Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-13 / 37. szám

TOLNj YEI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANA CSŐK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR SZERDA 1957. FEBRUÁR 13. A tavasai első hírnökei t dolgosnak a szekszárdi kőművesek Május 1-ére átadják rendeltetésének a szekszárdi 24 lakásos bérházat Ezelőtt néhány hete arról írtunk, hogy az Építőipari Vállalat dolgozói­nak többségét — mintegy 90 százalé­kát — fagyszüneti szabadságra kel­lett küldeni, 50 százalékos fizetés mellett. A hideg időjárás elmúltával, most végre megkezdhették mun­kájukat a szekszárdi kőműve­sek. Az első tavaszi napok állványra csalták a falak mestereit, és öröm­mel kezdtek munkához. Örömmel, mert most már nem az 50 százalé­kos fizetést kapják, hanem munká­juk után rendezett bérezésben része­sülnek. A munkálatok a szekszárdi épít­kezéseken olyan nagy ütemben in­dultak meg, hogy a vállalat vezetői­nek véleménye szerint, a havi tervet túlteljesítik. A 24 lakásos bérház építésén dolgozik minden kőműves, azok, akik a tél beálltával fagyszüneti szabadságon voltak. Eljöttek újból munkára a vállalat vidéki dolgozói is hogy mielőbb el­készítsék a 216 fő részére készülő modern munkásszállót. Úgy terve­zik, hogy augusztusban ezt az épít­kezést is befejezik. A 24 lakásos bérház építésének egy részét, ha az időjárás nem romlik el, akkor hama­rosan átadják, míg az építkezés teljes átadása majd csak május 1-én történik. Ekkorra minden munkát elvégeznek az épület külső és belső részén is, és a falak is kiszáradnak. Ezzel el­kerülik, hogy az átadás után a la­kók ne panaszkodjanak munkájukra. A tavaszi munkához minden anyagot már a télen kiszállítot­tak az egyes építkezésekre és azért tudnak most a 20 tanter­mes iskola építésében is naponta egy falegyent felépíteni. Megnyugtatja ez a hír a szekszárdi lakáshiányban szenvedőket is, mert az épülő bérház átadása' után újabb építkezésekhez kezdenek és ami a legfontosabb, sietnek az Építőipari Vállalat kőművesei, hogy mielőbb befejezzék az építkezéseket. Több termelőszövetkezet alakult újjá a dombóvári járásban Hírt adtunk már arról, hogy a dombóvári járásban elsőnek a dombóvári Rákóczi Termelőszö­vetkezet alakult újjá. Most pedig arról számolhatunk be, hogy újjá­alakult a dombóvári Vörös Sugár is, és ezenkívül a járásban még néhány termelőszövetkezet: így a kurdi Dózsa, a gyulaji Uj Barázda. 4516 sertéshizlalási szerződést kötöttek a dombóvári járásban A dombóvári járás dolgozó paraszt, jai az elmúlt években leginkább az Állatforgalmi Vállalaton keresztül az államnak adták el szabadpiaci érté­kesítésre szánt hízott sertésüket- Eb. ben az évben is ugyanez a helyzet. Az állatforgalmi dombóvári járási kiren. deltségénél nyert értesülésünk sze­rint a járás területén eddig összesen 4516 darab hízott sertés értékesítési szerződés^ kötöttek a gazdák. Ez a szám igen jónak mondható, mert a terv ugyanis csak 3500 volt. Érdemes még megemlítem, hogy a 4516 meg­egyezik a tavalyi év hasonló idősza­kában történt hízott sertés szerződés, kötésekkel. 240 földüggyel kapcsolatos panaszt vizsgálnak felül Kurdon A tsz-ből ellopott egy üszőt — letartóztatták Grőcz Jenő nagytormási lakos az októberi események idején ellopott a kistormási Dózsa Termelőszövetke. zetből egy másféléves üszőt, amelyet körülbelül egy éve lefoglaltak nála adótartozás fejében és amely azóta a termelőszövetkezet tulajdonába ment át. Ráfizetett az üzletre Szűcs István, Nagyvéjke 2. sz. alatti lakos, az üzérkedés új formáját vá­lasztotta- a disszidáláson akart ke­resni. Az egyik fuvar egész jól sike­rűt, meg is fizették, csak azután rajta vesztett. Januárban három személyt szállított el kocsin Nagyvejkéről Ba jára. Ez a három személy disszidálási szándékkal utazott ebbe az irányba, tehát elősegítette disszidálásukat és ezektől az előzetes megegyezés alap­ján meg is kapta a 300 forint fuvar­díjat ... — Most már persze „nem fogad el’’ megrendeléseket, mert a rendőrség a szállásadója. Tolna megyei sajtot árulnak a hamburgi üzletekben A Tejipari Vállalat üzeme., _n már évek óta exportképes sajtot készíte­nek. A vállalat öt üzemét-if^ Tamá­siban, Tabon, Szakályban Kölesden és Mágocson kiváló minőségű Tra- pista, Eidámi, Óvári, köményes és Pannónia típusú sajtot készítenek. Az üzemektől a sajtot, amelyet csak félkész állapotáig kezelnek, utólagos kezelésre Szekszárdra a központi sajtérlelő pincébe szállítják. Jelenleg is tíz vagon sajtot érlel­nek. A sajtpince dolgozói az utolsó kezeléseket, válogatásokat végzik a beérkezett mennyiségből. Nagy gond­dal válogatják a sajtot, mert nagy részét — a belföldi fogyasztás ki­elégítése mellett — külföldre szállít­ják. A belföldi fogyasztók különösen az Óvári és köményes sajtot kedve­lik. Külföldre Trapista és Eidámi sajtot szállítanak. Az elmúlt évben több vagon sajtot adtak át a Terimpex Külkereskedelmi Vállalatnak továbbításra. Az idén már Szekszárdon csomagol­ják be a hűtöttvagonokba és innen irányítják a vagonokat külföldre. A szekszárdi sajtpince termékét Nyu- gat-Németországba szállítják. A leg­utóbbi vagont például Hamburgba szállították. Ma egy újabb vagon sajtot küldenek Hamburgba. A külkereskedelmi kapcsolatok a közeljövőben még tovább fognak szélesedni és valószínű, hogy még számos más országba szállítanak a szekszárdi sajtpincéből. A külföldi és belföldi igényeket pedig ki tudják elégíteni. Biztosíték erre az hogy a vállalat üzemeiből jó minőségű árut szállítanak az érlelőpincébe. A legjobb minőségű sajtot, amely a követelményeknek meg­felel, a szakályi üzemből kapják. Az üzem termékei, az úgynevezett 12 pont minden előírásnak megfelel­nek. Hasonló minőségű árut szállí­tanak Tamásiból is. E két üzem ter­mékét exportra, míg a többi üzemek termékét belföldi fogyasztásra ad­ják át. Összedőlt a kismányoki kultúrház — társadalmi munkások építik újjá A Tolna megyei Kismányok község kultúrháza pénteken összedőlt. A 80 éves épület vályogfalát a téli ned­vesség meglazította, amitől az egyik fal beomlott, s rászakadt a tetőzet egy része is. A szerencsétlenség ide­jén az épületben nem tartózkodott senki, így emberéletben nem esett kár, de a kultúrház berendezési tár­gyai megrongálódtak. A kismányokiak számára most nagy gondot okoz, hogy az összeom­lott kultúrházat hogyan állítják hely­re. A községnek nincs, pénze ezért úgy határoztak, hogy a falusi iparo­sok és a dolgozó parasztok segítsé. gével, társadalmi munkával új falat húznak a leomlott helyén, az épség, ben maradt falakat megerősítik s a tetőt kijavítják. A szakemberek vé­leménye szerint így egy-két évre még használhatóvá lehet tenni a régi épü_ letet. Kismányokon úgy tervezik, még februárban elvégzik az építkezést, hogy a tavaszra ismét használni le­hessen a kultúrházat. Több kultúrm unkás disszidált, mégsem állt meg a kulturális élet Bony hód un Bonyhádiról és környékéről sokan hagyták el az ország területét. Még december közepén is rendszeres autóbuszjárat ment Bonyhádról a határra, amíg a rendőrség Közbe nem lépett s el nem fogta az ember- csempészeket. A disszidálási láznak sok bony­hádi kultúrmunkás is áldozatul esett s a kultúrház körében dolgozók kö­zül mintegy harmincán hagyták el az ország területét. A kulturális élet azonban ennek ellenére sem állt meg Bonyhádon. A színjátszócsoport és a táncegyüttes hiányzó tagjait pótolni tudták, s ma már ismét ugyanolyan fejlett kulturális élet van a községben, mint azelőtt. Za­vartalanul működik a színjátszócso­port, mely egyelőre régebbi előadá­sait újította fel. Ezek közül nagy sikere volt Knoblauch „Faun“ című drámájának, de már megkezdték a tavaszi bemutató, Huszka „Mária főhadnagy“ című operettjének pró­báit is. Dolgozik a bábszínház, amelynek előadásait minden alkalommal telt ház tapsolja végig. Zavartalan a képzőművészkor munkája is, a kul­túrház zenei szakkörének látogatott­sága pedig megnövekedett: Ma már több mint hatvanan látogatják a szakkört és tanulnak különböző hangszereken. nootoxcyifxxxToooooooooooocy Nagy a sürgés-forgás ezekben a napokban a kurdi tanácsnál. Aki úgy érzi, hogy a földügyek intézésével kapcsolatban a^ elmúlt években vala­milyen sérelem érte, az most jóvátételért jelentkezik a tanácsnál. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk Tar Viktorral a kurdi tanács elnökével. Kér­désünkre elmondotta, hogy előreláthatólag 240 földüggyel kapcsolatos pa­naszt kell felülvizsgálni. Egyelőre ott tartanak, hogy a községi agronó. must, Bazsonyi Rudolfot megbízták a panaszok összegyűjtésével, s ha ez megtörtént, megkezdik azok felülvizsgálását és a jogos földigények kielé. gítését. A község mintegy 5460 hold szántóterületében 1100 hold tartalék­föld. Ez azt jelenti, hogy — hozzávetőleges számítás szerint — minden jogos földigényt ki tudnak elégíteni. Az igazsághoz tartozik ezzel kapcso­latban még az, hogy minden gazda földjét újra kell telekkönyvezni. Az utóbbi évek hibái miatt ugyanis oly sokszor cseréltek gazdát a földek, hogy a nyilvántartást nem tudták ezzel párhuzamosan elvégezni. De en­nek ellenére rendet teremtenek a földekkel kapcsolatosan Kurdon. A kö­zeljövőben mindenki megtudja, hogy melyik föld lesz véglegesen az övé. Postahivatalokban is rendelhetnek szépirodalmi műveket a falusi dolgozók Lesz-e még világmárka a szekszárdi kadarka ? A pinceszövetkezet kérése — mérlegen A posta most valósítja meg a né­hány hónappal korábban kezdemé­nyezett tervét, a könyvterjesztő szol. gálát megszervezését. A fővárost és a megyeszékhelyeket kivéve, minden postahivatalba könyvjegyzékeket küldenek, amelyekben a legújabban kiadott, főleg szépirodalmi könyvek ismertetése és ára szerepel. Ennek alapján a legtávolabbi, legeldugot­tabb települések lakói is könnyen hozzájuthatnak a könyvekhez sok­szor olyanokhoz, amelyeket az üzle­tekben is nehezen lehet megszerezni. A postánál megrendelt könyveket 7—8 nap alatt megkapják ugyanolyan áron, mint a2 üzletekben, mert a szállítás költségét a posta és a könyv, terjesztő vállalat közösen viseli. — A jegyzékek csak az újdonságokat tar. talmazzák, de aki régebben megjelent könyvet, vagy esetleg szakirodalmai akar, azt is kérheti. Az első könyv- jegyzéket most küldik szét, s néhány helyről — ahol már kézhezkapták — meg is érkeztek a megrendelések. Gránáttal játszadoztak — most kórházban fekszenek Udvariban Horváth Ferenc 12 éves. Horváth Károly 9 éves és Madarász Zoltán 10 éves gyerekek játszadozás közben egy kézigránátot találtak. A gránátot felvették, majd eldobták és felrobbant. Horváth Károly súlyos. Horváth Ferenc pedig könnyebb sé­rülést szenvedett. Beszállították őket a kórházba. Az ügyben megindult a nyomozás. A fél világot bejárta a szekszárdi kadarka híre, s valamikor régen ko­moly valutát jelentett az országnak. Ma legfeljebb a régi hírnév roncsai lelhetők fel az ország határain belül, külföldön pedig még azok sem. A név még él az emlékezetekben, amit mi sem bizonyít jobban mint az, hogy ha az ország másik feléből be­téved egy jámbor utazó a városba, az mindenekelőtt abból a híres ka­darkából szeretne inni. Itt-ott egy- egy palackot is lehet találni „Szek­szárdi kadarka“ felírással, de, hogy mi van a címke alatt, azt nem tu­dom. Annyit azonban tudok, hogy Szekszárdon abból a híres kadarká­ból nem igen lehet találni és aki csak ilyet hajlandó inni, az — szom­jas marad. Néhány nevesebb szőlős­gazda a kedves vendégeit talán még meg tudja kínálni igazi, vagy az igazira emlékeztető kadarkával, de a legtöbb helyen közönséges, bár­hol másutt készíthető bor található, — de az is sokkal kisebb mennyi­ségben mint régen. Tehát oda a jó hírnév, oda a bő termés, a nagy kivitel. (Tudni kell ugyanis, hogy az a bor, amit mond­juk Sárbogárdon „Szekszárdi Vörös1’ néven árulnak, annak legfeljebb any nyi köze van Szekszárdhoz, hogy a szekszárdi vasútállomáson szállítot­ták keresztül — ez pedig még nem ad neki sajátos ízt.) A szekszárdi szőlőhegy pedig továbbra is megvan és ha változott is valamit a termé­szet rendje szerint, alapjában véve ugyanaz, mint volt. A gazdákból azonban az elmúlt évek rossz gaz­daságpolitikája nyomán kiveszett a termelési kedv, mivel nem érezték a termelési biztonságot. A szőlőmű­velésnél pedig elemi dolog, hogy a gazda évekre, évtizedekre tervez­hessen és ne csak máról holnapra gondolkodjék. Ez nem volt meg, ezért aztán nem gondoskodtak a ki­veszett tőkék pótlásáról, új szőlők telepítéséről, a szőlők kellő gondo­zásáról, a talajerő pótlásáról — leg­alábbis közel sem olyan mértékben, mint ahogyan arra szükség lett volna. Persze ne feszegessük a régit, ma könnyű megállapítani, hogy mi nem történt meg és mit csináltak rosszul. Inkább beszéljünk a jelenről és a jövőről azzal a szándékkal, hogy a szekszárdi kadarka ismét elindulhas­son a világhódító útjára. A múlt évben már azt gondolta az ember, hogy a rengeteg határozat, tervezgetés után, valóban kapnak a gazdák olyan támogatást, ami egye­sülve az ő szaktudásukkal, lelkese­désükkel, megoldja a szőlőhegyek problémáját. Az egyik ilyen jel volt a kilátásba helyezett termelési biz­tonság és az állam támogatása, a másik pedig az a pinceszövetkezet, amit a gazdák saját elhatározásuk­ból, a jövőben való bizakodás köze­pette alakítottak, először hetvenha- tan, majd pedig felszaporodtak 180- ra. Sőt mondhatnánk, talán ezen a szövetkezeten belül oldódott volna meg az elgondolások szerint minden probléma. A parasztok ugyanis kita­pasztalták már saját maguk, hogy a versenyképesség, a nagy beruházás sokkal jobban biztosítható közös erő­feszítéssel, összefogással. Bölcs el­gondolás ez — minden támogatást megérdemel. Részletesen kidolgozták az alapszabályt, elhatározták, hogy közösen szerzik be a védekezőszere­ket esti tanfolyamokon ismertetik a legjobb módszereket és ami talán a leglényegesebb, a szövetkezet ke­retén belül hozzák forgalomba első­sorban a saját maguk által termelt borokat, azonkívül pedig amit úgy vásárolnának össze a helyi, szövetke­zeten kívüli gazdáktól. így nem csö­pögne el literenként, mint eddig a jóminőségű bor, a tárolási nehézsé­gek sem okoznának különösebb prob lémát a gazdáknak és ami minden szövetkezet főfeladata: a tagok jö­vedelme a borászatból megnöve­kedne. Már az ősszel látható volt a szőlő­hegyen a gazdák növekvő termelési (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom