Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-20 / 67. szám

4 TOLNA MEGYEI NtPÜJSAG 1957. MÁRCIUS 20. Készülődés, Izgalom, siker A Mária főhadnagy bemutatójáról Szombaton este megtörtént a rég­várt bemutató a Városi Kultúrház- ban. A Központi Művészegyüttes színjátszócsoportja bemutatta Husz- ka Jenő Mária főhadnagy című operettjét. A szekszárdi három elő­adásra, — szombaton délelőtt diák­előadás, szombaton este és vasár­nap este felnőtt előadás — mint már erről előzőleg hírt adtunk, minden jegy elkelt. Szombaton és vasárnap este sűrű) tömött sorokban igyekeztek az ope­rettkedvelők a kultúrház felé. Ha­mar megteltek a széksorok, az emeleti páholyok s a közönség türel­metlenül várta a pillanatot, amikor felgördül a függöny és a színpadon megjelennek az ismert és még eddig színpadon nem látott szereplők. Hat óra után pár perccel elalud­tak a nagyterem lámpái, felvillan­tak a reflektorok, a teremben elhal­kult a zaj, csak egy-két későnjövő lába alatt reccsent a padló, és az or- chesterben, a zenészek fürge ujjai alól kibuggyantak az operett nyitá. nyának első hangjai. Már az első felvonás nyitánya is ízelítőt adott a nézőknek a darab zenéjének szépsé géből, könnyedségéből, s ezután a könnyű dallamú nyitány után csak az a tánc következhetett, amivel tu­lajdonképpen kezdeté^ veszi a já­ték ... Felszalad a függöny, táncol, nak a lányok és pereg tovább a cse­lekmény, esküvői készülődés, szökés A darab tulajdonképpeni monda­nivalója a felsorolt könnyű, szóra­koztató epizódokon kívül van. Em­léket állít azoknak a katonáknak, akik 1848 márciusában kardot ra­gadtak a magyar nép szabadságáért, fegyvert fogtak, hogy lerázzák az évszázadok óta rajtunk élősködő osztrák uralmat. A darabban nem látjuk Kossuthot, de szellemével minden pillanatban találkozunk, érezzük, hogy mint mozgatóerő ott van valahol a háttérben, ő irányítja, vezeti a honvédek csapatát a bás­tyákra, láthatatlanul át-átsuhan a színpadon, s a néző csak a nevét hallja, amikor említik. A néző érzi, hogy a darab vala­mennyi szereplője szereti hazáját, hogy egész népe szabadságáért har. col, hogy magyarok. Igazán magya rok, nem olyanok, az ‘ellenforrada­lom rajzolta őket, meghamisítva eszméiket, amilyennek életünk je­len napjaiban sokan szeretnék fel. tüntetni Kossuth és Petőfi nemze­dékét, — olyanok, akik egész népük szabadságáért fogtak fegyvert, azért a szabadságért, amelyet a ma embere élvez hazánkban... Sokaktól hallottam az előadás után, hogy ez volt eddig a legsike­rültebb bemutatója a Központi Együttesnek. S ebben az észrevétel­ben sok igazság van... Az alakítá­sokról, arról, hogy egy-egy szereplő, hogyan értette meg feladatát, ho­gyan formálta meg az alakított jel­lemét sokat lehetne írni, ilyen szempontból — műkedvelő gárdá­val szembeni követelményt véve alapul — dicséret illeti minden sze­replőjét a darabnak. Az, hogy hogyan sikerült áthidal­ni az előadás előtt közvetlenül fel­merült nehézségeket, egészen az első bemutatóig kulisszatitok volt, de még e titkon is túl, izgalmat je­lentett minden szereplő számára. Hisz, mint azt már közöltük előbbi lapszámunkban, a bemutató előtt egy héttel kellett Pécsről hozni vendégszereplőt, olyan vendégsze. replőt, aki bár gyakorlattal rendel­kezik, nehézséget jelentett számára is a darab négy nap alatti megtanu_ lása és úgy színpadralépni, hogy mindössze háromszor próbált, s ak­kor se végig... Mégis sikerült. Né­ha, megfeszített munkával, de sike­rült. Annyira sikerült, hogy az a néző, aki mindezeket nem tudta, semmit nem vett észre az előadás alatt. Haasz Miklós (Jancsó Bálint jurátus) tökéletesen oldotta meg feladatát, átélte a szerepet, melyet nagyon szívesen játszott. A vasárnap esti előadáson egy néni szinte hangosan sírt, úgy meg­hatotta a csalódott szerelmes dala, pedig, ha tudta volna, hogy milyen izgalom dúl a szereplő szívében... Partnernője, Rácz Anna (Mária főhadnagy) hasonló könnyekre fa­kasztotta ugyanazt a nénit, amikor ártatlanságának áldozatul esve, megfosztották rangjától, kardjától, attól a kardtól, mellyel népéért, ha­zájáért harcolt. Iskolázott hangjá­nak csengése jó hangulatba ringat­ta a nézőket. Játékán sem látszott az az erőltetettség ,ami eddigi sze­replései alkalmával tapasztalható volt. Mindezek ellenére azonban a leg­nagyobb közönségsikert Szalai Ti­bor (Cwikli Tóbiás) és Latyák Ká- rolyné (Panni) tökéletesen sikerült, humoros jelenetei aratták. Jól vá­lasztott a rendező, amikor Latyák Károlynét erre a szerepre osztotta be, s a közönség reméli, hogy leg­közelebb is hasonló alakításban lát­hatja viszont, ahol igazi énjét, ter­mészetes humorát adhatja. Pallos Miklósné (Antónia) és Lányi Géza (Draskóczy Ádám) ki­egyensúlyozott játékot nyújtottak, szerelmük, jói alakított tartozéka volt a darabnak. Dicsérhetnénk még Pálföld; Ist­vánt (Simonich), Szászvári József_ nét (Simonichné), Grábics Istvánt (Herbert), Rutkai Lajost (Kászonyi) s különösen Czakó Istvánt (Biccen­tő), aki szintén sok derűs percet okozott jó játékával, és minden sze­replőt, mert a nagy sikerben vala. mennyien részesek... Azok a kis hibák, amelyekkel találkoztunk az előadás alatt, elenyésznek a siker mellett, melyhez nagyban hozzájá­rultak a korhű díszletek, s a na­gyon jól tolmácsolt zene dr. Partos János vezetésével. Megható jelenet és dicséretes öt­let volt vasárnap este a kultúrház vezetői részéről, hogy a szerencsét­lenül járt Bállá Mártont, aki az egyik főszerepet is játszotta volna a darabban, s áld áz igazán szép táncokat betanította, kihozatták a kórházból egy ápolónő kíséretében, s ezzel lehetőséget adtak neki, hogy ha mint szereplő nem is vehetett részt az előadáson, mint néző élvez­hesse azt, lássa, munkája gyümöl­csét a zene ritmusára könnyedén libbenő táncosok táncában. Sok sikert kívánunk még a da­rabnak, amikor elindul a megyében és a megye határain túlra is közön­séghódító útjára. BUNI GÉZA Megnyílt a megye képzőművészeinek kiállítása A „Szülők Főiskolája66 előadásairól gúnyolódás, bizalmával való vissza­élés, stb. Az előadás befejező részé­ben ezt^ problémát • is beleillesztette az emberrénevelés egységes folyama­tába, amennyiben rámutatott arra, hogy a tiszta családi élet, a munkára nevelés azok a legbiztosabb eszközök, amelyek a serdülő gyereket megvé­dik a diákszerelem buktatóitól. Figyelemreméltó volt az előadás végén elhangzott néhány hozzászólás. Az egyik az apák felelősségét hang­súlyozta. mert általános megfigyelés, hogy az úgynevezett kényes kérdések megoldását az apák legszívesebben átutalják az édesanyáknak. A másik hozzászólás igen helyesen azt hang­súlyozta ki, hogy a gyerek bizalmá­nak megszerzését a serdülő kor előtt már elő kell mozdítani, igen helyes volt az a megállapítás is, hogy a gye­rek barátaival is bizalmas kapcsolatot kell kiépítenie a szülőnek, így jobban szemmel tudja tartani és segíteni a serdülőkor problémái között. Egyben közöljük előadásaink hall, gatóival, hogy a legközelebbi előadá­son „Az ifjúság olvasmányai” című téma kerül megbeszélésre. jtl laioaucuuiu. cd lauicüáCHUUU­mányi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) a tagság és az értelmiségiek régi kívánságára, ismét megindítja a „Természettudományi Közlöny“-ét. A „Természet és Társadalom“ meg­szűnik és helyette most a Közlöny és majd később, egy társadalomtu­dományi kérdésekkel foglalkozó lap indul. Az első szám március végén a Posta Hírlapterjesztő Vállalat útján kerül az olvasókhoz. Tájékoztatásul néhány szót arról, hogy a felújított Közlöny milyen lesz: körülbelül 48— 50 oldal terjedelemben, kemény kar­ton borítással, képekkel gazdagon illusztrálva jelenik meg. Tartalmá­ban igyekszik követni azt a profilt, melyet a régi Természettudományi Társulat 1868 november 21-én tar­tott választmányi ülése így jelölt meg: „... egyrészt tagjainak... élveze­tes és tanulságos olvasmányt akar nyújtani, melyből a természettudo­mányok legújabb és legfontosabb haladásait könnyűszerrel megismer­hessék, másrészt pedig azon van, hogy szélesebb körökben is megked- veltesse, terjessze és lassanként ész­revétlenül beoltsa a természettudo­mányi ismereteket. E kijelölt irány­hoz és a művelt magyar közönség igényeihez mérve a „Természettudo­mányi Közlöny” tartalma csupán közérdekű és közérthető cikkekből fog állani, menten minden absztrakt dedukciótól, csak szűkebb körökben érdekes fejtegetésektől.“ A jTermészettudományi Közlöny- felújítását indokolja a művelt nagy- közönség fokozódó érdeklődése a természettudományok kérdései iránt. A természettudományok szét­tagoltsága még a természettudomá­nyi műveltségű ember számára sem teszi lehetővé azt az áttekintést, tá­volabbi szakterületeken való tájéko­zódást. Az erősödő technizálódás szé­les rétegeket fordít a természettudo­mányok felé. Nincs olyan folyóira­tunk ma, mely ezt az érdeklődést népszerűén, de tudományos színvo­nalon kielégítené. Másik lapunk, az Élet és Tudo­mány elsősorban az üzemi munká­sok, falusi dolgozók és nagyobb diá­kok számára írt népszerű, alapfokú tájékoztató hetilap. Ma az értelmi­ségiek is, egyéb hiányában, ezt ol­vassák. A Népszerű Technika az ifjúmunkások, s technika iránt ér­deklődők, a barkácsolók lapja. A technikai szakkérdéseket, a különböző szakterületeken dolgozók számára érthetően kívánja ismer­tetni a Műszaki Élet és Magyar Technika. megye képzőművészei minden év ta­vaszán kiállítás^ rendeznek a megye- székhelyen. Az idei kiállítás március 17-én, vasárnap délelőtt 11 órakor nyílt meg a Balogh Ádám-múzeum- ban. A kiállítás anyaga, — azok szerint is, akik látták az eddig megrendezett valamennyi kiállítást — gyengébb a vártnál, úgy a képek mennyiségét, mint minőségét tekintve. Ha sport szakkifejezéssel akarnám jellemezni — ez a legtalálóbb — azt írhatnám, hogy a mezőnyt Czencz János képei uralják. A művész ezen a kiállításon is nagyszerű képekkel vonult fel, s különösen nagy, ember, feletti munka eredményeként nézhe­tünk képeire, ha ismerjük a körülmé­nyeket, melyek között megalkotta őket... A művész palettájának szín­gazdasága itt látható minden alkotá­son. Nem találunk sok színt a ké­peken — olyan véleményt is hallot­tam egyik képéről, hogy egyhangú — de ha jobban megfigyeljük a képeket, a színek megszámlálhatatlan árnya­latával találkozunk. Külön értekezés­ben lehetne tárgyalni méltóságteljes barnáját, sok árnyalatú kékjét és más más érzést kifejező világos, fehér szí­neit. Ködös, mélyhomályú alkonyból, zivatart Ígérő fénytelen délutánból bontakoznak ki alakjai, képeiben ott él a családi fészek meghitt meleg­sége, az egyszerű emberek — akiknek mozdulata, munkája szinte minden képében fellelhető — nyugodtsága, ecsetje nyugodt, de tenniakaró sajátos színeket kölcsönöz. Az Utcasor, a Téli munka, a Zsákmosó asszonyok, Az árvíz után című képek tárgyát onnét vette, azokról az emberekről mintázta •akik között él, akikkel nap mint nap találkozik, akik valóban új utcát épí­tenek Bátán, s akiknél olyan a téli este, ahogy azt a művész megörökí­tette, s ezen a képen mégis szebb, mint a hétköznapok egyhangúságá­ban. Ez az egyszerűség mégis esztéti­kai érzéküknek tetsző szépség teszi még értékesebbé képeit. Képei, külö­nösen a nagyméretű Honfoglalás, a nézők véleménye szerint is, legérté­kesebb képe a kiállításnak. A csalódások mellett (hogy csak egyet említsek: Szabó Dezső ismert művész nem vett részt a kiállításon), kellemes csalódások is érték az ér­deklődőket épúgy, mint a szakembe­reket. Kellemes meglepetésnek számít új nevek megjelenése olyan képek alatt, melyek értéket jelentenek. Varsádi Andor, a müncheni iskola szellemé­ben alkotott két képe: Az út végén és a Melegedők, nem hoz szégyent alkotójára. Az előbbi színeivel épúgy mint az alak természetességével kife­jezi az életút végére érkezett ember érzését. Az érdeklődők közül sokan álltak meg Martinék József: Halvásár, és Őszi ég, barna föld című képei előtt. A művész e két gazdag színössze­tételű képe kifejezi az alkotó érzéki finomságát, mellyel a természet egy. egy ellesett pillanatát vitte vászonra. Örömmel tölti el a képzőművészet iránt érdeklődőket, hogy nagy fejlő­dés látható Staub Ferenc képeiben, nála ez a fejlődés különösen értékes, hisz egyszerű parasztemberről van szó aki a színeknek jegyezte el ma­gát, s minden iskola nélkül, csupán saját meglátásait és érzéseit tolmá­csolva alkotja képeit. Lázár Pál két akvarelljén kívül fa­metszetei képviselnek művészi érté­ket. Elismerést érdemel még Szabó Jenő néhány képe a sok közül, me­lyek a művész' tehetségéről tesznek tanúbizonyságot. Csalódást okozott bizonyos tekintet­ben Palkó József Balogh Ádám elfo- gatása című képe. A mű, mint törté­nelmi esemény megörökítésére való törekvés elismerést érdemel, s a szí­nek is alkotójuk tehetsége mellett ta­núskodnak, a megoldás viszont ront a Hét évszázad magyar versei Kuruc versek: CSÍNOM PALKÓ Vízszintes; 1. a vízszintes 14. folyta­tása. 10. Nemzet. 11. Azonos magán­hangzók. 12. Késpenge. 13. Izomrost. 14. A függőleges 50. folytatása. 17. Füröd­nek benne — fordítva. 18. Nemtartottam meg magamnak. 19. Birkahang. 20. Név­elő. 21. Argon vegyjele. 22. T-vel a te tulajdonod. 23. Feltételes kötőszó. 24. Ajtón van. 25/a. Hanem engem. 27. So­hasem, németül. 29. Sokáig, latinul. 30. N-nel a végén bekecs. 40. Félhang. 41. N. I. B. 43. Folyó — spanyolul. 46. For­dítva — véli 48. A. H. C. 49. Becézett női név. 50. Eldug. 52. Bogoz. 54. Vá­roska. 57. Olasz folyó. 58. Niagara egyik felel 59. Több nem fér bele. Függőleges; i. a vízszintes 1. alatti folytatása. 2. Betűt ró. 3. Szemlél. 4. aa. 5. ötven római számmal. 5/a. Év. 6. Kén vegyjele. 7. össze-vissza mészl 8. A-val a végén női név. 9. Francia kettős betű. 14. óhajtunk. 15. Frissítő. 16. Ugyanaz latinul. 25. Fáni magánhangzói. 25/a. Horzsakő — fordítva. 26. Brummog — ékezetfelesleggel. 28. Kettő római szá­mokkal. 42. Szabad meginni. 44. Torz­alak. 45. Előrelátót. 46. Deszkából van. 47. Hibáztatott. 50. Az idézet kezdősora. 51. Jan, keverve! 53. Lyuk népiesen. 55. Feleség. 56. Vetítőgép. 60. Egy római számmal. 61. U. a., mint a vízszintes 20. alatti. Megfejtendő az idézet a következő sorrendben: függőleges 50.. vízszintes 14., 1. és függőleges 1. a ini „azuiok f őiskolája elő idássorozatát azzal a célkitűzéssé ndította, hogy — az ifjúság neveié ének több fontos kérdésével foglal cozva — előbbre vigye a társadalmat zülőket, nevelőket a megoldáshoz [özelebb vigye az ifjúságot a szülők íöz és nevelőikhez. Mintegy 160 hallgató előtt hangzót :1 a sorozat harmadik előadása, melj lek témája elmélyülten foglalkozót i diákszerelem problémájával. A; ■lőadás ezt a fontos kérdést elsősor >an az erkölcsi nevelés oldaláról kö. elítette meg. Első részében részlete en megtárgyalta azokat a tüneteket ímelyek arra utalnak, hogy a fiú 'agy leány lelkében felvirult a szere- em. Ezután részletesen foglalkozót l diákszerelem és nevelés problémá ával, mint amilyenek, a szülőktő raló elidegenedés, fiatalkori és ház opások, tanulmányi eredményromlás irkölcsi botlások. Az előadás harma- lile részében peflig a nevelők köte. ességeire mutatott rá: bizalom é: zeretet kiépítése a szülők és gyér- nekek között és ennek a bizalomnál negtartása. Részletesen foglalkozót ovábbá az előadás azokkal a hibák- :al. amelyeket el szoktak követni í Új folyóirat jelenik meg: a Természettudományi Közlöny képen. Egy hadvezér — mert annak nevezhetjük Balogh Ádámot — még ha a megörökített pillanatban éppen az ellenség kezébe kerül is, nagy obi kiemelést érdemel. A mondanivaló el­veszik. Györfi L. Balatonpart télen című képének élénk színei idegenek a ter­mészet színeihez szokott szemnek, a mű kissé képeslapízű. B. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom