Tolna Megyei Népújság, 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-06 / 5. szám
£ TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. JANUÁR 6. Mulatott, udvarolt, utána pedig embert ölt Tragikus kimenetelű eset játszódott le Szilveszter éjszakáján Alsónána községben. Romics Sándor rendőr agyonlőtte Bajzát Józsefet, a Sárközi Állami Gazdaság dolgozóját. Romics Sándor mindössze néhány hétig hordott egyenruhát. 1956. december 1-én jelentkezett a rendőrségnél felvételre, amikor már megindult a karhatalom szervezése. Állítólag a helyi szervek nem javasolták felvételét, mert tudták róla, hogy nem becsületes. Tény az, hogy valamilyen formában befurakodott a rendőrség kötelékébe és december 1-től kezdődően egyenruhában folytatta, enyhén szólva, becstelen életét. December 16-án például egy lakodalomban szolgálati fegyverével szórakozott: azzal igyekezett kimagaslani a többi közül, hogy lövöldözött, sőt még másnak is odaadta szolgálati fegyverét és más is használta. Amikor az illetékes rendőrparancsnokság erről tudomást szerzett, megmondották neki, hogy nem viheti haza szolgálati fegyverét és intézkedtek leszereltetése ügyében. December végén már megvolt a döntés, hogy január elsejével elbocsátják a rendőrség állományából. Ennek ellenére Romics magával vitte Alsónánára szolgálati fegyverét és Szilveszterkor kollégáival együtt mulatozni kezdett. Jellemző magatartására, hogy „saját felelősségére” nvjttatta ki este a kocsmát — tehát visszaélt hivatali hatalmával is. Itt beittak, végül hazakísérte a kocsmá- rosnét és ezután kezdődött a baj. A sötétben egy ember mozgását vették észre. Rászóltak, hogy „Ki az?“ „Én vagyok“ — hangzott a válasz. Közbelépett, mint rendőr, Romics is, aki mindenáron mutatni akarta „kivagyiságát“ és így elkezdte „ugráltatni“ a jövevényt, hogy „fel a kezekkel“ és így tovább. Az persze megmondta Romicsnak, hogy mit nagyképűsködik és így tovább. Romics erre ráfogta a pisztolyát és azt mondta neki, hogy bekíséri a rendőrpihenőre, míg telefonál erősítésért. Az utcán már az egyik házból is észrevették, hogy Romics egy embert kísér és az az ember valósággal könyörög, hogy ne csináljon ilyet vele, Romics pedig azt mondta neki, hogy ő éppen az ilyen emberekre vadászik. Meg kell jegyezni, hogy akit kísért Romics, a falu egyik köztiszteletben álló embere volt. A rendőrpihenő nem volt nyitva, telefonálni sem tudtak, erre azt mondta Romics, hogy! bekíséri Báta- székre. A falu végén azonban Bajzát József kijelentette, hogy nem hajlandó tovább menni egy lépést sem, meg is állt és vissza akart fordulni. Romics azonban, aki mindaddig készenlétben tartotta a pisztolyt, elsütötte azt. A lövedék Bajzát József hátába fúródott és keresztülfúrta a szívet és azonnal meghalt. Romics akkor betelefonált a rendőrségre, hogy küldjenek erősítést, mert itt van egy ismeretlen ember, akit agyonlőtt. Kiderült azonban, hogy Romics már előzőleg is felismerte, hogy kit kísér. Az ügyben azonnal erélyes nyomozás indult meg a falu lakosságának segítségével. A falu felháborodott az eset miatt és statáriumot követel Romics ellen. A rendőrség átadta ügyét a katonai ügyészségnek. — Az ügy fejleményeire még visszatérünk. Ha újság, akkor legyen friss... Hisszük, hogy ez lenne a kívánalma a dombóvári olvasóközönségnek is, de hiába. Ugyanis az a helyzet, hogy a Dombóvárra érkezett, mondjuk szerdai hírlapok egy részét csak csütörtökön, vagyis mindig másnap kaphatják kézhez az olvasók. Hogy miért, elmondjuk azt is. A kora délutáni órákban a 2-es pos tahivatalhoz érkezett újságokat, csak másnap reggel kézbesítik ki, mert az 1- es postahivatal vezetőjének így tetszik, s ezen változtatni nem akar. A két po stahivatal között alig egy kilométer a távolság, tehát egy ember, egy óra alatt is könnyen el tudná intézni, hogy az újságok az 1-eshez kerüljenek, ahonnét nem kellene kihordani, mert a vásárlók maguk is elvinnék. Az elmondottak végrehajtásához természetesen csak egy kis jóindulat kellene, de ha már ez is hiányzik, akkor legalább abba egyezzen bele a dombóvári postahivatal vezetője, hogy azok az üzemek, vállalatok és a vasút is, amelyek a 2-es postahivatal környékén vannak, ha nem is példá- nyonkint, legalább egy menmjiségben kaphassák meg minden nap az újságot. HÍREK — ORVOSI ÜGYELET. Január 6-án, vasárnap: dr. Horváth József, Széchenyi utca 68. Telefon: 26-21. — TATAROZZÁK, festik a Szekszárd városi kultúrház színháztermét, ahol e hónap végén díszelőadás keretében mutatják be Katona József Bánk bán-ját. — RÖVIDESEN elkészül a zárszámadás a pári Béke Tsz-ben, ahova a tagság szorgalmas munkáját látva, két új tag kérte felvételét. — TAVASZ A JÉGEN című nagysikerű osztrák, színes, táncos jégrevű- filmet január 6-tól játssza a Szekszárdi Garay Filmszínház. Az előző filmnek is nagy sikere volt, közel 4300-an nézték meg öt nap alatt az „Egy szép lány férjet keres“ című olasz filmet. — A TOZOLTÖSÁG történetében ritkán tapasztalt nyugalom uralkodott Szekszárdon is az év utolsó napjaiban. A karácsonyi ünnepek alatt egyetlen esetben sem hívták ki őket tűzoltáshoz, vagy mentési munkálatokhoz. Szilveszterkor és újév napján is hasonló volt a helyzet. — A BONYHÁDI járási kultúrház rendezésében január 12-én székely-bál lesz. A bált er'ybekapcsolják a" székely népművészeti kiállítással is. A táncszüneteken székely jellegű műsor, népdalok, balladák lesznek, amelyhez a zenét hattagú cigányzenekar adja. DR. BOZSÖ ERNŐ az Országos Filhar monia vezetője a közeljövőben Bécs- be utazik, hogy tárgyalásokat folytasson az állami hangversenyzenekar múlt évben elmaradt ausztriai fellépésének időpontjáról. A hangversenyekre valószínűleg március elején kerül sor.-— FATOLVAJ. Mihó Mihály bátai lakos a helyi állami erdőből ellopott egy köbméter fát. Megindították ellene az eljárást. Újra megszűnik egy hivatal Tolna községben székelt eddig a Tolna megyei Bor- és Gyümölcsszeszipari Vállalat, melyhez több — az egész megye területén szétszórt — kisebb szeszfőzde tartozott. Ezt a hivatalt március 31-ig megszüntetik és a több mint húsz kisüzemet a helyi tanácsok kezelésébe adják át. A főzdék tárolóedény készlete meglehetősen rossz, habár a vállalat körülbelül 80 000 forintért rendelt hordókat, de azok nagyrésze hasznavehetetlen. Most a tanácsokra vár a feladat, hogy a sok helyen elhanyagolt berendezéseket felújítsák és így a szeszfőzdék állandó nyereséggel dolgozzanak. Ez az átszervezés körülbelül 26—27 községi tanácsot érint a megyében. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt és a tanácsok lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Szekszárd, Mártírok tere 15-—17. Telefon: 23-15, 23-16 Felelős kiadó: az MSZMP intézőbizottsága Szekszárdi Nyomda Telefon: 21-21 Apróhirdetések 15—17 ÉVES FIÚK jelentkezhetnek traktoros-gépész tanulónak a székesfehérvári iskolához, 18—45 éves férfiak pedig segédmunkásnak a szászvári bányához. Bővebb felvilágosítást adnak a tanácsok. CSALÁDI HÁZ eladó. Szekszárd, Lehel-utca 6. Érdeklődni: Népbolt-központ, Grün. SPORT Hogyan áll a délnyugat-magyarországi labdarúgás szervezése Dr. Pazar Ferenc, a DNYLASZ ideiglenes intéző bizottságának titkára kérésére közöljük az alábbi cikket: Az utóbbi hetekben, akinek írógépe van nem csinál mást, mint tervet készít és javaslatot ír a labdarúgás átszervezésére az MLSZ-nek. így nem csodálható, hogy a sok — főleg soviniszta — elképzelés inkább nehezíti, mint segíti e kérdést, illetőleg késlelteti a kibontakozást. Egyes megyék önállósdit is játszanak, sőt Székesfehérváron egyszerűen „megalakították“ a Közép- dunántúli Labdarúgó Alszövetséget. így érthető, hogy az MLSZ már kénytelen volt a Sport újságban is hivatalosan cáfolni egyes kósza elképzeléseket, például az NB II. bajnokság befejezéséről is. Ezen kívánunk segíteni, amikor ismertetjük a Délnyugatmagyarországi LASZ terveit, amelyet az MLSZ elé terjesztett. Az országos szövetséghez terjesztett javaslat-tervezet elküldése előtt a délnyugatiak ideiglenes intéző bizottságának megbízottja megbeszéléseket folytatott a Somogy megyei, Tolna megyei, továbbá a bajai és nagykanizsai labdarúgó szakemberekkel és így lassan-lassan kialakult mindenekelőtt a végleges területi határ. Ezek szerint a dél-zalai Lovászitól, a Bács Kiskun megyei Bácsbo- kodig, északon pedig a Siófok—Paks által határolt délnyugatmagyarországi részen, egy alszövetség keretén belül rúgnák a bőrt a sportoló ifjak. E hatalmas terület labdarúgó igazgatósa természetesen nem közvetlenül történne egy kézből, mert az alszövetség három . alosztályra oszlana. A kaposvári, szekszárdi és pécsi alosztályok teljesen önállóan működnének. Az e területekből kivett NB III-as csapatok közvetlen irányításán kívül a Délnyugati Alszövetség, csak felügyeleti jogot gyakorolna e három alosztály felett, kialakítaná az országrészek közötti válogatott mérkőzéseket, szervezne nemzetközi találkozókat. Az alosztályok kialakításánál a közlekedési szempontokra van a fő figyelem. Erre vonatkozólag az NB III. kialakításánál semmi nehézség nem mutatkozik, mert ott mindentől függetlenül a három megye (Baranya, Tolna, Somogy) és két megyerész (Zalából és Bács Kiskunból) megyei I. osztály 1 —5 helyezettjei kerülhetnek itt csak szóba. Az első helyezettek csak abban az esetben, ha az NB II-be való beosztásra nem nyernek jogot. Akár a bajnokokkal, akár azok nélkül, az NB III nem ígérkezik könnyűnek. A többszörös bajnok Nagymányok, a patinás múltú Dombóvári Vasút, a felerősödött Bajai Posztógyár, vagy az újjáalakult Kaposvári Petőfi, mind kemény ellenfél lesz a Pécs— Szabolcsnak, Szigetvári Zrínyi Miklósnak, vagy a nagykanizsai bázakerettyei csapatnak, hogy csak párat említsünk. Az első osztályú alosztály bajnokságban résztvevők kialakítása azonban már főleg az utazási szempontokra tekintettel történik. A bajai, szekszárdi és pécsi labdarúgóvezetők közös megbeszélésén legelőször a szekszárdi alosztály csapatainak névsora rajzolódik ki. Ebben részt venne a volt Tolna megyei I. osztályban szerepelt sportkörökön kívül a bajai járás két I. osztályú csapata, Gara és Bácsbokod, továbbá a péesi megyei osztályból, Mobáes, Szászvár és Hidas, Dunaföldvár — utazási nehézségek miatt — kívánságára a Fejér megyeiekhez nyerne beosztást a Dombóvári Fáklyát viszont a pécsi alosztályba osztanák be a Somogy megyei Barcsi SC-vel. A kaposvári alosztályban játszanának a dél-zalai I. osztályú szintet megütő csapatok, tehát lovászi és a nagykanizsaiak is. így a pécsi alosztály egy kissé nyugatra tolódna, a kaposvári pedig délnyugatra terjeszkedne. Ez mindhárom csoportban az alsóbb osztályú csapatoknál új, egészséges vérkeringést hozna. A beosztások megtételénél irányvonal: az MLSZ álláspontja —, hogy csak szerzett jogok alapján történhet alosztályba is besorolás. Elsősorban a volt megyei I. osztályú, illetőleg a megyei II. osztályt nyert bajnokok jogosultak a csoportbeosztásra. A délnyugati labdarúgás felállítása nagy körültekintéssel történik. Az alosztályok kialakításánál és a szervezési kérdések megbeszélésénél csupa ismert régi labdarúgó szakember áll rendelkezésre, akik az egész délnyugati labdarúgás alapismerősei. így többek között a szekszárdiak részéről a 30-as év kiemelkedő képességű PEAC csapatának volt vezetője, Debreczi Zoltán, dr. Zádori László a nagyhírű Pécsi AC volt szélsője a kaposváriaktól, a nagykanizsaiaktól Polai ismert játékvezető, Bajáról Fekete Kovács Győző tanár, az ifjúsági labdarúgás kiváló ismerője, a szegedi KEAC volt válogatott csatárjátékosa, nem is említve pécsi DVAC, majd a Ferencváros volt játékosait az Ónodi fivéreket illetőleg a Baranya megyei régi szakvezetőket. Ezek megkönnyítik a kibontakozást. A kaposváriak először nem kívántak a délnyugati szövetség keretén belül működni, később azonban a személyes megbeszélés során feladták e merev magatartásukat. A szervezés egyébként abba a stádiumba jutott, hogy január hó 6-án mindhárom alosztály székhelyére összehívják az I. osztályú csapatok képviselőit és ott ismertetik az gddig történt alakulási munkákat. Ki a bajnok a Keleti-csoportban ? A Népújságban értesültünk arról, hogy az MTSB Faddot nyilvánította bajnoknak a H. osztály Keleti csoportjából. Mi, kölesdiek ezzel nem tudunk egyetérteni, mivel a faddiak nak még több nehéz mérkőzése volt lejátszatlan. Ezért nem lehet megállapítani, hogy tényleg Fadd nyerte-e a bajnokságot és a kölesdi csapat bízik abban, hogy ő kerül — valami intézkedés folytán — az első helyre és így a megyebajnokságba. A vezetőség már készül a tavaszi mérkőzésekre és már több játékossal meg is erősítette a csapatot. — Mintegy 4—5 elsőosztályú játékos játszik majd ez évben Kölesd színeiben. Köztük Terebesi Géza volt Dózsa-játékos is. A kölesdi közönség is örömmel veszi a megyei csapatban való játékot, mivel így komolyabb mérkőzéseket játszhat és nem fordult elő az, mint tavaly és tavaly előtti hogy Bölcskére utaztunk, az utazás sokba került, de a bölcskeiek nem jöttek visszavágóra. A vezetőség már gyűj. tögeti a pénzt. A sportkör színdarabokat ,illetve bálokat rendez. — A községi tanács részéről is a tanácselnök megígérte a. legmesszebbmenő támogatást. Jelenleg a téli sportok két ága működik: a sakk és az asztalitenisz szakosztály. PESTI LAJOS szakosztályvezető. * íróasztal mellől nehéz eldönteni, hogy Kölesd vagy Fadd jobb. Az MTSB befejezettnek nyilvánította a II. osztályú mérkőzéseket és ennek alapján lett Fadd a bajnok. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy az MTSB, illetve a Labdarúgó Szövetség esetleg a későbbiek folyamán más álláspontra helyezkedik és megtalálja a lehetőséget arra, hogy a kölesdi csapat is az I. osztályban szerepeljen. SZERKESZTŐSÉG a magyar labdarúgás bölcsőjénél ív. Egy alkalommal nagy lendülettel az osztrák kapu felé tartottam. — Flavin, a közel két méter magas angol középfedezet, elállta utamat s a labdát is elvette tőlem. Nagyon bosz- szantott az eset s amikor ismételten elkanalazta előlem a labdát, nem a labdát igyekeztem visszaszerezni, hanem a közönség nagy tetszésétől kísérve — a földre penderítettem. Fla- vinnak természetesen nem tetszett a labdaelvételnek ez a módja, — amelyet a bíró füttye is szabályellenesnek minősített — s dühös pillantás kíséretében valami angol káromkodást hallatott. „Pardon” — mondtam, kissé megszeppenve. „No pardon’’, „Semmi pardon’’ — volt a válasz s ettől a perctől kezdve el voltam készülve arra, hogy nem kerülöm el sorsomat. Nem is erőltettem a közelharcot, de már a vérbeli futball játékos lelke élt bennem s egy eredményesnek indult támadásnál valahogy mégis sikerült előle elkaparintanom a labdát Szabaddá vált az út előttem a kapu felé. Úgy tűnt fel, mintha nevetett volna s amint mögöttem loholt, meg is szólalt: „Very well, boy!” („Jól van, fiú.”) De amikor a kapu közelébe értem, a két hátvéd, a Lowe-testvér- pár könyörtelenül a földre terített és Flavin volt az, aki segített feltápász- kodni, miközben gyöngéden porolta le rólam a rámragadt sarat. Még ma is meghatottan emlékszem vissza erre a jelenetre, amely megismertetett a „fair play’’-vel, a győztesnek kijáró elismeréssel, s a legyőzött fél megbecsülésével. A mérkőzés 2:0 arányú győzelmet hozott a vendégeknek. Mindkét félidőben egy-egy gól esett. Maga a mérkőzés mozgalmas és látványos volt, de még nem volt igazi labdarúgás. A kezdeményezések mindig az angoloktól indultak ki és a magyarok csak akkor juthattak lélegzethez, ha az ellenfél játékában kihagyások mutatkoztak. A megjelent kisszámú közönség azonban nem bánta meg hogy vasárnap délutánját, a zimankós, ködös idő járással nem törődve, a magyar futball bemutató előadásának megtekin. tésére szánta. A közönség nem sokat értett a játékhoz, de nem mulasztották el, hogy tetszésüknek kifejezést ne adjanak, valahányszor „nehézsúlyú” védőjátékosaink egyik-másik angolt földrete. rítették. Igaz, hogy ellenfeleink is alaposan kihasználták testi fölényüket s amikor szabályszerűnek elismert lökéseik révén néhányan a gyepre kerültünk, a lábon maradt magyar játékosokkal szemben fölényesen fitogtatták passzolási tudományukat. A közönség, amely kezdetben megtapsolta erőmutatványaikat, később rájött, hogy ez nincsen egészen rendjén s a második félidőben a „remplizést” (fellökést) már pfujjolni kezdték. Mire a mérkőzés véget ért, mindenki tökéletes labdarúgó-szakértő volt. A mérkőzés befejezése után &z angolok egy csoportba felállottak s háromszoros „Hipp-hipp-hurrá”-val köszöntötték először a bírót, aztán bennünket, a Budapesti Torna Club csapatát. Erre mi is összeverődtünk s háromszoros éljenzéssel üdvözöltük a Cricketert. Ezzel új hang vonult be a magyar sportélet légkörébe, amely a távozni induló közönséget is magával ragadta s hatalmas tapssai jutalmazták a résztvevőket. Az első nemzetközi mérkőzés sikerét és jelentőségét akkor egyikünk sem tudta felmérni, — de ma már tudjuk, hogy ezzel indult el a magyar labdarúgás felfelé ívelő útján. * Nevezetes esztendő volt tehát 1896 a magyar sport és testnevelés történetében. A magyar sport b7- újkori olimpián kapcsolódott be a nemzetközi sportélet vérkeringésébe és kettős olimpiai győzelmével megalapozta későbbi nagy hírét. A labdarúgás meghonosodása is korszakalkotó jelentőségű volt. — A BTC tornaterméből indult hódító útjára a magyar futball és a BTC— Cricketer-mérkőzés alapozta meg ennek a sportágnak későbbi nagy népszerűségét. Öröm és büszkeség tölt el, hogy a magyar sport történetében olyan nagy jelentőségű események részese lehettem. (Vége.)
