Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-13 / 291. szám

1956. DECEMBER 13.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

3

„Ni nem akarunk sztrájkolni, dolgozni fogunk"

A parlament folyosóján

Munkásgyűlés a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál

A napokban arról írtunk, hogy a Szekszárdi Gépjavító Vállalatnál dolgoznának a munkások, termelnének, de nem tudják, hogyan és mit. Válaszként lehet elfogadni azt a munkásgyűlést, melyet kedden délután tartottak. Nem állt senki a portán, vagy az öltöző ajtóban, hogy „megfogja“ a dolgozókat, hogy a gyűlésen részt vegyenek, mégis ott voltak valamennyien. Talán senki sem hiányzott. Mert még az éjszakai váltásról is bejöttek olyanok, akiknek este 9 órakor kezdődik a műszakjuk. A hideg kultúrtermet zsúfolásig megtöltötték a dolgozók.

A beszámolót az igazgató ós a munkástanács elnöke tartotta. Mindketten arról beszéltek, hogy a munka továbbfolytatása a létüket jelenti.

Ha üzemük nem lesz deficites, akkor megmaradnak, de ha úgy alakul a további termelés, mint a legutóbbi hónapban, akkor el lehetnek arra készülve, hogy felszámolják vállalatukat.

— Csalódtunk a legjobb dolgozókban — mondotta többek között Steib József, a munkástanács elnöke — lazult a munkafegyelem, és azt hiszik már egyesek, hogy most az új bérezéssel, az új munkarenddel nem kell úgy dolgozni, mint azelőtt. A kifizetett órabér ellenében nincs produktív termelés. A legutóbbi 20 napban is ráfizetéssel dolgoztak. Sok dolgozó sérelmesnek tartja a mostani bérezési rendszert, egyesek jogosan, mások jogtalanul reklamálnak. A munkástanács ezeket a kérdéseket felülvizsgálja és igazságot fog tenni. Egyes dolgozóki' azzal érvelnek, hogy nincs munka, a műszakiak nem adnak, ez nem így van. Csak ezzel* az ürüggyel akarnak a termelés alól kibújni.

Ezután beszélt még arról, hogy egyes áruknál hogyan fizetődik ki azok termelése. Megemlítette, hogy az önköltségi ár magas, például a magtartó ládánál, amit mintegy 900 forinttal drágábban állítanak elő, a fogyasztói árhoz viszonyítva.

Befejezésül arról beszélt, hogy sokkal többet várt a dolgozóktól, de bízik abban, hogy a munkástanácsnak segítségére lesznek az új munkarend bevezetésére, és az igazgató is erélyesebben fog fellépni a lógósokkal szemben.

— Szaktársak, az a véleményem, mint dolgozónak és mint munkástanács elnökének, hogy

a jelenlegi helyzetben nincs semmi értelme annak, hogy felüljünk mindenféle sztrájkugratásnak, dolgozni kell, ez az élet követelése,. Mi nem akarunk sztrájkolni, dolgozni fogunk! És kérem, hogy aki a munkástanács elhatározását magáévá teszi, ez kézfeltartással szavazzon.

Steib szaktárs szavait néma csend követte, majd utána egyszerre emelkedtek a kezek a magasba. Dolgozni

akarnak a gépjavító munkásai. Nem emelkedett egyetlen kéz sem fel akkor, amikor azt kérdezték, hogy ki van a sztrájk mellett.

Gyulai József, a vállalat igazgatója azzal kezdte beszédét, hogy egyesek olyan kéréssel mentek hozzá, hogy intézze el ami jogos és közben hozzá fűzték, hogy „én is rád szavaztam, intézd el.“

— Elintézünk minden jogos kérést, orvosolunk minden hibát, de nem így, ebből nem kérünk, lelkiismereti ügy minden dolgozónak a problémája az igazgatóság és a munkástanács előtt. Bizalommal kell fordulni hozzájuk. — Azután arról beszélt Gyulai elvtárs, hogy biztosított a vállalat termelése ebben az évben, van megrendelés és a munkaidő minden percét hasznos termelő munkával tudják eltölteni a dolgozók. Gondoskodnak még a héten arról, hogy a jövőév első negyedének programját is megkaphassák és úgy tudjanak gazdálkodni önállóan.

Nem kellett sokat várni a beszámolók után, hogy mondják el a dolgozók a problémáikat. Szűcs szaktárs, az üzemi bizottság elnöke emelkedett először szólásra és bejelentette, hogy lemond az üb. elnöki tisztjéről, mert a munkástanács egyes tagjaival nem ért egyet.

— Olyannal nem akarok együtt dolgozni a tanácsban, aki azt ugródeszkának használja fel — mondotta. De, mikor többen közbeszóltak, hogy nevezze meg az illetőt, arra nem volt hajlandó.

Egy fiatal munkás arról beszélt, hogy a munkahelyen zavarják őket azzal, hogy gyakran odamennek ellenőrizni őket, és amikor állnak, mindjárt azt mondják, hogy „lógnak.“ Holott ilyen ügyben először a csoportvezetőkhöz kellene menni. De 3— 4 nap óta már ez sem áll fenn — mondotta —, mert már mindenki dolgozik rendesen. Igaz, még előfordul

A tamási járásban felső és alsó Medgyes-puszták környékén fegyveres emberek jelentek meg kedden és ott lázítani kezdtek a dolgozó parasztok között. A rendőrség természetesen azonnal megtette a szükséges intézkedéseket, de mire a helyszínre értek, addigra a fegyveresek eltűntek.

•

— Nagyszékelyben az a rémhír terjedt el az elmúlt napokban, hogy egy teherautó felfegyverzett ember tartózkodik a községben és fel akarják törni a szövetkezet raktárát. A rendőrség természetesen kiszállt a helyszínre, de fegyveres banditáknak nyoma sem volt. A rémhír abból

kisebb hiba, de dolgozni akarunk csak legyen program.

Többen beszéltek a termelésről is, hogy hol s mit lehet javítani és észszerűbbé tenni, hogy a termékek önköltsége csökkenjen.

Gyimesi művezető azt kérdezte a* vezetőktől, hogy a Tatarozó Vállalat miért nem falazza el a gépműhelyt a szerelőcsarnoktól, mert így az éjjeles műszak dolgozói képtelenek normális munkát végezni, a munkaidőt nem tudják rendesen kihasználni.

Grósz hegesztő leszögezte felszólalásában, hogy ők dolgoznak rendesen éjjel, csak jobban szeretnének nappalos műszakban lenni. — Én sem akarok sztrájkolni, mert akkor nem jön a házhoz pénz, az meg nagyon kell — mondotta.

Egymás után emelkednek a dolgozók szólásra; Kádár, Németh, Kara- fiál, Várvölgyi és Kocsmáros szaktársak — mind a munkáról beszél. Öröm hallani, hogy a vállalat dolgozói mennyire magukénak érzik a gyá rat, szavaikból kiérződik a felelősség, amikor félórákat vitatkoztak azon, hogy mit, hogyan kellene tenni.

— Minden jogos problémát elintézünk, úgy dolgozunk hogy ne zárják be üzemünket, ez a mi érdekünk.

Az élet azt kívánja, hogy most dolgozni kell és mi ha most még nehézségekkel is küzdünk, de a munka visszatér a régi mederbe és zökkenőmentesen tudjuk tervünket teljesíteni —

mondotta válaszában Steib szaktárs.

Igen! Mi is úgy gondoljuk, hogy jó kezekben vall a gyár irányítása. Tudják a dolgozók, hogy mi most a legfontosabb feladat, s biztos, ha a jövőben is ilyen szenvedélyes, vitákon egyeztetik össze véleményüket a termelés érdekében, akkor sikeres lesz fáradozásuk, melyet családjukért, az országért folytatnak.

eredt, hogy valóban tartózkodtak fegyveres emberek a községben, de nem banditák, hanem egy más megyéhez tartozó rendőrök.

•

— A rendőrségi szervek több börtönből kiszabadult embert vettek őrizetbe. Köztük volt Orbán János magyarkeszi lakos, akit 1954-ben 7 és fél évre ítéltek? lopásért, Révész Ferenc dunaföldvári lakos, akit 15 évi börtönre ítéltek rablás és emberölés miatt, Ványi Imre, akit 6 évre ítéltek lopás bűntette miatt. Elfogták Pálinkás Andrást is, Szá- lasi volt sofőrjét, akit háborús és népellenes bűncselekmény miatt ítéltek el 15 évre.

Rendőrségi hírek

MI 21-EN MARADUNK

Körülbelül két héttel ezelőtt- történt. Éppenúgy, mint másutt, a nagydorogi Szabadság Termelőszövetkezet tagjai között is felvetődött a kérdés, mi legyen ezután. Gazdálkodjanak továbbra is szövetkezeti módra, vagy legyenek újra egyéniek. Az alapító tagok és az új belépők közül is többen, akik látták és látják a sző vetkezeti gazdálkodás jövőjét, úgy határoztak, hogy maradnak. Maradna k, mert kár lenne a közösen össze gyűjtött vagyont szétherdálni. A tagság másik része úgy gondolkodott, hogy adják vissza ami jár, azután megélünk mi a két kezünk munkájából.

Tökéletesen igaza van mind a két résznek. Gondolkozzanak, próbálgassák hogyan lesz jobb, mert szavakban eldönteni most úgy sem lehet, hiszen mindenki a maga igaza mellett tart ki, de majd jön a gabonát, a kukoricát érlelő nyár, az igazságos bíró, s akkor meglátják majd, hogy a szövetkezeti, vagy az egyéni paraszt javára billen-e a mérleg.

A nyártól azonban messze vagyunk még. Hallgassuk meg most Juhász Feri bácsit, hogy ő hogyan vélekedik a szövetkezésről.

Feri bácsi lassan, kimért mozdulatokkal húzta a mély kútból a vizet. Délután volt, s éppen itatás. Többen megálltunk a kútnál, pontosan nem emlékszem, hogy ki kezdte a beszélgetést, csak arra lettem figyelmes, amikor valaki ezt mondotta.

— Én akkor is maradok, ha az a 26 ember úgy gondolta, hogy neki jobb lesz a szövetkezet nélkül, akkor menjenek, senki sem könyörög nekik, de mi 21-en a megkezdett úton haladunk tovább.

— Feri bácsi, mikor lépett be a tsz-be? — kérdeztem közelebb lépve.

— Nincs egészen egy éve, hogy felvételem kértem. Ketten dolgozunk a szövetkezetben és közel 700 munkaegységünk van. Kaptunk 19 mázsa 50 kg kenyérgabonát, 2 mázsa 28 kg árpát és több mint 2 mázsa zabot és búzaocsút, kukoricát, pénzt és még több mindent. Én elégedett vagyok és szövetkezeti tag akarok maradni.

" — Csak az a baj — fűzte tovább a gondolatot, hogy a kilépők most ősz tani akarnak, mindent szétosztani. Pedig nem lesz jó vége annak. Mindenki megkapta és megkapja munkaegységei után ami jár, a többi abrak- és szálastakarmányhoz pedig semmi közük, az kell az állatállománynak,

mert mi 21-en maradunk és marad az állatállomány is. Mert szépek is ám a növendékek, a hízók, ezután sorban ellenek a tehenek is. Kár lenne ezekért, meg aztán nekünk is könnyebb lesz, mert nemcsak az egyéni gazdáknak törölték el a beadást, hanem ne künk is.

Nem beszélgettünk tovább, ittak a2 állatok és Feri bácsi visszaindult az istállóba, hogy végezze tovább a napi munkát. Mi pedig a központi épületbe indultunk, ahol az asszonyok, lányok, férfiak, dohányt simítottak. Szinte mindegyik embernek volt kérdése, problémája, amelyet megmagyaráztunk és akkor látták, hogy több mindent másképpen magyaráztak, félreértettek.

— Van itt arra is példa — mondotta Zányos János, a tsz egyik alapító tagja, hogy olyan tagok követelik vissza az állatot és felszerelést, akik már kiléptek, de ki lettek fizetve. Követelhetnek-e ezek valamit?

Megnyugtattuk János bácsit és a többieket is, hogy ezek a tagok nem követelhetnek semmit, nincs közük többé már a szövetkezeti vagyonhoz

— Akkor jó — mondotta János bácsi, csak ezt akartam tudni.

—y —a

Soha nem volt olyan nagy a forgalom az Országházban, a Parlamentben, mint mostanában. Egyszerű és becsületes munkásemberek, értelmiségiek és olyanok is, akik se munkások, se értelmiségiek, hanem vált milyen állásnélküli spekulációs kaszthoz tartoznak, kilincselnek a Parlamentben, legalább is a bejárati kapunál, ahol a belépési engedélyeket adják. Az elmúlt szombaton több mint két órán át részesültem abban a szerencsében, hogy a Parlament bejárati folyosójának forgalmas életét figyelhettem.

A két fiatalember — akik a Parlamentbe belépni kívánók ügyeit intézték — alig győzte a sok munkát. Egy idős parasztember valahonnét a Kunságról, egyenesen Kádár Jánoshoz akart menni, valamilyen személyes törvénykezési ügyével kapcsolatban. Egy nyegle fiatalember csak Münnich Ferenccel akart szóbaállni. Ahogy ő elmondotta, október 23-án résztvett és megsebesült a rádió elleni orvtámadásban, s ezért most az új karhatalomban szeretne poziciót vállalni. Aztán újságírók kilincseltek, akiknek a tolla vagy ceruzája az elmúlt két hónap alatt néhányszor színt változtatott. Engem főként a paraszti sorsú emberek jövetelének célja érdekelt s inkább ez ok iránt érdeklődtem. Megtudtam, hogy a Tolna megyei parasztküldöttséget egy Csongrád megyei parasztküldöttség már megelőzte s hogy a küldöttségen belül az egész parasztságot .érintő komoly kérdésről vitatkoztak az Elnöki Tanács elnökénél. A messziről jött parasztemberek elmondták, hogy küldöttségük a Csongrád környéki parasztság minden rétegét képviselte. Volt közöttük egy jelenleg 18 holdon gazdálkodó parasztember, aki például Dobi Istvánnál, az Elnöki Tanács elnökénél azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a föld forgalmának határát 30 kataszteri holdban állapítsa meg a kormány. Ez az indítvány a parasztság számára, első hallásra— jó csemegének kínálkozik.

A javaslatot'tevő gazdának a saját küldöttársai azonban mást is felismertek a javaslat mögött. Harminc holdas birtoka általában kevés ember nek volt egy-egy faluban. S ahogy a fejlődés igazolta, a 30 holdasok létszáma mindig kevesebb lett inkább a megsemmisült, a föld nélküli parasztok száma növekedett a tizenkét évvel előbbi évtizedekben.

Dobi István tovább adta a kormánynak az említett csongrádi gazda javaslatát, noha már a javaslat- tétel utáni következő percben a Csongrád megyei kisparasztok, ott az elnök fogadó szobájában, visszautasították a 30 holdas ajánlatot. Elmondták, hogy a javaslattévő gazdá nak néhány évvel ezelőtt még hatvan holdja volt. Egészen biztosan hamarosan visszaszerezné régi földjeit s az újraszülető harminc holdasok világa azt eredményezné, hogy a kis parasztok zöme újból a cselédsors keserves kenyerét ehetné.

A régi Csongrád megyei kuláknak, aki az elmúlt évek során jómódú középparaszttá vedlett, a javaslatát és saját küldött társainak a javaslattal szemben elfoglalt igen határozott és okos állásfoglalását Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke elmondotta a Tolna megyei parasztküldöttek- nek is, akik ugyancsak a Csongrád megyei kisparasztok véleménye mellett foglaltak állást. A későbbi beszélgetés során szinte egybehangzó volt a véleményük: nem kívánatos a régi nagygazda, vagy nevén nevezve, kulák és cselédsors restaurálása.

íme, ilyen komoly gazdasági kérdésekről — ami egyszersmint fontos po. litikai kérdés is — vitatkoznak a dolgozó parasztok. S minderről a Parlament folyosóján.

Nagy

Karácsony előtti gondolatok

Karácsony! A megbékélés ünnepe ez, amikor elcsitulnak a viszályok és megnyugosznak az emberi kedélyek. A szívekbe a megbékélés költözik, a rútság helyet ad a szépségnek és az emberi jóságnak.

Még nincs karácsony, de látni lehet, hogy a nép — vidéken és városban — különös gondossággal és szeretettel készül erre az ünnepre. A falvakban és városokban már vásárolják a karácsonyfákat, amelyek karácsony estéjén ünnepi díszbe öltöznek, csengő-bongó játékokkal, szaloncukorral, csokoládéval és ár- valányhajjal bevonva, — a gyermekek és a család legnagyobb örömére. Szép egy ilyen karácsonyfa! Szép ez az ünnep!

Karácsony! Jó ezt a szót kiejteni és leírni, amely egyben békességet is jelent. Békesség! Mennyi és mennyi vihar dúlt már e kis ország felett! Tépázta, szaggatta sebeinket, amelyek sohasem hegedtek be igazán, mert az egyik vihart követte a másik. Évszázadok vihara keringett felettünk, de mégis élünk és élni fogunk, mert nekünk élni kell! Most újabb fellegek tolultak hazánk egére, de sötétsége már oszlik és a felhők foszlányai mögül kikandikál a Nap, a világosság, a fény. Ez a nép, a mi népünk, amely annyira áhítozta a világosságot, íme megkapta.

Még nem csitult el ugyan a vihar, de dühöngő ereje, mely felkorbácsolta a tengert, egyre gyengébb. A tenger még tarajozik, de hullámai már nem csapnak át a hajón, egyre csitul, egyre csendesedik. A haragos tenger kitombolta magát. A tenger majd végképp megnyugszik.

A vihar pozdorjává törte a hajót A roncsait szétvitte a víz. A darabjait összeszedni nem érdemes, mert jó hajó már úgysem lenne belőle. A hajó roncsait hagyni kell, hadd vigye minél messzebbre az ár.

Most új hajó siklik a víz tükrén. A tenger tarajai neki-neki csapódnak. Ismerkednek vele. A hajó megy. Mind csendesebb vizekre. A kormányát úgy kell irányítani, hogy kerülje ki a zátonyokat, a sziklákat, a viharokat A jó kormányosban bíznak az utasok. A jó kormányos nyugalmat áraszt maga körül. A régi hajó, amely összetört, kormányosa zátonyokra, szikláknak és viharba vezette a hajót. Az új hajó más utakon jár.

Nyugodjék meg a tenger, a mi tengerünk. S ki-ki nyújtsa jobbját karácsony estéjén.

Vidám embereket látni öröm.

Szomorú embereket látni bánat

Kovács

ÜZEMEINK ÉLETÉBŐL Dolgoznak a tolnai üzemek

A TOLNAI SELYEM FONÓGYÁRBAN az elmúlt hetekben, napokban a termelés nem szünetelt. A gyár zavartalan termelése biztosított. Nagyobb mennyiségű nyersanyag áll rendelkezésre. Kedden reggel a dolgozók valamennyien megjelentek munkahelyükön. A termelés teljes kapacitással történő beindítását zavarja, hogy az Áram- szolgáltató Vállalat nem tud rendszeresen biztosítani energiát és így gyakori a kiesés. A dolgozók a termelést folytatni akarják, csak azt kérik az illetékesektől, hassanak oda, hogy megfelelő mennyiségű

energiát kapjanak, biztosítani tudják a kereskedelem és a fogyasztók szükségleteinek kielégítését.

*

A TOLNAI TEXTILMÜVEKBEN

teljes létszámmal termelőmunka folyna az esetben, ha biztosítani tudnák a zavartalan áramellátást. A termeléshez szükséges minden egyéb feltétellel rendelkeznek. Van bőven nyersanyag és szén is, megrendelés is. Kedden a reggeli órákban, míg a gépek tudtak dolgozni, addig a termelés elérte a szokásos mennyiséget. Nincs baj a minőséggel sem.