Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-04 / 80. szám

1957. ÁPRILIS 4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

i

>

\

Volt-e ellenforradalom Regölyben?

— Válasz egy levélre —

Tisztelt levélíró! Mivel többször hivatkozik arra, hogy a község lakossága nevében kezdett neki a levélírásnak szükségesnek tartottuk, hogy elmenjünk Regölybe, beszéljünk a község lakosaival és a tényleges valóságot kibogozva válaszoljunk a levelére. Bevezetőben csupán csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a falut járva egyetlen emberrel sem találkoztunk, aki tudott volna a levél megírásáról. Ebből azt a szerény következtetést vonhatjuk le, hogy levelét egyedül, vagy csak a szűk baráti kör bevonásával írta.

Azt állítja levelében, hogy „Dávid Gyula és Huszár Elek állatorvos teljesen ártatlanul lett letartóztatva.“ A tények és a község józangondolkodású lakóinak a véleményei ellentmondanak ennek az állításnak. Dávid Gyula és Huszár Elek a Magyar Népköztársaság törvényeibe ütköző súlyos bűnöket követtek el.

Huszár Elek ellenforradalmi elemekből „polgárőrséget“ szervezett. A .polgárőrség" tagjait a vadászoktól jogtalanul leiszedett fegyverek-) kel, ezenkívül három géppisztollyal és egy karabéllyal fegyverezte fel. A „polgárőrség“ nevet viselő terror- csapat tagjai rendőröket fegyvereztek le, magukhoz ragadták a hatalmat, élet és halál urai lettek. Mikor Csapó János elvtárs, a volt tanácselnök, megtagadta vadászfegyvere beszolgáltatását, Huszár Elek fel- íegyverzett embereivel körülfogta a házát, behatolt az épületbe, hogy a fegyvert elvegye. „Ha ellenáll, kíméletlenül kifüstölni“, adta ki a parancsot a banda tagjainak. Huszár Elek egyik alvezére Horváth Alfréd horthysta százados volt. Ö volt a Majsa pusztai csoport parancs ncka. Ezek után már nem is lehet azon csodálkozni, hogy a lakosság legnagyobb elképedésére az utcán fegyvercső előtt többször is végigkísérték Farkas János elvtársat, a falu párttitkárát. A kommunista Józsa József VB. tanácstitkárt pedig kitiltották a tanácsházból és figyelmeztették hogy tartózkodjon otthon,

mert ha szökni próbál, megkeserüli.

Sorolhatnánk tovább is a Huszár Elek által szervezett terrorcsoport, vagy ahogy ők nevezték, „polgárőrség" tevékenységét, de minek? Ezek után már aligha akad becsületes gondolkodású ember, aki bizonyítgatná ártatlanságukat.

Dávid Gyulának, az ellenforradalmi tanács elnökének többek között nagy szerepe volt abban is, hogy a regölyi tsz felbomlott. Z. Kovács Pétert, a tsz elnökhelyettesét többször behívatta magához a tanácsházára és mindannyiszor követelő rendreutasító hangon rárivalt. „Mikor oszlatják fel azt a birtokot?“ „Nem volt még elég a kolhozosdi- ból?“

— ön azt állítja levelében, hogy „Dávid Gyula nem engedte még azt sem ezekben a napokban, hogy három ember csoportosuljon az utcán. Ebben van egy kis igazság, de csak csupán annyi, hogy arra vigyázott, hogy az ellenforradalom ellen na csoportosulhasson senki, az ellenforradalom érdekében minden csoporto sulást helyénvalónak talált, sőt ő maga is résztvett a 27-i és a 29-i tömeggyűlés megszervezésében Re- gölyön, és fel is szólalt ezeken a gyűléseken az ellenforradalom érdekében. Dávid beleegyezésével osztottak szét a Majsa pusztai, állami raktárból 400 mázsa búzát is amelyből bőségesen részesedtek azok, akik „közel voltak a tűzhöz”. Miközben hazafias szólamokat hangoztattak Dávidék nem riadtak vissza egy kis csalástól sem. Csúfosan megcsalták Regöly lakosait. Gyűjtést indítottak Budapest megsegítésére. Az első szállítmány úgy ahogy, nagyjából eljutott rendeltetési helyére. De a második már* nem. A budapesti lakosság részére összegyűjtött 400 liter tej literjét 4 forintos áron, a burgonya kilóját 2.20 forintos áron árulták a budapestieknek. Az adakozószellemű jószívű regölyi nép által összeadott habot, lencsét, disznóhúst és vágni- való csirkét magas áron vásárolták meg a pesti tnunkások, a pénz pedig

a „nagy hazafiaknak“, Dávidéknak öblös kalmárzsebébe vándorolt.

A „nemzeti érzés,, és az „üzleti szellem“ nagyszerű egymásra találásának bizonyítéka Dávid egyik jobbkezének. Salamon Gyulának a többszörösen büntetett, közismert feketézőnek a ténykedése is. Salamon Gyula ugyanis az ellenforradalom első napjaiban nagy csomó ellenforradalmi követeléseket tartalmazó röplappal érkezett haza a községbe és a szenzációra éhes regölyi- eknek 5 forintért árusította a röplapok darabját. „Őrizzétek meg, nagy kincs ez, történelmi emlék lesz az unokák számára" — mondogatta vevőinek ez az élelmes említésre méltó „igaz hazafi.“

Levelének végén azt állítja, „hogy nem is volt tulajdonképpen ellen forradalom Regölyben.“ Ezt a megállapítását persze nem igyekszik érvekkel alátámasztani. Igaz, nem is lehet.

A valóság az, hogy az ellenforradalmárok gyilkosszándékú leszámolásra készültek. Erre abból is következtethetünk, hogy az ellenforradalom utolsó napján, a november 3-i tanácsülés megbeszéléseit megelőzően, már három erős, hurokkal ellátott kötelet is szerzett a bölcs ellenforradalmi előrelátás. (Most is megtekinthetők ezek a kötelek.) A kommunista Tóth Zsigmond elvtárs deszkakerítésén pedig nagy fehér betűkkel a következőket lehetett olvasni ezekben a napokban. „Halál vár rád!" — S hogy a kötél nem lett felhasználva, hogy a halál ígérete csak ígéret maradt, az persze nem az ellenforradalmár urakon múlott. Lehetséges, hogy ön mindezt a maga meztelenségében nem látta. Előfordult már másokkal is. hogy hasonló tévedésekbe estek, de ezek után most már bizonyára egyezik a véleményünk és Ön is elismeri, hogy Regölyben is ellenforradalom volt 1956 októberében.

Haypál Tibor

ÜNNEPI LEVÉL

Naplótöredék

Szekszárdi 1945 ápr, 4

A kommunista párt helyisége nagyon látogatott volt az utóbbi napokban. Újabb és újabb híreket vártak a frontról.

Április 4-én is sokan voltak a párttitkár irodájában, amikor váratlanul hosszan csilingelt a telefon. A titkár elvtárs felvette a telefont.

— Halló! Halló! Itt a Magyar Kommunista Párt szervezete!... Szovjet Katonai Parancsnokság. Orosz szavak hallatszottak a telefonon keresztül. (Néma csend lett a szobában, valamennyien figyelik telefonon keresztül a szavakat.)

— Igen! Értem! — mondja oroszul a párttitkár. A Szovjetunió Vörös Hadserege hazánkból kiűzte a hitleri brigantikat és a Szálasi csürhe hadának utolsó maradványait. Halló! Halló! Értem! A délutáni órákban az utolsó ellenség is ...

— Hazánk felszabadult az ezeréves úri elnyomatás alól. Értem! — ismételte hangosan magyarul.

A titkár elvtárs izgatottan leteszi a telefonkagylót és felkiált: „Hallottátok!”

A szobában levők összedugták fejüket és közösen tárgyalták az örömhírt, a második világháború számunkra egyik legnagyobb eseményét, a hitleristák kiűzését hazánkból. Az öröm pillanatok alatt tetőfokra hágott. Tárcsázott a titkár, és telefonon keresztül az illetékes szervek felé adta tovább az örömteljes jó hírt, hogy hazánk felszabadult a huszonötéves Horthy-terror, a munkáselnyomatás alól.

Az elvtársak egymás nyakába borulva örültek és latolgatták a végső összeomlás napjai, a vértől, hullahegyektől borított második világháború vége utáni lehetőségeket.

Az egyik sarokban ült többedmagáva! Diir elvtárs. A fiatalabbak egész koszorút öveztek körülötte, hallgatták:

— Magyarország felszabadult — mondta nagyot sóhajtva. — A magyar dolgozó nép szabad, független lett. Leráztuk magunkról az évezredes rabságot. Nem hiába ontotta vérét Dózsa népe, a negyvcnnyolc- cas szabadságharc, a Magyar Tanácsköztársaság katonái, a vöröskatonaság, a magyar föld végre szabad lett.

— Elvtársaim! Fiatal barátaim! Én már idős ember vagyok. Nem sok időm van már hátra. Örülök annak, hogy megérhettem a felszabadulást. Megérhettem, hogy a magyar dolgozó nép szabad hazában szabadon élhet, rabláncok nélkül.

— Elvtársi — szól közbe egy fiatal elvtárs — igaza van. Csak az a kérdés, hogy a Vörös Hadsereg által adott szabadságunkat megtudjuk-e védeni. A kapott szabadsággal, függetlenséggel tudunk-e élni, hisz mi, kommunisták, kevesen vagyunk. Meg tudjuk-e védeni?

— Megvédeni? Ez csak tőletek, fiatal elvfársaktól függ. Ha a magyar dolgozó nép fiai egyemberként állnak a vörös zászló alá, a szabadság zászlaja alá, úgy nincs az a földi hatalom, nincs olyan ellenforradalmi csoport, amely a Szovjetunió Vörös Hadserege által kezünkbe adott szabadságot el tudná venni.

A Tanácsköztársaság alatt nem tudtunk a vörös zászlóra, a munkásosztály zászlajára vigyázni. A Horthy-pribékek kitépték a kezünkből. Ezért a munkásosztály becsületes népe, az ország vezető osztályának ezrei szenvedtek mártírhalált az országutak eperíáin, a börtönökben.

Ápri

A felszabadulás évébent 1945-ben 323 újszülött nevét jegyezte be a nagykönyvbe a szekszárdi anya. könyvvezető. A 323 gyermek közül a 63. Rajcsányi Imre László 1945. április 4-én a felszabadulás napján látott napvilágot.

Április 4-e ikettős, illetve hármas ünnepet jelentett a kis család életében. Ezen a napon a felszabadulás napján került haza a katonaságtól Rajcsányi Imre, az édesapa s boldogan ölelte keblére réglátott feleségét és az újszülöttet, a fiút, az Imrét, — mivel azt már régen eldöntötték, hogy a második gyermek, a fiú az apjn nevét, az Imre nevet kapja.

Nehéz napok előzték meg április 4-ét — emlékszik vissza Imre születésnapjára az édesanya, a még ma is fiatal Rajcsányiné.

— Férjem katona volt, s úgy hallottuk, hogy abban az időben valahol Győr tájékán látták. Mi meg itt voltunk kereső nélkül, édesanyámmal és hároméves kislányommal és a legnagyobb gondok között vártuk a második gyermeket.

— Igen, akkor bizony nehéz napokat éltünk' trilliókban, meg billiókban beszéltünk, a pénznek egyik napról másikra esett az értéke. A pénzért nem kaptunk semmit, a csere-bere járta, de, sajnos, nekünk nem volt mit elcserélni sem — folytatja.

Bizony kisfiam, te inflációs gyermek voltál, nem volt egyetlen egy új darab sem rajtad. Apád viseltes ingeiből készítettünk pelenkákat, az ingecskéket és a kis réklit pedig, amiket rád adtam ,a rokonok adták össze.

Azóta 12 esztendő telt el és az áp. rilis 4-i születésnap mindig hozott valami örömet a fiúnak. Apja, aki a Szekszárdi Vegyesipari Vállalatnak a dolgozója, szépen keres, s fizetésé_ bői tellik arra is, hogy fiát, ezt a kis inflációs gyereket születésnapja alkalmából megajándékozza.

Imre 12 éves és a szekszárdi Garay téri általános fiúiskola VI. osztályának tanulója és nem is éppen rossz tanuló, mert általános

lis 4-én született

osztályzata négyes rendű. A napokban is nagy örömmel jött haza az iskolából.

— Édesanyám jó hírt hoztam, dicsé retet kaptam magyarból,—újságolta.

— Ez igen — ez egy születésnapi jó hír — dicséri meg fiát az anya.

— Az ám, az idén mit kapok 12. születésnapomra? — kérdezi Imre kíváncsian.

Az apa és az anya egymásra néz. nek és így szemmel kérdezik egymástól, elárulják-e a nagy titkot.

— Az idén már nem játékot kapsz születésnapodra — mondja az apa,

de azért nem feledkeztünk el — teszi hozzá gyorsan ,amikor látja, ] hogy fia arca elkedvetlenedik. — Az j idén tavasszal majdnem 1000 forin- tott költöttünk rád.

És az anya már hozza is a vadonatúj ruhát. Az első hosszú nadrágot, sötét kék ruhát' mely kimondhatatlan örömet okozott Imrének. És most azon alkudozik szüleivel, hogy ő bizony nem vár hűsvétig, hanem az új ruhát, amelyben úgy fog kinézni, mint egy felnőtt, felveszi április 4-én, születése és a felszabadulás nagy ünnepén.

Hogy védjük meg szabadságunkat? Példa már van előttünk. A Magyar Tanácsköztársaság dicső példája megmutatja a mi utunkat, de erről egy pillanatra sem szabad letérni, mert akkor újra jöhet az ellen- forradalom, mely az előbbinél sokkal nagyobb véráldozatot és nyomort hoz a munkásosztály ezreinek. Azt is lássuk azonban, hogy akkor nem tudtak segíteni a szovjet csapatok, de most mellettünk állnak.

Fiatalok! Elvtársak! Kezetekben lesz a vörös zászló. Tartsátok magasra és ne engedjétek azt senkitől bemocskolni. A vörös zászlóért a mi elvtársaink hosszú évtizedeken keresztül sok, nagyon sok drága munkásvért áldoztak. Hosszú éveket töltöttek börtönben.

Tanuljatok az elődöktől és tartsátok meg forradalmi erőtöket, amelyeket ezer szenvedésen keresztül a munkásosztály legjobbjai mutattak részünkre. Ha az ő útjukat folytatjátok, akkor nem lesz akadálya a végső győzelemnek, nem lesz akadálya a világ proletárjai egyesülésének. Lesz a munkásosztály részére szebb, jobb, független jövő.

...x ...r

V ^jooooCXXXXJOOCOOOOOCXXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXJOOOOCXXXJOCXXXXOCXXXXXDCOOCxXIOOOOOOOOOOOOOOCXDOC.

M últak a hosszú évtizedek, a fiatalokból öregek, a kisfiúkból nagyapáig a kislányokból nagyanyák lettek. Egyik generáció a másikat váltotta, ígérgetések hangzottak el jobbról is, balról is, de Kurd község legégetőbb problémájával nem törődött senki. A faluban csak egyetlen kút volt. Ennek a vize is ártalmas volt az egészségre, különösen az augusztusi kánikulákban, amikor a víz „beiszapolódott“ kesernyéssé, poshattá vált benne. A fel- szabadulás utáni években nekiláttak a község fennállása óta vajúdó kútkérdés megoldásának, ártézikútat fúrattak. Az ártézikútból 7000 literes hatalmas tartályba folyik a víz. a tartályból pedig a falu különböző pontjaira összesen 11 kifolyóhoz csöveken vezetik az egészséges, üdítő friss ártézivizet Igaz, dolgoztak is a kurdi lakosok a víz érdekében. A 147 000 forintos állami támogatás mellett sokezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a község lakói, mire a vízhálózat megépült.

A község az utóbbi években egész ségházat és gyógyszertárat kapott és az egyre növekvő állatállomány érdekében, állatorvost is helyezett ide az állam.

J Je talán kopogtassunk be egy két kurdi lakos portájára. Nézzük meg, milyen változásokat hozott az elmúlt 12 esztendő az egyes emberek életében, itt ebben a Kapos partjára épült falucskában.

Délután 3 óra tájban ért haza

Egy falu életéből

KURD

Víáté János a határból. Korán véglett a munkával. A felesége hamarjában tojást sütött, neki, azt eszi, niközben jó nagy falat kenyeret izei csontnyelű bicskájával, a zsíros •a sütött tojás mellé, életéről, munkájáról beszél.

„A régi világban nem tudtam negálni abból a pár hpldacska saját földemből, mindig béreltem mellé i—8 kataszteri holdat. A bérlet nagy /olt. Egy kataszteri hold után 6 názsa búzát fizettem. 1945-ben kapuin négy kataszteri hold juttatott 'öldet. Azóta sokat gyarapodtam. A jeszolgáltatás nagyon nehéz volt, de ízért eleget tettem mindig a kötelezettségemnek, soha nem maradtam idős egy marék búzával sem. Most íz idén egy pár fiatal melegvérű ló- /al, kettő fejőstehénnel, egy nővén- léküszővel és egy növendékbikával ndultam a gazdasági évnek. A nö- /endékbikára szerződést kötöttem, íét évvel ezelőtt új, tágas istállót ípíttettem az állatállomány részére. Belekerült egy-két ezresembe az ipítkezés, de megérte. A régi, dűle- lező, 60 éves, rozzant istálló már lehogysem felelt meg. Az idén a Vik ória-borsó termesztésével is meg- Dróbálkozom. Vetettem belőle fél lóidat, 8—10 mázsás termésre szá- nítok. Azt hallottam, hogy jó árat

fizetnek érte. Most is bérelek a tartalékföldekből. A régi világban 6 mázsa búzát fizettem egy kataszteri -hold bérlet után. Most csak 100 forintot fizetek, s ez bizony nagy előny, olyan előny, amilyen a múltban véletlenségből sem fordulhatott volna elő.

iy| iközben beszélt, fiatal, 16 év körüli lány lép a szobába. A fején a dombóvári gimnazisták kék tányérsapkája, kezében aktatáskát fog. Mikor észreveszi a lányát, megáll a beszéddel, nézi egy darabig, és aztán megkérdezi tőle: „Na, feleltél-e matematikából?“ A lány elneveti magát. „Feleltem ... jelesre" — adja meg a választ, aztán kilibben a konyhából, hogy átöltözzön. Az apja, mikor kiment, megjegyezte: Kitűnő tanuló, ha a gimnáziummal végez, Pedagógiai Főiskolára küldöm, tanár szeretne lenni. Úgysem tanult még senki a családból. Azelőtt, aki parasztnak született az az is maradt élete végéig.

Tarr Gyula asztalosmester éppen egy szekrényajtót gyalul. Piroskockás ingét feltűrte a karján, a fején barna svájcisapka van. Középtermetű, izmos fiatalember. A műhelye tele van készülő fehérre gyalult, friss faillatot árasztó bútorokkal, alig lehet mozdulni tőlük.

— „Most vettem egy kombinált gyalugépet — mondja — 25 000 forintért. Már 20 000 forintot ki is fizettem. El sem tudja képzelni, milyen kegyetlenül fárasztó munka az, ha az ember kézierővel vés, gyalul, fűrészel. Azelőtt nagyon sok asztalos idő előtt megrokkant ezáltal. Egv egyszerű ajtó-összecsapolás így kézzel egy órai munka, géppel mindössze 10 percig tart. Vagy pedig a padlókészítésnél, kézzel egy 4X5-ÖS szoba padló előkészítése 2 napig tart. Ezzel a gyalugéppel pedig két óra alatt megvan. Tudja, nagyon sokat lendített rajtam most az, hogy a kormány elengedte a forgalmi adómat, ami évi 3000 forintot jelent számomra.

'T'etőtől-talpig meszes a ruhája ifjú Gyarmati Józsefnek. Nem is cső da. Egy 50 liter körül' félfenekű hordó . mellett áll és meszet kever. Miközben a hosszú léccel a meszet kever- geti, a készülő új otthonról beszél „Nyolc év óta, mióta megházasodtam, mindig ez az új ház volt az álmunk, az asszonynak is, nekem is. Persze nemcsak álmodoztunk róla, hanem dolgoztunk is érte. Nehéz volt. Ruhára is, élelemre is, meg egy kis szórakozásra is kellett a pénz. De azért most már a ház is megvan. Eddig 45 000 forintomba került, s most már az utolsó simításokat végzik rajta a mesteremberek. Úgy gondolom, hogy ezenkívül, ha még 5000 forintot ráfordítok az építkezésre, akkor már teljesen készen leßz.“