Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-22 / 301. szám

19543. DECEMBER 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A bonyhádi cipő jö Ilim evéért Válasz a „Tizenhét Magyarnak“ a Mecsekbe Nagyon kevés az a negyven, illetve nyolcvan kilowatt áram, amit most kap a Bonyhádi Cipőgyár. Nappalra negyven, éjszakára nyolcvan kilo­wattot. Takarékosan kell beosztani, hogy rendesen folyhassék a munka. Mégis naponta 1200—1300 pár cipő kerül le a futószalagokról. Termel a gyár, bár még nem annyit mint ok­tóber előtt. De már azt tervezik, hogy — ha javul az anyagellátás és az energiahelyzet — beindítják a har­madik műszakot is, hogy minél több cipő juthasson az üzletekbe a fo­gyasztókhoz. DOLGOZIK A GYÁR, DE HOGYAN? Máskép, mint ezelőtt, amikor csak jelszavakban volt a munkásoké á gyár, amikor a munkás csak azt érez. te, hogy a „saját” gyára egyre többet követel tőle és egyre kevesebbet ad. Amikor drákói rendszabályokkal, az „önkényes kilépés” súlyos következ­ményeinek alkalmazásával lehetett csak úgyahogy itt tartani a munká­sok jórészét. A munkások igazi gazdái lettek az üzemnek és a maguk által választott munkástanácson keresztül érvényesítik a gazda jogait. Sok változás történt a gyár életé­ben az elmúlt hetek alatt. Nem is le­hetne hirtelen felsorolni, milyen in­tézkedéseket hozott a munkástanács, meamyi mindennel foglalkozott. így csak néhányról számolunk be. „A forradalom első vívmánya”- ként emlegetik még ma is a MEFO megszüntetését. Mi volt ez az intéz­mény? — Teljes nevén „Minőségi Ellenőrzési Főosztály” a Belkeres­kedelmi Minisztérium egyik szerve. Négy ellenőre állandóan ott tartóz­kodott az üzemben, az aljaüzemi futó szalag végén vizsgálták a kész cipő­ket, vették át a kereskedelem részé­ről az árut. Voltak gyári meósok is, de a kész cipők elbírálásánál a döntő szó a MEFO-é volt. Ebből aztán sok vita, veszekedés született. A MEFO mindenáron igazolni akarta létjogo­sultságát és mindenbe belekötött. — Azt beszélik a gyárban, hogy a napi minőségi eredmény gyakran attól függött, milyen hangulata volt egyik­másik MEFO-snak. A vitákat aztán Pesten döntötték el, gyakran jöttek ki bizottságok, vagy a bonyhádiak sza­ladgáltak Pestre — mindez tetézte a költségeket — végülis csak átvették a cipőket. „MAJD MI LESZÜNK AZ IGAZI MEFO” — mondták a munkások. És ez alatt nemcsak magukat értették, hanem a cipővásárlókat, a fogyasztókat is, akik valamikor nagyon is keresték az üzletekben a jó minőségűnek is­mert bonyhádi cipőket és ha nékik nem kell a bonyhádi cipő, akkor úgy­is bezárhatják a gyárat. Olyan cipőt akarnak gyártani, am; újra kivívja a bonyhádi gyár hírnevét. A MEFO TEHÁT MEGSZŰNT, gyors felületes becslés szerint is ez­zel csak a bonyhádi gyárban több, mint százezer forintot takarít meg az állam. A MEFO ellenőrei pedig — valamennyien kiváló szakemberek, jobban hasznosíthatják tudásukat, ha ők is beállnak a cipőgyártók közé. Az eredmény pedig: Javult a minő­ség a gyárban, alig lehet találni har­madosztályú cipőt. A gyár gazdái tehát vigyáznak a minőségre, jobban, mint amikor a sok ellenőr feladata volt ez. Tudják, hogy a márka becsü­letérő az ő gyáruk becsületé­ről — és jövedelmezőségéről van szó. Hiszen a jövőben az a gyár érvé­nyesül jobban, amelyiknek gyártmá­nyai jobbak ,azokat szívesen vásárol­ja a közönség. Kell még egy tényezőről szólni a minőség javulásával kapcsolatban. CSÖKKENTETTÉK A NORMÁKAT, a reális lehetőségeknek megfelelő da­rabbérrendszer bevezetésén dolgoz­nak. így például a jelenleg gyártott női cipőből, amiből nyolcszáz pár ké­szült egy szalagon egy műszakban, most 720 pár a követelmény. így nem csak a dolgozók egészségére káros túl hajszolság szűnt meg, hanem a minő­ségre is jobban tudnak vigyázni a dolgozók. A mennyiségi kiesést pedig — a termelési értéknél — nagyrészt pótolja a jobb minőség. Jól látták ezt a munkások, a műszakiak a múltban is, hogy gyors munkával, kapkodás­sal nem lehet jóminőségű árut gyár­tani, gyakran lehetett hallani a bol­tokban, amikor a vevők kifogásolták egy-egy árunál a minőséget, hogy „normában készült”, „munkaverseny­ben gyártották”. A gyár most önállóan dönt arról is. hogy MIT GYÁRTSANAK. Ezelőtt a budapesti Cipőipari Terve­ző Intézet készítette ei az egyes mo­delleket, azokat osztották szét a gyá­rak között — figyelmen kívül hagy­va az egyes gyárak adottságait és legtöbbször a vásárlóközönség igé­nyeit is. A bonyhádi gyárban már készítik az új modelleket, amelyek gyártásának bevezetését a velük köz­vetlen kapcsolatban álló kereskedelmi szakemberekkel beszélik meg, döntik el. Olyan cipőket gyártanak amilye­neket kér a kereskedelem. így pél­dául a goyser-cipőnél már át is tér­tek egy — a gyár adottságainak meg­felelőbb és a közönség által jobban kedvelt modell gyártására. A cipőgyárban tehát folyik a mun­ka, új módon, új vezetéssel, a mun­kások vezetésével. Bizonyára még sok problémát, nehézséget kell megoldani a gyár kollektívájának, a munkásta­nácsnak. De az első lépések biz­tatóak. J. J. Ne haragudjanak, hogy ilyen nagy nyilvánosság előtt válaszolunk leve­lükre. Nem tudunk mást csinálni, mert levelükön a dm helyén mind­össze ennyi állt: „Mecsek, Baranya megyet Tizenhét Magyar.'' A boríték, ról pedig kibogoztuk, hogy Bátaszé- ken adták fel a levelet. Mi nem is­merjük önöket személy szerint, mi nem tudjuk hogy mit takar ez a „Tzenhét Magyar”, de mégis vitat­kozni akarunk válaszképpen a leve­lükre, mert így látatlanban nem azt tételezzük fel magukról, hogy valami börtönszökevények, mint akik ma­napság igen szép számmal barangol­nak országszerte, hanem azt, hogy jó­hiszemű emberekkel van dolgunk, akik aggódnak országunk sorsáért, a magyarságért, a nemzeti függetlensé. günkért, de ugyanakkor nem minden­ben értenek egyet a jelenlegi fejle­ményekkel. Az egyik részmegállapí­tásukban feltétlenül egyetértünk, még pedig azzal, hogy a kommunistákat becsapta Sztálin, Rákosi és Gerő. Ha kicsit későn is, de ezt ma már világo­san látjuk. Engedjék meg azonban, hogy vitat, kozzunk néhány megállapításukkal — de előre is leszögezzük, hogy nem olyan hangnemben, mint amilyenben önök tették Azt írják: „.. .az egész XII. 11-i szám csupa tákolmány ..., csak hazudni tudnak”. Amire a levél, írók céloznak, az egyrészt a bonyhádi diszidálókról szóló cikk. Tehát szerin­tük hazudozás, hogy lelepleztük a di- szidálást■ szervezők üzérkedéseit, — megírtuk, hogy a múlt bűnei ütnek vissza a kivándorlásban és megírtuk, hogy ésszerűtlen kalandozás neki­vágni a bizonytalanságnak, egy olyan életnek, amely nincs előkészítve, ami vagy sikerül, vagy nem, és hazugság ezek szerint az is, hogy kijelentettük: nem az az igazi hazafi, aki a bajok közepette cserben hagyja az országot, külországba megy egyéni jólétét ke­resni, hanem az a hazafi, aki segíti az országot kilábolni ezekből a ba­jokból, amelyekbe belevitt bennünket a Rákosi-féle kalandorpolitika. Az a hazafi, aki segíti megtalálni az ország számára a legjobb olyan utat ame­lyen haladva nem formális, hanem igazi munkáshatalom lesz. Az igaz, hogy még sok megoldatlan probléma van, még nem érvényesül eléggé min­den területen ‘az új szellem, de ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen har­cok közepette, máról holnapra nem lehet minden problémát megoldani, nem született meg az az ember, aki ilyen csodát tudna tenni, de vajon eb­ben a pillanatban mi a nemzet leg­égetőbb problémája? Nyilván az, hogy elkerüljük az inflációt, mert ad­dig, amíg ilyen gazdasági kátyúban vagyunk, a mindent megelőző feladat, kilábolni belőle. Kádárra azt mondja, hogy a Rákosi rezsimet akarja tovább folytatni. — Kádár Rákosi börtönében szenvedett évekig — nehéz lenne elképzelni róla, hogy egyetértett azzalt amit Rákosi csinált és ha segítjük, időt, lehetősé­get adunk neki minden bizonnyal olyan rendszert alakít kit amelynek semmi köze sincs Rákosiék rendszeré hez és valóban a nép érd,ekeit kép­viseli. Robbantással fenyegetik a szerkesz- kesztőséget, mi nem félünk. Hasonló dolgokat — higyjék el — könnyen meg lehet tenni, de felvetődik a kér­dés, megoldás-e ezí? Meg kell jegyezni azt is, hogy a robbantás nem tarto­zik a hibák kijavításához, a problé­mák elintézéséhez, a jelenleg még megoldatlan kérdések igazságos elin­tézését sem segíti, hanem inkább el­mérgesíti a viszonyokat. Ennyiben kívántunk válaszolni le­velükre abban a reményben, hogy a köztünk lévő nézeteltéréseket segít­jük elsimítani, ffj Kinek lesz igaza ? Á parasztfiataíolc éleiéből: Megyeszerte alakulnak az EPOSZ szervezetek — Szakköri és kulturális munka a fiatalak tervei­ben — A közeljövőben megalakul a megyei ideiglenes szervezőbizottság „Ha per, úgymond, hadd legyen per” — mondja Arany János köl­tőnk „Fülemile” c. versében. Ennek alapján hajdanában igen jól jövedel­mező foglalkozás volt az ügyvédi szakma — amikor a bekötöttszemű Justica istennő kezében arrafelé bil­lent a mérleg, ahonnan több pénz, miegymás hullott a serpenyőbe. Fel­peres, vagy alperes, azé lett az igaz­ság, aki tovább bírta -v- pénzzel. Mintha mostanában újból feltá­madt volna ez a „régi szép magyar szokás.” Legalábbis úgy tűnik De­esen. Mindenki ismeri az öreg Kön- czöl Andrást. Valamikor magáénak mondhatott vagy száz hold földet Egy kisparaszt így mondott róla véle­ményt, egészen röviden: „Az öreget a ravaszság görbíti meg.“ Az öreg tehát, gondolva azt, hogy a forrada­lom vívmányai az ő számára is na­gyobb lehetőségeket teremtettek és esetleg az ő „igazságát“ is ennek meg felelően méltányolni fogják, cselek­véshez látott. Alig, hogy elültek a forradalom első hullámai, beperelte bérlőjét, Wirth Andrást, azon a címen, hogy nem fizette meg neki a bérletet, aho­gyan megállapodtak. A bíróságon már le is zajlott az első tárgyalás. Döntés azonban nem született, mert az öreg feledékenységből, vagy még inkább „előrelátásból” nem vitte ma­gával a beadási könyvet, amire pedig a bíróságnak szüksége lett volna, hogy ítéletet hozhasson a „Könczöl kontra Wirth ügyben.” Majd újabb időpontot tűz ki a tárgyalásra a bí­róság ... de addig nézzük meg talán az előzményeket. Tehát, az öreg Könczölnek volt vagy száz hold földje, ami aztán az évek során leolvadt 15—16 holdra. Két évvel ezelőtt ebből is kiadott bérbe 13 holdat. Szabályosan, annak rendje-módja szerint megkötötték a bérleti szerződést. Úgy látszott, jól járt mindegyik. Az 1955-ös évben aztán „beütött a válság.” Több vallásos érzelmű olvasónk az­zal a kéréssel fordult szerkesztősé­günkhöz, hogy járjunk el illetékes szerveknél abban az ügyben, hogy engedélyezzék karácsony estélyén a kijárási tilalom ellenére is az éjféli misét. Szerkesztőségünk ezúton to­vábbítja a vallásos emberek kívánsá­gé t és kéri az illetékes szerveket, hogy ezt teljesítsék. Mégpedig akkor, amikor Wirth Andrásnak kiírták a beadási kötele­zettséget a bérbevett föld után. Akár­hogyan számolgatott, gondolkozott is, mindenképpen soknak találta a be­adás mennyiségét, de nem jött rá, mi is lehet a baj. Egészen ezév tavaszáig, illetve az idei begyűjtési tervfelbontásig. Ek­kor aztán kitudódott, miért nem egyezett Wirth András számítása. A begyűjtésiek a birtoknyilvántartás alapján végezték a beadási kötelezett ség mértékének a megállapítását, így derült ki, hogy az öreg Könczöl a bérleti szerződésbe beleíratta az ösz- szes helyrajzi számokat, amelyek a 15 hold földhöz tartoztak. Wirth And­rásnak tehát nemcsak a bérbevett 13 hold föld után kellett teljesíteni a beadást, hanem az után a darab föld után is, amelyet az öreg Könczöl munkált továbbra is. Az öreg tehát feketén munkálta a saját földjét, mert a helyrajzi számok alapján az összesei kiadta, ténylegesen viszont csak 13 holdat. Kiderült tehát a ravaszság, azon­ban mit sem lehetett tenni, mert akárhányszor hivatták is a tanács­hoz emiatt, az öreg soha nem jelen meg. Wirth Andrásnak pedig az ilyen képpen megszaporodott beadási köte­lezettséget teljesíteni kellett, ami nem kis többletterhet jelentett—hozzá vetőlegesen vagy nyolc mázsa búzát. Mikor aztán a bérlet rendezésére Dr. Komlósi Andor húsüzemi fő­könyvelő, Szekszárd. Úgy kezdődött beszélgetésünk, hogy érdeklődtem, vajon egy ilyen fontos élelmicikket készítő üzemben a problémákat ho­gyan oldották meg, milyen terveik vannak. És hogy beszélgetésünk el­kanyarodott a témától, azt talán an­nak tulajdonítom, változtak az em­berek. Most látják, hogy kialakuló­ban van egy olyan társadalmi rend, egy olyan gazdasági rendszer, amely­ért érdemes minden erővel harcolni, hogy legyen belőle valami, ne csak írott malaszt maradjon. — Tizenhárom hónapja dolgozom itt — mondotta. — Azelőtt? Három évig három helyen dolgoztam. Ne­héz volt a kezdet. Nehéz volt, mert ha az emberek nem is voltak bizal­matlanok hozzám, de mégis „mul­került volna a sor, gondolta Wirth András, most kiegyenlíti a különb­séget, Azt a mennyiséget, amivel többet kellett beadnia, levonta a bér­letből. Az öreg Könczöl ezt rendkívül sérelmesnek vette, amit még tetézett az is, hogy — mivel a fejadagja meg­volt — a bérletért járó terményt be kellett adni a Terményforgalminak s ő csak pénzt kaphatott bérlet fejé­ben. Wirth annak rendje-módja sze­rint átadta a mérlegelési jegyet, Körczöl András azonban ezt is leta­gadta. Aztán, amint az öreg Könczöl el­érkezettnek látta az időt, beperelte Wirth Andrást, mert az vissza merte adni a kölcsönt. Pedig nem ez volt az első eset, hogy az öreg becsapta Wirth Andrást. 1952-ben nem volt az öregnek vetőmagja. Wirth akkor az állami gazdaságban dolgozott, ahon­nan megkapta a fejadagot. Addig, addig, amíg az öreg elkönyörögte vetőmagnak azzal, hogy a következő nyáron természetben visszaadja. Mikor aztán erre sor került, Wirth Andrásnak az öreg Könczöl beadási áron fizette vissza a kölcsönkért bú­zát. (Wirthnek akkor úgy kellett megvenni a kenyeret és a lisztet.) És most az örek Könczöl András keresi az igazságot. Az első tárgyalás eredménytelenül zajlott le, rövidesen sor kerül a másodikra. Vajon melyi­kük felé billen majd az igazság mér­lege? tam“ volt. Egyetemet végeztem. Rámsütötték, hogy reakciós vagyok. Azt mondták, csak 50 százalékos ál­lampolgár vagyok és hazafi. Sokat beszéltünk arról a rendszer­ről, amelyben nem egyszer háttérbe szorították a régi tanult embereket. Értelmiségi származású, s már a mérce nem úgy mért, ahogy kellett volna. Rosszabb állás; megkülön­böztetés különböző módszereit kellett átélniök. Amikor az október 23-i ese­mények kerülnek szóba felélénkül. — Tudja arról volt szó, hogy vesz­ni kell a múlt szokásainak, rendsze­rének. S veszett is. Nem lehet vala­mit másolni. Magyarok vagyunk. Az ezeréves múlt tapasztalata áll mögöt­tünk. S nem lehet felejteni azt a hat évet sem, aminek a felkelés vetet: A sok tízezret számláló parasztifjú. ság új szervezete az EPOSZ napjaink ban alakul meg megyeszerte. Fontos esemény ez megyénk fiataljai számá­ra. A parasztifatalok sajátos problé­máinak megoldására legjobb szerve­zeti formái jönnek létre. Értesülésünk szerint az EPOSZ alapszervezetek szervezése eléggé előrehaladott álla­potban van. Néhány helyen már szer­vezetten is dolgoznak a fiatalok. Az EPOSZ-szervezetek létrehozásán első sorban a DISZ-szervezetekben dol­gozott parasztfiatalok fáradoznak, de részt vesznek a szervező munkában a régi volt EPOSZ vezetők közül töb­ben is. * Mucsiba, Kisszékelyben, Kistormá­son, Kalaznón, Tolnanémedin a szer­vezési munka eredményeként az EPOSZ-szervezetek a közeli napok­ban megalakulnak. Cikón mintegy 30 taggal alakul meg az EPOSZ. Len­gyelen úgy határoztak a fiatalok, hogy a községben területi szerv dol­gozik majd és külön szervezetbe tö­mörülnek a tangazdaság fiataljai is. véget. Szocialista állam kell, népha­talommal Minden embernek meg kell találni a maga helyét, és bízok, hogy az eddig sarokba állított értel­miség most magára talál és megleli helyét. Dolgozni akarunk, félelemnél­küli életben. — Mit vár az új helyzettől? — Sokat! A lehető legtöbbet vá­rom. S a várakozásnak megfelelően alakul már minden. Két gyermekem van. Gondtalan életet akarok elő­ször. Az az elvem, hogy minden em­ber munkája után tudja biztosítani családja és maga testi és szellemi szükségleteinek kielégítését. Termé­szetesen normalizálódni kell a hely­zetnek. Még mindig sok a felesleges ügyvitel. Nagy a bürokrácia. Bár talán valami javulás már van, de ez még nem kielégítő. Volt rá eset, ami­Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a két szervezet külön utakon jár, mert szorosan együtt kívánnak működni. * Bonyhádbörzsönyben az EPOSZ, szervezet fiataljai máris megkezdték a tevékenységet. Mindenekelőtt a tánccsoport kezdett munkához. Úgy tervezik a fiatalok, hogy a karácsonyi és szilveszteri bált már ők rendezik meg. * Ozorán a DISZ-szervezetnek jóké­pességű népi együttese volt, amely a tamási járásban mindenütt ismert volt. Ez az együttes úgy határozott, hogy az EPOSZ keretén belül tovább folytatja kulturális munkáját. Úgy tudjuk, hogy a közeli napokban a népi együttes megkezdi téli műsor­számainak tanulását. Értesüléseink szerint az EPOSZ- szervezetek küldöttei révén még eb­ben az évben megalakul a megyei ideiglenes szervezőbizottság. Az ala­kulógyűlés december 29-én szomba­ton lesz. kor egyszerre hét ellenőr volt itt. Megváltoztatni a közép- és felsőfokú hatóságok munkáját, egyszerűsíteni mindent. Talán ez utóbbi volna az, ami a mostani nehéz helyzetből ered­ményesen kivezetne. Na és, dolgozni kell! Munka, termelés nélkül nem le. hét a követeléseket halomra gyár­tani, követeléseink megvalósításához szükség van termékbőségre, anyagi elégedettségre. Amit ezek után még beszélgettünk, az mind a fő gondolatokat egészítette ki. De végül abban egyeztünk meg, hogy rendnek és fegyelemnek, mun­kának kell lenni. Dolgozni kell, hogy félelem nélkül éljünk. És az új hely­zetben majd az „50 százalékos haza- fiak‘‘ is végre megtalálják helyüket; Pálkovács Jenő „Úgy gondolom, most mi is megtaláljuk helyünket..."

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom