen meg, hanem szívélyes és baráti legyen, Jugoszlávia népeivel és vezetőivel a jóviszony közös érdekein kívül összekötnek bennünket a szocializmus építésének közös céljai is. Mj a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség elvei alapján állunk. Ennek megfelelően tisztelünk minden népet. A népek békéjének és a különböző társadalmi rendszerű országok és népek békés egymásmellett élésének vagyunk hívei. Vannak nagy feladataink, de mély meggyőződéssel mondom, hogy a Magyar Népköztársaság minden híve bizalommal tekinthet a jövőbe. Marosán György Ezután Marosán György mondott záróbeszédet, melyben többek között a következőket mondotta: — Engedjék meg, hogy innen küldjék üdvözletét, erről a budapesti nagygyűlésről, mint a budapesti párt- bizottság első titkára, Magyarország valamennyi városába, falvába, munkásnak és dolgozó parasztnak egyaránt. Az ellenforradalmi támadás tanított is, edzett is, össze is kovácsolt bennünket. Ha nem feledkezünk meg a múlt hibáiról, ha éberek leszünk, nincs olyan erő, amely megakadályozhatja szocialista hazánk teljes és győzelmes felépítését. Erőnket és bizalmunkat növeli, hogy a szocialista országok testvéri családjában olyan oltalom és erő részesei vagyunk, amelynél nagyobb erő nincs ma a világon. Tisztelt nagygyűlés! Elvtársak! Elvtársnők! Dolgozótársaim! Az októberi események után erre a május elsejénkre minden oldalról figyelnek barátok is, ellenségek is. — Azt hiszem, hogy ez a május elseje örömmel fogja eltölteni barátainkat, keserűséggel ellenségeinket. — Azt hiszem nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy ez a nap új lendületet ad belső fejlődésünknek és hozzájárul a proletár nemzetköziség zászlaja alatt tömörült népek és a nemzetközi munkásmozgalom együttes erejének növeléséhez. Fel elvtársak, új munkára, új harcra, új feladatokra és győzni fog igaz ügyünk. Éljen a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség. (Nagy taps.) Éljen a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió vezette szocialista tábor megbonthatatlan egysége! Éljen drága hazánk, a Magyar Nép- köztársaság, dolgozó népünk és legfőbb vezető ereje, a Magyar Szociális^ Munkápárt! (Viharos taps.) Éljen a népek barátsága és a béke! (Nagy taps.) Éljen május elseje, a világ dolgozóinak nagy ünnepe! (Viharos éljenzés és taps.) elvtárs zárószavai — Szeretném Önöket megkérni arra — mindenkit kivétel nélkül, — hogy mindaz a hit, ragaszkodás, megbecsülés a párt és a nép ügye iránt, ami itt kifejezésre jutott, jusson kifejezésre a hétköznapi egyszerű munkában is. A május 1-i nagygyűlés az Inter- nacionálé hangjaival ért véget
