Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-13 / 11. szám
lg. JANUÁR 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 FERDE SZEMMEL Ha pontosak akarnánk Válaszféle lenni... Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elvtársnak Helyben Tárgy: Jelentés a vb-határozat mikénti végre-, illetve nem végrehajtásáréi. A 115—/i/1957. számon iktatott és 1957. január 5. napján Szekszárdon keltezett levelükre és a 7/1957. sz. 1957. január 3-án hozott vb-határozatukra válaszolva közöljük, hogy a fent említett levelet és határozatot megkaptuk tegnap estefelé, úgy alkonyattájban. Tellát ezennel igazoljuk annak megérkezését és kézhezvételét. Továbbá közöljük, hogy a levél felbontatlan volt, az egy- • szem kapocs szilárdan összetartotta ezt a szabályosan összehajtogatott ügy darabot. A levél felbontására irányuló kísérletet, ami még nagymértékben is megsértette volna annak titkosságát, nem tapasztaltuk sem mi, sem a szakértők. Szükségesnek tartjuk azt is közölni a fenti cím, fent világosan és érthetően feltüntetett számú levelére és határozatára, hogy a b. címnek úgy levele, mint az ahhoz csatolt határozata megnyugtató erőben és egészségben talált bennünket és ugyanez az állapot uralkodik szerkesztőségünkben e levelünk (melynek tárgyát fent már világosan és olvashatóan közöltük) megszövegezése és gépíró által géppel való letisztázása pillanataiban is. (Természetesen leszámítva azt az egy fogfájós újságírót, amelyet már önökkel hivatalosan is közöltünk és amelyről már tudomással bír a statisztikai hivatal illetékes osztálya is.) Világosan megértettük levelükből, hogy a Megyei Tanács VB 1957. január 3. napján tartott hivatalos iifésén hozott határozatát „tudomásul és végrehajtás végett“ megküldik. Felelősségünk teljes tudatában ezennel hivatalosan is kijelentjük, hogy tudomásul vettük a fent megjelölt határozatot és ez olyan kielégítő eredménnyel végződött, amilyenre még nem volt példa szerkesztőségünk történetében. Mi sem bizonyítja ezt fényesebben, mint az a hivatalos külsejű és tartalmú jegyzőkönyvekkel is dokumentált tény, amely szerint nem akadt ■senki szerkesztőségünk tagjai körében, aki ne vette volna tudomásul a fent már jelz'ett levelüket és határozatukat. Sőt, még csak olyan sem akadt, aki csak kismértékben is vonakodott volna levelük és határozatuk tudomásul vételétől. Erről egyénileg is és csoportosan is tanúbizonyságot tettek az újságírónak nevezett alkalmazottaink és így annak még csak a gyanúja sem merülhet fel, hogy bárki közülünk kis-, vagy nagymértékbe* ellenezné a fent már többízben pontosan is megjelölt céggel való batáti kapcsolataink ápolását és a lehetőségekhez mérten való majd pedig a szükségleteknek megfelelő kiszélesítését. Közölni kívánjuk még azt is felelősségünk széleskörű ismeretében, hogy a jövőben felvételre kerülő új alkalinazot- tainkkal is „tudomásul vetetjük“ majd levelüket és határozatukat (számát és keltét lásd fent.) Már a felvételt megelőzően tudatosítani fogjuk a tudomásul vétel fontosságát és addig senkit nem helyezünk státuszba, míg meg nem győződtünk arról, hogy valóban tudomásul vette-e e levelet és határozatot (számát, keltét lásd levelünk elején', és tisztázzuk, hogy nem áll-e fenn véletlenül a színlelt, tehát ál, vagyis nem valódi tudomásulvétel.' Annál nagyobb fájdalommal, mélyebb sajnálattal és a rosszindulat teljes mértékű kizárásával kell azonban közölnünk a fentiekből már jól ismert címmel, hogy a határozat végrehajtását, melynek számát már többízben volt szerencsénk ismertetni, még a mai napig (tehát 1957. január 12., a nap időtartama ü órától 24 óráig) még a legnagyobb fokú jószándék és áldozatkészség felhasználásával sem állt módunkban foganatosítani annak ellenére, hogy lapunk fizikai és szellemi alkalmazottai, a három gyakornokot kivéve (reájuk még nem bízhatunk ilyen felelősségteljes munkát), egyaránt annak foganatosításán fáradoznak. Ezt a sajnálatos tényt is megírjuk a maga szürke valóságában és ezzel is mintegy tanúbizonyságot szolgáltatunk arra ország-világ előtt, hogy mi már régóta nem a szép jelentések készítésére törekszünk, mint ahogyan azt még sokan teszik, hanem ahelyett inkább cselekszünk. Ennek a töredelmesen bevallott, de ugyanakkor nem megnyugtató és végrehajtásának állandóan napirenden levő ténynek az okai sajnálatosak és — nem akarunk túlszerények lenni — azt is megmondjuk, hogy annak csak bizonyos százaléka múlott rajtunk. Es itt engedtessék meg az elvitathatatlan jogunk gyakorlása, hogy egy kissé a bírálat fegyverével is élhessünk felettes szervünk felé. (Ez a jogunk egyébként mindenki által ismert és így nem tartjuk szükségesnek a számát, bekezdését meghatározni és ehhez, jön még az a tény is, hegy az utolsó lervnegvedben rohamosan előtérbe helyeztetett a kritika — bírálat, beleértve az önbírálatot is — gyakorlásának joga.) Bírálatunk pedig kedves T. Cím abból áll, hogy őszintén megmondjuk, hogy önök, mint felettes hatóság felszólítottak ugyan bennünket a már jelzett számú vb-határozat Bacchus kegyeltjei avagy mennyiért lehet tökéletesen berúgni .Nem.' a megboldogult római birodalom vidám mámorrajongóiról akarok megemlékezni, ők már kimulatták magukat, nyugodjanak békében. Vannak azonban modern követőik, akiket a rút, józanésszel gondolkodó világ lépten-nyomon anyagi korlátáival és fenyítéseivel zaklat. Lássuk csak egy ilyen XX. századbeli meg nem értett bacchus-követő kálváriáját: A dolog rendszerint ott kezdődik, hogy bemegy valami szeszszanatóriumba egy fröccsre. Igen, igen, csak egy fröccsre, a többiről ő már nem tehet, mert mit csináljon az ember, ha már együtt a kompánia. Ezután következik az az állapot., amit minden valamire való hozzáértő atmoszféra nyomással mér. Az aljas rágalmak szerint ilyenkor mar ködös az egy. de ezt nem kell készpénznek venni. Mindössze annyi külső rendellenesség mutatkozik, hogy október 23-a előtt Rákosi- vicceket meselt az illető, most pedig hazafias dalokat énekel — mert ez a divat. A kői étkező szakasz sajnos kiesik nemcsak ebből az írásból, hanem a szóbanforgó bőtorkú atyafiak emlékezetéből is ... Az öntudat első szikrái már csak a kórház belgyógyászati osztályán ébresztik szomorú valóságra a karvallottat. Pénzt árcája rendszerint egészen üres, mivel • haverok meglehetős igyekezettel használták ki a potyáitokét. Bizony ez belekerült vagy 200 300 forintba. Hogy miért van a belgyógyászaton? Nem kérem nincsen belső serülése, rendszerint külső sem. A mentőállomás dolgozói szerint részeg embereket a legritkább esetben hoznak be komolyabb sebesüléssel. Ügy látszik, valóiban kegyeltjei a vén római istenségnek. De térjünk csak vissza u nyögve ébredező pénztárcájához. /íz a párszáz forint csak a technikai költség volt, •ezután következik az egészségügyi felár, amelynek meglehetősen józaniló hatása van. Mindenek' előtt egy alapos gyomormosási kap a páciens, majd leviszik az elmeosztályra és üdítő hidegfürdő után — amely néha tisztálkodást is jelent — injekciót adnak neki. Ha van olyan csökönyösen részeg, aki még ettől sem józanadna ki (ilyen nines), altkor benyújtják a számlát: a ment ókor si. a gyógyszer, • mosás és az ápolási díj megüti a 200 forintot. Ettől viszont a guta üti meg — majdnem — a valamennyire is anyagias embereket. Vigyázat tehát, szesznek mértéktelen rajongóil Ha az istenek tudnak is vigyázni a testi épségre, ez még kevés az üdvösséghez, illetve a megélhetéshez, mert a pénztárcák felett, mint számtalan példa bizonyítja, nincs hatalmuk. MIT NEVETSZ? — Micsoda divat! Ekkora hajhoz ilyen kis kalap! — Hát a férfiak? Olyan kopasz fejre akkora kalap. * — Micsoda dolog az, Sári? Egy óra kellett ahhoz, hogy a postán egy levelet feladj ? — Két levél volt, Anyukám. * A fiúk is nagyon okosak néha Egyik fiú: Mondd, ki verte meg a Tiliszteuspkat? Másik fiú: Nem tudom, ma még nem ■olvastam futballhíreket — Jaj de jó ez a saláta! Honnan vetted a receptjét? — Tegnap az Operában a hátam mögött mondta valaki a szomszédjának. • — Zsuzsi! Nem száll lejebb a barométer? — Nem a! Jól oda van szögezve a falhoz. Földrajz órán Afrikáról van szó. Lenke felel: — AFuka belsőiében vannak olvan dzsungelek és őserdők, ahová emberi kéz mé" nem tette be a lábát. végrehajtására (foganatosítására), de egy árva szóval sem közük velünk e jelentőségteljes határozat foganatosításának (végrehajtásának) mikéntjét és mivel ilyen feladat még nem fordult elő időszámításunk óta, így kollektívánk nem tudott rájönni a végrehajtás helyes formájára sem. Éppen ezért azzal a kérésünkkel bátorkodunk jelentkezni, hogy szíveskedjenek egy legalább tíz főből (emberből) álló bizottságot elküldeni szerkesztőségünkbe, a határozat végrehajtásának segítése céljából. Amennyiben pedig erre nem lenne mód, úgy kérjük közölni, annak az irodalomnak a listáját, amelyben e feladat klasszikus megoldásához adatok találhatók. Levelünk boritékozásáig még nem találtunk módozatot a végrehajtásra, mert ez a határozat nem más, mint az, hogy közük, ki az a két ember, akit a vb a Népújság szerkesztő- bizottságába küld. Fogalmunk sincs arról, hogy hogyan kell ezt a üatároz.atot végrehajtani. Tehát sürgős segítségre van szükség. A tervezettnél nagyobb mértékben gátéi bennü iket munkánkban az is, hogy még a mai napig nem ismerjük a végrehajtás határidejét és így semmi néven nevezendő tervszerűséget nem tudunk belevinni az egyébként állhatatos munkánkba. A határidőre és annak pontos betartására kétszer is felhívja a levél figyelmünket és ezt nyilván nem lehel figyelmen kívül hagyni. Amennyiben egy későbbi levelükben kívánják ezt velünk közölni és ezt foganatosítani is fogják, úgy visszavonjuk az ezzel kapcsolatos elégedetlenségünket és helyette a legnagyobb fokú örömünknek adunk kifejezést. Továbbá utasítják szerkesztőségünket, hogy a jelentést, majd a Felelős személy írja alá. Ezzel kapcsolatban kutatás végzése vált szükségessé. Megállapítást nyert, hogy szerkesztőségünkben csak volt, de jelenleg nincs felelőtlen személy, amit mindenekelőtt az önök határozata iránt érzett felelősségünk mutat. így döntő .szavazattöbbséggel arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a legfelelősebb személy írja majd alá a jelentést. A fentiekből már közismert cím Irhát az előbb felsorolt tényekből és elgondolásokból is megállapíthatja, hogy komolyan vettük levelüket és éjt nappallá téve, a határozat foganatosításán fáradozunk. így tehát maradunk abban a reményben, hogy leveliink, amelynek tárgya már ismert, és amely hivatkozik az önök levelére és határozatára, önöket a legjobb egészségben találja és ezenkívül nem talál egy érzéketlen szívet sem, amely ne reagálna kérésünkre és egy csukott fület sem. amely ne hallaná meg indítványainkat és nem talál kezeket, amelyek mégegvszer elküldenek bárkinek is hasonló „ügyiratot“. Kelt mint fent, fent kelt, mint lent, ezenkívül aláírás és bélyegző. ______ A NEKDOTÁK híres emberekről Mark Twain, az elhúnyt világhírű amerikai humorista 1870-ben nősült meg. Feleségével Langdon Oüviával Phi- ladi Iphiálmn ismerkedett meg. Maguk között csakhamar megegyezlek, csupán a jövendőbeli após beleegyezésére volt még szükség. Mr. Langdonnak sajátságos módon adta elő Mark Twain a kérésé L — Mr. Langdon — mondotta társalgás közben a ő sajátszerű vontatott beszédmodorában —, köztem és leánya között nem vett észre valami különös dolgot? — Nem én — felelte Mr. Langdon. — Nos, akkor most az egyszer tartsa nyitva a szemét, mert észre fog valamit venni. A frigy nemsokára létrejött és Langdon egy házat ajándékozott a fiatal párnak. Mark Twain köszöneté abban állott, hogy apósának tudomására hozta, hogy házában bármikor meglátogathatja és éjszakára is otlmaradhat. A házzal szemb n egy másik ház állott, amelynek a tulajdonosával Mark Twain a mézeshetik idején még nem ismerkedett meg. Egy reggel sajátságos dolgot vett észre a szomszéd házon, ami arra késztette, hogy hiányos reggeli kosztümjében átszaladjon a verandáján reggeliző szomszédjához és neki a következő beszédet tartsa: — Nevem Clemens. Feleségem és én már régebben akartunk bemutatkozni, hogy az önök megtisztelő ismeretségére szert tegyünk. Borsássanak meg, ha ez eddig nem történt. Azt se vegyék zokon tőlem, hogy ilyen korai reggeli időben rontok be önökhöz, de, — tűzben áll a házuk teteje! * Széchenyi Istiwn gróf a szociális kér dési n linvfthcin jellemző rövidséggel hl ti \r. áruikor is n szociális kérdésről n kövei hozni mondottn: — Isten cftt/n ’k jobb szakácsot, másnak viszont főbb j gyomrot adott. Egy munkanapló kálváriája —Csokor a szent Bürokrácia oltárára— „Erdő mellett nem jó lakni, Mert sok fát kell hasogatni í. mondja a közismert gyermekdid. Bezzeg, ha tudták volna akkor, amikor ez a dal megszületett, hogy a sok (ahaso- gaids mellett még mennyi mást is el kell végezni! Mert ha valaki azt hiszi, hogy elég az erdőben kivágni a fát, le- galyazni, felhasogatni, ölberakni, — téved. Ha tudná, hány ember dolgozik azért, hogy otthon fával tüzelhessen — mostanában egyébként is elég nehezen lehet hozzájutni — bizonyos, ha nagyobb áldozatot nem hozna is, legalább egy csokrot helyezne el szent Bürokrácia oltárára. De ne láradjon senki, összekötjük helyette a csokrot és felajánljuk áldozatul. Talán majd megkönyörül rajtunk. Tehát az erdőben a favágásról van szó. Mondjuk, Bahas Péter X. erdőgazdaságban szerződött munkás. Ilyenkor, télen természetesen fakitermelést végez. Akár ezt, akár más munkát végez, munkanaplót kell vezetnie, e szerint kapja meg a fizetést. No, de ne siessünk, nem megy ám az csak úgy, hogy átadja a munkanaplót és megkapja a pénzt, ez túlságosan egyszerű lenne. Hosszú kálváriát kell megjárni a munkanaplónak addig, amíg pénzzé változik ál. Kilenc stációja van ennek a kálviáriának, ha minden jól megy, illetve nincs benne hiba. Kísérjük el tehát a munkanaplót kálvá- riaútjára. ELSŐ STÁCIÓ. A munkanapló a munkacsapatvezető kezébe kerül aki, miután felelős az elvégzett munkáért a munkát elvégző Baltás Péterért, megvizsgálja, hogy minden szám a megfelelő rubrikában van-e, nincs-e benne tévedés, s miután mindent rendben talál, aláírásával látja el. MÁSODIK STÁCIÓ. A munkanapló a kerületvezető erdész kezébe kerül, aki felelős a kerületében folyó fakitermelő munkáért, a munkál végző munkacsapatokért. Átvizsgálja, rendben van-e kitöltve, nincs-e benne normacsalás, miegyéb és kinyilvánítván, „semmi hibát nem találok benne”, aláírásával látja el. HARMADIK STÁCIÓ. A munkanaplót kézbeveszi a bérelszámoló egyez- nek-e a bértételek, mivel a bérelszámoló felel azért, hogy véletlenül egy fillérrel se károsítsák meg a „nép államát“. Ha minden rendben van, akkor aláírásával igazolja és továbbítja. NEGYEDIK STÁCIÓ. A munkanapló a szakelőadó elé kerül, aki felelős azért, hogy a munkanaplóban megjelöli munka szakszemponlból is megfeleljen a kívánalmaknak. Rendben van minden, igazolja aláírásával. ÖTÖDIK STÁCIÓ. Az erdészetvezető kezébe kerül a munkanapló, neki is tüzetesen át kell vizsgálnia, már csak azért is, mert ö felel mindenért, ami az erdészetben történik. Tételezzük fel, nem talált hibát, de ezt az aláírásával is igazolnia kell. HATODIK STÁCIÓ. A munkanapló most a könyvelő kezébe kerül, akinek ugyancsak mindent felül kell vizsgálnia, s ha nem talál rajta kivetnivalót; az aláírásával ellátni. HETEDIK STÁCIÓ. Itt már változatosabbá válik a kálvária. Ugyanis, ha a szakfelügyelő az erdészetnél tartózkodik, akkor ott vizsgálja át és látja el aláírásával. Ha nem, akkor majd később. Tegyük fel nincs kint a szak- felügyelő, a 'munkanapló bekerül az erdőgazdaság központjába, ott is a normás kezébe, aki válogatott tortúrák’ nak veti alá, s ha az eddig lefolytatott vizsgálatok szabályszerűen történlek meg, azokat aláírásával hitelesíti. NYOLCACDIK STÁCIÓ. A munkanapló újból a szakelőadói kézbe kerül, a sorsa újabb vizsgálat, újabb névaláKILENCEDIK STÁCIÓ. Amennyiben a szakfelügyelő a központban van, újabb vizsgálat, újabb névaláírás. — Azonban mindez még nem elég, még mindig nem lesz pénz a munkanaplóból. Ugyanis, mivel minden munkafolyamatról külön munkanaplót kell kiállítani, a sok tortúra után a munkanaplókat összesíteni kell és azután fizetik ki Baltás Péternek a végzett munka után járó fizetést. A kálváriának végére értünk, ennyi kínszenvedésből elég volt és kiáltsunk fel a kafarnaumi százados szavaival „Ecce homo“. „íme az ember“, az „ember“, aki mindezt kiagyalta. BOGNÁR ISTVÁN „Egyedül mentem“ Nem tartozom az idősebb generációhoz. S ez sok esetben kellemetlen helyzetekbe sodor. A napokban például Dombóváron jártam és a sors összehozott egy nagyon régi ismerősömmel. Jó pár évvel ezelőtt még ismerősöm térdét lovaglás céljából nem egyszer vettem igénybe. S most íme, kényelmetlenül kellett feszengenem a portásfülkében. Beszélgetésünk körülbelül így zajlott le: — Jónapon kívánok! Hogy vágynunk, hogy vagyunk! — Jónapot, kérem, be szeretnék menni az üzembe. — Ilát igen, be szeretnénk menni! — Nem kérem, csak egyedül, én akarok bemenni. Maga itt maradhat. — Hát jól van, akkor itt maradunk. — De kérem,én újságíró vagyok, és szeretnék a munkástanács elnökével beszélni. — Ja úgy, a munkástanács elnökkel beszélünk? Es aztán újságírók vagyunk. Hát szép! — Nem kérem, egyelőre én szeretnék a munkástanács elnökével beszélni, és úgy sejtem, hogy kettőnk közül csak én vagyok újságíró, és ön pedig a porták őre! Nem? — De igen! — Hat akkor bemehetek? — Hát csak menjünk, én nem bánom. Ekkor már fogtam az ajtó kilincsét, gyorsan kisurrantam a portásfülkéből és boldogan indultam „egyedül" célom felé. Az áramellátás javulása következtében: msgszüntették az éjszakai műszakot a Bonyhádi Cipőgyárban Az áramkorlátozások miatt a Bonyhádi Cipőgyárban kénytelenek voltak az egyik műszakot több hétig éjszaka üzemeltetni. Bár ez rendkívüli terhes volt a dolgozók részére, de mégis vál'alták a munkát, hogy ne legyen fennakadás a lakosság cipőellátásában Péntektől kezdve — az áramellátás javulásé következtében — úgy osztották be a gyárban a munkát, mint ol tóber előtt. Két kör reggel 6-tól délután 2-ig, egy kör pedig délután 2-től 10-ig dolgozik a gyárban. Naponta 2100 pár cipőt készítenek el, ugyanannyit mint október előtt. Hegyei zenészgyülés Szekszárdon A Zeneművészek Szakszervezetének (volt MÜDOSZ) megyei szervezetei országszerte, a fővároshoz hasonlóan megalakulóban vannak. A szakszervezet ideiglenes intéző bizottsága Tolna megyében is elhatározta, b ,y a hivatásos és alkalmi zenészeknek egy, az eddiginél megfelelőbb érdekvédelmi szervezetet kell létrehozni. Január 18-án, pénteken az ideiglenes intéző bizottság szakszervezeti gyűlést hív össze, amelyen a hivatásos és alkalmi zenészek személyesen vagy küldöttekkel vesznek részt. Ez lesz a szakszervezet alakuló gyűlése és ugyanakkor megválasztják a végleges vezetőséget is.
