Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-13 / 291. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG t f 1956. DECEMBER 13. Öt gyerek útja Kiskőröstől Murgáig és vissza SPO R T Á közvélemény hangja Öt gyerek ül a megyei tanács egyik szobájában. Mind az öten kis­kőrösiek. Ausztriába akartak menni, csak úgy gyalogosan, de Szekszárdon túl eltévedtek s Murgára kerültek. Itt valaki felfigyelt rájuk, faggatni kezdték őket, mire bevallották, hogy Kiskőrösről jöttek. A tanács azonnal gondjaiba vette az öt gyereket, aki­ket most vittek el autón a szüleikhez. Az öt gyerek szemmel láthatóan gondtalanul ül a jó melegben, mind­egyik cukrot eszik, ketten sakkoznak. Nincs bennük semmi megbánás, úgy beszélnek erről a félbenmaradt ausz­triai kirándulásról, mintha csak a szomszéd utcába akartak volna át­menni. A legidősebb Kocka János, 14 éves. Szélesarcú, kúnképű gyerek, a leg­higgadtabb az öt közül, mintha érezné a legidősebb felelősségét. Egyébként amint kiderült, <5 közülük a legjobb *tanuló is: 2—3-as bizonyítványa szo­kott lenni. Ez a „legjobb’ természete­sen nagyon viszonylagos, de négy tár­sa már bukott is. ő most jár a hete­dikbe s eddig bukás nélkül úszta meg az iskolát. Szabatosan, pontosan mondja el kalandjaikat: — Szerdán reggel indultunk el Kis­kőrösről. Egy darabig gyalog jöttünk, aztán felvett egy teherautó. — Azt mondtuk, a rokonainkhoz megyünk Szekszárdra. Estére már Szekszárd határában voltunk, az útkeresztező­désnél tettek le bennünket. Itt sokáig tanakodtunk, hogy mit tegyünk. Vé­gül bekopogtunk egy házhoz, valami mezőőrhöz, az adott szállást. Neki azt mondtuk, hogy lakodalomba me­Helyzetkép Tamásiból A SZÍNJÁTSZÓ CSOPORT már több mint egy héttel ezelőtt megkezdte Kacsóh Pongrác halhatat­lan daljátéka, a János Vitéz felújítá­sát. Ugyanis Cser József irányításá­val már egyszer, régen adták ezt a darabot Tamásiban. Az akkor még is­kolás szereplőkből felnőttek lettek, de a darabra jól emlékeznek ás így elegendő a betanuláshoz három hét. Karácsony estéjén tehát lesz műsor Tamásiban. A szereplők mintegy öt­ször játsszák Kacsóh daljátékát. A ZENEISKOLA is megkezdte működését. Az iskolá­nak 80—85 hallgatója van. A tanítás délutánonként rendszeresen folyik. Erre a célra az általános iskola épü­letét vették igénybe és mivel ott dél­előtt tanítás van, így csak délután áll rendelkezésére a zenét tanulóknak. AZ ISKOLÁBAN mindennap tanítás van. Érdemes megemlíteni, hogy Tamásiban egyet­len nap sem szüneteltek az iskolák. A pedagógusok és a tanulók becsülettel ellátták a feladatukat. A gimnázium­ban is rendszeres oktatás folyik. T ÁNCMULATS ÁGOK AT is tartottak már Tamásiban. A kul- fúrház vezetője úgy határozott, hogy ezentúl rendszeresen megtartják a vasárnapi táncmulatságokat. Eddig két alkalommal került rá sor. A ki­járási tilalom gátolja őket, de vasár­nap délutánonként sort kerítenek rá. A fiatalság ilyen hosszú szünet után szívesen fogadja a felüdülést jelentő táncmulatságot. KARÁCSONY ESTEK lesznek karácsonykor a tamási járás minden községében. Erről tájékozta­tott bennünket Cser József, a népmű­velési osztály előadója. Ezeket az es­téket a pedagógusok szervezik és tartják meg a tanulók és a szülők részvételével. Ebből az alkalomból karácsonyi műsort adnak az iskolák­ban, vagy a kultúrházakban, — ahol éppen megrendezik. Felhívás Mindazok a honvéd személyek (tisztek kivételével), akik hivatalosan ezidáig nem szereltek le és csapattes­tüktől távol vannak, állomáshelyre való tekintet nélkül december 15-én 8 órára a tolnai laktanyában jelent­kezzenek. Mindazon honvéd személy, aki ezen felhívásnak nem tesz eleget és távol- maradását orvosi bizonyítvánnyal nem tudja igazolni, a hadsereg­parancsnok parancsa alapján hadbí­róság elé lesz állítva. Közlekedési kifogásokat nem ve­szek figyelembe. Misctits Sándor szds. Tolna megyei kiég. parancsnok. gyünk Zombára. Másnap reggel men­tünk tovább, elértünk Zombáig, de itt nem tudtuk merre menjünk. Kéty felé mentünk s este Murgán voltunk. Itt is szállást akartunk kérni, de gya­nút fogtak és kikérdeztek bennünket. Másnap a tanácshoz kerültünk és vé­gül bevallottunk mindent. Lednicki Béla 13 éves, de ő csak az ötödikbe jár; kétszer megbukott. Az apja cipész, amint elmondja, nem él­nek éppen rosszul, de jobban is le­hetne. ö a legelevenebb, a legbeszé­desebb köztük. — Miért akartatok Ausztriába menni? — Mi is ott voltunk, amikor lerom­bolták a szovjet emlékművet. — Azt mondták, hogy ezért elfognak és bör­tönbe csuknak az oroszok. — Ki mondta ezt? — Mondják. Én is találkoztam egy orosz katonával, aki valamit kérde­zett tőlem, de nem értettem. Biztos, hogy valaki után érdeklődött. — És mit akartatok csinálni Ausz­triában? — Dolgozni. Gondolom elmentünk volna tehenet őrizni. — És mi akarsz lenni? — Nem tudom. Atommérnök, vagy valami más. Szőnyi Gyula és József testvérek. Az egyik 13, a másik 11 éves. Apjuk alkalmi munkás, havonta 8—900 fo­rint körül keres; öten vannak test­vérek. — Hogy éltek otthon? — Nem valami jól. De azért „kaja” az van. Kollár Péter 13 esztendős, de Led- nickivel együtt ő is csak ötödikes, mert bukott. Heten vannak testvérek, a legidősebb 23 éves. A hét testvér közül már hárman kiszöktek Ausz­triába, most ő is utánuk akart menni. Az ő apja is alkalmi munkából él, je­lenleg a temetkezési vállalatnál van. Életkörülményeiről ő is csak azt mondja, hogy „nem nagyon rosszul” éltek, ami nyilván azt jelenti, hogy nem éheztek, de sok mindenre nem tellett. Az öt gyerek körülbelül azonos kö­rülmények között nőtt jel. Nincs kö­zöttük paraszt, de nincs közöttük ipari munkás vagy értelmiségi szár­mazású sem. A származás kérdése ebben az esetben fontos, mert ez a sehova sem tartozás végeredményben társadalmi gyökértelenséget is je­lent. Természetesen az öt gyerek ro­mantikus útrakelésében nagy adag Uj-Delhi. Nehru indiai miniszter- elnök tegnap beszédet mondott a Kongresszus Párt végrehajtóbizottsá­gában a nemzetközi helyzetről. Első­sorban a közép-keleti és magyaror- országi eseményeket elemezte. Az AFP hírügynökség úgy értesült, hogy Nehru a nemzetközi helyzetet még mindig súlyosnak jellemezte és hang­súlyozta, hogy az egyiptomi válság azoknak a kísérleteknek a kudarcát jelenti, amelyekkel fel akarták élesz­teni a gyarmatosítás imperialista módszereit. Nehru a továbbiakban, ugyancsak az AFP jelentése szerint nyugtalanságát fejezte ki a legutóbbi magyarországi események miatt. * Bécs. Az osztrák pénzügyminiszter közölte, hogy Ausztria aranypénzér­mék kibocsátásával akarja megőrizni a valutával kapcsolatos értelmetlen híreszteléseket. Mint Bécsben közöl­ték, arra gondoltak, hogy 100 Schil­ing értékű aranyérméket vernek * Tokió: A japán kormány elhatá­rozta, hogy azon a napon, amelyen bevonul az ENSZ be, 100 000 vádlott­nak és fogolynak amnesztiát ad és elengedi büntetésüket. * Párizs. Pineau, francia külügymi­niszter hosszabb megbeszélést folyta­tott Dulles amerikai külügyminisz­terrel, hogy miképpen lehetne meg­erősíteni az Atlanti Szövetséget. — Szőnyegre hoztuk a közép-kelet kér­déseit is, de anélkül, hogy kitértünk volna a múlttal kapcsolatos kölcsö­nös vádaskodásra. Ellenkezőleg a jövőről tárgyaltunk. Dulles egyetér­tett velem abban, hogy közös akcióra van szükség a Szuezi-csatorna mi­előbbi hajózhatóvá tételére — mon­dotta Pineau francia külügyminisz­ter. Dulles amerikai külügyminisz­ter Selvyn Loyd angol külügyminisz­kalandvágy is van. Persze, ez a ka­landvágy csak másodlagos, minden­ről csak hallottak, újságot, könyvet nem olvastak. Gyatra iskolai bizo­nyítványuk műveltségükre is enged következtetni. Lednicki Béla ugyan gyorsan ledarálja, amit Petőfiről tud: „Született Kiskőrösön, iskoláit Kecs­keméten, Aszódon — itt megakad — és Pápán végzé.” így mondja, „végzé” s az igeidő használata azt mutatja, hogy valami régi szöveget magoltat- tak be vele. Nyilván a családok a gyókértele- nek, — egyedül Kockáéknak van há­zuk, földjük azonban nekik sincs —, de mindegyik család alkalmi munká­val tartja fenn magát, kivéve a cipész Lednickiéket. Ilyen környezetben valószínűleg könnyebben hitelt kap­nak a rémhírek is, hisz mindegyik azt mondja „féltek az oroszoktól”. En­nek a félelemnek persze — ha egy­általán igaz, — semmiféle reális alap­ja nincs, mindenről csak hallottak. Az öt gyereket már visszavitték a szüleikhez s ezzel egy kalandos uta­zás fejeződött be. Búcsúzóul még tréfálkozunk is, — jobban meg kel­lett volna tanulni a földrajzot, mert Murga felé nem lehet Ausztriába jut­ni. De túl a tréfán, felmerül — és ez a fontos most — a szülők felelőssége, mert elsősorban ők felelősek ezért a sokkal rosszabbul is végződhető ka­landért. Tőlük kellene sok mindent számonkérni, de egy másik kérdés is felmerül most: csak a szülőktől? — Mert nem felelős-e legalább ugyan­olyan mértékben az elmúlt esztendők hazug és félrevezető politikája is, amely a Horthy-korszak gyökértelen- jeinek nem tudott otthont és hazát adni? S azt is tudjuk, hogy nemcsak öt ilyen család van Magyarországon, — jóval több. Azt nem lehet rájuk mondani, hogy elvetemült, rossz em­berek lennének, nem is fasiszták, nem is ellenforradalmárok. Csak egy­szerűen élni szeretnének. S amiről otthon beszéltek, 0 távoli Amerika szivárványszínű ábrándképe, az öt gyerekben vált elhatározássá. így indultak el Nyugatra, hamis rémhí­rekkel és hamis ábrándokkal. A csa­lódás, ami odakint várt volna rájuk, elmaradt. De az út itthon nyitva áll az öt gyerek, az öt család és minden család előtt, hogy hazát és otthont ta­láljanak ebben az országban. Persze nemcsak rajtuk múlik, hanem vala- mennyiőnkön. CS. L. terrel is tanácskozott a Szuezi-csator­na problémájáról. A további tanács­kozásokon a NATO 1'5 tagországának külügyminiszterei is áttekintik majd azokat a problémákat, amelyekről előzőleg a kétoldalú megbeszéléseken szó volt. * Belgrád. A Tanjug jelenti, hogy a belgrádi kerületi bíróság ma reggel kezdte meg Milován Gyilasz bűnpe­rének tárgyalását. Gyilasz ellen az a vád, hogy a külföldi sajtóban megje­lent nyilatkozataiban elferdítette az általánosan ismert tényeket, helytele­nül tájékoztatta a világ közvélemé­nyét Jugoszlávia külpolitikájáról és belső rendszeréről és ezzel alátá­masztotta a Jugoszlávia ellen irá­nyuló rágalomhadjáratokat. A ju­goszláv és a külföldi sajtó képviselői, valamint más érdekelt személyek megkapták belépőjegyeiket a bírósági tárgyalásra. * New York. Taylor amerikai tábor­nok nyilatkozott a Szuezi-csatorna helyreállításáról. Hangsúlyozta, hogy nem tud időpontot megjelölni az egyirányú forgalom megindításá­ra, amíg búvárokkal pontosan meg nem állapítják a hajóroncsok helyét. Szerinte ez körülbelül két napot vesz igénybe. * Az ENSZ gyámsági Tanácsa ülést tartott, amelyen a francia küldött kérte, hogy vessenek véget a gyám­sági rendszernek Togo francia köz­igazgatás alatt álló részében. * Bonnból jelentik, hogy Nyugat-Né- metországban kísérleteket folytatnak amerikai és brit páncélosokkal. Szak­értők arra számítanak, hogy a pán­célosok közlekedési és tüzelési tulaj­donságai alapján az M.—48-as típusú páncélost fogják választani. A napjainkban végbemenő átalaku­lás, mely sportvonatkozásban is kezdi éreztetni hatását, erősen foglalkoz­tatja a közvéleményt. Természetesen a szekszárdiak azt a kérdést latol­gatják, hogy miként alakul a város sportja az egyesületek összevonása után. Vannak nagy számmal olyan sport- rajongók, akik helyesnek és jónak látják azt a folyamatot, mely napja­inkban megindult. Van egy másik csoport, amely attól fél, hogy mégsem lesz meg a megfelelő és a kellő össze­fogás és így még rosszabb lesz a helyzet, mint eddig. (Szerencsére ezek kis számmal vannak.) Van aztán egy olyan csoport is, mely azon a vé­leményen van, hogy már az elő­készítő bizottságba feltétlenül helyet kellett volna kapni azoknak az inté­zőknek, szakosztályvezetőknek, akik az elmúlt évek alatt tűzön-vízen át végrehajtották elhatározásukat és Nekem az a Először a Népújságon keresztül hallottam arról, hogy komoly formá­ban tárgyalnak Szekszárdon egy egységes sportegyesület létrehozásá­ról. Mi — vagyis a kosárlabdázók — már pár hónappal ezelőtt a Baján megrendezett négy város tornája után beszélgettünk egymás közölt arról, hogy a leghelyesebb lenne a város három kosárlabdacsapatát ősz- szevonni. Sajnos, csak „mi” beszél­gettünk erről, az egyesületek vezetői csak addig jutottak el, hogy jó lenne, de milyen név alatt szerepeljen az új csapat. Ebben aztán nem tudtak meg­egyezni és így minden maradt a régiben. Most annál nagyobb örömmel fo­IX. Az úszók kizárólag a Rudas-fürdő sportcélokra kevésbé alkalmas kis medencéjébe szorultak. A medence hossza 23 méter volt, ebből azonban csak 17 méter volt úszásra alkalmas. A többi részén a víz mélysége fél méter volt. A hőmérséklete 27—28 fok volt. A fővárosnak egyetlen téli uszodáját nappal sokan látogatták s így csakis a kora reggeli órákban nyílt alkalom az edzésre. Elsőéves műegyetemi hallgató voltam és a reg­gel nyolc órakor kezdődő előadásokon pontosan ott kellett lennem. A sűrű uszodalátogatásnak azonban nem­csak tanulmányi, hanem anyagi aka­dályai is voltak. Egyszeri fürdés díja 50 krajcár volt, ez — legkevesebb 50 edzésnapra számítva — nekem igen nagy gondot okozott. Addig töpreng­tem, honnan teremthetném elő a pénzt, amíg mentő gondolatom tá­madt. Bár a sportokkal szemben ta­núsított nagy nemtörődömség kevés reménnyel biztatott, felkerestem a fürdő igazgatóját, Sas István dr.-t s megkértem, hogy nehéz anyagi vi­szonyaimra való tekintettel, engedé­lyezze az olimpiai felkészülés idejére az uszoda ingyenes használatát. Mi­közben előadtam kérésemet, arcom kipirult az izgalomtól s úgy emlék­szem, hogy nagy szorongásomban még könnyeztem. 'Is. Az igazgató megértőnek bízom ült kérésemmel szemben. Amikor lekísért az úszó­csarnokba, hogy az úszómesternek tudtára adja beleegyezését, boldog­ságomban kevés emberrel Cseréltem volna. Ettől kezdve mindennap reg­gel öt órakor már talpon voltam s a Sétatér-utcából (a mai Bank-utca) el­indulva, gyalog tettem meg az utat a Lánchídon át a Rudas-fürdőig. Az Erzsébet-híd és a piai Szabadság-híd akkor még épülőfélben volt s csak a Margit-hídon át tudtam volna lóvas- úton megközelíteni a Rudast, a gya­logúihoz viszonyítva, nagy időveszte­séggel. Hányszor fogott el a kishitű­ség és a csüggedés, amikor a fagyos szél arcomba csapta a havat. Miután a melegvízű medencét százszor is vé­gigúsztam, testileg teljesen kimerülve mindent megtettek, hogy a csapatuk, szakosztályuk jól szerepeljen. Nagy számmal vannak azok, akik gyors és radikális megoldást szeretnének ta­pasztalni. Egyelőre nehéz véleményt alkotni, hogy vajon kinek van, vagy lesz igaza. Jóslásokba' sem kívánunk bo­csátkozni, de talán abban egyetér­tünk, hogy hasznos volna azt a pár embert komoly feladatok elvégzésé­vel megbízni, akik az elmúlt évben határtalan munkájukkal érdemelték ki az elismerést. Itt különösen a Bástya labdarúgó és kosárlabda in­tézőjére gondolunk. A jelenleg dol­gozó 7 tagú bizottság esetleg vonja be ezeket a sportembereket az előké­szítő bizottságba. Ezzel a munkájuk­hoz segítséget kapnak, ugyanakkor a közvéleményt is meggyőzik arról, hogy az új sportegyesületben máris helyet kaptak agilis szervezők. véleményem... gadjuk az egységes szekszárdi sport­egyesület megalakításának hírét. — Úgy gondolom, ha ez valóban meg­történik, akkor az új kosárlabdacsa­pat igen komoly játékerőt fog kép­viselni nemcsak a megyében ha­nem azon kívül is. A kosaras lányok ennek tehát csak örülni tudnak. Egy kérésem és kéré­sünk azonban lenne még. Ne feled­kezzen el az új egyesület új vezető­sége arról, hogy mi szeretünk kosár­labdázni, szeretnénk jó eredményeket elérni, ehhez azonban feltétlenül jó és állandó edzőre van szükség. TÓTH KLÁRA Sz. Bástya. tettem meg az utat a Lánchídon át a Műegyetem régi, múzeumkörúti épü­letéig. Pontosan nyolc órakor azon­ban már a rajzasztalom mellett ül­tem, vagy a „Gólyavárban” hallgat­tam a matematika világhírű pro­fesszorának elmélkedését az integrál­ról s a differenciál vagy Czigler építész tanár magávalragadó előadását az ókori építőművészet csodáiról, az Akropoliszról, a Pantheonról és Zeusz templomáról. Közben tudomásomra jutott, hogy a márciusi úszó-próbaversenyeken a Magyar Úszó Egyesület és a Magyar Testgyakorlók Köre négy versenyzőt kíván indítani: Griifl Ödönt és Braun berger Hugót 100 méteren, Balatoni (Gräfl) Károlyt és Deutsch Gyulát, az 1895. évi magyar bajnokot, osztrák bajnokot és a bécsi derby-győztest hosszú távokon. Ezenkívül a közép­távfutásra Malcsiner Gyulát, a rövid­távú versenyekre és a kerékpárverse­nyekre Weisz Ármint és Rottenbiller Jánost nevezték be. A Magyar Atlé­tikai Club jelöltjei a következők vol­tak: Dáni Nándor (középtávfutás), Szokolyi Alajos, Zachár István, Zá- borszky István, Manno Leonidas (rö­vidtávfutás), Sacher Gusztáv (hosszú­távfutás), Réthy Pál (távol- és ma­gasugrás, gátfutás), Reischl Ferenc (rövid, és középtávúszás) és Pori»- leky László (birkózás) vívás, ökOT- •vívás). A nagy vetélytárs, a Nemzeti Torna Egylet is ki akart tenni ma­gáért s öt tagját kívánta sorompóba állítani a kiküldetésért: Pickier Henriket, Tóth Kálmánt, Krausz Bé­lát és Weisz Henriket a tornában, Pickier Árpádot a magasugrásban, illetve a rövidtávfutásban. A Buda­pesti (Budai) Torna Egylet viszont csak egy taggal, a kitűnő tornásszal, Wein Dezsővej szerepelt. Valameny- nyi egyesület hajlandónak mutatko zott az alapköltséget (200 Ft) megha­ladó pótköltséget annyi tag után ren­delkezésre bocsátani, ahányat a bi­zottság kiküldetésre érdemesnek tart. Az állami támogatás azonban a nagy érdeklődés ellenére is 1000 forint maradt, ennél többet az állam nem kívánt áldozni. (Folytatjuk.) KÜLFÖLDI HÍREK Hajós Alfréd: így lettem olimpiai hágnák Készülődés az olimpiára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom