Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-16 / 64. szám

1957 MÁRCIUS 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Regöiyi jegyzetek az ellenforradalomról Már az első időben, pedig még választás sem volt, a tanácsházára gyűltek a hangadók, mint Antal Gyula, volt kisgazdapárti elnök, volt községi bíró, Dobos Ferenc kupec és mások. De milyen nagy hangja volt Dobosnak. Kártyacsatá j ukat meg­merte zavarni Z. Kovács Péter, a tsz helyettes elnöke, mindjárt rá­támadt: Mit keresel itt, persze cif­rábban kifejezve. Közben úgy lát­szik, a „forradalmi“ gyűlés előkészí­tését is megbeszélték, melyet 29-én délutánra terveztek. A szervezésben nemcsak a fentiek, hanem Huszák Ede állatorvos is résztvett. Nemcsak Majsa pusztára ment ki szervezni, hanem Bogarason még kocsit is szerzett a szállításra. Mindamellett bármilyen ürügyek­kel is a gyűlést megtartották, s a hangadóknak, Bíró Lajos kulák fia, Szili János volt kisgazdapárti titkár és a többieknek csak az volt a ki­kötésük, hogy PIROS KÖNYVESEK NEM LEHETNEK A TANÄCSBAN. Nem is kerültek be. Elnök Dávid Gyula lett, s első ténykedéseként javasolta a vadászfegyverek össze- szedését, mivel azok tartási engedé­lyét a kommunisták adták ki. Ezzel kívánták az általuk létrehozott nem­zetőrséget felszerelni, Huszár Elek parancsnoksága alatt. Az elnök helyettese a volt bírq, Antal György lett, de ott található volt a vezetőségben Salamon Gyula, vagy Horváth István volt hercegi ispán is. Hogy, hogynem, |a végén kisült, egy kommunista mégis bekerült a vezetőségbe, Lenti Ferenc személyé­ben. Nyíltan nem lehetett már szól­ni ellene, hát Huszár Elek magára vállalta az ügy elintézését. Mily ön- feláldozás!? Kihívta tehát s „meg­agitálta’1, hogy az ő személye, mi­nek utána párttag, nem kívánatos, ezért mondjon le. „GAZDASÁGI11 TÉREN IS VOLTAK „SÜRGŐS" TENNIVALÓK. Nem éppen a szántás-vetés, hanem éppen a tsz szétverése. Be is hívat­ták a következő napokon Z. Kovács Pétert, a tsz helyettes elnökét, hogy mi lesz, mikor szándékszik szétosz­tani a tsz-t, s a javak szétosztását mikor végzik el. Ezenkívül gondjuk volt arra is, hogy a kommunistákat elvágják a felsőbb szervektől, ezért szakították szét a pártszervezet telefon vonalát. Úgy látszik, a fegyverek is kevés­nek bizonyultak, mert Farkas Já­nos párttitkárt többször is a tanács­házára kísérték, követelve tőle fegy vereket. „Csak“ egy hibája volt Farkas elvtársnak — Huszár szerint —, hogy kommunista. Igen, csak az volt a „bűnük", hogy tehetségükhöz mérten dolgoz­tak a néphatalomért, harcoltak né­pünk szebb, boldogabb életéért. Még ha hibáztak is valamiben, végered­ményben az igazi néphatalmat ők képviselték, nem a fent nevezett és meg nem nevezett különféle elemek, akiknek végső terveit a kapitalista restaurációt, szerencsére a szovjet csapatok segítsége megakadályozta. Tegyük belterjessé a gazdálkodást Nagyon sok szó esett az elmúlt hónapokban, sőt években arról, hogy a belterjes termelés megvalósítása egyik legfőbb feladata a mezőgazda­ságnak. Mit is jelent a belterjes gaz­dálkodás? Mindenki nagyon jól tud­ja, hogy Magyarországon nem áll módunkban a szántóterület növelése parlagterületek feltörésével. Számunkra az egyedüli nt az egységnyi terület hozamának a növelése. Ez szoros összefüggésben van az állattenyésztés fejlesztésével, az állati termékhozamok növelésével. A gyakorlati élet komoly bizonyíté­ka, hogy a belterjes gazdálkodás­nak megvan az alapja nálunk. Elég nagy területeken épültek me gyénkben is öntöző telepek, melye­ken a jó kertész nagytömegű zöld­ségféléket állít elő. Megvalósítja egy évben a kétszeri termés beta­karítását. Milyen súlyos hibák gá­tolják, hogy ezen a téren még szebb eredmények születhessenek? Sok helyen teljesen kihasználat­lanul fekszenek évek óta az öntözhető területek. Szivattyúk, motorok a gépállomáson megfelelő számban vannak, az ön­tözés is megoldható, mégis évről évre hagyjuk, hogy sokezer forint vesszen el ezeken a telepeken. Nincs gazdája, vagy nincs megfelelő szak­ember, aki ezt az értéket megta­lálja? Belterjes termelésről addig nem beszélhetünk, míg legalább a megépített öntözőtelepek kihasz­nálásáról nem gondoskodunk. Ehhez hasonló kényes kérdés a szőlő és gyümölcscsös területeinek igen sok helyen található elhanya­golt állapota. Külföldi piacok min­dig versengtek a híres magyar bor­ért és a különféle gyümölcsökért. Ha ngm gondozzuk, ha nem ke­zeljük megfelelően egyik leg­jobb piaclehetőségünket veszít­jük el külföldön. Vagy nézzük a fehérje takarmá­nyok termesztésében mutatkozó nagy visszaesésünket. Szántóföldi termelésünkbe me­gyei szinten a pillangóstakarmá­nyok alig érik el a 8—10 száza­lékot, mikor legalább 18—20 szá­zaléknak kellene lenni. Világszerte keresett lucemamagunk arankával fertőzött, sok esetben nem exportképes. Vagy nézzük meg milyen véleményt alkothatunk ar­ról a nagyüzemi gazdaságról, ahol az istállótrágyát egyéni termelőknek adják el. Sajnos, ilyen eset található a paksi járásban is. Ezekre a tényekre gondoltam, amikor elhatároztam, hogy a sajtón keresztül ismét felvetem a belter­jesség gondolatát is. Nincs még késő ahhoz, hogy a tavaszi munkák­nál ne gondoljunk erre. Az öntöző­telepek kihasználásával, a szántó­földi kertészetekben minden lehető­séget használjanak ki a termelők, hogy ezekben még nagyobb átlagter­méseredményt tudjanak elérni. Gon dozzuk, ápoljuk és növeljük gyü­mölcse» és szőlőtelepeinket, hogy visszaszerezzük ebben is a régi hír­nevet. Horváth József főagronómus. Néhány órával a bemutató előtt A nagy falióra lassan veri a má­sodperceket, minden másodpercben kattan az óraszerkezet, s minden másodperc közelebb hozza azt a pillanatot, amikor megszólal a nyi­tány, Huszka Jenő könnyed muzsi­kája, felgördül a függöny megkez­dődik az előadás a Mária főhad­nagy bemutatója. Szombat délelőtt van_ kilenc óra. Az első előadás agy óra múlva kez­dődik, tíz órakor a diákoknak. Az öltözőben és az irodában nagy az izgalom, az arcok kipirulnak, a szí­vek hevesebben dobognak, mint máskor, egyszóval olyanok a sze­replők: — fiatalok és idősebbek egy­aránt, — mintha szerelmesek lenné_ nek, életükben először és várnák az első találkát... Odalépek Haasz Miklóshoz, a da­rab vendégszereplőjéhez, aki szinte az utolsó pillanatban jött Pécsről, hogy megmentse az előadást. Eddig mindössze háromszor négyszer pró­bált együtt a szereplőkkel és már percek múlva színpadra lép. — Hogyan fogadta a meghívást? — kérdeztem tőle a fokozott hangu­latú pillanatokban. — Először megijedtem egy kicsit a szereptől — mondja — az idő na­gyon rövid volt a darab szépsége viszont vonzott. S különösen izgal­mat jelentett számomra ez a szerep azért is, mert még nem játszottam, csak láttam. — Milyen szerepei voltak eddig? — Tizenötéves koromban szegőd­tem a színjátszás szolgálatába, ami­kor Pécsett megalakítottam a Déry­né stúdiót, később csak. mint rende. ző dolgoztam inkább. Most január­tól kezdve pedig a pécsi filhar­mónia rendezvényeiben szerepelek operett és tánczene műsorokban. Rácz Anna a darab főszereplője izgatottan járkál a helyiségben... Ruhaprobléma és egyéb apróságok is okot adnak az izgalomra ... Nini, ott meg Cwikli Tóbiás (Szalai Ti­bor) magyaráz valamit, beszédét a szerepből használt furcsa mozdula­tokkal kísérve. Már nem rekedt. — Nagy volt az izgalom tegnap még, hisz megfázott és fájt a torka, s az ének fájós torokkal bajos. Amott Panni (Latyak Károlyné) trilláz s úgy mosolyog, mintha már a közönséget akarná vidámságra hangolni. Legnagyobb izgalomban talán mégis a rendező van, hisz tegnap­előtt még nemvárt meglepetések ér­ték: megbetegedett az egyik zenész, azt a bírt kapta, hogy a súgó ágy­ban fekszik, s ráadásul az egyik szereplő a szerepben megkívántnál többet ivott... Több idő nincs a beszélgetésre, megszólal a gong, az orchesterben a nyitányt kezdi játszani a zenekar és felgördül a függöny, táncolnak a lányok, a nézőtér pedig csendben figyel, tapsra készíti tenyerét... B. G. TOLTSA MEGYEI ASSZONYOK: Elfelejtik saját gondjaikat, ha másokon kell segíteni „Tisztelettel értesítem a Hazafias Népfront vezetőségét, hogy a krump lit ,a babot és a sonkát megkaptam, aminek nagyon megörültem. Hálá­san köszönöm a hozzám való szíves. ségüket, amivel nagy családomon segítettek és azt a nagy örömet, amit gyermekeimnek szereztek vele, hogy ők is ehetnek egyszer húsvéti sonkát. Ezért a jóindulatukért és fáradtságukért gyermekeimmel együtt hálásan köszönöm a hozzám való jóságukat az egész Hazafias Népfront vezetőségének. Tisztelettel: BALOGH PÁLNÉ Budapest, IX., Üllői-úti kis­lakások, 25-ös épület, 246-os ajtó. Baloghék a 11 gyerekkel megkö­szönték a küldeményt, hálásak egy kis babért, húsvéti sonkáért. Kissé furcsának tűnik ez nekünk, akik az utóbbi években a nagy célok, a nagy teljesítmények hajszájában, elfeled­keztünk a szociális bajokról, amelye_ két az ellenforradalmi kísérlet még inkább elmélyített. Pedig vannak ilyenek, s a Tolna megyei asszonyok minden erejükkel segítik a megszo­rult családokat. Csütörtökön adta pos tára a nőszövetség megyénk harma­dik segélyküldeményét, amelyet a palánkiak gyűjtöttek 26 budapesti családnak. Megható az emberek egy­séges segíteniakarása. Gépész, fő­agronómus éjjeliőr, tanár gulyás és főzőnő mind adtak valamit. Zsír, son­ka, szalonna, tojás és bab gyűlt össze szép mennyiségben, s ezt két palánki asszony hozta be Szekszárdra kosa­rakban. Az egyik előzőén elküldött segély- csomag, amelyben ágynemű és gyü­mölcsíz volt, a hatgyermekes Miklós- családhoz került Budapestre. A 12 éves Gyuri — tbc-s szegényke — re­ménykedve bontogatta akkor a cso­magot: hátha szalonna is van benne. Miklósék nem győztek örülni az ágy­neműnek, hiszen a hat gyerek nem tudott mibe lefeküdni, de a kis Gyúrj csalódott. Gyermekesze egyre csak a szalonnán járt. Most a palánkiak adományából neki is küldtek egy cso­magot, szalonna, sonka és tojás is van benne. Természetesen nem ez az utolsó küldemény. Závodon máris összegyűjtöttek az asszonyok 600 fo­rintot, Dunaszentgyörgyön március 15-én csomagolták az élelmiszert, — Várdombon folyik a pénzgyüjtés és még vagy 10 községben gyűjtenek élelmiszert, vagy pénzt. A Miklósék Gyurija sokszor ehet még azt, amire annyira áhítozott — szalonnát. Nap, mint nap jönnek a levelek Szekszárdra a nőszövetséghez. Egyik köszön, hálálkodik, a másik kér, de kívánsága nem marad teljesítetlen egy sem. A Tolna megyei asszonyok elhatározták, hogy a 26 budapesti csa­ládot állandóan segítik, s ezt a sza­vukat tartják. Folyamatosan külde­nek élelmiszert vagy éppen azt, ami­re szükség van. Minden segítséget megadnak. Február 19-én a követ­kező levél érkezett Szekszárdra: „Kedves kis Segítőtársam! Tuda­tom, hogy leveled megkaptam, na­gyon örülök annak, hogy gondjaim­mal foglalkozol. Egyben örömmel tudatom, hogy február 15-én hajnali 3 órakor egy édes kis fiúnak adtam életet, súlya 420 deka-, hossza 58 centiméter. E sorokat a kórházban írom betegágyamon. Férjem a T leveledet behozta a kórházba, örü­lök annak, hogy nem feledkeze meg rólam. A gyermekeim elhelye­zése sokat segítene rajtam és bele is egyezek, ha tudnád intézni sor­sukat. István kisfiam 8 éves Ibolya 6 éves lesz a nyáron, Klárikám pe­dig aznap töltötte be 4. énét, mikor én szültem a negyedik gyermekem. Egyelőre többet nem tudok írni, majd ha hazajövök, bővebben is írni fogok. írjál. Szeretettel üdvözöllek'- Fazekasné.’’ Mondán; sem kell — írtak. Megír­ták, hogy szívesen látják a három Fazekas-gyereket, addig is aranyéle­tük lesz Tolnában, míg Fazekas néni megerősödik, s túljutnak az első gon­dokon. A levél után nemsokára cso­magot küldtek, hogy Fazekas néni erősödjön, most Pedig valószínűleg pénzt küldenek, hogy a legifjabb kis Fazekasnak is jusson valami ajándék a messzi ismerősöktől. Ilyenek a Tolna megyei asszonyok: Elfelejtik saját gondjaikat bajaikat is, ha másokon kell segíteni. „Isten, haza, király'1 e feliratú, s herceg Eszterházy által a tartórúdba vert dísz-szeggel felékesített zászló kibontásával akart készülni az el­lenforradalom Regölyben is. Az első rádióhírek nem zavarták a község nyugalmát, de annál inkább a Dávid Gyula és Salamon Gyula által Buda pestről hozott és terjesztett röpcédu­lák. Személyszerint is dicsekedtek. Dávid azzal, hogy 2 napig a tömeg gél vonult fel Pesten, Salamon pedig azzal: „Különös élményt nyújtott számomra a villamoskocsik feldön- tögetése“, stb. Mindez október 25-én történt, de a felbújtás csak 27-éré ért meg, ek­kor már tömegfelvonulás és hangza­var követelte többek között: pusz­tuljanak a kommunisták. A szónok, az értelmi szerzők csak azzal csillapítottak: „ENNEK AZ IDEJE MÉG NEM ÉRKEZETT EL.'1 Hazafelé menve azonban az egyik csoport Szarvas Sándor, Gá­bor János, Papp Gyula, Pintér Já­nos és többen már arról tanakod­tak, hogy az éjszaka Tóth Zsig- mondot, Csapó Jánost, Farkas Já­nost, Gábor Józsefet fel kell akasz­tani. Itt is csak a fenti bűvös mon­dat: „Ennek az ideje még nem érke­zett el“, verte vissza a nagy felbuz­dulást. Papp Gyula azért figyelmez­tetett: „Ha valamelyikünket a rend­ből kiütik, a többiek ne kíméljenek senkit, folytassák a megbeszélt vyii írvlró-f “ Eafy képviselő noteszéből A Hazafias Népfront roma me­gyei képviselőcsoportja megkezdte működését. Mónus István ország- gyűlési képviselő úgy állította össze tervét, hogy február 20-a és március 27-e között a gyönki járás hat köz­ségét látogatja meg, ahol a válasz­tókkal történő beszélgetések formájá ban foglalkozik a választók sérel­meivel, panaszaival. Mónus István az elmúlt hetekben Hőgyész, Felsőnána és Kalaznó köz­ségekbe látogatott el, ahol a pana­szosok úgyszólván egymásnak ad­ták a kilincset. Ki-ki elmondja a ma gáét. A panaszok egyrészét helyileg is el lehetett intézni, a másik részét — amely megyei szerveknél után­járást igényel — a képviselő note­szébe került feljegyzés formájában. És, hogy a panaszok orvoslása nem marad írott malaszt, igazolja, hogy Mónus István képviselő egy jóné- hány ügyben már személyesen is eljárt s az eredményről levélben tájékoztatta a panaszosokat. Lapozzunk a képviselő noteszébe, milyen problémákat tartalmaz és hogyan nyertek azok elintézést? Tihanyi Mátyásné hőgyészi védő­nőnek lakás panasza van. Meg le­het oldani Tihanyiné lakásproblémá­jával együtt az egészségház ügyét is Domokos elvtárs, volt vb. titkár je­lenleg is még a részére kiutalt szol­gálati lakásban lakik, ugyanakkor, mint gépállomási dolgozó fenntart­ják számára a gépállomási szolgálati lakást is. Ezt helyileg el lehet intéz­ni. A másik feljegyzés már nagyobb -utánjárást igényel. Újvári József ugyancsak hőgyészi lakos pékségét 1952-ben kártalanítás nélkül sajátí­tották ki. Az a kérése Újvári József­nek, hogy kártalanítsák. A kérés jogos. Mónus elv- társ a MESZÖV-vel tárgyalt az ügy­ben, ugyanis, annak idején a föld­művesszövetkezet kezelésében volt .a pékség. így a vizsgálatok alapján a MESZÖV-nek kell megállapítani ,a kártalanítás mértékét. Felsőnánán igen sokan a földkér­déssel kapcsolatos panaszaikat mond ták el a képviselőnek. Orbán Géza volt tsz-tag több gazdatársa problé­máját mondta el A kilépett tsz-ta- gok jelentős adósságot vittek ma­gukkal. Az volt a kérésük, az állam tegye lehetővé, hogy az adósságot részletekben törleszthessék le. Erre határozott és egyenes választ kellett adni. Az államnak nincs módja arra, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet­ben ilyen segítséget adhasson. Sok idős ember, köztük Illés Péter ar­ról panaszkodott, hogy miután kilé­pett a tsz-ből, nem tud mit kezdeni a részére visszamért földekkel. Má­sok viszont földet és házat szeretné­lek kapni. Lovász Antal kalaznói panaszos il l et K-tíi. te cl tf-epvisciuL, iicusöun <Jua, hogy a székely telepeseket is olyan elbánásban részesítsék, mint a fel­vidékieket. Az igaz, és ezt a pana­szos is elismerte, hogy a felvidéki telepesek annakidején földet, házat hagytak ott és értékes gazdasági fel­szerelést hoztak magukkal. Lovász Antal szerint a székelyek között is vannak ilyenek szép számmal. Az volt a javaslata, vizsgálják felül, hogy a székelyek közül ki, mennyi vagyonnal rendelkezett Bukoviná­ban és akinek vagyona nem volt, ezt vegyék figyelembe, viszont aki­nek vagyona volt, azt olyan elbánás­ban részesítsék, mint a felvidékie­ket. Ezzel a panasszal egyébként már a képviselő csoport is foglalko­zott és Mónus István képviselőnek is az a véleménye, hogy ezt a kérdést központosán kell megoldani. Sok és különféle megjegyzés so­rakozik Mónus István képviselő no­teszében. Közülük csak néhányat említettünk meg. A panaszok na­gyobb része a sérelmek orvoslását sürgeti. A föld iránti érdeklődés pe­dig azt mutatja, hogy az emberek­ben nagy a termelési kedv és nap- ról-napra növekszik a munkás­paraszt kormány iránti bizalom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom