Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-10 / 35. szám

1957. FEBRUAR 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 i Dolgozni akartak eddig is s akarnak ezután is Értelmiségi ankét Dombóvárott Csongrádiról 300 mázsa almát és 3000 mázsa petrezselyemgyökeret szállítottak Csehszlovákiába Csütörtökön délután a dombóvári járás minden részéből értelmiségi an- kétra gyűlt össze a járás értelmi­ségi dolgozóinak egy nagy csoportja Dombóvárott, hogy a helyzetükkel, szerepükkel és feladataikkal kapcso­latos tennivalókat megvitassák. Már a megjelenésük számaránya is mutatta (közel 300-an vettek részt), hogy érdeklődésük a megbeszélés iránt nagy volt. Helyes volt tehát, hogy a járási és községi hazafias népfrontbizottság ezt kezdeményezte, s vitavezetőnek dr. Jóbom Magda művelédési miniszterhelyettest hívta meg. Az előadó főként egyes olyan kér­déseket vetett fel bevezető előadásá • ban, amelyek lépten nyomon felve­tődnek értelmiségi körökben. így például tényekkel támasztotta alá. miért volt ellenforradalmi jellege az október 23-a utáni eseményeknek, hogyan jutott veszélybe a szocializ­mus ügye, hogyan jutott érinthető közelségbe a kapitalista restauráció veszélye. Azt is RÉSZLETESEN ELEMEZTE, miért van annyi bizonytalanság e sú­lyos veszély felismerésében. Ebben szerepet játszottak az elmúlt évek hi­bái, amelyek alapot adtak a jószán­dékú embe|ek elégedetlenségének, s ezt felhasználta az ellenforradalom, másrészt nem mindenütt jelentkezett olyan nyílt sisakkal az ellenség mint Budapesten, s még néhány helyen. — Ha azonban országosan elemezzük a helyzetet — mondotta többek között — a megállapítás kétségkívül helyt­álló. így juthatunk el az egyetlen le­hetséges úthoz, a népi demokrácia megvédése érdekében, hogy helyes volt a Szovjetunió segítsége. Vázolta annak szükségességét is, hogy a tudatos ellenforradalmi ele­mek ellen nem lehet demokratikusan harcolni. De mindjárt hozzátette, hogy ez nem jelenti a múlthoz való visszatérést, mert megértést kell ta­núsítani az olyan emberekkel, akiket úgy megráztak az elmúlt események, hogy alig tudnak talpraállni. / Lényegében hasonló értelemben szólt az értelmiségiek mostani meg­ítéléséről is. A párt és a kormány el­ítéli a tudatos ellenforradalmárokat, de segít a megzavart embereknek, hogy tisztán lássanak, ha az értelmi­séghez tartoznak, ha nem. Elítéli azonban az egész értelmiségre általá­nosító negatív megállapításokat. Ehhez az erőfeszítésekhez azonban szükséges, hogy az értelmiségiek is küzdjenek a maguk soraiban is az olyan okok ellen, amelyek alkalmat adhatnak a bizalmatlanságra. Végezetül AZ IFJÜSÄG kérdésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az értelmiségiek, elsősorban természe­tesen a pedagógusok, megtisztelő fel­adata, tapintatosan begyógyítani az ifjúság lelkén esett sebeket. — Ébe­reknek kell lennünk — mondotta — azokkal szemben akik el akarják térí­teni ifjainkat a haza, a nép szerete- tétől, az igazság útjáról. — Ebben nagy szerep vár a pedagógusokra, akik az előadó szerint is, az értelmi­ség többi részének többségével együtt híve a népi demokráciának, nem kí­vánja vissza sem a régmúltat, sem a közelmúltat. összességében ez utolsó megállapí­tás jegyében beszéltek a felszólalók is. — Űrt kell betölteni a fiatalokban — mondotta például Miidós Péter gimnáziumi tanár —, hogy a szocializ mus építésének harcosai lehessenek. —Ehhez azonban nagyobb támogatást kér a pedagógusok számára, mert bár a párt és a kormány ellenzi az értel­miségellenes hangulatot, egyes funk­cionáriusok elragadtatják magukat. Sérelmezte azt is, hogy a rendelkezé­sek, mint például a hitoktatással kap­csolatos, háromszor is változott, s ez is zavarta őket. — Az ifjúságért való aggódás miatt szólok — kezdte Merő László, a tanítóképző igazgatója a felszólalását. — hagyni kell az iskolát dolgozni. — Majd azt fejtegette, hogy a családnak és mindenkinek segítségére kell len­ni a nevelésben a pedagógusoknak. — Akik akarnak, tudjanak dolgozni — mondotta —, majd beszédes példák­kal és eredményekkel bizonyította, hogy ők dolgozni akartak eddig is, akarnak ezután is. Ezután más értelmiségiek is bekap­csolódtak a vitába, mint dr. Kcrta Béla ügyvéd, aki a régi káderpolitika és történelemtanítás hibáit ecsetelte, s hangoztatta, ilyenek ne legyenek többet. A további munkával kapcso­latban elmondotta: A GYÓGYMÓD, A BIZALOM, s ha valamennyien államunk, népünk szeretetében élünk és dolgozunk. De nyilvánuljon meg a szocialista hu­mánum is — mondotta. Ez. utóbbi meghatározás nem volt elég világos, de amikor Prantner József elvtárs. az MSZMP megyei ideiglenes intéző bizottságának tagja ezt megvilágítot­ta, nemcsak az érdekelt, de a jelen­lévők is egyetértettek' azzal, hogy o tudatos ellenség számára nincs és nem is lehet kímélet, a humanitás ér­vényesítése csak a jószándékú megté­vesztettek számára lehetséges és szűk séges. Hasonlóképpen tisztázódott az értelmiség és a közvetlen termelő osztályok közötti politikai, gazdasági és emberi különbség és együttes te­vékenység problémája is. Végül arról beszélt, hogy a realitások talajáról kell elindulni, ha azt akarjuk tudni, hogyan jussunk előre. Ez az alap a szocializmus, de szükséges, hogy ne csak a vezetők diferenciálását köve­teljék az értelmiségiek, hanem ők is határolják el magukat a nemkívána­tos elemektől és ne feledkezzenek meg a hibák mellett a 12 év eredmé­nyeiről sem. Antal István tanácstitkár többek között a szakszervezeti munka egyes visszásságait a nacionalizmus kérdé­sét s azt vetette fel, liogy világos rendeleteket várnak. Véleményünk megegyezik az elő­adó megállapításával, aki válaszában arról beszélt, az egyes vitas kérdések megválaszolása mellett, hogy hasznos volt a tanapskozás és sok ilyenre van szükség. Tisztázta, hogy politikamen­tes iskola nincs sehol a világon és nem is lehet, csak az eddigi felső ve­zetési módszerek vcltak helytelenek, amelyekkel mindent aktualizálni igye keztek. Az értelmiségellenesség is az általános politika hibáiból eredt, s nem volt egyedülálló, hiszen hasonló sérelmeik a munkásoknak és parasz­toknak is voltak. Olyan politikai lég­körre van szükség — mondotta — és a párt, a kormány ezen dolgozik, hogy hasonló hibák soha ne történhesse­nek meg. A Szabad Nép székházát elfoglaló Dudás-féle ellenforradalmárok tár­saságában különböző csoportok vol­tak. Ezek egyike volt az úgynevezett „Feri bácsi’’ csoportja. Ez a .»Fért bácsi”, rendes nevén Pálházj Ferenc, régi horthysta tiszt volt. Csoportjához tartozott három nyugatról jött „légio- nista” is, akik vöröskeresztes autóval jöttek fegyveresen Magyarországra. E három „légionistának” német gyárt mányú távcsöves puskájuk és egy né­met gyártmányú géppuskájuk volt. „Feri bácsi” csoportját „fejvadászok”, nak hívták, mivel a speciális felada­tuk az volt, hogy államvédelmistákat, vezető állami és pártiunkcionáriuso. kát vegyenek őrizetbe és az elfogott személyek kivégzését is ők hajtották végre. Ök gyilkolták meg november 4-én este Sarkadi István ügyészt. Fodor Pál főhadnagyot és egy elfogott szov_ jet katonát. Előzőleg „Feri bácsi” és Csongrád megyében — különösen a homakiöldeken — az ősszel kitűnő almatermést szüreteltek. Elsősorban Sze­ged környékén: Szatymaz, Kistelek és Balástya gyümölcsöseiben volt gazdag termés, amelyből nemcsak a belföldi fo­gyasztást tudják kielégíteni, hanem je­lentős mennyiség jut exportra is. A múlt év végén elakadt exportszállítások most teljes erővel megindultak. A napokban indult el az idei első almaszállítmány Az ellenforradalmár különítmé. nyék többszáz magyar munkást, pa­rasztot alkalmazottat, értelmiségit gyilkoltak meg és tömegesen fogdos- ták össze azokat akikkel még le akartak számolni. A főváros börtöneiben és különbö­ző fegyveres csoportoknál november 4-én reggel több, mint másfélezer kommunistát, volt államvédelmi al­kalmazottat párt alkalmazottat és felelős állami tisztviselőt tartottak fogva. A kőbányai gyüjtőfogházban például mintegy 400 államvédelmi be­osztottat és 104 pártalkalmazottat, az országos kapitányságon 107 pártalkal­mazott és több száz államvédelmi be_ osztottat tartottak fogva: A Corvin­Csehszlovákiába. Mintegy 300 mázsa hi­bátlan Jonatháa-almát küldtek a baráti országnak. Ugyancsak Csehszlovákiába mintegy 3000 mázsa petrezselyemgyöke­ret is szállított a Csongrád megyei Mező- gazdasági Termékeket Értékesítő Szövet­kezeti Központ. A gyökeret a makói, az apátfalvi és a maroslelei gazdák termel­ték. A legközelebbi nagymennyiségű gyümölcs- és gyökérszállítmányt Nyu- gat-Németországba indítják. tente r szervezőit, akik még nem mer­tek teljesen kimutatni a foguk fehér­jét. Még véresebb, további leszámo­lásra készültek. Erre mutat az a kö­rülmény is, hogy a különböző ellen- forradalmi szervek és csoportok listá­kat állítottak össze a még letartózta­tandó és kivégzendő emberekről. — Budapest egyes körzeteiben, például a Landler Jenő-utcában Budán Nap­hegy környékén és másutt, a kommu­nisták lakásainak ajtajára keresztet rajzoltak. Mindebből megállapítható, hogy az ellenforradalom nagyarányú véres megtorlásra készült, amelynek elejét vette a szovjet csapatok visszatérése november 4-én. Megjelent ax „Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben“ II. sxáma „Fejvadászok“ a Szabad Nép székhazában Kivonat a nyomozási jelentésből a csoport többi tagjai kihallgatták, majd éjjel a Corvin Aruház mögötti kis utcába vitték őket. Ott a három elfogottat falhoz állították és agyon­lőtték. közben körülbelül 100 fogoly szaba­dult november 4-én. Figyelembe kell venni, hogy ebben az időszakban még kommunisták voltak a kormányban és a szovjet csapatok bent voltak az országban, mindez óvatosságra intette a fehér Nem kincsesláda, de kincset ér A sárospataki községi tanács egyik szobájában régóta hever egy veretes vasláda. Amolyan községi ládaként ke­zelték a szép, kovácsolt alkotmányt, megcsodálták székely zárát, amelyet csak a legkörmönfontabb módon, hosz- szas fejtörés után lehet nyitni. Megeső­GONDOLATOK A legtöbb ember nyelveket tanul ma. De ki tud magyarul? * A kis emberek nagyrésze szeret többet mutatni, mint amennyi. A nagy emberek nagyrésze pedig szerényen hallgat. * Alantasérzésű emberek szemében dálták hatalmas kulcsát is, mely 16 zá­rat nyit a ládán. Nemrégiben azonban régi írások kerültek elő, amelyek egy- csapásra „kinccsé” varázsolták a ládát. Az írások szerint a Rákóczi-család pén­zesládája volt, majd később az olyan hí­res sárospataki nyerges céh ládája lett. a lélek is áru. Én ráírom: — „Töré­keny”. * A büszke, magát meg nem hajtó ember — magas fa a gaz között. Csak a verebek nézik le. * Minél szürkébb lelkű a nő, annál rikítóbb a külseje. A RINGLISPIL A búcsú napja gyermekkoromban nagy élmény volt számomra minden évben. Előre számítgattuk, mennyi zseb­pénzt kapunk a rokonságtól — mert ilyenkor a harmadik-negyedik faluból is összejött a rokonság —, mit tudunk majd rajta vásárolni, hányszor ülhetünk fel a „ringlispilre”. A lánchinta, a hajó­hinta a felnőtteké volt. A búcsú napja, a sok bazáros, cukorkás sátor mellett már maga a készülődés £ rendkívül ér­dekes volt számunkra. A hintások, bazárosok legtöbbje már két-három nappal előbb megérkezett. Girhes kis lovak húzták a stráfkocsit, amelyen a szétszedett hintát szállították, a család pedig könnyű kis szekéren uta­zott az ingóságaival együtt. Letelepedtek a községi nagyvendéglő udvarán, a fél­szer alatt, s az volt a szálláshelyük. Es rendszerint nagy családdal voltak. Em­lékszem ezekre az emberekre. Elbámész­kodtunk köztük, miközben a búcsút megelőző napon a körhintát, a lánchin­tát állították fel. Emlékszem, talán nyolc éves lehettem, egy vézna, ötéves forma kislány állí­tott be hozzánk búcsú reggelén. Meg­szokott búcsúi esemény volt az is, hi­szen ilyenkor adták egymásnak a kére- getők is a kilincset. Édesanyám éppen megfejt, a tejet szűrte le. — Néni kérem• nem kaphatnánk egy kis tejet? — mondja a kislány könyörgő hangon. (Korán meg kellett tanulni kérni szegénynek.) — Add csak oda a csuprodat — mondja az anyám —, azzal belemér egy liter tejet. — Mennyit tetszik kérni érte a néni? — kérdezi a kislány, s látom, a kezé­ben 'aprópénzt szorongat. Mintha azt mondaná: Nem kéregetni jöttem. — Nem kérek érte semmit, csak vi­gyed — mondja anyám, mire a kislány nagyhálálkodva köszönte meg a tejet. Délután valamivel jobban kiöltözve láttam a lánchintánál, amint a cinn- tányért verte, két idősebb bátyja egy rozzant dobbal, illetve egy ütött-kopntt kürttel szolgáltatta a zenét. A család többi tagja a pénzt szedte be, mielőtt egy-egy menet megindult. Fent a dobo­gón pedig hozzám hasonló korú, falubeli gyerekek hajtották a hintát, hogy utána egy-egy menetre ingyen ülhessenek fel. Forgott az „ördögszekér". ahogyan a délelőtti misén az esperes úr mondotta a búcsúi szentbeszédet, intette nyáját, hogy a lelke ápolását előbbre tartsa minden világi hívságnál, mert már szé­gyent sem ismer a világ, mert a lányok felülnek arra az ördögszekérre, amely annyira forog, hogy szoknyájuk a tér­dük fölé lebben. Azt már mondani sem kell, hogy délután az esperes úr intel­mei csak pusztába kiáltó szavak marad­tak.. Aztán elmúlt a búcsú, a lánchintát, körhintát lebontották, a hintásnép új­ból szekerekre rakodott és ment másik faluba, újabb búcsúra, más embereket szórakoztatni. — Vitték cifranyomorú­ságukat. Nemrégiben a borkóstolóban poharaz- gattam néhány ismerőssel. Egyikük ka­bátját egyszer csak hátulról megrántja egy férfi. — Már a túlsó sarokból is megismer­tem a hangodat, tudtam, hogy csak te lehetsz. Az ismerősömnek is felderül az arca. — Hát te hogy kerülsz ide? — Az közben bemutatkozik: — Németh vagyok, valamikor artista, most hintás. — Zsebéből cigarettát vesz elő, szájába dugjaj majd hozzánk for­dul: — Nem tudnának adni néhány szál gyufát? Nagyon le vagyok most égve. Hiába, nem lehet most pénzt keresni. Hárman is nyújtják neki a gyufás- dobozt, mindegyikből kivesz néhány szálat, közben rá is gyújt. Amint végignézünk rajta, szavait csakugyan igazolni látszik külsője. Ar­cát vöröses borosta fedi, fején kopott micisapka. Kopott szürke felöltő lóg rajta kigombolva, alatta megviselt, koc­kás szürke kabát, kigombolt nyakú, pi­roskockás ing. — Mit iszol? — kérdezi tőle az isme­rős ,egy jólöltözött mesterember. — Pálinkát. — No, akkor kérek még egy kört és egy féldeci pálinkát. Aztán folyik tovább a beszélgetés, most már a legújabb ismerőssel. — Aztán hova, mi járatban? — üzletet akarok venni. — üzletet? Hogy-hogy? Milyen üz­letet? • • • — Körhintát, motorosat. Az még min­dig jól megy, a gyerekek még mindig szeretnek felülni a lóra, faluhelyen még a lányok is. A felnőttek már nem any- nyira. Azokat inkább a céllövölde vonz­za. Itt voltam augusztus 20-án Szek- szárdon, de jóidéig nem ment az üz­let... vagy két óra hosszat állt a lánc­hinta kikapcsolva ... azért akarok most körhintát venni __lovashintát... — Es miből? — Hogy miből? Az előbb, amikor a gyufát kértem, az csak hamuka volt... így azt gondolják, szegény csóró vagyok, így külsőleg annak is látszom. No, de nem akarok potyázni, nehogy azt higy- jék... Kérek, négyszer kétdecit, meg egy fél pálinkát. — Aztán folytatja: — Azt mondtam, le vagyok égve. Külsőleg igen, de mikor vonaton uta­zik az ember, itt-ott éjszakázik, akkor megteszi az ilyen ruha. Mert felöltöz­hetnék . . . van különb ruhám is, nem is akármilyen ... Nyugodtan végigmehe­tek a körúton. — Miért, hol lakik? — Pesten. Tudják, hol van a tele­pünk? — A városliget mellett. — Igen, igen. De mondják csak, lát­nak rajtam valamit? Nem. Na. tessék. — Kigombolja a kabátot, végigsimítja mellén az inget. — Na és most? Tes­sék ... Kigombolja az ingzsebet és egy köteg százast húz elő. Kigombolja a má­sik zsebet is. — Tessék... — HasonUI köteg... Látják? Kívülről egy szegény csóró vagyok csak, apám... de a zseb­ben! Az ismerőse vállára csap. — Te tudod, hogyan vagyunk, voltál már a lakókocsimban. Tip-top, ahogyan be van az rendezve. Egészen új, ballon- kerekes. Rádió is van benne ... — Az előbb azt mondta, itt volt Szekszárdon augusztus 20-án, és nem ment valami jól az üzlet . .. Akkor is csak „hamuka” volt? — kérdem. — Itt voltam... a céllövölde mel­lett ... talán emlékeznek rá, egy szőke, hosizúhajú lány volt a céllövöldénél. Az az én lányom volt. (Csakugyan, még­hozzá elég csinos.) Csakugyan nem ment mindig az üzlet. .. már amilyen volt a vásárban a forgalom. — Mégis, mennyit keresett? — Tizenölezret__ — Nem mondom, ha mindig ilyen „rosszul” megy... és most mennyivel indul az üzletet megvásárolni? — Negyvenezerrel... Hiába, úgy van az, ha nincs befektetés, nincs üzlet. Nem igaz? — Iszol még egy féldecit? — szakítja félbe barátja a beszélgetést. — Nem, én már megittam a maga­mét — szabódik, — aztán tovább foly­tatja: — Mindenki «úgy van, hogy minél többet akar keresni. Hát. így vágunk én is, mert nyolctagú családról kell gon­doskodnom. Az egyik ezzel, a másik azzal a foglalkozással keresi a pénzt. En ezzel a mesterséggel... és megélek apám... ha kell, úriasan megélek. De most, ilyenkor csak egy szegény csóró vagyok. Nagyon le vagyok égve. (BOGNÁR)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom