Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-25 / 303. szám
£ TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1956. DECEMBER 25. Mindenki a maga nótáját fújja ... Két szekszárdi vállalat bérköveteléséről VÁLASZ Hosszú éveken át a beruházások, a tervek, a versenyek őserdejében elsikkadtak az emberek a maguk igényeivel, jogos követeléseivel együtt. Most feltámadtak az igények, új erőre kaptak a követelések, de ez sok esetben csak zűrzavart okoz, mert az ügyek rendezése a bürokratikus apparátus csökkentése ellenére lassú. Szekszárdi vita A Községgazdálkodási Vállalat és a Víz. és Csatornamű munkástanácsa a vállalatok vezetőivel egyetértve bérrenedzést hajtott végre, felemelték a munkások és alkalmazottak fizetését. Egy megbeszélésen a megyei tanács VKG osztálya ezt visszautasította, ennek ellenére miután írásbeli kérelmet adtak be a vállalatok a béremelés elfogadására, a felemelt fizetéseket novemberre kifizették. Ezután kapták meg az írásbeli visszautasítást. A két vállalat nem ismerte el a felettes szerv álláspontját, — hogy ilyen béremelés jogtalan. mert erre a rendeletek nem nyújtanak módot — és küldöttségeket indítottak Budapestre. A minisztérium „dönt“ A Községgazdálkodási Vállalat küldöttségének első útja az Országházba vezetett. Az őrség innen a tudakozóba irányította a kis csoportot. Miután megjárták az első emeletet is, azt a tanácsot kapták, próbálkozzanak először a Város és Községgazdálkodási Minisztériumban. Ott a tekintélyt sugárzó portás bácsi csak ennyit mondott: — Bérezés? I. emelet 122. szoba. — Az I. emelet 122-es lakója azonban házon kívül tartózkodott, így egy másik szobában kötöttek ki, ahol két tisztviselő ült, az egyik kalapban. — Azért jöttünk mert... — és a munkástanács elnöke elmesélte, mi járatban vannak. A kalapos ember először azt mondta, hogy „kerülgetik a lényeget”, majd. álláspontot változtatott és elmagyarázta, hogy ők ketten csak rendeletekkel foglalkoznak, tehát az ügy megoldását a III. emeleten kell keresni. A III.-ról a II.-ra. innen megint a III.-ra jutottak, ahol a tervosztályán végre akadt egy ember, aki a „nem rám tartozik” helyett, tárgyalt a küldöttséggel. Megnyugtatta őket, hogyha a béralapon belül hajtják végre, akkor egyetért a fizetésemeléssel, az ügyet megvizsgálják, de a megyét nem utasíthatják. A bér. alapon belül híve a legmesszebbmenő önállóságnak... A Víz- és Csatornamű küldöttsége szerencsésebb volt. Kezükbe nyomták a 85-ös számú miniszteri rendeletet — amit akkor láttak először — és azzal hazajöttek. A vita tovább folyik A 85-ös miniszteri rendelet a munkabérekről, már december 12-én megérkezett a megyei VKG osztályra, de a vállalatok nem tudtak erről, mert még 20-án sem kapták meg. — Most már ismerik tartalmát, de még sincsenek megelégedve. A rendelet a segédmunkásoknak 650—840 forint, a betanított munkásoknak 730—930 forint, a szakmunkásoknak 900—1530 forintot szab meg 210 órára, az alkalmazottakról viszont nem szól, s ebbe nem akarnak beleegyezni a vállalatok. A VKG osztály a rendeletekhez ragaszkodik, a vállalatok a saját álláspontjukhoz, a minisztérium pedig... a minisztériumban nagyobb a zűrzavar, mint itt. Szemmel láthatóan — A PAKSI Halászati Szövetkezet tagjai ülést tartottak az elmúlt napok egyikén, ahol megvitatták és döntöttek arról, hogy a szövetkezet a jövőben hogyan fog működni. — A VARDOMBI gépállomáson a fiatalok fotószakkört alakítottak. A szakkörben mintegy 10—15 fiatal hódol e kedves szórakozásnak. — FELOSZLOTT a decsi Búzakalász Termelőszövetkezet. Azóta kisebb létszámmal kertészeti szövetkezetét ala- lcítottak. — A MEGYEI Keltető Állomás dolgozói Dunaszentgyörgyön, Regőly községben, Tengelicen és még több helyen most végzi a baromfiállomány vérvizsgálatát. Tevékenységük azért is fontos, hogy a keltelőállomásra fertőzés, tífuszmentes tojások kerüljenek. —- MEGYÉNKBEN eddig 92 termelő- szövetkezetben készítették el a zár- számadás't és mintegy nyolc tsz-ben már ismertették is a tagság előtt. A meglevő termelőszövetkezetben az egy munkaegységre eső készpénzérték átlag 30 forint. ■— TEGNAP délután Szekszárdon, a belvárosi katolikus templomban, a gyermindenki fél nyilatkozni, mert létszámcsökkentés lesz, mert s°k „kedves” jelző — rákosista, ellenforradalmár stb. — forog közszájon. Vannak új rendeletek, de még a régiek is érvényesek. Hogyan rendeződjenek a vitás ügyek, ha még egy minisztériumban sem mernek állást foglalni? Ki döntsön akkor? Vidéken koránt- sincs még egyetértés a rendeletek és a munkástanácsok önállósági törekvései között. Csak úgy lehet rendet teremteni, ha ami fentről jön, az közérthető és egyértelmű, a megyei hivatalok pedig nemcsak rendeleteket diktálnak, hanem továbbítják és képviselik az üzemek vállalatok kívánságait, érdekeit a minisztériumok felé. Jó lenne, ha a VKG osztály és az említett vállalatok egy közös megbeszélésen megvizsgálnák, milyen mértékű fizetésrendezésre nyújt lehetőséget a béralap és a rendeletek érvény re juttatása mellett hangot adnának a vállalatok kívánságainak is. mekek részére karácsonyi játékot mutattak be. — A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG kiadóhivatala közli az olvasókkal, hogy legkésőbb január elsejével mellékletként már adják a Népújság 1957. évi két- színnyomásos falinaptárát. — A GARAY filmszínházban, városunk mozikedvelői egy régi nagysikerű magyar filmet, a Hvppolit, a lakáj-t láthatják. — Kedden, 25-én és szerdán, 26-án, a film három-három előadásban kerül bemutatásra. Az előadások kezdető délután 3, 5 és 7 órakor. — A SZEKSZÁRDI cukrászdákban a karácsonyi ünnepek alatt a torták és különféle süteményeken kívül kapható lesz a házias készítésű beigli is. Az üzem dolgozói a nappali áramszünet miatt éjszakai műszakban dolgoztak, hogy biztosítani tudják, ki tudják elégíteni a vásárlók igényeit. Gondoskodott az üzem arról is, hogy a narancsszörp- kedvelőket is ki tudják elégíteni. Mivel központi készletből nem kaptak, így mintegy tíz hektoliter saját készítmé- nyű narancsszörppel látták el az italboltokat, cukrászdákat, vendéglőket. Roppant nehéz egy olyan dologról írni, amit az ember nem látott és nem is tudja róla biztosan, hogy van-e, csak bizonyos dologból sejti létezését. Magyarul mondva nehez egy illegális szervezetről írni, értékelés,. adni, amikor azt sem tudni, hogy hol van, mit csinál, kik a tagjai, tömeg van-e mögötte, vagy csak két ember mondotta ki magáról, hogy mi vagyunk a szervezet és az egész dolognak igyekeznek lehetőleg minél nagyobb port verni. A minap a rendőrség felfedezett az utcákon olyan plakátokat, amelyek arról adnak hirt, hogy megalakult a Pe.őfi Ifjúsági Szervezet. A plakátokon látszik, hogy szerkesztőiknek volt idejük velük bi belődni, mert a kézzel írott, cirá- dás, kiszínezett betűket bizony nem lehet csak úgy összecsapni. Arról persze nem ad hírt egy plakát sem, hogy hol működik ez a szervezet, vagyis nem közli a szokásos „személyi adatokat”, csak mindössze enyit: ,,A szervezet elismeréséig illegálisan működik. A választ a Népújságon keresztül várjuk”. Mi természetesen nem adhatunk engedélyt egy szervezet működésébe semmilyen körülmények között, de úgy gondoljuk, hogy nem is akad hivatalos szerv, amely engedélyt adna egy olyan „szervezetnek” — ki tudja, hogy egyáltalán lé ezik-e —, amely egyelőre csak zsákbamacskát árul, megmutat egy csinos, elbűvölő burkolatot, de hogy mi van e mögött, szelíd -cica, vagy éhes farkas, azt már nem tudni. A zsák, legyen az akármilyen szép is, sok mindent eltakar. Kihangsúlyoznak ilyen szépen csengő mondatokat: „Függetlenség, szabadság, nem vagyunk mi fasiszták”, „Gyárat, földet visz- sza nem adunk”. Ki merné vitatni e mondatok helyességét, de mégis.. . Ha a kétfajta plakátot ösz- szehasonl»'ja aZ ember, lényeges eltérés van köztük, pedig mind a kettőt ez az állítólagos szervezet adta ki és a cím szerint mindegyik programot ad. Már az is különbség például, hogy az egyikben több a fátyolos megfogalmazás, mint a másikban. Az egyik fegyvereket követel, a másik azt mondja, hogy független, semleges Magyarországot akarunk. De azt már nem mondják meg, hogy mit értenek ez alatt. Mindszenty is beszélt függetlenségről... Már a programban kezdik meg- indí ani a ,,leváltani”-lavinát. Nem vitatjuk, vannak még olyan emberek funkcióban, akik nem odavalók, ezek bizonyára el is kerülnek majd a helyükről, de most ez a fő probléma, vagy az, hogy meginduljon a termelés, s elkerüljük az inflációt? „Váltsák le azokat a ta- nácsvezetöket, akik a Rákosi—Gerő rendszer hű kiszolgálói voltak” — egy titokzatos szervezetnek mondják. Igen, de ki? Ki tudná elbírálni, hogy melyik tanácsi em bér nem odavaló? A felsőbb szervek nyilván nem, majd csak egy igazán demokra.ikus választás által lehet ezt a problémát elbírálni. A demokrácia elve ezt így kívánja s nem pedig úgy, hogy valaki váltson le valakiket. , Ne nevezzék a jogos követeléseikért harcoló munkásokat ellenforradalmároknak. Akik jogos követeléseikért tüntetlek, nem is nevezte senki sem ellenforradalmároknak, kivéve Gerőt, aki csőcseléknek nevezte a tüntetőket. De aki később a néphatalom megdöntéséért harcolt, a grófok s.b. vezetésével és aki Mindszentyt akarta visszahozni, azok, finoman szólva, ellenforradalmárok. Több pontjukban pedig valósággal felfedezik másodszor is a csőben a lyukat. Vezetőink legyenek szakemberek, ne csak „káderek” — írják. Ezért küzd minden józangondolkodású ember már hónapok óta és mutatkoznak is az eredmények. Azt „követelik”, hogy a nyugalom érdekében a Népújság adjon tájékoztatást a politikai letartóztatásokról. Ezt megtettük már eddig is, leközöltük például az összes letartóztatottak névsorát. Pedig — higyjék el — akkor még nem is sejtettük, hogy lesz majd egy illegális szervezet, amely ezt követelni fogja ezt tólünk .. . Igazságosan rendezzük viszonyunkat á Szovjetunióval — mondják. Ez benne van a kormányprogramban is, ennek megvalósításáért nem kell illegális szervezetet létrehozniA program egyik pontja agyoncsapja a másikat. Az egyik pont azt mondja, hogy elítélünk minden fegyveres beavatkozást, a másik pont meg már azzal kérkedik, hogy a szervezet a nép érdekeit szolgálja. Mind a kettő szépen hangzik, de mi történik, ha mondjuk Mindszeniynek egy csapata, vagy valamilyen egyéb illegális szervezet fegyverrel támad a rendszer ellen és vissza akarják állítani a „Szent Koronát”? Nézzük az egészet ölhetett kézzel, mert elítélünk minden fegyveres beavatkozást? Aki a nép érdekeit szolgálja, annak, ha kell, fegyverrel is meg kell védeni a nép érdekeit. Mindent egybevetve: ha ennek a szervezetnek tisztességes, félreérthetetlen szándéka volna, akkor nyíltan kiállna a színre, megmondaná, hogy mit akar és úgy kérné a működési engedélyt. Naiv dolog elképzelni, hogy egy kétesszándékú illegális „szervezetnek” működési engedélyt adnak. Működési joga nálunk csak annak van, aki nem árul zsákbamacskát, aki nyíltan kiáll nemze i felemelkedésünkért, a demokrácia kiszélesí éséért és a munkáshatalom alapjainak megszilárdításáért. Mivel tőlünk várnak választ, a magunk részéről ime, itt van. Senki többet9 harmadszor Árverés volt Kocsolán, a Vörös Csillag Tsz portáján, ebből szeretnénk közölni egy kis részletet, érdemes feljegy ezni az utókor számára is. Arra ugyanis aligha lehetett a történelemben példa, hogy egy közönséges itatóvödör, amelyet használtak és újkorában 30 forintért vettek, a kocsolai árverésen 45 forintért cseréljen gazdát — Egy sárga ló, az egyik szemére nem lát, a másik szemére vak — szólt tréfás kedvében a becsüs — 2500 forint először. . . 3000 forint először, s a végén 7000 forint, senki többet harmad szór. Egy 130 forintos takaró 180 forintért talált gazdát. Itatóvödrök, fejőedények, kocsik, szerszámok, deszkák és lécek mind elkeltek, méghozzá értékükön felüli áron. Mind megvették, s megjegyezni még annyit szeretnénk, hogy ilyen jó vásárt még nem csináltak Kocsolán. HÍREK Szabó Pál: Cf&űÁtfyűs 2. — Nem, — szaibódott a lány, — hagyj most engemet, Galgóczi ML hály. Inkább nézzük, hogy a sas helyét belepték a gólyák, és most a bog. lyán csiripoi a nádiveréb. A legény fakó arccal engedte el a Szegi Anna kezét, majd leültek, egymásmellé ültek hallgatagon. A rét vizében bölömbika szólt, eleinte ritkábban, aztán gyakrabban, aszerint, ahogy a rétre rábillent a délután. Könnyes volt a lány szeme. mikor felállt. Aztán azt mondta: — Most pedig hazamegyek mert megver édesanyám. Nem tudom, hogy holnap kijőjjek-é hozzád, Galgóczi Mihály? A legény kapva-kapott ezen a szón, mint a vízbehaló. A lány hazaindult, de egyszer visszafordult még, amint a nap alatt haránt igyekezett a falu felé. — Három az igazság — vigasztalta magát a legény, és a harmadik napra gondolt, miközben ádáz erővel gyűrte boglyába a rendet. De ha a harmadik nap is így semmibe veszne, nem marad egyéb vigasztalásul, csak a halál, a halál... Mert a réten a szerelmet vagy az élet vagy a halál mezsgyéjére írják. Harmadnap kevés eső esett a hajnalon, és most szinte ezüstben füröd- tek a szénaboglyák. A nádas északról délfelé fordult. De déj se volt, már kint volt a réten a lány. — Tegnap kiakaptam édesanyámtól — kezdte mondókáját köszönés helyett és csak úgy játékból átölelte a nyárfát. Mert most a nyárfa alatt találkoztak volt. A legénynek csak egyszer, egyetlenegyszer felejtett el dobbanni a szíve, de hosszú évszázadot számított gyötrelemben ez a dobbanás. Szeme ráfagyott a nyárfa derekára és arra, hogy ez a két kar miként öleli mohos oldalát. Egyszerre szakadt le rá két hosszú nap minden forrásága, szinte lázadozva mondta: — Nagyon megvert az édesanyád? — Nagyon. Mert most már férjhez is adnak... — Csak ennyit mondott. De tenyere tétován siklott le a fa derekán és fölnézett az örökkön síró arcú fára ahonnan furcsa meséket szórt le a lomb. — És te mit csinálsz most, Szegi Anna? Férjhez mégy anélkül, hogy engemet egyszer is megcsókoltál volna? — Férjhez megyek, Galgóczi Mihály. Mert így akarja ezt a tegnap, meg a tegnapelőtt, és így akarja az édesanyám is. Az este már meg is csókoltam a vőlegényemet, most csak azért jöttem, hogy egy-két jószavad volna tán hozzám ... A legény úgy állt egyazon helyben, mint a tébolyult. Nézte a lányt, nézte a nyárfát, olyan értetlenek mind a ketten. Olyan hidegek, olyan kegyetlenek. — Igen, kegyetlen... — sírta, zokogta el, a lelkén legbelül és szót se szólt megindult a zengő vizek felé csak úgy. találomra. Léptei nyomát fényözönnel szórta be a nap és a lány csodálkozó szomorúsága. Ment a legény a sötét vizek felé, a lány néhányszor felnézett még a síróarcú fára. aztán vissza se nézett, haza futott. Otthon várta anyja verésre és vőlegénye csókja ... De a szolgalegényt hiába várta haza a falu. Egy nap múlott, két nap múlott, nagyon árván maradtak a szénarendek. — Vízbe ölte magát — beszélték ilyenképpen a népek. — Halálba kergette Szegi Anna csókja — mondották másak, mert haj, a nyár szétvitte a réti találkozások titkát. Sasok, fellegek jöttek, tovamentek a múló időben, és titkok titkokra halmozódtak az égi úton. A teménte- len titok nagy vihara fordult, a rét fölött szörnyű dühörgéssel ontotta mérgét az égiháború. Zengett az ég, morajlott a föld, mintha a világ végítélete volna, és zengésében ítéletében, ázott szoknyában futott Szegi Anna a rét felé. Szederinda karmolta a lábát: semmi az. Sasok, gólyák, madarak birkóztak az ítéletidőben: hiszen minden úgy elmegy, olyan helyén van a maga útján, de a Galgóczi Mihály szomorú szeme soha nem néz rá többet várakozva se az Isten szellős tomácú házában, se sehol. Jött, szaladt keresztül az áradással megáldott réten Szegi Anna arcát eső és villámfény mosta, lábát szelek pasckolták, és megállt a nyárfa előtt. De most rá se nézett, hozzá se hajolt a nyárfa síró arca. Árván, egyedül sírt, jajongott a lomb, a fa válla megcsuklott a rettentő vezeklésben, pedig ki látta, hogy a nyárfákra is felírva van a bűn? — Az én bűnöm van felírva a vizekre és a fák homlokára — sírt fel Szegj Annában a szörnyű bizonyosság, és futván futva rohant a megáradt rétivizek felé. Az ura, az anyja és mindazok, akik utánajöttek, csak azt látták, amint a nádast megkerülte Szegi Anna. De mennyivel többet láttak már azok, akik későbben jöttek. A vihar letakarodott a rétről, a fel. legek üres, tartalmatlan lógással kapaszkodtak meg az égaljon, de tenyérnyi, kerek, sápadt foltot dobott még vissza a nap. Reszketett az égen a sápadt folt mintha a viharnak, a rétnek, vagy másvalakinek a gyöt- relmes jajkiáltása volna, és az, hogy minden, ami a világon van, minden olyan nagyon bizonytalan ... — Nézzétek emberek! Ott van Szegj Anna csókja — mutatott az égre egy ember aki mind mostanig Szegi Annát kereste volt, és szavára a rezgő folt felé fordult az egész falu arca. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok levett süveggel álltak a nagyszerű csoda előtt, hogy imé, a Szegi Anna elveszett csókját az egész falu okulá. sára visszaadta az ég... (Vége.)
