Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-27 / 73. szám

4 TOLNA MEGYEI NlPCJSAG 1957. MÁRCIUS 27. A titkos pálinkafőző... — Történet a szekszárdi pénzügyőrök életéből — Már régóta figyelték a dűlőútról a kis házacskát, amelynek a kémé­nye éjjel-nappal füstölgött. A szellő törkölypálinka szagát csapta feléjük. A civilruhás nyomozó őrmester a kíséretében lévő didergő fiatal pénzügyőrhöz fordult. — Nézze csak azt a juhhodályt, nézze mennyi az elszórt törköly a ház körül... A múltkor, amikor kint jártunk ház­kutatást tartani, azt mondta a gaz­da, hogy azért vette a törkölyt, mert azzal eteti a juhokat... De akkor miért füstöl állandóan ez az átkozott kémény? — Az őrmester szavait hosszú hallgatás követte, aztán nagysokára a gyakornok pénzügyőr is megszólalt fázós, bátortalan han­gon: — őrmester bajtárs, én azt ja­vasolom, menjünk be, most ilyen időben úgysem várnak bennünket, hátha sikerül rajtuk ütni. Bementek. A kicsiny, füstösfalú szobában egy 12—13 év körüli, bor­zashajú fiú ült a tűzhely mellett, a kezében elnyűtt filléres regényt szorongatott. Mikor meglátta a két civilruhás férfit, zavarában a tiizet kezdte piszkálni egy rövid kis vas­rúddal. — Egyedül vagy csak idehaza? — érdeklődött a fiatalabbik. — Igen, — hangzott a bizalmatlan válasz. A nyomozó egy pakli zsíros, el­nyűtt kártyát vett észre az asztalon — egyedül szoksz vele játszani? — kérdezte mosolyogva. A kisfiú elne­vette magát — hogy játszanék egye­dül ... este elszok jönni a juhász, s ha az apám is itthon van, akkor hár­masban játszunk. — Gyere, játsszál velem is — mondotta a nyomoró és keverni kezdte a kártyát. A kisfiú kapott az alkalmon, sarokba vágta a rémre­gényt, odaült az asztalhoz és játszani kezdett. Egyik játszma a másik után ment le. A kisfiú egyre jobban bele- melegedett a kártyázásba. — Most itt az alkalmas pillanat — gondolta a nyomozó, újságpapírt vett elő a zsebéből, összegyűrte a markába, az­tán odaszólt a társának, az újoncnak — kimegyek félre ... addig vedd át a játékot —- A gyerek nem gyaní­tott semmit, folytatta a játszmát új partnerével. Ezalatt kint a nyomozó sorra nézte a górét, a tyúkólat, a pajtát és a szalmakazlat. Már-már azt gondolta, hogy eredménytelen lesz a kutatása, amikor a terebélyes szárkupac köze­lében körülbelül egy négyzetméter­nyi területen nedves foltot vett ész­re. Belemarkolt a sárba, megszagol­ta. A sár pálinkaszagú volt. Oda­ment a szárkupachoz elemeit róla egy kévét és ... bár gyakorlott nyo­mozó volt, azt hitte, hogy álmodik. A szárkupac belseje üres volt. Erős akácfadúcok tartották a kukorica- sízár nehéz, vaskos kévéit. Bement a tágas helyiségbe. Kifőzésre váró törköllyel megtelt hordók közé lé­pett. „Hol lehet itt a készülék?*1 — cikázott át az agyán a kérdés. Gon­dolkodott egy darabig, aztán neki­látott a kutatásnak. Kínos erőlködés sei gurította el helyükről a nehéz hor dókat, Az egyik hordó alatt kicsiny csapóajtót talált. Felnyitotta. A lépcsők egy pincébe vezettek. A pince sarkában volt elhelyezve a főzőüst. Mikor (az üsttől) a füstöt elvezető földalatti kéményt is felfe­dezte, akkor jött rá a kicsiny ház titkára: — azért füstölt állandóan a kis vityilló kéménye, mert a föld­alatti fekvő kémény a ház kéményé­vel volt összekötve. Mire a nyomozó őrmester vissza­tért az apró kis szobába, megérke­zett a sunyitekintetű, rossz útra té­vedt gazda is, akit a hetedik kártya­csatát játszó újonc pénzügyőr, meg a borzashajú kis kamasz legna­gyobb csodálkozására az őrmester rögtön ott a helyszínen le is tartóz­tatott. Japán — Anglia legveszélyesebb gazdasági versenytársa Nem hiába nevezték a múlt század­ban a japánokat Távol-Kelet poroszai­nak. Most, amikor Nyugat-Németország- ban eddig példátlan gazdasági fellendü­lés tapasztalható, s a németek kezdik kiszorítani Angliát a világ minden pia­cáról, a japánok sem maradnak el né­met példaképük mögött. A földkerekségnek alig akad olyan helye , ahol Japán és Anglia ne állná nak szemben egymással, mint gazdasági versenytársak. Amint a Commonwealth gazdasági bástyái egymás után omla­nak össze, mindenütt megjelennek a kis, barátságosan mosolygó japán kereske­dők és igen kedvező feltételekkel ajánl­ják áruikat. TÉRHÓDÍTÁS DÉLKELET- ÄZSIÄBAN Délkelet-Ázsiában Japán kivitele ma 34 százalékkal haladja meg a háború előttit. A Közel-Keleten és Dél-Ameri- kában Anglia egyik piacát a másik után veszi el a japán konkurrencia. Ebben nemcsak a japánok közismert szorgalma és igénytelensége játszik nagy szerepet, hanem a világpolitikai helyzet is. Így például az Indiába irányuló angol áru­kivitelt lényegesen megdrágította a Szuezi-csatorna bedugulása, s ezt az al­kalmat a japánok nem hagyják kihasz­nálatlanul. HAJÖÉPlTÉSBEN MÁR ELSŐK Jellemző, hogy a hajóépítő iparban Japánnak sikerült 1954 óta az ötödik helyről világviszonylatban az elsőre fek küzdenie magát és 600 000 tonna hajó- tér építésével 250 000 tonnával elhagyta Angliát. Az angol hajóépítő cégek nem bírják az ötnapos munkahét és európai mértékkel éhbérnek számító japán mun­kabérek versenyét. Japán egyébként, a világháború előtti­hez viszonyítva, megkétszerezte kivite­lét. A feldolgozó ipar 1956-ban — 1934—36-hoz viszonyítva — 300 száza­lékkal emelte termelését, 1956 első felé­ben Japán nemzeti jövedelme 10 száza­lékkal volt magasabb, mint az előző év hasonló időszakában. CÉL: ÁZSIA GAZDASÁGI VEZETÉSE Tokió ma a gazdasági fellendülés min­den jelét magán viseli. A gazdasági elő­retörés még a szakértőket is meglepte. A verseny a jövőben még fokozódni fog. A FAUN A bonyhádi járási kultúrház színjátszó ! azt a szörnyű valót, hogy az emberek csoportja már hetek óta játsza a járás községeiben Edward Knoblauch „Faun“ című darabját, s az előadással kapcso­latban több helyről érkezett szerkesz­tőségünkhöz kérés, hogy ismertessük a darabot, mert a falusi közönség nem ismeri. Edward Knoblauch angol író „Faun“ című darabját azzal a céllal írta meg, , hogy lerántsa a leplet az angol társa­dalmi berendezkedés fonákságairól, ter-j mészetellenességeiről. Merő szatírával; mutat rá, hogy a társadalom a maga ál­tal felállított természetellenes törvények­kel odajutott, hogy ezeket a törvénye­ket csak másokra tartja érvényesnek . . . Mindezen társadalmi törvények köze­pette, hogyan lett valóságos bálvánnyá a pénz, amiért öreg és fiatal, gazdag és szegény egyaránt képes kockára tenni saját becsületét, de embertársának be­csületét is. Az önbecsület határa ott van, ahol a pénzszerzés határa kezdő­dik. .. Ezt a mondanivalót az angol író érdekes események közepette úgy mondja el, hogy az előkelő angol tár­saságban, mint a szereplők lelkiismeretét megjelenteti a Faun-t. A harmadik felvonás egy angol, lord Stonbury lakásán játszódik. A lord szen­vedélyes játékos a lóversenyeken. Egy alkalommal minden pénzét elveszíti s emiatt öngyilkos akar lenni. Ebben a lelkiállapotában jelenik meg Faun. Faunnal szövetséget köt, mely a szer­ződésben mindkettőjük javát szolgálja. Faun azonban kijátsza a szerződést, és a társaságba,•" ahova bevezették, mindent összebonyolít, amivel a végén a társa­ság minden fondorlatát leleplezi. Stonbury lord szerelmes az unokatest­vérébe, Alexandrába, de a társadalmi szokások miatt nem vallhatják be egy­másnak szerelmüket. Faun itt segít, fel­nyitja a nő szemét, felkelti női vágyait és végül a két fiatal megtalálja egy­mást. Faun azonban megtorpan — felismeri nem a természet törvényei szerint élnek, hanem eltorzított vágyaikkal a pénz bálványát imádják. Visszaretten és ke­mény szóvita után elbúcsúzva az egy­mást megtalált szerelmesektől, vissza­megy az ő világába, ami igazabb, ter­mészetesebb, szebb; maga a természet. A Budapest Tánczenekar vendégszerepléséről Vasárnap Szekszárdon vendégszere­peit a Budapest Tánczenekar, Túrán László vezetésével. A vendégművészek, a három órára hirdetett előadást közel egyórás késéssel kezdték technikai aka­dályok miatt... Az előadás iránt mér­sékelt érdeklődés mutatkozott — bizo­nyítva azt a nézetet, hogy városunk közönsége jobban szereti az egységes előadásokat, mint a Filharmónia által rendezett, gyakran kétesértékű műsoro­kat. Ez a műsor azonban jobb volt az átlagos, eddig ismert Filharmónia által rendezett műsoroknál. Nemcsak hangu­latát, hanem az általa adott művészi ér­téket is figyelembe véve. Különösen nagy sikert aratott a kö­zönség soraiban Putnoki Gábor fel­lépése és az általa előadott táncdatok. azok közül is a rumbák, melyeket több­ízben megismételtetett a közönség. Ter­mészetes, hogy a fiatalok „hogy volt“- oztak ezeknél a számoknál a legjobban, de az idősebb érdeklődők is szívesen hallgatták e számokat. Petress Zsuzsa a műsor második ré­szében lépett színpadra, s megérdemelt tapsokat kapott dalaiért. Különösen a Honvágy-dalt jutalmazta nagy tapssal a közönség. Korán kezdik...! A Német Szövetségi Köztársaságban évente mintegy ötszáz 15 éves és majdnem ezer 16 éves leány szüL A statisztika megállapítja, hogy az apák majdnem minden esetben hasonló korú diákok vagy tanoncok. FIATALOK ÍRJAK Lakást! Lakást! Lakást! „Kéréssel fordulok a Népújság Szerkesztőségéhez — írja levelé­ben Handli János. — A Sárközi Ál. lami Gazdaság újbereki üzemegysé­gében dolgozom, mint traktoros. — Több, mint egy évvel ezelőtt nősül­tem és mivel lakást nem kaptam, szüleimnél maradtunk, akik szintén az állami gazdaság dolgozói. Szüleim lakása kicsiny, feleségem mel egy kis kamrában húzódtunk meg. Közben megszületett kisu­nyunk, aki most már 4 hónapos. — Nagyon féltem gyermekem egészsé­gét, mert a kamra rendkívül egész­ségtelen. Világosságot, levegőt egy kis szellőzönyiláson keresztül ka­punk. Szeretném kislányunkat egész ségben felnevelni, ezért fordulok a Népújság SzekesztőségéhezT Mint Handli János írja, lehetne megol_ dúst találni, csak egy kis jóakarat kellene hozzá. Át kellene ugyanis alakítani „az urak országából” visz­szamaradt cselédházat. 1954-ben még három ilyen közös kony- hájú, szabad kéményű cseléd, ház volt az újbereki üzemegység­ben. 1955-ben a gazdaság tervbe­vette ezeknek az házaknak az átépí­tését, közülük kettőt rendbe is hoz­tak, a harmadik átépítése azonban nem tudni milyen okból, elmaradt. Többször fordultunk kéréssel a gaz­daság vezetőségéhez, kaptunk is ígé. retet ,eddig azonban nem történt semmi, azaz, hogy ezalatt az idő alatt sok mindent építettek, csak éppen ennek az egy háznak a rend­behozatalára nem kerülhetett sor, mert mint mondották, nem volt rá „keret”. Handli János leveléhez nem fű­zünk kommentárt, csak arra kérjük az illetékeseket, ha ígérnek, gondol­janak arra a jó magyar közmondás­ra: „Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.”. LEVELEZŐINKNEK ÜZENJÜK: A bonyhádi gimnáziumba, az irodal­mi szakkör tagjainak üzenjük, hogy le­velüket megkaptuk, s mint arról lapunk­ból is meggyőződhettek, a küldött anya­got leközöltük. A pécsi színészektől íel- vett interjú jó volt, s olvasóinknak is tetszett Továbbra is várjuk leveleiket, tudósításaikat az iskolai élet, és a vá­rosban történtekről. 1. S. J. monogramú levél írójának üzenjük, hogy névtelen leveleket nem közlünk. Még verset sem. A névtelen leveleket figyelmen kívül szoktuk hagy­ni, az önére csak azért figyeltünk fel, mert versében bizonyos mértékű tehet­séget látunk a költészet terén. Ha ideje engedi, keresse fel szerkesztőségünket, vagy küldjön több verset, nevét is fel­tüntetve. Kallin Ödönnek üzenjük Páljára: A küldött vers eszmei mondanivalója jó, csak sokat akar elmondani röviden, unit a vers méretei a jelen esetben nem tesz­nek lehetővé. Ezt a gondolatot, ajánl­juk, hogy prózában dolgozza fel. Bizo­nyára úgy jobban sikerül. Steiner Ádám pedagógusnak üzenjük Győré községbe. Levelét megkaptuk, sajnos kicsit későn, s így nem tudtunk eleget tenni kérésének. ,Kérjük, hogy amennyiben a színdarabot több helyen is bemutatják, küldjön az előadásokról szerkesztőségünknek részletesebb ismer­tetést Ambrus Júlia pajtásnak üzenjük Zora- bára: Leveledet megkaptuk, s közöljük veled, hogy a kérdést nem mi döntjük el, hanem az újságon keresztül megkér­dezzük majd a hozzád hasonló korú diá­kokat. Azoknak a véleménye alapján döntjük el, hogy kinek volt igaza. . . Küldj több verset szerkesztőségünk cí­mére. Ha jók, úgy gyermekrovatunkban közöljük őket. Ezúttal közöljük azokkal a fiatal köl­tőkkel, akik verseket küldenek szer­kesztőségünkhöz, hogy pillanatnyilas la­punk verseket nem közöl, míg meg­felelő mennyiségű jó vers nem érkezik. Nem értenek meg a felnőttek bennünket Olvastam a Népújságban egy cik­ket. Nagyjából arról volt benne szó, hogy hol lehet szórakozni Szekszár­don. Meglepett az, hogy a diákokat, a fiatalságot kihagyják a szórakozni- vágyók közül. Miért nem szórakoz­hatnak a heti munka után a diákok? „Mert ez rosszat eredményez!” — mondják a felnőttek. Hát miért? Igaz, ha arra gondol az ember, hogy a Kiskulacsi rumozás is szórakozás né­melyeknek, akkor igazuk van! De van rendes módja is a szórakozásnak. — Miért maradtak abba a klubdélutá­nok? Miért nincsenek diákösszejövé, telek? A most megalakuló diákszö­vetségének első helyen kellene tárgyal nia ezt a komoly problémát. Mert ép­pen az ilyen összejöveteleken, táncos szórakozásokon alapozódna meg az egység. A felnőttek segítségét is vár­juk. S főleg több megértést kérünk! A diákok többsége szeretne szín­házba járni. Miért ne lehetne több diákelőadás? A MOKÉP miért nem ad ki diákbérletet? És folytathat, nánk tovább, miért nem ez?, miért nem az? De álljunk meg! Aki sokat markol, keveset fog! Nagyon örül­nénk, ha ezek a vágyaink beteljesül­nének. Ez nagyban hozzájárulna az új diákszövetség megszerettetéséhez! — „Dehát nem értenek meg bennünket a felnőttek!” — mondják szinte fele­letként a diákok. H. I. 0°°OCOG°co°°°°cooooooocoooQoooccoooococcooc«joococooBccooooocrjooooQoooooooooooooocnoecoocoooc«t Hét évszázad magyar versei Zrínyi Miklós: A Szigeti veszedelem ■JQOOOCOQOOCOOOOCXXIOOOOCOOOOOOOOOOOOOOC Vízszintes: 1. Az idézet kezdete. 11. Nem fölé. 12. Gyilkol. 13. Utód magán­hangzói. 14. Törökös fejvédő. 15. Irány. 16. Egyáltalán nem sok. 19. Kocsis Ta­más. 20. E napi. 22. Kezével legyint. 23. Van — régiesen kifejezve. 25. Női név. 27. A függőleges 17. folytatása. 28. Valamin keresztül. 29. Ez a helyi­ség, ahol árukat halmoznak fel. 30. S. H. 31. Járom. 32. Mezőgazdasági mun­kát végez. 34. Enyém németül — for­dítva. 36. Kecskehang. 38. Ilyen volt régen az ágyúk csöve. 40. Papírmér­ték. 41. Régi űrmérték. 42. Nátrium vegyjele. 43. Minden író kötelessége. 45. Ritka női név. 47. Fordított név­elő. 49/a. Nikkel vegyjele. 50. 999 római számokkal. 51. Ilyen volt a ré„i világ. 53. Megy hozzá. 56. Férje — éke­zethibával. Függőleges: 1. Épületelem. 2. Ezt mindenki elvégezte. 3. Libahang. 4. Rokon? 5. Megokolásokon alapuló. 6. A vízszintes 43. második betűje. 7. Raj­zoláshoz használjuk. 8. Rengeteg. 9. Monte Christo börtöne. 10. Ilyen béka is van. 16. A vízszintes 27. alatti foly­tatása. 17. A vízszintes 1. alatti foly­tatása. 18. A sportoló teszi a diszkosz- szal. 21. Rangjelzés. 24. Katonai sze­mély. 25. A függőleges 16. folytató a. 26. Menyasszony. 27. Messziség. 31. Német kettősbetű. 33. Állóvíz. 35. Négy római számokkal. 36. E napi. 37. Évek száma. 39. Azonos mássalhangzók. 44. Nem, németül. 46. Kihalt indián törzs. 48. Aranka, becézve. 49. Testrésze. 50. Harag latinul — fonetikusán. 52. U. a., ínint a vízszintes 50. alatti. 54. L. H. 55. Nemzet 56. Most vettem. Megfejtendő az idézet a következő sor­rendben: Vízszintes 1. függőleges 17., vízszin­tes 27., függőleges 16, 25. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom