Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-14 / 38. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM. ______________ARA: 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1957. FEBRUÁR 14. T öbb, mint száz taggal újraalakult llparhant község két termelőszövetkezete: a Felszabadulás és a Március 15 Szántanak a várdombi és a nagydorogi traktorosok A várdombi gépállomás néhány nap alatt 169 hold szántást végzett Hétfőn este mintegy negyven csa­lád részvételével közgyűlést tartot­tak Aparhanton a volt Március i5 és a Felszabadulás Tsz tagjai. Már a közgyűlést megelőző napokban gén parázs volt a hangulat a községben — látszólag a Felszabadulás elnöke ellen — az igazi ok azonban nem az elnök, hanem a két szövetkezet va­lamikor egészséges vetélkedésének igen rossz irányba való fejlődése volt. KÉT HÉTTEL EZELŐTT ugyanis az történt, hogy a Felszaba­dulásból és a Márciusból is néhá- nyan közösen alakítottak egy szövet­kezetei s abban az időben úgy lát­szott, hogy a Felszabadulás veszi át a másik tsz vagyonát, mert a Már­cius tizenötbeliek nagyobbrésze a sző vetkezeti vagyon szétosztását kíván­ta. A régi nagy gazdaság szerelme­seinek azonban igen mélyen sértette az önérzetét, hogy az általuk épített, az ő kezeik munkája nyomán léte­sült istállók, magtár és különféle be­rendezések mások birtokai lesznek, s azt meg, hogy még az űj egyesült tsz vezetői is, mint mondjuk az el­nök is nem a Márciusból, hanem a Felszabadulásból legyen, szinte el­viselhetetlennek látták. A Felszaba­dulás tagjai viszont többségben vol­tak s ragaszkodtak az ő régi elnö­kükhöz, ők sem akartak a saját por­tájukon kevesebbek lenni másoknál. Elképzelhető, hogy az egymással szembeni acsarkodás mennyire ki­éleződött közöttük, amikor régen a „békés1- időben is egymás lépéseit lesték. Persze ez akkor igen egész­séges volt. Ha például a Felszaba­dulás répatábláján húsz asszony ka­pált s ezt meglátták a Márciusbeliek, egy órával később már harminc asszonnyal vonultak ki a saját répa­táblájukra, mégha napszámos asszo­nyokkal is, csak azért, hogy A FELSZABADULÄSBELIEKET TÚLLICITÁLJÁK. De így volt ez minden munkában. Innét adódik hogy a két aparhanti termelőszövetkezet igen jó módot biztosított az igazán becsületes és jó munkás tagjainak. Kiss Gyula például 1954-ben lépett a Felszabadulásba, amikor a hon­védségtől leszerelt. A 13 hold földjén kívül jóformán semmije sem volt. Belépése után mindjárt pénzsegélyt adott neki a tsz a nősüléshez, a tsz- től kapott egy tehenet is — aminek az utolsó részletét még a mai napig sem fizette ki — s kapott egy disznót is. A múlt évben a 11 mázsa búzán, a 12 mázsa kukoricán, az 5 mázsa árpán, a 8 mázsa burgonyán és 17 mázsa szénán kívül 84 kiló cukrot, 12 mázsa takarmányrépát, 10 mázsa szalmát és mindezeken felül másfél hold háztáji földet kapott meg­szántva, elvetve. Most, amikor fel­oszlott a tsz, újból egy tehenet, egy lovat, két üszőt, hét süldőt vitt ma­gával, de két hízót levágott a maga részére, kettőt meg eladott s az el­múlt évben szobabútort is tudott vásárolni. ÍGY ÉLTEK hasonlóan a többi tsz-tagok is Apar­hanton. Ezek után, mintha természetes is lett volna, hogy az először 22 család­dal újra alakult tsz-be pár nappal később újabb hat család, majd az el­múlt hét végén egyszerre 19 család kérte vissza a régi jogait, a tsz tag­ságot. Ezeknek az embereknek álta­lában már szűk az egyéni parcella, a pillanatnyi büszkeségük is csak tetetett, erőszakolt. Mézes Andrásné kereken ki is jelentette, hogy nem érzi jól magát, amikor az istállóban az egy tehénkéjét fejegeti. S a leg­utóbbi látogatásunk alkalmával bizony maga a gazda is a régi Már­cius 15 Tsz megsárgult térképét né­zegette, s a tsz ügyével törődik ak­kor is, amikor a két szép deres csi­kót hajtja. Igaz, Mézesék, Porubszki- ék és Cseriék még várnak, a felvi­déki emberrel veleszületett büszke­ség még tartja őket, de a tavasz, az élet már megindult Aparhanton, s nem is akárhogyan. Amikor hétfőn este a 19 családot egyhangúlag a titkos szavazás elle­nére is felvették a tagok közé már érezni lehetett, szinte a levegőben lógott A MÁSIK TSZ MEGALAKÍTÁSÁ­NAK GONDOLATA is. Csak szólni kellett róla s az első szó után hamarosan megszületett a döntés is. Csak ott volt a hiba, hogy a Március 15 tagsága a Felszabadu­lás fiatal agronómusát, Papp Jóskát akarta elnökének. A felszabadulás­beliek nem akarták engedni a fiatal szakembert, a Márciusbeliek viszont csaknem tenyerükön vitték át ma­gukhoz s az éjféli óraütéskor már szent volt a béke a Márciusban is, a Felszabadulásban is. A fiatal agro- nómusból elnök lett a Március 15- ben, s ennek még a Mézes-portán is örültek, s ittak a megújhodott Már­cius erejére, jövőjére. Azt mondja a közmondás, hogy — KÉT DUDÁS EGYCSÄRDÄBAN... Valahogy így volt ez Aparhanton is. Két olyan igen erős termelőszövet­kezetet kár lett volna egybe erősza­kolni, hisz azok az emberek egymás termelési eredményeit túllicitálva szokták meg az életet, benne van a vérükben a törekvés, az iparkodás és nem is tudnának anélkül létezni, hogy ne vetélkednének egymással. S ez a vetélkedés már hétfőn este meg is kezdődött a több mint 100 taggal újraalakult aparhanti két termelő- szövetkezet: a Felszabadulás és a Március 15 között. Nagy F. Építkeznek az asztalosüzemben A téli hónapokban sem szünetel az építkezés a Szekszárdi Vasipari Vál­lalat asztalosüzemében. A gépmű­hely mellett új összeállító-műhelyt építenek, így nem kell majd a bútor­alkatrészeket nagy távolságra szállí­tani, az új műhely nagyobb, tága­sabb lesz, mint a régi. Képünkön a többmázsás vasgerendát, a „mester­gerendát“ emelik helyére a munká­sok. Hargitai Sándor, a várdombi gépállo­más vezető agronómusa arról tájékozta­tott, hogy az októberi események miatt sok őszi szántással maradt adós a gép­állomás a termelőszövetkezeteknek. S bár a várdombi gépállomás körzetében kevés homokos talaj van, mégis néhány nappal ezelőtt 11 géppel, hét termelőszövetkezetben meg­kezdték a szántást. A munka egyelőre nehezen megy, mert nagyon nedves a talaj, a szokottnál jó­val több üzemanyagot fogyasztanak a gépek. De ha lassan is, azért megy a szántás. Néhány nap alatt all gép 169 hold szántást végzett. A napi átlagteljesítménye a trakto­roknak a szokottnál Jóval kevesebb, de így is egy-egy traktor naponta 4 hold szántást végez el. Az újságok már korábban hírül ad­ták, hogy az idén külkereskedelmi szer- veink különböző hengerűrtartalmú mo­torkerékpárokat szereznek be külföldi országokból. Az első szállítmány motorkerékpár a napokban érkezett meg a Német De­mokratikus Köztársaságból. A szek­szárdi Vas- és Műszaki Nagykereske­delmi Vállalat egyelőre 25 darabot ka­pott a Simson-Moped típusú, 48 köb­centiméteres segédmotoros kerékpárok­ból. Az új motorok nagyon szépek, Íz­léses kivitelűek, az első és a hátsó kerék, valamint a nyereg gumituskós Még néhány hét és itt van a tavaszi munkák ideje, meg kell kezdeni a szán­tást, a vetést és a többi mezei munkát. Erre az időre azonban nagyon sok vi­tás földügyet kell még elintézni a bony­hádi járásban, hogy minden talpalatnyi föld meg legyen művelve. Többszáz ter­melőszövetkezetből kilépett dolgozó pa­rasztnak a földügyeit kell intézni, mert különben baj lesz a vetéssel. Ezt a mun­kát néhány nappal ezelőtt megkezdték. Napjainkban a bonyhádi járás vala­mennyi községében dolgoznak a föld­A nyárra nagy idegenforgalomra szá­mítanak a Balaton-menti üdülőhelyeken. A növekvő igények kielégítésére érdekes elgondolásokkal foglalkoznak az illeté­kesek. Az egyik terv szerint a szervezett üdültetésre nem használható kisebb Ba- laton-parti villákat nagyobb külföldi családoknak, vagy kisebb társaságoknak adnák ki. A másik terv Balatonfüredre vonatko­Az említett 11 gép termelőszövetkezetek­ben dolgozik. Eolyik a munka a báta- széki Búzakalászban, a decsi Alkotmány­ban, az alsónyéki Világszabadságban, a szekszárdi Békében és még néhány ter­melőszövetkezetben. A nagydorogi gépállomás körzetében levő termelőszövetkezeteknek viszont több homokos talaja van. Éppen ezért » február 11-én, hétfőn, a gépállomás nyolc traktorral, több termelőszö­vetkezetben, a bikácsi erdőgazda­ságnál és a sárszentlőrinci egyéni parasztok földjén megkezdte a szántást. Előrelátható, hogy rövidesen a gépállo­máshoz tartozó termelőszövetkezetek­ben mindenütt megkezdik a traktorosok a munkát. rúgózással van ellátva, a reflektorba van beépítve a kilométer-óra és a se­bességmérő. Kétfokozatú sebességvál­tójuk van, utazósebességük 30—35 kilométer óránként, üzemanyagfogyasz­tásuk 100 kilométerenkint másfél liter benzin-olaj keverék. Az új segédmoto­ros kerékpár ára 4200 forint. Egyelőre az érkezett 25 kerékpár nagy részét a bányavidék üzleteibe szállítják, de jut belőlük más közsé­gekbe is. Ez az első szállítmány, a kö­zeljövőben nagyobb mennyiséget kap belőle a vállalat. rendezők, a járási tanács dolgozói, mé­rik ki a termelőszövetkezetből kilépett dolgozó parasztok számára a földeket. Ez a munka még a kezdet kezdetén van, de előrelátható, hogy még ebben a hónapban befejezik. Különben a megye többi községében is — bár jóval lassúbb ütemben — megkezdődött a termelőszö­vetkezetből kilépettek földügyeinek inté­zése. A hétfői jelentés szerint a megye területén összesen 36 községben folyik az úgynevezett földrendezés. zik. Nem véletlenül nevezik ezt a fürdő­helyet a szívbetegek mokkájának. Az Országos Udülőellátó Vállalat elgondo-i lása szerint — s ezt a szívkórház veze­tői is támogatják — úgynevezett „szív­penziót“ lehetne Balatonfüreden létesí­teni. A gyógykezelésre szorulók szénsa­vas fürdőket vehetnének. Élvezhetnék az üdülőhely gyógyító hatású klímáját, nyugalmát, s megkapnák a szükséges or­vosi kezelést. Segédmotoros kerékpórok érkeztek az NDK-ból a szekszárdi Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalathoz A bonyhádi fárás minden községében mérik a földeket a tsz-böl kilépett dolgozó parasztoknak „Szívpenziót“ létesítenek Balatonfüreden Tavaszi készülődés A hőgyészi malomban A bátaszéki Búzakalász Tsz kertésze­tében szorgalmasan dolgoznak. A nők mellett ott vannak a férfiak is, friss trá­gyával töltik meg a melegágyakat. Készülnek a korai zöldségfélék (pri­mőráruk) vetésére. A korai retek, para­dicsom, paprika magja hamarosan föld­be kerül. Előkészítették a talajt a borsó Az idősebb nemzedék Bátán sokszor emlegeti: mennyi színdarabot játszot­tunk mi fiatal korunkban. Vagy húsz évvel ezelőtt játszották a községben a János vitézt, de még most is emlegetik jónéhányan, milyen jól sikerült. Szó ami szó, régi hagyománya van már a kultúrmunkának Bátán. Igaz az is, hogy a régi hagyományok felelevenítése tette éppen ismertté a bátai népi együttest, amelynek vidéki szerepléseit mindenütt nagy siker kíséri. Otthon sem marad el a siker, de mint mondják, ismerik, mi­lyen lépés következik sorra egy-egy tánc­ban. Bátán nemcsak a tánc az egyedüli, a színjátszók is adnak szórakozási lehető­alá is. Megkezdték kosarakban a korai burgonya előcsíráztatását, amelyből az eddigi számítások szerint 3 holdnyit vetnek. Szépen telelt át az ősszel ki­ültetett 20 000 darab fejessalátájuk is, amelyből kora tavasszal — mint primőr­áruból — jó jövedelmet várhatnak. séget a község aprajának-nagyjának. Most is — mivel farsang lévén —, a szórakozások, a 'mulatozások évszaka, színdarabbal készülnek: a Piros búgyel- láris című színművel, amelyet nagy ér­deklődéssel várnak. Már nem sokáig vá­ratnak magukra a színjátszók, e hónap 23-án akarják bemutatni. Mindezek mellett, nehogy valakit meg- kömyékezzen addig az unalom, 17-én a dunaszekcsői színjátszók rándulnak át Bátára a Falu rossza című színművel, hogy ápolgassák a két község között im­már hagyományossá vált kulturális kap­csolatokat. Adandó alkalommal viszont majd a bátaiak mennek vendégszerep­lésre Dunaszekcsőre. Messziről nézve — azt hinné az ember, áll a malom legfeljebb ta­karítanak, a gépeket javítják. Hiány zik a megszokott kép a falusi ma­lom képe, amikor lovaskocsik jön­nek, hozzák a búzával telt zsákokat, vagy viszik a lisztet. De közelebb érve már halljuk a gépek zúgását, úgy látszik, „teljes gőzzel” megy itt a munka, a hőgyé- szi malomban. — Két hét óta kereskedelmi őrlést végzünk — mondja Witzl Ferenc művezető. — No és a gazdák nem hoznak őrletni búzát? — Azok most, azt hiszem, cséplé- sig nem jönnek ide — válaszolja ne. vetve. — Novemberben, meg decem. berben éjjel-nappal mentünk, ak­kor mindenki felőrlette a búzáját, nem hiszem, hogy valakinek is ma­radt a padlásán őrölnivaló. De azért van munkánk elég. Raktárunk tele van búzával meg rozzsal, azt őröl­jük fel. Witzl bácsi azonban nem a tele raktárnak örül legjobban. Hanem annak hogy akárki jön ide, a ren­dért a tisztaságért dicséri meg a malom dolgozóit. És valójában, a hengerszéken talán nagyítóval sem lehetne port találni. Olyanok, mint­ha most szerelték volna fel őket. — Tiszta a padló is. Hogy hogyan csi­nálják? — Vigyáznak a gépekre, a szállító csatornákra, ha valahol, va_ lami kicsiny résen kifúj a liszt, azonnal megjavítják, gyakran sö­pörnek és letörölgetik a gépeket. A sarokban lévő kis asztalon áll a vándorzászK), amit a tisztasági ver­senyben nyertek a malom dolgozói. A molnárok helyzetére terelődik a szó. — Bizony, sok panaszunk volt azelőtt — mondja Reményi Pál hengerőr. A szakképzett molnár, aki már évtizedeket töltött el a szakmá­ban, nem keresett többet 750—800 forintnál. Most pedig havi kerese­tük ezerkétszáz—ezemégyszáz fo­rintra is rúg. Azonkívül most már megkapjuk a fejadagot is. Mázsán­ként 130 forintért és vámmentes őr_ léssel. — Ez nagyon jó, hogy rendezték a munkások fizetését — teszi hozzá Witzl Ferenc. Igaz, hogy a molnárok többsége akkor se hagyta el a szak­mát, amikor máshol sokkal többet lehetett keresni, ragaszkodott mes­terségéhez. De azért még mindig nincs rendbe minden. Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy a mű_ vezetői fizetés 1100 forint, a műve­zető nem keres annyit, mint a be­osztott. Pedig a művezető az egész üzemért felel. De reméljük ezt Is majd orvosolni fogja a kormány. És így is kellene. Kapjanak na­gyobb megbecsülést azok, akiken a lakosság kenyérellátásának zavarta­lansága múlik, akik az elmúlt hóna­pokban. a legnehezebb időben is helytálltak becsülettel. J; A „Piros bugyelláris“ és a „Falu rossza66 Bátán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom