Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-21 / 94. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1937. ÁPRILIS 81. Miszlai György: LISZT Buni Gésa: Világjáró utódnak állomása vol^ egykor itt, e lankák -alji város, s gyújtott borával zengő látomásra dalok királya, égő égi jár ősz. Fényedből itt is hullott egy sugárka, s melengetőén simítja meg szívünket. Itt orgonáit föl álmodon az ária, akkordja bennük most *s egyre lüktet. ölébe veszt s elringat, mint a dajka: föloldódunk egy lágycsengésű dalba, s megcsap lehellete a végtelennek... A dallamok lelkedtől istenülnek, ujjongva gyors villámszámyákra ülnek, és röptűkben a fénylő égbe zengenek!... Ä naki kultűrházhan húsvéfkor már előadást tartanak Érdekesek a naki emberek, elhatározták, hogy építenek egy kultúr- házat, mert szükségük van rá, s addig nem is tágítanak elhatározásuk­tól, amíg kész nem lesz. Pár évig vártak, hogy kapnak állami támoga­tást az építkezéshez, de megúnták a várakozást és most a maguk erejé­ből már majdnem fel is építették a kultúrházat. Ezt a „majdnem fel­építést“ természetesen, nem úgy kell érteni, hogy a falak már állnak, de tető még nincs az épületen. Nem. Az épület teljességéből a külső vakolás és egy-két apró munka van még vissza. Ez azonban nem okoz különö­sebb akadályt a meginduló munkában, mert ma már színdarabot mu­tatnak be a helyi kultúr'csoport tagjai az új épületben. A darab, a Sza­bin nők elrablása. Hadd említsük meg néhány szereplőnek a nevét is: Tóth István, Kaposi Ilona, Nagy István, Vörös Rózsa, Bóna Dezső, Ke­lemen Piroska, Fülöp Ferenc, Durczi Mária... Az előadást megtartják, pedig még állandó ülőhelyeik nincsenek, s az így jelentkező nehézséget úgy oldják meg — tréfásan mondták, hogy elindítanak „egy szék moz­galmat”, mindenki visz magával egy széket az előadásra, amelyet ott is hagy mindaddig, amíg a községnek pénze lesz arra, hogy székeket vásá­roljon. A kultúrház építkezései eddig 170 ezer forintba kerültek, s ebből 50 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az építkezés­hez a község lakói. Erről a kultúrházról igazán elmondhatják majd a nakiak, hogy az övék, mert teljesen a maguk erejéből építették. KULTÚRHfREK Dombóváron lelkesen készülnek a május elsejei ünnepségekre, az elő­készítő bizottság a lakosság szóra­koztatásának biztosításáról is gon­doskodott. A felvonulás után, dél­után sportműsorok és kultúrműso­rok kezdődnek. A sportműsorban labdarúgás és a szabadtéri színpa­don boxmérkőzés szerepel. A dél­utáni órákban a kultúrházban báb­színház bemutató lesz a gyerekek­nek. A komolyabb kultúrműsor este hat órakor kezdődik. A kétórás mű­sort a dombóvári együttesek adják; be is elmennek, ma például Kocso- lán szerepelnek, a közeljövőben pe­dig Kaposváron lépnek fel. A kultúr ház vezetősége tánckarral alkarja kibővíteni az együttest, melynek szervezése már folyamatban van. ♦ Április 20-án a Szent láng című darabbal, melyet nemrég a rádió is közvetített, vendégszerepei a Kaposvári Csiky Gergely Színház Dombóváron. * Dombóváron ismeretterjesztő elő­adássorozatot terveznek. A közel­jövőben meginduló előadássorozat té­mája egészségügyi lesz. (Rák, gümő- kór; női betegségek.) Később egyéb témájú előadásokat is akarnak tar­tani filmvetítéssel egybekötve. t A tanár úr, amikor belépett az osz­Í tályba, szeme először mindig a harma­dik padra tévedt s mintha elgondolko- J zott volna valamin, megállt egy pilla- \natra a katedra mellett. A diákok ilyen- i kor mindig felálltak s várták, mfg a f tanár úr fellép a dobogóra, az asztalra ) teszi az osztálykönyvet és int, hogy le- I Sülhetnek. Minden óra előtt így volt ez, f csak Fehér tanár úr, mintha egy kicsit \ tovább hagyta volna őket állni, mint a ? többi tanárok. j A negyedik „b” leányosztály volt s i ebben az osztályban Fehér tanár úr egy , kicsit mindig zavarban volt. Óra alatt t többször megigazította a nyakkendőjét fitt, mint a másik osztályokban és volt 1 rá eset, hogy a fésűjét is elővette, de amikor a hajához akarta emelni, eszébe jutott, hogy nem illik és a diákok talán ki is nevetnék, s zavartan tette vissza a zsebébe. — üljenek le — mondta most is, s amíg a padok megreccsentek, beírt az osztálykönyvbe, a hetes elsorolta a hiányzók nevét s ő unottan írta a neve­ket az erre kijelölt rovatba, majd össze­csukta a kékfedelű könyvet és lapozni kezdett az osztályozó naplóban ... Igen, itt a tizenötödik oldal. Fonó Klári. Fel­emelte a fejét a harmadik pad felé, az Ott ülő Fonó Klárira, s a tekintetük ta­lálkozott. A lány szemében apró fény csillant meg, nyugodtan nézett vissza a szemébe s a tanár azt olvasta ki ezek­ből a szemekből, hogy a lány készült a mai órára, s ennek tudatában nyugod­tan hívta fel felelni. Milyen könnyű a járása, figyelte a tanár, s annyira elfeledkezett, hogy csak bámulta, ujjával lapozgatva az osztá­lyozó naplóban, és csak azon vette észre magát, hogy a padok közül sóhajtáso­kat hall és a napló végéhez érkezett. Hirtelen elmosolyodott, mert megértette, hogy a diákok azért sóhajtottak fel, mert azt hitték, hogy többen nem felelnek. . . Gyorsan visszalapozott, mire ismét ha­lálos csend lett a teremben, s minden lap átfordításánál reccsent valamelyik pad és megkönnyebbült sóhajtás bukdá­csolt át a padok felett. — Kővári Mária és... — szünetet tartott, végignézett az osztályon, mert egy olyan névnél állt meg, aki tegnap is felelt..; — Magyar Erzsébet. A lányok már ott is álltak mellette s várták, hogy kérdezze őket. Székét ki­csit feléjük fordította és várt. Közülük csak Fonó Klári látszott egészen nyű­göd tnak. — Kezdhetem a negyedik tételt, tanár úr? — kérdezte Klári magabiztosan. — Miért éppen a negyediket? — Mára a negyedik érettségi tételtől a hetedikig volt feladva. — Jó, akkor mondja a hetediket. — Csokonai Vitéz Mihály... — és mondta élettörténetét, műveit, beszélt szerelméről... Elbeszélés Amikor Csokonai reménytelen szerel­méről kezdett beszélni, a tanár félbe­szakította mondatát: — Mit gondol, milyen dolog az, re­ménytelenül szeretni valakit, s hogyan mutatkozik meg ez Csokonai verseiben? — Hogy milyen dolog reménytelenül szeretni valakit, azt nem tudom tanár úr, mert én még reménytelenül nem vol­tam szerelmes, Csokonainál viszont ez az érzés erősen hangot kap verseiben, például.. . — Jó, beszéljen a Dorottyáról — sza­kította ismét félbe a tanár. . . . Klári jól felelt, s amikor a lány helyére ment, a tanár sokáig gondol­kozott azon, hogy milyen osztályzatot írjon be a lánynak. Apró hibákat ejtett a feleletében, de az egész felelet jó volt. Azon gondolkozott, hogy kitűnőt ír be, de úgy érezte, hogy nem lenne egészen igazságos. Fél jegyet nem akart adni. — Majd legközelebb jobban felel — gon­dolta magában és akkor jelest kap. — Befejeztem tanár úr — mondta az egyik felelő. — Igen, igen — kapta fel fejét zava­rodottan a tanár. — Menjenek helyre és most beszélünk néhány szót a jelenlegi magyar irodalomról... ... A tanár úr magyar érái egymás után peregtek, minden osztályban leadta a betervezett anyagot, s amikor meg­szólalt a csengő, lassú léptekkel balla­gott a tanári szoba felé. Szünetekben is Klárit kereste a szemével, de nem látta, csak egyszer, akkor is csak egy pillana­tig, amikor barátnőibe karolva szaladt le az udvarra, az ablakon keresztül meg­pillantotta. A tanár úr a délutánt mindig azzal töltötte, hogy az utcán sétált s ilyenkor is nagyon sokat gondolt Klárira. S egy kicsit szégyelte is magát, hogy a tanít­ványába szerelmes. Nem, nem, talán nem is szerelmes, csak a szíve játszik vele egy kicsit. Bolondos jószág... de a gondolattól nem tudott szabadulni. Ábrándokat szőtt, mint a diákok, mint valamikor diák korában Sokszor arra gondolt, hogy elhelyezteti magát egy másik iskolába, mert a saját tanítványának mégse mondhatja, hogy szereti. Mi történne, ha elmondaná az osztálytársnőinek, s azok mind kinevet­nék. — Igen, a tanár úr szerelmes — sut­togta mosolyogva maga elé s egy kavi­csot félrerúgott a gyalogjáróról, mintha azon akarná kitölteni bosszúját. S amint a kavics után nézett, a túlsó oldalon Klárit pillantotta meg, amint egy fiúval sietett. Annyira elmerültek a beszélge­tésbe, hogy őt, a magyar tanárt, észre sem vette. Észre sem vette, s ez nagyon rosszul esett neki. Haza akart már menni, mert késő dél­után volt, a nap már a templomtorony mögött bújkált, de lábai nem hazafelé, hanem a lány után vtiték. Látta, hogy bementek a parkba, hogy ott leültek egy padra és közel hajolva egymáshoz beszélgettek. A fiúnál fényképezőgép volt, odaállt Klári elé és lefényképezte. Milyen jó annak a fiúnak, irigykedett rá. hogy annyi fényképet hívathat elő Kláriról, amennyit csak akar, akár egy egész szobát teleaggathat a fényképek­kel ... Nem ment feléjük, megkerülte a parkot, elsétált a sportpályáig meg vissza, a cukrászdában megivott egy fe­ketét, de amikor arra jött, még ott ta­lálta őket, pedig már sötétedett. Még mindig ott ültek egymás mellett, a ruhá­juk összeért, s távolról úgy látta, hogy a lány szoknyáját a fiú combjára leb- bentette a szél... Melegség futott át a testén, hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát, leült az egyik padra, ciga­rettára gyújtott és szívta mélyen mellre a füstöt, mintha azzal egy kis boldog­ságot szívna magába. Sokáig ült így, már cipője előtt elhamvadt a harmadik cigaretta parazsa is, amikor nevetést hal­lott s közeledő lépteket. Felpillantott és látta, hogy Klári jön a fiúval karonfog­va. Nem kelt fel, nem ment el, úgy maradt lehajtott fejjel, kicsit előredőlve. Azok pedig elmentek előtte, s hiába várta a lány köszönését, az nem köszönt, pem maradt utánuk más, csak egy kis szellő, amit a lány szoknyája csapott, ami meg­érintette az arcát és elszállt..: Másnap a harmadik óra volt magyar, s a tanár egy kicsit később ment be órára, mint rendesen szokott, s most nem is állt tovább a katedrán, mint a többi tanár, azonnal leült, beírta a hiány­zókat, s csak azután emelte fel a fejét és nézett végig az osztályon. Igen, a harmadik pad, itt egy kicsit megpihent a szeme, majd hirtelen mozdulattal fel­emelte a kezét és mutatóujjával Klárira mutatott — ön jöjjön ki felelni! Klári egy pillanatig elsápadt, de ez csak addig tartott, míg felállt, s amikor ott állt a katedra mellett, már nyoma se látszott arcán az ijedtségnek. — Melyik tételt akarja mondani? — hangzott feléje a kérdés. — A ... a ... nyolcadikat. — Jó, akkor kérem a tizennegyediket! — és az osztály felé fordult, várva a feleletet, de pár másodperc múlva csak annyit hallott: — Tanár úr kérem nem készültem — és lassan, lehajtott fejjel elindult a helyére. A tanár pedig az osztályozó naplóba nagy ceruzával bevéste az elégtelent, s mintha bosszút állt volna a lányon, egy pillanatig megkönnyebbült, ismét a har­madik padra nézett, ahol a lány a padra borulva sírt és ez a megkönnyebbülés egyszerre elmúlt, szégyelte magát, mert talán mégse kellett volna Klárit kihívni felelni... • Február végén alakult Dombóvá­ron egy tizenkét tagú népi együttes. Az együttes kilenc zenészből és há­rom énekesből tevődik össze és mű­sorukkal szórakoztatják a lakossá­got. Vidékre, a környező községek­Mordvin népdal Pompás hely Szlavkona falva, ki a gazdag Szlavkonában? A vén Szansja nagyon gazdag, a vén Szansja nagyon büszke. Nem a terméséből gazdag, nem is hombárjára büszke, lányaitól ilyen gazdag, lányaira ilyen büszke. Hét lánya van az öregnek, a hét közül melyik legszebb? Nagyon helyre a Natasa, nagyon csinos a Natasa, bőrcipőben jár Natasa, szép vászonban jár Natasa, gyapotból van a ruhája, hajnálpir ül a hajában, mit nogajszki fésű fog be. Bojtja, mint a hajnalcsillag esteli fény a kendője, hajfonata felkelő Nap, sötét felhő a köténye s szalmafonat a kötője. Fordította: CSÁNYI LÁSZLÓ Könyvismertetés Karikatúra G. B. Shawról, akinek „Hét színdarab” címmel legközkedveltebb színdarabjai Jelentek meg Össxeütköxhet-e a Föld ax üstökössel? Az emberiség történelme folyamán sokszor okozott rémületet a hír, hogy a Föld üstökössel találkozik és ennek következtében elpusztul. Ha arról beszélünk, hogy a Föld az üstökös szilárd magjával összeütköz­het, akkor meg kell jegyezni, hogy egy olyan üstökösmagnak, amely a Napot akkora távolságra közelíti meg, amekkora a Nap és a Föld kö­zötti távolság, csupán 1:400.000.000- nyi esélye van arra, hogy a Földdel összeütközhessen. Mivel pedig évente átlag öt üstökös kerül egy csillagá­szati egységnél közelebb a Naphoz, azért átlagban 80 millió évenként üt­közik össze egyszer a Föld egy üstö­kössel. Miután pedig a Föld körül­belül 2—3 ezer millió éves, ezért könnyű kiszámítani, hogy körülbelül 25—30 alkalommal ütközhetett össze eddigi élete folyamán üstökös mag­jával Az üstökös fejével vagy csóvájával való összeütközés már gyakrabban bekövetkezhetik. Mj történik ebben az esetben? Némelyek úgy képzelik el a Földnek az üstökös csóvájával való összeütközését, mint valami ahhoz hasonlót, ami akkor következik be, ha a krokodil a farkával egy nagy tojást meglegyint. Mi már azonban ismerjük az üstökös csóváját és tud­juk azt, hogy az ilyesmitől nem kell félni. Az üstökös csóvája nem képes a Földet sem pályájától letéríteni, sem formáját eltorzítani. Kérdés azonban az, hogy nem mérgezhet­nek-e meg bennünket azok a mér­ges gázo’-, amelyek az üstökösben vannak. Ismerve az üstökösök tö­megének szerfelett csekély voltát, meg lehetünk győződve arról, hogy az üstökös gázok keveredése a mi légkörünkkel teljesen érzékelhetet­len. A Föld, 1861-ben átszelte az 1861. II. üstökös csóváját. Ennek azon­ban semmi következménye nem lett a Földre. Mivel a Halley-üstökös a nagyobb üstökösök közé tartozik, nyilvánvaló, hogy a kisebb üstökö­sök csóvájával való találkozás még kevésbé jelenthet veszedelmet a Föld lakosai számára. De mi történne abban az esetben, ha a Földdel egy üstökös magja üt­közne össze? Ez nem jelentene sem­mi különösebb veszélyt. Ebben az esetben az üstökös magját alkotó meteorikus tömegek a Föld légköré­be jutnának és a vele való súrlódás következtében erősen izzásba jön­nének. Az egész jelenség egy szo­katlan méretű csillageső látványát nyújtaná. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egy ilyen összeütközés inkább érdekes lenne, mint veszélyes Végezetül néhány szóval megem­lékezünk az Arend-Roland üstökös­ről. Ezt az új üstököst 1956 őszén fedezte fel két csillagász, Arend és Roland. 1956-ban ez már a nyolca­dik üstökös volt, de egyik sem volt ilyen jelentős, mint ez! Az üstökös április 8-án érkezett napközeibe. — Ekkor mintegy 47 millió kilométerre közelítette meg a Napot. A legfé­nyesebbnek április 12-én látszott, ekkor a számítások szerint 0.2 nagy­ságrendű volt, ami a legfényesebb csillagok fényességének felel meg. Látni azonban nem láttuk, mert a Nap mellett tartózkodott. A későb­biek folyamán a megfigyelés szem­pontjából egy kedvezőbb helyzetbe került. Először április 17-én a kora hajnali órákban a keleti égbolton vagy a kora esti órákban a nyugati égbolton volt látható. Ettől kezdve mind magasabbra emelkedett a ho­rizont síkja fölé és április végén olyan magasan jár majd, hogy egész éjszaka látni lehet. Ekkor ugyan már túl lesz a legnagyobb fényessé­gén, de azért bizonyos, hogy még szabad szemmel is látni fogjuk. Az üstökösnek már most is van csó­vája és remélhetőleg még nőni fog. Minden reményünk meg lehet arra, hogy egy szép égi tüneményben lesz részünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom