Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-27 / 73. szám

1937. MÁRCIUS 27. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Még el sem búcsúztam... HIDEG, CSÍPŐS SZÉL süvöl­tött végig Bonyhád utcáin január 6-án reggel. A Percei Mór utcai kis családi házra is a téli reggel, a megszokott csend és vidámság ke­veréke köszöntött. Krámerné sietve öltözött s indult a gyárba dolgozni. Fiával együtt mentek el. Otthon maradt nagy lánya, Mária. Ő még hét órakor is az ágyban lustálko­dott, jólesett neki az ébredés utáni nyújtózkodás a meleg szobában, s aztán hirtelen felkelt az ágyból. Gyorsan megmosakodott magára kapkodta ruháit, evett valamit, óráját felkötötte karjára s elindult az állomásra. Hirtelen ötlet, meg­gondolatlanság: nyugatra indult, Floridába. A nyolchuszas vonat már vitte száguldó, kalandos gondolataival, valahova messze a tengerpartok felé. S nem is gondolt arra, hogy mit tesz. Nem gondolt arra, hogy édesanyja otthon a gyárban a gép mellett abban a tudatban végzi munkáját, hogy leánya felkel, reg­gelizik, kitakarítja a lakást, meg­eteti az aprójószágot. Nem! Arra nem gondolt, hogy lánya majd nyu gatra megy. Itt dolgozott mellette évekig a szomszédos üzemrészben, lakatos volt. A létszámcsökkentés folytán Máriát 50 százalékos fize­tett szabadságra küldték, a gyár­ban azt mondták, majd később, egy-két hét múlva újból visszave­szik dolgozni. AZ ÄLMOSHANGÜ VASUTAS unottan nyújtotta a menetjegyet a kisablakon át Garáig. Mária zsebre tette a jegyet, s amint körülnézett a váróteremben egyik barátnőjét látta meg. Györkönyi Márta is nyu gatra indult. Gara. Határállomás. Minden iga­zoltatás nélkül jutott át a magyar —jugoszláv határon. A négy kilo­méteres úton — melyet gyalog tet­tek meg — még el sem fáradtak, mikor a határ túlsó oldalán egy jugoszláv határőr udvariasan be­tessékelte őket a regőczei község­házára. Ott kihallgatták, majd utána Szenttamásiba kísérték őket, ekkor már többen voltak egy cso­portban, Szenttamásiban csak há­rom napot töltöttek, majd onnan Zomborba szállították a disszidáló- kat. Ott voltak négy hétig tábor­ban és az elmúlt héten Krámer Mária „nyugati“ útjáról visszatért. HÉTFŐN REGGEL munkába je­lentkezett Krámer Mária a Bony­hádi Zománcművek igazgatójánál. S kedden már munkába is állt Most itt ül az igazgatói irodában. Kényelmesen elhelyezkedik a pár- násszéken és mesél a láger életé­ről. Szívesen válaszol az újságíró kérdéseire, szavaiból kiderül, hogy nem jó külföldön. Nem jó, mert például a lágerrel szembe volt egy áruház és még vásárolni sem me­hettek ki. Az étkezés az jó volt, csak mégsem tetszett ez Máriának. — Tudja, ott olyan ételek van­nak, amit én nem szeretek. Tejet, ami a legkedvesebb ételem, csak az első napokban kaptunk, amikor még kisgyermekes anyák is vol­taic velünk és azt is csak akkor, ha azok hagytak egy kicsit. — Mit tudtak a pénzzel csinálni? — Nem sok pénzt vittem ma­gammal, csak 200 forintot váltot­tak be dinárra. De az sem ért sem mit, mert nem mehettünk vásárol­ni. Egyszer több ember elhatároz­ta, hogy a zombori táborból ki­szöknek a városba. Elmentek és mikor visszajöttek, akkor pincébe zárták őket egy napra. Pedig még a kastély kerítése is rozoga volt, amiben voltunk. — Milyen szólásuk volt? — Milyen? Hát... Nők voltunk egy szobában húszán és még ennél is többen, emeletes ágyakon. Szó­val nekem nem tetszett! — Hát akkor miért ment kül­földre? — Nem tudom, csak január 6-án felkeltem és elindultamt találkoz­tam egyik barátnőmmel az állo­máson és ő mondta, hogy menjünk Floridába. Valami ismerősük van ott ta­lán? — Igen, a barátnőmnek egy tá­voli ismerőse. — Akkor elég „közeli rokonság“ segített volna Önökön. És mivel, vagy hogyan akartak tovább menni? — Nem tudom. Úgy is tervez­tük, hogy majd írunk Floridába, hogy küldjenek pénzt, vízumot és garancia levelet. Azután elkezdi mesélni, hogy nem tudtak este semmit csinálni, a téli estéken csak a kályha köré ültek és ott beszélgettek. — Szórakozási lehetőség milyen volt? — Mit gondol? — kérdi tőlem — mikor látja, hogy töprengve rán­colom homlokomat, elkezdi mesél­ni. — Két cowboy filmet láttam, mást nem. Nem is mehettünk se­hova. — Hogyan határozta el_ hogy hazajön? — Egyszer1 jöttek valami hivata­los emberek, magyarok meg kül­földiek, hogy összeírják, akik haza akarnak menni. — Én már akkor megúntam min. dent, sokat gondoltam szüléimre, arra, hogy még el sem búcsúztam mikor eljöttem és arra, hogy leg­jobb lenne otthon. Barátnőmnek is, meg egy bajai asszonynak is mond­tam, hogy jelentkezzünk haza­jönni. Barátnőm ott maradt, azt mondta ő megvágja, míg a vízum megérkezik. Hát csak várja, ne­kem jobb itthon. Most visszavettek a gyárba, újból dolgozom. — És mit tervez a jövőre? — Nem tervezek én semmit, most örülök, hogy itthon vagyok, hogy újból anyám mellett lehetek. Csak azt bánom, hogy az órámat eladtam. Tudja, azt gondoltam, ha már nyugaton vagyok, és ha lehet narancsot kapni, miért ne egyek. Eladtam a karórámat 3200 dinárért és vettem narancsot 230 dinárért egy kilót. —• Sokan jöttek haza? — Több mint nyolcszázan. — Hová vitték önöket, s milyen bánásmódban részesültek? — Mikor átjöttünk a határon, akkor magyar határőrök voltak ott, nagyon udvariasak voltak. Autóbusszal Szegedre vittek ben­nünket, ott kihallgattak és utána hazaküldtek mindenkit. Itthon meg dolgozni jöttem és jó itthon lenni. — De, ha már ön újságíró, most már mindegy, pedig ha tudom ezt, akkor bizisten szóba se állok ma­gával, de most már mindegy, leg­alább megtudják a többi külföldre vágyó fiatalok, hogy nem mind arany, ami fénylik és azt, hogy mindenhol jó, de legjobb mégis­csak otthon, szóval nagy hülyeség ilyen kalandot csinálni. Pálkovács Jenő A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL ny lett Gépszámfejtő Vállalat Északi féi az Áltáj fe Március 2-án este szokatlan látványt figyeltek meg a barnauliak. Az alkonyat beálltával az északi égbolton megjelent egy széles bíborvörös csík, amely h hajnalpírra emlékeztetett Tíz-tizenkét perc múlva a csík meg­kettőződött és kissé elhalványodolt, északnyugaton pedig világos függőleges sávok kezdtek kirajzolódni. A kékes árnyalatú fehér sávok csaknem az ég­bolt tetejéig felfutottak. Gyönyörű és fenséges volt az a 45 percig tartó lát­vány. A barnauli hidrometeorológiai állomá­son közölték, hogy március 2~án már az idén másodszor észleltek északi fényt az Altáj felett. (Az elsőt 1957 január 21-én.) Az északi fény a bamauii szé­lességi fokon, s különösen Nyugat- Szibériában ritka jelenség. Az északi fényt a maximális naptevékenység okozta. Jugoszlávia részt vesz a newyorki vásáron New Yorkban április 14—25 között nemzetközi vásárt rendeznek. Jugoszláv vállalatok is részlvesznek a vásáron. A 200 négyzetméternyi jugoszláv kiállítási területen elsősorban olyan árukat mu­tatnak be, amelyek kelendőségre szá­míthatnak az amerikai piacon. A meg­felelő gazdasági ágak képviselőiből álló küldöttséget is kiküldenek a vásárra, hogy jobban megismerjék az amerikai piacot, amely egyre nagyobb érdeklő­dést tanúsít a jugoszláv kohászat, kon­zervipar, stb. árui iránt. Különös egy vállalat. Termelése hiba­mentes, a selejt ki van zárva. Vevő­közönsége igen népes. Termékei: szá­mok. Az egyik megrendelő, a Központi Statisztikai Hivatal például annak ki­számítását kéri, mennyi volt a születé­sek száma ebben az évben. Vagy hány ember utazott egyik városból a másik­ba. A vállalat — az Első Moszkvai Gép­számfejtő Vállalat — minden kérdésre pontos választ ad. A megrendelőktől kapott kiinduló adatokat az előkészítő csoport rendszerezi, majd átadja a ter­A szovjet légiforgalomban eddig du­gattyús motorokkal működő repülőgépek tel 'sítettek szolgálatot. Csak nemrég állí tták be a „TU—104“ iípusú turbó- reaklv gépeket, amelyek nagy sebessé­gükké! tűnnek ki, igen hosszú légiutat tesznek . » leszállás nélkül és rendkí­vül kényeh: ek. Ezek azonban a leg­hosszabb útvou ikra vannak beállítva, amilyen például Moszkva—Haba­rovszk és a Mosz’kv: —Tarként, stb. légi járat. Az utóbbi időben mind több turbina­hajtású légcsavaros utasszállító gépet építenek. Éneknél az egy utaskilométerre eső költségek 30—50 százalékkal ala­csonyabbak, mint a modern dugattyús motorokkal felszerelt repülőgépeknél. Míg a turbóreaktív gépek lényegében légi expresszek, amelyeknél a gyorsaság a fő, a turbinahajtású légcsavaros re­pülőgépek a szabvány légi vonalakon fognak elterjedni, a dugattyús motorok­vező csoportnak, amely azután elkészíti a lyukkártyákat, ezeket az osztályozó- és tabulátormű helyben csoportosítják, a többi a gépek dolga. A vállalat csupa különlegesen bonyolult matematikai számításokat igénylő megrendeléseket kap. Éppen ez a ráció működésében. Feladatait mindig abszolút pontossággal látja el. Már fiókjai is vannak. A meg­rendelők köre egyre bővül. Mind több vállalat, intézmény, intézet igényli szolgálatait. kai működő gépeket váltják majd fel. Ezeken az utazás nem kerül majd töb­be, mint vasúton helyjeggyel. Az „Ukraina“ utazósebessége órán- kint 600 kilométer, 84 utast szállíthat és ezenfelül 3,5 tonna rakományt is vihet. Négymotoros gép, de két motor üzemképtelensége esetén is biztonságo­san folytathatja útját Korszerű navi­gációs felszerelése lehetővé teszi, hogy bármilyen időjárás esetén végrehajthas­sa a fel- és leszállást Nincs szüksége beton fel- és leszállóhelyre, 8—10 ezer méter magasságban teszi meg az utat, de az utasok ezt nem is érzik, herme­tikusan el vannak zárva a külvilágtól, a kabinban még a motorok zaja is alig hallható. A három tágas szalonban ké­nyelmes, puha karosszékek, asztalkák vannak. Hideg-meleg ételek állandóan kaphatók. Az „Ukraina“ sikeresen tette meg első próbaútját. Turbinahajtásu légcsavaros szovjet repülőgép az „Ukraina" r Értse meg, én nem politizálok! (Manapság igen sok ember vallja . magáról, hogy ő nem politizál. Ezek­nek a „nempolitizálóknak’’ egyik tí­pusa körülbelül így néz ki.) Értse meg, kedves barátom, hogy én nem politizálok. Ezt már meg- mondtam másnak is és most vegye tudomásul maga is és ezért ne is provo­káljon. Legjobb manapság csendes szemlélőnek lenni, aki nem mond sem­miről sem véleményt. De ugyebár, ettől függetlenül az embernek saját magában még meglehet a külön véleménye. Az igaz, hogy maga most egy nagyon komoly problémát vetett fel, mert arról lehetne beszélni, hogy mi keresnivalója van itt a Kádár. kormánynak, mert inkább jött volna vissza akár Nagy Ferenc, vagy akár valaki más, az még mindig jobb lenne, mint ezek a vörösök. Mert mi hazafiak ettől a kormánytól nem sokat várha­tunk. Persze ezt nem ezért, vagy azért mondom. Én nem fogok politi­zálni még akkor sem, ha cigánygyerekek potyognak az égből mert még a négy falnak is füle van és nekem nincs semmi szükségem arra, hogy zak­lassanak. Zaklattak engem eleget a* előző években. Egyszer azért, mert megbecsültek a múltban, vezető állást is kaptam, később meg hoj ezért, hol azért. Most mondja rneg őszintén, szükségem van nekem arra, hogy előszed_ jék az októberi dolgokat is. Higyje el, ha én most politizálnék, nem lennék csendben, akkor képesek lennének még azt is előszedni, hogy októberben én voltam a nemzetőrség parancsnok helyettese. Mert ez most bűnnek szá­mít. De figyelje meg, ha most továbbra sem politizálok, eszükbe sem jut, hogy én is voltam valaki. Mert ezek azt sem ismerik el, hogy mj akkor nem akartunk semmi mást, csak a nyugalmat biztosítani és az illetékte­lenektől elszedni a fegyvert, meg hát meg akartuk szilárdítani a szabadsá­got, amelyet sikerült kivívnunk, meg azt akartuk, hogy ezentúl a magyar a magyarnak ne legyen ellensége, mintahogyan azt 45-ben elkezdték a kom_ munisták. Ha valakinek volt valamilye ,amit összekuporgatott, akkor azt mondták, hogy államosítani kell. Én mondom, hogy mi nem akartunk semmi rosszat a népnek, de mégis az a szerencsém, hogy nem politizálok. Én nem megyek gyűlésre, én nem megyek oda, ahol sok ember van, mert még utóbb azt mondják, hogy propagandát csinálok ennek vagy annak. Pedig eszem ágában sincs. Csak engem hagyjanak békén, én nem bántok senkit. Többet ér nekem a családom nyugalma, minthogy én politizáljak. Úgyis lesz még alkalom, amikor majd eljön a mi időnk, amikor majd megvalósíthatjuk a nagy eszméinket, amikor tényleg politizálhatunk és a tettek mezejére szólíthatunk fel minden igaz hazafit. De addig, addig én egy szóval sem politizálok. Ezt vegye tudomásul kedves barátom és énbelőlem ne akarjon kiprovokálni semmiféle állásfoglalást. ! da—ne NYUGATI LEVELEK A MAGYAR RÁDIÓHOZ Saját munkanélkülieinknek sem szavaznak meg segélyt Dániai hallgatónk írja: „Biztosan tudnak arról, hogy Dánia körülbelül 1000 magyar menekültet vett át, akik nemrég még lágerekben vol­tak. Most már körülbelül 500 mene­kült kapott munkát, annak ellenére, hogy itt Dániában körülbelül 150 ezer munkanélküli van, az enyhe tél ellenére. Nagy felháborodást vál­tott ki ez a tény a dán munkáskö­rökben. Egyes munkahelyeken sza­vazást is tartottak ebben a kérdés­ben. Az egyik legnagyobb dán mun­kahelyen 60 százalékos többséggel szavazták meg azt, hogy ne vegye. nek fel magyar menekülteket. — A dán reakció a magyar menekültek tragédiáját arra akarja felhasznál­ni, hogy megbontsa a munkásegysé- get. Máris hetzkampány folyik a kommunista párt, a munkanélküli­mozgalmak és a Festival-bizottság ellen. Mozgósították a rádiót, sajtót és a televíziót, hogy pénzt gyűjtse­nek a menekültek számára, de a Sa­ját munkanélkülieinknek nem sza­vazza meg a Parlament a pénzse­gélyt az árak emelkedésével kap­csolatban. „Ez már túl drága és a tél úgyis olyan enyhe” mondják a polgári lapok. Igen még lakásokat is adtak a menekülteknek, holott többezer dán már évek óta vár la­kásra. Csak azért írom meg ezeket a dolgokat Önöknek, hogy ismertet­hessék a Magyar Népköztársaság dolgozóival az itteni helyzetet is. — Polgári oldalról javasolták a szoc. dem. kormányzatnak, hogy még több magyar menekültet kérjenek Ausztriából. Ezt azonban egyelőre még nem tette meg a kormányzat, mert állandóan növekszik a dán nép tiltakozása, s ez különösen lát­szik a reakciós ,,Jyllands Postai­hoz irt tiltakozó levelekből, melyek száma állandóan nő.’’ Saj nálatraméltóak a fiatalok... Egy osztrák hallgató írja: „A kommunista sajtón kívül nálunk rengeteg rágalom hangzik el az Önök kormányáról és hazájáról. Hi­hetetlen az, hogy nálunk van-e olyan ember, aki ilyen hazugságo­kat elhinné. Most már itt nálunk alig maradt egy pár menekült. Eze­ket főleg az USA-bOn és Kanadába küldték. Egy párat aztán visszahoz­tak ide Belső-Ausztriába, ahol láge­rekben vannak. Talán Önöknek nem is kár jó pár menekültért, mert igazán sok mihaszna volt közöttük. Igazán sajnálatraméltóak a fiatalok, akiket rábeszéltek a határátlépés­re, vagy egyszerűen áthozták őket cs itthagyták őket sorsukra. Ha Önöknél volna lehetőség arra, hogy külföldi munkát kapjon, akkor az elsők között jelentkeznék az új­jáépítési munkához." A reakció igyekszik lebecsülni a magyar proletárokat Egy Bologna megyei olasz hallga­tónk írja: „Nagyon köszönöm vála­szukat és bélyegekkel és a fehér könyv két első fejezetével, amit olasz nyelvre lefordítottak. Nem tudom elmondani, mennyire örül­tem mindennek és nem is tudom, hogyan köszönjem meg, miután cse­rébe én nem tudok mást adni nek­tek, csak teljes bizalmamat és megbecsülésemet. Köszönöm a választ, amit február 15-én adtatok rádión keresztül és meg kell mon­danom, hogy nagyon örültem neki, annál is inkább, hogy másnap az összes barátaim, akikkel találkoz­tam, kérdezték tőlem, vajon én va­gyok-e az, akit a budapesti rádió említett. Ez nyilvánvaló jele annak, hogy sokan hallgatják adásotokat és bíznak bennetek és megbecsülnek. Az októberi események mindany- nyiunknak nagyon rosszul estek és a reakció igyekszik minden módon lebecsülni a magyar proletárokat. Mi azonban meg vagyunk győződve arról hogy Magyarország meg fogja védelmezni a szocializmust és a re­akció megbukik. Előző levelemben elfelejtettem mondani, hogy egy építkezési szö­vetkezetben dolgozom. A téli munka nélküli időszak után, néhány napja elkezdtünk dolgozni és nagyon saj­nálom, hogy néha kicsit későn térek haza és csak félig sikerül meghall­gatni adásotokat.” O

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom