Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-05 / 54. szám

TOLNA r' A MAGYAR SZÖGI ALIST A II. ÉVFOLYAM, 54. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1957. MÁRCIUS 5. A parasztság hűségesen helytállt a népi demokrácia mellett Dobi István*rádióbeszéde Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke vasárnap rádióbeszédet intézett a magyar nép­hez: — Testvéreim! Parasztok, munká­sok, értelmiségiek! Más esztendők­ben, csendesebb időkben ilyenkor március elején alig volt egyéb or­szágos gondunk, mint az időjárás és a tavaszi mezőgazdasági munkák­nak az elindítása, ez a gond az idén semmivel sem kisebb, mint máskor, de az elmúlt hónapok folyamán ezer egyéb baj és elvégezni való csatlakozott hozzá és ha egyrészük- kel meg is birkóztunk, bőven van tennivalónk és ehhez minden tisztes séges és jószándékú magyar ember­nek az összefogása szükséges. A helyzet és a feladatok megbeszélé­sének a szándéka állított a rádió elé és csak másodsorban az a gondolat, hogy dolgozó parasztságunkat köz­vetlen előtte álló tennivalókra és az idei mezőgazdasági munka különle­ges jelentőségére emlékeztessem. Sohasem becsültem valami sokra a propagandának azt a fajtáját, amit az elmúlt években különösen ked­veltek: rádión vagy sajtón keresz­tül mozgósítani a parasztságot va­lamilyen munkának az elvégzésére. Nem hiszem, hogy ebben az ország­ban rádióbeszédek, vagy újságcik­kek hatása alatt az évek folyamán egyetlen barázdával többet szántot­tak volna a parasztok. Egyetlen kiló maggal többet tettek volna a földbe, mint amennyi józan eszük és ítéle­tük szerint helyes és szükséges volt. Ha most mégis szükségesnek tar­tom hangsúlyozni az előttünk álló tavaszi mezőgazdasági munka kü­lönleges fontosságát, csak azért te­szem, mert általában beszélni aka­rok a mezőgazdaság helyzetéről, s annak jelentőségéről, hogy az idén minden szem terményt kihozzunk a földből, amit egyáltalán megtermel­ni képesek vagyunk. Ez most egy­formán érdeke a parasztságnak és a kormánynak, s hogy ennek az elő­feltételei meglegyenek, a kormány minden lehetséges támogatást meg­ad a dolgozó parasztoknak. Dobi István ezután foglalkozott az ellenforradalmi eseményekkel, vá­zolta, milyen veszélyben forgott né­pünk sorsa, elért eredményeink, sőt a béke ügye is. — Eszeveszett jobb felé való roha­nás volt itt. Október végén Szovjetuniónak az elhatározása, hogy fegyveresen beavatkozik, meg­fékezi az ellenforradalmat Magyar- országon. Dobi István a továbbiakban szó­lott a nyugati imperialisták féktelen uszításáról, arról, hogy a világtörté­nelemben példa nélkül álló módon 14—16 éves gyermekeket küldtek harcba tankok ellen — majd így folytatta beszédét: — Nyugatról jöttek ide nyilasok, horthisták, legitimisták, kalandvá­gyé újságírók és diákok. Volt csend­őrök és katonatisztek, nagybirtoko­sok és egykori miniszteri tanácso­sok, fegyvert adtak a gyerekeknek és a börtönből kiszabadult betörők­nek, gyilkosoknak, majd mikor vé­gétért az ellenforradalom fegyveres szakasza, a sztrájkok folytatásá­val, vásárlási hisztéria szításával próbálták tönkretenni a magyar népi államot. Egyidejűleg tömegesen csábítot­ták kivándorlásra az embere­ket, /akiknek a Szabad Európa, az Amerika Hangja és a londoni rádió csodálatos könnyű életet ígért. Odakint megkapták a lágerek szalmazsákjának, csajkalevesének, az életveszélyes belga és francia szénbányáknak, a kevés keresetnek, a hányódásnak, a me'gvetettségnek kegyetlen valóságát. A magyar népi hatalmat nem si­került fegyveres erővel tönkretenni. A fegyveres ellenforradalom elbu­kott. Kádárék tisztánlátásán, a dol­gozó nép szocialista vívmányáért érzett aggódásán és a Szovjet Had­sereg idejében érkezett segítségén, gazdasági életünk nagy gonddal ki­tervezett tönkretétele nem sikerült. Hiába raboltatták ki az áruházakat és a raktárakat. Hiába prédálták el sok nagy gyárunk készleteit az el­lenforradalmi zűrzavarban. Ha ez a nép valaha testvéreket és igaz jó­barátokat érzett maga mellett, meg­próbáltatásának idején — az ugyan ritkán történt meg nehéz századaink során —, de akkor hazánk költői, írói és történetírói még sok-sok emberöltő múltán is keresték az al­kalmat, hogy kifejezésre juttassák a nemzet háláját. Én nem tudom, hogy akinek most köszönettel tartozunk megsegítésünkért igényt tartanak-e hálanyilatkozatokra, de azt tudom, hogy ha ilyen megrázkódtatás után, ami bennünket éri, egy ország talpraáll és újjáépül, helyes és szük­séges a népnek és vezetőknek elgon­dolkodni rajta: milyen mélyen zuhantunk és milyen tényezők járultak hozzá a felemelkedésünkhöz és ha ezt lemértük, meg fogjuk tudni be­csülni a Szovjetunió és a népi demokráciák segítségét. (Folytatás a második oldalon.) Bonyhádi Zománcművek : Még a héten visszaveszik a korábban szabadságolt dolgozókat Csupán napok kérdése és a zománc­művekben a termelés eléri a régi színvonalat. A gyár vezetőinek sike­rült olyan termelési technológiát ki­dolgozni hogy elérték a termelés egyenletes emelkedését Ennek ered­ménye az is, hogy most már meg­kezdték azoknak a dolgozóknak a visszahívását, akiket korábban 50 százalékos fizetéssel szabadságoltak. Úgy tervezik, hogy még e héten vala­mennyi dolgozót visszaveszik. A termeléshez nyersanyaggal és egyéb feltételekkel rendelkeznek. Műszaki intézkedéseket tettek egyes cikkek zavartalan termelésére. Sőt, az elmúlt napokban egy agregátort is kaptak, melyet akkor állítanak üzem­be, ha áramszünet lesz. Tervbevették egy új gép beállítá­sát is, mellyel az áruk költsége csökkenni fog. Úgy tervezik, hogy a közeljövőben a régen gyártási pro­gramban szerepelt táblagyártást új­ból bevezetik. Ez jelentős munka- mennyiséget és hasznot fog hozni. A táblagyártást az exportrendelésekre is ki akarják terjeszteni, csakúgy, mint az edénygyártás exportálását. Á vállalatvezetéssel ismerkednek a munkástanács-tagok A Simontornyai Bőrgyárban a válla lat munkástanácsa tanfolyamot In­dított a munkástanács-tagok részére. A tanfolyam részvevői megis­merkednek a vállalati ügymenettel, a jogi, pénzügyi, kereskedelmi, ter­vezési kérdésekkel, hogy: így a munkástanács eredményesebben végez­hesse irányító és ellenőrző tevékenységét. ÖTMILLIÓ égetését akarják a paksi téglagyári an a dolgozók ebben az évben meg­valósítani. Ennek érdekében bővíü ni kellett a kemencét is. Négy új kamrát építenek majd a régi kéméi céhez. Képünkön a téglagyár saá- rítótere és az épülő kemence egy része látható, ahol a tetőzést a napok­ban bel ejezik. Még ezévben elkészül a Trachoma-kórház Munkásszállás Két emeletes raktár Boncolóhelyiség Ebben az évben még gazdagabb a szekszárdi építőipari vállalat prog­ramja, mint 1956-ban volt. Nemcsak Szekszárdon, hanem, a megye több községében jelentős építkezéseket vé­geznek. A termelési program érde­kessége, hogy amit ebben az évben elkezdenek építeni, vagy amit az el­múlt évben már elkezdtek, azt még ebben az évben átadják a rendelte­tésének. Szekszárdon a vállalat munkás . szállóját a közeljövőben adják át a dolgozóknak. Már az utolsó falegyent is felépítették, most már csak a tető. zés és a belső szerelés van vissza. — Úgy tervezik, hogy a 20 tantermes iskolát is átadják még ebben az év­ben. Régen óhajtott kérése teljesül a szekszárdi kórház orvosainak. Felépí­tik még ebben az évben a hullatoon- coló helyiséget. A most épülő pro­szektúra a modern követelmények­nek teljesen meg fog felelni. És az év végén már az új helyiségben végez­hetik kísérleteiket, tanulmányaikat a kórház orvosai. Bonyhádon felépítik a 40 ágyas tra­choma-kórházat is. És ugyancsak a vállalat kőművesei dolgoznak a Zo­máncművek 2 emeletes raktárának építkezésén. Az elmúlt héten rakták fel az utolsó födémet az épületre. Az építkezéshez már minden anyagot kiszállítottak, van elegendő mész, cement, tégla és egyéb építő­anyag, és ami lényeges a vállalat Nagy yvwvyyytvyyyyyyvyyyyyyyyvwyyvvyyyywwvvvvyyyvvvvyvvyyvyyyyyyywyyy'? ttiyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyytyyyyyyyyyyyyyyyyyyy^ programúkat68 "kar;*á!'‘ valósítani Imre kormányában és a kormány ► íj-----------------------------------------------­k örül Kádár János is látta a jobb* felé rohanást és a kormány tétlen-j; ségét, vagy tehetetlenségét. Megér- \ tette, hogy ha nem történik valami i elhatározó lépés, Budapesten és vi-1 déken tovább fog fokozódni r.z em­bervadászat, a véres fehérterror és \ talán egy hét kell hozzá, talán kettői — kitör a világháború Közép-Euró-| pában. És annak az atombombás, | hidrogénbombás harmadik világhá­borúnak Magyarország volna azí első áldozata. Cselekedett, a Szovjetunióhoz fordult segítségért és Magyar - ország megkapta a segítséget, mert nem Kádár kapta a segít­séget, hanem Magyarország és a magyar nép. Ezt nem értette meg akkor nálunk ► mindenki, de amint múlnak a na- pok, és a hetek, egyre többen lesz­nek, akik megértik: az ember és az anyag áldozaton kívül mekkora vi­lágpolitikai áldozatot vállalt értünk a Szovjetunió és milyen szörnyűségek­től szabadította meg az egész ma­gyar dolgozó népet a forradalmi munkás-paraszt kormány fellépése. Kádár János segélykérése, és a Kórházi va.. í Tolnanémedi Kendergyár: Vasárnap délelőtt... A város utcái a megszokott képet mutatják, talán csak az különbözteti meg más napoktól, hogy az emberek ünnep­lőben vannak és nincs sietős dolguk, lassabban lépkednek, az utcán. A háziasszonyok az ebédfőzéssel van­nak elfoglalva, az üzletek zárva, „üzemben van’’ viszont a sarki Új­ságárus, a trafikos és ... ... a kórház lcapuja előtt gyüleke­zik egyre több ember. Várják a tizenegy órát, amikor bebocsátják a látogatókat. Most, ezen a napon itt is szünetel a munka, csendesek a műtők. Pihennek az orvosok, ápo­lók. Az osztályokon csak az ügyele­tes orvosok, nővérek tartózkodnak ilyenkor ... Pihennek a betegek is és várnak... Türelmetlenül várják a tizenegy órát. Akárcsak lent, a kapunál a látogatók. — Jaj, hogyan sikerülhetett a műtét — gondolja lent a látogató. — Mi történt otthon a két hét óta, mióta itt vagyok — ezzel a gondo­lattal várja a látogatót a beteg. Végre tizenegyet mutat az óra­mutató. A látogatók serege beárad, szétözönlik épületekben, folyosókon, a kórtermekben. A könnyebb bete­gek, akik kint sétálhatnak a folyo_ són, kint várnak türelmetlenül. — Jönnek-e látogatók? — Mert sokan vannak vidékről, távolabbról, ahon­nan bajos az utazás. És ahogyan feltűnnek a lépcsőház kanyarulatában, belépnek a folyo­sóra, csak néhány rövid szó hallat­szik. — Apám! — Fiam! — Hogyan érzed magad? — Köszönöm, már valamivel jobban. — Aztán eltűn­nek az ajtók mögött a kórtermekben ahol minden egyes ágy —, már ame­lyik beteghez látogatók jöttek, — külön kis családi birodalom, vagy külön étterem. Mert a kosarakból, aktatáskákból, szatyrokból és egyéb alkalmatosságokból előkerül egy kis hazai, hús, sütemény, gyümölcs — már ahogyan a beteg állapota meg- ■ engedi — még egy-egy üveg bor is: — titokban. Persze, többen hiába róják fárad­hatatlanul a folyosót, hiába szege­zik tekintetüket az ajtóra ,mind­hiába, ezúttal nem jönnek látogatók. Azért nem marad teljesen egyedül, mert szomszédjának látogatói is ér­deklődnek hogyléte felől és meg­kínálják egy kis hazaival. így aztán megnyugodnak azok is azzal a gon­dolattal ,hogy talán este látogatnak be hozzá, vagy eljönnek legköze­lebb. Vagy ő megy haza ... Aztán letelik a látogatási idő, elmúlik egy óra elcsendesednek a kórház hosszú folyosói, a délutáni pihenő következik. Este újból a lá­togatók jövése-menése veri fel a kórház csendjét. Másnappal úiból megkezdődnek a szürke hétközna­pok, munkához látnak az orvosok, megkezdődik a küzdelem az embe­rért — az életért. i 975 zsák szövéséhez elegendő kendert termeltek februárban Rövid kendert dolgoznak fel a 3 Tolnanémedi Kendergyárban s ezért J még mindig nem tudják üzemeltetni Ja nagyteljesítményű kenderturbinát. A kender feldolgozását csak kézitilo_ lássál végzik. A gyár teljesítménye így is elérte a januári szintet. Február­ban, több, mint 780 mázsa kendert 3 adtak át a szövőgyáraknak. Fia ebből Ja mennyiségből csak zsákot készíte- Jnének, akkor 975 darab zsákot tudná. <nak átadni a kereskedelemnek. J A gyár februári termelésének ér- «dekessége hogy az elmúlt évi önkölt. 4 J ségnél sokkal kevesebbe került egy «mázsa kender tilolása. Műszaki intéz­kedésekkel tudták az önköltségcsök­-«f J kentést elérni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom