Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 11. szám

lg. JANUÁR 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 FERDE SZEMMEL Ha pontosak akarnánk Válaszféle lenni... Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizott­sága elvtársnak Helyben Tárgy: Jelentés a vb-határozat mi­kénti végre-, illetve nem végrehajtásá­réi. A 115—/i/1957. számon iktatott és 1957. január 5. napján Szekszárdon kel­tezett levelükre és a 7/1957. sz. 1957. január 3-án hozott vb-határozatukra vá­laszolva közöljük, hogy a fent említett levelet és határozatot megkaptuk teg­nap estefelé, úgy alkonyattájban. Tellát ezennel igazoljuk annak megérkezését és kézhezvételét. Továbbá közöljük, hogy a levél felbontatlan volt, az egy- • szem kapocs szilárdan összetartotta ezt a szabályosan összehajtogatott ügy dara­bot. A levél felbontására irányuló kísér­letet, ami még nagymértékben is meg­sértette volna annak titkosságát, nem tapasztaltuk sem mi, sem a szakértők. Szükségesnek tartjuk azt is közölni a fenti cím, fent világosan és érthetően feltüntetett számú levelére és határoza­tára, hogy a b. címnek úgy levele, mint az ahhoz csatolt határozata megnyug­tató erőben és egészségben talált ben­nünket és ugyanez az állapot uralkodik szerkesztőségünkben e levelünk (mely­nek tárgyát fent már világosan és ol­vashatóan közöltük) megszövegezése és gépíró által géppel való letisztázása pil­lanataiban is. (Természetesen leszámít­va azt az egy fogfájós újságírót, ame­lyet már önökkel hivatalosan is közöl­tünk és amelyről már tudomással bír a statisztikai hivatal illetékes osztálya is.) Világosan megértettük levelükből, hogy a Megyei Tanács VB 1957. január 3. napján tartott hivatalos iifésén hozott határozatát „tudomásul és végrehajtás végett“ megküldik. Felelősségünk teljes tudatában ezennel hivatalosan is kije­lentjük, hogy tudomásul vettük a fent megjelölt határozatot és ez olyan kielé­gítő eredménnyel végződött, amilyenre még nem volt példa szerkesztőségünk történetében. Mi sem bizonyítja ezt fé­nyesebben, mint az a hivatalos külsejű és tartalmú jegyzőkönyvekkel is doku­mentált tény, amely szerint nem akadt ■senki szerkesztőségünk tagjai körében, aki ne vette volna tudomásul a fent már jelz'ett levelüket és határozatukat. Sőt, még csak olyan sem akadt, aki csak kismértékben is vonakodott volna leve­lük és határozatuk tudomásul vételétől. Erről egyénileg is és csoportosan is ta­núbizonyságot tettek az újságírónak ne­vezett alkalmazottaink és így annak még csak a gyanúja sem merülhet fel, hogy bárki közülünk kis-, vagy nagymérték­be* ellenezné a fent már többízben pon­tosan is megjelölt céggel való batáti kapcsolataink ápolását és a lehetőségek­hez mérten való majd pedig a szükség­leteknek megfelelő kiszélesítését. Közölni kívánjuk még azt is felelős­ségünk széleskörű ismeretében, hogy a jövőben felvételre kerülő új alkalinazot- tainkkal is „tudomásul vetetjük“ majd levelüket és határozatukat (számát és keltét lásd fent.) Már a felvételt meg­előzően tudatosítani fogjuk a tudomá­sul vétel fontosságát és addig senkit nem helyezünk státuszba, míg meg nem győződtünk arról, hogy valóban tudo­másul vette-e e levelet és határozatot (számát, keltét lásd levelünk elején', és tisztázzuk, hogy nem áll-e fenn vélet­lenül a színlelt, tehát ál, vagyis nem valódi tudomásulvétel.' Annál nagyobb fájdalommal, mélyebb sajnálattal és a rosszindulat teljes mér­tékű kizárásával kell azonban közölnünk a fentiekből már jól ismert címmel, hogy a határozat végrehajtását, melynek számát már többízben volt szerencsénk ismertetni, még a mai napig (tehát 1957. január 12., a nap időtartama ü órától 24 óráig) még a legnagyobb fokú jó­szándék és áldozatkészség felhasználá­sával sem állt módunkban foganatosí­tani annak ellenére, hogy lapunk fizi­kai és szellemi alkalmazottai, a három gyakornokot kivéve (reájuk még nem bízhatunk ilyen felelősségteljes munkát), egyaránt annak foganatosításán fára­doznak. Ezt a sajnálatos tényt is megírjuk a maga szürke valóságában és ezzel is mintegy tanúbizonyságot szolgáltatunk arra ország-világ előtt, hogy mi már rég­óta nem a szép jelentések készítésére tö­rekszünk, mint ahogyan azt még sokan teszik, hanem ahelyett inkább cselek­szünk. Ennek a töredelmesen bevallott, de ugyanakkor nem megnyugtató és végrehajtásának állandóan napirenden levő ténynek az okai sajnálatosak és — nem akarunk túlszerények lenni — azt is megmondjuk, hogy annak csak bizo­nyos százaléka múlott rajtunk. Es itt engedtessék meg az elvitathatatlan jo­gunk gyakorlása, hogy egy kissé a bí­rálat fegyverével is élhessünk felettes szervünk felé. (Ez a jogunk egyébként mindenki által ismert és így nem tart­juk szükségesnek a számát, bekezdését meghatározni és ehhez, jön még az a tény is, hegy az utolsó lervnegvedben rohamosan előtérbe helyeztetett a kriti­ka — bírálat, beleértve az önbírálatot is — gyakorlásának joga.) Bírálatunk pedig kedves T. Cím abból áll, hogy őszintén megmondjuk, hogy önök, mint felettes hatóság felszólítottak ugyan ben­nünket a már jelzett számú vb-határozat Bacchus kegyeltjei avagy mennyiért lehet tökéletesen berúgni .Nem.' a megboldogult római birodalom vidám mámorrajongóiról akarok meg­emlékezni, ők már kimulatták magukat, nyugodjanak békében. Vannak azonban modern követőik, akiket a rút, józanésszel gondolkodó világ lépten-nyomon anyagi korlátáival és fenyítéseivel zaklat. Lássuk csak egy ilyen XX. századbeli meg nem értett bacchus-követő kálváriáját: A dolog rendszerint ott kezdődik, hogy bemegy valami szeszszanatóriumba egy fröccsre. Igen, igen, csak egy fröccsre, a többiről ő már nem tehet, mert mit csináljon az ember, ha már együtt a kompánia. Ezután következik az az álla­pot., amit minden valamire való hozzáértő atmoszféra nyomással mér. Az aljas rágalmak szerint ilyenkor mar ködös az egy. de ezt nem kell készpénznek venni. Mindössze annyi külső rendellenesség mutatkozik, hogy október 23-a előtt Rákosi- vicceket meselt az illető, most pedig hazafias dalokat énekel — mert ez a divat. A kői étkező szakasz sajnos kiesik nemcsak ebből az írásból, hanem a szóbanforgó bőtorkú atyafiak emlékezetéből is ... Az öntudat első szikrái már csak a kórház belgyógyászati osztályán ébresztik szomorú valóságra a karvallottat. Pénzt árcája rendszerint egészen üres, mivel • haverok meglehetős igyekezettel használták ki a potyáitokét. Bizony ez bele­került vagy 200 300 forintba. Hogy miért van a belgyógyászaton? Nem kérem nincsen belső serülése, rendszerint külső sem. A mentőállomás dolgozói szerint részeg embereket a legritkább esetben hoznak be komolyabb sebesüléssel. Ügy látszik, valóiban kegyeltjei a vén római istenségnek. De térjünk csak vissza u nyögve ébredező pénztárcájához. /íz a párszáz forint csak a technikai költség volt, •ezután következik az egészségügyi felár, amelynek meglehetősen józaniló hatása van. Mindenek' előtt egy alapos gyomormosási kap a páciens, majd leviszik az elmeosztályra és üdítő hidegfürdő után — amely néha tisztálkodást is jelent — injekciót adnak neki. Ha van olyan csökönyösen részeg, aki még ettől sem józa­nadna ki (ilyen nines), altkor benyújtják a számlát: a ment ókor si. a gyógyszer, • mosás és az ápolási díj megüti a 200 forintot. Ettől viszont a guta üti meg — majdnem — a valamennyire is anyagias embereket. Vigyázat tehát, szesznek mértéktelen rajongóil Ha az istenek tudnak is vigyázni a testi épségre, ez még kevés az üdvösséghez, illetve a megélhetéshez, mert a pénztárcák felett, mint számtalan példa bizonyítja, nincs hatalmuk. MIT NEVETSZ? — Micsoda divat! Ekkora hajhoz ilyen kis kalap! — Hát a férfiak? Olyan kopasz fejre akkora kalap. * — Micsoda dolog az, Sári? Egy óra kellett ahhoz, hogy a postán egy levelet feladj ? — Két levél volt, Anyukám. * A fiúk is nagyon okosak néha Egyik fiú: Mondd, ki verte meg a Tiliszteuspkat? Másik fiú: Nem tudom, ma még nem ■olvastam futballhíreket — Jaj de jó ez a saláta! Honnan vet­ted a receptjét? — Tegnap az Operában a hátam mö­gött mondta valaki a szomszédjának. • — Zsuzsi! Nem száll lejebb a baro­méter? — Nem a! Jól oda van szögezve a falhoz. Földrajz órán Afrikáról van szó. Len­ke felel: — AFuka belsőiében vannak olvan dzsungelek és őserdők, ahová emberi kéz mé" nem tette be a lábát. végrehajtására (foganatosítására), de egy árva szóval sem közük velünk e jelentőségteljes határozat foganatosításá­nak (végrehajtásának) mikéntjét és mi­vel ilyen feladat még nem fordult elő időszámításunk óta, így kollektívánk nem tudott rájönni a végrehajtás he­lyes formájára sem. Éppen ezért azzal a kérésünkkel bá­torkodunk jelentkezni, hogy szívesked­jenek egy legalább tíz főből (emberből) álló bizottságot elküldeni szerkesztősé­günkbe, a határozat végrehajtásának se­gítése céljából. Amennyiben pedig erre nem lenne mód, úgy kérjük közölni, an­nak az irodalomnak a listáját, amelyben e feladat klasszikus megoldásához ada­tok találhatók. Levelünk boritékozásáig még nem találtunk módozatot a végre­hajtásra, mert ez a határozat nem más, mint az, hogy közük, ki az a két em­ber, akit a vb a Népújság szerkesztő- bizottságába küld. Fogalmunk sincs ar­ról, hogy hogyan kell ezt a üatároz.atot végrehajtani. Tehát sürgős segítségre van szükség. A tervezettnél nagyobb mértékben gá­téi bennü iket munkánkban az is, hogy még a mai napig nem ismerjük a vég­rehajtás határidejét és így semmi néven nevezendő tervszerűséget nem tudunk belevinni az egyébként állhatatos mun­kánkba. A határidőre és annak pontos betartására kétszer is felhívja a levél figyelmünket és ezt nyilván nem lehel figyelmen kívül hagyni. Amennyiben egy későbbi levelükben kívánják ezt ve­lünk közölni és ezt foganatosítani is fog­ják, úgy visszavonjuk az ezzel kapcso­latos elégedetlenségünket és helyette a legnagyobb fokú örömünknek adunk ki­fejezést. Továbbá utasítják szerkesztőségünket, hogy a jelentést, majd a Felelős sze­mély írja alá. Ezzel kapcsolatban kuta­tás végzése vált szükségessé. Megállapí­tást nyert, hogy szerkesztőségünkben csak volt, de jelenleg nincs felelőtlen személy, amit mindenekelőtt az önök határozata iránt érzett felelősségünk mutat. így döntő .szavazattöbbséggel arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a legfelelősebb személy írja majd alá a jelentést. A fentiekből már közismert cím Irhát az előbb felsorolt tényekből és elgondo­lásokból is megállapíthatja, hogy ko­molyan vettük levelüket és éjt nappallá téve, a határozat foganatosításán fára­dozunk. így tehát maradunk abban a reményben, hogy leveliink, amelynek tárgya már ismert, és amely hivatkozik az önök levelére és határozatára, önöket a legjobb egészségben találja és ezen­kívül nem talál egy érzéketlen szívet sem, amely ne reagálna kérésünkre és egy csukott fület sem. amely ne halla­ná meg indítványainkat és nem talál kezeket, amelyek mégegvszer elkülde­nek bárkinek is hasonló „ügyiratot“. Kelt mint fent, fent kelt, mint lent, ezenkívül aláírás és bélyegző. ______ A NEKDOTÁK híres emberekről Mark Twain, az elhúnyt világhírű amerikai humorista 1870-ben nősült meg. Feleségével Langdon Oüviával Phi- ladi Iphiálmn ismerkedett meg. Maguk között csakhamar megegyezlek, csupán a jövendőbeli após beleegyezésére volt még szükség. Mr. Langdonnak sajátsá­gos módon adta elő Mark Twain a ké­résé L — Mr. Langdon — mondotta társal­gás közben a ő sajátszerű vontatott be­szédmodorában —, köztem és leánya között nem vett észre valami különös dolgot? — Nem én — felelte Mr. Langdon. — Nos, akkor most az egyszer tartsa nyitva a szemét, mert észre fog valamit venni. A frigy nemsokára létrejött és Lang­don egy házat ajándékozott a fiatal pár­nak. Mark Twain köszöneté abban ál­lott, hogy apósának tudomására hozta, hogy házában bármikor meglátogathat­ja és éjszakára is otlmaradhat. A házzal szemb n egy másik ház állott, amelynek a tulajdonosával Mark Twain a mézes­hetik idején még nem ismerkedett meg. Egy reggel sajátságos dolgot vett észre a szomszéd házon, ami arra késztette, hogy hiányos reggeli kosztümjében át­szaladjon a verandáján reggeliző szom­szédjához és neki a következő beszédet tartsa: — Nevem Clemens. Feleségem és én már régebben akartunk bemutatkozni, hogy az önök megtisztelő ismeretségére szert tegyünk. Borsássanak meg, ha ez eddig nem történt. Azt se vegyék zokon tőlem, hogy ilyen korai reggeli időben rontok be önökhöz, de, — tűzben áll a házuk teteje! * Széchenyi Istiwn gróf a szociális kér dési n linvfthcin jellemző rövidséggel hl ti \r. áruikor is n szociális kérdésről n kövei hozni mondottn: — Isten cftt/n ’k jobb szakácsot, másnak viszont főbb j gyomrot adott. Egy munkanapló kálváriája —Csokor a szent Bürokrácia oltárára— „Erdő mellett nem jó lakni, Mert sok fát kell hasogatni í. mondja a közismert gyermekdid. Bez­zeg, ha tudták volna akkor, amikor ez a dal megszületett, hogy a sok (ahaso- gaids mellett még mennyi mást is el kell végezni! Mert ha valaki azt hiszi, hogy elég az erdőben kivágni a fát, le- galyazni, felhasogatni, ölberakni, — té­ved. Ha tudná, hány ember dolgozik azért, hogy otthon fával tüzelhessen — mostanában egyébként is elég nehezen lehet hozzájutni — bizonyos, ha na­gyobb áldozatot nem hozna is, legalább egy csokrot helyezne el szent Bürokrá­cia oltárára. De ne láradjon senki, összekötjük helyette a csokrot és fel­ajánljuk áldozatul. Talán majd megkö­nyörül rajtunk. Tehát az erdőben a favágásról van szó. Mondjuk, Bahas Péter X. erdőgaz­daságban szerződött munkás. Ilyenkor, télen természetesen fakitermelést végez. Akár ezt, akár más munkát végez, munkanaplót kell vezetnie, e szerint kapja meg a fizetést. No, de ne siessünk, nem megy ám az csak úgy, hogy átadja a munkanap­lót és megkapja a pénzt, ez túlságosan egyszerű lenne. Hosszú kálváriát kell megjárni a munkanaplónak addig, amíg pénzzé változik ál. Kilenc stációja van ennek a kálviáriának, ha minden jól megy, illetve nincs benne hiba. Kí­sérjük el tehát a munkanaplót kálvá- riaútjára. ELSŐ STÁCIÓ. A munkanapló a munkacsapatvezető kezébe kerül aki, miután felelős az elvégzett munkáért a munkát elvégző Baltás Péterért, megvizsgálja, hogy minden szám a megfelelő rubrikában van-e, nincs-e benne tévedés, s miután mindent rend­ben talál, aláírásával látja el. MÁSODIK STÁCIÓ. A munkanapló a kerületvezető erdész kezébe kerül, aki felelős a kerületében folyó fakiter­melő munkáért, a munkál végző mun­kacsapatokért. Átvizsgálja, rendben van-e kitöltve, nincs-e benne norma­csalás, miegyéb és kinyilvánítván, „semmi hibát nem találok benne”, aláírásával látja el. HARMADIK STÁCIÓ. A munkanap­lót kézbeveszi a bérelszámoló egyez- nek-e a bértételek, mivel a bérelszá­moló felel azért, hogy véletlenül egy fillérrel se károsítsák meg a „nép ál­lamát“. Ha minden rendben van, ak­kor aláírásával igazolja és továb­bítja. NEGYEDIK STÁCIÓ. A munkanap­ló a szakelőadó elé kerül, aki felelős azért, hogy a munkanaplóban megjelöli munka szakszemponlból is megfeleljen a kívánalmaknak. Rendben van min­den, igazolja aláírásával. ÖTÖDIK STÁCIÓ. Az erdészetvezető kezébe kerül a munkanapló, neki is tüzetesen át kell vizsgálnia, már csak azért is, mert ö felel mindenért, ami az erdészetben történik. Tételezzük fel, nem talált hibát, de ezt az aláírásával is igazolnia kell. HATODIK STÁCIÓ. A munkanapló most a könyvelő kezébe kerül, akinek ugyancsak mindent felül kell vizsgál­nia, s ha nem talál rajta kivetnivalót; az aláírásával ellátni. HETEDIK STÁCIÓ. Itt már változa­tosabbá válik a kálvária. Ugyanis, ha a szakfelügyelő az erdészetnél tartóz­kodik, akkor ott vizsgálja át és látja el aláírásával. Ha nem, akkor majd később. Tegyük fel nincs kint a szak- felügyelő, a 'munkanapló bekerül az erdőgazdaság központjába, ott is a nor­más kezébe, aki válogatott tortúrák’ nak veti alá, s ha az eddig lefolytatott vizsgálatok szabályszerűen történlek meg, azokat aláírásával hitelesíti. NYOLCACDIK STÁCIÓ. A munkanapló újból a szakelőadói kézbe kerül, a sorsa újabb vizsgálat, újabb névalá­KILENCEDIK STÁCIÓ. Amennyi­ben a szakfelügyelő a központban van, újabb vizsgálat, újabb névaláírás. — Azonban mindez még nem elég, még mindig nem lesz pénz a munkanapló­ból. Ugyanis, mivel minden munkafo­lyamatról külön munkanaplót kell ki­állítani, a sok tortúra után a munka­naplókat összesíteni kell és azután fi­zetik ki Baltás Péternek a végzett mun­ka után járó fizetést. A kálváriának végére értünk, ennyi kínszenvedésből elég volt és kiáltsunk fel a kafarnaumi százados szavaival „Ecce homo“. „íme az ember“, az „ember“, aki mindezt kiagyalta. BOGNÁR ISTVÁN „Egyedül mentem“ Nem tartozom az idősebb generációhoz. S ez sok esetben kellemetlen hely­zetekbe sodor. A napokban például Dombóváron jártam és a sors összehozott egy nagyon régi ismerősömmel. Jó pár évvel ezelőtt még ismerősöm térdét lovaglás céljából nem egyszer vettem igénybe. S most íme, kényelmetlenül kellett feszen­genem a portásfülkében. Beszélgetésünk körülbelül így zajlott le: — Jónapon kívánok! Hogy vágynunk, hogy vagyunk! — Jónapot, kérem, be szeretnék menni az üzembe. — Ilát igen, be szeretnénk menni! — Nem kérem, csak egyedül, én akarok bemenni. Maga itt maradhat. — Hát jól van, akkor itt maradunk. — De kérem,én újságíró vagyok, és szeretnék a munkástanács elnökével beszélni. — Ja úgy, a munkástanács elnökkel beszélünk? Es aztán újságírók vagyunk. Hát szép! — Nem kérem, egyelőre én szeretnék a munkástanács elnökével beszélni, és úgy sejtem, hogy kettőnk közül csak én vagyok újságíró, és ön pedig a porták őre! Nem? — De igen! — Hat akkor bemehetek? — Hát csak menjünk, én nem bánom. Ekkor már fogtam az ajtó kilincsét, gyorsan kisurrantam a portásfülkéből és boldogan indultam „egyedül" célom felé. Az áramellátás javulása következtében: msgszüntették az éjszakai műszakot a Bonyhádi Cipőgyárban Az áramkorlátozások miatt a Bony­hádi Cipőgyárban kénytelenek voltak az egyik műszakot több hétig éjszaka üzemeltetni. Bár ez rendkívüli ter­hes volt a dolgozók részére, de még­is vál'alták a munkát, hogy ne legyen fennakadás a lakosság cipőellátásá­ban Péntektől kezdve — az áramellátás javulásé következtében — úgy osz­tották be a gyárban a munkát, mint ol tóber előtt. Két kör reggel 6-tól délután 2-ig, egy kör pedig délután 2-től 10-ig dolgozik a gyárban. Na­ponta 2100 pár cipőt készítenek el, ugyanannyit mint október előtt. Hegyei zenészgyülés Szekszárdon A Zeneművészek Szakszervezeté­nek (volt MÜDOSZ) megyei szerve­zetei országszerte, a fővároshoz ha­sonlóan megalakulóban vannak. A szakszervezet ideiglenes intéző bizott­sága Tolna megyében is elhatározta, b ,y a hivatásos és alkalmi zené­szeknek egy, az eddiginél megfelelőbb érdekvédelmi szervezetet kell létre­hozni. Január 18-án, pénteken az ideigle­nes intéző bizottság szakszervezeti gyűlést hív össze, amelyen a hivatá­sos és alkalmi zenészek személyesen vagy küldöttekkel vesznek részt. Ez lesz a szakszervezet alakuló gyűlése és ugyanakkor megválasztják a vég­leges vezetőséget is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom