Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-21 / 94. szám
1KW. ÁPRILIS 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 5 ) Az ablak is lehet kijárat Találják, ki kedves olvasóink, mi az, nincs ajtaja, csak ablaka, mégis többen laknak benne? Gondolkodjanak egy kicsit Nem „beugratás”. Nos, nem találják ki? Akkor megmondom. Nem mákgubóról van szó, hanem egy valódi házról és valódi emberről. Pontos nevet azért nem írok, mert nem akarom kompromittálni a lakókat. — Ugyanis lakik a házban, pontosabban ebben a szobában egy eladósorban levő leány is és ha megtudnák, hogy az udvarlója az ablakon megy be hozzá virágcsokorral fel- köszönteni névnapján és meglocsolni húsvétkor ,akkor esetleg a pletykás természetű emberek rosszra gondolnak. Természetesen ne gondoljanak arra, hogy ez valami remetetermészetű család, vagy azzal akarják magukra felhívni a világ figyelmét, hogy ime, felfedezték a lakásdivat legmodernebb formáját. Szó sincs erről. Ellenben történt egyszer még évekkel ezelőtt a ,szent’ törvényesség nevében, hogy egy illetőt áthelyeztek ebbe a községbe. Ennek pedig lakás kellett és amint körülnézett, megtetszett neki egy lakás. Laktak ugyan benne, eszük ágában sem volt a lakóknak kiköltözni, mert hát nemcsak egyszerű szürke lakók, hanem egyben a ház tulajdonosai is voltak. De ez nem érdekes, a lényeg az, hogy az Áthelyezettnek megtetszett a „lakás és hát hivatala — amely semmiesetre sem valami tök- magosztályozó cégféle — segítségével sikerült is elintézni ezt a „kis” lakásügyet. Egyszerűen kitelepítették a tulajdonosokat. Hogy milyen oknál fogva, azt nem tudom, lényeg az, hogy a tulajdonosoknak költözni kellett, az Áthelyezett pedig elfoglalta a lakást. — De emberek, hát hova rakjam a holmimat, hol lakjak, ha a saját lakásomból kizavarnak, — siránkoztak a kitelepítettek. — Semmi közünk sincs ehhez — válaszolták nekik a kitelepítők. — Menjenek a rokonukhoz, neki is van háza, ha összeszorulnak, még maguk is elférnek. Mentek volna a szerencsétlenek ide is, de másnapra az ő házukat is igénybe vették valamilyen „közcélra”. Végül annyi „emberség” mégis volt a kitelepítőkben, hogy a saját házukban adtak a tulajdonosoknak egy szobát. Ennek a szobának azonban csak az Áthelyezettek lakásán keresztül van kijárata, de- hát azt senki sem engedi meg, hogy a lakásán más is keresztüljárjon. — így kényszerültek aztán arra, hogy az ablakhoz odaállítsanak kívülről is, belülről is egy-egy széket és ott közlekednek. Arról nem érkezett jelentés, hogy „megszokták-e' ezt az „ajtót” a tulajdonosok, vagy mi a tervük, de annyit sikerült meghallanunk, hogy állítólag már régóta foglalkoznak az illetékes szervek e törvénytelenség megszüntetésével s mivel a tulajdonosnak van igaza, képviselik a tulajdonos ügyét. Még az ügyészség is beleavatkozott már a dologba. Szóval már többen foglalkoznak az üggyel, egyik „hivatalból”, a másik a „lelkiismerete’’ miatt, jelentések készültek a dologról, sőt, állítólag már az illetékes országos szervhez is eljutott az ügy — csak éppen nem orvosolta még mindezideig senki., Pedig már évek óta húzódik. Úgy látszik egyes helyeken sokkal könnyebb törvénysértést elkövetni, mint azt kijavítani. Az illetékesek valószínűleg nem tudják elképzelni, hogy micsoda szégyen lenne, ha mondjuk férjhez menne a tulajdonos leánya és amint a lakodalmas menet bevonul az ablakon, a násznagy alatt összerogyna a szék és lebukfencezne... (De talán még ennél is nagyobb szégyen, hogy ilyen dolog, ha egy kis túlzásokkal is, de előfordulhatott.) BODA FERENC Hubák Attila-Hevesi Alajos történelem tanúsága szerint néhány évszázaddal ezelőtt a fiúgyermekeket is leánynévre keresztelték Magyarországon, hogy ne kelljen a császári zászló alatt katonáskodni, távoli, idegen országokban 10—12 éven keresztül. Lám, mennyi minden múlik a keresztségen, — még most is, napjainkban is. Példának okáért, akire két keresztnevet ruháztak gon dós szülei, ha megunta az egyiket, használja a másikat. Esetleg évenként váltogatja, vagy — de ne vágjunk az események elébe. Hubák Attila éveken keresztül tevékenykedett a Szószaporító Vállalatnál, aholis felvergődött egészen az osztályvezetői funkcióig. Minden erejét latbavetette annak érdekében hogy az emberek szóval tarthassák egymást és jutalmakat, prémiumokat ,sőt, kitüntetést kapott, mivel nagy tehetséget árult el a szószaporításban. Hiába, a prémiumok, jutalmak, úgy érezte Hubák Attila, hogy ő többre hivatott az egyszerű szószaporításnál. A cselekvésre éppen október 25-án látta elérkezettnek az időt és kitűnő lehetőséget adott számára az osztályvezetői állás is. — Fogta a telefont, felhívta sorra a hatáskörébe tartozó, különböző szószaporító szervek vezetőit és felhívta figyelmüket. — Jó lenne, ha ti is megkoszorúznátok a hősi emlékművet! — Aztán: — Minél előbb meg kell alakítani nálatok is a Forradalmi Bizottságot. — Sztrájkol az egész ország, amíg csak nem mennek az oroszok. Ti sem maradhattok ki. A szószaporításnál is fontosabb most a cselekvés, küldjétek nemzetőrnek a legmegbízhatóbb embereket. Szó ami szó, Hubák Attila tevékenykedett a legnagyobb ügybuzgalommal a „forradalom” érdekében, ö aztán nem tehet arról, hogy hiábavalónak bizonyult a nagy ügybuzgalom, a „forradalom” nem úgy sikerült, ahogyan szerették volna és egy szép napon tudomására hozták, fel is út, le is út, éppen eleget szaporította már a szót. Hubák Attilát azonban nem olyan sárból gyúrták, hogy kétségbeesett volna. Ha más tisztességes ember létezni tud, miért we létezhetne ő is. Először is más tájakra költözött és hála az ismeretségnek, hamarosan helyet is talált magának, és még ő nevethetett a markába, mert vagy ezer forinttal több fizetést kapott, mint mikor a szószaporításban tevékenykedett. Azért nem érezte magát teljesen biztonságban, mert ugyebár sosem lehet tudni, netalántán, esetleg valami történhet — és törni kezdte a fejét, hogyan boronálhatná el a talajt maga körül. Gondolkodott, törte a fejét, aztán — elismerően veregette meg a vállát. — Ez igen! Ilyesmit csak £n találhattam ki. Miért van elvégre két keresztnevem? Az Alajos nevet eddig nem használtam, nem is tudnak az emberek erről a névről. Tehát ezután nem Attila leszek, hanem Alajos. Aztán, még továbbmenve, miért ne magyarosíthatnám meg a nevem? Miért ne lehetnék a Hubák helyett — mondjuk — Hevesi? — Kitűnő ötlet! — ismételgette. Hubák Attila volt, Hevesi Alajos van, Hubák Attila nincs. Most az~ tán munkára fel, a lehetőségek széles országútján. — ÁRÁN — Láthatatlan kezek A kezek láthatatlanok, de az „eredményük” annál inkább szembetűnő. A györkönyi Szabadság Tsz tagjai elhatározták, hogy Gatter- fűrészt vásárolnak, mert annak az üzemeltetésével sok pénzhez tudnának hozzájutni. Látták ugyanis, hogy a községben a maszek Halmai Ádám Gatter-fűrésze alig győzi a sok munkát és így a haszna sem lebecsülendő. Annak rendje és módja szerint kérvényezték az engedélyt. Körülbelül ebben az időben kérvényezte az engedélyt Halmai is, mivel addig engedély nélkül üzemeltette a fűrészt. Csodák csodája, Halmainak körülbelül 9—10 nap alatt megérkezett az engedélye, a szövetkezeté azonban késett. Sürgették, nem jött. Felmentek személyesen a minisztériumba. — Mit óhajt, bácsi? — kérdezték az elnöktől. — Fűrészelni szeretnénk — válaszolta — és engedély kéne. Megnézték erre a nyilvántartást, majd így szóltak az elnökhöz: — Szó sem lehet róla, egy fűrészgép már működik a faluban. Ezután kopogtatnak a tsz-tanács- nál, előadják a panaszt. Megígérik, hogy intézkednek és kap a tsz engedélyt. Végül pedig megnyugtatták, hogy menjenek haza, postafordultával megkapják az engedélyt. Az engedély azonban nem „jelentkezett“ továbbra sem. Kopogtatnak a megyénél. Itt kiderül, hogy felterjesztették, csak a minisztérium késlekedik. Ismét felutaznak a minisztériumba, mert kell az engedély, mert fűrészelni akarnak. De engedély most sem lett. Azóta sincs. A megye szerencsére megkönyörült rajtuk, mert — noha nincs joguk — saját felelősségükre mégis adtak nekik egy ideiglenes engedélyt. Annál csodálatosabb a dolognak a háttere. Már egy hónap óta húzódik a tsz-engedély ügye, Halmai pedig káprázatos gyorsasággal megkapta azt. Talán azért szolgált rá erre a nagy protekcióra, mert az októberi események során ő volt a nemzetőrség parancsnoka? Sőt, a láthatatlan kéz más oldalról is próbálta „megfúrni“ a szövetkezetét. Amikor felállították a Gátiért, körülbelül 20 méterre volt tőle a legközelebbi épület. Mégis megjelent egy felelős járási tűzoltóvezető a szövetkezetnél és utasította őket, hogy mivel közel van az épülethez. helyezzék máshova azt — valószínűleg tudták, hogy más erre alkalmas helye nincs a szövetkezetnek. A szövetkezetiek természetesen elég keresetlen szavakkal válaszoltak a tűzoltó figyelmeztetéseire, mondván: mégiscsak disznóság, hogy a maszek Halmainak három méterre van az épülettől a Gatterja, az nem baj, azért senki sem szól, de az baj, hogy a szövetkezetnél 20 méterre van az épülettől. (Persze ha a községi tűzoltóparancsnokokat — mert Halmai egyben ezt a funkciót is ellátja — megilletik hivatalból ilyen kivételek, akkor nem szóltunk semmit...) Nem jó az ördögöt a falra festeni, de azt beszélik, hogy Halmainak igen hű pártfogói vannak egyes vezető helyeken és valószínűleg azok támogatják ilyen „melegszívűén”. Azt is beszélik, hogy állítólag közvetlen kapcsolatai voltak Kéthly Annával. De nem is ez a „lényeg“, hanem az, hogy mégis csak több a soknál, hogy még ma is protekcióhoz juttatthat- nak egyes embereket bizonyos láthatatlan kezek s ráadásul a szövetkezettel járatják az áprilist... (Batyalik István tsz elnök eL mondása alapján.) Régi h H S V é Egy tudós magyar férfiú, Bőd Péter, aki először szánta rá magát arra, hogy a magyar népszokásokat leírja, ezt írja 1786-ban, Pozsony városában megjelent könyvében „Husvét Innepéről...“ A katakuménusok (keresztségre várók) keresztségekből, a‘ kik ezen a‘ napon a’ vízbe merít- tettek vala, fenn-maradott volt a Magyaroknál az a szokás, hogy Husvét másod-napján öntözték s vízbe hányták egyik a másikat nevetségessen a Görög-Vallást-tartó Oláhoknál megvagyon most is ... Meg-vagyon az a szokás, hogy sok festett tojásokat készítenek nem csak az Oláhok Erdélyben: hanem Olasz-Országban, Frantzia-Országban, Helvétziában, Német-Országban, Muszka-Országban, s a Görögöknél. Némellyek ennek eredetét keresik a Sidóknál, akik keményen főtt tojást tésznek elő Husvétban egyebek között... mások úgy adták elő, mintha a föld újjászületésének vagy termésének volna a‘ Symboluma, ki-ábrázolója ; . A hímestojásos Husvét, és annak másodnapja, ahogyan a régiek nevezték, Vízbevető Hétfő, valóban az öröm, a tavasz, az újjászületés ünnepe volt. Mióta a táncos farsang végén, Húshagyókor a Cibere legyőzte örök ellenfelét Konc-vajdát (A böjti cibere-leves és a húsételek megszemélyesítői) vége-hossza volt a szürke böjtnek. Tilalmas volt a tánc, a hangos nóta, a játék, a mulatság. Különösen a fiatalság várta nagyon e tilalom végét, s már előre készült az ünneplésre. Előkerültek a táncbavaló ruhák és ékességek, az asszonyok meg sütöttek-főztek, úgy készültek rá. A legnagyobb munkában a hímes-tojás írói voltak. Igen, nem festői, hanem írói. A kiválogatott szép fehér tojásokra a kica segítségével ráírták a hímet, viasszal. (A kica, vagy másképpen író-kés, a háromkrajcáros pipa rezéből készült picike cső volt, kis ágra erősítve.) Azután a tojást hagymahéj levében, ebtejfűvel, vadalmával, börzsönnyel meg más különböző gyökerek főzetében festették meg de a viasszal megírt helyeken testetlen maradt. Ez adta a hímet. Hej, de sok szép mintát tudtak azok a régi íróasszonyok! Mert nem mindenki tudott ám szépen dolgozni, s azok mind úgy csinál tatták az íróasszonyokkal. Minden mintának volt neve: lúdlábas, kötő- fékes, csirkés, koszorús, rozmarin- gos, gereblyés és még ki tudja hányféle. Husvét reggel ilyen széphímű tojásokat kaptak a keresztanyjuktól a lányok. Azok aztán kiválasztották A HÉT Ruházati boltban. Elárusító: — Hát tehetek én sírról, kérem szépen, hogy olyan gyerekeket hoznak a világra, amelyekre nem passzolnak a mi készruháink? Ki előbb, ki utóbb. 1. férj: — A feleségem véleménye szerint az életszínvonalunk emeléséhez hamarosan vennünk kell egy hűtőszekrényt, egy mosógépet és egy porszívót. 2. férj: — Oh, az én feleségem már korábban gondoskodott az életszínvonalról. Van neki porszívója, mosógépe, mosogatógépe, fényesítője, ágymelegítője, fagylaltkeverője ... 1. férj: — Tényleg? És mióta? 2. férj: — Mióta hozzám jött feleségül. Hűség. — Az én férjem sosem néz más nőkre. Sokkal hűbb, büszkébb annál — és nagyon rövidlátó. Színházban. — Miért tapsolsz és fütyülsz egyszerre? — Mert a színésznő tetszik, a hősszerelmes pedig nem ... Jó jel. — Most már biztos vagyok benne, hogy megnyerem az örökösödési pert. — Hogy-hogy? — Az ügyvédem megkérte a kezemet ... t i szokások a legszebbet, beletették a kiskendőbe és úgy indultak a templomba. Mutogatták is az utcán, kié szebb, kié cifrább. A miséről kijövet már várták őket a tojásütő legények és gyerekek. Aki merte, kitarthatta nekik a tojást a markában, hadd próbálják azt pénzzel megütni. A legények meg nekigyürkőztek. Ha a tojásra nagy erővel dobott pénz a tojásban benne maradt, akkor a legény elnyerte a tojást a lánytól, de ha elvétette, és a pénz kiesett belőle, úgy a lányé lett a pénz. így játszottak, s volt olyan leány, aki bizony tíz tojás árát is megkereste akkor és olyan legény, aki a kalapjában vitte haza a sok hímestojást. Vasárnap este régen még nem volt tánc. De hétfőn már korán hajnalban járták a házakat a legények csa patostul. Jó korán, hogy lehetőleg még az ágyában lepjék meg az eladó lányt. De előbb szép köszöntést mondtak. Szekszárdon ez így hangzott: Eljöttem ifjú létemre, Hogy harmatot öntsek e szép [növendékre; Mert ha meg nem öntöm, nem [virágzik nékfink Szépet jövendőre. Virágozzék nékünk, kékes liliomot. Nyeljen az egekben ékes koronát. Szabad-e locsolni? Vagy: Kis kertemben jártam, piros rózsát [láttam Elkezdett hervadni: szabad-e locsolni? Mostanában szépen szagosvízzel illik meglocsolni a kislányt, aki ezért a szolgálatért pirostojással jutalmazza a fiúkat. De régen? Veder vízzel, vízipuskával jártak 'a legények és jaj volt annak a lánynak, akit elfoghattak a kút közelében! Bizony belémártották a vályúba. Nem hiába volt e napnak a neve: Vízbevető Hétfő. A hímestojást persze akkor nem jutalomba adták, hanem éppen fordítva: váltságdíjul. így mondja ezt egy régi köszöntés: Mária, Zsuzsanna, Rebeka, Borbála Kegyes szüzek. Felkelvén az ágyból cifra nyoszolyából nemsokára. Himes tojás lészen, Tizenkét pár készen Mi számunkra. Mert ha nem úgy lészen Vízipuskánk készen, Jól tudjátok. Husvéttól kezdve már újra szabad volt a játék. A lányok most már dalolva járhatták az utcákat, s össze- fogódzva karikában táncolhattak a tereken. Végleg kitavaszodott. HUMORA A meglepetés. A külföldi útjáról hazatérő professzor örömmel újságolja feleségének: — Ezúttal egészen különleges ajándékot vettem neked külföldön. Csak ... csak ... sajnos nem tudom, hol hagytam el;.. Csak diszkréten. Egy bölcs mondta egy alkalommal: „Egyes asszonyok olyannyira házias természetűek, hogy csak saját otthonukban hajlandók férjüket megcsalni. Skót-vér Egy skót vért adott egy amerikai számára s azért csinos összeget kapott. A vérátömlesztést azonban hamarosan meg kellett ismételni és a skót ismét vállalkozott rá, de akkor már az előbbi honoráriumnak csak felét kapta. Az át- ömlesztésre harmadszor is sor került, de ezért már nem kapott a skót semmit. A skót dühösen felkereste az amerikai beteget, szemrehányást tett neki, hogy vérét adja érte és mégis olyan hálátlan. Az amerikai elgondolkozott, majd megszólalt: — Lehet, hogy ereimben most már csak skót vér csörgedez. %
