Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-30 / 76. szám
G PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Könyvtár* PÉCS Szombat, 1957. március 30. ÁRA: 50 FILLER II. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM Elutazott Moszkvából a magyar kormáuy-ós pártkOldijttség Moszkva (MTI). Csütörtökön e,ste elutazott Moszkvából a Magyar Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége, amely több mint egy hetes tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió kormányának és az SZKP Központi Bizottságának vezetőivel. Negyed tíz előtt nébány perccel érkezett meg a pályaudvarra Bul- ganyin, Hruscsov, Vorosilov, Malenkov, Mikoján, Szuszlov, Zsukov és Gromiko. Röviddel utánuk érkeztek meg a magyar küldöttség tagjai Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének vezetésével. A katonai tiszteletadás után N. A. Bulganyin mondott búcsúbeszédet. A beszédre Kádár János válaszolt. Kádár János beszédének elhangzása után a megjelentek búcsút vettek egymástól, majd a magyar kormányküldöttség tagjai felszálltak különvonatukra, mely az egybegyűlt hatalmas tömeg lelkes tapsától kísérve a zenekar hangjai mellett pontosan fél tíz órakor gördült ki a pályaudvarról. A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának nyilatkozata Moszkva (MTI). A Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége és a Szovjetunió kormányküldöttsége 1957 március 20-tól 1957 március 28-ig Moszkvában tárgyalásokat folytatott. A tárgyalásokon résztvett a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége: Nádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnöke, Dobj István a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnöke, Apró Antal iparügyi miniszter, Horváth Imre külügyminiszter, Kállai Gyula művelődésügyi miniszter Kiss Károly országgyűlési képviselő, Révész Géza honvédelmi miniszter és Boldocki János a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Szovjetunió kormányküldöttsége: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhe. lyettese, G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, G. K. Zsukov honvédelmi miniszter, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, J. J. Gromikov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A tárgyalásokon ezenkívül részt vett: Magyar részről: Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Csergő János, a kohó- és gépipari minisztérium vezetője, Incze Jenő a külkereskedelmi minisztérium vezetője Antos István, a pénzügyminiszter első helyettese, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Szirmai István, a magyar kormány Tájékoztatási Hivatalának vezetője, Osztrov szki György, a Magyar Népköztársaság állandó képviselője a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, Gyáros László, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, valamint más tanácsadók és szakértők. — Szov jet részről: I. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter, A. G. Zverjev pénzügyminiszter, P. G. Nyikityin, a gazdasági kapcsolatok főigazgatóságának vezetője, N. Sz. Patolicsev, a külügyminiszter első helyettese, Sz. A. Boriszov és I. Sz. Szemicsasztnov külkereskedelmi miniszterhelyettesek J. K. Zamcseszkij és L. F. Iljicsov, a külügyiminisztérium kollégiumának tagjai, valamint más tanácsosok és szakértők. A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának tárgyalásai az igazi barátság légkörében folytak le. A felek teljesen egyetértenek mind a magyar—szovjet kapcsolatok fejlődésének összes alapvető kérdésében, mind a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésében. A tárgyalásokon kicserélték nézeteiket a közelmúltban Magyarországon lezajlott ellenforradalmi eseményekr öl, az ezt követően kialakult helyzetről, valamint a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatainak további fejlesztéséről megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1948 február 18-án megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződése teljesen megfelel mindkét ország érdekeinek és biztosítja a teljes egyenjogúság, a függetlenség és a szuve- rénitás tiszteletben tartásának elvén alapuló, gyümölcsöző együttműködés további fejlődését. A magyar kormány kijelenti, hogy teljesen egyetért a Szovjetunió és a többi szocialista országok közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további erősítésének alapjairól szóló 1956. október 30-iiszovjet kormánynyilatkozattal. I. A felek megállapították, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet jellemző vonása két világrendszer — a szocia lista és kapitalista világrendszer — fennállása. A szocialista tábor országai következetesen a két rendszer békés együttélésének lenini elve alapján folytatják külpolitikájukat. Ezt messzemenően támogatják mindazok az államok amelyek külpolitikájukat a békés egymás mellett élés általáno. san ismert öt alapelvére alapozzák. Ez a politika teljesen megfelel mind a szocialista, mind a kapitalista országok népei érdekeinek, merj célja az, hogy fejlessze a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok együttműködését és biztosítja az általános békét. Az imperialista hatalmak reakciós körei azonban figyelmen kívül hagyják az összes országok népeinek jogos érdekeit és nemcsak visz- szautasítják a tartós béke biztosítását szolgáló javaslatokat, hanem mindenkép igyekeznek a nemzetközi helyzetet kiélezni, háborús hisztériát szítani és bizalmatlanságot kelteni az államok kapcsolataiban. Az imperialista reakció erői megrettentek at tói, hogy a békeszerető népek erőfeszítései nyomán enyhült a nemzet közi helyzet, s a legutóbbi időben megpróbáltak visszatérni a hidegháborús politikához. Ezért véres felkelést szerveztek Magyarországon, érdekeik szolgálatéba állítva mind a megmaradt, de föld alá szorult magyar ellenforradalmi erőket, mind pedig az egyes nyugati országokban amerikai pénzen eltartott reakciós emigrációt. Magvarország és a Szovjetunió kormánya egyetértenek a magyarországi ellenforradalmi események jellegének értékelésében, valamint abban, hogy az ellenforradalom veszélyeztette az európai békét és szocialista országok biztonságát. A két kormány egyetért abban, hogy az imperialista országok vezető körei által támogatott magyarországi ellenforradalmi erők felhasználták sötét céljaikra a dolgozóknak azt a törekvését, hogy mielőbb kijavításra kerüljenek a korábbi vezetés által okozott hibák. A magyar kormánynak megbízható adatai és bizonyítékai vannak arra hogy az 1956 október—novemberi magyarországi fegyveres ellen- forradalom előkészítése egyes agresszív nyugati körök közvetlen irányításával és cselekvő részvételével történt. A magyarországi ellenforradalmi események alatt bebizonyosodott, hogy a nemzetközi és belső reakció gondosan előkészített és katonailag szervezett akcióval meg akarta dönteni a népi államhatalmat. vissza akarta állítani a levitéziett. kizsákmányoló földesúri-tőkés rendszert és újból le akarta igázni a magyar népet. Mindezt világosan megmutatta az ellenforradalmi csoportok irányított tevékenysége, a döntőfontossiágú központok ellen intézett egybehangolt fegyveres támadása, a reakciós pártok és vezetők azonnali előtérbe- nyomulása, a kibontakozott veszett fasiszta terror, a varsói szerződés alapján Maeyarofszáeon állomásozó szovjet egységek azonnali kivonásának követelése, Mindszentynek, az agresszív imperialista körök ügynökének ismeretes uszító szózata. Az ellenforradalmi felkelés kibontakozásáért súlyos felelősség terheli az áruló Nagy Imrét és csoportját. E csoport demagóg módon visszaélve a szocialista jelszavakkal, minden módon becsmérelve a magyar dolgozó nép önfeláldozó munkája árán megszerzett szocialista vívmányokat, a múlt hibái elleni harc ürügyén támadást indított a proletár- diktatúra, a népi demokratikus társadalmi rend alapjai ellen. A Szovjetunió kormánya osztja a Magyar Népköztársaság kormányának azt a nézetét, hogy a népi hatalom megvédelmezésé- nek. Magyarország függetlenségének és békés fejlődése megőrzésének egyedül járható útja a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása volt. Ez a kormány tömörítette az ország hazafias forradalmi erőit, harcba vezette őket az ellenforradalommal szemben, s a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a magyar nép törvényes államhatalmát és szocialista vívmányait. A Szovjetunió kormánya nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket a magyar munkások, parasztok és az értelmiség legjobbjai hősies erőfeszítéssel az ellenforradalom elleni harcban, a fegyveres harcok befejezése óta pedig az ország politikai és gazdasági helyzetének megszilárdításéban, valamint az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életének normalizálásában elértek. A magyar forradalmi-munkás paraszt kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hegy 1956 október-—november havában, amikor leginkább fenyegette a fasiszta rend visszaállításának veszélye, annak a magyar nép, a magyar állam sorsára, valamint az európai béke és biztonság ügyére háruló minden súlyos következményével együtt. csak a Szovjetunió testvéri segítsége tette lehetővé, hogy a magyar nép elkerülje a katasztrófát, megvédhesse elnyomói ellen évszázados harcokban kivívott szabadságát és függetlenségét. A szovjet hadsereg egységeinek részvétele a fasiszta fegyveres felkelés szétzúzásáén a proletárszolidaritás legnagyszerűbb megnyilvánulásai közé tartozik. A szovjet nép áldozatot vállalt a magyar nér létérdekeiért, a béke és a szocializmus közös ügyéért és megvédte e magyar nép legjobbjainak ezreit e véres fasiszta terrortól. A varsó' szerződés alapján Magyarországor tartózkodó és a magyar kormány kérésére fellépő szovjet hadsereg se gítségének eredményeként megszűri4 az a reális veszély, hogy Európa közepén fasista agresszió és új pusztító háború tűzfészke jöjjön létre. Mostanában egyesek a nemzetköz4 reakció nyomán megkísérlik, hop-1 befeketítsék a Szovjet Hadsereg fel szabadító tevékenységét és az ellen- forradalmi felkelés leveréséiben való részvételét torz megvilágításb" helyezzék. A magyar kormány határozottan kijelenti, hogy az ilyen kísérlet lényegében segíti az imperia lista reakciót és a magyarorszáp4 belső ellenforradalmat. Ezekkel p kísérletekkel azok próbálnak gúnyt űzni a proletár internacionalizmus szent ügyéből, akik a népi demokratikus Magyarország barátainak ad ják ki magukat, de akiket egyetlen becsületes hazafi sem nevez barátjának. Ismeretes, hogy az 1919-e« Magyar Tanácsköztársaság bukásának egyik fő oka, elszigeteltsége volt. Ebben az időben a fiatal Orosz Szovjet Köztársaság egyedül küzdött a mindenfelől reá támadó ellenséggel, és nem adhatta meg a szűk séges segítséget hogy a magyar prole tariátus megvédhesse forradalmi vívmányait a külső és belső ellenforradalmi erők ellen. A Magyar Tanács- köztársaság bukását véres terror követte s a magyar nép legjobbjai tízezreinek életébe került. A helyzet most gyökeresen megváltozott a szocializmus erői javára. A népi demokratikus Magyar- ország ereiét énnen abból a törhetetlen testvéri barátságból meríti, amely a Szovjetunió népeihez és a sokmilliós szocialista táborhoz fűzi. A magyar ellenforradalmi eserné nyék megerősítik a Magyar Nép- köztársaság kormányának azt a határozott véleményét, hogy a mai helyzetben csak a szocialista országok szoros egysége biztosíthatja a szocializmus sikeres felépítését és a nemzeti függetlenség megvédését. A szocialista országok baráti együttműködésének és szolidaritásának példája volt az a nagy erkölcsi és anyagi segítség, amelyben a szocialista országok népei az ellenforradalom sújtotta magyar népet részesítették. A szovjet emberek, amikor segítséget nyújtanak a magyar dolgozóknak ahhoz, hogy mihamarabb helyreállítsák országuk normális életét, megvannak győződve arról, hogy a magyar nép képes leküzdeni a szocializmus építésének útjában felmerülő minden nehézséget, bármilyen akadályokat támasz- szanak is a kapitalista táborban lévő ellenségei. A magyar események arra tanítanak, hogy a szocialista országok népeinek a leninizmus forradalmi éber ségét kell tanúsítaniok és meg kell tudni védniök a szocializmus és kommunizmus építésében elért hatalmas vívmányaikat belső és külső ellenségeikkel szemben. A két kormány kijelenti, hogy az 1956 október—novemberi magyarországi események a legvilágosabban mutat ják, hogy ki a magyar nép ellensége és ki igaz barátja. Amint előrelátható volt, a legellenségesebb álláspontot az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei foglalták el. E körök tevékenyen részt vettek a magyar- országi ellenforradalom előkészítésében és irányításában. De nem maradtak el mögöttük Nyugat-Német- ország Anglia, Franciaország és több más kapitalista állam bizonyos körei sem. Mind szembetűnőbb az Egyesült Államok vezető köreinek felelőssége a magyar törvényes állam- hatalom megdöntésére irányuló ellenforradalom kirobbantásában, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugatra szökött és a népi hatalom meg döntésére szövetkező reakciós személyek és csoportok az Egyesült Államok hivatalos köreinek védelmét és támogatását élvezték és élvezik. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok katonai hatóságai Nyugat- Németországban és másutt hosszú évek óta szervezik és pénzelik a fegyveres fasiszta csoportokat a Magyar Népköztársaság elleni harcra. Ezek a fegyveres csoportok az októberi—novemberi napokban felvonultak Magyarország ellen és egy részük közvetlenül is közreműködött az ellenforradalmi akcióban. A budapesti amerikai követség egyes diplomatáinak tevékenysége és magatartása szintén mutatja az Egyesült Államok különleges szerepét a magyarországi ellenforradalom előkészítésében és támogatásában. A nyugati imperialista körök közvetlen vagy közvetett részvétele a magyar dolgozók hatalmának megdöntésére irányuló ellenforradalomban veszélyeztette az egész szocialista tábort. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai továbbra is készek békésen együttműködni a kapitalista országokkal. De a leghatározottabban visszautasítanak minden olyan kísérletet, amely belügyeikbe való beavatkozásra, vagy népeik békés munkájának megzavarására irányul. Figyelmet érdemel Ausztria kormányköreinek magatartása, mert ezek a körök megengedték, hogy országuk területet felhasználják a szomszédos Magyarországgal szemben nyilvánvalóan ellenséges cselekményekre. A Magyar Népköztársaság kormánya az Osztrák Köztársasághoz fűződő kapcsolataiban mindig abból indult ki és ma is abból indul ki, hogy mindinkább fejlessze és erősítse a két ország baráti kapcsolatait. mert ez felel meg a két ország népei létérdekeinek. Osztrák hivatalos körök azonban a magyarországi ellenforradalmi puccs-kísér- let megszervezése idején nem léptek fel az ellen, hogy Ausztria területét felhasználják az ellenforradalmárok nak szánt fegyverek és horthystafasiszta bandák Magyarországra való átdobására, sőt támogatták a reakciós elemek tevékenységét. Az osztrák kormánynak ez a magatartása nehezen egyeztethető össze az Ausztria által kinyilatkoztatott semlegességgel és csak árthat az osztrák—magyar viszonynak. A szovjet nép egyetért a magyar kormánynak ezzel a .megállapításával. A tények azt mutatják, hogy' a nyugati hatalmak vezető körei, amelyeket súlyos felelősség terhel a magyarországi véres eseményekért még ma sem mondanak le Magyarország, valamint a szocialista tábor többi országának bel- ügyeibe való beavatkozást szolgáló tevékenységükről. Erről tanúskodik részben az úgynevezett „magyar kérdés“ felvetése az ENSZ-ben. Az imperialista államok képviselői szégyenletes szerepet játszottak az ENSZ közgyűlésének legutóbbi ülésszakán. Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányával ellentétben megkísérelték, hogy beavatkozzanak Magyarország belügyeibe. Vitát provokáltak a „magyar kérdés“ körül, igyekezvén azt állandóan napirenden tartani. A két kormány kijelenti, hogy az úgynevezett „magyar kérdés4’ felvetése és megvitatása az ENSZ-ben, valamint az e kérdésben elfogadott határozat súlyosan sérti az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyét és durva beavatkozás Magyarország belügyeibe, valamint a Magyarország és a Szovjetunió és a varsói szerződésben résztvevő más országok kormányainak illetékességébe vágó ügyekbe. Különböző szervezetek, közöttük a hivatalos állami szervek most több nyugati országban mindenféle akadályt támasztanak a külföldre távozott magyarok hazájukba való visz- szatérése elé. Ezek nagy része áldozatul esett a nyugati propagandának és hitt a csalárd hazug ígéreteknek. Most ezeket a félrevezetett embereket, közöttük a szüleiktől elszakított és elviselhetetlenül nehéz anyagi körülmények között élő fiatal gyermekeket saját akaratuk ellenére távoltartják hazájuktól. Kihasználják a menekültek kilátástalan helyzetét és arra kényszerítik őket, hogy belépjenek az újonnan alakított emigráns szervezetekbe és harcoljanak a magyarországi népi demokratikus rendszer ellen. A két kormány a leghatározottabban elítéli és úgy értékeli ezeket a cselekményeket, mint az imperialista államok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok agresszív köreinek kísérleteit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélye mögé bújva beavatkozzanak más államok belügyeibe. Az Amerikai Egyesült Államok és néhány más állam vezető körei ilymódon durván megsértik az ENSZ alapokmányának a más államok belügyeibe való be nem avatkozásról szóló általuk is ünnepélyesen elfogadott alapelvét. Ezekre a kísérletekre éppúgy kudarc vár, mint ahogy kudarcba fulladt az ellenforradalmi felkelés Magyarországon. A két kormány megelégedéssel állapítja meg, hogy a különböző országok értelmiségének azok a képviselői, akik annakidején nem tudták helyesen értékelni a Magyarországon végbement eseményeket, ma már mind világosabban megértik, hogy milyen nagy veszélybe sodorta volna a béke ügyét az, ha Magyar- ország területén, Európa központjában újjászületett volna egy fasiszta állam A felek kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a magyarországi események tárgyilagos értékelése idővel felnyitja majd az értelmiség azon képviselőinek szemét is akik még a hazug burzsoá propaganda hatosa alatt állnak. E propaganda tudatosan elferdíti ezeknek az eseményeknek tartalmát és lényegét. (Folytatás a 2. oldalon.)
