Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-22 / 301. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1956. DECEMBER 23. KSxgaxdássok fóruma------------ - y Ssüdaialok a magyar szocializmusról Nehru washingtoni sajtóértekezlete i. Az a véleményem, hogy a magyar nép nagy többsége pártállásra való tekintet nélkül nem kívánja vissza a gazdasági életbe sem a tőkéseket, sem pedig a földbirtokosokat. Tehát a magyar nép nem akar kapitaliz­must. Az is véleményem azonban, hogy nálunk senki sem kívánja vissza a Rákosi-féle szocializmusnak nevezett bürokratikus gazdasági rendszert. Milyen legyen hát Magyarországon az az új gazdasági rendszer, amelyet forradalmunk vívmányaként hivatott tak vagyunk megteremteni? Milyen legyen a magyar szocializmus? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban sze­retnék egy-két gondolatot felvetni, egy újságcikk engedte kereteken belil. Mindenekelőtt magának a szocia­lizmusnak a fogalmát kellene tisz­tázni. Véleményem szerint véglegesen szocialistának nevezhetjük azt a gaz­dasági rendszert, amely á termelőerők oldaláról a modern gépesített (automa tizált, elektrifikált, kemizált, esetleg atomizált) nagyüzemi termelést és ennek megfelelően magasfokú mun­kaszervezeti, fortmákat (koncentációt, specializációt, kooperációt) jelent. A termelési viszonyok oldaláról pedig döntőén kollektív tulajdont, magas­fokú jólétet, mindenkinek a képes­ségei szerint leginkább alkalfnas tár­sadalmi helyzetet (foglalkozást be­osztást stb.) jelent. Akarattal választottam el a szocia­lizmus meghatározását két pólusra: egyrészt a termelőerők, másrészt a termelési viszonyok pólusára. A ter­melőerők magas színvonala („társa­dalmi termelés”) ugyanis előfeltétele a szocialista termelés viszonyoknak („társadalmi elsajátítás’’). Igen, ez így van még akkor is, ha nálunk Magyarországon nagyon sok, magát fennen marxistának valló párt és állami bürokrata évekig gyakor­latban az ellenkezőjét állította. Per­sze nem elméletben (mert hisz ezt mindenki, minden szemináriumon megtanulta, anélkül, hogy megértette volna), hanem a gyakorlatban akkor, amikor minden technikai feltétel nél­kül erőszakkal kollektivizálni akar­ták a mezőgazdaságot. Tehát: amikor mi most szocializ­musról beszélünk, altkor a gazdaságii rendszernek mindkét oldalát gondo­san a vizsgálat tárgyává kell tenni. Itt még valamit fontos megemlíte­ni. A szocailsta gazdasági rendszer megteremtését nem lehet egy séma szerint véghez vinni. Minden ország­nak megvannak a maga természeti (ásványkincs, éghajlat, talaj stb.) gaz. dasági (technikai, struktúra, történel­mi hagyományok stb.) politikai (belső és nemzetközi erőviszonyok), kultu­rális (tudósok szakemberek stb.) és egyéb sajátosságai, amelyeket a szo­cialista gazdasági rendszer megte­remtésénél és az utak, módok meg­választásánál figyelembe kell venni. A magyar iparban a technikai és egyéb feltételek véleményem szerint már az államosítások idején alkalma, sak voltak a szocializmus megkezdé­A gépállomások átszervezése és számos tsz feloszlása mintegy három­ezer jól képzett agronómus megélhe­tésének problémáját veti fel. Aggo­dalmat kelt e mezőgazdasági szakem­berek körében annak a hírnek az el­terjedése is, hogy a gépállomások fő- igazgatósága már januárban sem fi­zeti ki illetményüket. Mindenekelőtt hadd válaszoljunk a legégetőbb kérdésre: az utóbbi hír nem igaz, a gépállomások főigazgató­sága kifizeti a pillanatnyilag állás nélkül maradt agronómusok januári illetményét. A probléma azonban ezzel termé­szetese, n nem oldódik meg. Sőt azzal sem, amit a mezőgazdasági szakszer­vezet által minap összehívott érte­kezleten javasoltak, hogy minden községben és mezővárosban alkal­mazzanak egy vagy több szakképzett mezőgazdászt — a helység területé­től és lakosságától függően. Helyes ez a javaslat, de kevéssé gyakorlati, s ráadásul ngm ad választ az érintett sere. Nem lehet azonban szocialistá­nak nevezni azokat a szervezeti for­mákat, amelyek keretében az ipari termelés az elmúlt években végbe­ment. Mégpedig azért nem, mert ezekben a formákban a munkások el voltak választva a termelési eszközök tulajdonától. (Persze papíron nem, csak a gyakorlatban!) Magyarországon egyetlen ipari üzem sem volt, amelyik a gyakorlat­ban úgy gazdálkodott volna, ahogy azt a munkások akarták. A munkás nem szólhatott bele az üzem irányí­tásába lényegesen, csak legfeljebb je. lentéktelen dolgokba és úgy, hogy a központilag megadott terveket túltel. jesíti. Az elmúlt években az ipari termelés lényeges jellemzői voltak a teljes értékű bürokrácia, a gazda­sági folyamatok objektív jellegének állandó figyelmen kívül hagyása, a túl részletes, túlteljesített tervek és normák, az anyagi érdekeltség mini­muma, zagyva árrendszer stbi Nem vitás az. hogy a szocializmus­ban árutermelés van. Ezt indokolja egyrészt a bonyolult munkamegosz­tás, másrészt a termelők szektoron­kénti és a szektorokon belüli elkülö­nülése. Ahol pedig árutermelés van, ott az értéktörvény is működik. Sztálin és nyomán a sztálinisták tömege leszű­kítette az árutermelés és az érték­törvény létezését a szocializmusban a fogyasztási cikkek forgalmának a te­rületére. Élesen tiltakoztak például az értéktörvény termelésszabályozó szerepe ellen. (Mit is számított nekik, ha egy kicsit „megcáfolták” ezzel Marxot és Lenint!) Ennek ellenére a szocializmusban, ahol árutermelés van, működnie kell az értéktörvénynek a termelés és a forgalom egész területén. Az érték­törvény működésének pedig konkur­enciát: gazdasági versenyt kell je­lentenie. Igen, ne ijedjünk meg a kifejezés­től bármilyen kapitalista íze is van. Az a véleményem, hogy a szocialista gaz­dasági rendszer árutermelő jellege miatt nem lehet fejlődőképes az ér­téktörvény szabad érvényesülése: konkurrencia nélkül. Továbbmenve, az a véleményem, hogy a technikai fejlődés pangása, az önköltségi, termelékenységi mutatók kedvezőtlen alakulása (Mindig ezek­kel volt a baj!) a nagymértékű gaz­dasági deficitek, pazarlások, esztelen beruházások stb. mind abbóL a hibás gazdaságpolitikából következtek, — amely egy objektíve szükséges gaz­dasági folyamatok: a konkurrenciát fojtotta meg. Mit kell eredményeznie a szocia­lista gazdasági rendben a konkuren­ciának? 1. a technika fejlődését (termelé­kenység emelkedés), 2. az önköltség csökkentését (ár- csökkentés) 3. a termékek minőségének és 4. a népjólétnek az emelkedését. Milyen feltételek között hozza meg a szocialista gazdasági élet konkur- renciája az itt felsorolt jó eredmé­nyeket? mezőgazdasági szakemberek zömé­nek kérdésére, közel sem meríti ki a kínálkozó lehetőségeket. Talán tehetünk néhány hasznos ja­vaslatot. Az egyéni gazdák feltétle­nül jövedelmezővé akarják tenni gazdaságukat, így hát reális az a számítás, hogy megnövekszik a szarvasmarha-állomány. Külföldön is értékesíteni tudnánk nemes valutáért a növekvő mennyiségű magyar tej­termékeket, ha kellő szakszerűséggel állítanánk elő azokat. Ehhez szak­emberek szükségesek a falusi tejcsar­nokokban és a városi tejüzemekben. Hasznosan foglalkoztathatnánk fel­szabaduló mezőgazdasági szakembe­reinket, agronómusainkat a földmű­vesszövetkezeteknél, a különböző szakcsoportoknál, a méhészetekben, a selyemhernyó-tenyésztésnél, a gyü­mölcs- és zöldségtermesztésben, s mindazokban az üzemekben, ame­lyeknek alapanyagát a mezőgazdaság adja. Mindezeken a helyeken eddig is hiányzott a mezőgazdasági szak­ember. egységek (vállalatok, üzemek) önál­lóak. Mégpedig annyira önállóak, hogy a termelési és a nyereség befizetési (adó) tervmutatón kívül semmi más mutató nem köti meg központilag a termelőegységek gazdálkodását. A többi gazdasági mutatót: létszámot, béralapot, önköltséget, árat, kisebb beruházásokat stb. teljesen a ter­melőegységeknek kellene meghatá­roznia. A vállalatoknak az állami adón felül megmaradó nyereségből kellene pld. béralapot képeznie (fix béralap + nyereségrészesedés) így minden egyes dolgozó érdekelt lenne a nyereség növelésében. A nyereségnövelés alapvető módja a termékek önköltségének a csökken­tése és a termelékenység növelése. Ez az elmúlt években nagy általános­ságban a minőség romlásával jár együtt. (Például anyagnormákból megtakarítás az élelmiszeriparban.) A termelőegységek egymásközötti versenye azonban kizárná a minőség rovására történő önköltségcsökken­tést, mert a piac leverné a rosszabb minőségű termékek árát. Tehát: amit megnyertek a réven, azt elveszítenék a vámon. Ilyen gazdasági feltételek között mindenképpen az a gyár járna a leg­jobban (és minden egyes munkás is személy szerint, ha a bér egy része nyereségrészesedés), ahol a legol­csóbban tudnák a legjobb minőséget termelni. így minden egyes dolgozó­nak személyes érdeke lenne az ön­költségcsökkentés jó minőség mellett — amit a technika, a technológia és a szakképzettség fejlesztésével lehetne csak elérni. De jól járnának a vásárlók is, mert a választék széles skálája mellett ez a mechanizmus magával hozná az árak csökkenését is — így tehát ez lenne az életszínvonal emelés legreálisabb útja. Felmerül a kérdés, hogy nem ve­zetne-e ez a rendszer anarchiára, úgy mint a kapitalizmusban? Az a véleményem, hogy nem! A piac önmagától, még a kapitalizmus­ban is kialakít egy bizonyos gazda­sági egyensúlyt. (Lásd Marx újrater­melési elméletét.) A szocialista gaz­dasági rendszerben az államnak meg kellene találnia azt a gazdasági be­avatkozási formát (pl.: a feleslegek felvásárlása, az így képzett tartalé­kokkal való piaci manőverezés stb.). amellyel szabályozni tudná az árakat, a piaci áringadozásokat. A központi tervezésnek, mint álla­mi beavatkozásnak az lenne a fő fel­adata, hogy az értéktörvényre tá­maszkodva aktív gazdasági művele­tekkel egyensúlyban tartaná a piacot, az egyes termelési, illetve iparágak között szükséges arányokat biztosíta­ná és ezáltal meghatározná a gazda­sági fejlődés irányát. Arról felesleges beszélni, hogy hány íróasztal hányféle kimutatás, jelentés és egyéb „csemege” válna ezáltal feleslegessé és hogy milyen egészséges lüktetés, igazi verseny lenne a gazdasági életben. GYENIS JÁNOS A Földművelésügyi Minisztérium­ban most dolgoznak a sajátságainknak megfelelő mezőgazdasági program kialakításán. Ez most a legfontosabb. A helyes megoldás elképzelhetetlen anélkül, hogy ne gondolkodjanak ala­posan a szakemberek leghasznosabb foglalkoztatásáról. Nem csupán a mintegy háromezer szakember ügye es, hanem az egész országé. Sürgő­sen el kell oszlatni néhány gépállo­más-igazgató és munkástanács-elnök téves nézetét, amely szerint — mi­után a gépállomások önálló vállalattá alakulnak — a továbbiakban nincs szükségük agronómusra, hiszen most már az üzletszerzés lesz a lényeg. A többi között azért is helytelen ez a felfogás, mert megfelelő, a parasz­toknak és a gépállomásnak egyaránt előnyös „üziet“-kötés sem lehetséges hozzáértő, képzett szakember közre­működése nélkül. A szakemberek nélkülözhetetlenségét igazoló többi okról nem is beszélve. L. V. Mint az AP közli, Nehru indiai miniszterelnök szerdán sajtóértekez­letet tartott Washingtonban. Az in­diai miniszterelnök válaszolt az ame­rikai újságírók kérdéseire. Arra a kérdésre, hogy Nehru ho­zott-e Eisenhower elnök számára üzenetet Csou En-iaj-íól és hogy mi a véleménye a kínai miniszterelnök­ről, az indiai miniszterelnök ezt mondotta: „Semmilyen különösebb üzenetet nem hoztam magammal Csou En-lajtól. De természetesen tanácskoztam vele és erről tájékoz­tattam az elnököt is. Elmondtam neki beszélgetéseink lényegét, né­hány, bennünket közösen érintő kér­désre vonatkozóan. Miként önök kö­zül sokan tudják, Csou En-laj igen figyelemreméltó ember, olyan, aki hatást gyakorol az emberre. Ö el­mondta nekünk Kína nézetét Ázsia bizonyos kérdéseiről és én ezt közöl­tem az elnökkel,'nem Csou En-laj-tól származó üzenet formájában, hanem előadtam, hogy miként gondolkodnak a kínaiak. I A News Week tudósítójának arra a kérdésére, hogy India miért nem volt hajlandó elítélni a Szovjetunió magyarországi lépéseit, Nehru így válaszolt: „India konstruktív megkö­zelítési módot keresett, ami lényegé­ben abból állt, hogy az ENSZ fő­titkára a világszervezet nevében maga tegyen lépéseket, hogy a dolgok működésbe lépjenek, máskülönben az emberek egymástól elkülönülnek, elítélik egymást és semmi sem tör­ténik. A következő kérdés a Kínai Nép- köztársaság ENSZ tagságára vonat­kozott. „Nos, ami azt iileti, tör/ényes és alkotmányos szempontból nézve a dolgot — mondotta Nehru — csu­pán egy Kína van. Arról beszélek, hogy a kínai szárazföld országa nem ismer különálló formozai kormányt és a formozai kormány sem ismeri el a másik kormányt. Egyikük sem be­szélt kettőről, mindegyikük egyről beszélt. Nem hiszem, hogy a mai kö­rülmények között, vagy a történelmi összefüggésekben valószínűség van arra, hogy továbbrais két kormány működhet. Nyilvánvaló, hogy a for­mozai kormány — és ez a legtöbb, ami mondható — Formoza kormá­nya, nem pedig Kínáé.“ Az American Broadcasting Com­pany képviselőjének arra a kérdésé­re, hogy a Szovjetunió jelenlegi po­litikája Nehru megítélése szerint a „jó erejének“ tekinthető-e a világ­ban, Nehru többek között ezt vála­szolta: „Ami a Szovjetuniót illeti és ez áll minden országra, Indiát is beleértve, úgy gondolom, hogy sok jót és sok rosszat fog egyaránt találni benne. Az arányok változhatnak. Nem tu­dom, azt kívánja-e tőlem, hogy a kommunizmusról, mint olyanról be­széljek, vagy annak alkalmazásáról; ezek nagy kérdések. Nyilvánvaló, A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy a munkaidő meghosszabbítása követ­keztében lehetővé vált egyes vonatok későbbi indítása. Mától kezdve a Buda- pest-Keleti pályaudvarról 16.40-kor in­duló kúnszentmiklós—tassi személyvo­nat 17 órakor, a Budapest-Nyugati pá­lyaudvarról 16.22-kor induló esztergomi személyvonat 16.50-kor, a 16.30-kor in­duló nagymarosi személyvonat 17 óra­kor, a 16.38-kor induló veresegyházi személyvonat 17.10-kor indul. Ugyan­csak mától kezdve Budapest-Keleti pá­lyaudvar, Kúnszentmiklós—Tass között újabb személyvonatpár közlekedik. A vonat Budapest-Keleti pályaudvarról hogy a Szovjetunióban mind a múlt­ban, mind a jelenben sok olyan do­log volt és van, amelyekkel nem ér­tek egyet. Sok minden történt. De én úgy ta­pasztaltam, hogy a Szovjetunió né­pei rendkívül barátságosak, vendég- szeretőek és szenvedélyesen kívánják a békét. Ezenkívül azt is hiszem, hogy a Szovjetunióban a közelmúltban ki­alakult sok irányzat a liberalizáló­dás, a demokratizálódás helyes irá­nyában indult meg és én azt szeret­ném, ha ezek az irányzatok fokozódó mértékben fejlődnének és működné­nek. Hiszem, hogy így lesz. Nem hiszem, hogy ezeket — kü­lönböző okokból — meg lehetne ál­lítani, vagy hogy a Szovjetunió vis­szatérne, mondjuk a néhány évvel ezelőtti körülményekhez, amelyek között ezek az irányzatok még nem léteztek. Ami a jövőt illeti, azt nem tudom megjósolni.“ Arra a közbevetett kérdésre, hogy szerinte a szovjet kormány úgyneve­zett „sztálinista része vereséget szenvedett-e“ — Nehru ezt válaszol­ta: „Nos, én így mondanám: A Sztá­lin utáni politikát — úgy gondolom — nem lehet elfojtani, vagy vissza­változtatni a Sztálin előttire, a ko­rábbi politikára. Nem hiszem, hogy meg lehetne tenni. Időnként akadá- ilyokat lehet gördíteni az új politika útjába, mert ez a politika valójában nem csupán néhány legmagasabb rangú ember kérdése, hanem olyas­valami, ami a vélemények és fejle­mények széles körét képviseli.“ Ezután a leszereléssel kapcsolat­ban tettek fel kérdéseket. „Nor;, ez meglehetősen bonyolult kérdés — mondotta Nehru. — Mégis a leszerelés — ahogy én gondolom —, a birtokban lévő fegyverek, vagy a hadsereg csökkentését, az atom-had­viselés alkalmazásának korlátozását jelenti. Ezek különböző lépések. De mindezek mögött ott van annak szük­ségessége, hogy megteremtsenek egy bizonyos bizalmat, amely szerint egyik fél sem használja fel helytelen célokra fegyvereit — és valójában ez a fontos dolog. — Ezért véleményem szerint lényeges, hogy megállapodá­sok történjenek az ellenőrzés és a felügyelet valamiféle formájában, hogy mindenki biztos lehessen afe­lől, hogy az egyezményt nem sértik meg. A részletekről aligha tudnék be­szélni, de úgy gondolom, hogy a le­szerelésről folytatott oly hosszú vitá- zás után a két érdekelt fél rendkívül közel van egymáshoz, amit előter­jesztettek, az nem nagyon tér el egymástól és könnyen el is tüntet­hető az ellentét. Természetesen a háttérben ott van a bizalom hiánya és ez jelenti az igazi problémát, nem pedig a javaslatok.“ Jelentések szerint Nehru csütörtö­kön New Yorkba érkezett. 15.49-kor, Kúnszentmiklós—Tassról pe­dig 4.50-kor indul. * A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmával vár­ható nagyobb utasforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében december 21-től 23-ig és 26-tól 28-ig mentesítő gyors- és személyvonatokat indít. 24-én és 25-én a gyengébb forgalomra való tekintettel — figyelembevéve a ne­héz szénhelyzetet — egyes vonalakon egyes vonatok forgalmát szüneteltetik. Részletes felvilágosítást az állomások nyújtanak. Mindenekelőtt úgy, ha a termelo­(Folytatjuk.) Mi lesz háromezer jól képzett agronómussa! ? Megváltozott egyes vonatok indulási ideje Karácsonykor mentesítő vonatok is közlekednek Kína EHSZ-tagságáréf, a magyar kérdésről, •a a szovjet politikáról és a leszerelésről «

Next

/
Oldalképek
Tartalom