Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-15 / 63. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. MÁRCIUS 15. A gyűlölet „főpásztora99 A főváros utcáin dörögtek az ágyúk, ártatlan embereket kínoztak halálra azokban az októbervégi napokban. A szabadjára eresztett, s célzatosan szított embertelenség országot végigkorbácsoló szenvedélye ízzott. S ekkor, október 30-án, a felsőpetényi kastélyból kiszabadították Pallavicini őrgróf vezetésével. Mindszentyt. Október 31-én Budapestre hozták az Uri- utca 62. szám alatti palotába. Az akkori lapok nagy „szenció- ja“ volt ez az esemény, holott Mindszenty megjelenésével az ellenforradalom erőteljesebben bontakozott ki. A háziőrizetből kiszabadított „főpásztor“ késedelem nélkül nyilatkozott a lapoknak: „Mindszenty József bíboros hercegprímás csütörtökön nyilatkozott a sajtó munkatársai előtt. Többek között kijelentette: Két napon belül a kibontakozás útjáról személyes szózatot intézek a nemzethez.'* Rövid volt a nyilatkozat, de annál nagyobb szerepet játszott a későbbiek során. Nagy reményeket fűztek a „főpásztor“ színrelépéséhez mindazok, akik kivetkőztek em béri mivoltukból, mert tudták, hogy Mindszenty azok soraiba lépett vezéregyéniségként, akik végérvényesen elakarták borítani az országot az ellenforradalom szeny- nyes hullámaival. Természetesen a külföld is felfigyelt a „nagy szenzációra“ s ők is vérmes reményeket fűztek személyéhez. Nem is titkolták, hogy benne látják azt a férfiút, aki „szövetségbe fűzi azokat a pártokat, amelyek most támadtak fel hamvaikból.“ A New York Herald Tribune című lap ezt írta: — ... visszatérése egyike a katolikus egyház legfényesebb sikereinek ... a kommunizmus elleni utóbbi tízesztendős harcában...’1 „Az antikommunisták előrenyo- múlásának színpadias csúcspontja volt Mindszenty bíboros diadalmas bevonulása Budapestre, harangzúgás kíséretében, amit a rádión keresztül az egész világ hallhatott. A körülmények ereje folytán Mindszenty lett a zendülés, szellemi feje. Szavának nagyobb súlya volt, mint Nagy Imre valamennyi felhívásának.“ S a „zendülés szellemi feje“ késedelem nélkül munkához látott... 59**° A történelem ' orgonáján az Isten játszik A „főpásztor azonnal felvette a kapcsolatot, az összeköttetést a belső és külső ellenforradalmi erők képviselőivel. Küldöttségeket és nyugati laptudósítókat fogadott s ezekről az eseményekről az „Uj Ember“ a következőkben számol be. • - a bíboros .hercegprímás azonnal a várban levő Úri utcai prímási palotába ment. Itt a kora reggeli órákban szentmisét mondott, majd Szabó Imre budapesti érseki helynők jelent meg nála. A későbbiek során a bíboros fogadta a külföldi újságírókat és a kispapok küldöttségét. Nagy szeretettel szólott a nála tisztelgőkhöz. — A történelem orgonáján az Isten játszik — mondotta ...“ Áldás a fegyverekre > S ez az „isteni színjáték“ ár-£ tatlan emberek vérébe, becsületest emberek életébe került, az „istenit orgonaszót“ fegyverek döreje szol-f gáltatta, de a keresztényi irgal-£ másság és emberszeretet prímása mit sem törődött Sőt hűséges maradt az „egyházi ► tradíciókhoz“, s miként Prohászkat püspök — áld megáldotta Horthy t tiszti különítményeit, akik a sió- ► foki és orgoványi vérfürdőt ren- £ dezték — ő is gyilkolásra és embert ölésre buzdítva emelte áldásra ke-t zeit: t „Főpapi áldásomat küldöm a t magyar fegyverekre’1 — ezzel t a főcímmel közölt interjút a t „Magyar Honvéd'1 című ellen- ► forradalmi lap abban az idő- ► ben. t S a cikkből kitűnik, hogy a „fő-t az újság riporterének adott nyilatkozatát így fejezte be: „A magyar fegyverekre főpásztori áldásomat küldöm, azt kívánom, hogy a dicsőséget, amit a magyar fegyvereknek szereztek, sokasítsák, gyarapítsák majd, amikor arra szükség lesz.“ „Nagy tervei“ voltak a prímásnak, de még nem látta alkalmasnak az időt arra, hogy a nyilvánosságra lépjen velük. Először „főpásztori áldását“ küldve a magyar fegyverekre, igyekezett a maga szá mára megnyerni a fegyverben állókat, majd tevőlegesen irányítójává és szervezőjévé vált az úgynevezett „keresztény“ pártoknak, igyekezve a politikailag aktív tömege-, két biztosítani a maga és tervei számára. Fellépésével egyidejűleg a „Katolikus Néppárt“, Demokrata Néppárt“, Keresztény Front“, Jézus Szíve Szövetség“, Keresztény If- sági Párt“, különböző nevű ifjúsági szervezetek (cserkészek stb.) jelentkeztek már a politikai és a társadalmi életben. I Könyörgés a nyugati ffseg Usegeri“ Ezzel egyidőben felvette a kapcsolatot a Hüllőiddel is. Ezirányu tevékenységének (döntő bizonyító-! kait egyes nyugati újságok és folyóiratok is szolgáltatja«; számunkra A nyugat-német Deutsche Woche így ír: „November 2-án a kardinális sajiu kép viselők előtt nyilvános felhívással fordult Nyugathoz és attól politikai támaszt és a nagyon nehéz helyzetben segítséget kért. Az interjú előtt egy egykori munkatársával, a San Franciscóban élő Jaszowszky páterral beszélt telefonon. Mindszenty rajta keresztül az Egyesült Államok elnökének személyes üzenetet küldött, amelyben kérte, támogassa a magyar népet szabadságharcában és nyittassa meg az osztrák határt fegyver- és anyagszállítás céljából ...“ Természetesen a Vatikán is erőteljesen kapcsolódott be Mindszenty tevékenységének irányításába. Erről a svájci „Journal de Génévé“ ezt írta: „ ... A Vatikán elküldte bizalmi embereit. így Monseigneur Rohain, a Vatikán küldötte egész a fővárosba ju► t ► I» ► ► ezzel. ► Már a külső vakolást végzik a kőművesek a szekszárdi bérházépítkezésnél. Az októberi ellenforradalmi események meg - akadályozták, hogy a lakások az eredeti határidőre, tehát a múlt év végéig elkészüljenek, azonban most már rövidesen beköltözhetnek a lakók az új, korszerű, összkomfortos lakásokba. , tott és tanácskozásokat folytatott Mindszenty bíborossal, akit a Nagy-kormány éppen akkor szabadított ki a börtönből. Miután megismerkedett a helyzettel és átadta a bíborosnak azt a pénzösszeget, amit a pápa küldött a magyar katolikusoknak nagyértékű titkos dokumentumokat hozva magával, visszatért a Vatikánba. Kevéssel utána ugyanezt tette meg Monseigneur Zágon, a pápai magyar intézet rektora.“ Mindezek utón az ellenforradalom nyílt szószólójává vált Mindszenty, és egyházi köntösben lépett a politikai életben az események irányításába. Céljaira és politikai nézeteire jellemző a november 3-án este elmondott beszéde, amely raff inált, olykor túlontúl is raffinált volt, de mindenki értett belőle, akinek értenie kellett. Raffinált és szemfényvesztő beszélőtehetségének ügyességével a magát „nemzetvezetőnek“ megjátszó nagyképű, politikai bűvész hókuszpókuszaiból fakadó beszédében, gyakorlott megtévesztő módjára a honszerelem húrjait éppoly virtuozitással rezegtette, mint a keresztényi érzületet, s közben pusztulást, s halált akart hozni a sokat szenvedett nemzetre. A „bukott rendszerí6 feletti gyászszónoklat ••• XII. Pius pápa körlevelet bocsátott ki a magyar eseményekkel kapcsolatosan — mint erről az „Uj Ember“ című lap beszámolt. A lap cikkében ezt írja: „A Szentatya a magyarországi eseményekben intő példát lát arra, hogy hova vezet az, ha a népek sorsát nem a krisztusi igazságosság, a szeretet és méltányosság szellemében rendezik el.'1 Ez az idézet azért kívánkozik ide, mert Xn. Pius magyarországi „helytartója”, Mindszenty József is megkapta a körlevelet. El is olvasta bizonyára! Nos hát beszédében, ame lyet november 3-án mondott el kilátásba helyezett bizonyos „intézkedéseket“, amelyek nem éppen a „krisztusi igazságosság, szeretet” szellemében törekedtek a „dolgok elintézésére” — a kapitalizmus teljes restaurációjára. De lássuk csak a beszéd egyes részleteit: „Jogállamban élő, osztálynélküli társadalom, a demokrati- , kus vívmányokat fejlesztő, szo- í, ciális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magán- tulajdon alapján álló, kultúrnacionalista szellemű nemzet és ország akarunk lenni.“ Vajon ez a ködös fogalmazás mit is jelentett volna a gyakorlatban? Erre a bíboros beszéde végén választ is adott, amikor követelte, hogy adják vissza az egyháznak ^intézményeit’’. Pár nap múlva már a földbirtok visszakövetelésére is sor került volna az „igazságosság és a méltányosság” szellemében. De talán a „krisztusi szeretet és igazságosság” szellemére apellálva mondotta a következőket is: „... a törvényes felelősségre- vonásnak minden vonalon, éspedig független és pártatlan bíróság útján kell bekövetkeznie ... Ennél a beszédrésznél is meg kell állnunk egy pillanatra. Ez a felelős- ségrevonás „pártatlan bíróság’’ útján már meg is kezdődött akkor, amikor a „főpásztor úr” ezeket a szavakat elmondotta. Hogyan? Az utcákon már folyt a vérengzés, a főváros börtöneiben több, mint másfélezer kommunistát, volt állam védelmi beosztottat tartottak fogva, akiknek „felelősségre vonását” akasztással és főbelövéssel akarták megkezdeni november 5-én. S vajon még hány ezerre tehető azoknak a névsora, akik a különböző terrorista csoportok halál-listáján szerepeltek? A „főpásztor úr’’ beszédének töb. bi részei majdnem teljesen megegyeznek a nyugati rádióállomások, különösen az úgynevezett ,,Szabad Európa” rádió uszító „irányelveivel”. Mindszenty temetési gyászszónoklata a „bukott rendszer’’ felett egy kissé korai volt! Mindszenty ismé megmutatta igazi arculatát, s tetteivel és szavaival sarat dobott a2 egész nemzet arcába! A fasizmus az ellenforradalom visszajáró réme: közé állt, s ezeknek lett a „főpásztora”. Az üzlet — az üzlet! Története, dicstelen szereplése azonban még nem befejezett: Néhány ecsetvonás még hiányzik. Amikor Budapest népe nélkülözött, amikor az emberek az esztelen vérontás sebeitől véreztek, akkor s „főpásztor úr” emlékiratait eladta egyik amerikai lapnak negyedmillió dollárért! Egy olyan lapkonszernnek, amely közösséget vall egy rádióállomással, ahonnan a bestiális ellenforradalmat irányították és évek óta kavarják a lelkeket és csavarják a fejeket. Annak az új- ságkonszemnek, amely lapjainak minden sorához, minden egyes szavához magyar ifjak, lányok, kom munista mártírok és megözvegyült anyák, árván maradt gyermekek szétdúlt családok vére és könnye tapad. Nem lihegünk bosszúért! Nem irigyeljük az árulásért kapott Ju~ dáspénzt! S azt is tudjuk, hogy a „főpásztor úr’’ távozása nem fáj a magyar népnek, mert nem érdemes Mindszenty József arra! Viselje az árulók sorsát! A megvetést, amely átjárja mint a nyirok és körülfogja, megöli a „főpásztor urat’’, akár a hínár s lehúzza oda, ahová való... Ez a mi ítéletünk. ,Ha a totón nyerek, küldök nektek egy milliót... Egy régi sienai nőhallgatónk írja: „Minden este hallgatlak Benneteket, nagyon tisztán lehet hallani az adást. Olyan, mintha itt lennétek mellettem, miközben vacsorát főzök és várom haza gyerekei, met. Mindent elkövetek, hogy félhelre otthon legyek; majd miután meghallgattalak benneteket, elmesélek mindent embereimnek. Elmondom nekik mindazt, ami történik és hogy nem szabad engedni, hogy visszatérjünk a fasizmushoz — jól kell vigyázni. Hallgattam kedden, hogy egy olcsznak válaszoltatok, aki nem akar veletek többet levelezni. Jól tettétek, hogy ilyen udvariasan válaszoltatok, de ez az ember más, mint amilyenek mi vagyunk. Amikor vásárolni megyek, minden üzletben elmesélem, amit adásaitokban hallottam és amikor az októberi események történtek, azt mondtam: Ki tudja, mi az igazság abban, amit elmondanak. Az olasz rádió október óta nem hagyta abba a ^meséket a halottakról és a gyilkolásokról, de ugyanakkor nem beszél a Mnntesi-perről, ahol egy szegény kislányt meggyilkoltak. Erről pedig az egész világ tud. Az olasz rádió és televízió erről nem beszél, mert szégyenkezik. De aki rosszat cselekszik, ne várjon jót helyébe. Nekik is csak meg kell halni egyszer és Isten mérlege jól működik. Bátorság elvtársak,, én nagyon szeretlek Benneteket és ha totón nyerek, küldök Nektek egy milliót. Eddig ugyan nem játszottam, de miután Ti is totóztok, én is megpróbálom és ha nyerek, gondolok majd Bátok és pártomra. En úgy megszerettelek Benneteket, mint a családomat. Oroszországot is nagyon szeretem, inkább hagynám magam megöletni, mint ártani Nektek. Nagyon tetszett, hogy az az olasz munkás kétezer Urát küldött Nektek, nem annyira a pénz, mint inkább a szeretet miatt. Hallottam, hogy megjelent egy Fehérkönyv, amiben minden benne van. Közöljétek velem, hogy mennyibe kerül, mert szeretném megkapni. pásztor“ egy szót sem szólt a vé-f rengzés ellen, hanem továbbra, is £ vérontásra buzdított. Mindszenty! i