Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 11. szám

6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. JANIIAií3 FEDEZÉKBEN A történelem eseményeinek helyes megítéléséhez kétségkívül szükség van egy bizonyos történelmi távlatra. Ennek oka az, hogy a közelmúlt ese­ményeinek megítélésében nem any- nyira az értelem, mint inkább az ér­zelem játszik főszerepet. Azok, akik nemcsak megítélik, de aktívan moz­gatják az eseményeket, kialakítanak maguknak egy véleményt, amely az értelemre támaszkodik, és a jövőt veszi tekintetbe. De még velük szem­ben is előnyben van az, aki nem az elképzelt, hanem a valóságos jövő alapján ítélhet. A magyar társadalmat alapjaiban megrázó októberi és novemberi ese­mények kirobbantó alapoka ket­tős: egyrészt a volt MDP vezető klikkjének hibás, sok tekintetben a szocializmustól idegen, elégedetlen­ségre vezető politikája, másrészt a hazai és külföldi ellenforradalom és imperializmus ezen elégedetlenséget k;használó aknamunkája. Ez utóbbi tényező miatt, valamint azért, mert a kommunista párt a döntő pillana­tokban sem tudott megfelelő politikát folytatni, Magyarországon kísérlet történt a népi demokratikus rendszer felszámolására. A szovjet csapatok közbeavatkozása ezt a kísérletet meg­hiúsította. A kibontakozás szempontjából így nemcsak az elkövetett hibák kijavításával kell foglalkozni, hanem az ellenforradalom letöré­sével is, amely gátolja a hibák szocialista alapon történő kija­vítását. Ez az események megítélésében az egyik álláspont. A másikat talán a következőkép­pen lehetne összefoglalni: Magyarországon a szocializmus lé­nyegében megbukott. Az események menetére nem az ellenforradalom, hanem a nemzet forradalma jellemző. Éppen ezért a szovjet csapatok be­avatkozása jogtalan volt. A feladat nem a szocialista építésben elköve­tett hibák (sőt bűnök) kijavítása, ha­nem a társadalom életének alapve­tően új_ demokratikus alapokra tör­ténő áthelyezése. Ez a két álláspont nyilvánvalóan az események során egymással szem­benálló erők elláspontját fejezi ki. Bár történelmi távlattal még nem rendelkezünk az események megítélé­séhez, de világos, hogy, ez a két el­képzelés egymásnak teljesen ellent­mondó, így alapjában az egyik lehet igaz. Nézzük először a másodikat. Induljunk ki abból, hogy e szerint a nézet szerint Magyarországon új­szerű demokratikus átalakulásra van szükség. Ez a kitétel magában fog­lalja azt, hogy a szocialista társadal­mi rendszer nem demokratikus. (Mert miért van szükség akkor a szo­cializmustól eltérő, újszerű demok­ratikus rendszere?) Ez nyilvánvalóan nem igaz, mert a szocializmus, amennyi­ben helyes alapokon áll, a legtel­jesebb demokrácia, mert a leg­szélesebb néprétegeknek biztosít­hatja a hatalmat. De másrészről milyen lehet egy új­szerű demokrácia? Talán polgári de­mokrácia? Nem, mert a polgári de­mokrácia léte feltételezi a polgárság létét, ami Magyarországon nincs. Ezenkívül a polgári demokrácia velejárója, mint alapfeltétel, a nagy­tőke, már pedig nagytőkéseknek még ezen álláspont - szerint sincs helyük Magyarországon. (Mindenesetre ezt mondják.) De akkor kire támaszkod­jék az új demokratikus rendszer? Mindenkire — hangzik a válasz. Nos, ez valóban újszerű demokrácia lenne, a hiba csak az, hogy nem megvaló­sítható. Ezt mutatják az októbervégi események is, amikor lényegében ez a „demokrácia” valósult meg, és eredményeképpen az akkor erősebb fél, az ellenforradalom kapott lábra. Ez a jelszó tehát nem más, mint az ellenforradalom szálláscsiná- lója, mivel az ellenforradalomnak demokráciára csak addig van szüksége, amíg a hatalmat kézbe­ragadja. De ha így van, akkor szó sem le­het arról, hogy nálunk a szocializ­mus megbukott volna. Erre a tételre csak azért van szükség, hogy az „új­szerű demokrácia” követelése fellép­hessen. A kérdés másik oldala az, Vtrvmr o 07f\/»íplÍ7mne mqrfuorr\rcí7Ó (Ji bukása nyilván azt jelenti, hogy ez a rendszer nem életképes, így előbb utóbb meg fog bukni az egész vilá­gon. Ez pedig nem más, mint az im­perializmus legédesebb vágyálma, így ez önmagában is az ellenforrada­lom egyik állítása. Most már a nemzeti forradalom jelszavából sem marad semmi, mert látjuk, hogy alapjában és következ­ményeiben ellenforradalomhoz vezet, már pedig a magyar nemzet érdekei ellentétesek az ellenforradaloméval, hiszen a tőkés rendszer visszaállítása nem a magyarság, hanem a nyugati világ érdeke. így ez az álláspont magában fog­lalja azt, amit tagad: az ellenforra­dalmat. Ez az álláspont az elsőt iga­zolja. Mégis sokan vannak, akik egyál­talán nem ellenforradalmárok, nem óhajtják a tőkés rendszer visszaállítását, nem idegenked­nek a szocializmustól, de az utóbbi véleményt hangoztatják. Ennek több oka is van. Először. Az ellenforradalom, rész­ben a szovjet csapatok időben történő beavatkozása miatt, nem mutatta meg mindenütt igazi arcát. Voltak események, jelenségek, amikről ellen- forradalmi tevékenységre lehetett kö­vetkeztetni, de ezek nem voltak min­denki számára világosak. Az ellenfor­radalomnak ez a homályban rejtőző taktikája nagyon ügyes volt, és azért vált lehetségessé, mert a Rákosi— Gerő-klikk uralmától megszabadulni vágyó tömegek fedezték az irányítá­sukat. Ehhez hozzájárult Szabad- Európa és más hasonló rádióadó is. A pártbürokrácia felszámolása ál­talános célkitűzés volt. De a végső­kig elkeseredett embereket nem volt nehéz észrevétlenül átvinni a párt — és ezzel a népi demokratikus rend- szfer — felszámolásának gondolatá­hoz. így azok a lépések, amelyeket általában az utolsó lépéseknek gon­doltak, egyúttal az ellenforradalom első lépései is voltak. Ez természete­sen nem változtat azon, hogy a párt­bürokráciát fel kell számolni, illetve az új pártban nem szabad meghonosítani, de úgy, hogy az ellenforradalom ke­zét megkötjük Ez az egybeesés azonban amely főképpen az azonos jelszavak különböző tartalommal való megtöl­tésében áll, hozzásegítette az ellenfor­radalmat a ködösítéshez. Nézzük pél­dául a többpártrendszer követelését. Nyilvánvaló, hogy olyan pártok, amelyeknek alapvető célkitűzése a szocialista rendszer megdöntése, nem működhetnek a magyar közéletben. Az ellenforradalom azonban, ezt a követelést kihasználva, olyan pártok megteremtését kezdte el, és vette tervbe, amelyeknek éppen ez lett volna a céljuk, vagy méginkább, a szocialista rendszer megbuktatása után az ellenforradalom konszolidá­lása lett volna a feladatuk. Vagy pél­dául a Kossuth-címer követelése. Hibás volt Rákosiéknak az a tö­rekvése, hogy a nacionalizmus ellen a magyar nemzeti érzés semmibevevésével próbálták fel­venni a harcot. Ennek volt egyik lépése a Kossuth-címer eltörlése. A magyar nemzeti érzést nem szabad és nem lehet a magyarokból kiirtani de a Kossuth-címerrel az ellenforra­dalom a nemzeti érzésen túlmenőéi a nacionalizmust szította, mégpedi: sikerrel. A nacionalizmus ismét csal az ellenforradalom ködösítő törekvő sét segítette elő. Vagy például a; ÁVH üldözése. Feltétlenül szükséges hogy eltávolítsuk azokat az embere­ket, akik segédkezet nyújtottak a tö vénytelenségek elkövetéséhez, akii jó pénzért bármire képesek voltak Ezeken felül még az is az ÁVH ellei fordította a tömegharagot, hogy ői voltak (persze nem így, általánosság ban) a Rákosi-rendszer legfőbb vé delmezői akik nem tettek különbsé get ellenforradalom és jogos követe lések között. De ezt a tömegharago' kihasználva az ellenforradalom kom munista-ellenes pogromokat szerve zett, igazi céljait ezzel leplezve. Mindezeket elősegítette, hogy ezen jelenségek ellen szót emelni a sztálinizmus bélyege nélkül nem lehetett, így az ellenforrada­lom elleni minden józan fellépés sikertelen maradt, ami ugyan­csak elősegítette az ellenforrada­lom homályba maradását. Másodszor. Az események megíté­lésében sokan, a történelmi közel­múlt miatt az érzelmet helyezik elő­térbe, ami éppen a fentebb vázolt okok miatt tévútra vezeti az érté­kelőt. így végeredményben az az állás­pont, ami elég széles körben kiala­kult továbbra is leplezi az ellenfor­radalmat, továbbra is fedezéket nyújt neki, és kivédve a neki szánt csapá­sokat, magára vállalja azokat. Ezek az emberek ezután sértve érzik ma­gukat, hogy az ellenforradalom vádja őket éri. Ami az első álláspontot illeti, lehet, hogy idővel módosulni fog, de már­most is megállapítható, hogy lénye­gesen közelebb áll a történelmi való­sághoz, mint a második. Ennek tag­lalása itt nem szükséges, mert mint­hogy ez többé-kevésbé a kormány álláspontja, kifejtése széles körökben ismeretes. Leszögezhetjük tehát, hogy az 1956 október—novemberi eseményekben mutatkozott ellenforradalmi jelleg, amit a történelmi tények bizonyíta­nak azokkal szemben is, akik jóhisze­műen állítják, hogy ellenforradalom nem volt. Ennek a kérdésnek az eldöntése és tisztázása ezért szükséges, mert ez a kibontakozás egyik főkérdése. Ez iga­zolja ugyanis a Kádár-kormány mű­ködésének alapvető igazságát. Ez a kormány nyilatkozatában a szocializmust tűzte ki, mint elé­rendő célt, mégpedig úgy, hogy Rákosiék bűneit teljesen kiküszö­böli a magyar gazdasági- és köz­életből. Az ellenforradalom létének tagadása annyit jelent, hogy ebben a kijelen­tésben nem bízunk, vagyis Kádár- ismét a Sztálin által megkívánt be­rendezkedést többszörösen túltelje­sítő bürokratikus „szocializmust” akarja megvalósítani. Tehát, hogy nem veszi tekintetbe az október- 23-i tüntetés követeléseit. Ezzel szembe­kerülünk a Kádár-kormánnyal, pon­tosabban annak célkitűzéseivel, amit nem kis örömmel szemlél az ellen- forradalom. Végkövetkeztetésként: Mindenki­nek, aki Magyarország függetlensé­gét, felemelkedését, a közéleti demo­kráciát kívánja, el kell tudni hatá­rolni magát az ellenforradalomtól, majd ezen elhatározás következteté­seit levonva hozzá kell járulnia a szocializmus magyar útjának kiala­kításához, mert aki nem cselekszik, csak vár, magára vessen, ha remé­nyei nem válnak valóra. Bársony András műszaki egyetemi hallgató. Mire képes a gazdaember? Mostanában kevés dolgozó paraszt akadt, aki nem latolgatja otthon a családi körben és gazdatársai társasá gában saját jövőjét, egyben a magyar mezőgazdaság, illetve a magyar pa­raszt jövőjét. Az foglalkoztatja ezek­ben napokban a parasztokat, hogy milyen módon tudnak az eddiginél többet termelni, kinek és milyen ár­ban adhatják el majd terményeiket. Erről beszélgettünk a minap Virág János harci egyéni gazdával. HOGYAN KÉPZELI EL A GAZDÁLKODÁST? — Nem kell bennünket tanítani, jól tudjuk azt, hogyan, mit termel­jünk. Én legalábbis földterületemet mindig három részre osztom, így ve­tek meghatározott területen kapásnö­vényt, szálastakarmányt és gabonafé­léket. Én is akarok vetni kenyérga­bonát, de nem a szántóterületem 40 százalékán, amit nálunk kötelezővé tettek. — Mi a véleménye a szerződéses növények termeléséről? — Ha kifizetődő az ipari növények termesztése, akkor minden további nélkül és minden kényszerítés nélkül vállaljuk és akarunk is ipari növény termesztésére szerződést kötni. A mi határunkban például nagyon jól dísz­ük a paprika és a dohány. Én például egy hold paprika termesztésére kö­töttem szerződést, de így vannak többi gazdatársaim is. MI A TERVE AZ ÁLLAT­TENYÉSZTÉSSEL KAPCSOLATBAN? Elengedhetetlen feltétel a gazda­ember számára a virágzó állattenyész tés, mert enélkül szinte lehetetlen a növénytermesztésben jó eredményt elérni. Az elmúlt évek alatt közsé­günkben csökkent az állatállomány, különösen a sertések száma. Míg ez­előtt jó pár évvel 1500, meg 2000 darab sertés járt ki a legelőre, addig ma alig számolhatunk 50 darabot. Hatalmas különbség ez, amelyet egyedül az váltott ki, hogy a gazda nem volt érdekelt abban, hogy ve­sződjön, foglalkozzon sertéstenyész­téssel. Tervem, hogy legalább 20 darab sertést tartsak és ebből 10 darabot hizlaljak és értékesítsek. Itt akarok rátérni arra is, hogy elégedettek vagyunk a szerződéses serléshizlalással. Jó dolog az. Az idei évben is jól járt az a gazda, aki lekö­tötte sertését, mert lényegesen maga­sabb árat kapott érte, mint a szabad­piacon. — MI A VÉLEMÉNYE A GÉPEK HASZNÁLATÁRÓL? A főjegyző úrért nem érkezett meg a hintó és a zászlós úr nem produkálhatott Arról, ami október 30-án Mözs köz­ségben történt — ezen az egyetlen napon — regényt lehetne írni. De erre én nem vállalkozom. Csupán azt írom meg, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a hazafias jelszavakat kiabáló rég le­tűnt urak hogyan akarták a Horthy- Magyarországot visszaállítani, a kom­munistákat és a haladó kisembereket halomra gyilkolni.. . Egy kisebb csooport, melynek_Gu- lyás László a község egykori főjegy­zője volt a vezetője, azzal állított be a tanácshoz, hogy alakítsanak egy bizott­ságot és kezdjenek gyűjtést azok részé­re, akik Pesten fegyverrel a kezükben harcolnak, hullatják vérüket a nemzet függetlenségéért, a magyar nép szabad­ságáért. A csoport közölt volt rsuka István köztiszteletben álló paraszt, a Hazafias Népfront elnöke is. Előadták óhajukat. Martinná, a tanács titkára próbálta meggyőzni őket arról, hogy nem kell itt külön bizottság, hisz van­nak a községben vöröskeresztes aktí­vák, akik lebonyolíthatják a gyűjtést. De a küldöttség tagjai ezeket nem ta­lálták alkalmasnak az említett gyűj­tés lebonyolítására. Ebből nem lett vita. Megegyeztek, hogy választanak bizottságot. A választáson jelen volt Kállai Sándor, a községi tanács elnöke és Martin Józsefné a titkárnő is. Hosz- szabb vita után a bizottságot megvá­lasztották, melynek Gulyás László lett a vezetője. Ekkor Csuka István vala­mivel kapcsolatban azt a kijelentést tette, hogy Kállai elvtárs. Erre Csiz­madia József, a csoport egyik tagja felelt, és magából kikelve kijelentette: „— Itt nincs elvtárs és elvtársnő. Ez a megszólítás most és rhindörökre meg­szűnt. Ebben az országban mától kedve csak úr van, meg naccsága.u Ekkor Csuka István elkezdett vitázni Csizma­diával. mondván, hogy neki jogában áll olyan megszólítást használni, ami­lyet akar, illetve amilyet a szíve dik­tál. Szó szót követett, s ekkor Csuka István elmondotta, hogy ő nem akar a küldöttséggel tartani, de közel fél na­pig agitálták, mire kötélnek állt, s mindjárt hozzátette: ,,— Nem vagyok hajlandó semmiféle bizottságba vagy hasonlóban résztvenni.“ A gyűjtés megkezdődött, de arra már nem volt idő. hogy be is fejeződjön. Gulyás úrék ugyanis egyáltalán nem az említett céllal mentek a tanácshoz. — Este úgy 10 óra felé ismét megjelen­tek a. községházán, feltörték a hangos- híradót ás belekiabálták: — Tótok, svábok, tanácstagok 24 órán belül hur- colkodjatok ki a községből, mert kü­lönben jaj nektek! Halál a kommu­nistákra! és így tovább. Ekkor már plakátok is voltak az utcán, melnek akasztott embereket ábrázoltak és állt rajtuk a felirat: ..így jár minden kom­munista!11 — Több gazdával beszélgettünk ar­ról, hogy a sertéstenyésztésen kívül növelni akarjuk a szarvasmarhák lét számát is Ezentúl nem fognak a gaz­dák arra gondolni, hogy a kis borjún mielőbb túladjanak, felnevelik és gondozzák azt. A tejbeadásnál azon­ban van egy dolog, amit sérelmesnek tartunk. Megszűnt a tej beszolgáltatás, én is a tej egy részét a tejcsarnokba, adom be, amelyért literenként 1 fo­rint 80 fillért és 20 deka korpát ka­pok. Azt sérelmezzük itt, ha a gaz­dáktól aránylag ilyen olcsón veszik át. a tejet, akkor a fogyasztóknak ne adja az állam 3 forintért. Az a 2* deka korpa nem sok könnyebbséget jelent, mert ha átszámítjuk, akkor 20 kiló — amit minden 100 liter tej után kapunk — sokkal többe van nekünk, mintha nem kapnánk korpát, de a tejért többet adnának. Azelőtt volt nálunk tejszövetkezet, ami hasznos, volt ránk nézve azért mert a tejet szeparáltuk, tejszínt szállítottunk, a visszamaradó savót pedig megkap­tuk. HOGYAN GONDOLJA A TERMÉKEK ÉRTÉKESÍTÉSÉT?1 — Azon a véleményen vagyok* hogy mi parasztok, nem kérünk majd egy mázsa búzáért, egy mázsa kuko­ricáért, vagy egy tojásért magas , árat, legyen az egy mázsa búza ér­téke 40 forint, de mi is olcsóbban kapjuk az iparcikkeket, de kevesebb­legyen a jövedelemadónk is. Mi nem akarunk kereskedni termékeinkkel* inkább kérjük azt, hogy a községben legyen felvásárló, akinek becsületes, árért áttudjuk adni a felesleges bú­zát, vagy kukoricát. Hizlalunk mi el­adásra sertéseket is és nem 123 kiló­sat, hanem 180 kilósat, amelyért szin­tén elfogadható és becsületes árat ké­rünk majd. — Kell, és anélkül nem is képzel­hető el gazdálkodás, hogy abba ne se­gítsenek a gépek, a traktorok Mi is igénybevesszük a gépállomás segítsé­gét, de ennél már tovább megyünk Amennyiben lehetőség lesz arra, hogy 4—5 gazda gumikerekű traktort Lanz-Bulldogc.t vásárolhat, mi meg­tesszük. Megvesszük, szállítunk vele* kukoricát kapálunk és lehet, hogy kaszálunk is. Tervek ezek, melyet szeretnénk, ha valóraválnának. Elsősorban rajtunk múlik ez, mert nekünk kell megmutatni azt, hogy mire képes a gazdaember. Később, röviddel éjfél előtt a magu­kat forradalmárnak nevező, romboli elemek minden fellelhető iratot kihord- tak a tanácstól a tanácsház előtti térre és ezeket elégették. Persze a „forra­dalmárok“ ezalatt dolgoztait. Több kommunista ablakait beverték, lakásu­kat feldúlták. Ezután megválasztották a „forradal­mi” bizottságot, amelyben vezető szere­pet kapott Gulyás László, m volt fő­jegyző úr és Sebes József horthysta zászlós úr, aki kijelentette, hogy benne nem csalatkozhatnak a forradalom hívei, mert ő a Horthy ideje alatt zászlós volt, nagyon jól ért ilyen dol­gokhoz. A bizottság megkezdte tényke­dését. Gulyás László, aki Alsónyéken termelőszövetkezeti könyvelő volt, meg ígérte, hogy hétfőn hivatalba lép — és tevékenykedik. Az első intézkedést ki is adta, mely így hangzott: „— Szom­baton küldjenek értem kocsit Alsó­nyékre.“ A főjegyző úr által megrendelt hintó azonban nem érkezett meg. Pedig már biztosan eltervez,te, hogy felvirágzott, fellohogózott hintán díszkíséretben be­vonul a községbe és átveszi a hatal­mat. Hogy ez nem így történt, az nem rajta múlott. És a zászlós úr. Sebes József is kénytelen volt tudomásul ven­ni, hogy már megint nem produkálhat. Molnámé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom