Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-02 / 78. szám

3 TOLNA MEGYEI NEPÜJ8AG A decsi pártsserveset munkában Mint mindenütt az elmúlt ellenforra­dalmi események alatt, elsősorban a pártszervezeteket érte a támadás éle. Jól tudták a nép ellenségei, ha egy-egy he­lyen a kommunisták szervezett erejét si­kerül megbontani, utána imagyarul mond­va „szabad a vásár“. így volt ez Decsen is. A szovjet csapatok segítségének lehet köszönni, hogy ez a „szabad vásár“ már kibontakozásában visszaszorítódott. Utána azonban még jó idő telt el, míg a kommunisták újrarendezték sorai­kat. Ha először néhányan is, de újra­rendezték, hisz éppen az elmúlt esemé­nyek tanították meg őket, mit jelent a szervezeti erő. Téves volna azt állítani, hogy könnyen men t a szervezés. Erre csak egy példát. Az MSZMP-szervezet alakulása úgy volt, hogy 16 taggal tör­ténik. de mire a tényleges megalakulásra került sor, csak tizenegyen maradlak. Sok-sok kételyt, zűrzavart kellett eközben szétoszlatni. Különösen abban volt sok vita, hogyan lesz tovább, valóban új módon, miként dolgozzanak. Végül is a beszélgetések a párt határozatainak megtárgyalása egyre több volt MDP-tagot győzött meg arról, hogy az MSZMP a régi jó tapasztalatok továbbfejlesztése mellett erőteljesen küzd nemcsak az ellenforradalmárok ellen, ha­nem a régi hibák kiküszöböléséért is. Azóta már 22 taqot számlál a párt- szervezet s bizakodóan néznek a jövő felé. Bíznak benne, hogy ezután sokkal inkább meghallgatják a felsőbb pártszervek az ő véleményüket is. Az igaz, ezen a téren még most is akad hiba, de tudják, hogy egyre javuló munkájukkal maguknak is hozzá kell járulniok e hiba megszünte­téséhez. Az intézőbizottság fontos feladatnak te­kinti személyesen is felkeresni a volt MDP-tagokat. Éppen ezért a régi névsor szerint felosztották maguk közt a tagsá­got, s felkeresve őket, rendszeresen vég­zik a felvilágosító munkát azért, hogy egyetlen arra érdemes se maradhasson ki a pártból. Kis Antal elvtárs, a bi­zottság egyik tagja, mindjárt az átiga­zolási kérelmeket is magával viszi, hogy alkalomadtán mindjárt kéznél legyen. Nem sok idő telt el, mióta a párt- szervezet újra megkezdte működését, de tekintélye növekedőben van s már a pártonkívüliek is felkeresik tanácsért Csalódtam az emberekben ügyes-bajos dolgaikban. Szalai István elvtárs, az intézőbizottság elnöke, erről így beszél: „Többek között, az egyik nap felkeresett Király Péter s elpana­szolta, nem lehetne-e elintézni, hogy a vasúton átmenő utat megjavítsák, hisz sáros időben szinte lehetetlen az átjárás. Van-e a pártnak ebbe beleszólása? — tette hozzá —, annyit jártam utána hiába. A pártszervezet j'avasolta a tanács­nak, s meq lehetett oldani a kérést. A legeltetési bizottság fogatai és a tár­sadalmi munkások a közelben levő kő-1 , törmelékekkel feltöltöttek az utat. Nem is lehet elmondani — fűzte még hozzá Szalai elvtárs —, milyen jóleső érzéssel hallottam tőle egy újabb találkozás al­kalmával, amikor örömmel újságolta: Megcsinálták ám!“ Ugyanilyen, lehetne mondani apró esemény Nyilasi Béla pékmester dolga is, amely megelégedésére elintéződött s a környező lakók is hasznát látják. Mindezek növelik a bizalmat a párt- szervezet iránt. Még szélesebb körű lehet majd ez a munka és a felvilágosítás, ha a párt- csoportbizalmiakat is megválasztják. Gépkocsi mellett A friss tavaszi szél port söpör az ember szemébe. Itt a gép­kocsi mellett kicsit enyhül a szél ere­je, a nap is idesüt s a néhányperces beszélgetés csak felvidítja a szívet, különösen akkor, ha az ember olyan dolgokról beszél, ami kedvenc téma. Baksai Sándor, ez a középtermetű ember, szeret beszélni. Szeret szót váltani azzal, akivel tud, mert ugye amikor a volán mögött ül, akkor nem lehet sokat beszélni. Az utat kell fi­gyelni. S nagy figyelmet követel a gépkocsivezetés, különösen erdőben. Már öt év óta erdőben fuvaroz. Elő­ször jegy GMC háromtonnás kocsi­val, most egy év óta pedig egy Csepel gyártmányú teherkocsi volán­ját kezeli. A tamási környéki erdők­ből szállítja naponta a fát le a vasúti rakodóra. — Nehéz volt először megszokni az erdei vezetést, de ma már sokkal könnyebben megy, mint öt évvel ez­előtt, amikor kezdtem. Igaz az is, hogy sok baj van. Nézze meg a gumijaimat. Olyan simák, hogy.. . szóval nehéz ilyen papuccsal járni. Képzelje el, mit csúszkáltunk a télen? Úgy lát­szik, szerencsénk volt. Még egyszer sem borultunk fel, és nem is csúsztam még árokba. Pedig olyan utakon járunk, hogy még lovaskocsikon i s nehezen tudnak felmenni. Most például erdei irtásról szállítunk fát, és olyan gyökerek állnak ki, hogy mindig at­tól félek, hogy gumidefektet kapok. Xj’gy kis öröm is van az erdei gépkocsivezetők életében. -— Ezek közé tartozik az, amikor a fi­zetést felveszik. Nem ritka az olyan fizetési nap, amikor 3000 forintot visznek haza a borítékban. Öröm az is, amikor valami pótalkatrészt kap­nak a megyei garázsból. Legutóbb például tizenkét vászonos szovjet gyártmányú köpenyt kaptak. És ér­dekesség az is, amikor kéthetenkint összejönnek a vállalat gépkocsiveze­tői egy kis beszélgetésre Szekszár- don, ekkor sok minden szóba kerül. Talán a legtöbb szó a munkáról esik arról, hogy egy-egy feladatot ho­gyan tudnak jobban megoldani. Tamásiban például két gépkocsi van. ö a 350-es Csepellel és Balassa József egy háromtonnás GMC kocsi­val. Valami versengésszerű alakult ki kettőjük között Naponta: vetél­kednek, hogy ki tud több fát leszállí­tani, üzemanyagot megtakarítani. Jó ez a vetélkedés, csak az a baj, hogy még nem veszik figyelembe a bérezésnél. Pedig akkor még több fát le tudnának szállítani a kanyar­gós erdei utakon. \ míg beszélgetünk, alaposan át- vizsgálja a gumikat, a gumik­kal érkezett sík-port pedig elteszi, és majd amikor felszereli, akkor újból be­szórja a köpenyt és a belsőt. így próbál takarékoskodni, menteni, amit iehet. — Tudja, még az is baj, hogy mi vidékiek mindig csak a feljavított gumikat kapjuk. Évek óta most kap­tam először új gumit, eddig mindig csak futózottal jártam. Az egyik kol­légám a múltkor 20 kilométer után eldobhatta a gumit, pedig az is futó­zott volt. Amikor a kocsik állapotáról érdek­lődöm, megtudom, hogy már több mint 120 ezer kilométert futott a ko­csija nagyjavítás nélkül, és még biz­tos, hogy 50—60 ezer kilométert ki tud belőle venni. S ennek csak az a titka, hogy gondosan kezeli a gépet, és a legkisebb hibát azonnal kijavítja, ha pedig nagyobb javításról van szó, akkor telefonálnak Szekszárdra a ga­rázsba és onnan kijön a szerelő. Most például Bozsár János szerelő jött ki egy hengerfejpakolást és sebességvál­tót cserélni. TV ehéz, de szép életük van az ^ ’ erdőgazdasági szállító gép­kocsivezetőinek. S amikor terveikről kezdenénk beszélni, akkor Baksai Sán­dor beül a kocsijába és onnan szól vissza: „Dolgozni akarunk, még jobban, mint eddig“. Gázt ad a mo­tornak és lassan elindul, újabb rako­mány fáért a kanyargó erdei úton. — ács — A Babits Társaság íróinak nagy sikere Máj oson I A szekszárdi Babits Mihály Társaság írótagjai falusi szavalóestéik keretében szombaton Majos községbe látogattak el. A székely népművészeti alkotások­kal feldíszített kultúrházban Kedves Henrik népművelési ügyvezető fogadta a vendégeket, majd az általános iskola énekkara adott elő kórusműveket. Ez­után a Babits Mihály Társaság két tagja, Csányi László és Sió Sándor adott elő műveiből, nagy tetszés mellett, Dá­vid Ágnes pedig Petőfi, Arany, Vörös­marty, Ady és József Attila verseiből szavalt hatalmas sikerrel. A kultúrotthon nézőterét megtöltő közönség lelkesen ünnepelte a vendég­írókat és Dávid Ágnes előadóművész­nőt. A Babits Társaság falusi szavalóestjei keretében legközelebb Hőlgyész köz­ségbe látogat el. Á Tolna megyei Rendőrkapitányság felhívása a megye 16 éven felüli lakosaihoz A Tolna megyei Rendőrkapi­tányság a Belügyminiszter 2./I757./HI. 24. sz. rendeletének a személyi igazolványok érvényesíté­séről közli, hogy a megye területén a személyi igazolványok érvényesí­tése, 1957. április 5-én kezdődik és június 5-én fejeződik be. Állandó, vagy ideiglenes szeimé- lyi igazolvánnyal ellátott vala­mennyi magyar állampolgár igazol­ványát, tekintet nélkül időpontjá­ra, érvényesíteni kell. A személyi igazolványt az iga­zolvány tulajdonosának állandó la­kóhelye szerint illetékes járási (városi, kerületi) rendőrkapitány­ság érvényesíti. Az igazolvány tulajdonosa a rendőrkapitányság által megállapí­tott időpontban és helyen köteles megjelenni és személyi igazolvá­nyát érvényesítés végett bemutat­ni. Az érvényesítéskor a 18—60 év közötti hadköteleseknek a katonai igazolványt, tartalékos tiszti,- le­génységi, alkalmatlansági, össze- írási, vagy sorozási igazolványát) is be kell mutatni. A belügyminiszter rendeletéről, a megjelenés helyére és idejére vonatkozólag az illetékes re.ndőr­Jó ff Kis Pipa ff vendéglő. Nyitva: április 2-án délután 5 órakor, a régi helyén, átalakítva. Vj reset és! Zene: Sárkösi Desső és fiai• Magyaros konyha! « kapitányság az érintett lakosságot megfelelő időben (hangoshíradó, dobszó, stb. útján) értesíteni fogja Ezzel kapcsolatban a Megyei Rendőrfőkapitányság különösen fel hívja az érintett lakosság figyel­mét és kéri> hogy a kihirdetéseket, értesítéseket, stb. kísérje figyelem­mel és erre más, esetleg tájékozat­lan ismerősét, szomszédját hívja fel. A személyi igazolvány érvényesí­tése után, illetéket fizetni nem kell. Az értesítésre való meg nem jelenés, illetve az érvényesítés el­mulasztása, az alábbi következmé­nyeket vonja, illetve vonhatja maga után: 1. pénzbírságot kell fi­zetni. 2. Igazoltatás esetén előállí­tást, őrizetbevételt vonhat maga után, továbbá 3. munkára nem fog ják alkalmazni, 4. problémáinak intézése (kérelmei, stb.) akadályba ütközik, mert nem tudja magát ér­vényes személyi igazolvánnyal iga­zolni, 5. a községek lakói közül a mulasztók kénytelenek lesznek a járási székhelyre beutazni. Orosz Lajos r. alez. megyei rendőrfőkapitány. T/asárnap szép, verőfényes idővolt, kimentem a szabadba, hogy a ' város zajától, az emberektől távol legyek. Pár órára pihenni, fel­frissülni akartam a tavaszi levegőn, amelyre hosszú hónapokig vártam. Útközben egy régi, jó elvtársammal találkoztam, akivel a felszabadulás előtt a szekszárdi államrendőrségen együtt voltunk őrizetesek, s később a szegedi Cisllagbörtönben töltöttünk pár évet. Két régi harcos, ha találkozik, van miről beszélgetni, a felszabadulás előtti időktől kezdve egészen az elmúlt év októberi gyászos vértől áztatott ellenforradalomig, s az MSZMP megalakulásáról. Az én elvtársam, amikor az MSZMP alakulására tértem rá, elhallga­tott. Barázdás homlokára sötét gond, felhők jöttek. Zavarban volt és ne­hezen mondta, hogy még nem lépett be a pártba. — Miért nem léptél még a be a pártba? — kérdeztem. — Miért! Miért!... Azért, mert a proletárdiktatúra, amiért sokat küzdöttünk, szenvedtünk, nem váltotta be azt, amit vártunk tőle, ahogy abban azI időben gondoltuk. Csalódtam! Csalódtam az emberekben. Hirtelen jött a válasz. Erre nem számítottam. Alig tudtam szóhoz jutni. Egy komoly, régi harcos még nem lépett be a pártba? Mit felelhetek erre. Lehetséges ez? Pár pillanat múlva tértem csak magamhoz. Gondterhelt homlokát néztem és megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e még akkor a börtönből kijövet mit mondott nekem a felső pajtimban. — Igen, emlékszem — mondta, — amikor leprások voltunk- Éfzl mondtam: „A börtön nem tört meg ,ellenkezően, megacélozta erőmet, hitemet, tudásomat. Sokat tanul_ tam az ottlévő elvtársaimtól. Mind „komcsik”, igazi „komcsik” voltak. Most még inkább az vagyok, mint voltam. Várjuk a végső leszámolást a brj- gantikkal.” — Na, látod — mondtam — és most, amikor szükségünk van minden becsületes dolgozó elvtársra, akkor te, aki mindig hitet tettél a párt mellett, mindig élenjártál a forradalmi harcokban, nem akarsz belépni a munkásosztály pártjába. Mi történt veled? — Hidd el, csalódtam áz émber okben. Sok vált közöttünk a gyáva ember, amikor fegyvert kellett volna fogni az októberi napokban a bri- gantik ellen, a nagyhangúnk félreálltak és keresték a búvóhelyeket. Hm... Igazad van, voltak nagyhangúnk akik félreálltak meztelenre vetkőztek, mert nem voltak „komcsik” és nem neveltük harcra őket. Ez a mi hibánk volt. De te és a többiek is megfeledkeztetek egy pillanatra arról hogp „komcsik” vagytok. Egyszerűen polgári módra azt mondjátok: „csa­lódtunk”. A munkásosztály pártjában csalódni nem lehet, legfeljebb egyes vezetőben. A kommunista nem csalódhat, mert harcol a dolgozó nép szebb, jobb, boldogabb, jövőjéért, a szocializmusért ,a kommunizmusért. Le­het ebben csalódni? Nem! A szabadságért küzdeni, a szabadságot meg­tartani kötelességünk. Hogy ezt meQtehessük, azért kell a mi helyünk­nek a munkásosztály pártjában lenni. — Igazad van — feleli, — belátom tévedésemet, megtorpantam egy pillanatra. Az októberi szörnyű véres napok megingattak. Hetek óta nem találtam a helyemet. Félembernek éreztem magamat a párt nélkül. Érzem, hogy hív a párt, ott a helyem. Úgy látszik ez a beszélgetés hiányzott. Tovább beszélgettünk erről a komoly kérdésről és az elvtársam meg­nyugodott. Amikor elváltunk kezetfogtunk, mint két jó barát és azt mondta: „Szabadság!” Szabadság a pártban, szabadság „ dolgozók között! W—A. A fiatal művészek csütörtöki hangversenye kedves színfoltja volt a megyeszékhely kulturális, főképpen pedig zenei életének. A hangverseny keretében a Szekszárdról elszármazott Áldor Lilin kívül Petreczky Edit gordonka, Eőry Zsuzsa zongora, Rabi Éva ének és Berta Pál klarinét működött közre. Közülük elsősorban Petreczky Edit gordonkajátékát kelt kiemelnünk, amely különösen alkalmas volt arra, hogy megragadja a szakértőket. — Rendkívüli muzikalitása, a kamara muzsikában megnyilvánult alkalmaz_ kodóképessége, magabiztossága, tónusának lágy zengése és nem utolsósor­ban a szerző elgondolásának alázatos és elmélyült tolmácsolása mind­mind olyan olyan momentum volt játékában, amely arra vall, hogy szinte kiforrott művésszel állunk szemben, Saint-Saens „Hattyú"-ja tetszett job­ban két előadott szólóműve közül, de igen sajnáljuk, hogy a megérdemelt tapsokat nem honorálta ráadással. A városunktól elszármazott Áldor Liliből bizony az elmúlt esztendők során a hegedűművésznői cím jogos várományosa lett. Tudása alaposan meggyarapodott és a művek ismertetését ellátó Létay Menyhért által em. lített „vizsgáztatás” teljes sikerrel járt. Természetesen ő aratta a legna­gyobb közönségsikert, de rá is szolgált erre a sikerre Bloch Nigunjánák, valamint Wienniavska D-dur PolonaiSének előadásával. Energikus vonó­kezelése mellett balkéztechnikájának könnyedsége ragadott meg leginkább bennünket s úgy véljük, méltán lehet rá büszke R. Bogdán Edit, a zene­iskola tanára, akinek zeneiskolájából indult el művészi pályájára. A ki­csiny, de mindvégig lelkes közönség hosszantartó tapsait Sarasaié Anda­lúziái románcának nagyszerű előadásával hálálta meg. Méltán vette ki részét a fiatalok sikeréből Rabi Eva is, aki a műsor első felében opera­részleteket ,a második, felében pedig dalokat adott elő. Szépen csengő vilá­gos tónusú hangja nagyszerű technikai készséggel is párosult s benne örömmel üdvözöljük Paálné Falus Edit zeneiskolánk énektanárának haj­dani növendékét. Végül a legnagyobb elismerés hangján kell szólnunk Berta Pálról is, aki ízelítőt adott abból, hogy a klarinét is lehet koncertáló hangszer, ha az avatott kézben van. Különösen Wéber Grand duójával vívta ki a jelenlévők elismerését. A négy előadóművész kíséretét E őry Zsuzsa látta cl mindvégig alkal- mazkodóan. Különösen a Mozart-trióban mutatta meg azt, hogy felké­szültsége alapján szóló számmal is megörvendeztethetett volna bennünket. Sajnálattal említjük meg, hogy a zeneiskola alig 200 személyt befo­gadó terme az esti előadásra csak félig telt meg és ennek következtében a jószándékú kezdeményezés mintegy félezer Ft-Os ráfizetéssel zárult. Vajon a hóvége, a mozi és a kultúr ház rendezvényei, vagy a szervező munka hiányosságai voltak okai a látogatottság hiányának, vagy pedig a már sokat emlegetett szekszárdi közöny? Nem tudjuk, de annyi bizonyos, ha a város közvéleménye ilyen közönnyel viseltetik az ehhez hasonló rendezvények iránt és csak a már befutott művészek hangversenyei iránt tanúsít érdeklődést, csírájában fojtja ej ezeket a jószándékú próbálkozó. sokat. Sajnos, azt is meg kell állapítanunk, hogy a hangversenyen hiába kerestük a megye, a járás és a város vezetői közül egyet is. A hangversennyel kapcsolatban bírálatot csak a 28.000 Ft-os Förster- zongorávál szemben gyakorolunk. A délutánt diákhangversenyen az egyik billentyű felmondta a szolgálatot az esti hangversenyen pedig ezen kívül a pedál is olyan hangosan nyikorgóit, hogy sok esetben zavarta a hangver­seny élvezését. Végül mind a magunk, mind pedig minden bizonnyal a hangversenyen résztvettek nevében is köszönetünket tolmácsoljuk a zeneiskolának a kezdeményezésért és arra kérjük, hogy az anyagi sikertelenség ne szegje a kedvét, a jövőben is szívesen hallgatunk meg olyanokat, akik művészi pá­lyájuk megkezdése előtt vannak. — i — ó —

Next

/
Oldalképek
Tartalom