Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-05 / 54. szám

1957. MÁRCIUS 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Néhány tanulság: 1919 és 1956 BÍZUNK... BÁR A TÉNYEK HATÁSÁRA egyre többen értik meg az elmúlt év októberének eseményeit, akad­nak még olyanok is, akik nehezen tudják elhinni, hogy az ellenforra­dalom akart itt nálunk újra hata­lomra jutni, akárcsak a Tanács- köztársaság bukása után. A tisz­tánlátás erősítése érdekében ad­juk közre a paksi ellenforradalom egy-egy részletét, összevetve az 1919-est az 1956 október 23-a utá­nival. Azért csak egy-egy részle­tet adunk, mert egy egész könyv is kevés lenne leírni az eseménye­ket. Másrészt a szereplők és cél­jaik rövid bemutatása is elég vilá­gosan példázza> milyen érdekeket szolgáltak. Kezdjük talán az 1919-es esemé­nyekkel : Mint szerte az országban minde­nütt, így Páloson is a proletárdik­tatúra kivívásakor a direktórium­ba a munkások és parasztok, ér­telmiségiek legjobbjai kerültek be. Olyanok ,mint Wiedermann Antal kőműves, Gancer Gyula napszá­mos, Mihalik Gézáné tanárnő, hogy csak néhányat említsünk közülük. Megalakult a vörösőrség is, mint a néphatalom szilárd fegyveres ereje. A direktórium munkájából csak egy példát. A megalakult szakszer­vezettel karöltve rendezték a mun­kanélküliek helyzetét. Munkanél­küli segélyt kapott minden arra rászoruló. A vörösőrség biztosította a ren­det, fegyelmet, hű őre volt annak is, nehogy oktalan vérengzések tör ténjenek. A FEHÉRTERROR VEZETŐI aztán nem sokat törődtek ilyesmi­vel. Legelső teendőként fehér, Mária-lobogót bontottak a darutol­las „vitézek“ a plébánia előtt s megkezdődött a bosszú. Megkezdőd hetett, mert az Antant-csapatok álltak őrt. — Maguktól, saját ere­jükből soha — mondják a régi 1919-es vörösőrök. A direktóriumot elzavarták, le­tartóztatták. Hatot közülük nem­sokkal később felagattak, agyon­lőttek. Mihalik Gézánét, Wider- mann Antalt ott a helyszínen a községháza udvarán akasztották fel. A többit pedig az imsósi er­dőben lőtték agyon. De milyen ál­lapotban? Félig agyonkínozva, ke­züket, lábukat kicsavarva. KIJUTOTT A KÍNZÁSBÓL másoknak is. Földi Pétert úgy megverték, hogy felgyógyulva fél­vesével maradt. Poruszki Mihályt egy kocsi után kötötték, mint a barmokat, s úgy hajtották be Szekszárdra. S itt kezdődött min­den elölről. A darutollas „hősök“ be-bejárva a börtönökbe, szórako­zásképpen véresre verték az elfo- gottakat. Százak és százak jártak így. Természetesen azonnal meg­szűnt a munkanélküli segélyek fi­zetése, de a többi szociális intéz­kedések végrehajtása is. Ezután 25 évnek kellett elmúlnia s a szovjet csapatoknak köszönhetően, hogy újra a dolgozók vették kezükbe a hatalmat. Az igaz, hogy ezután történtek hibák, de nézzük meg kik voltak azok, akik a hibák ki­javításának álcája alatt becsapták a jóhiszeműeket. MI IS TÖRTÉNT 1956. október 23-a után? Elöljáróban meg kell említeni, hogy az első napokban még igye­keztek az ellenforradalmárok de­mokratikus álarcot felvenni, de mattomban már a maguk malmára igyekeztek a zűrzavart kihasznál­ni. A községi nemzeti bizottságot például október 27-én este válasz­tották meg. Másnap aztán, csodá­latosképpen csak éppen a rendes, becsületes emberek nem jöttek el gyűlésre. Bezzeg ott voltak, akiket nem is hívtak (legalábbis hivata­losan). így aztán kiegészült a bi­zottság. Ugyanígy járt a nemzetőrség is. Tuba János tanító vezetésével 25 tagút választottak. Ezek kettő ki­vételével rendes emberek voltak, nemrég leszerelt parasztfiatalok. És csodák csodájára ők sem je­lentkeztek a fegyverekért. — Nem vállalják — mondta Tuba — mi azonban Gárdái Görgygyel a nem­zeti bizottság titkárával összeállí­tottuk a névsort olyanokról, akik értik.a módját, értenek a fegyve­rekhez. ELIT TÁRSASÁG jött össze így. Két alezredes, 3 őrnagy, százado­sok, főhadnagyok — természetesen a Horthy-időkből — közöttük Len­kei csendőralezredes, dr. Téglásy horthysta őrnagy. Fegyvert még akkor nem kap­tak, ugyanis olyan kettős hatalom­féle volt Egyrészt a nemzeti bi­zottság, másrészt a járási pártbi­zottság a kiegészítő parancsnokság­gal karöltve. Mikor azonban fegy­vert szereztek és kaptak is az el­lenforradalmárok, akkor teljesen uralták a helyzetet. A járási nemzeti bizottsági vá­lasztói ülést október 30-ra tűzték ki, s miután a járásban is ilyenféle bizottságok alakultak, hasonlóak voltak küldötteik is. Erre Klein Antal volt földbirtokost is meghív­ták, ő elnökölt. Egy kis ízelítő be­szédéből : „Kedves honfitársak! A 12 éves szörnyű proletárdiktatúra elnyo­mása után újból összejöttünk és hangunkat hallatjuk. Ismét részt- vehetünk a politikai életben úgy, mint erre a legrátermettebbek. Dicsőséges nap ez. Megdöntöttük a kommunisták uralmát. Jusson eszünkbe, hogy ez a szemét prole­tariátus, ez a csőcselék 1919 és 1945 után a legbarbárabb módon a nyakunkra ült és sorvasztott, kín­zott bennünket. Most itt az idő, az óra, a perc, hogy ezt megszüntessük. Itt az idő mindezt megbosszulni. A kommu­nisták legkisebb magját is ki kell irtani.“ EHHEZ, úgy gondoljuk, nem kell kommentár, különösen ha hoz závesszük, hogy a „méltóságos úr’1 könnyezni méltóztatott a megha­tottságtól s a többi hasonszőrű szintén. Látható tehát, ők sem különböz­tek volpa az 1919-es fehérterroris­táktól. A választás is megmutatta ezt. Csak azok voltak jók, akik legalább néhány évet ültek valami államellenes cselekményért, vagy magas rangjuk volt a múltban. A koronát pedig azzal tették fel minderre, hogy egy zászlóaljat szerveztek Paks védelmére. És sajnos, Mihalik Gézáné hős lelke hiába lengte körül a paksi tája­kat, mert a pedagógusok jórésze is e népellenes erők mellé állt méte- lyezve a gyermekeket: Üvegeket gyűjttettek velük, hogy benzines palackokat gyártva, a szovjet tankokra dobálják. Nagy tanulságok ezek mindnyá­junk számára. légvédelmi tüzéreknél szolgált, lesze­relt az ősszel, az is segít majd sokat a munkában. Az idén már nem volt zsírbeadás, nyugodtan vághattam. — Most, hogy eltörölték a beszolgálta­tást, olyan életünk lesz nekünk, pa­rasztoknak, amilyen még soha nem volt”, — mondja aztán megint neki­kezd az ásásnak. Deresedő haján 1án_ colnak a napsugarak. Fénylik a fris­sen ásott föld munkája nyomán. Moz­gásából végtelen nyugalom árad. A pedagógus Az általános iskola fiatal történe­lem és irodalom tanára, Révész János bizakodó hangulatban van. —' „Na­gyobb önállóságot 'kaptunk a tan­anyag beosztása szempontjából. In. struktoraink újabban pedagógiai szak emberek, akik ledorongolások helyett tanácsokkal látnak el bennünket. Az iskola is nagyobb önállóságot kap. Például a tanítási túlóra felülbírálá­sára és igazolására elegendő lesz az iskolaigazgató döntése. Eddig ez is a járástól függött.’’ — Csengő hangja néven új tsz alakult), de az asszony nem akart. Aztán úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk egyénileg. Meg­kérdezték ugyan, hogy nem aka­rok-e közéjük állni, de mikor mond­tam, hogy szeretnék egyéni gazda lenni, nem erőltették tovább. Ebből látom, hogy most máskép van, ezért megnyugodtam. Most egyéni gazda leszek, s ha azt látom, hogy a tsz- ben jobban boldogulok, akkor beál­lók oda. A kapu ott mindig nyitva lesz előttem, mert tudják, hogy jó munkás vagyok. Elbeszélgettem még Magyari Már­tonnal a család terveiről is. Elmon­dotta, hogy a közeli napokban kimé­rik részére a 10 hold földet, vett már két lovat, kocsija is van és megtalálható a portán több kisebb gazdasági felszerelés is, a hiány­zókat pedig kölcsönkéri, — így gaz­dálkodik. A tsz-ben legutóbb 32.000 forint volt a család tiszta jövedelme, s Magyari Márton bízik abban, hogy ez ebben az évben is meglesz. Be­csületesen kielégítették a tsz-ben, Vitathatatlan, hogy a parasztság körében ma is legfontosabb féma a mezőgazdasági termelés növelése, az állattenyésztés fejlesztése. Nagyon érthető, hogy mindez érdeklődésük középpontjában áll, mert kormá­nyunk jelentős engedményei na­gyobb és szebb eredmények eléré­sére ösztönzi a parasztságot. Erről beszélgettünk Belecskán is Juhász Miklós 13 holdas gazdával. — Azt hiszem, helyes a kifejezés, — kezdte — amikor azt mondom, hogy óriási jelentőségűek azok a könnyítések, amelyeket a beszolgál­tatás eltörlésén, a kötelező biztosí­tás megszüntetésén keresztül mi egyéni gazdák kaptunk. Tény az, hogy az elmúlt években nem be­csülték meg a parasztembert, elvet­ték termelési kedvét. Ma merőben más minden. Bízunk a kormányban, mert amit eddig ígért, azt meg is adta. Az előző években (fogalom volt a pétisó, csak nagyon keveset, de legtöbbször egyáltalán nem kaptunk semmit. Az idei évben már más a helyzet, lehet kapni pétisót, én is vettem 4 mázsát. A mi földjeink homokosak, nem a legjobb termők, ezért nagy súlyt fektetünk az állattenyésztésre. Tíz darab szarvasmarhám van és ebből három fejős. A napokban vettem két ökröt 13.000 forintért ,ezeket hizlalásra akarom leszerződni. Jó zavarja meg a szavait. Futó pillantást vet az órájára, aztán még mielőtt a tanterembe indulna búcsúzóul meg­jegyzi: Ha így folytatódik tovább, nemcsak nehéz feladat lesz pedagó­gusnak lenni, hanem örömet jelentő munkát is hoz majd számunkra ez a foglalkozás. A tsz tagja Trágyával rakja a kocsit Strasszer János a tsz udvarán. Az idő nagyon alkalmas a trágyahordásra. Mikor be szélgetni kezdünk, nem áll meg a munkával, sürgős most nagyon a trá_ gyahordás. — „Jobban megtalálom a számításomat itt a tsz-ben. Amikor meghallottam, hogy a kormány eltö­rölte a mi beszolgáltatásunkat is, azt kezdtem számolni, hogy mennyivel több részesedés jut nekünk tsz-tagok- nak. Nagyon jó eredmény jött ki. Ve­gyük csak a pénzjáradékot például, ahogy számolom, körülbelül 5 Ft-tal fog növekedni munkaegységenként. Vagy vegyük a tsz 7 kát. hold cukor­répáját. Ennek a terméséből kapunk most majd a cukorrépáért járó pénz mellett mázsánként 3 kilogramm cuk­rot. Tavaly csak 2 kilogrammot adtak mázsánként.” Nem beszélhetünk töb­bet. Megrakta a kocsit alaposan trá­gyával, indulni kell vele a határba. kapott közel 3 hold vetést, rétet és felszántott földeket. Úgy tervezi, hogy a kenyere megterem a család­nak, s ha minden jól megy, még. el­adásra is jut. Termel félhold cukor­répát, melyre már megkötötte a ter­melési szerződést. Négy holdon pe­dig kukoricát akar termelni, s amint mondja, ő úgy szokta meg­művelni a földet, hogy legkevesebb 30 mázsa kukorica terem egy hol­don. A kukoricából 5 disznót hizlal eladásra. Ebből már kettőt le is kö_ tött, ezt az államnak adja el, a má­sik hármat pedig a szabadpiacon értékesíti. S az év végén vesz tehe­net, mert amint mondja: Gazdaság szarvasmarha nélkül nem ér sem­mit. Ilyenek a tervei. Magyari Márton búcsúzóul még megjegyezte: — örülünk annak, hogy nincs beadás. Az is megnyug­tató, hogy a dolgozó parasztok adó­ját nem emelik meg. Aki szeret és akar dolgozni, az tud boldogulni, eb­ben biztos vagyok. MOLNÁR LÁSZLÓNÉ jövedelmet biztosít, mert minden ráhizlalt 1 kilogramm súly után 14 forintot kapok. Így „forgatja” ma­gái az ember, s ezzel nemcsak saját létén könnyít, segít és sokat ad az ország népének is. Leszerződök én sertéshízlalásra is, van hét süldőm, s bár nagy a csa­lád, de bőven jut majd eladásra. Igaz, eddig is sok segítséget kap­tunk, de még várunk is segítséget, s akkor lesz a parasztnak igazán kedve a munkához és képes lesz az éjt is nappallá tenni, mert meg akarjuk mutatni, hogy nem va­gyunk méltatlanok kormányunk bi_ zalmára. Megjelent a Nemzetközi Szemle februári száma A Nemzetközi Szemle legújabb, februári száma közli a Kommunyiszt cikkét az európai népi demokratikus országok és a Szovjetunió közötti gazdasági kapcsolatok fejlődéséről, közli a Political Affairs című ameri­kai, marxista folyóiratból az Ameri­kai Kommunista Párt kongresszus előtti vitájának két érdekes cikkét: John Gates: Eljött a változás ideje c. Írását, valamint W. Z. Fosternek a cikkre írt: A párt helyzete című vá­laszát. Megjelent a folyóiratban a Rudé Právóból Milos Vácik A „Sztá- lintalanításról”, vagy elmélkedés egy „Oázis’ feletti elmélkedésekről című cikke, a La Nouvelle Critiqueből Jean Kanapa Válságban van-e a szo­cializmus? című írása. Közli továbbá a Nemzetközi Szemle A. Szokolov: A Truman-elvtői az Eisenhowerelvig, Georges Cognitob Nasszer és a haladás írását, s a többi között két érdekes cikket az európai közös piac tervéről: a Time — ame­rikai burzsoá hetilap — Az egységes Nyugat-Európa megteremtésének har madik alkalma, s a Neues Deutsch­land Mi rejlik a közös piac terve mögött? — című cikkét. A folyóiratot dokumentumok egé­szítik ki, melyek között igen érdekes az Indiai Kommunista Párt válasz­tási kiáltványa, valamint az Osztrák Kommunista Párt központi bizottsá­gának január 4—6. közötti ülésén el­fogadott tézisekből közölt két részlet. Elfüstölt nyeremény... Nálam is előfordult már, hogy azt hittem az én tippem \esz a tizenket­tes találat — és egyedül. Sajnos, min­dig közbejött valami véletlen. Van azonban olyan eset is, amikor az em­ber nem totózik és nem is próbál sze­rencsét s most megindult lottón, mégis nyerni akar. Általában így van minden ember. Mindenkinek szívét megdobogtatja ha nagyobb nyere­mény van kilátásban. így járt egyik levélírónk is. Nyilvánosan válaszolok levelére. Arról van szó, hogy G. E. zombai levélírónk kéréssel fordult hozzánk, mondjuk meg, igaz-e az a hír, hogy dohánygyárak reklámból megyénként 5 darab ,egy centivel rö- videbb Kossuth-cigarettát adtak ki, s aki a rövid cigarettát beszolgáltatja, az nagy nyereményt kap. Volt már ilyen hír. Évekkel ez­előtt én is csak Kossuth-cigarettát szívtam, de nem találtam csillagos Kossuthot. S barátunknak szerencsé­je volt. Talált egy darab Kossuthot a 25-ös csomagban, amely egy centivel rövidebb volt és a felirat és szám is rajta volt. Szabályos Kossuth, csak egy kicsit rövidebb. Nekem évekkel ezelőtt azt mondták, hogy ötágú csil­lag van egy Kossuthon, az nyer egy Pannónia motorkerékpárt. Az ötágú csillagos sem és a rövidebb Kossuth sem nyert. A szekszárdi dohányel­osztóban sem tudnak ilyen reklá­mozásról, megkérdeztük a legilletéke­sebbet, a pécsi dohánygyár igazgató­ját. ök sem tudnak erről. De viszont az előfordul, hogy a gép rövidebbre vág egy-két cigarettát a sok millió közül, de ezzel nem lehet nyerni, még akkor sem, ha 4031 a cigaretta gyár­tási száma. Valahogy úgy áll a helyzet, hogy ismeretlen barátom, akit felbiztattak barátai a nagyszerencsével, elfüstölte a nyereményt. Meg aztán minek a Kossuth-cigarettának most reklám? — ÁCS — Különböző emberek — azonos vélemények Azelőtt uradalom volt, a felszabadulás után faluvá nőtte ki magát Fácánkert. Újonnan épült villaszerű családi házak hirdetik mindenfelé a falu rohamos fejlődését. Ha az emberekkel beszél a faluba tévedt idegen, meggyőződhet arról, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány politi­kája a nép minden rétegét kedvezően érinti. A falu kovácsa Nübl Lénárd izzó vasrudat egyene­sít hatalmas kalapácsával az üllőn. Kormos ráncokkal barázdált arcán az izzó vas tüzének a fénye tükröződik. Mikor befejezi a munkát, megtöröl- geti kötényében a kezét, cigarettára gyújt, gondolkodik egy kicsit .aztán nyugodt, mély hangján beszélni kezd. — Tudja én mindig a kézzelfogható valóságon keresztül ítélem meg a dol­gokat. A mostam politikával meg va­gyok elegedve. Nem panaszkodhatom. Múlt évben, december 31-én tudtom­ra adták, hogy a második félévi 2132 forintos adómból elengednek 533 fo­rintot ... A vak is láthatja, hogy az ilyen rendelkezések minket, kisembe­reket támogatnak. A gazdaember Takács János bácsi a kertet ássa. Sodorint egyet a bajuszán, rá támasz­kodik az ásó nyelére, először egy kis sé bizalmatlanul fürkész a tekinte­tével, aztán egyre jobban nekimele­gedve magyarázni kezd. „Nyolc ka­taszteri földön gazdálkodom, kettőt a földosztáskor kaptam. Egy pár lóval, két tehénnel és nyolc süldővel indu­lok a gazdasági évnek. A fiam, aki a Különböző foglalkozású emberek, különböző célokkal. Egyben mégis egyezik mindegyik véleménye, s ezt a közös véleményt ha egy mondat­ban fejezzük ki, így hangzik: Meg vagyok elégedve a fokozatosan javulás­nak indult élettel, bízom a jövőben. HAJPÁL TIBOR Márton megnyugodott Magyari Január első napjaiban a volt bonyhádi Szabad Föld irodájában hosszasan elbeszélgettem Magyari Mártonnal. Akkor tele volt bizony­talansággal, nem tudta milyen jövő elé néz. Abban biztos volt ugyan, hogy a tsz feloszlatását nem lehet visszacsinálni, de nem volt biztos abban, hogy visszakapja-e a szövet­kezettől a bevitt 10 holdját, s hogy nem kényszerítik-e arra, hogy ismét tsz-tag legyen. Akkor azt mon- dotta_ szilárd elhatározása, hogy ismét egyéni gazda lesz, megpró­bálja így is, ha lehet... Az elmúlt napokban ismét felke­restem. Bonyhádon, lakásán talál­tam meg, éppen a trágyahordó ko­csit javítgatta, mondván: Elvégzi az utolsó simításokat a tavaszi elő­készületeken. Megkérdeztem tőle, megnyugodott-e már, hogy látja most családja jövőjét. Örömmel tol­mácsolom, amit a fentiekkel kap­csolatban mondott. — Én még visszamentem volna a tsz-be (időközben ugyanis a bony­hádi Szabad Föld Tsz helyén Petőfi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom