Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-05 / 54. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1»57. MÁRCIUS 5. fi parasztság hűségesen helytállt a népi demokrácia mellett (Folytatás az első oldalról.) Értékelni fogjuk Kádár Jánosnak ps munkatársainak bátorságát, el­határozottságát és fáradhatatlansá­gát, amivel november 4-én a maguk embertelenül nehéz feladatának végrehajtásához hozzáfogtak. Nyugaton sokat beszéltek a ma­gyar nép megsegítéséről1,, azonban minél kisebb reményük volt az el­lenforradalom győzelmére, annál in­kább alábbhagyott a segítő buzgó- ság'uk, akik nemcsak szavakban, ha­nem tettekben is segítettek azok iránt — elsősorban a Nemzetközi Vö­röskereszt iránt — hálát érez a magyar nemzet. De' világosan kell látnunk, * Budapest azért nem halt éhen, mert a Szovjetunióból még no­vember első napjaiban megin­dultak Magyarországra az élel­miszerrel megrakott vonatok és jönnek a mai napig is. Nem halt éhen, mert a szomszéd népi demokratikus országok vasúton és a Dunán bőségesen küldtek élelmiszersegélyt. De még Kínából, Koreából és Vietnámból is kaptunk élelmiszert, nem fagytunk meg és volt — ha időnkint nem is túlságo­san bőségesen, de valami mindig volt — fűtőanyagunk és villamos­energiánk, mert a Szovjetunió és a népi demokráciák adtak. A forintot is a Szovjetunió és a népi demokrá­ciák gazdasági segítsége mentette meg. Nyugatról megpróbálták az asz- szonyok fellazítását a népi demokra­tikus rendszer ellen. Azután az is­kolás gyerekekre vetették rá magu­kat, most pedig már ctt tartanak, hogy a Magyarországon bíróság elé állított gyilkosokat nevezik szabad­sághősöknek és az ő ügyeikkel pró­bálnak propagandát csinálni elle­nünk. Elvakult, gyűlölködő propaganda folyik ellenünk nyugaton és ezzel szemben nincs más védelmünk, mint a barátainkhoz való hűség a világpolitikában. A rend, a nyuga­lom, a munka minden tisztességes magyar erő összefogása idehaza. A mögöttünk lévő néhány hó­nap megmutatta, hogy a Szov­jetunióhoz, a kínai birodalom­hoz és a népi demokráciákhoz való testvéri ragaszkodás és a velük való szoros együttműködés létünk, nemzetünk kérdése. Bizonyosodott, hogy a szocialista táboron belül nyugodtan tudunk élni, biztonságban haladhatunk előre azon az úton, amelyre a földreform­mal, a nagybirtokrendszer megsem­misítésével, a gyárak, bányák és bankok államosításával léptünk. Rendre, nyugalomra, munkára és minden tisztességes magyar erő ösz- szefogására van szükségünk idehaza. A Kádár-kormány már' igen sokat tett ennek a célnak az elérése érde­kében és következetes munkájából látni lehet, hogy félúton nem szán­dékozik itt sem megállni. A rend és a nyugalom biztosítása érdeké­ben a helyzethez és a szükségletek­hez igazodnak az intézkedések. Még ma is vannak fegyverrejtegetők és időnkint ma is jelentkezik imitt- amott ellenforradalmi parázs, amit városban, vagy falun hamu alá rej­tenek. Amíg ellenforradalmi veszély van az országban — és ez még ma is nagymértékben összefügg a nyugati propaganda lelkiis­meretlen uszításával — helyen- kint (kemény intézkedésekre is szükség van. De ennek a keménységnek és,bár­minő rendészeti intézkedésnek nincs egyéb célja, mint elővigyázatosság és védekezés esetleges terrorcselek­ményekkel, vagy ellenforradalmi szervezkedéssel szemben. A forra­dalmi munkás-paraszt kormány belső rendet, békességet és nyugal­mat akar és Kádár János ismétel­ten világosan megmondta, hogy se- milyen területen nem volna hajlan­dó visszatérni az elmúlt évek ke­gyetlen, embertelen módszereihez, amelynek terhét különösen a falusi nép érezte. Rendre és nyugalomra elsősorban azért van szükségünk, hogy annyi nehéz hónap után végre békesség­ben élhessünk, zavartalanul épít­hessük a szocializmust és dolgoz­hassunk az iparban, a mezőgazda­ságban és az értelmiség munkaterü­letein. Az iparban nagy lépést tet­tünk előre szorgalmas szénbányá­szaink erőfeszítései következtében. A szénbányászat színvonalának emel kedése maga után vonja a többi ipari ág termelésének növekedését, csökkenteni fogja a munkanélküli­séget. Az iparban különböző megrázkód­tatások általában csökkentették a termelési színvonalat. Most azonban még kétségtelenül megvannak az iparban a nehézsé­gek. Ebben a helyzetben különleges jelentősége van annak, hogy mező­gazdaságunk szinte teljes egészében termelőképes állapotban maradt és ha az időjárás megfelelő, s a paraszt ság szorgalma nem csökken, akkor ] a mezőgazdasági termelési ág ebben I az esztendőben teljesértékű termést ( tud biztosítani a népgazdaságnak. Sőt megvannak a lehetőségek arra ! is, hogy — az egyénileg gazdálkodó parasztság megnövekedett termelési ! kedve révén — az idén valamivel | növelni tudjuk a mezőgazdasági ter- I melés színvonalát. Arra kell töre­kedni, hogy a mezőgazdaság lehető­leg pótolja az iparnál mutatkozó I termelési kiesést. És ezért szükséges hogy a dolgozó parasztság különös ! gonddal művelje földjeit, ne csak sa j ját hasznára, hanem az ország hely­zetére is gondoljon mezőgazdasági munkája közben. Hogy ilyen foko­zott erőfeszítésre számítani lehet, arra nézve biztatást nyújt az ország népének, a parasztság őszi magatar­tása. Az ellenforradalom a falun a dolgozó parasztság felszabadu­lása után szerzett nagy vívmá­nyára, a földreformra, s a mezőgazdaság szocialista átala­kulásának intézményeire, a termelőszövetkezetekre irányí­totta támadásainak legfőbb ere­jét. A földreform ellen intézett roha­mokat legtöbb helyen az egész pa­rasztság összefogott erejével verték vissza. A szövetkezeteknél nehezebb volt a helyzet. Az elmúlt években dolgo­zó parasztok ezreit kényszerítették be embertelen módszerekkel a ter­melőszövetkezetekbe. Az ilyen mó­don szövetkezetbe került parasztok, főleg középparaszíok — ha az idők folyamán még nem győződtek meg a szövetkezeti nagyüzemi gazdálko­dás előnyeiről és fő lényéről a par­cellagazdálkodással szemben — nagy számban léptek ki a szövetkezetből, de voltak nagy számban olyan szö­vetkezeteink is, ahol az egykori kö­zép- és szegényparasztok egymással versenyben őrizték a közös szövet­kezeti vagyont, és minden támadás­sal szemben meg tudták védeni kö­zös gazdaságaikat. Általában el lehet mondani, hogy szövetkezeteink nagy része kemény és szívós küzdelmet vívott az ellen- forradalommal, s még ha teljesen magukra hagyták őket — ami sajnos gyakori eset volt — fenyegetések­kel, sőt fegyveres támadásokkal szemben is megvédték a termelőszö­vetkezetüket. A szegényparasztságot pedig különösen megtanította az el­lenforradalom, hogy felszabadult életüknek egyetlen biztosítéka a szocialista társadalmi rend fenntartása és a népi hatalom. Alig volt falu az országban, ahol grófok, vagy nagy gazdák már az el­lenforradalom első szelére ne érkez­tek volna meg a földet visszafog­lalni. De a dolgozó parasztság min­denütt. helytállt. a szegényparasztok pedig korábbi, elnyomott osztály­helyzetükre emlékezve, fegyveresen is védték földjeiket és szövetkeze­teiket. örvendetes jel, hogy az el­lenforradalom által a szövetkezete­ken ütött sebek nagyrésze már gyó- gyulóban van. Az utolsó hetekben már — teljesen önkéntes elhatáro­zásból — ezer felé jár az újjáala­kult szövetkezetek száma. Tudjuk és nem feledjük, hogy a múltban sok súlyos hibát’ követtünk el a szövetkezeti mozgalomban Parasztságunk legnagyobb dicsérete, hegy ha- az ellenforradalom idején ezeknek a hibáknak érezni is lehe­tett a visszahatását, a szövetkezetek helyzetén általában — maga a parasztság, többmilliós töme­gében hűségesen helytállt a népi demokrácia államrendje mellett és talán ez volt a szo­cialista fejlődés imperialista el­lenségeinek legkeservesebb csa­lódása a magyarországi esemé­nyekben. Államvezetésünk nagyrészt fel­számolta, vagy felszámolja a múlt helytelen mezőgazdasági politikájá­nak következményeit. Természetes, hogy — miután szocialista államot építünk — célunk nem lehet más a mezőgazdaságban sem, mint a szo­cializmus. A népi demokratikus ál­lam megkülönböztetett anyagi támo gatást nyújt a szocialista célú szö­vetkezeti gazdaságoknak. Elsősor­ban a termelőszövetkezeteknek, de a kormányzat §oha többé nem gondol arra, hogy esztelen erő­szakkal, emberi érzéseikben és emberi méltóságukban bántva, néha vérig sértve kényszerítsen parasztembereket a szövetke­zetbe. Az állam minden lehetséges segít­séget megad a parasztságnak; hogy egyéni gazdaságaiban is növelje ter­melési színvonalát, támogatja a dol­gozó parasztság bárminő termelési és értékesítési társulásai, amely nem alapul a kizsákmányolás szán­dékára. A legnagyobb támogatást azonban természetesen a termelő- szövetkezeteknek, a dolgozó parasz­tok szocialista társulásainak fogja nyújtani. Persze nem szándékozik táplálni élősködő szövetkezeteket. Arra kell törekednünk, hogy a szövetkezetek gazdálkodási eredményeikkel igazol­ják fölényüket az egyéni parcella- gazdasággal szemben, mert csak mintaszerűen gazdálkodó termelő- szövetkezetekkel tudjuk (meggyőzni az egyénileg gazdálkodó paraszto­kat, hogy bármilyen erős hagyomá­nyok fűzik is őket gazdálkodásuk régi formáihoz, érdemes azzal sza- kítaniok és rátérni a nagyüzemre, a szövetkezeti nagyüzemre, amely nemcsak magasabb terméseredmé­nyeket, hanem gépei és munkaszer­vezete révén végre emberhez méltó életet tud biztosítani tagjainak, a dolgozó parasztoknak. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány intézkedések egész sorát adta már ki a parasztság javára. Maga a beszolgáltatás megszüntetése igen nagy anyagi előnyöket teremtett a falunak. A törvényerejű rendelet, amely a földügyek rendezéséről in­tézkedik, az adott lehetőségek hatá­rai között sokéves jogsérelmek és méltatlanságok orvoslására adott módot. Örvendetes, hogy ennek a kényes kérdésnek a rendezése or­szágszerte a tanácsok és az érdekel­tek okos egyetértésével folyik. Re­mélem, hogy a földrendelet végrehajtása nagymértékben hozzá fog járul­ni a dolgozó parasztság terme­lési biztonságának megszilárdu­lásához és ez is kedvezően fogja befolyásolni már az idei ter­méseredményeket. Az ellenforradalom mély szaka­dékba taszította Magyarországot, sokáig egyhelyben toporogtunk és nehezen találtuk meg az utat fel­felé. Annyi nehéz megpróbáltatás után igen jóleső érzés azzal a meg­győződéssel köszönteni a tavaszi munkára induló paraszttestvéreimet és egész népünket, hogy túl va­gyunk a nehezén. Bármennyi rossz- indulat és ártó szándék is szövetke­zett ellenünk, élünk és építjük to­vább a szocializmust! — mondotta rádióbeszédében Dobi István. Megkezditek a Szovjetunióban a helyi szovjetek választásai Vasárnap a Szovjetunió több köztársa­ságában megkezdődtek a helyi állam- hatalmi szervek választásai. A válasz­tási előkészületek két hónapon át folytak. Március 3-án nyolc szövetségi köz­társaságban választottak. Az OSZSZSZK- ban, Ukrajnában, Bjelorussziában, Uzbe- kisztánban, Litvániában, Moldvában, Tádzsikisztánban és Turkméniában. A töb bi szövetségi köztársaságban ugyancsak március folyamán lesznek a választások. A határkerületi, területi, városi, kerü­leti, falusi és lakótelepi szovjetek válasz­tásain több mint egymillió jelölt indult. Az összes jelölteket a városok és falvak dolgozói állították. Legelőbb a szovjet távol-kelet válasz­tói kezdték meg a választást. Már az éj­szaka folyamán megérkeztek Moszkvába az első jelentések a szavazás megkezdé- sérőL Moszkvai jelentés Sok millió moszkvai vasárnap válasz­totta meg küldötteit a fővárosi és huszon­öt kerületi tanácsba. A választások reggel hat órakor kezdődtek, ekkor nyitotta meg ajtaját az 1858 szavazóhelyiség. A szavazóhelyiségekben nagy élénkség uralkodott. Este hat órára a szovjet fő­város választópolgárainak 99,5 százaléka már leadta szavazatát. A választás rend­kívül magas politikai aktivitás jegyeben zajlott le. A 38. számú moszkvai választókörzet a távoli Déli-sarkon, a szovjet kutatók egyik településén van. Innen érkezett a rádióértesítés, hogy az ottani szavazás befejeződött. Jugoszlávia felújítja a kapcsolatokat a keieteurópai országok diákszervezeteivel Belgrad (MTI). Többéves szünet után az idén ismét felújulnak a kapcsolatok Jugoszlávia, valamint a Szovjetunió és a keleteurópai országok diákszervezetei között. A szovjet diákszövetség meghívá­sára ez évben jugoszláv diákküldöttség látogat el a Szovjetunióba. Jugpszláv diákokat hívott meg a moszkvai egyetem diákszervezete is. A jugoszláv és a lengyel diákszövetség között egyezményt írtak alá a két szö­vetség kapcsolatainak elmélyítéséről. Nyáron jugoszláv diákküldöttség látogat Csehszlovákiába és Romániába. KÜLFÖLDI HÍREK London (MTI). P. G. WUliams konzervatív képviselő kijelentette kerületében: Első és fő ellenségünk a Közép-Keleten nem a kommu­nizmus, hanem az Egyesült Államok. Áz amerikaiak azon fáradoznak, hogy aláássák Anglia hatalmát. Eisenhower új tétele nem egyéb, mint kuruzsló kotyvalék, amelyről azt állítja, hogy meggyógyítja a Közép-Kelet összes bajait. Ezzel szemben igazi célja a világot két el­lenséges táborra osztani. * Az AFP jelenti: Abba Eban Iz­rael washingtoni nagykövete egy­órás megbeszélést folytatott Dulles amerikai külügyminiszterrel. Kevéssel a megbeszélés után a Fehér Ház közzétette Eisenhower elnöknek Ben Gurionhoz intézett levelét, amelynek utolsó mondatát washingtoni izraeli diplomáciai kö­rökben pozitív válaszként értékelik azokkal a reményekkel kapcsolat­ban, amelyeknek Golda Myer han­got adott az ENSZ-ben. * Belgrád (MTI). A Szovjetunió és Jugoszlávia kormánya között meg­állapodás jött létre a két ország diplomáciai megbízottainak és szol­gálati kiküldetésében lévő szemé­lyeinek egészségügyi ápolásáról. ' A megállapodás értelmében a két fél diplomáciai megbízottai és szol­gálati kiküldetésben lévő személyei betegség esetén különösen díjmen­tesen vehetik igénybe az állami egészségügyi intézményeket. Jugoszláviának hasonló megálla­podása van Bulgáriával is. A TASZSZ jelenti: A Nemzetközi Demokratikus Nő_ szövetség a március 8-i Nemzetközi Nőnappal kapcsolatban üzenetet tett közzé. — A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség a március 8-i Nemzetközi Nőnap alkalmából üdvözöl minden nőt és üdvözli az összes nőszerveze­teket. A Nemzetközi Nőnapon, amelyet az idén is megünneplünk, a nők és az anyák világszerte bizonyságot tesznek arról, hogy eltökélt szándékuk meg­védelmezni a békét, hangzott többek között az üzenetben. 8. — Mindjárt a Hitler anyjához kül­döm — súgta Mamocskin. —- Ne marliáskodj — mondta Trav­kin. Latolgatva nézte a német védelmi állá­sokat. Igen, ott az a tisztán kivehető szür­ke földcsík, — az a második lövészárok. A németek jól választották meg a helyet a védelemre. A nyugati part lényegesen magasabb, mint a keleti és sűrűn be­nőtte az erdő. A falu szétszórt házai mel­letti. uralkodó magaslatot a térképen 161/3. számmal jelölték meg. Az árkok­ban sok a német. A falu keleti szélén a rohamlöveg áll. Travkin egyszere Anikanovra gondolt, és valahogy határozatlanul emlékezett rá, mint ahogy a vonatról leszálló úti- társra gondol az ember, aki nem sokáig utazik vele és Isten tudja, hová tűnik el. Mamocskin suttogva mondta: ■—- Nézze, hadnagy elvtárs. A Fritzek kirándulnak. Körülbelül 30 német jött ki az erdő­ből és a folyóhoz ment. Itt körülkém­Kaaakevies: CSILLAG lelve, félelemmel tekintgettek a szem­ben fekvő partra, majd begázoltak a za­varos vízbe. Travkin így szólt Marcsenkóhoz, a szá­zad legjobb lövészéhez: — Ijeszd meg őket egy kicsit. Hosszú sorozat következett az auto­matapuskából. A becsapódások helyén szökőkutak emelkedtek a magasba. A németek a folyóból visszaugráltak a má­sik partra és gágogva hasravágódtak, mint a libák. A lövészárokban izgalomba jöttek, szaladgálás, tűzparancs, hallat­szott és a golyók fütyülni kezdtek. A falu végén álló rohamlöveg hirtelen reszketni és üvölteni kezdett és egymásután bárom lövést adott le. A többi német löveg is megszólalt. Nem kevesebb, mint tíz volt belőlük és három-négy percen át lőtték a dombot. A golyók vadul tépték a földet, panaszos hanggal verve fel az erdők csendjét. A kilőtt tüzérségi lövedékek üvöltését meghallotta a hadosztály előosztaga — a megerősített zászlóalj. Az emberek meg­álltak. A zászlóaljparancsnok, Mustakov százados és Gurjevics kapitány üteg- parancsnok, lovaikon ülve megmereved­tek. Mustakov megszólalt: — Mit jelent ez, úgy látszik, elszoktam tőle ... több mint három hónapja nem hallottam ezt a muzsikát . A robbanások szabályosan követték egymást, mint a közeledő sors lépései. Egy percnyi megállás után a zászló­alj tovább ment. A kanyarnál a katonák meglátták a báránybundás fiút a lovak­kal. összekuporodva, nyakát előrenyújt­va hallgatta a lövegek hatalmas dübörgé- géséí. A zászlóaljparancsnok melléje érve, megkérdezte: — Te mit csinálsz itt? — Siessetek —- mondta riadt suttogás­sal a fiú. — A folyónál sok-sok német van, de a felderítők csak tizenketten vannak. III. fejezet Az, ami katonai nyelven így hangzik: „védelemre berendezkedni“ — a követ­kezőképpen kezdődik: A részek kibontakoznak a menetből és igyekeznek átszakítani az ellenség vo­nalát. Az emberek azonban elhasználód­tak a szünet nélküli támadásokban. Ke­vés a tüzérség és a hadikészlet. A roham­kísérletnek nincs eredménye. A gyalogság fekve marad a nedves földön az ellenség tüze, a váltakozó tavaszi eső és hó alatt. A távbeszélők kemény parancsokat hal­lanak és a rangidős parancsnokok utasí­tásait: „áttörni! gyalogság, mozgás! le­rohanni a Fritzeket!“ — A második si­kertelen roham után parancs érkezik: „beásni!“ (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom