Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-17 / 90. szám
2 TOLNA MEGYEI NfPÜ.JSAG 1957. ÁPRILIS 17. Fejlesztenünk kell baráti kapcsolatainkat a szocialista tábor kebelében Csu Te cikke Yorosilov pekingi látogatásáról Hruscsov beszéde a moszkvai albán nagykövetség fogadásán A TASZSZ jelenti: M. Prifti, az Albán Népköztársaság moszkvai nagykövete hétfőn fogadást adott az Albán Népköztársaság kormány- és pártküldöttségének moszkvai tartózkodása alkalmából. A vendégeket Prifti nagykövet köN. Sz. Hruscsov beszéde A Tanjug jugoszláv hírszolgálati iroda és a nyugati hírügynökségek több részletet közölnek Hruscsovnak a moszkvai albán nagykövetség hétfői fogadásán elmondott beszédéből. Ezek szerint az SZKP Központi Bizottságának első titkára kijelentette: „Mindent meg kell tennünk_ hogy fejlesszük baráti kapcsolatainkat a szocialista tábor kebelében. Azért kell erősíteni kapcsolatainkat, mert létezik egy imperialista tábor is. Ennek a tábornak létezése tény, éppúgy, mint a NATO és a varsói szerződésé is. Ha majd nem lesz sem NATO, sem varsói egyezmény, jobbak lesznek a kapcsolatok a világ minden országa között és meglátjuk majd, kinek lesz igaza. Itt van szemünk előtt egy példa. Az Egyesült Államok hatmilliárd dollár értékű katonai felszerelést küldött Csang Kaj seknek és az most Mao Ce-tung hasznára válik. Jó lecke ez az úgynevezett Eisenhower-doktrina számára is. Ami pedig bennünket illet, hadseregünkkel derűlátóak lehetünk és készen vannak atom- és hidrogénbombáink is.“’ A kelet és a nyugat békés egyEgyezményt írtak alá a Romániában tartózkodó szovjet csapatok jogi státusáról szöntötte, majd Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára és N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. A fogadás rendkívül meleg, szívélyes légkörben telt el. más mellett éléséről szólva Hruscsov ezeket mondotta: „Versenyezzünk, férjünk össze. Mi megyünk a magunk útján és ti is a magatokén, de ne avatkozzatok a dolgunkba. Az idő majd megmutatja, galambocs- káim, hogy kinek a rendszere jobb.“ Hruscsov hosszasan beszélt a Szov jetunió és Jugoszlávia viszonyáról. „Be kell vallanom, hogy Jugoszláviával romlott a viszonyunk“ — mondotta, majd a mellette ülő Enver Hodzsához fordulva hozzátette: „De az önöké még sokkal rosszabb.“’ Hruscsov ezután így folytatta: „A kommunista párt és a szovjet kormány meg akarja javítani kapcsolatait Jugoszláviával. Ez nem fog egyik napról a másikra sikerülni, de meg van a remény arra, . hogy elérjük a célt.“ Hruscsov utalt arra, hogy a magyarországi események bizonyos értelemben feltartóztatták a. Jugoszlávia és a Szovjetunió viszonyában támadt nehézségek kiküszöbölését. „Nézeteltéréseink érthetőek — mondotta. A magyar helyzet meglehetősen tüzes ügy volt, tüzes, mint a magyar paprika. És ehhez a paprikához még hozzájött Egyiptom is.“ Hruscsov azután azt mondotta, A TASZSZ ismerteti a Szovjetunió és a Román Népköztársaság kormánya között az ideiglenesen Romániában tartózkodó szovjet csapatok jogi státusáról Folytatott tárgyalásokról és megegyezésről kiadott közleményt. A közlemény hangsúlyozza: A Szovjetunió és a Román Népköztársaság kormányküldöttségének 1956 december 3-án Moszkvában aláírt nyilatkozatában a két kormány rámutatott arra, hogy a békeszerető államok ellen irányuló agresszív katonai tömbök fennállása, Nyugat-Németország újrafelfegy- verzése és az, hogy az Egyesült Államok, valamint az észak-atlanti szerződés más tagjai nagyszámú csapatokat és sok katonai támaszpontot tartanak fenn a szocialista államok közelében, veszélyezteti ezeknek az államoknak a biztonságát. A szovjet katonai alakulatok ideiglenes tartózkodása a Román Népköztársaság terű- I létén, célszerű az esetleges agresszió elleni és megfelel a nemzetközi szerződéseknek és egyezményeknek. A szovjet csapatoknak a Román Nép- köztársaságban ideiglenes állomásozásával kapcsolatos kérdések rendezése végett a Szovjetunió és a Román Népköztársaság kormányküldöttsége között Bukarestben tárgyalások folytak. A tárgyalások résztvevőinek felsorolása után a közlemény rámutat arra, hogy a tárgyalások a szívélyes barátság és a teljes megértés légkörében folytak. E tárgyalások eredményeképpen 1957 április 15-én a Szovjetunió és a Román Népköztársaság kormánya között egyezményt írtak alá az ideiglenesen a Román Népköztársaság területén állomásozó szovjet csapatok jogi státusáról. A Szovjetunió kormánya nevében az egyezményt Gromiko külügyminiszter és Zsukov honvédelmi miniszter, a Román Népköztársaság kormánya nevében pedig Preoteasa külügyminiszter és Saláhogy a magyarországi és az egyiptomi események után a szenvedélyek csillapodnak és az élet visszatér a rendes kerékvágásba. Rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia álláspontjában több a közös vonás, mint a nézeteltérés és ez közelebb hozza egymáshoz a két országot. Hangsúlyozta például, hogy az egymás mellett élés kérdéseiben a Szovjetunió és Jugoszlávia között sohasem merült fel nézeteltérés. Hruscsov több más nemzetközi kérdéssel is foglalkozott. A többi között azt mondotta, hogy a Szovjetunió baráti kapcsolatot óhajt Német országgal és Japánnal, amelyekkel a második világháborúban harcban állt. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kapcsolatokban enyhül a feszültség, majd kijelentette, hogy a Szovjetunió az egymás mellett élés híve és sohasem fog fegyvert azért, hogy eszméinek terjedését elősegítse. Hz Egyiptom elleni támadás háttere Az AP jelenti: A Saturday Evening Post-ban cikk jelent meg „Miként vezettek félre bennünket szövetségeseink” címmel. A cikk a legmagasabb körökből — köztük Dulles külügyminisztertől szerzett értesülések alapján a többi között ezeket tartalmazza. „Ma már nem hivatalos formában beismerik ,hogy az Egyiptom elleni angol—francia támadást egy bizalmas értekezleten határozták el Párizsban október elején. Az értekezleten Eden angol és Guy Mollet francia miniszterelnök vett részt. A döntésről egy szót sem közöltek sem Eisenhower elnökkel sem az amerikai kormány bármely más tagjával. Nyilvánvaló tehát, hogy az angol és francig miniszterelnök közös elhatározással eltitkolta, az Egyip tóm elleni támadásról hozott döntést Washington előtt, sőt, saját kormányuk néhány tagja elől is.’’ A Földművelésügyi Minisztérium felhívása A Földművelésügyi Minisztérium tájé- koztatási osztálya a Meteorológiai Intézet jelentése alapján közli ,hogy április 16-án, 17fén és 18-án erős éjszakai lehűlés és talajszint feletti mintegy két méter magasságban fagy várható. A minisztérium ezért felhívja a tanácsi szerveket, és a falusi termelőket, hogy a fagyveszély elhárítása érdekében elsősorban a gyümölcsösökben a szükséges óvintézkedéseket tegyék meg. (MTI) jan, a fegyveres erők minisztere írta alá. közös védelem biztosítása szempontjából (MTI) URBAN ERNŐ: Két igazság Vafjámap délelőtt van, kegyetlenül tűz a májusvégi nap. Annyira tűz, hogy a hőség megsűrűsödik és szapora rezgésbe fog a fialtató csattanó-piros tetején. A „Petőfi“ önálló szövetkezet udvarát, jobban mondva az udvar farkát patak szeli át. Terebélyes, feketelombú szilfák nőnek a partján. Ide húzódott a hőség elől öreg Csete István, ide hozta a süldőket is hűsölni, levegőzni. Ügy szemre ügyes ember, takaros ember, a haja se hullik, a bajszát se hintette be hamuval az idő s mégis mindenki csak öreg esetének hívja. Pedig váltig tiltakozik ellene, különösen akkor, ha vénítését asszonyoktól hallja. Ilyenkor pislant egy hamisat, meghúzogatja a bajsza végét és azt mondja: — Hallod-e, nem öreg, idősebb Csete István vagyok én, mivel, hogy a fiam az ifjabb. ügy ám, a „fiam“’, az elsőszülött Pista gyerek, aki mostanában jött meg a bessnyői szövetkezeti elnökképző iskoláról! Nagy öröm az ilyesmi, hej, de nagy öröm. Mintha a saját fiatalságát látná megújulni az ember. A megújulás persze, inkább csak a testi állapotra értendő. A fej- tartásra, a kemény, szépenlépő járásra, a szomszéd faluba is elhallatszó énekszóra, az éber, félszemmel való alvásra, mert ami az egyebeket, új szóval mondva: a lényeget illeti, hogy is lehetne összehasonlítani idősb. Csete István fiatalságát az ifjabbéval? Ki volt, mi volt idősb Csete István 24 éves korában? Senki. Vagy még a senkinél is senkibb. Kommenciós a Baksa uraságnál. Az meg olyan ember volt, hogy a legszebb szava is „gazember“ volt. Annyiba se vette a cselédeit, mint a marháit vagy a disznait. Mert ha azokba féreg esett, hívatta az állatorvost. De, ha a cselédet betegség érte és leesett a lábáról, még a gyógyítása is a községet terhelte. Szegényalapon. Ezzel szemben milyen ifjabb Csete fiatalsága? Mint a mesebeli királyié! Hát hogyne! Alig 24 esztendős, talán 10 napja, hogy az iskoláról visszajött és máris a „Petőfi“ elnökének választották. S hozzá nem akárhogyan: egyhangúlag! Nagy szó az ilyesmi: a százegynéhány családfő bizalmának maradéktalan meg- nyivánulása! Mikor a taggyűlésen magasba lendültek a kezek és a járási küldött Pista elnökségét egyhangúnak hirdette ki, öreg Csete István olyan boldognak, olyan büszkének érezte magát, mint még soha. Pedig az utolsó két esztendő alatt egyszer- másszor kijutott már neki a boldogságból. Először is a járás vándorzászlaját nyerte el, mint messze vidéken híres elletőkanász, aztán az egyik kandisznaja, a Berci első lett a megyei mezőgazdasági kiállításon, végül a tavasz derekán az a megtiszteltetés érte, hogy mellére tűzték a munkaérdemrendet.' Pénz is járt a medália mellé, valami 1500 forint s nem sokkal utóbb üdülés, egy földi paradicsomnak beillő helyen, a Mátra hegység erdőkoszorúzta tetején. Most meg Pista, az ő Pista fiának elnöksége! Hát ne legyen büszke, ne érezze magát vénen is fiatalnak az ember, mikor az örömök ilyen szívet melegítő egymásutánja éri? Nem is lenne itt baj, úgyszólván túró meg tejfel lenne az élet, ha az adósság a „Petőfi“’ tavalyról maradt Mint a TASZSZ jelenti, a Zsenmin- zsipao hétfői száma „üdvözöljük kedves Vorosilov elvtárs” címmel Csu Te-nek, a Kínai Népköztársaság elnökhelyettesének cikkét közli. — Az a tény — írja többek között a cikk —•, hogy K. J. Vorosilov elvtárs, a szovjet állam feje országunkba látogat, a kínai és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátságáról tesz fényes tanú- bizonyságot és hatalmas jelentőségű e barátság továbbfejlesztése szempontjából is. 1950 február 14. óta, Kína és a Szovjetunió nagy testvéri szövetségének megkötése óta évről évre bővül és izmosodik a két ország gazdasági, politikai és kulturális baráti együttműködése. A nemzetközi kérdésekben kéz a kézben működünk együtt és együttesen teszünk erőfeszítéseket a nemzetközi feszültség enyhítésére és a nemzetközi együttműködés előmozdítására. Majd rámutat a cikkíró: — Az a tény, hogy a kínai és a szovjet nép öszeforrottsága minden próbát ki tud állani, azzal magyarázható, hogy összeforrottságuknak megbonthatatlan alapja van, a marxizmus'leninizmus közös eszméit valljuk, a szocializmus és kommunizmus építésének közös nagy céljai állanak előttünk. — Ugyanakkor felelősek vagyunk nyolcszázmillió ember létérdekeiért- valamint az egész emberiség előrehaladásának létfontosságú érdekeiért. A kínai és a szovjet nép egysége az egész szocialista tábor összelő rrofttságának erős magja. Ilyen egység mellett erőnk lesz az előrehaladás útján álló minden nehézség leküzdésére és legbiztosabb garanciánk lesz a béke és a szocializmus győzelmére. — Vorosilov elvtárs mostani, országunkban tett látogatása a szovjet népnek a kínai nép iránti mélyreható baráti érzelme fényes kifejezése és a Szovjetunió újabb hozzájárulása a kínai—szovjet testvéri kapcsolatok megerősítéséhez, az egész szocialista tábor összeforrottságá- nak elmélyítéséhez. A Szovjetunió népünk legközelebbi és legönzetlenebb barátja, amely nagy segítséget nyújt országunk szocialista építéséhez — írja Csu Te. — (MTI) Megalakult az új jordániai kormány A jordániai király hétfőn jóváhagyta Husszein Fakhri Khalidi kormányának névsorát. Amikor Kalidi közölte a királlyal, hogy hajlandó megalakítani a kormányt kijelentette, politikája arra irányul majd, hogy küzdjön az arab egységért, az arab szuverenitásért. harcoljon az imperializmus ellen, ellenezze a külföldi szerződésekben való részvételt és elfogadtassa a „pozitív semlegesség” politikáját. Ezeket az elveket jóváhagyta a Husszein király által aláírt kinevezési rendelet is. Gerhardsen válasza Bulganyin üzenetére A TASZSZ jelenti: A keddi szovjet lapok teljes szövegben közlik Gerhardsen norvég miniszterelnöknek N. A. Bulganyin folyó évi március 19-i üzenetére adott válaszát. A választ Braadland Norvégia moszkvai nagykövete április 13-án adta át Bulganyinnak. Gerhardsen válaszában egyetért Bulganyin azon megállapításával, hogy a nemzetközi helyzet az utóbbi időben lényegesen bonyolultabbá vált. Gerhardsen egyúttal kijelenti, hogy a norvég kormány nem ért egyet a magyarországi események szovjet értékelésével. Gerhardsen a továbbiakban azt mondja, hogy a világon jelenleg nincs olyanfokú bizalom és együttműködés, amely a népek közti béke biztosításához szükséges lenne. Ezután felsorolja az indokokat, amelyek miatt Norvégia az atlanti egyezményhez csatlakozott. A norvég miniszterelnök újból leszögezi, hogy kormánya sohasem segít ,, elő olyan politikát, amelynek agresszív céljai vannak és nem engedi meg, hogy Norvégia területét ilyen politika éradóssága nem nyomná Csete István lelkiismeretét. Nem mintha ő csinálta volna, szó se róla, az elnök se Pista volt, amikor fölgyülemlett, csakhát... Hogy is mondta a gyerek, alig egy héttel azután, hogy az elnökséget átvette? Vagy szövetkezetes az ember vagy se! A tisztességhez az is hozzátartozik, hogy ami a miénk, azt megbecsüljük. Ne pazaroljuk, ne tékozoljuk, a tartozást pedig, mihelyt csak lehetséges, az államnak megfizessük. így mondta valahogy ifjú Csete István s bár az elnökségben jósze- rint meg sem melegedett még, mindjárt fölsorolt néhány olyan tagot, akinek lyukas a marka és azokról se feledkezett meg, akik a vagyont, a szövetkezet vagyonát Csáki szalmájának nézik. Itt van példának okáért a kovács, Gerse Imre tagtárs. Jó munkás, príma munkás, a gépészséget is kitanulta, az órákat is ő szokta repa- rálni, és mégis mit csinál? Még kimondani is iszonyú: csal, a közösség bőrére nyerészkedik. — A fenébe is — akad fönn a tűnődésben öreg Csete, lenn a patak parton, a szilfák alatt. — Hát nem ott jön az ördög, ahol emlegetik? (Folytatjuk.) dekében felhasználják. Az atlanti egyezménynek a kölcsönös segélynyújtási kötelezettségéről szóló kikötéseit — írja — csak abban az esetben alkalmazzák, ha az egyezmény valamelyik aláíróját támadás éri. Gerhardsen kijelenti, hogy félreértésen alapszik az a Bulganyin üzenetében foglalt vélemény, amely szerint Norvégia NATO-tagsága következtében esetleg akarata és nemzeti érdekei ellenére kénytelen lesz beleegyezni, hogy norvég területen idegen bombavetőket, hadihajókat és atomfegyvert helyezzenek el. Az atlanti egyezmény keretében folyó együtmműködés alapvető elve — írja — éppen az, hogy az egyezmény minden egyes tagországa teljes egészében megtartja azt a jogát, hogy saját belátása szerint járhasson el. Norvégia alkotmányos szervei minden egyes esetben maguk döntik majd el, a kialakult nemzetközi hely zetből kiindulva, vajon támadás veszélye fenyegeti-e az országot. A leszerelés problémájáról szólva Gerhardsen azt írja, a norvég kormány megelégedéssel vette tudomásul Bulganyin azon kijelentését, hogy a Szovjetunió kormánya különös jelentőséget tulajdonít e problémának és teljesen reális feladatnak tekinti a leszerelést. Mint Gerhardsen a továbbiakban kijelenti, a norvég kormány különös jelentőséget tulajdonít annak hogy minél előbb egység jöjjön létre a nukleáris fegyverrel kapcsolatos problémák megoldását illetően de jelenleg az ilyen fegyverrel folytatott kísérletek regisztrálására vonatkozó egyezményre korlátozza e problémát Gerhardsen a továbbiakban kijelenti ,hogy a norvég fél igen elégedett volt a Szovjetunió és Norvégia barátságos kapcsolatainak fejlődésével, amely a miniszterelnöknek a Szovjetunióban tett látogatása után következett be és kifejezi azt a reményét, hogy a nemzetközi helyzet fejlődése olyan irányban halad, amely a kölcsönös kapcsolatok ki- terjesztésére és megszilárdítására fogja ösztönözni az intézményeket és magánszemélyeket a Szovjetunióban és Norvégiában. Gerhardsen üzenetének befejező részében arról ír, hogy fejleszteni kell a két ország kereskedelmi és egyéb kapcsolatait és azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a két országot érdeklő összes kérdéseket barátságos szellemben fogják megtárgyalni és megoldani.
