Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-10 / 35. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. FEBRUÁR I». A SZERELEM PUSKIN Szinkronizáljunk, vagy ne ? ! Hozzászólás egy vitához A zseni harca a A Sz. Puskin (1799—1837) Oroszország és az egész világ egyik legnagyobb lírikusa volt. Féktelen tér_ mészete, szeszélyei és a politika sok bajba sodorta, többször száműzték, noha 1. Miklós cár is nagyon szerette és egy ideig saját maga vállalta művei cenzúrázását. Sok botránya volt, de kevés szabad idejében remekműveket alkotott. 1830_ ban feleségül vette a csodaszép Gon csárova Natáliát, aki meglehetős könnyelmű volt és nem tudta megérteni férje szellemét. A feleség okozta végűi Puskin halálát is: a zseniális költőnek a már tűrhetetlen pletykák miatt párbajt kellett vívnia báró Heckern holland követ fogadott fiával' haslövést kapóit és meghalt. Feleségéhez intézett leveleiből, mint az alábbi részletek is mutatják, folyton és már előre kicsendültek a jogos féltékenység hangjai. Puskin — Goncsarova Natáliához. Csak tegnap jutottam hozzá, hogy írjak, tőled egyszerre három levelet kaptam. Köszönöm' drága feleségem! Azt is köszönöm, hogy korán aludni mégy. Csak az az egy nem szép, hogy megint olyan sokfelé kokettálsz. P.-t jobb lett volna nem fogadnod: Először mert egyszer se jött hozzánk, míg én otthon voltam, másodszor, mert bármennyire biztos vagyok benned, nem szabad a vi. lágnak pletykára okot adni. Ezért meghúzom a füledet és szeretettel megcsókollak' mintha semmi sem történt volna. Minden jót! Krisztus veled és Masával. 2. Moszkva, 1832. szept. 30. Na látod, hogy igazam volt: se- hogysem kellett volna P.-t fogadnod ... Égzengést vártam tőled ... de olyan szelíd, olyan elnéző, olyan tréfás vagy, hogy az egyenesen csoda. Mit jelentsen ez? Csak nem va. gyök máris fel—? Bűnös dolog tőled' hogy engem vádolsz hűtlenséggel és gyanúsítasz, hogy a barátaim felesége felé kacsingatok. Én csak azokat irigylem közülük, akiknek a felesége nem szépség, nem bűbájos angyal, nem madonna stb.... Isme. red az orosz dalt: „Istenem, ne adj nekem szép feleséget a szép felesé, get gyakran hívják vendégségbe.” A szegény férj csak a piámor főfájá. sát kapja az idegen lakomából és megundorodik még a magáétól is. 3. Orenburg, 1833 szept. 19. Mi az, asszonykám, unatkozol? — Szomorú vagyok nélküled. Ha nem szégyelném magamat, rögtönt egy sor írás nélkül visszatérnék hozzád. kokett angyallal De ez lehetetlen, angyalom, — ha Á-t mondtam, B-t is kell monda. nőm, vagyis, ha elutaztam' hogy írjak, akkor írnom kell egyik verset a másik után. Mihelyt érzem, hogy el akar fogni a rosszkedv, költeni kezdek a postakocsiban ... Ami a nőket illeti, nem aggódom miattad, de hogy boldogulsz a férfiakkal? — Mindez nagyon nyugtalanít... Milyen jói viselkedem! Meg volnál ve. lem elégedve. Nem udvariok a kisasszonyoknak, nem csípem meg a postakezelőnőket' nem kokettálok a kalmük asszonyokkal és a minap kosarat adtam egy baskír nőnek.'., így van ez, asszonykám, végy példát rólam. 4. BoldiiM, 1833. október 11. Hogy vagy angyalkám? Mit csinál a hasad? Ne várj ebben a hónapban, ne várj november vége előtt. Ne zavarj és ne ijesztgess. Maradj egészséges, vigyázz a gyerekekre, ne kokettálj a trónörökössel és Ljuba hercegnő vőlegényével sem... Tudod, mit beszélnek rólam ezen a vidéken? A munkamódszeremet így emlegetik: Ha Puskin versbe fog, egy nagy üveg kitűnő likőr áll előtte, — fölhajt egy poharat, egy másodikat, egy harmadikat és már írni kezd! — Ilyen a hírem! Ami téged illet, szépséged híre már az itteni pópa feleségét is elérte ... 5. Boldino, 1833. okt. 21. Örülök, hogy ... ragyoghatsz az idei bálakon ... Nem akadályozlak meg abban, hogy kokettálj, csak hűvösséget, Hiedelmet és méltóságot kívánok tőled — kifogástalan visel, kedésről már nem is beszélek ... Ugyan micsoda örömet jelenthet az neked, hogy a grófnővel rivalizálsz! Hiszen te szépség vagy, remek nő, ő meg csont és bőr. Mit érdekel, elhódítani a tisztelőit? ... 6. Boldino, 1833. okt. 30. Tegnap két levelet kaptam tőled, barátom. Köszönöm. De egy kicsit ki akarom veszekedni magamat veled. Ügy látom, túlmessze mentél a l<o- kettériában. Jegyezd meg: a koket- tálás nem hiába ment ki a divatból, és a rossz Ízlés jele. Nem kell hozzá sok szellem', örülsz, hogy futnak utánad'- ugyan, hogy lehet ennek örülni?! Nemcsak neked, de még Praskovja Petrovnának is nagyon könnyű ráérő ficsurokat csalogatni maga után... Ez a kokettéria egész titka. Ahol teknő van, oda tódulnak a disznók. Miért fogadsz hát férfiakat, akik udvarolnak neked? Nem is sejted, kivel van dolgod ... Nem vagyok féltékeny, és tudom, hogy nem léped át a határokat. Te viszont tudod, mennyire utálatosnak találom mindazt, ami a moszkvai urikisasszonyokat jellemzi, ami nem áll magasabban, mint az „il faut”, mindazt, ami vulgaris ... Ha visszatérve úgy találom, hogy kedves, egy szerű, arisztokratikus modorod meg változott, elválok. Ez így lesz, Krisztusra esküszöm, és aztán bánatomban katonának megyek... 7. Boldino, 1833. nov. 6. Barátom! Asszonykám! Nem emlékszem jól, hogy mit írtam a múlt. kori levelemben, ügy látszik, haragudtam egy kicsit. És úgy sejtem, mintha a levelem kissé kemény lett volna. így tehát enyhébb hangon ismétlem meg most, hogy a kokettéria semmi jóra nem vezet. Ha vannak is kellemes oldalai, semmi sem rabol meg oly hamar egy fiatal asszonyt attól, ami nélkül nincs sem boldogság a családban, sem rendezett viszony a társaséletben: a tisztelettől. Semmi ok rá hogy egy nő örüljön a győzelmeinek ... Tündökölhetsz szíved vágya szerint, ahogy éveidhez és szépségedhez illik, de légy tekintettel rám is: a gondokat, amelyek nem választhatók el egy családapa életétől, ne tetőzd még házi nyugtalansággal, fél. tékevységi okokkal, stb. nem is be. szélve a ,,cocuage”-ről... Érdekes vitázó cikk látott az elmúlt hónap végén napvilágot a Népszabadság hasábjain a Hunnia filmgyárról és általában filmgyártásunkról. — A cikk vitatja a Hunnia Filmgyár filmgyártási monopóliumát, mely szerint Magyarországon csak ez az egy vállalat gyárthat játékfilmekét, s ebből a monopol helyzetből eredően a filmgyáriak felfogása már annyira elbizako- dottá vált, hogy szerintük csak ők tudnak, csak ők képesek jó' filmet csinálni. Szerintük Magyarországon minderre más nem is volna képes. — Kétségtelen, hogy az utóbbi idők magyar filmjei, amelyek ebben a gyárban készültek, komoly fejlődésről ad_ nak tanúbizonyságot, de mégsem adhatnak jogot arra, hogy e gyár munkásai, illetve vezetői kijelentsék: Csak mi vagyunk képesek jó filmeket gyártani, s azt a vállalatot, amely esetleg megkísérel filmet gyártani, be kell csukni, mert nem képes rá. Természetes, hogy ez nagyon jól kifize- ődő dolog volt és lenne továbbra is azoknak, akik a Hunnia filmgyárnál lolgoznak ott rendezői vagy anácsosi tisztet töltenek be. — Konkurrenciamentes játék- ilmgyártásnál még az eddiginél is jj ürűbben kerülhetne egy-egy film elé | ezeknek az embereknek a neve mint g ársszerző, vagy szerző. Meghalt Magistretti Néhány nappal ezelőtt a Magyar Rádió szomorú hírt közölt a nemes muzsika kedvelőinek. Milánóban elhunyt Luigi Maria Magistretti a milánói Scala világhírű hárfása „a hárfa Liszt Ference” — ahogyan egy angol kritikusa nevezte — 70 éves korában. Luigi Maria Magistretti nemcsak improvizátor és előadóművész volt, hanem zeneszerző is. A hárfa, mint szóló hangszer egész estét betöltő műsorral előtte még soha sem szerepelt hangverseny emelvényen. A nagy művész 1942 tavaszán a népművelési hivatal meghívására Szekszárdon is adott egy hangversenyt, a mai kultúrházban. A legszélesebb propaganda előzte meg jövetelét, de alig háromnegyed házat tudott biztosítani a lelkesedés. A Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör díszoklevelével és egy népművészeti kulacsban átnyújtott szekszárdi bikavérrel, mint szekszárdi emlékkel távozott, amivel az akkori zenebarátok kedveskedtek a mesternek, hogy feledtessék az akkori Szekszárd kultúrátlanságát. Pihen az aranyozott angyalos hárfa. A mester a milánói gyönyörű temetőben nyugovóra tért. Embersége, művészete és magas humanitása pe- lig tovább rezeg azok szívében, akik hallották őt. TODOR. Természetes, hogy az idők folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy a másik két gyárban is (szinkron és híradó) megvannak a feltételei annak, hogy játékfilmet gyártsanak, sőt, olyan feltételek is vannak, hogy olyan jó, esetleg jobb játékfilmet gyártsanak, mint a Hunnia filmgyárban. Most már, hogy tiszta munkát végezhessen a jövőben a Hunnia film gyár, az vált szükségessé, hogy a szinkrongyárat megszüntessék, s ezt a nézetet természetes, hogy az említett filmgyár képviselte. A vita eldőlt, s nem szűnt meg a szinkrongyár. De most, az októberi események után, felkínálkozott a hely zet, — a gazdasági nehézségekre való tekintettel, — hogy meg kell szüntetni a szinkrongyárat. A közönség véleménye viszont az, hogy nem kell megszüntetni a szinkrongyárat. A kényelem szempontjából sokkal előnyösebb, ha a néző hallja a hangot, mint. hogy olvassa a szöveget, ami csak kivonatosan ismerteti egyébként is a filmet. A helyes vélemény szerintünk az, hogy a jó filmeket szinkronizál- tassák, ne olyan filmeket adjanak a szinkrongyámak, ami már magában hordja művészietlenségével és mondanivalójának gyengeségében az eset leges bukást. A jó szinkronszöveg magában hordja azokat a tulajdonsá. gokat, amelyeket egy magyar film, abból a szempontból, hogy szövege érthető s a néző nemcsak a kivonatos szöveget ismeri meg (a kép rovására), hanem párbeszédesen tudja kísérni a cselekmény menetét. A Népszabadságtól nyert értesülésünk szerint, sajnos, a Művelődésügyi Minisztériumban is úgy foglalnak állást, hogy a szikronizálásra nincs szükség, érvül hozva fel az anyagi nehézségeket. A dolgozók kultúrális érdeke viszont azt kívánja, hogy szín. kronizáljuk azokat a jó, — ezt hangsúlyozni kívánom — filmeket, amelyek azt megérdemlik. Példákkal lehetne bizonyítani, hogy vannak olyan filmek, amelyek csak a szinkronizálással arattak nagy sikert a magyar filmszínházak közönsége előtt. — De megkívánja a közönség érdeke azt is, hogy a másik két stúdió is készítsen játékfilmeket. Ez előrehaladási lehetőséget jelentene a magyar filmgyártásban is, mert lenne konkurren. cia, s ez jobb és jobb alkotásra ösztönözné mindhárom stúdió munká. sait. De ha csak egy helyen készítik a filmeket, ezzel lehetőséget adunk az ott dolgozóknak, hogy silányabb kivi. telezésű és alacsony színvonalú filmet készítsenek, mert kénytelenek vagyunk elfogadni azt, amit gyártanak versenytárs hiányéban ... BUNI GÉZA M. Glinka halálának 100. évfnrduláfára A Béke Világtanács határozata alapján február 15-én megünneplik Mihail Glinka, a nagy orosz zene. szerző halálának 100. évfordulóját. A méltó ünneplés érdekében a Szovjetunióban még inkább a nép közkincsévé teszik Glinka zenéjét. A legnagyobb városokban megrendezik az „Orosz-Szovjet Zenei Hetet’’, amelynek keretében szovjet zeneszerzők emlékeznek meg majd Glinka életéről és alkotásairól. A nagy zeneszerző halálának 100. évfordulója megünneplésére alakult bizottság tagjai elutaznak a Szmo. lenszk területi Novoszpaszkoje faluba, ahol Glinka született és gyermekkorát töltötte. Ellátogatnak Lenin- grádba is, mert a várost szoros kapcsolatok fűzik a művész csaknem minden egyes alkotásához. HAMAR IMRE: A szív hazavágyik Felhők borítják a néma éjszakát, S gondolatban — útjaid járom Barátom, ki most fejed lehajtod, de Messze száll szemedről az alom. Elhagytad az otthon lágy ölét, apád Szomorú; nem jár többé veled. Népi nézitek a szőke mezőket, s az Aranykalászok, mint lengenek. Dzsungelre vágytál és kék óceánra, Csábítottak pálmás szigetek. A meseország hímpora lehullott, — A hon fáj, s szorong a szivetek. Kihűl az ősi fészek is utánad Elfeled az utca és vidék, Htnléked is csak addig őrzik féltve, Míg élnek a jóöreg szülék. Mint őszi eső a termőföldeket Ügy oldja szíved is a bánat, Mert a távolból mindig hazahív, — S el nem olthatod a honvágyat. IRIGYSÉG Két fiúgyerek jön befelé a Kossuth Lajos utcán. Felszerelésükről látszik, hogy az általános iskola tanulói. Második, harmadikosak lehetnek. Reggel van. Ilyenkor sokan sietnek az utcán iskolába, üzletbe, irodába, piacra. Ezek ketten, szintén szaporázzák. Jobb kezüket a nyakukba akasztott táskán nyugtatják. — Tudod a földrajzot? — kíváncsiskodik az egyik. — Éhem — mondja bizonytalanul a másik, s grimaszt vág hozzá. Nem szerelme a földrajz, azt már látom. Az imént még mosolygós volt kerek képe, de a tapintatlan kérdés gyönge ködbe borította. Kár. Ködös képű felnőtt jár az utcán, jól esik a szemnek megpihenni, egy vidám gyerekarc parányi oázisán. De rosz- szul esik reáeszmélni, hogy ilyen kis korban is kézen fogja már az embert a töprengés. — Én tudom, Apuka kikérdezett, s meg is dicsért. Bizony! dicsekedett az első. A köd határozottan sűrűbb lett a másik arcán. És még rosszabbul esett, hogy a tágranyílt nagy gyermekszemek tüzéből nem hiányzik már az irigység villanása. Mert a grimaszos fiú tekintetében benne volt. Csak egy pillanatig. A következő pillanatban földerült a képe. Előre- rándult a karja: — Nézd csak! — És már kacag‘>ft. gyermekien, utánozhatatlanul. A másik odanézett. Az is ka .a- gott. A kacagás egyesítette őket. Újra gondtalan, vidám gyerekek vol tak. Előttük néhány lépéssel két asz- szony ment. Köztük csöppnyi leányka. Három—négy éves ember- palánta. Fején kendőcske, pici törzsén nagy meleg bunda, s kis lábait káprázatos gyorsasággal váltogatta. A nagyléptű két asszony úgy belelovalta magát a legfrissebb pletykába, hogy már nem is gondoltak a kézen ráncigáit gyerekre. Akinek ugyancsak kellett szedegetni lábait, hogy velük tarthasson. Egyszeregyszer a levegőben is lógott szegényke. De azoknak ez nem volt fontos, csak mentek és — beszéltek! Ezt látta meg a „grimaszos *. És egyszeriban (valószínűleg végleg) elfelejtette a földrajzot. Nem volt benne már sem töprengés, sem irigység. Csak pajzán kacaghainám- ság. — Nézd-e! — Úgy megy ez a kicsi, mint a kutya, mikor kergetik! Nagyon tetszhetett nekik a megkergetett kutya-hasonlat. A lelkűkből megnevették. Milyen kicsi gyerek! A mi kutyánk nagyobb. — Hogy hívják? — Rex! — Rex? kérdezte a földrajztudós. A toronyóra ebben a pillanatban nyolcat ütött. Mintha a kötelességérzet riasztócsengője szólt volna. A földrajztudós leszegte fejét és elkezdett futni. Táskájában csak úg* zörögte^ az írószerek. A másik utána. Két nekiszilajodott embercsikó vágtázott az általános iskola felé. Ha mi, felnőttek is, ilyen hamar ilyen csekélységen tudnánk kacagni. Feledni de jó is lenne. II. I.
